IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Villányi Professzor Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
3004 1| titokzatos és jótékony Halál felé haladna...~ ~ ~ 3005 1| melyek sárga vitorlákkal haladnak távoli kikötők felé.~ ~A 3006 1| szökőkút előtt egy lépésben haladó, ezüstös batár jött szembe 3007 1| a lábai, melyek tipegve haladtak a cél felé, zsibongó tereken, 3008 2| horgászó fiúk, sőt maguk a halak is békésen szenderegtek. 3009 1| mellyel vendége áradozó hálakitöréseit fogadta.~ ~- Az asszonyok 3010 1| öreg hölgynek végre is a halála lesz, ha a fia bűnbánólag 3011 1| nyugodott bele egyetlen huga halálába, visszatért négyhetes utazásából. 3012 1| a földön és a férfi, aki halálát okozta, szótlanul kimeredt 3013 1| velem? Azt már látom, hogy halálmegvetéssel udvarol nekem s amint magamat 3014 1| csak akkor fogja megtudni a halálomat, mikor én már rég a Père 3015 1| őszi estén elibém tárult, a halálomig üldözni fog. Ott feküdt 3016 1| öntől függ, gróf úr, hogy halálútjában megállítsa...~ ~A gróf ( 3017 1| az orvosa házában.~ ~- A hálámat úgyis csak részletekben 3018 1| kiemelkedik a közönséges halandók közül. Most is bűnnek tartaná, 3019 1| a vér lüktetni kezdett a halántékában s lázasan, majdnem öntudatlanul 3020 1| tengert fogjuk nézni és a halászbárkákat, melyek sárga vitorlákkal 3021 1| Mikor később visszatért a halászbástyára, furcsa esemény történt 3022 1| mindenki kénye-kedve szerint halászhat.~ ~Az egyik sátorban Villányi 3023 2| kertészlegény, de a matrózok, a halászok, a horgászó fiúk, sőt maguk 3024 1| megszeppent arccal kóstolgatja a halat és az angol sültet, hogy 3025 2| szellem, - hanem egyszerűen hálát érzett a lant iránt, amely 3026 2| hölgyei csábítólag néztek a halavány Jenő felé.~ ~- Ime, - szólt 3027 1| tanár úr megjelenik! Még a haldoklóknak is felragyog a szemük, ha 3028 2| őrzöm vénségemre, mint egy halinás csősz. Nemrégiben jártak 3029 1| hogy nagy bűnbánatában éhen haljon.~ ~A gróf: Megengedi?~ ~ 3030 1| asszony karját és a hangja halk könyörgéssé finomulva lopózott 3031 2| bibelődik. Jól esett volna azt hallanom, hogy Kis urat boldogtalan 3032 2| Ádám színpadias sikoltást hallatott.~ ~- Asszonyom, - kiáltotta, - 3033 1| harangütéshez hasonló ketyegése hallatszik. A gróf szinte reszket a 3034 2| emberi kegyetlenség műve. Hallgassátok meg Páfrány és Laki történetét, 3035 2| százkilencvennyolc csók?~ ~- Hallgasson... mert kiugrom az ablakon.~ ~ 3036 1| pincér, aki a Paul névre hallgat s aki földi pályája legszebb 3037 1| Az égre, ne legyen oly hallgatag, mint ez az indus isten, 3038 1| konok és fájdalmas volt ez a hallgatás, hogy a férfi most már hangosabban 3039 2| bizonyos méltóságteljes hallgatással fogadtam mindezt, de utóbb - 3040 1| elháríthatatlan végzete felé.~ ~A hallgatást, mely már kínossá kezd válni, 3041 2| kötelességtől iszonyodva hallgatja a szinészek beszédét. Gondol-e 3042 1| követte. - Mesélek neki hallgatói rajongásáról, a betegek 3043 1| hosszú előadást tartott hallgatóinak, akik kitágult szemmel, 3044 1| helyre jöttem. Csak a nevemet hallgatom el, hiszen ez, úgy-e bár, 3045 1| de Gärtner kisasszony nem hallgatott rá többé: az az érzése volt, 3046 1| mellett, aki megrendülve hallgatta. De némasága csakhamar felolvadt 3047 1| lélegzetüket is visszafojtva hallgatták, majd a beteg arcát megsimogatva, 3048 1| sötétségbe, de jó darabig hallgatva állanak a homályos folyosón, 3049 1| beszél vele, hogy a hangját hallja, akkor el sem hiszem, hogy 3050 1| mert mindenki a palota halljába tolakszik, ahol a háziasszony 3051 1| mely élete javát tündöklő hallokban, gleccser-hotelek gázkandallói 3052 1| a század legjobb ötletét hallották volna. Közben eszébe jut 3053 1| szép kezét millió csókkal halmozza el a maga szegény és örökké 3054 1| burkolózó ablakok mellett. A hálókocsi is teljesen elcsendesült 3055 1| A hálókocsiban.~ ~A müncheni gyorsvonat 3056 1| bizonyosan a fejére húzta a hálósapkát, - szívtelenség volna, ha 3057 2| eszébe jutott a kolostorbeli hálószoba, hol az ágyaink egymás mellett 3058 1| látna; de otthon, mikor a hálószobában a lámpát eloltották, aggódva 3059 1| kicsikéktől elbúcsúznék. A hálószobája a harmadik szoba az enyémtől 3060 1| akárhányszor sietve visszavonul a hálószobájába, anélkül, hogy a kicsikéktől 3061 1| lesz, pedig csak a közömbös hálótársam lett, aki fáradtan és kimerülve 3062 1| aki szintén megáll a mozgó hálóterem szőnyegén.~ ~Villányiné: 3063 2| mi kis, sötét, kolostori hálótermünkben lettünk volna, ahol a kisasszonyok 3064 1| tanár: És a boncterem? A halottak? A hideg emberek, akik üveges 3065 1| jobb lett volna, ha ott halsz meg akkor, az oltár előtt!~ ~ 3066 1| csöndjében:~ ~- Miért nem haltál meg, mielőtt az eskű szavait 3067 1| tánciskolás bakfis lett s halványkék köpenykéjében mosolyogva 3068 1| asszony, aki a nyugodt és halvérű tudóst ilyen szokatlanul 3069 1| bújt lábacskáin, melyek a hamupipőke meséjére emlékeztetik. A 3070 1| kuporodva trónol a szőnyegen hancurozó gyermekek között. A tanár 3071 1| magukhoz tért kicsikék vígan hancuroztak a déli napsugárban, elmondta 3072 1| kiméletlenség rezgett ki a hangjából, mintha egyszerre eltünt 3073 1| fülkékben ásítás, ujságzizegés hangjai vegyültek a kerekek dübörgésébe 3074 1| iróasztalán. És rekedten, a saját hangjától megzavarodva, így szólott:~ ~- 3075 1| kapcsolódik, a kezük összeér, a hangjuk melegebbé lesz: most már 3076 1| ellentmondott ennek a tragikus hangnak, hogy a gróf hangosan elnevette 3077 1| tele van az arcoddal, a hangod zenéjével, a fölengedő szomorúságod 3078 1| és okos szemedbe nézni, a hangodat hallani és melletted ülni 3079 1| hallgatás, hogy a férfi most már hangosabban ismételte:~ ~- Drága szívem, 3080 2| orgonát lehet kapni bármelyik hangszeres boltban...~ ~- Nos? - kérdezte 3081 1| utca fölött szinte éjféli hangulatok lebegnek. Az otromba kockaköveken, 3082 2| közibénk, s az én ideges, hangulatokban fürdő lelkemnek igazi enyhülés 3083 1| mélyéből. Oly furcsa, oly hangulatos volt ez a környezet, hogy 3084 1| százaira, melyek szinte múzeumi hangulatot keltenek a lelkében. Pár 3085 1| Mindketten elhallgatnak, derűs hangulatuk egyszerre elröppen s gondolkodva 3086 1| asszonyok szerelmére. A hangunk, a mozdulataink, a világfelfogásunk, 3087 1| nagy drámai színésznő a hangversenytermek pódiumán is meg tudná szerezni 3088 2| sorok állottak: Freiherr Hans von Kleinecke, k. u. k. 3089 2| eddigelé egy rendetlen, hanyag, felületes bohém gondolkodásával 3090 2| barnára az afrikai hőségben. Hanyatt feküdtem a vitorla mellé, 3091 1| idegesen gondolt az ágyaikban hánykolódó kegyelmes és méltóságos 3092 1| még mindig tiszteletteljes haptákban áll az asztala mellett): 3093 1| Sem féltékenység, sem harag nem volt a hangjában, inkább 3094 1| öreg kisasszonyhoz.~ ~- Ne haragudj rám, Lujzika, de néha komolyan 3095 2| önt méltónak arra, hogy haragudjam.~ ~Az estét és a másnapot, 3096 1| Sándorom!~ ~A tanár: Még csak haragudni se tudtam arra az emberre, 3097 1| sem evett! Képzelem, hogy haragudott rám, mert ennyire megkéstem, 3098 1| halkan): Igen!~ ~A tanár: Nem haragudtam rá, még csak szemrehányást 3099 2| A kritika - igazuk van a haragvó művészeknek - nem tartozik 3100 1| tartozik az engesztelhetetlen haragvók közé, - lassanként visszatér 3101 2| nézték végig a galériákat, a harangjátékokat, a dómokat, töméntelen vasúti 3102 1| tizennyolcadik századbeli álló óra harangütéshez hasonló ketyegése hallatszik. 3103 1| álmodozó keleti virág, aki a hárem rácsos ablaka mögött tölti 3104 1| belsejébe is belelát, - az én harisnyáimat, fogadok veled, még egyszer 3105 1| nem látná, hogy már nem a harmadéves rongyaimat viselem. És ez 3106 1| külvárosi gyerekeket tanított s harmadfél évet töltött már az orvosi 3107 2| amíg a mámorában megrendelt harmadfélszáz pikkolót kifizette, így 3108 1| igazán mellékes.~ ~*~ ~Harmadnap délelőtt. Derüsen szép, 3109 2| okból nem küldök. És pedig harmadszor azért nem, mert véletlenül 3110 1| grófkisasszonyok már túl vannak a harmincadik évükön, nem is szépek, de 3111 1| elzálogosítottam, csakhogy egy harminckrajcáros táviratot küldhessek az 3112 1| Alice még innen volt a harmincon, de alig látszott többnek 3113 1| egyesülnek itt valami csodálatos harmóniába, melyet még tökéletesebbé 3114 2| megőrizte volna lelkének harmóniáját, ha a direktornak egy napon 3115 1| sorsa ellen: családi köre harmonikusan finom, közpályája ragyogó 3116 2| piquet fog dönteni mind a hármunk sorsa fölött. Kártyázzatok 3117 2| lesz felelős azért, ami hármunkkal történni fog.~ ~A leány 3118 1| óta megszoktam, hogy csak három-négy órát alszom éjszakánként. 3119 2| százötvenforintos toalettben s háromforintos keztyűben ment el vacsorálni 3120 2| akinek arcáról levirított a háromhetes szabadságidő. Az ösvényen, 3121 2| halaszthatatlan dolgok... a szabónő háromra igérte, hogy a ruhapróbát 3122 1| rendezkedik, mintha egy háromszáz terítékes lakomára készülne): 3123 1| leintette az inast, aki már háromszor is csodálkozva nyitotta 3124 2| játszani, hanem a jó forró hársfatea, amit egy fehérkötős mormogó 3125 2| három év óta tartozol, - harsogta magánkivül Take lord.~ ~ 3126 1| melyet az Illustration hasábjairól világszerte ismertek, gőgösen 3127 1| miközben a feje a függöny hasadékán át láthatóvá lett, szive 3128 2| pillanat mulva a tó levegőjét hasította hófehér, kifeszített vitorláival.~ ~ 3129 1| Nagyon finom és elmés. És a hasonlat igen találó. Boldog vagyok, 3130 1| dehogy!~ ~A tanár: Annyira hasonlít az orosz diákkisasszonyokhoz, 3131 1| szelid Sándorát ezekhez hasonlítaná? Ez a nagy gyermek, aki 3132 1| téli alkonyatokon látni hasonlókat, a glóriás Madonna előtt, 3133 1| alattomos cicához tette hasonlóvá.~ ~- Ha megcsalná, akkor 3134 2| volna kölcsön ideiglenes használatra. Oh, ez nem az ő régi, forró, 3135 1| nem látták, a kocsiját nem használja, - pedig mostanáig sohase 3136 1| reggel csomagolni akart, - használjuk föl hát ezt a rövid időt, 3137 1| hősei hasonló helyzetekben használni szoktak?~ ~A gróf (gyöngéden 3138 1| melyet régebben sohasem használt): Valami bajod van?~ ~A 3139 1| cselédségem, ékszerem, mi hasznom lenne abból, ha el is mennék 3140 1| kezdve nem kellett többé hasztalanul várakoznia arra, hogy a 3141 1| napfényben. Ez a két szem annyira hatalmába ejti, hogy minden egyéb 3142 2| az igazat... mit ér, ha a hátam mögött szerelmes belé?... 3143 1| rohant végig a nagy várost határoló mezőkön, a kivilágított 3144 1| terve a lehetetlenséggel határos. Hogyan mondhatná meg a 3145 2| a keresztnevén szólítom) határozott célzásokat tett, hogy az 3146 1| De...~ ~Villányi Mariska (határozottan): Nem, most már én jövök, 3147 2| kezet csókolt?~ ~Vasmegye határszélén szomorúan szólott:~ ~- Még 3148 1| mely egy színpadi dekoráció hatását teszi. Az otthoniasság valami 3149 1| királytól, de aki perfidül hátat fordított történelmi hivatásának. 3150 1| is elárulhatok magának: hatéves házasság után még a legszerelmesebb 3151 1| arra az áldozatra, hogy a hatezer frankját behúzza. Ez persze 3152 2| kitüntetéssel végezték nála a hathónapos tanfolyamot. Ferike, aki 3153 1| föld nyelte volna el. A hatodik napon, mikor türelmetlensége 3154 1| szekrényét. De a férfit nem hatotta meg ez az ártatlan pillantás; 3155 1| tanár elgondolkodva dőlt hátra karosszékében, mely ott 3156 1| Akkor, kedves barátom, hatszáz kilométernyire leszek Budapesttől 3157 2| legifjabb leányának, a szin hátterében a következő jelenet folyt 3158 1| teljesen átengedte magát a havanna gyönyörűségének, Klári asszony 3159 1| elmosódnak, a kandalló égő havasai belesüppedtek a vérvörös 3160 1| gondolkodva nézik a vérvörös havasokat és zuzmara-erdőket, melyek 3161 1| szín, mely a gleccserek havát, az oceán opálosan izzó 3162 1| kéményekbe, a hegyek közül havazást jelentettek s a kandallókban 3163 2| teljesen; Páfránynak pompás havelockja volt, mely nem kis feltünést 3164 2| néha juliusban is viselte a havelockját, míg Laki némely napokon 3165 2| forint járt ki Sólly Jenőnek havonkint, mert ő vezette be a kis 3166 1| állt a Szaléz-utca egyik háza előtt, melynek kapuján - 3167 1| joga volna kiutasítani a házából, de az Isten látja a lelkemet, 3168 1| dominók s melynek átjárós házaiba boldog szerelmesek surrannak 3169 1| minden idegszála francia hazájáért reszketett.~ ~Villányi tanár - 3170 1| kerüli s mikor esténkint hazajön, néha még arról is megfeledkezik, 3171 1| mikor néha - nagyritkán - hazakerült, boldogan és meghatva ölelte 3172 2| Később mind a ketten hazakisérték az álmosodó Ferikét, aztán 3173 1| az alacsony és elhagyott házakra. Még nem volt négy óra, 3174 1| urak nem vetnék meg szegény házamat, szívesen látnám mindnyájukat 3175 2| megrontott poéta, - rögtön hazamegyek és elhozom.~ ~Felült egy 3176 2| nagymező-utcai kiadótól, hazamenet, a városligeti fasorban, 3177 2| lóvasútra és egyszeriben hazasietett a lakására. A kis lant ott 3178 1| falusi dáma meg szeretné házasítani a fiát, a fiatal úr ellenben 3179 2| erkölcsi ellentétet okozott a házasok életében. A tizennyolc éves 3180 1| és megindulva szegezte a házaspárra, mely kényelmes otthonát 3181 1| magasság felé s az öreg házaspárt oly nyugodt és bőséges jólét 3182 1| elárulhatok magának: hatéves házasság után még a legszerelmesebb 3183 1| bocsássa...~ ~Nyolc éves házassága alatt - ennyi ideje volt 3184 2| áldja meg ezt az ijesztő házasságot!...~ ~Ádám Jenő tényleg 3185 1| enyémbe, mikor az egyetemről hazatértem! Hidd el, néha elfacsarodik 3186 1| elfogadta az ura ötletét s a hazátlan kis medika, akit az élet 3187 2| nyiltak; egy-egy magányos házból, ahol pestiek laktak, álmos 3188 1| vadállatokkal szemben a békés háziállatok pártján vagy. A férjek pártján...~ ~ 3189 1| csábító charmemal adta a háziasszonyt, leült az ébenfekete zongora 3190 1| az ünnepies vacsorákon és házibálokon való megjelenéstől, ahol 3191 1| fűző nélkül is elbájolja s házicipőbe bújt lábacskáin, melyek 3192 1| egy ügyetlen agglegény a házigazdája!~ ~Villányiné: Ne juttassa 3193 1| szürkésfekete haja, bársony házikabátja megjelenik a belső termekbe 3194 2| minden nesz, a kis bogárhátú házikók hallgattak a nyáresti melegségben, 3195 1| hogy magát vegyem hozzám háziorvosnak, ha a diplomáját megkapta. 3196 1| megdöbbent férfihang.~ ~- A házmesterné, de ne kérdezzen sokat, 3197 1| volna ebben a félelmetes házóceánban. Innentől kezdve már könnyebben 3198 2| komoly becsvággyal intézte a háztartás gondjait és délután csak 3199 1| kincs volt a Villányiék háztartásában: délelőtt a gazdasszony, 3200 1| belefurakodnak a felhőkbe s a háztetőkön régimódi szélkakasok csikorognak. 3201 1| mondta fátyolos hangon, - és hazudnék, ha azt akarnám elhitetni 3202 1| bevallhatjuk - vakmerően hazudott Lujzikának: a vidéki nagynénit 3203 1| hogy a gróf minden szava hazugság, hogy Sondersberg grófné 3204 1| estig ott ne lebzseljek a házuk előtt, s már-már valami 3205 1| hogy egy idegen lányt a házunkba fogadjunk? - kérdezte egy 3206 1| pusztánkon, mint a városi házunkban, s aki hallani sem akart 3207 1| iskolába sietett, az öreg házvezetőnő kisérte el az akadémia kapujáig 3208 2| szorítottam meg az ujjai hegyét.~ ~- Igen, egy kissé már 3209 1| ugyanazokon az erdőkön, hegyhátakon és viaduktokon robognak 3210 1| zarándokcsapat, mely eldugott hegyi falvakban, ismeretlen folyócskák 3211 2| bizonyos...~ ~A bakonyi hegyláncolat között, amint a vonat a 3212 2| most kezdtek sárgulni a hegyoldalon. Az öreg végignézett a kunyhó 3213 2| egyszerre megállott. A majki hegyszakadékban hat öl magasra gyülekezett 3214 1| magányos majorok, titokzatos hegyszakadékok, szédületes hidak száguldanak 3215 1| elviselhetetlen rabságban élt, héjaszemű zsúrasszonyok felügyelete 3216 1| szép klienst előzékenyen hellyel kinálta. - Ha azonban a 3217 2| száma 359. Ezek közül 221 helvét hitvallású, 129 római katholikus 3218 1| de nem nálam, mert ez a hely most már veszedelmessé lehetne, 3219 1| ádámcsutkás fiú jelent meg a helyében, az ő szorgalmas és derék 3220 1| Villányiné elkerülte azokat a helyeket, ahol rendes körülmények 3221 1| hét óta nem igen találom a helyemet. Minden ok nélkül türelmetlen 3222 1| földi öröme. Azt hiszem, jó helyen tapogatózom, ha attól tartok, 3223 1| mélyen elgondolkodva ül a helyén s ijedten rezzen föl, ha 3224 1| legyek a kedvéért. Nagyon helyénvalónak találja, hogy én titokban 3225 1| Semmi különös, vagyis helyesebben semmi egyéb, mint ami naponkint 3226 1| felügyeletére bízza.~ ~- Helyesli, hogy egy idegen lányt a 3227 1| nevét, mire a felséges úr helyeslőleg bólintott: „Igen, már sokat 3228 1| fényesre és homorúra ültek ki a helyiség félszázados törzsvendégei...~ ~ 3229 1| oltogatni kezdték a lámpákat, a helyiséget csukni készültek, de a társaság 3230 1| meghalnék, ha annak a rettenetes helyiségnek a küszöbét átlépném...~ ~ 3231 1| társaságában találta, aki afféle helynélküli nevelőnőnek látszott: a 3232 2| diadallal cipeljenek be a helységbe, ahol az ottani fiatalság - 3233 2| sűrűn állomást tartanak a helységben. Férfiú nem lévén a családban, 3234 2| a nevét sem hallottam. A helységmutató mindössze annyit jegyez 3235 1| míg a jó Isten budapesti helytartója elé juthatnak, az üveges 3236 1| és ezer mértföldnyire a helytől, ahova édesapát elhantolták? 3237 1| Kedves kis barátnőm, a helyzet a következő: én egy gyönyörű, 3238 1| kiváncsiságára, mely ily rettenetes helyzetbe hozta. Mennyivel jobb lett 3239 1| Vígszinház francia hősei hasonló helyzetekben használni szoktak?~ ~A gróf ( 3240 1| egyetlen ötlet, mellyel szomorú helyzetemen segíthetne.~ ~Az ezredes: 3241 1| Tekintettel a pénzpiac szomorú helyzetére, már százezerért tűrhető 3242 1| bevallom, hogy ezt az illetlen helyzetet sokkal kedvesebbnek találom.~ ~ 3243 1| Gaboriau-féle regényt, melyben hemzsegnek a fekete álarcok és a dominók 3244 1| ég, de a hangja gúnyos és hencegő): A kijelentése boldoggá 3245 1| tanár rendelőszobájából.~ ~Hencegve, impertinens önbizalommal 3246 2| színház és a jó vacsora után, Henry Clayját vagy drága Upmannját 3247 2| doktorok, bankárok, grófok és hercegek iránt, mert ő csak önt akarja, 3248 1| hercegnő vagyok, a mesék hercegnője, akit a régi krónikák emlegetnek. 3249 1| hirtelen valami exotikus hercegnővé változott, akit csupán egy 3250 1| őket, az ablakokat csillogó hermelin szegélyezi, a fákon fantasztikus 3251 1| megváltsa. Oh igen, még az ő hermetikusan elzárt világába is eljutott 3252 2| ellágyulva szagolta meg a hervadt rózsát, amely a Beatrice 3253 1| vándorpiktor háta mögött s végre a hetedik napon szóba állt vele. Eleintén 3254 1| szigorlatára. Azt mondják, heteken át nem aludt a gondtól, 3255 1| rejtelmes autó, melyben hetekkel ezelőtt az asszonyát látta, 3256 1| hogy egy szép asszonyt hetekre vagy órákra magához láncoljon? 3257 1| Bécsbe utazik, s én két hétig most nem igen tudok mit 3258 2| egyebet a „Protestánsok Hetiközlönyé”-nél.~ ~Együtt ballagtunk 3259 1| megcsillognak. Tíz percnyire tőlük hétköznapi zajtól hangos a budapesti 3260 1| az eszük, mint hogy esős hétköznapokon a szerelemtől összeborzongjanak.~ ~ 3261 1| kibeszélgethetjük magunkat. Este hétkor pontosan nálad leszek - 3262 1| kedvéért hagytam ott két hétre az uramat, s hogy a müncheni 3263 2| sötét és kicsiny volt egy hétszáz forintos lakáshoz.~ ~Ekkor, 3264 1| tölteni szándékoztak. A vonat hetven kilométeres sebességgel 3265 2| szorgalmas ember nem igen adja hetven-nyolcvan versen alul...~ ~Peyer úr 3266 1| aki nagyra volt vele, hogy hetvenhatéves koráig még a feje se fájt. 3267 2| kétszáznegyvenhárom forint és hetvenhét krajcárt fölemésztettek 3268 2| többé a szívével, hanem hetykén szólt ki a kocsisnak:~ ~- 3269 1| gyémántoktól csillogó kezei hevesen megragadták a bátyja karját.~ ~- 3270 1| szinte vibrált a meggyőződés hevétől.~ ~- Oh igen, szívesen beismerem, 3271 1| belátni, hogy minden fáradsága hiábavaló, hogy az események logikáját 3272 1| gyermeket, de a fáradság hiábavalónak bizonyult: még azt se sikerült 3273 1| lelkesült katonára.~ ~- Hiányoztam magának? - kérdezte kacérul, 3274 1| vetett a tükörbe.~ ~- Hogy hiányzott-e? Öt napja csak a katonai 3275 1| hegyszakadékok, szédületes hidak száguldanak végig a dörögve 3276 1| az egyetemről hazatértem! Hidd el, néha elfacsarodik a 3277 2| lebocsátott függönyök alatt és oly hidegnek, sivárnak érezte maga körül 3278 1| visszavonuljon a sötét őserdő hidegségébe. A medika, aki még életében 3279 1| tűzött a hajába s gőgös hidegséggel biggyesztette föl ajkait, 3280 1| gondol? És nem borzong meg a hidegségtől, mikor négyszemközt van 3281 1| fölfrissítse vagy hogy a leánykái hidegtől kipirult arcocskáját megsimogassa. 3282 2| így felelt az ő arrogáns hidegvérével:~ ~- A huszárt Kleinecknek 3283 2| megnyerjék. És egy bálon, a hídépítő mérnökök elite-bálján, a 3284 2| zongoraszó hallatszott ki. A hídon egy szalmakalapos könyvvezető 3285 1| ebben a gyönyörű órában hadd higyjem, hogy a maga életéhez nincs 3286 1| sógornője. Ez maga előtt hihetetlenül hangzik, de a kóbor piktorok 3287 1| bizalmaskodást; a szkeptikusok azt is hihetik róla, hogy csak szimulálja 3288 1| neuraszténiának, de csöpp hijja volt, hogy ájultan nem esett 3289 1| gyermeket megcsalja...~ ~Csöpp híjja volt, hogy csakugyan sírva 3290 1| titokzatos csillagokként hímeztek ki olykor a szemaforok és 3291 2| ráhullottak a portörlőre, a himzésre, a háztartási könyvre és 3292 2| kell kijelentenem, hogy a hímzettkötényes kis perszóna hites férje 3293 2| kis teremtés mindeddig a himzőrámája, a regényei és a barátnőinek 3294 2| nem igen ismerte eddig a himzőrámák, az Ohnet-regények és a 3295 1| egész napjukat elveszettnek hinnék, ha híres doktoruk kezét 3296 2| Innen-onnan már azt kell hinnem, hogy bennem pompás agglegény-anyag 3297 1| összerázkódik, mintha valami hipnotikus álomból ébredne s a zokogás, 3298 1| elhagyatott öbölbe, ahova a hír se jut el Magyarországból. 3299 1| kérdezte a nagy zenebarát hírében álló Villányinét.~ ~- Pénteken? 3300 1| ráfanyalodom, csakhogy a te jó hírnevedet megóvjam, csakhogy minden 3301 1| ismerte meg a szeretetet. Hiszi-e, kedves asszonyom, hogy 3302 1| leginkább a Spree partján hisznek.~ ~A gróf (a felindulástól 3303 1| reménység, az életben való hit és a haláltól való félelem 3304 2| lovagcsizmájában billiárdozott hitelbe az Arany sarkcsillag-nál...~ ~ 3305 1| forgó úrhölgyről pontosan és hitelesen referálhatok. A két napot 3306 1| uzsorások, kik nagy rábeszélésre hiteleztek neki annyit, amennyiből 3307 1| szerzem meg a jó Istenben való hitemet, hanem a boncolóterem márványasztalán. 3308 1| gyerekleány voltam s mindenki azt hitette el velem, amit akart. Vastag 3309 1| megcsalnak s aki egy gyermek hitével és bizalmával jár a láthatatlan 3310 2| magához tért. A nézők azt hitték, hogy a két szinész csak 3311 2| kihez van szerencsém?~ ~Azt hittem, hogy ezt lesújtó gúnnyal 3312 2| 359. Ezek közül 221 helvét hitvallású, 129 római katholikus és 3313 2| tíz krajcárt. Félre veled, hitvány földi kincs, - hiszen a 3314 1| volt az urának, aki csupán hitvesi és anyai kötelességeinek 3315 2| beszélt, mintha egyenesen a hitvitázó századból lépett volna közibénk, 3316 1| utat. Hátha a Villányiné hiúságához szólna? Hátha meg tudná 3317 1| pillanatig valami gyermekes hiúsággal gondolt a felesége boldog 3318 1| megmondani nekem, hogy micsoda hivatal van ebben a sárga házban? 3319 1| ügyvédjeivel, földbirtokosaival és hivatalnokaival nem állt szóba, három nyelven 3320 1| blankettát a rács mögött ülő hivatalnoktól s reszkető kézzel irta meg 3321 1| Pinkerton-vállalat, - aztán hivatalosan válaszolt a kabinetirodának, 3322 1| hiszen ez a nagy ember a hivatásánál csak a feleségét imádta 3323 1| hogyan van megelégedve az új hivatásával. (Mosolyogva végignéz a 3324 1| nagyságos asszony mireánk hivatkozik...~ ~Villányi Mariska délfelé 3325 2| véleménye szerint teljesen hivatott volt arra, hogy a gőgös 3326 1| még azt se tudja, kinek hívnak: Én Villányi Mariska vagyok, 3327 1| orvosokat, az emberi test tesz hívőkké. Bravó, kis leány. Ezért 3328 1| táviratilag Pásztóvölgyre hívtak? Az öreg Nikó kegyelmes 3329 1| rá pár pillanatig, aztán hizelgő cica módjára simult új barátnője 3330 1| megszépültem. Ezek persze nyomorult hizelgők, de a tükörből magam is 3331 1| Mariska később addig hizelkedett a bátyjának és szüleinek, 3332 1| kedveskedést, hogy mindjárt hízelkedve odasimuljon az öreg kisasszonyhoz.~ ~- 3333 2| Mert elakadsz valahol a hóban.~ ~- Istenem, Istenem, mit 3334 1| idegen város villasorában, a hóból kopasz fák meredtek az égnek 3335 1| embert ölni. Amíg szeretnek, hódító lovag vagyok; ha meguntak, 3336 1| tánciskolái gavallérjainak hódolatát, - ő belőle lett volna a 3337 1| melyek talán még a török hódoltság idejéből maradtak itt, egy 3338 2| délután folyamán megjött, hóekét és lapátoló embereket is 3339 1| Török-család porrá lett hölgyeivel, a vidéki kőházak piruló 3340 1| vagyok benne, hogy az öreg hölgynek végre is a halála lesz, 3341 1| drágagyöngyökből álló folyam hömpölyögne keresztül, melyben mindenki 3342 2| közönyösen.~ ~- Várjon, - hörögte a megrontott poéta, - rögtön 3343 1| félelemmel mered feléje a hóeséstől tompa, téli napfényben. 3344 2| hogy valahol megrekedünk a hófúvásban s akkor - a jó Isten tudja 3345 1| egyszerre visszagondol a rémes hófúvásra, melybe puha fészkéből elindult, 3346 2| Adjutant Seiner kais. u. kön. Hoheit des Erzherzogs Oscar.~ ~ 3347 1| halálra itéltté, akit a hóhérsegéd durva keze ébreszt föl az 3348 1| hogy fáj!~ ~A kis Jancsi: Hojnap bevihetc bennünket a baba-tlinitája!~ ~ 3349 2| Innen nem mozdulunk, míg a hold föl nem jön.~ ~A nap kegyetlenül 3350 1| Beckekkel és a Sherlock Holmesekkel szemben sincs mit szégyenkeznie. 3351 1| fog bennünket. Én, ennek a holnapnak a reményében, ma éjszaka 3352 1| hanem reszketve gondolnál a holnapra, mely hosszú magányosságunkért 3353 2| azzal fogok együtt lakni holnaputántól kezdve. Igy aztán egyedül 3354 1| semmi mozgolódás; a házra holt és kisérteties csöndesség 3355 1| hogy merre jár. A filigrán, holtbeteg kis szőkeség, a szerelem 3356 2| óra volt, ködös, csúnya homály, amikor a patakberényi állomásra 3357 1| a lakásba vezető folyosó homályában.~ ~ ~ ~ 3358 2| körvonalaiban s az erdők homályba vessző fái között.~ ~A hegy 3359 2| nagy problémái még mindig homályosak az emberiség előtt. Ádám 3360 2| tihanyi kettős torony és homályosan kékelltek a zamárdi part 3361 1| kisértet állt volna előtte a homályosodni kezdő rendelőszobában.~ ~ 3362 1| emberpárduc lelkébe, mintha a homályosodó szobában valami titokzatos 3363 1| volt az, mert a tanár a homlokáig elpirulva kapta föl a mellette 3364 2| ébredt föl, mellyel álmában a homlokán illették... A himzett kötény 3365 1| pillantását s látcsövét hirtelen a homlokára szorította, mintha valami 3366 1| kezéből a lapot s összeráncolt homlokkal kóstolja meg az ura kávéját.~ ~- 3367 2| melyiket? Csak ráncold össze a homlokodat, gondolkozzál - úgy van, 3368 1| pillanatra a verejtékes homlokokon, majd aggódva hajtotta fülét 3369 1| leereszkedésével csókolják homlokon. Maga egy szörnyű titkot 3370 1| mert itt még a hivatásos hommes à femmes-ok is százszor 3371 1| körül, melyeket fényesre és homorúra ültek ki a helyiség félszázados 3372 1| de régen volt! - két álló hónapig udvarolt nekem az egyiptomi 3373 1| elmondjam magának, amit már hónapok óta bizonyosan tud? Maga 3374 1| odahajtotta a huga szívére, mint hónapokkal ezelőtt, amikor a fiatal 3375 1| úr lehet, mert az összes honfitársai tisztelegnek nála) annyira 3376 1| hogy a titkát kileste? Honnan venné a jogot ahhoz, hogy 3377 2| szerencsésen elköltötte a honorárium utolsó romjait. Miért is 3378 2| önnek mielőbb a költeményeim honoráriumából. Kétszáznegyvenhárom forintért 3379 1| csákót és aranyos atillát hordanak.~ ~- Elutazik?~ ~- Szerdán 3380 1| akkor valóban kőszívet hordok a füzőm alatt. De a szeretetnek 3381 2| folyadékot tett elénk egy hordóra.~ ~- Ez tavalyi, - szólt, - 3382 2| már alig csöppent egy-két hordóval. De tavaly mégis szüreteltünk 3383 2| sodronyhálós, apró lámpásokat hordozva, melyek kialvó csillagokként 3384 2| matrózok, a halászok, a horgászó fiúk, sőt maguk a halak 3385 2| Giovanni azt ajánlotta, vessünk horgonyt a hajóval s menjünk ki csónakon 3386 1| egyszerre elhomályosította a horizont legfényesebb csillagait 3387 1| ágyaikban pihenő utasok horkolása. Mindketten gondolataikba 3388 2| sülök barnára az afrikai hőségben. Hanyatt feküdtem a vitorla 3389 1| melyet a Vígszinház francia hősei hasonló helyzetekben használni 3390 1| önuralmának mindjárt vége lesz, de hősiesen tartja magát): Ne beszélj 3391 1| Csak a háztetők végtelen hósivatagja világít, melyből didergő 3392 1| alkonyat, mely a haldokló hósivatagokra borul. A lány végigment 3393 2| olyasmit, ami a regények minden hősnőjével megtörténik, de ami eddig, 3394 2| cifrázzam soká, t. olvasók: hősöm eddigelé egy rendetlen, 3395 1| majd cigarettára gyújt és hosszan bámul kifelé az alaktalan 3396 2| kanyarodott, az egyes állomásokon hosszas szüneteket tartottunk s 3397 1| ezüstsipkás öreg ember jött, egy hosszúszakállas, erdei gnóm, akiről a kisleányok 3398 1| Löwenbräu asztalai mellett, hosszúszakállú Wotánokkal koccintgatnak 3399 2| hotelben ették végig a table d’hote-kat, értekeztek a pincérekkel, 3400 1| udvarolt nekem az egyiptomi hôtelben és a nilusi dahabijé-n. 3401 1| ezerszer meg nem untam volna? A hotelek egyformák, a tenger mindenütt 3402 1| álmok és a gyermekmesék hótiszta poézise lebeg a budai hegyek 3403 1| A háztetők tele vannak hóval, a hideg fehérség becsillámlik 3404 1| Csönget az inasnak, teát hozat s még mindig derűs, apai 3405 1| vett magára, majd kocsit hozatott és elhajtatott a nagykörútra. 3406 2| suttogott a fülébe:~ ~- Hozd el neki a lantot, fejedelmileg 3407 1| Ha fél egyedül, magával hozhatta volna a Königswart grófné 3408 1| Még én is ki tudom őket hozni a sodrukból s akárhányszor 3409 1| csak váratlanul magammal hozok valakit...~ ~Mariska megmondta 3410 1| lényét és legendásan dús hozományát a boldog Villányi rendelkezésére 3411 2| Beatrice kétszázezer forint hozományt kap a kelengyéjén kivül, 3412 2| amelyet a dessert után hoztak számára, sokszorta tekintélyesebb 3413 2| keztyűt, mert amit magammal hoztam, már mind piszkos és elrongyolt...~ ~ 3414 1| Budapestre, ahol rögtön hozzáfogott orvosi praxisához. Most 3415 1| selymesszőke hajukat és így szólott hozzájuk:~ ~- Csókoljátok meg a nénit, - 3416 1| milliomosok aranytálcán hozzák neki a háziorvosi stallumot. 3417 1| mindjárt csöngetek, hogy teát hozzanak.~ ~Villányiné (mosolyog): 3418 1| marad mindörökre hűséges hozzánk. De most még elszorul néha 3419 1| amelyek álmos cicák módjára hozzásimulnak.~ ~Villányiné (rájuk néz): 3420 1| kivánna tőle. Olyan, mint egy hű kutya és a borongós szemében 3421 2| esett felőlük, többnyire agg hülyéknek nevezte - kijelentették, 3422 1| táviratra se válaszolt és a hugának e nap óta nyoma veszett. 3423 1| a drága kicsikék tehát a hugocskáim. Nem szabad csodálkoznia, 3424 1| nem az én régen meghalt hugocskám vagy... Élt valaha egy kis 3425 1| szülőidet, még az egyetlen kis hugodnál is jobban fogsz szeretni!~ ~ 3426 1| között. Klári - így hívják a hugomat - félnapokon át ott lebzselt 3427 1| önző tülekedéstől, melynek hullámai az ő fehér cipőjét se hagyták 3428 2| ponty ütötte ki magát a kis hullámkarikából, s vérvörös kopoltyúját 3429 1| bujva fogjuk hallgatni a hullámok zaját, melyek a part kősziklájához 3430 1| merülnek el körülötte a hullámokban. A mosolygó, elbizakodott, 3431 2| volna, mikor a selymes, hullámos függönyöket látta, s hazatérve 3432 1| néznivalója akadt volna a hullámzó nézőtéren.~ ~Harzburg-Waldeck 3433 1| belevész az özönvízként hulló őszi záporba.~ ~ ~ ~ 3434 2| apákat játszotta, míg Laki a humor mezején aratott hét vármegyében 3435 2| magában bizonyos rezignált humorral:~ ~- Most már mindegy, most 3436 1| visszavonulnánk...~ ~Biztatólag hunyorgatott a grófra, aki hálás elragadtatással 3437 2| lelkekben, Klárika boldogan húnyta be a szemét, míg a kocsi 3438 2| pengette az édes melódiájú húrokat. És ilyenkor születtek meg 3439 1| tisztaságodhoz, a te jóságodhoz, a te hűségedhez, a te drága és okos szemedbe 3440 1| rossz legyen hozzám, hiszen hűségesebb barátja sohase lesz, mint 3441 1| mellyel öreg nénik a betegek húsleveskéjét kisérni szokták.~ ~Villányi 3442 1| érdekesebb, mint daliás huszár-uniformisában): Végre!~ ~Villányiné (remeg, 3443 1| az ura háta mögött aktiv huszárezredesekkel találkozik, akkor valóban 3444 2| hívják, báró Kleineck a 49-ik huszárezredtől... Jelenleg azonban Oszkár 3445 2| mondta, - nem kell tréfálni a huszárokkal... Mert ugyan mit gondolhatott 3446 2| tányérján.~ ~- Szép dolog a huszárság, - mondta, - egy huszár 3447 2| összecsapta, mint ahogyan a huszártisztek szokták s kedves fesztelenséggel 3448 1| tudja, miképp - megint a húszéves bátyját látta, a sovány 3449 1| párisi toaletteket hordott, húszezer koronás diadémot tűzött 3450 2| kilencezerhétszázötvenhat forint és huszonhárom krajcárt, mert kétszáznegyvenhárom 3451 1| alezredesek gondolnak; a huszonhat éves matrónáknak, akik az 3452 1| eredménye: Török Alice, egy huszonkétesztendős, gyönyörű leány, aki mindaddig 3453 2| kiderült, hogy a tanító már huszonkétéves korában feleségül vette 3454 1| felindulással, mintha nem egy huszonötéves fiatal teremtés, hanem egy 3455 1| de alig látszott többnek huszonötnél. Rózsás, franciásan karcsú, 3456 2| A hűtelen anyaföld.~ ~Néhány év előtt 3457 2| öreg, szerető anyaföld lett hűtelenné.~ ~ ~ ~ 3458 1| szeretem Andrét semhogy hűtlenné tudnék lenni hozzá, másodszor: 3459 2| elmés, milyen fejedelmileg hűvös...~ ~A gavallérok, akik 3460 1| aztán mindketten közelebb húzódnak a kandallóhoz, melyben pompás 3461 2| mulva merészen közelebb húzódott hozzám s fejébe vágva egy 3462 1| jobban bíztak benned. És te huzódoztál tőlem, te kerültél, te, 3463 1| kicsikéket, akik kacagva húzódtak az édesanyjuk mellé. A tanár 3464 1| tartottál becstelennek, tőlem huzódtál, mert az egész világ prédája 3465 1| érdekesnek?~ ~- Tíz napja húzom-halasztom az utazást, pedig voltaképp 3466 1| maga elé, de a kezét nem húzza vissza...~ ~ ~ 3467 2| hímzett kötény regénye.~ ~I.~ ~Mikor Ádám Jenő, aki 3468 1| melyből a Földközi tenger ibolyaillata és napsugara áradt felém, 3469 2| csodálatos volt ez a napsugaras, ibolyaillatos világ; Klárika asszony volt, 3470 1| ködbe, ahelyett, hogy az ibolyakék tenger partján sétálna. 3471 1| ébredt volna, miért jött idáig.~ ~De most hirtelen reszketés 3472 1| hogy ilyen nagy ember az ideálja...~ ~Gärtner kisasszony 3473 1| zilált szét a hegyek körül ideáramló éjszakai levegő. Az asszony 3474 2| kastély másik szárnyából idecsillámlott: jeléül annak, hogy a boldogtalan 3475 1| erő hullámzott volna az idegeiben. A fájdalmas szentimentalizmus, 3476 1| vigyáznod kell, mert az idegeid nincsenek rendben. Óvakodnod 3477 2| mikor hegyek között járok. Idegeim nem birják meg az óriási 3478 1| gyermekmesével akarja megnyugtatni az idegeimet. Az én hideg Irénem százszor 3479 1| reszketés vibrált végig az idegein: eszébe jutott mindaz, ami 3480 1| megmenthette volna, - s szegény idegeit mindez annyira megrázza 3481 1| mikor arra gondolok, hogy idegenek vagytok egymáshoz s hogy 3482 1| pillantása oly dacossá és idegenné lett, hogy a szegény Lujzika 3483 1| úgy érezte, hogy a bájos idegent örök életében szeretni fogja. 3484 1| ideges vonás s a hangja oly idegenül cseng, hogy maga se ismer 3485 1| méltóságos asszony, aki idegesebb és rejtélyesebb volt, mint 3486 2| kalapok elől, a selyemblúzok idegessé tettek. Ilyenkor Giovanni, 3487 1| Azt hiszem, hogy puszta idegesség, de biztonság okáért nem 3488 1| volt előtte minden: úrnője idegessége, mikor szemtül-szemben ül 3489 1| fenyegeti. A naiv tanár idegességnek tulajdoníthatta a felesége 3490 1| éjszakánként a sötét erdőből idehangzik...~ ~Villányiné (hátradől, 3491 1| nagyságos asszony, hogy idehivassam?~ ~- Nem, köszönöm, inkább 3492 1| gyermekek között. A tanár idehozatta a kávéját, - rendesen a 3493 2| tizennyolcesztendős leányka, aki az idei tavasszal került ki az angol 3494 2| aggastyántól kérte volna kölcsön ideiglenes használatra. Oh, ez nem 3495 2| mint valaha, a népmesék idejében, a százszorszép királykisasszonyra. 3496 1| mindenki az őszi átmenet idején, de az első hó meg az első 3497 1| meghaltam volna, minthogy idejöjjek, te itt, ahol előtted már 3498 1| emberi tudomány, de azért idejöttem, hogy a válladon kisírjam 3499 1| szerelmeskedéssel töltik az idejüket, míg egy szőke félistennő 3500 1| alávaló, alávaló! Hát idekerültél, hát a piszokba kerültél, 3501 1| csillár lángjai, távolabbról idelátszanak a fekete könyvhátak, a nagy 3502 1| fejedelem van megbízva, idelátszik a Cote d’azur napfénye s 3503 1| ebédlőjében s mely most szintén idelebbent valahogyan a multak ködéből, 3504 1| velem, közönséges, vidékről ideszármazott polgári asszonnyal, s az 3505 1| selyemtámlányon? Szép fejét idetámasztotta, mikor az egyetlen fiát 3506 1| vörös templomi lámpákat idézett vissza emlékezetembe, mindörökre 3507 1| falvak alkonyati csöndjét idézi föl a magányos sétáló lelkében.~ ~ 3508 1| is a középkori hangulatát idézte föl lelkében. Gärtner kisasszony 3509 1| lapozgatott. Ez a gyönyörű kis idill csak egy havas, januári 3510 1| most meg akarja zavarni az idilljüket?~ ~- Csák véleménye szerint 3511 1| igen tudok mit kezdeni az időmmel. Mit szólna hozzá, ha megmutatnám 3512 2| Beatrice kisasszonyról, az idősebb leányomról szólanak, legalább 3513 2| életemnek legromantikusabb időszaka; néha csodálatos vágyat 3514 1| emelet széles korridorjára időtől barna, cirádás szárnyasajtók 3515 2| gondolta eddig, hogy csak az ifjuság bolondítására valók... Míg 3516 2| a párnák közt töltse az ifjuságát?... A pacsirta vígan dalol 3517 1| Ha megcsalná, akkor is igazabb emberi életet élne, mint 3518 1| fénykoronáját, melyet csak az igazak és a jámborok láthatnak. 3519 2| dalmát matrózom, gyorsan igazított egyet a spinacker-en, a 3520 1| utcán, mintha az emberi igazságok egyetlen földerítője, a 3521 2| művészeknek - nem tartozik az igazságos mesterségek közé. Egy májbajos 3522 2| fürdőszobából a szalonba... A költői igazságszolgáltatásnak tartozom azzal a kijelentéssel, 3523 2| mást kiván.”~ ~Igy itél az igazságtalan kritika, mely elfeledi, 3524 2| Páfrány és Laki.~ ~A kritika - igazuk van a haragvó művészeknek - 3525 1| rendőrség segítségét kell majd igénybe venni, hogy a szerelmes 3526 1| körül magát, ez a naivszemű, igénytelen és csodalátású gyermek az 3527 1| előbb ünnepiesen meg kellett igérnie, hogy egy lépést se fog 3528 1| impresszárió ezer márkát igért neki esténként. Nem többet 3529 2| dolgok... a szabónő háromra igérte, hogy a ruhapróbát megtartjuk...~ ~ 3530 1| hogy egy-két pohár pezsgőt igyék s eközben úgy dédelgeti, 3531 2| ablaknak, makacsul azon igyekezve, hogy a homályos üvegtáblán 3532 2| szeret, nem szeret...~ ~ II.~ ~Klárika, aki egy idő 3533 2| is babának nézzen...~ ~ III.~ ~Másnap - Ádám komor hangulatban 3534 2| elhagyta, mikor egy édes, ijedt kis teremtés, aki tizennyolc 3535 1| egyszerre elfelejtené az ijedtségét, s úgy beszélne vele, mint 3536 1| törődött a vén kisasszony ijedtségével, hanem újra hangosan felkacagott 3537 1| Oh, - én!~ ~Meg is van ijedve, mosolyog is, - végre helyet 3538 2| hívják, báró Kleineck a 49-ik huszárezredtől... Jelenleg 3539 1| Földközi tenger mámorító illatai lebegnének körülötte az 3540 1| füzőjét s csakhamar selymes, illatos pongyolában feküdt a félhomályos 3541 2| furcsa gondolatra, hogy ez az illedelmes, udvarias idegen, mint az 3542 1| gyerekek feltápászkodnak s illedelmesen kezet csókolnak a szüleiknek. 3543 1| s előbb megtanítottak az illemszabályokra, mint a latin nyelvre. Hallott 3544 1| Villányiné: A multkor kedves és illemtudó volt, megérdemli hát, hogy 3545 1| egy kicsit büszkének is illenék lennem, hogy ilyen világhírű 3546 1| attól kezd tartani, hogy illetlenül bőbeszédű volt a nagy emberrel 3547 1| referálhatok. A két napot az illető, egy rövid séta kivételével, 3548 1| Villányi doktor, ami önmagát illette, hírét se ismerte a neuraszténiának, 3549 2| mellyel álmában a homlokán illették... A himzett kötény ilyenkor 3550 1| pompás profilját, melyet az Illustration hasábjairól világszerte 3551 1| nézek, egy pillanatig az az illuzió fog el, hogy maga az én 3552 1| szégyenletemben. Hadd élek abban az illuzióban, hogy a háziasszony rögtön 3553 2| finomabb nüánszokat. Az ilyesmi jó lehet a fővárosban, de 3554 2| kolostorban sokat ábrándoztunk ilyesmiről, de a kivitelre - e szigorú, 3555 1| Pompás fiú és gyermekkora óta imádja magát, de - fájdalom nincs 3556 1| összekulcsolódtak, mintha imádkozni akarna.~ ~- Mariska, - mondta - 3557 1| valaha a kicsike ágyacskámban imádkoztam. A világ érdememen felül 3558 1| Kitagadsz? Én még mindig úgy imádlak, mint valaha! Mariska.”~ ~ 3559 1| téged legutolsó pillanatáig imádni fog.”~ ~Villányi, mikor 3560 1| szó, melyet a drága, az imádott, a gyanutlan bátyja ellen 3561 1| mint a babyé, aki az esti imádságot elmondja:~ ~- Oh, jámbor 3562 1| térdelt téli estéken az imazsámolyon. A termek még a régiek, 3563 1| eszébe, hogy a szomszédságból immorális következtetéseket vonjon 3564 1| egymással, s közmondásos impertinenciája, mellyel a férfiakat kezelte, 3565 2| tekintélyes vagyonommal sem imponálnék...~ ~Lesbia nem volt valami 3566 1| megdobogtatta a szívét, csodamódra imponált az elkapatott kis hercegnőnek: 3567 1| lelkesedésében megtébolyodott impresszárió ezer márkát igért neki esténként. 3568 1| olajszagú étkezőkocsiban. Az az impressziója, hogy Budapesten valami 3569 1| ki magukat az aranygombos inassal. A vacsorán természetesen 3570 1| szórakozottan leintette az inast, aki már háromszor is csodálkozva 3571 1| maszkját viselte, voltaképp egy indiai rajah fantasztikus lelkét 3572 1| kell tartania semmiféle indiszkréciótól.~ ~Villányi Mariska megbiccentette 3573 2| következő levél, amelyet csúnya indiszkrécióval, egész terjedelmében kinyomattatok.~ ~„ 3574 2| S hová, ha nem vagyok indiszkrét?~ ~- Dömjén-Gálosdra.~ ~- 3575 1| világossággal árasztja el az emberi indulatok őserdejét. És szegény, beteg 3576 1| kapta a legelső sebet, ekkor indultam meg a virágos ösvényen, 3577 2| szívével. Míg mi lefelé indultunk a hegynek, ő tovább is ott 3578 1| gyönyörű szál katona, akit egy influenzás láz ledöntött a lábáról, 3579 2| A ravasz Ádám keserűen ingatta a fejét.~ ~- Ha szereti, 3580 2| kedvesről. És az a gondolat sem ingerelte többé, hogy pénzéért mindig 3581 1| holott ő kifejezhetetlenül ingerlőnek találta volna, ha az asszony 3582 2| átfordult a költemények ingoványos talajáról a próza sima és 3583 2| kijövet:~ ~- Bizony Isten injúria, hogy a sors a szemérmetlen 3584 1| foglalatoskodik): Annyira inklinálva vagyok minden rosszra?~ ~ 3585 2| Klárika rémülten állt az inkriminált fiók előtt.~ ~- Nem engedem, 3586 1| félelmetes házóceánban. Innentől kezdve már könnyebben ment 3587 1| magának nem szabad pezsgőt inni. A pezsgő, úgy látszik, 3588 1| szokták.~ ~Villányi hálásan int, aztán elgondolkodva kezébe 3589 1| őszbeborult úr nyájasan integetni kezdett a tanár felé. Az 3590 1| hogy nem várt tőle ennyi intelligenciát - s a leány, aki attól kezd 3591 2| frigy teljesen megfelel az intenciómnak. De a lantot csak hagyjuk 3592 1| ajtóból még egyszer csókot intettek az édes apjuknak. Villányi 3593 1| vele, mikor magához kérdést intéz, mikor tudja, hogy a király 3594 2| általütve, hosszú levelet intézett hozzám valami elhagyott 3595 1| hírneve mindennél előbbrevaló. Intézze úgy, hogy holnap kora délután 3596 1| és megfinomult ízlése. Az intim és meleg szőnyegfészkek 3597 1| szamovár körül, melynek lángja intimitást és melegséget varázsol a 3598 1| s ez az édes és nyugodt intimség oly mondhatatlan boldogsággal 3599 1| ahol valamikor talán az intrikus Szilágyi köpönyegét lebbentette 3600 1| szívében menekült a porosz invázió elől, mert minden idegszála 3601 2| tudomásomra jutott, verseket ir és ezzel az üzlettel keresi 3602 1| különös vonzódást érzett iránta.~ ~- Igen, asszonyom, - 3603 1| pápaszemét s keresgélni kezd az irásai közt. Végre megtalálja az 3604 1| akinek még a mozdulatait is irásba foglalják a történetirók?~ ~ 3605 1| Városház-utcán. Minthogy a széttépett irások összeállításában bizonyos 3606 1| meresztette szemét az ismerős írásra, egy pillanatig fölmerült 3607 1| elővesz az aktacsomóból egy írást, amely mozaikszerű darabocskákból 3608 1| az idegeimet. Az én hideg Irénem százszor okosabb, semhogy 3609 1| szegény és örökké hálás Irénje.~ ~ ~ ~ 3610 1| Isten vele, fagyoskodó kis Irénkém, gondoljon rám ma éjjel, 3611 2| mikor az ember költeményeket irhat az elérhetetlen kedvesről. 3612 1| ezt még a lipótvárosiak se írhatnák a maga rovására. Az az asszony, 3613 1| vannak ám köztük - mind irigykedve gondolnak a méltóságos asszonyra, 3614 1| asszonyi típus szépnek és irigylésreméltónak tünik fel előttem, az ókori 3615 1| barátnői elsápadnának az irigységtől? Ismeri maga annak a felsőbb 3616 2| nyilatkozattal csupán a szegény Irmát teszem boldogtalanná, mert 3617 2| kára volna abból, ha nem irna verseket a leányomról?~ ~ 3618 2| olyan leány, akiről verseket irnak, egy cseppet sem különb, 3619 2| Csak azért is fogok irni, habár nincsen is lantom 3620 1| pihenhetnél. Különben fel fogok írni valami orvosságot is, de 3621 2| a kasznár, a gazdasági irnok s a borzas községi segédjegyző - 3622 2| kilencvenhárom költeményt kell irnom, - adja vissza a lantomat 3623 1| ott állt a túlhalmozott iróasztal előtt. Mint mindig, valahányszor 3624 1| mely felnyitva hevert az iróasztalán. És rekedten, a saját hangjától 3625 1| hajnalán álmodtam.~ ~Az iróasztalról fölvette az arcképet, mely 3626 1| aki Arnulf herceg katonai irodáját vezette, egy fiús külsejű 3627 2| be a kis leányt a magyar irodalomtörténet rejtelmeibe.~ ~Mikor a preceptor, 3628 2| Keressen föl holnap az irodámban. Sürgős beszélni valóm lesz 3629 2| nagyot nézett, mikor az irodaszolga látogatót jelentett be neki 3630 2| gamáslit viselt s a nevesebb irókat, ha szó esett felőlük, többnyire 3631 1| csupa kemény és fölényes irónia, az erőslelkű asszony iróniája, 3632 1| harmincéves asszony felsőséges iróniájával beszélt, de a grófot a gúnyolódás 3633 1| nincs fantáziájuk, csak iróniájuk van. Talált-e már valamire, 3634 1| ajkairól most se tünt el az irónikus vonás, mellyel eddig az 3635 2| lefüggönyözött ablaka alá. Előkelő irószobában, drága szivarokat füstölve 3636 1| Megszakad a szívem - írta a tizenhét éves leány - 3637 1| látta: az ujságirók azt irták róla, hogy Elszászban pillantotta 3638 1| szeretek és sokkal is jobban irtózom a haláltól, semhogy ezt 3639 1| aki minden szennyességtől irtózott? Mit szólt volna mindehhez 3640 2| férje van, míg én, - hogy is irtuk csak az iskolai gyakorlatban? - 3641 1| már soha többé a hófuvásos iskola-utcára, ahol a könyvestáskámmal 3642 1| mikor prémes sapkájában az iskolába sietett, az öreg házvezetőnő 3643 1| esetleg meg fog bukni az iskolában, akinek még a mozdulatait 3644 1| asszonyt, maga egy nagy iskolásleány, akit csak az élénk fantáziája 3645 2| Mosolyogva, - hiszen te ismered az én borzasztó mosolyomat! - 3646 2| helyes nyomon vagy! Hogy ismered-e? Oh, hogyne, hogyne! Csak 3647 2| teremtés, aki tizennyolc évig ismeretlenül is ő felőle álmodott, meghatva 3648 2| óta volnánk a legintimebb ismeretségben. Eleinte bizonyos méltóságteljes 3649 1| az életet sokkal jobban ismerik, mint a tapasztalatlan katonák, 3650 1| bábuitól elszakított kisleány ismerkedett meg legelőször az élet piszkosságával. 3651 1| megzavarodva, így szólott:~ ~- Nem ismerlek, és nem is akarlak ismerni, 3652 1| a női test legalaposabb ismerője se látott. De a következő 3653 1| Talán a méltóságos úr valami ismerőséhez van szerencsém?~ ~Az idegen 3654 1| utazott le Sziciliába, de ismerősei tudták, hogy súlyos lelki 3655 2| közeledett felénk, aki azonnal ismerősnek tetszett előttem. Mikor 3656 2| Oh, hiszen mi már régi ismerősök vagyunk...~ ~Szerettem volna 3657 1| épp oly kevéssé találsz ismerőst, mintha egy szibériai mezővárosban 3658 2| fehércilinderes úrban bizonyára nem ismerték föl az egykori éhenkórász 3659 1| rejtelmes, távoli világban is ismertük egymást, valami fantasztikusan 3660 1| pillantását, melyet csak mi ismerünk, akiket jó sorsunk a közelébe 3661 1| rendesen a saját szobájában issza, - a méltóságos asszony 3662 1| templomban szerzem meg a jó Istenben való hitemet, hanem a boncolóterem 3663 1| ezt az elhagyott helyet az istenek a mi számunkra teremtették. 3664 2| színtársulatnál. Bizonyára az isteni szikra avatta föl őket elismert 3665 1| tudatta vele, hogy a jó istenke egy kicsi babát küldött 3666 1| állt meg az ajtóban.~ ~- Jó istenkém, már megint micsoda szörnyű 3667 1| gyermekeidet loptad meg, akik az istennél is jobban bíztak benned. 3668 2| esztendővel ezelőtt jött az istentelen bogár, nekiesett a szőlő 3669 1| közepén.)~ ~A gróf: Nem iszik meg nálam egy csésze teát?~ ~ 3670 1| nevem napján is kocsisbort iszom. A cigarettákból azonban 3671 2| bosszusan, a kötelességtől iszonyodva hallgatja a szinészek beszédét. 3672 2| otkolont öntött a párolgó italba...~ ~Igy teltek a téli napok, 3673 1| alatt, újabb csillogó színű italokat szed elő a régimódi kredencből 3674 2| maradt neki több egynéhány itcénél, de hozott, amennyit megittunk, 3675 1| mosollyal, a megfölebbezhetetlen itéletet kimondta. A vonagló, félénk, 3676 1| összeszorult, mint a halálra itéltté, akit a hóhérsegéd durva 3677 2| Ádám komor hangulatban itta a feketéjét - a szobalány 3678 2| végigtekintettünk a hosszú tó síkján, ittunk egy korty friss vizet a 3679 2| ruhapróbát megtartjuk...~ ~ IV.~ ~A hadsegéd csak késő 3680 1| A batár a Köröndön és az Izabella-utcán át kifordult a Podmaniczky-utcába 3681 1| tanítványomat. Ő az, akiről már több ízben szóltam magának s aki végtelenül 3682 1| a betegei türelmetlenül izegtek-mozogtak a várószobákban és a télikertben, 3683 1| szíve ismét dobogni kezdett izgalmában.~ ~- Mi történt?~ ~- Semmi 3684 1| az utasok, a készülődés izgalmai után magukhoz térve, elhelyezkedtek 3685 1| elképzelhető izgalmat... Az izgalmak halálosan veszedelmesek 3686 1| de belsőleg mindketten izgalmas témájuk hatása alatt állanak. 3687 1| Mariskát eltemették. Az izgalom, melyet a gyászos katasztrófa 3688 1| A bizonyosság oly boldog izgalommal tölti el, hogy fagyos hidegség 3689 2| napközben emberi gondok izgathatnak, aki a polgári életben súlyos 3690 2| unalmas egyformaságot valami izgató, rendkivüli esemény fogja 3691 1| fiatal asszony nem árulta el izgatottsága okát, hanem bizalmasan közelebb 3692 1| Én azt hiszem, elájulnék izgatottságomban, ha a felséges úr megszólítana...~ ~ 3693 1| fürgeségével udvarolt a folyton izgő-mozgó Klári asszonynak. A szakállas 3694 1| méltóságos asszony. Ha jó izlésem volna, azonnal cserben is 3695 1| De ez nem baj, csak a jó izlésére mutat, hogy ilyen nagy ember 3696 1| ezredes: Beismerem, hogy izléstelen dolog volt, de ha elnéző 3697 1| szerencsét várta. Ehhez a vén izraelitához ment be egy hófuvásos januáriusi 3698 1| szentimentális érzékiséggé izzik át. Az asszony pedig, miközben 3699 1| havát, az oceán opálosan izzó tükrét, a havasi falvak 3700 1| tetszett - vérvörös tűzbetűkkel izzott ez a két számjegy: 32.~ ~- 3701 1| csak a távolból gondolok a jámboréletű szentekre, akik csákót és 3702 1| melyet csak az igazak és a jámborok láthatnak. Lujzika előtt 3703 1| indult udvarlójával a Nagy János-utca felé. Májust mimelő, aranyfényű 3704 1| ezredesnek, de mielőtt a Nagy János-utcai, vasrácsos kapuban eltünt 3705 1| izraelitához ment be egy hófuvásos januáriusi estén és sírva eladta neki 3706 1| hosszú levelet, irja meg: jár-e még sétálni a kicsikékkel 3707 1| lelkes ámulattal álltak meg a járda szélén. A kicsike, aki még 3708 2| s megszokott budapesti jargonjában ezt irta az édesanyjának:~ ~- 3709 1| Villányiné titkának a végére járhasson, s végre is abban állapodott 3710 1| végigcsatangoljak a ligeten és sorra járjak minden belvárosi boltot. 3711 1| Az országutat a rablók járják, az éhes csordák, akik piros 3712 1| most milyen dühös arccal járkálhat az utcákon. André tudniillik 3713 1| egy szibériai mezővárosban járnál. A 30-as számú ház kapubejáratában 3714 2| halinás csősz. Nemrégiben jártak itt megyei urak, biztattak 3715 2| puskákkal, a hegyen szüretelők jártak-keltek, a présházban két-három 3716 1| összeállításában bizonyos jártasságunk van, a levelet mindjárt 3717 1| rubeles bankjegyeket dobott a játékház zöld asztalára. A budapestiek, 3718 1| százszor többet törődnek a játékkal, mint a szép asszonyokkal. 3719 1| várták, aki eddig maga is játékos és boldog gyermek volt mellettük, 3720 1| öklével akarja beütni a játékosbolt kirakatát. A jó fiúk, akik 3721 1| előbb-utóbb úgyis megkapják a játékszert, amiről függönyös ágyacskájukban 3722 2| szemérmetlen macska kezébe játssza az ártatlan kanárimadarat... 3723 1| csillogó szeme, vörösbe játszó frizurája, csipkéi közül 3724 2| vígjáték megy?~ ~- Úgy van, én játszom benne az öreg Take lordot, - 3725 1| palotában.~ ~Az árvízkárosultak javára rendezett bazárünnepélyt, 3726 1| Luitpold-kávéházat hozták javaslatba, az angol piktor valami 3727 1| vándorserege, mely élete javát tündöklő hallokban, gleccser-hotelek 3728 1| fájdalmát!~ ~A gróf: Ha engem is jégből faragtak volna ki, mint 3729 1| selyemfüggönyökön, a parkett jégburkolatos erdei tóként csillog, s 3730 1| korcsolyacsarnok szibériai jégsivatagában játszik. Az ujságban épp 3731 2| doktor, vagy egy kövér bérlő jegyese. Kétségbe voltam esve, de 3732 1| juttatott a jó szerencsém. Jegyezd meg, drágaságom, a következőket: 3733 1| az orvosi könyveimet és jegyzeteimet olvasgatom?~ ~- Késő van, 3734 1| íróasztala mellé, néhány jegyzetet írt a noteszébe, a kabátját 3735 1| kigyógyította. A tanár, aki értett a jelbeszédhez, sietve felállott a helyéről.~ ~- 3736 1| ölelte: mindez aggasztó jele volt a gyötrődésnek, melytől 3737 2| egymást, most már mindenféle jelekkel közli velem délutánonként 3738 2| az ördög (aki mindenütt jelen van) így suttogott a fülébe:~ ~- 3739 2| adni... De most várj, mert jelenésem van odabenn... Majd vacsora 3740 1| mesélni neki a klinikai jeleneteket, - szólott magában ujjongva, 3741 2| szeptemberben négerré sülve jelenjek meg ismét a főváros utcáin. 3742 2| 49-ik huszárezredtől... Jelenleg azonban Oszkár királyi herceg 3743 1| jobban meggyőz az isten jelenlétéről, mint a papok beszéde. Az 3744 2| gazdálkodnak, - megtisztelt a jelenlétével. Mindannyi közt ez a jellemtelen 3745 2| mérnökök elite-bálján, a jelenlevő főherceg bemutattatta magának 3746 1| hogy a nagy ember az ő jelentéktelen magánügyei iránt érdeklődik): 3747 2| az emberi magányosság és jelentéktelenség tudatát keltik életre bennem 3748 1| ragaszkodom.~ ~- Akkor be fogom jelenteni s remélem, hogy kicsikarhatok 3749 1| Mikorra gondolja, hogy az első jelentést megkaphatom?~ ~- Két nap 3750 2| az irodaszolga látogatót jelentett be neki a következő nap 3751 1| a hegyek közül havazást jelentettek s a kandallókban újra feléledt 3752 1| fiatal leány félhárom tájban jelentkezett. Villányi Mariska örömrepesve 3753 1| Csütörtök este Villányi Mariska jelentkezik a Simonyi-udvar első emeletén. 3754 1| hogy már holnap délben jelentkeznem kell Arnulf herceg udvarmesterénél. 3755 1| mikor szolgálattételre jelentkeztem, a felség hosszú pillantást 3756 1| hangon.~ ~Néhány inas, - aki, jelmeze után itélve, egyenesen az 3757 1| párisi melódiákat, olyan jelmezekben, aminőket csak üveges nippszekrényekben 3758 1| leveti a brutális erdei faun jelmezét, s makulátlan, huszadik 3759 1| a nagy tudósok ünnepies jelvényét, szeliden a fiatal asszony 3760 1| ki olykor a szemaforok és jelzőlámpák tűzpontjai.~ ~Az étkezőkocsi 3761 2| lant sugallt neki - mert Jenőben most már felülkerekedett 3762 2| tizenöt forint járt ki Sólly Jenőnek havonkint, mert ő vezette 3763 1| betegek lángoló szeméről, a Jézus szolgálóiról, akik egy felsőbb 3764 1| felsóhajtott, mert ez a mód jobbnak tetszett előtte mindazoknál, 3765 1| sőt anyagi viszonyai is jócskán föllendültek már, mikor 3766 1| Szaléz-utcába, nyugodtan jöhetsz, - ezt az elhagyott helyet 3767 1| Ha mégegyszer a világra jönnék, meglenne a magamhoz való 3768 1| szívem, mondd meg, hogy mikor jössz el, mert ezt a bizonytalanságot 3769 1| uradtól és a gyerekeidtől jöttél ide, akik jónak és tisztességesnek 3770 1| lapjait se olvashatta, a jövedelméről legendákat beszéltek, a 3771 2| felelte, - mert a költészet jövedelmező foglalkozás. Egy költeményemért 3772 1| melyekben a híres rendező jövendőbeli terveit kidolgozta, a napkeleti 3773 1| mintha csakugyan a sötét jövőbe látna, de a szomorú pose 3774 1| határozottan): Nem, most már én jövök, Jánossy úr!~ ~Búcsút vesz 3775 1| úrtól. Mindnyájuk sorsa, jövője, boldogsága a gróf úrtól 3776 1| multjának minden fájdalma és jövőjének minden reménysége benne 3777 2| hogy néha mitsem vártam a jövőtől? Átkoztam a civilizációt, 3778 1| Holnap!~ ~Villányiné: És nem jövünk vissza, csak ha újra tél 3779 1| amit teszek, tudom, hogy joga volna kiutasítani a házából, 3780 2| beszéljetek nekem a kritika jogairól, mert a kritika többnyire 3781 1| visszatér): A méltóságos úr joggal csodálkozhatik, hogy itt 3782 1| szerelemhez csak addig van jogom, míg az ölelésemet kivánják; 3783 1| Különben most már mindegy, a jóhiremet semmiféle szemrehányás se 3784 1| van, akit a felséges úr jóindulatába szeretne ajánlani. Pompás 3785 1| tehetetlenebb a kis gyermeknél, hogy jóindulatát tolakodásszámba fogják venni, 3786 1| az udvari ember diszkrét jóindulatával nézi a leányt, s az arca 3787 1| modern, kényelemszerető és jóízlésű gazda tette lakályossá. 3788 1| a legszebb férfinak? Ne jőjjön zavarba, hiszen a professzoruk 3789 1| életét a maga királynői jókedve szerint formálta. És a pillantásuk 3790 1| látványosságokat?~ ~Villányiné (nagy jókedvében egy meggondolatlan és ostoba 3791 1| házaspárt oly nyugodt és bőséges jólét vette körül, aminőről egyikük 3792 2| alulirott kisasszonynak jónapot kivánt. Én természetesen 3793 1| alszik, - ez nem vezethet jóra. Nappal persze nem igen 3794 1| tolakodásnak, volna egy jóravaló ötletem.~ ~Villányiné: Tud 3795 1| aki szivarkészletének már jórészén túladott.~ ~Tizenkét óra; 3796 1| boldogság lenne, ha szép úrnőm jóságát legalább századrészben visszafizethetném...~ ~ 3797 1| penészvirág, akit a budai várban a jóságával elhalmozott s akit ma a 3798 1| te tisztaságodhoz, a te jóságodhoz, a te hűségedhez, a te drága 3799 1| sápadt ember pulzusát, keze jóságosan megpihent egy pillanatra 3800 1| zarándokcsapata közé. A szeme jóságtól és szánalomtól csillogott, 3801 1| világot megbolondítja...~ ~A jóslat félig-meddig bevált, de 3802 2| fitymálva nézte végig a szegény jószágot, aztán hidegen intett a 3803 2| pedig - ha éppen volt nála - jószívűen kölcsön adott neki húsz 3804 1| férfiakat, ellenkezőleg: maga is jót nevetne velem együtt, ha 3805 1| földerítője, a titokzatos és jótékony Halál felé haladna...~ ~ ~ 3806 1| kelendő szokott lenni a jótékonysági bazárokon.~ ~Villányiné: 3807 1| fájdalmas hizelkedéssel akarja jóvátenni a vétket, melyet könnyelműségében 3808 1| meghalt, a vidéki rokonai jóvoltából tengette egy darabig a maga 3809 1| örökre az enyém maradsz. (A józansága most már teljesen elhagyja, 3810 1| nagyvárostól, a huszadik század józanságától, a piszkos és önző tülekedéstől, 3811 1| most megközelíthetetlen józansággal ült mellette az egész világ 3812 2| Természetes, hogy Páfrány néha juliusban is viselte a havelockját, 3813 1| a kék tengerről, melyre juliusi napsugár tűz, a villákról, 3814 2| negyvenkét nap. Klárika junius közepén ébredt föl: a Teréz-körút 3815 1| ölebecskéje társaságában a júniusi verőfényt élvezi; de aligha 3816 1| aki földi pályája legszebb jutalmát abban találja, ha égő gyufát 3817 1| levélben pénz volt, sok pénz, - jutalom az éjszakákért, melyeken 3818 1| tisztességgel a közelébe juthassak.~ ~Villányiné leseperte 3819 1| budapesti helytartója elé juthatnak, az üveges télikertben izgatott 3820 2| tökéletesség magaslatára jutna. Mi bajt okoz neki, ha a 3821 1| házigazdája!~ ~Villányiné: Ne juttassa eszembe, mert még el találok 3822 1| tengerparti kastélyokat juttat az elámult látogató eszébe. 3823 1| mely a mesebeli csöngetyűt juttatta az emberek eszébe, csak 3824 1| kiderült, hogy a zsírfoltos kabát, a züllött kalap tulajdonosa 3825 1| egyetemre, dideregve tűrte föl a kabátja gallérját a sötét és hideg 3826 1| A leány összegombolja a kabátkáját s lehajtott fővel halad 3827 1| olcsó csipkeblúzt, rövid kabátot viselt, a kalapja pedig 3828 1| mulva lejár, épp a katonai kabinetiroda hivatalos levelét olvassa, 3829 1| Holnapután délelőtt hajtasson a kabinetirodához s mondja az első lakájnak, 3830 1| hivatalosan válaszolt a kabinetirodának, hogy szolgálatát három 3831 2| nem tartottak árnyékot, kabinnak híre sem volt a yacht belsejében. 3832 1| az imént még a gyermekei kacagásától volt hangos. Kivülről behallatszik 3833 2| himzett kötény fáradalmait... Kacagni szeretett volna arra a gondolatra, 3834 2| olyan vidáman, hangosan kacagtam a bolondos ötletein, mintha 3835 1| öltözött kicsikéket, akik kacagva húzódtak az édesanyjuk mellé. 3836 1| szomorú magyar asszonnyal kacérkodjanak. A forgóajtón keresztül, 3837 1| ugratásból teljes tíz percig kacérkodtam vele, de mégis csak azt 3838 1| még az öreg úr se, aki egy kadét fürgeségével udvarolt a 3839 2| Rittmeister, Adjutant Seiner kais. u. kön. Hoheit des Erzherzogs 3840 1| hogy Villányiné szerelmes kalandok után futkosna, még álmában 3841 2| asszony birtokában még vasúti kalandokat hajhász s egy nőtlen ember 3842 1| miniszteréhez, mint szerelmi kalandokkal foglalkozó detektivhez hasonlított. 3843 1| anélkül, hogy szerelmi kalandokra gondolnának. Miért teszi 3844 2| Futottam a pongyola reggeli kalapok elől, a selyemblúzok idegessé 3845 1| a divatkereskedőké és a kalaposkisasszonyoké.~ ~A gróf: A tanár úr persze 3846 2| ruháskosaraival, arcképeivel és kalapskatulyáival egyetemben útrakelt a felsőbakonyvidéki 3847 1| Villányiné kabátját s a kalaptűt is kiszedi a sapkájából, 3848 1| lámpák fénye eltompult, a kalauz maga is bóbiskolva üldögél 3849 1| mintha az ország királynéját kalauzolná. A tisztességtudó aggastyán 3850 1| tudós, akinek képe a régi kalendáriumokban látható, egy reszkető, fehérszakállas 3851 1| cselekszik, beült a sikló kis kalitkájába, mely dübörögve fölvitte 3852 2| fesztelenséggel mutatkozott be:~ ~- Kálmán Andor, szolgabiró!~ ~Azzal 3853 1| meg először öt év után a Kálvin-tér délelőtti kocsiforgatagában.~ ~ ~ ~ 3854 1| Villányi tanár fogata a Kálvin-térre kifordult, a nagy szökőkút 3855 2| barátnője ül mellette a kályhánál...~ ~Klárika megszorította 3856 2| alatt százat irok, hogy a kamatot is kifizethessem...~ ~Peyer 3857 1| virágvázákban schönbrunni kaméliák fehérlettek. Ez a milieu 3858 1| külsejű színésznő, akit a Kammerfestspiele előadásain elért sikerei 3859 2| ember állt a bokrok között, kampós botjára támaszkodva. Giovanni 3860 2| kezébe játssza az ártatlan kanárimadarat... Ez a kis teremtés mindeddig 3861 1| mindketten közelebb húzódnak a kandallóhoz, melyben pompás cserfa-tűz 3862 1| katonától sietnek a refectorium kandallója mellé. Ez az az idő, mely 3863 1| havazást jelentettek s a kandallókban újra feléledt a tűz, mely 3864 2| boldogtalanná, mert ez a kannibál még akkor is könnyen megvigasztalódnék, 3865 2| karácsony előtt, egy ügyes kanyarodással átfordult a költemények 3866 2| zegzugos Veszprémmegyébe kanyarodott, az egyes állomásokon hosszas 3867 1| kezecskéikkel görcsösen az apjukba kapaszkodtak. De a tanár gyöngéden végigsimogatta 3868 1| szemük bizalmasan egymásba kapcsolódik, a kezük összeér, a hangjuk 3869 1| egyáltalában Budapesten kapható. Hallott már a nagyságos 3870 2| pedál mellé...~ ~- Hát nem kaphatom meg?~ ~- Nem bizony.~ ~Megsemmisülve 3871 1| hotel terraszán és a gőzösök kapitányi hídján eltöltött, Villányi 3872 1| Inkább hiszem, drágám, hogy a kapitóliumi Vénusz belebolondult egy 3873 1| találják... Hamar, csak kapja magára a bundáját, - a többivel 3874 1| gyermekek nem a maguk szobájában kapják a sonkájukat, tejbe-rizskásájukat 3875 1| felváltva tüdőgyulladást kapjanak a vidéki kastélyukban, addig 3876 1| egy csésze jó, forró teát kapjon.~ ~Csönget az inasnak, teát 3877 1| mellkasra, mely kínosan kapkodott levegő után. Itt, a szenvedők 3878 2| Néha átmentünk Tihanyba, a kápolna gyönyörű ablakából egy pillanatra 3879 1| Kerepesi-úton, a Rókus-kórház kápolnája előtt, ahol a vén tudós 3880 1| színe a kripták fölé épült kápolnák tölgyfapadjaira emlékeztet.~ ~ 3881 1| bajor fővárosban. A hall káprázatos pagodához hasonlított, a 3882 1| öntudatlanság köde borult káprázó szeme elé. Csak a lábai 3883 1| ősei valaha vércsefészkeket kaptak a királytól, de aki perfidül 3884 1| volt, akik Mátyás királytól kapták donációba a bécsi hadjárat 3885 2| cingulust viselt, mint egy káptalani nagyprépost.~ ~Jenő meggyújtotta 3886 2| Sümegen, Tapolcán annyi pénzt kaptunk érette, amennyiből tisztességgel 3887 1| járnál. A 30-as számú ház kapubejáratában benyitasz az egyetlen földszintes 3888 1| sötét utcáin át, a piszkos kapuboltozatra, melyen lehajtott fejjel 3889 2| kénytelen volt adós maradni a kapuciner árával? Ő a történelem számára 3890 1| virágos ösvényen, mely a halál kapuja felé vezet.~ ~Villányiné: 3891 1| házvezetőnő kisérte el az akadémia kapujáig s délben többnyire maga 3892 1| vásárcsarnokon, az oldalsó kapunál találsz egy másik egyfogatut, 3893 2| vincellérházban okvetetlenül kapunk néhány korsó hideg tejet. 3894 2| egész pénzem, adjon vissza kapupénzre tíz krajcárt. Félre veled, 3895 2| folytatta Peyer úr, - mennyi kára volna abból, ha nem irna 3896 1| halkan felsóhajt, mintha egy karácsonyhajnali gyermekálma merült volna 3897 1| hóesésbe tekintve, mely jóságos karácsonyi angyalokat, falusi harangzúgást, 3898 1| Magyarország fél orvosi karát fölnevelte, összetalálkozott 3899 1| máskor mindig a franciás karcsuságom volt a legszebb rajtam. 3900 2| Ferikét, a pisze szőkét, kardalosnak szerződteti a társulatához.~ ~ 3901 1| válaszolnak. De egyet a kardja dacára is elárulhatok magának: 3902 1| az örök szalmaözvegységre kárhoztatott fiatal asszony.~ ~- A vacsorához 3903 1| Nem jól alszik, reggel karikák vannak a szemei alatt, de 3904 2| Andor - vagy Gyurica? - karjából s könnyek közt borult a 3905 1| babája most idegen férfiak karjaiban vonaglik, hogy a torka összeszorult 3906 1| kiszabadítja magát a férfi karjaiból); Elég! Isten vele!~ ~A 3907 1| cseveghetek magával. Hogy a karjaimba szédüljön, erre épp oly 3908 1| aztán kezét szeliden a karjára fekteti.~ ~Villányiné (nagyon 3909 1| tánciskolában, aki a nyakamat kövér karocskáival magához szorította, de ennek 3910 2| ezresek kacér hölgyei ismét kárörömmel tekintettek rá, Jenő nagyot 3911 1| fájdalmában: látta az ölelő karokat, melyek érzéki lángolással 3912 1| bálokat végigtáncolhatja... Karolina nővér, a maga gondja legyen, 3913 1| esténkint fogadtál, az ölelő karomra, mellyel a nyakadat magamhoz 3914 1| Az ezredes: Ez a királyné karosszéke!~ ~Villányiné (rajongva): 3915 1| még az ő édes nevetésük se kárpótol azért a fájdalomért, hogy 3916 2| összes barátnői szívekért kárpótolja. Szóval bánt, hogy ennek 3917 1| magányosságunkért oly fejedelmileg kárpótolni fog bennünket. Én, ennek 3918 1| volt az egyetlen vagyona? A karrier, melyet azóta befutott, 3919 1| csodákat meséltek róla, kartársai pedig elismerték, hogy Európa 3920 2| amikor egy aranyszegélyű kártya fogja tudtomra adni, hogy 3921 2| pillanatig szótlanul csapkodták a kártyákat, de egyszerre izgatott beszélgetés 3922 2| s fejtegetései közben a kártyázó urakat is szóba hozta. „ 3923 2| a hármunk sorsa fölött. Kártyázzatok komolyan s aki az első partiet 3924 2| bölcsőjét egy-egy királyi kastélyban ringatták. Miután a fehérneműt 3925 2| hozzám valami elhagyott kastélyból, amelynek mindeddig a nevét 3926 1| divatos, angol tengerparti kastélyokat juttat az elámult látogató 3927 1| felejti rajtam a szemét a kaszinó asztalai körül. Pedig ez 3928 1| egyáltalában nincs dolgom. A kaszinóban az écarté csak éjfél után 3929 1| aki az első felvonást a kaszinói támlásszékből nézte végig, 3930 1| Egy költő álmai és egy kaszinótag ízlése egyesülnek itt valami 3931 2| az ottani fiatalság - a kasznár, a gazdasági irnok s a borzas 3932 1| izgalom, melyet a gyászos katasztrófa keltett, már félig-meddig 3933 1| lépett, mely a legborzasztóbb katasztrófához vezethet. Arról van szó, 3934 1| Villányi tanár - ekkor már katedrája volt az egyetemen - csupán 3935 1| felindulástól, - aki valaha a katedrán, a betegágy mellett látta, 3936 2| helvét hitvallású, 129 római katholikus és 9 a Mózes törvényét követi. 3937 1| gyermekszívem megkeményedett, mint a katonáé, aki a véres csatatérről 3938 1| ide az öreg és magányos katonához.~ ~Gärtner kisasszony (csodálkozva): 3939 1| bakfis-arccal nézett a lelkesült katonára.~ ~- Hiányoztam magának? - 3940 1| a szívéből, beszél, vagy katonás keménységgel? És sohase 3941 1| lehet ismerni a hivatásos katonatisztet.~ ~A gróf: Kezét csókolom, 3942 1| látszanak, akik egy haldokló katonától sietnek a refectorium kandallója 3943 1| kissé gőgösen szembenéz a katonával, titokban összehasonlítja 3944 1| ködös ablaküvege s a hangos katonazenekar, mely a korcsolyacsarnok 3945 1| magát, de - fájdalom nincs kauciója. Eltaláltam?~ ~Gärtner kisasszony: 3946 1| az ebédutáni kávémat. A kávé aranyvirágos japáni csészécskében 3947 2| reggelig együtt billiárdoztak a kávéházban...~ ~ ~Másnap este, miközben 3948 1| szolgálták föl az ebédutáni kávémat. A kávé aranyvirágos japáni 3949 2| Páfrány gondolkodás nélkül egy kávéskanálnyi otkolont öntött a párolgó 3950 1| hogy a barátnéja hűséges keblén akarta kisírni magát. De 3951 1| fogata most gyorsan eltünt a Kecskeméti-utcában, mintha a kocsis is megérezte 3952 2| baljóslatúlag Ádám.~ ~Mord kedéllyel ette a vacsoráját, de később, 3953 1| éléskamrába, ahol az öreg dáma - kedvelt szokása szerint - éppen 3954 2| visszafordultunk, mert valahogy kedvem kerekedett, hogy a tihanyi 3955 1| csúf élet elrabolta a jó kedvemet, s most ott is sírok, ahol 3956 1| talánymegfejtés sohase tartozott a kedvenc sportjaim közé.~ ~Gärtner 3957 1| egyedül. Lujzikát, a régi kedvencét is kerüli s mikor esténkint 3958 1| drága órát az ironizáló kedvének! Az élet oly rövid, hogy 3959 1| öt nap óta nem láttam?~ ~Kedvére megbámulta a szép asszonyt, - 3960 1| százszor szebb és százszor kedvesebb, mint a méltóságos asszony. 3961 1| illetlen helyzetet sokkal kedvesebbnek találom.~ ~A gróf (mindjobban 3962 1| boldogabb, mint én? A Micike kedvesei bizonyosan nem a bacillusokkal 3963 1| naponként változtattam a kedveseimet, ma ennek, holnap amannak 3964 1| képe, aki meghalt, hogy kedveseit boldoggá tegye.~ ~ - Vége. -~ ~ ~ 3965 1| szöglete konokul ott pihent a kedvesén, aki az este folyamán még 3966 2| keresztelte el az ő elérhetetlen kedvesét...~ ~Mikor ez estén a konyhán 3967 1| végre kettesben maradt a kedvesével, izgatottan suttogta:~ ~- 3968 1| idegesen elhárította magától a kedveskedést, hogy mindjárt hízelkedve 3969 2| gubbaszkodott össze, - de Ádám most kedveskedve simította meg a sírásban 3970 2| költeményeket irhat az elérhetetlen kedvesről. És az a gondolat sem ingerelte 3971 1| gondolkodik, mint én. A kedvessége nagyon megható, de valamivel - 3972 1| készültek, de a társaság csöpp kedvet sem érzett még hozzá, hogy 3973 1| hanem a lakásodon, ahol kedvünk szerint kibeszélgethetjük 3974 1| izgatottan közeledett feléje.~ ~- Kegyed a Villányi-babyk nevelőnője? - 3975 2| otthon, hogy december elején kegyesen elküldenek hozzá, a sopronmegyei 3976 1| szerényen kikérte magának azt a kegyet, hogy alkalomadtán még tisztelkedhessen 3977 2| kritika többnyire az emberi kegyetlenség műve. Hallgassátok meg Páfrány 3978 1| legmagányosabb sarokba, melyből kéjes borzongással lehet hallgatni 3979 2| krajcárnál. Ezt azonban bizonyos kéjjel megfelezném veled.”~ ~A 3980 2| Somogyi Dániel tisztes kékbe volt öltözve, mint a zalamegyei 3981 2| kettős torony és homályosan kékelltek a zamárdi part bokrai. Délfelé 3982 2| merengtek el az olasz égbolt kékségén, - de Klárika lelkében egy 3983 2| reggeltől estig egy csomó kékzubbonyos, árva fiúval bibelődik. 3984 1| hozzá, hogy tréfáljon: későn kel, félnapokat olvasással tölt 3985 1| raktárukon? Ez a cikk igen kelendő szokott lenni a jótékonysági 3986 2| hegyek mögött elterül.~ ~Kelenföldön, ahol a postavonat öt percre 3987 2| kétszázezer forint hozományt kap a kelengyéjén kivül, én pedig három forintot 3988 1| bizonyosan tudja, hogy nem egy keletkező viszonyról, hanem egy régi 3989 1| úr társasága mindenesetre kellemesebb, mint a divatkereskedőké 3990 1| s akinek rózsás arcszíne kellemesen megdobogtatta a szívét, 3991 1| volna, hogy gazdáját súlyos kellemetlenségtől kell megmentenie...~ ~Ki 3992 2| irta az ujság - nem adta kellő méltósággal az előkelő lordot 3993 2| hűséges vánkosait... Kilenckor kelni, pontosan kifizetni az állami 3994 1| van és magának korán kell kelnie, kisleány... Feküdjék le 3995 2| ezzel a faille-csokorral keltek majd bizonyos feltünést...~ ~ 3996 1| szinte múzeumi hangulatot keltenek a lelkében. Pár pillanatig 3997 1| vissza rá, aki ugyancsak nem keltette azt a látszatot, mintha 3998 1| kijáráshoz, azt a látszatot keltve, hogy most érkezett vonaton 3999 1| vonaglás, a Villányinéé csupa kemény és fölényes irónia, az erőslelkű 4000 1| északi szél besurrant a kéményekbe, a hegyek közül havazást 4001 1| szívéből, beszél, vagy katonás keménységgel? És sohase jut eszébe, hogy 4002 1| kötelességévé teszi, hogy kémkedését leleplezze? Hogy kerül a 4003 1| fiatal asszony izgatottan kémleli a detektiv arcát, de a közömbös