IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Villányi Professzor Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
4004 1| keresztül, melyben mindenki kénye-kedve szerint halászhat.~ ~Az 4005 1| kelt, holott fényűzéssel és kényelemmel vehette volna körül magát, 4006 1| századokban épült, de modern, kényelemszerető és jóízlésű gazda tette 4007 1| virraszthat, hogy a királynők kényelmével és fényűzésével veheti körül. 4008 2| üzlettel keresi meg mindennapi kenyerét. A versek mindig Beatrice 4009 1| előkelő házai, melyekben kényeskedő álpáciensek nyögdécseltek, 4010 1| esetlenséggel, melyet a kényszeredett mosoly se bír enyhíteni): 4011 2| nagy erejével engem is arra kényszerít, hogy vidám asszonyokkal 4012 2| fejét.~ ~- Ha szereti, nem kényszerítem, hogy az enyém maradjon... 4013 1| fogadótermekre, a különös képekre, az ósdi butorokra, a megtompult 4014 1| majd mosolyogva tartotta a képet a huga elé.~ ~- Elhiszed, 4015 1| haszontalan asszonyok, akik képmutató madonnaarcokkal bolondítják 4016 1| elfogta a fölindulás, hogy képtelen lett volna minden válaszra; 4017 1| igazán nem jut eszembe afféle képtelenség, hogy a kedvemért teszi 4018 1| asszony két ragyogó típus képviselője; az egyik a falusi napsugáron 4019 1| előtte ül, valami felsőbb faj képviselőjének látszik előtte, aki erős, 4020 1| óra? Boldogság? Miket nem képzel! Én egyáltalában nem érzem 4021 1| ember a Trianon parkjába képzelje. A landauer, a Villányi 4022 1| Ezért az együgyű és gyerekes képzelődésért áldozná föl az életét és 4023 1| zubbonyát, megigérte, hogy nem képzelődik tovább, majd udvariasan 4024 1| és méltóságos urakra, a képzelt fájdalmak miatt sóhajtozó 4025 1| nyújtózkodik, a szeme csupa kérdés és szomorúság, míg az asszony 4026 1| legfölebb csak pillanatok kérdése. A bizonyosság oly boldog 4027 1| legközelebbi klastromba. Efféle kérdésekre a tisztességes asszonyok 4028 1| igen tudott választ adni a kérdésre, csupán azt érezte, hogy 4029 1| kis hugomhoz?~ ~Ezzel a kérdéssel Villányiné fordult Harzburg-Waldeck 4030 1| van vele, mikor magához kérdést intéz, mikor tudja, hogy 4031 1| kávéját.~ ~- Elég forró? - kérdezi azzal a gyöngéd, szinte 4032 1| A házmesterné, de ne kérdezzen sokat, mert későn lesz. 4033 1| háziasszony.~ ~Gärtner kisasszony (kérdőleg néz rá).~ ~A gróf: A méltóságos 4034 1| kisasszony: Köszönöm, nem kérek.~ ~A gróf: Vagy valami édességet?~ ~ 4035 2| visszafordultunk, mert valahogy kedvem kerekedett, hogy a tihanyi félszigetet 4036 2| gyülekezett föl a hó s a lokomotiv kerekei, vasküllői nem akartak többé 4037 1| ujságzizegés hangjai vegyültek a kerekek dübörgésébe s a folyosók 4038 1| gummibabákat, bádogágyukat és kerekes nyulakat árul.~ ~Az ezredes: 4039 1| összetalálkozott a régi Kerepesi-úton, a Rókus-kórház kápolnája 4040 2| én pedig három forintot keresek azokkal a költeményeimmel, 4041 1| ugyanis a belügyminisztériumot keresem, de attól tartok, hogy rossz 4042 1| küldte. Szabad tudnom, mi keresete van még Budapesten?~ ~A 4043 1| fölteszi a pápaszemét s keresgélni kezd az irásai közt. Végre 4044 2| ir és ezzel az üzlettel keresi meg mindennapi kenyerét. 4045 1| bankhivatalnoknak, vagy kereskedjék gabonával a Bánátban. Az 4046 1| Villányi nyakát, mintha nála keresne menedéket valami borzalmas 4047 2| Ádám elindult a feleségét keresni, a fürdőszoba egy homályos 4048 1| kérte, hogy rögtön ebéd után keresse föl dunaparti szállodájában. 4049 2| megrémült Jenő szeme előtt:~ ~„Keressen föl holnap az irodámban. 4050 2| jutott az eszünkbe.~ ~- Mit keressz te itt, Nina?~ ~- Utazom 4051 1| asszonya, akit öntudatlanul kerestem, mióta az utolsó gyermekcipőmet 4052 2| a szegény fiú Lesbiának keresztelte el az ő elérhetetlen kedvesét...~ ~ 4053 1| barlanglakója, lovagias, mint egy keresztesvitéz s finom, mint a selyemnadrágos 4054 1| hallatára, hogy ijedtében keresztet vetett, - hiszen jóformán 4055 1| müncheni művészekről, akik keresztlábú asztalok mellett pipáznak, 4056 2| Andor (nini, már csak a keresztnevén szólítom) határozott célzásokat 4057 1| asztal tulsó felén valóságos kereszttűzbe fogtak a rajongó piktorok, 4058 1| mikor Villányiné autója keresztülhaladt a Lánchídon, s gyors tempóban 4059 1| magad a Rákóczi-térig s keresztülsietsz a vásárcsarnokon, az oldalsó 4060 1| életében szeretni fogja. Nem kérette hát magát sokat, hanem elmondta, 4061 2| fölöttébb fontos ügyben kérettem magamhoz ilyen sürgősen.~ ~- 4062 1| most minden vérét a fejébe kergette. Ki lakhatik a sárga házban? 4063 1| percben megszöktem, mintha kergettek volna. Pedig nem féltem, 4064 1| prédikáljon? Micsoda arccal kérhetné számon Villányinétól, hogy 4065 2| vannak. Beatricet éppen most kéri egy bécsi doktor, - szóval 4066 2| alkalmával. Bántottak a keringők, a gyógyterem kivilágított 4067 1| haragosan vállat vont.~ ~- Kérje el a névjegyét, - mondta 4068 1| jöttem ide, hogy kegyelmet kérjek a gróf úrtól.~ ~A gróf: 4069 1| voltál hozzám? Mindenre kérlek, felelj, hiszen ki tudja, 4070 1| szerényen): Bocsánatot kell kérnem a méltóságos úrtól, de Welszben 4071 1| akarok magától tanácsot kérni. Az unokabátyámról meg az 4072 2| Huszonnégy órai meggondolási időt kértem tőle, de most, hogy téged 4073 2| partok rózsáit öntözte néhány kertészlegény, de a matrózok, a halászok, 4074 1| pálmái alatt, egy vérvörös kerti széken, ugyanolyan színű 4075 2| környezetben - természetesen nem kerülhetett a sor. Otthon, amióta a 4076 1| csalódás könnyen az életembe kerülhetne...~ ~A gróf most rágyújtott 4077 1| Lujzikát, a régi kedvencét is kerüli s mikor esténkint hazajön, 4078 2| rakáson... De Lesbiának aligha kerülne ki belőle egy valamirevaló 4079 1| meg, mikor halálos betegen kerülök eléd? A kékszalagos, szegény 4080 1| kérem, hogy fogjon munkához késedelem nélkül, mert a veszélyt 4081 1| paradicsomi gyönyörűségekkel keserítem, mikor tudom, hogy legfölebb 4082 1| nekem őszintén, hogy mi keserítette el ennyire... Hát ne sírjon 4083 1| pirulva kezébe veszi ismét a kését és a villáját, de utóbb 4084 1| ablakai mellett javíthatatlan későnfekvők meredtek szivarszó mellett 4085 1| hát feltétlenül igaz.~ ~Későre járt az idő, az öreg kisasszonyok 4086 1| hogy a csatlakozást le ne késsem.~ ~Villányiné (kipirulva, 4087 1| én tervem, szerencsére, készen van...~ ~- És az?~ ~- Ha 4088 1| fehérek, mintha cukorhabból készítették volna őket, az ablakokat 4089 2| gyönyörű iskolai dolgozatot készítettem, maga is elborult volna 4090 1| mögül.~ ~A tanár: Na, - készítse el a teámat és öntsön magának 4091 1| szó, hogy egy új kalapot készíttet, kislányosan belekarolt 4092 1| tiszta fehér márványból készíttett sírboltot nekem a legelső 4093 1| pénzestárcáját, ha az előtte heverő készpénztömeg lobbot vetett. Villányi 4094 1| egyik dunaparti fogadóban, készséggel hajlandónak mutatkozott 4095 1| grófkisasszonnyal szintén készületeket tesz, hogy a posztját elhagyja, 4096 1| lépcsőház oszlopai düledezni készülnek. Csöngetésére maga Jánossy 4097 1| kezdett, mint a sírásra készülő gyermeké, szeme kitágulva 4098 1| pályaudvarról s az utasok, a készülődés izgalmai után magukhoz térve, 4099 1| most a rettenetes éjszakába készülődik, amely mindörökre elválasztja 4100 1| talán tudja, szigorlatra készülök), akárhányszor látom, hogy 4101 1| lámpákat, a helyiséget csukni készültek, de a társaság csöpp kedvet 4102 2| jártak-keltek, a présházban két-három héten keresztül taposták 4103 2| van, könnyűszerrel megirok két-háromszáz verset. Mint tudni tetszik, 4104 1| most gyorsan lélegzzél két-háromszor egymásután. Most csöndes 4105 1| egy este, mikor odakünn kétöles hó borult az utcákra - hirtelen 4106 2| egy kövér bérlő jegyese. Kétségbe voltam esve, de azért figyelmesen 4107 1| semmit se tudunk, ami ennyire kétségbeejthetne bennünket.~ ~Villányi Mariska ( 4108 2| vége...~ ~Ádám arcán oly kétségbeesés mutatkozott, hogy a bolond 4109 1| hogy az emberi fájdalmat és kétségbeesést enyhítse. A harmonikus lelkek 4110 1| találkoztak, az - fájdalom - kétségtelen, de még mindig remélhetjük, 4111 2| És miért nem intett kerek kétszázat?~ ~- Mert a nénikém elzavarta...~ ~ 4112 2| valaha, jó Isten? Beatrice kétszázezer forint hozományt kap a kelengyéjén 4113 1| oka.~ ~A gróf: Ezek után kétszer is meggondolom, amíg még 4114 1| ember úgy ledőlne, mint a kettéfűrészelt tölgy...~ ~A leány nem igen 4115 1| de ki az erkölcstelenebb kettőnk között? Én senkit sem csaltam 4116 1| óra harangütéshez hasonló ketyegése hallatszik. A gróf szinte 4117 1| milliárdosok, botránypörökbe keveredett királyleányok s fogatlan, 4118 1| nem akarok rossz viszonyba keveredni a méltóságos asszonnyal.~ ~ 4119 2| Délfelé még lebegett egy kevés szellő és lassan tüntek 4120 1| asszonyom, elhiheti nekem, hogy kevésszer volt nagyobb örömöm az életben, 4121 1| mikor valami láthatatlan kéz olykor hirtelen összeszorította 4122 1| a délelőtti blúzaimat is kezdem kinőni, pedig máskor mindig 4123 1| vizsgájukra a folyosón, dideregni kezdenek a félelemtől, mikor a méltóságos 4124 1| most nem igen tudok mit kezdeni az időmmel. Mit szólna hozzá, 4125 1| jókedvű vénkisasszonytól, aki kezdettől fogva anyai jósággal bánt 4126 1| volna előtte a homályosodni kezdő rendelőszobában.~ ~Az aranyszőke 4127 1| az écarté csak éjfél után kezdődik, más foglalkozásom pedig 4128 1| vagyon, sem a nagy tudós kezdődő világhíre nem enyhítette. 4129 2| egy esős, juniusi napon, kezdődött a Klárika élete... Klárika 4130 1| öreg kisasszonyok oltogatni kezdték a lámpákat, a helyiséget 4131 2| betyárkodás. Én is mesélni kezdtem neki a kolostori életünk 4132 1| ismeretlen asszonyra, míg kezecskéikkel görcsösen az apjukba kapaszkodtak. 4133 2| Ádám, - a huszár megkérte a kezedet...~ ~Klárika az urára emelte 4134 1| szivaros-bazilikák ajtói, láthatatlan kezek egy-kettőre gazdag buffet-t 4135 1| palettával és festéktől zsíros kezekkel állt az embermagasságú sás 4136 1| impertinenciája, mellyel a férfiakat kezelte, most váratlanul csődöt 4137 2| szőnyeghálóról, melegen rázta meg a kezemet.~ ~- Gondol-e rám néha?~ ~- 4138 1| a könyvei fölött, míg ő, kézimunkájával a kezében, békésen üldögélt 4139 2| Andor, ki az ezüstcsatos kézitáskát leemelte a szőnyeghálóról, 4140 1| dolgozószobájába, ahol udvarias kézmozdulattal helyet kinál neki.~ ~Villányi 4141 1| mindig én voltam legelőször kéznél, ha valakinek a véres ujja 4142 1| össze-vissza és adja át kézszorításomat a tanár úrnak.~ ~Villányiné: 4143 2| toalettben s háromforintos keztyűben ment el vacsorálni kollégáival 4144 1| néz körül, anélkül, hogy a keztyűjét vagy a fátyolát levetné).~ ~ 4145 2| le. Küldhetnél három pár keztyűt, mert amit magammal hoztam, 4146 1| egymásba kapcsolódik, a kezük összeér, a hangjuk melegebbé 4147 1| király hadsegéde.~ ~A gróf: Kezüket csókolom, szép boltosnék! 4148 2| kapott egy nagymező-utcai kiadótól, hazamenet, a városligeti 4149 2| Száz-kétszáz akót mindig kiadott a föld. Veszprémben, Sümegen, 4150 2| egyetlen szellő sem bántotta a kiaggatott, vérvörös úszóruhákat.~ ~ 4151 1| hosszú útat is hogyan bírtam kiállani...~ ~Gärtner kisasszony - 4152 1| padlóhoz.~ ~- Alávaló, - mondta kiáltva - alávaló, alávaló! Hát 4153 1| Feküdjék le maga is, ha kialudta magát, meglátja, hogy azonnal 4154 2| lámpásokat hordozva, melyek kialvó csillagokként tüntek föl 4155 1| lakásodon, ahol kedvünk szerint kibeszélgethetjük magunkat. Este hétkor pontosan 4156 1| előtt; arca égett, a haja kibomlott, a hangja pedig szinte remegett 4157 1| remegő ujjak erőszakosan kibontakoztak az övéből s a fiatal asszony 4158 1| világszép sógornője, sápadtan, kibontott hajjal, nyárfalevél módjára 4159 1| hirtelen vörössé lett az ajkán kibukkanó vércsöppektől.~ ~- Szent 4160 1| könnyelműséggel vásárolt a kicifrázott sátrakban, mintha Budapesten 4161 1| pillantásából, a piros arcocskája kicsattant, a tekintetében ezer kis 4162 1| jelenteni s remélem, hogy kicsikarhatok tőle tíz percet.~ ~Mikor 4163 1| ezt az életet nem a te kicsikédnek találták ki. Ugyan mi az, 4164 1| megérdemli hát, hogy egy kicsikét könnyelmű legyek a kedvéért. 4165 1| melyek a szőnyeges háttérből kicsillognak, a pergamentbe kötött könyvek 4166 2| levetette a selyemblúzokat, kicsomagolta a koffereket - és csodálatos 4167 1| rendező jövendőbeli terveit kidolgozta, a napkeleti fejedelmek 4168 2| érte cserébe...~ ~A poéta kidülledt szemekkel nézte a sok pénzt, 4169 1| fiatal nő most hirtelen kiegyenesedett, könnyes szemét végigtörülte 4170 1| jóformán nem is voltak többé kielégítetlen vágyai. Negyven éves volt, 4171 1| Szent-László - egy egész fejjel kiemelkedik a közönséges halandók közül. 4172 1| müncheni út mögött egy ravaszul kieszelt légyott rejtőzik.~ ~A gróf: 4173 1| holnap a klinikára, majd kieszelünk valamit, hogy legalább a 4174 1| halálosan beteg szíve hirtelen kifáradt, vonásai megmeredtek s szeme 4175 1| betegével végzett, meglehetősen kifáradva állt a mosdófülkében, míg 4176 1| melyek a sötét háttérből kifehérlenek, a bronzvörös japáni szörnyetegeket, 4177 1| pillantásra se méltatta, holott ő kifejezhetetlenül ingerlőnek találta volna, 4178 1| mintha tegnapelőtt még kifényesedett gérokkban járt volna az 4179 2| levegőjét hasította hófehér, kifeszített vitorláival.~ ~Egy délután - 4180 2| hogy valaki a szabóját kifizesse, hogy komoly hivatalos órákat 4181 2| vágya többet ér egy igazi, kifizetett csóknál. Érezheti-e egy 4182 2| irok, hogy a kamatot is kifizethessem...~ ~Peyer úr hangos kacagással 4183 1| mellényzsebéből fél Budapestet kifizethetné. Engem a Magriny-ben látott 4184 2| Kilenckor kelni, pontosan kifizetni az állami adót, a délelőttöt 4185 2| megrendelt harmadfélszáz pikkolót kifizette, így szólott a hajlongó 4186 2| között... Ha tehát nincs kifogásod ellene, hát azt ajánlanám, 4187 1| valami gorombaságon vagy kifogáson törné a fejét, de a következő 4188 2| forintot, mert pillanatnyilag kifogytam az aprópénzből. Ha te megszorulsz, 4189 1| szeretőivel, aki a férfiakat kifosztogatja s az asszonyokat boldogtalanokká 4190 1| arcú, gallértalan katona, kigombolt ezredesi zubbonyban, fölborzolt 4191 1| lélegzett, a bundáját lihegve kigombolta, majd kimerülten leroskadt 4192 1| egy érdekes utazás jobban kigyógyíthatja, mint a mi korlátolt tudományunk...~ ~ 4193 1| szanatóriumban a tüdőgyulladásából kigyógyította. A tanár, aki értett a jelbeszédhez, 4194 1| karcsú alakja hajlékony kígyóvonalban rajzolódott a szőnyegre 4195 1| plüss-takaró, mely az emeletre kígyózik, divatos, angol tengerparti 4196 2| ösvényen, mely a hegy felé kígyózott, egy vászonruhás, körszakállas 4197 1| szemében pedig hirtelen kigyuladt a bizodalom lángja, melyet 4198 1| elérni s lóhalálában kellett kihajtatnom a bécsi pályaudvarhoz, hogy 4199 1| egyik batárba s gyorsan kihajtatott az Andrássy-útra. Gärtner 4200 2| mondtak, később útiruhában kihajtottak a budai vaspályához, majd 4201 1| homályos folyosón, ahova néha kihallatszik az ágyaikban pihenő utasok 4202 2| többé, mintha egy öreg, kihamvadt aggastyántól kérte volna 4203 2| Beatrice sötét hajfürtéből kihullott.~ ~- Szívesen meghalnék, - 4204 1| A müncheni gyorsvonat kiindult a bécsi pályaudvarról s 4205 1| értem most már, hiszen rég kiismertem a férfiakat, de akkor ostoba 4206 1| üres szalonba és gyorsan kiitta a cointreau-ját.~ ~- Azt 4207 1| gyalog ment a terézkörúti kijáráshoz, azt a látszatot keltve, 4208 1| viszonya, - becsületszavamra kijelentem, egyik se méltó arra, hogy 4209 2| ugyanis fájdalmas szívvel kell kijelentenem, hogy a hímzettkötényes 4210 1| Villányinak huga is van, a kijelentés tehát annyira zavarba hozta, 4211 1| hangja gúnyos és hencegő): A kijelentése boldoggá tesz, de én tökéletesen 4212 1| Bocsánat, ha az egyszerű kijelentésemnek nem hisz...~ ~Villányiné: 4213 2| igazságszolgáltatásnak tartozom azzal a kijelentéssel, hogy Ádám azontúl még forróbban 4214 1| engedje meg, hogy egy őszinte kijelentést tegyek: én a szívemből sajnálom 4215 2| agg hülyéknek nevezte - kijelentették, hogy az igazi tehetség 4216 1| dugtam zsebre a levelet s kijelentettem, hogy egy távoli rokonomtól 4217 2| az uradat, meglátod, hogy kijön majd a flegmából...~ ~- 4218 1| következő napon egy pillanatra kijött a tanári rendelőszobájából, 4219 2| szólott magában a templomból kijövet:~ ~- Bizony Isten injúria, 4220 1| fülkéjében s így észrevétlenül kijutott az utcára. Pár percig habozva 4221 1| Villányi elneveti magát, kikanalazza a cukrot a csészéjéből s 4222 1| távozni készült, szerényen kikérte magának azt a kegyet, hogy 4223 1| állam egész költségvetése kikerülne. A tanár megzavarodva és 4224 2| feje, ha az iskola padjából kikerült...~ ~- Nono, nem merném 4225 1| A szeme azonban óvatosan kikerülte a katona pillantását s látcsövét 4226 1| nyújtja neki s udvariasan kikiséri a folyosóig. A leány összegombolja 4227 1| gondolkodva lemegy a lépcsőn s kikocsikázik a Stefánia-útra.~ ~ ~ ~ 4228 1| vitorlákkal haladnak távoli kikötők felé.~ ~A tanár: A tengert!~ ~ 4229 1| rejtélyes hölgyet ügyesen kikutassa. Tudna maga nekem egy arravaló 4230 1| Villányiné: Az enyém a kilences. Ha ezt valaki megtudja, 4231 1| már a nyolcas fülkében s a kilencesben egy öreg szerecsen dada 4232 2| visszahoztam a vételárt; kilencezerhétszázötvenhat forint és huszonhárom krajcárt, 4233 2| puha, hűséges vánkosait... Kilenckor kelni, pontosan kifizetni 4234 2| némi túlzás, mert Ádám, a kilencórai fölkelés dacára, sem élt 4235 2| Kétszáznegyvenhárom forintért körülbelül kilencvenhárom költeményt kell irnom, - 4236 1| ahhoz, hogy úrnője titkait kilesse? Nem fog-e olyasminek a 4237 1| asszonynak, hogy a titkát kileste? Honnan venné a jogot ahhoz, 4238 1| kapaszkodik a hófehér szárnyasajtó kilincsébe).~ ~A gróf: Az istenért, 4239 1| kapaszkodott meg a kapu kilincsében, mert az a különös érzése 4240 1| megfosztja a józan eszétől...~ ~A kilincshez nyúl, de a gróf oly fölindult 4241 1| a kék gyűrűk, a fájdalom kilobbant e pillantásából, a piros 4242 1| szándékoztak. A vonat hetven kilométeres sebességgel rohant végig 4243 1| egy kocsit, amely másfél kilométernyi előnyt kapott tőlem...~ ~ 4244 1| Gärtner kisasszony egy délben kilopózott Lujzikához az éléskamrába, 4245 1| marad?~ ~Most már brutális kiméletlenség rezgett ki a hangjából, 4246 2| vacsorapénzről és vasárnapi kimenőkről közölt volna vele bizalmasabb 4247 1| Villányiné ilyenkor kimentette a férjét, mártirarccal végighallgatta 4248 1| halálát okozta, szótlanul kimeredt a hóesésbe, mert nem lett 4249 1| összeszorult, mikor halálosan kimerült tanítványa egy napon könnytelen 4250 1| lihegve kigombolta, majd kimerülten leroskadt az egyik karosszékbe.~ ~- 4251 1| megfölebbezhetetlen itéletet kimondta. A vonagló, félénk, áhitatos 4252 1| mielőtt az eskű szavait kimondtad? Oh, drága, szegény, komoly 4253 1| milliomosok aranytálcán kinálják maguknak a háziorvosi stallumot. 4254 1| jól tudja, csak egyszer kinálkozik mindenkinek.~ ~Válla szerelmes 4255 1| klienst előzékenyen hellyel kinálta. - Ha azonban a nagyságos 4256 1| értesült volna arról, hogy öt kincsekkel megrakott hajója a tengerbe 4257 1| Villányiné: Nem szeretném, ha kinevetne, de az én szememben maga 4258 1| délelőtti blúzaimat is kezdem kinőni, pedig máskor mindig a franciás 4259 1| egy-egy ziháló mellkasra, mely kínosan kapkodott levegő után. Itt, 4260 1| A hallgatást, mely már kínossá kezd válni, végre az asszony 4261 2| visznek... Hogy a rheuma kínozni fog, az bizonyos...~ ~A 4262 1| Egyetlen, jó kis szívem, ne kínozz tovább; szánakozz rajtam 4263 1| Beszéljen drágám, ne feszítsen a kínpadra, mert csak a jó Isten tudja, 4264 1| belső terem ajtaja most kinyilt s a Villányi professzor 4265 2| indiszkrécióval, egész terjedelmében kinyomattatok.~ ~„Kedves Palikám! Te, 4266 2| teintjét ismeri föl az ön kinyomtatott becseseiben. Ez, mint bizonyára 4267 1| mikor végre tisztességesen kiöltözködöm, hány dologtalan fajankó 4268 1| most délutánonkint csinosan kiöltözködve sürög-forog a nagy ember 4269 1| éjszaka rémei oly kegyetlenül kioltottak. A komoly, feketeszakállas, 4270 1| én a könyveim közt jobban kipihenem magamat, mint itt. Az ujságolvasás 4271 2| nekiesett a szőlő gyökerének és kirágott mindent, ameddig itt az 4272 1| miközben a termete finoman kirajzolódó körvonalain végigsiklik, 4273 1| akarja beütni a játékosbolt kirakatát. A jó fiúk, akik szelidek 4274 1| gobelinekről, az elmult királyasszonyok nippjeiről, s Villányinénak 4275 1| régensherceget és az idegen királyfiakat fogadják a sógorom műtermében. 4276 1| fiatal hölgy afféle száműzött királykisasszonyként járt a poros, vidéki mezővárosban, 4277 2| idejében, a százszorszép királykisasszonyra. De az ő szíve hideg marad 4278 1| botránypörökbe keveredett királyleányok s fogatlan, de bájos, öreg 4279 1| benne?~ ~- Ő felségének, a királynak szárnysegéde, Harzburg-Waldeck 4280 1| magasságban.~ ~Az ezredes: Ez a királyné karosszéke!~ ~Villányiné ( 4281 1| mellett, mintha az ország királynéját kalauzolná. A tisztességtudó 4282 1| férjüket is egy jókedvű királynő leereszkedésével csókolják 4283 1| aki egész életét a maga királynői jókedve szerint formálta. 4284 1| valamikor Európa legeslegszebb királynője pihent. Az ezredes suttogó 4285 1| a nyugati pályaudvarról, királynőjévé lett az éjszakai Párisnak 4286 1| fölött virraszthat, hogy a királynők kényelmével és fényűzésével 4287 1| szezon gyönyörűségéről, a királyról, - mindenről, amit a fantáziájuk 4288 2| paripát, szeretőket. Talán egy királyságot is valahol Afrika mélyében, 4289 1| gyerekeidtől, akik nem tudják, hogy kire pazarolták a szeretetüket!~ ~ 4290 2| A yacht-klub pénztáros kisasszonyát ilyenkor ebéd utáni álmából 4291 1| kislányosan belekarolt Gärtner kisasszonyba, néha cukrot vagy cigarettát 4292 1| ragaszkodással nézett Gärtner kisasszonyra, mintha már gyermekkora 4293 2| A versek mindig Beatrice kisasszonyról, az idősebb leányomról szólanak, 4294 1| tudományának; s mivel a régi angol kisasszonyuk épp az utóbbi hetekben utazott 4295 1| édes, ártatlan, selypítő kisbabánk nevét.~ ~A hideg Villányi 4296 1| úgy dédelgeti, mint valami kisbabát, aki nem akarja bevenni 4297 2| bíznak, aki Fehérváron és Kiscellen, a csatlakozó vonalaknál 4298 1| elhajandoztát, - mondta a kisebbik baby szigorúan.~ ~A fiatal 4299 2| és kissé megvető mosoly kiséretében öntött egy pohárkával az 4300 1| majd csatlakozik a király kiséretéhez s eltünik a hömpölygő emberáradatban.~ ~ 4301 1| kivánni, hogy a feleségét kisérgesse.~ ~ ~ ~ 4302 1| egy darabig kétségbeesett kisérleteket tett, hogy a Villányiné 4303 1| támlásszékből nézte végig, kisérletet se tett, hogy a páholyból 4304 1| a betegek húsleveskéjét kisérni szokták.~ ~Villányi hálásan 4305 1| úgy tetszik, hogy gáláns kisérője is a Mária Terézia idejéből 4306 1| mindenről megfeledkezik, még a kisérőjéről is, aki szemmellátható elragadtatással 4307 1| sietett, az öreg házvezetőnő kisérte el az akadémia kapujáig 4308 1| ellopja és végigolvassa. De a kisértés nem tartott soká: az emeletre 4309 1| teremtés, hanem egy öreg kisértet állt volna előtte a homályosodni 4310 1| szemét tágra nyitotta, mintha kisértetet látna, majd az asszony örök, 4311 1| csapott s a suttogó vallomások kisértetiesen ott lebegtek a füle körül. 4312 1| arcképet, mely a feleségét és a kisgyermekeit ábrázolta: a gyönyörű, komoly, 4313 1| katonatisztek s a jámbor kishivatalnokok lelkes ámulattal álltak 4314 1| A két grófkisasszony is kisiet a fák közé s Villányiné 4315 1| idejöttem, hogy a válladon kisírjam magamat, - mert ez minden 4316 1| barátnéja hűséges keblén akarta kisírni magát. De utóbb belátta, 4317 1| volna rá itt a gyönyörű, kisírtszemű, szőke asszony mellett, 4318 1| beáradó téli napfényben.~ ~- Kislányom, - mondta suttogva, - maga 4319 1| álmaitól megfosztotta. És a kislányos szeme, melyet a könnyelmű 4320 1| majd újra megszököm, mint kisleány-koromban, de most nem Budapestről, 4321 1| hosszúszakállas, erdei gnóm, akiről a kisleányok álmodni szoktak. A gnóm 4322 2| ilyenkor föléje hajolt s egy kisleányos hang így szólott hozzá:~ ~- 4323 2| vörösléniás háztartási könyvekről, kismosásról és nagymosásról, vacsorapénzről 4324 1| Csinos alakjára, kalapja alól kisugárzó szőke hajára vágyakozó pillantásokat 4325 1| Talán parancsolja, hogy kiszálljak a legközelebbi állomáson?~ ~ 4326 2| hatalmas erejének. Az utasok kiszálltak a kupékból, a gépész, a 4327 1| kabátját s a kalaptűt is kiszedi a sapkájából, mely nagyszerűen 4328 1| hogy az arcom megtelt és kiszinesedett, sőt a délelőtti blúzaimat 4329 1| most szemébe tünt a lámpa kiszivárgó világossága s a fiatal asszony 4330 1| pénze, akkor nagyszerűen kiszolgáljuk.~ ~A gróf: Mi a szivarok 4331 1| előszobában s egy férfihang kiszólt a zárt ajtó mögül:~ ~- Ki 4332 1| szoba küszöbén, a lámpa kiszűrődő világosságában, ott állott 4333 1| Megvetsz? Gyűlölsz? Kitagadsz? Én még mindig úgy imádlak, 4334 1| készülő gyermeké, szeme kitágulva meredt a levegőbe, - és 4335 2| A t. olvasó bizonyára kitalálja, hogy a különböző világnézet, 4336 2| barátnőmet ismertem föl; nos, kitalálnád-e, melyiket? Csak ráncold 4337 1| igen, megkaptam, de rögtön kitaláltam, hogy csak meg akart nyugtatni 4338 2| felvonás véget ért, őket is kitapsolta. Páfrány és Laki némileg 4339 1| udvarias hangon.~ ~Előzékenyen kitárta előtte a lépcsőház üvegajtaját 4340 1| egy-két kiváncsi látcső kitartóan feléjük szegeződött.~ ~- 4341 2| tartottunk s amikor az ablakon kitekintettem, ijedten vettem észre, hogy 4342 2| amennyiből tisztességgel kiteleltünk. Egy-két esztendővel ezelőtt 4343 1| visszafojtott, egyszerre kitör belőle, mint a gyermekből, 4344 1| fiatal asszony szeme elé, ha kitudódik, hogy tolakodó módon leselkedett 4345 2| nemcsak jó színésznő volt, de kitünően értett a nemzetgazdasághoz 4346 2| a fizető növendékek mind kitüntetéssel végezték nála a hathónapos 4347 1| rendelést abbahagynám, rögtön kiütne a forradalom. Menjetek csak 4348 2| Hallgasson... mert kiugrom az ablakon.~ ~Ádám a karját 4349 2| utóbb - hiszen ismersz - kiugrott belőlem az ördög s olyan 4350 1| tudom, hogy joga volna kiutasítani a házából, de az Isten látja 4351 1| szállás ridegségét végképp kiűzte belőle a huszadik századbeli 4352 1| mert csakugyan olcsók. (Kiválaszt vagy tíz darab egyiptomi 4353 1| ezüstös halántéka körül, a kiválasztottak láthatatlan fénykoronáját, 4354 1| bizonyára örülni fog, hogy ilyen kiváló embert megismerhet.~ ~A 4355 1| katonát látja, az élet boldog kiváltságosát, aki virágos tündérgályán 4356 1| végig az asszony karcsú és kivánatos alakján.~ ~- Kedves barátnőm, 4357 1| fájdalommal gondolt ostoba kiváncsiságára, mely ily rettenetes helyzetbe 4358 1| muszáj, mert most már nagyon kiváncsivá tett.~ ~A leány: A fiúk 4359 1| fogott el, hogy jó reggelt kivánjak magának. Tudja, hogy már 4360 1| jogom, míg az ölelésemet kivánják; kialudt szerelmet zsarolni 4361 1| feláldozná, ha maga ilyesmit kivánna tőle. Olyan, mint egy hű 4362 2| nem látja az embert s azt kivánná, hogy e szegény halandó 4363 1| embertől igazán nem lehet kivánni, hogy a feleségét kisérgesse.~ ~ ~ ~ 4364 2| piros ajkamat... És ha kivánod, épp úgy elmegyek veled 4365 1| boldog lennél, ahogy én kivánom! A tiszta, jó és bájos feleséged 4366 1| gyermekei közt ül, minden kivánsága be van töltve, amit az élettel 4367 2| alulirott kisasszonynak jónapot kivánt. Én természetesen megbillentettem 4368 2| pikáns, valami új dolgot kivántam; tudod olyasmit, ami a regények 4369 1| benneteket. Ne kutasd, hogy kivel szöktem meg és hova utaztam, 4370 2| négyszögletes, ezüst csatokkal kivert fekete bőrtáska jelenik 4371 1| ötöt vesz egyszerre, akkor kivételesen csak nyolcvanezerbe számítjuk 4372 1| az illető, egy rövid séta kivételével, otthon töltötte; csak ma 4373 2| lehajtotta a tenyerébe. És mikor kivette zsebéből hímzett, chagrinbőr 4374 1| visszafiatalodik s az ebédutáni alvást kivéve, egy pillanatra se hagy 4375 1| a grófra, fehér fogsora kivillant az ajkai közül, felső testét 4376 1| aranydíszítésű frakkjaik néha kivillognak a zöld fal mögül s ilyenkor 4377 2| ábrándoztunk ilyesmiről, de a kivitelre - e szigorú, templomszerű 4378 1| kacagásától volt hangos. Kivülről behallatszik az eső kopogása, 4379 2| oltárhoz vezette Mersich Klárikát, körülbelül így szólott 4380 2| azt az embert? - kérdezte Klárikától szeliden.~ ~- Nem... Megharagudna, 4381 1| Csák véleménye szerint Klárin kivül csak egyetlen tökéletes 4382 1| szerzetesnek a legközelebbi klastromba. Efféle kérdésekre a tisztességes 4383 2| fogja megosztani veled a kleineck-waldbachi majorátust...~ ~A kapitány 4384 2| hidegvérével:~ ~- A huszárt Kleinecknek hívják, báró Kleineck a 4385 1| mentegetőző hangon, miután a szép klienst előzékenyen hellyel kinálta. - 4386 1| voltaképpen a belgyógyászati klinikának esküdött sirigtartó hűséget...~ ~ 4387 1| gardenpartija, a párisi divatlap s a klub terrásza, ahol egy sereg 4388 2| És egy januári estén, a klubban, ahova most már mindennap 4389 2| Ádám, hazatérve egy nap a klubjából, a himzett kötény gazdáját 4390 1| legboldogabb, ha egyedül kóborolhatok, ezért is járok ide, ahol 4391 1| szemmel, habzó nyelvvel kóborolnak a boldog tűzhelyek körül...~ ~ ~ 4392 1| skatulyákkal és csomagokkal kóborolt a nagyváros utcáin, többször 4393 1| hosszúszakállú Wotánokkal koccintgatnak s néha a régensherceget 4394 2| amíg végre egy tele zseb kockacukorral tért vissza, Ferike pedig 4395 1| hangulatok lebegnek. Az otromba kockaköveken, melyek talán még a török 4396 1| azoknak a boldogsága forog kockán, akiket a meghalt anyjánál 4397 1| lélekszakadva beüljön a következő kocsiba s így szóljon a bakon ülő 4398 1| intett, aztán kiszállt a kocsiból s lassú léptekkel indult 4399 1| után a Kálvin-tér délelőtti kocsiforgatagában.~ ~ ~ ~ 4400 1| szilárd léptekkel tért vissza kocsijához s eltorzult mosollyal szólt 4401 1| jött ide Villányiné a saját kocsiján? Miért tünt el oly hirtelen, 4402 1| Fizetnek és visszatérnek a kocsijukba, a homályos folyosókon át, 4403 1| kirakatok előtt villamos kocsik robognak, de az asszony 4404 1| az Üllői-úton. Ez a rövid kocsikázás képviselte mindennapi életében 4405 1| Én még a nevem napján is kocsisbort iszom. A cigarettákból azonban 4406 2| hanem hetykén szólt ki a kocsisnak:~ ~- Hajtson egy váci-utcai 4407 2| önt!~ ~Amíg a felesége a kocsissal beszélt, titkolózva súgta 4408 1| többet ér ez, mint egy füstös kocsma a külvárosban?~ ~A hangos 4409 1| angol piktor valami kedélyes kocsmát tudott a Bavária-szobor 4410 2| csillagokként tüntek föl a köd összefolyó szürkeségében. 4411 1| sötét és hideg novemberi ködben s szótlanul, mint egy fázós 4412 1| előtt való öntudatlanság köde borult káprázó szeme elé. 4413 2| képzelem - versenyt fogunk köhögni egymással, szidván a doktorokat, 4414 1| Szakállas szigorló orvosok, akik kölcsönkért ferencjózsefükben várakoznak 4415 2| Egy-két esztendő mulva, az köllenék csak. Nem cselekszi velem 4416 2| visszatérítem önnek mielőbb a költeményeim honoráriumából. Kétszáznegyvenhárom 4417 2| forintot keresek azokkal a költeményeimmel, amelyek legjobban sikerülnek.~ ~ 4418 2| szivarokat füstölve irta okos költeményeit, s mikor egy lap utóbb tárcáért 4419 2| kanyarodással átfordult a költemények ingoványos talajáról a próza 4420 2| gyönyörűséghez képest, mikor az ember költeményeket irhat az elérhetetlen kedvesről. 4421 2| jövedelmező foglalkozás. Egy költeményemért három forintot is kapok 4422 2| körülbelül kilencvenhárom költeményt kell irnom, - adja vissza 4423 2| uram, - felelte, - mert a költészet jövedelmező foglalkozás. 4424 1| érintetlenül. A finomságról és költészetről szőtt álmai, melyek minden 4425 2| fiatalember felől. Sőt még föl is költöttük egymást, ha néha valami 4426 2| hát azt ajánlanám, hogy költözködjünk össze...~ ~A lány hangosan 4427 2| fürdőszobából a szalonba... A költői igazságszolgáltatásnak tartozom 4428 2| között fogadta a hajlongó költőt, majd csakugyan bevezette 4429 1| apjához küldendő távirat költségeit előteremtse. Most egyszerre 4430 1| kisebb balkáni állam egész költségvetése kikerülne. A tanár megzavarodva 4431 2| Adjutant Seiner kais. u. kön. Hoheit des Erzherzogs Oscar.~ ~ 4432 1| a szeme minden ok nélkül könnybe lábadt, mikor a nagy, szép, 4433 1| házóceánban. Innentől kezdve már könnyebben ment a dolga: ebédkosztért 4434 1| Szabad? - kérdezte könnyed hangon, miközben a feje 4435 1| némasága csakhamar felolvadt a könnyekben, melyek bársonyos arcán 4436 1| helyzetben, hogy az asszony ismét könnyekig elérzékenyült, de a tanár 4437 1| hogy akárhányszor fájdalmas könnyekkel gondolok rád. De a feleségemnek 4438 2| csücske nedves lett a leomló könnyektől - és Klárika így szólott 4439 1| embervirágé, mely a pillangó könnyelműségével és mohóságával halad elháríthatatlan 4440 1| hullámzott, mely oly jókedvű könnyelműséggel vásárolt a kicifrázott sátrakban, 4441 1| nőre, aki a rosszaságtól, a könnyelműségtől visszatartja.~ ~A gróf ( 4442 1| el, hogy a szeme hirtelen könnyessé lesz. És ekkor egyszerre 4443 1| A szeme aggasztóan könnyezni kezd, de Villányi elneveti 4444 1| legfölebb csak sírással könnyíthetek a fájdalmamon. Úgy-e, megengedi, 4445 1| öt vagy hat márkánál, oly könnyűséggel adta ki lakására a százezreket, 4446 2| némelykor és ha jó év van, könnyűszerrel megirok két-háromszáz verset. 4447 2| Bizonyos ábrándozással, ami e könnyűvérű fiatalembert szinte vonzóvá, 4448 1| pillantást vetett a hugára s a könyökével másodszor is megérintette 4449 1| karját és a hangja halk könyörgéssé finomulva lopózott be a 4450 1| soha arról a délutánról! Könyörgöm magának, legyen jó és felejtse 4451 1| ismeri a részvétet, azóta könyörtelenül elbuktatja a fiúkat, akik 4452 1| látja a lelkemet, hogy a könyörület és az aggódás hozott ide. 4453 1| híre, hogy nem ismeri a könyörületet, hogy tíz fiú közül nyolcat 4454 1| odavilágított a vastag orvosi könyv csontvázaira. A tekintélyes 4455 1| se ruhája, se ékszere, se könyve, nem volt már semmije, amit 4456 1| arcképével magam előtt, az orvosi könyveimet és jegyzeteimet olvasgatom?~ ~- 4457 1| nagy gyermek, aki csak a könyveinek, a betegeinek és a családjának 4458 1| jutott ideje ahhoz, hogy a könyveit olvassa, a feleségével foglalkozzék, 4459 1| zsúfolva volt fekete bőrhátas könyvekkel s szomorúan állt meg az 4460 2| aki vörösléniás háztartási könyvekről, kismosásról és nagymosásról, 4461 1| használ nekem.~ ~A tanár, könyvesszekrényének támaszkodva, pár pillanatig 4462 1| hófuvásos iskola-utcára, ahol a könyvestáskámmal végigtipegtem, a mamáék 4463 1| távolabbról idelátszanak a fekete könyvhátak, a nagy bőrszékek, a szobrok 4464 2| a himzésre, a háztartási könyvre és e könnyek ezt mondták 4465 1| különböztetni mindent: a hatalmas könyvszekrényeket, melyek mind a négy falat 4466 1| beillő ebédlőn, a professzor könyvtárán, mely a parkettől a padmalyig 4467 1| később jöjjön be hozzám a könyvtárba. Nem dolgozhatom, mert a 4468 1| fölindulástól reszketve kopogtat a könyvtárszoba ajtaján. A tanár barátságos 4469 1| szobájába, míg a tanár a könyvtárszobájában virrasztott késő éjjelig, 4470 2| hídon egy szalmakalapos könyvvezető ült, akinek arcáról levirított 4471 1| válla remegett a színházi köpeny alatt és a gróf kissé aggódva 4472 1| bakfis lett s halványkék köpenykéjében mosolyogva végiglibbent 4473 1| volnék.~ ~A tanár (behozza a köpönyeget az előszobából): Burkolózz 4474 1| panaszkodhatott sorsa ellen: családi köre harmonikusan finom, közpályája 4475 1| a torka összeszorul s a körmei görcsösen belemélyednek 4476 2| vacsorát csaptak, amelyet a környék összes fiatalsága - három 4477 1| Tizenkét óra; a sátrak környéke hirtelen kiürül, mert mindenki 4478 2| ismét a pincébe, s mint e környéken mondják, megbuktatta megint 4479 1| oly hangulatos volt ez a környezet, hogy az asszony most egyszerre 4480 1| Utánuk!~ ~A batár a Köröndön és az Izabella-utcán át 4481 1| elpanaszolta, hogy nemsokára körorvosi állást lesz kénytelen vállalni 4482 2| kígyózott, egy vászonruhás, körszakállas ember állt a bokrok között, 4483 1| dédelgessünk és szeretetünkkel körülfogjunk.~ ~A tanár: Nagyon jó vagy!~ ~ 4484 2| lenyugvó nap pirossága egészen körülfolyta s messziről olyan volt az 4485 1| fogja találni az enyhítő körülményeket. Szavamra mondom, hogy nem 4486 1| utánuk, az asszony pedig körülnéz a szobában, mely az imént 4487 1| kalandor mindenütt ott lebzsel körülöttem, abban a reményben, hogy 4488 1| vagyunk, mindenki alszik körülöttünk, ki tudja, hogy leszünk-e 4489 1| szenvedésről beszélnek, lágyan körülzsongták őket a csodálatos zöld lugasban, 4490 2| dideregve baktatott kifelé a körút külvárosi részeibe, olykor 4491 1| méltóztassék elfáradni a körúti Simonyi-udvarba, ahol egész 4492 1| arccal indul el délutáni körútjára. És csodálatos: az asszony 4493 1| félnégy felé, mikor a tanár körútra indult betegeihez, naponkint 4494 1| Teljesen bealkonyodott, a szoba körvonalai elmosódnak, a kandalló égő 4495 2| elmosódó óriásokat lát a hegyek körvonalaiban s az erdők homályba vessző 4496 1| termete finoman kirajzolódó körvonalain végigsiklik, akaratlanul 4497 1| fák között. Távolabb éles körvonalakban rajzolódik ki a gőzölgő 4498 1| cipőd szalagját csokorba kösse. Ilyen vállat és ilyen faille-t 4499 1| kisasszony, mikor úrnője köszönés nélkül kisurrant az előszoba 4500 1| nála, hogy élőszóval is köszönetet mondjon neki élete megmentéseért. 4501 1| mindent neki és a tanár úrnak köszönhetek s a világ leghálátlanabb 4502 1| rangomat a felséges úrnak köszönhetem, de az életemmel mindig 4503 1| egy furcsa szeszélyének köszönhette földi létezését: akkor jött, 4504 2| és Laki némileg sápadtan köszönte meg a jóakaró ovációt...~ ~ 4505 1| éppen úgy megérzem, mint a köszvényes az északi szelet...~ ~Gärtner 4506 1| hölgyet ennél sokkal szorosabb kötelékek fűzték a tanárhoz; a szőke 4507 1| csakugyan vannak emberek, akik kötelességből még az életüket is feláldoznák? 4508 1| gondolok másra, mint hogy a kötelességemet teljesítsem. Egy olyan kötelességet, 4509 1| kötelességemet teljesítsem. Egy olyan kötelességet, amelyért az életemet is 4510 1| olyasminek a nyitjára jönni, ami kötelességévé teszi, hogy kémkedését leleplezze? 4511 2| a darabból, bosszusan, a kötelességtől iszonyodva hallgatja a szinészek 4512 2| koffereket - és csodálatos vállas kötényeket szedett elő a garderobe 4513 2| blúzokat és gyönyörű, hófehér köténykéket. A pap pedig, aki a csintalan 4514 2| legelsőbben is egy vállas himzett kötényre esett, mely lelkesedve sürgött-forgott 4515 1| széttéphető rózsafüzérrel köti össze az asszonyok kezét, 4516 1| kicsillognak, a pergamentbe kötött könyvek százaira, melyek 4517 2| s valahol Arács tájékán kötöttünk ki, a magas Tamáshegy alján. 4518 1| sok ájuldozó férfi közt én kötöztem be a fejét a vasárnapra 4519 2| leány az ér síkos, zöld kövei fölött lubickolt. A viskók 4520 1| tette lakályossá. A nyirkos kövekre vastag szőnyeg borul, a 4521 1| valami hallatlan ostobaságot kövessek el. Holnap pont négykor 4522 1| nevében csókolózik, igazán nem követ el semmi inkorrektséget.~ ~ 4523 1| rejteget, melynek beláthatatlan következései lehetnek. Szinte félálomban 4524 1| találkozás. De Villányiné következetesen a földszintet gukkerezte 4525 1| Jegyezd meg, drágaságom, a következőket: fél négykor elmégy hazulról 4526 2| néni ismételt meghívása következtében végre is elhatároztuk otthon, 4527 1| kisasszony (elámulva): Hogy mit következtetek belőle?~ ~A gróf: A méltóságos 4528 1| szomszédságból immorális következtetéseket vonjon le.~ ~Villányiné: 4529 1| Villányiné: Gondolja, hogy már közeledem ehhez a dátumhoz?~ ~Az ezredes: 4530 2| mégis megörültünk neki. Közeledésünket bizonyos tartózkodással 4531 1| be a mondatot.~ ~Mariska: Közelről még szebb vagy, mint messziről! 4532 2| népiskolákban. A Tamáshegy közepe táján, egy omladozó pince 4533 1| Villányi tanár ismét a tél közepében találta magát, mely elől 4534 2| valami bujazöld mezőség közepére. Somogyi Dániel tisztes 4535 1| szüleinek, míg nagy sóhajtozások közepette beiratták a színiakadémiába, 4536 1| keskeny zugában, amely még a középkorból maradt meg, lakott egy öreg, 4537 1| szerencsétlenség fenyegetne. A közérzésem rossz, ahogy önök, orvosok, 4538 2| hitvitázó századból lépett volna közibénk, s az én ideges, hangulatokban 4539 1| landauer, a Villányi professzor közismert, fekete lovaival, odalenn 4540 2| már mindenféle jelekkel közli velem délutánonként az érzelmeit. 4541 1| szorítottak egymással, s közmondásos impertinenciája, mellyel 4542 2| és vasárnapi kimenőkről közölt volna vele bizalmasabb részleteket. 4543 2| Válasz helyett büszke közönnyel néztem végig rajta, de ő 4544 1| fejét, s míg a gyalogjáró közönsége mély tisztelettel kalapot 4545 2| törődött az én látszólagos közönyömmel, hanem alig tíz perc mulva 4546 2| rózsaszínű blúzban, egészen közönyös az én lelkem minden szomjúsága, 4547 2| fiatalsága - három fivér, akik közösen gazdálkodnak, - megtisztelt 4548 1| asszonnyá lett, akiben semmi közösség sincs a Török-család porrá 4549 1| felé. Az őszbeborult úr a közoktatásügyi miniszter volt, aki most 4550 1| köre harmonikusan finom, közpályája ragyogó és diadalmas volt, 4551 2| gazdasági irnok s a borzas községi segédjegyző - üdvözlő küldöttséggel 4552 1| a soffőr, mikor a leány köztölte vele, hogy mit kiván, mosolyogva 4553 1| csupán egyszer kapott közvetlen hírt a hugáról: egy napon 4554 1| erélyes akkorddal befejezte a közzeneképp játszott operette-keringőt, 4555 2| selyemblúzokat, kicsomagolta a koffereket - és csodálatos vállas kötényeket 4556 1| faggyugyertyája mellett, egy ócska kofferen ülve, mely egyetlen öröksége 4557 1| lett hölgyeivel, a vidéki kőházak piruló mártirjaival, a sok-sok 4558 1| volt, oly bátran és oly kokett pillantással nézett a szemük 4559 1| volna ügyes és tehetséges kokott...~ ~Lujzika még mindig 4560 1| nélkül, magára hagyatva és koldusszegényen indult az életnek. És most, 4561 1| könnyelműség vígan röpködő kolibri-madara, most egyszerre emberi hivatásának 4562 1| aranyos, szivárványszínű kis kolibrimadárnak látszott, aki pár órára 4563 2| számítás nélkül szétosztogatott kollégái közt egy csomó bankót, amíg 4564 2| keztyűben ment el vacsorálni kollégáival a Rémadaghoz címzett vendéglőbe, 4565 1| bolondokat leleplezem? A szép kolléganőim - mert igazán bájos fruskák 4566 2| becsületes kenyeret adott. Itt a kolnákban szeptember végén durrogattak 4567 2| egy korty friss vizet a kolostor zölddel befuttatott udvarán. 4568 2| kisasszonyok váci-utcai kolostorából, a napokban egy ismeretlen 4569 2| bezárjam magam ebbe a nyugalmas kolostorba, melynek sziklás partját 4570 2| engem makacsul elkerült. A kolostorban sokat ábrándoztunk ilyesmiről, 4571 1| függönyt s szőke fejét kacér komédiás-mosolygással hajtja meg a mozdulatlan 4572 1| látna, majd az asszony örök, komédiás-ösztönével, hirtelen rikácsoló hangon 4573 1| de a nők bámulatraméltó komédiás-tehetségével most is képes rá, hogy a 4574 1| elárulni nekem, de hiába komédiázik, én rá fogok jönni az igazságra. 4575 2| látnivalók közé...~ ~A kapitány kómikus pózba vágta magát.~ ~- A 4576 1| foglal a sarokasztalnál s oly komikusan megszeppent arccal kóstolgatja 4577 1| aki egy hetvenéves bölcs komolyságával beszélt vele, s akinek rózsás 4578 1| lapátszakálla méltóságos komolysággal borult a szmokingból kifehérlő 4579 1| visszafojtott jókedvvel szegezte a komolyságot pózoló Waldeck grófra. - 4580 1| barátságos üdvözlésre, hanem komoran, elsápadva, szinte jéggé 4581 1| A levelet elküldte a komornyikjával - ez a fiú megbízhatóbb 4582 1| többé. Üljön le, - ha már kompromittált, hát nem volna értelme, 4583 1| így külső látszatra inkább kőműveslegényhez, mint művészhez hasonlított, 4584 2| beültetnek a kupéba s a konduktor gondjaira bíznak, aki Fehérváron 4585 2| a kupékból, a gépész, a konduktorok izgatottan szaladgáltak 4586 2| pályaházba s könnyezve beszélt a konduktorral, aki a maga részéről minden 4587 1| gyalog sétálsz ki a ligeti konflisállomásig. Elviteted magad a Rákóczi-térig 4588 1| ment, ahol néhány álmos konfliskocsis bóbiskolt; a fiatal asszony 4589 1| óra. A titokzatos, mély kongás belevész az özönvízként 4590 1| tapintat, hogy nem megyek a konkurrens boltoshoz.~ ~A beszélgetés 4591 1| is védekezni akarna. Oly konok és fájdalmas volt ez a hallgatás, 4592 1| de szemének egy szöglete konokul ott pihent a kedvesén, aki 4593 2| ezt Ádám a legelső napon konstatálta) a fürdőszoba sötét és kicsiny 4594 1| mindez annyira meghatja, konsternálja és boldoggá teszi, hogy 4595 1| néhány pletykát a két Csopaky kontesznek, akik oly hangosan nevetnek, 4596 2| kedvesét...~ ~Mikor ez estén a konyhán keresztül be akart surranni 4597 2| körül pepecselt, majd a konyhát bújta, majd a spájzban mérte 4598 2| Ferike nem sokkal többet konyított a pénz értékéhez, mint azok 4599 2| részeiben.~ ~A Beatrice atyja konzerveket szállított a hadseregnek 4600 2| ekként szólott a meglepett konzervgyároshoz:~ ~- Visszajöttem, jó uram, 4601 1| társaság után.~ ~A vaskosaras kőpalota előtt, melyben valaha a 4602 1| város villasorában, a hóból kopasz fák meredtek az égnek és 4603 1| háziorvosi stallumot. Aki koplalni nem tud, menjen bankhivatalnoknak, 4604 1| Kivülről behallatszik az eső kopogása, a kis palota fedelét egyhangúan 4605 1| fölindulástól reszketve kopogtat a könyvtárszoba ajtaján. 4606 1| katonát, a látszat kedvéért kopogtatott egyet-kettőt a mellkasán, 4607 2| itt van a huszár...~ ~Kopogtattak az ajtón - s a következő 4608 2| hullámkarikából, s vérvörös kopoltyúját izgatottan tátogatta felénk. 4609 1| mint a történelemelőtti kor barlanglakója, lovagias, 4610 1| tanár: Hozzá kell szoknia a korai lefekvéshez, ez az életmód 4611 1| tanár: Éjfél van és magának korán kell kelnie, kisleány... 4612 2| Keserűen tért be egy ligeti korcsmába és éjfélig szerencsésen 4613 2| kószált az utcákon és a korcsmákban, amikor egy este, előadás 4614 2| nedves az én bajuszom. A korcsmánkban talján bort mérnek, Arácson, 4615 2| feleségül vette a falusi korcsmáros leányát és sohasem olvas 4616 1| hangos katonazenekar, mely a korcsolyacsarnok szibériai jégsivatagában 4617 1| Münchenbe költözött. Azóta ott korhelykednek a Löwenbräu asztalai mellett, 4618 1| lapozgat s néha szeliden korholó pillantást vet a túlhangos 4619 1| kigyógyíthatja, mint a mi korlátolt tudományunk...~ ~A gróf 4620 1| miniszterhez hívták, - a kormány az oka, hogy huszonnégy 4621 1| Oh, én már tizenöt éves korom óta megszoktam, hogy csak 4622 1| A leány: Még kisleány koromban sem féltem, - mindig én 4623 1| állomási épületek, majd koromfekete erdők, magányos majorok, 4624 1| meredtek szivarszó mellett a koromsötét éjszakába, melyet titokzatos 4625 1| ment el hazulról gyalog a Koronaherceg-utcába s poste-restante levelet 4626 1| toaletteket hordott, húszezer koronás diadémot tűzött a hajába 4627 2| százhúsz napos asszony, aki egy korrekt és szerelmes lovagot vélt 4628 1| Maga volt a jókedv és a korrektség, akivel szemben még a leggonoszabb 4629 1| számára, aki tisztaságra és korrektségre született, egy férfi számára, 4630 1| legromlottabb asszony is korrektté lett volna. Nézz körül és 4631 2| regényei és a barátnőinek korrespondenciája közt töltött el tizennyolc 4632 1| eszébe. Az emelet széles korridorjára időtől barna, cirádás szárnyasajtók 4633 2| okvetetlenül kapunk néhány korsó hideg tejet. Giovanni abban 4634 2| hosszú tó síkján, ittunk egy korty friss vizet a kolostor zölddel 4635 1| végig vele valaha a kisváros korzóján? A fiatal asszony összerázkódik, 4636 1| végiglibbent a kisváros utcáin, a korzózó katonatisztek s a jámbor 4637 1| komikusan megszeppent arccal kóstolgatja a halat és az angol sültet, 4638 1| s összeráncolt homlokkal kóstolja meg az ura kávéját.~ ~- 4639 2| pajtás reggeltől estig együtt kószált az utcákon és a korcsmákban, 4640 1| hullámok zaját, melyek a part kősziklájához csapódnak.~ ~A tanár: Igen.~ ~ 4641 1| találkozik, akkor valóban kőszívet hordok a füzőm alatt. De 4642 1| szőnyeg borul, a mennyezetről kovácsoltvascsillár függ, melyben tompa és tejfehér 4643 1| diplomáját megkapta. Egy krajcár nélkül, jó barátok és tekintélyes 4644 2| vendéglőbe, ahol harminc krajcárosnál drágább fogás egyáltalában 4645 1| italokat szed elő a régimódi kredencből s oly izgatottan rendezkedik, 4646 2| idő óta búsan törölgette a kredencet és a szalonasztalt, egy 4647 2| szeptember derekán, akár egy kripta fenekén. Nincs semmi, a 4648 1| nyilnak, melyeknek színe a kripták fölé épült kápolnák tölgyfapadjaira 4649 2| aszfalton végigment. És a Nagy Kristóf táján hirtelen nagyot dobbantott 4650 1| hercegnője, akit a régi krónikák emlegetnek. A vesztibülben 4651 2| fürdőszoba egy homályos kuckójában találta meg a vállas kötény 4652 1| amiatt, hogy az apjához küldendő távirat költségeit előteremtse. 4653 2| Édes gyermekem, szívesen küldenek ötszáz forintot, de három 4654 1| harminckrajcáros táviratot küldhessek az édesapámnak, ugyancsak 4655 2| este éhesen fekszem le. Küldhetnél három pár keztyűt, mert 4656 1| hogy a karját is küzdelembe küldi s a lehelet finomságával 4657 2| pályatársához:~ ~„Édes öregem, küldj négy- vagy ötszáz forintot, 4658 2| községi segédjegyző - üdvözlő küldöttséggel fogadnak. Mama elkisért 4659 1| föllépésének tiszteletdíjából külön kis palotát, autót és cselédséget 4660 1| tér, hogy tisztán meg tud különböztetni mindent: a hatalmas könyvszekrényeket, 4661 1| megszökhessék. Két hét óta száz különféle tervet eszelt ki, hogy Villányiné 4662 1| Az a rossz asszony, aki különvonatokon utazik a szeretőivel, aki 4663 1| feleségét is: egy téli napon különvonaton vitték le rácfalusi Török 4664 1| egyemeletes ház előtt, mely külseje után itélve, legalább is 4665 1| szeretetreméltó leányok, akiknek külsején semmi sem árulja el, hogy 4666 1| még mindig fenntartja a külszínt): A szerelmes szerepekben 4667 1| embercsoportokon keresztül, a havas külvárosba, ahol már a megsemmisülés 4668 1| mint egy füstös kocsma a külvárosban?~ ~A hangos társaság negyedóra 4669 1| hogy a színigazgató, aki a külvilágban az átlagember szerény maszkját 4670 1| kapaszkodik, összeomlik a küszöb előtt, melyen belül az asszony 4671 1| volt más, mint reménytelen küzdelem a fenevadak ellen.~ ~Mindketten 4672 1| vetemedik, hogy a karját is küzdelembe küldi s a lehelet finomságával 4673 1| se mert volna álmodni a küzdelmek és nélkülözések éveiben. 4674 1| de utóbb megint feladja a küzdelmet s a gyermekek dédelgetésével 4675 1| arccal): Legyen férfi és küzdje le emberfölötti fájdalmát!~ ~ 4676 2| Somogyiak nem élhetnek meg mint kukoricacsőszök, egyetlen ivadékom sem lakott 4677 2| féreg elrágott mindent. A kukoricát őrzöm vénségemre, mint egy 4678 2| hogy naphosszat idehaza kuksol a lakásában... Ő is egyedül 4679 2| lépcsőkön s én hajnalig egyedül kuksoljak a hideg szobámban? Ha együtt 4680 1| rohanhatnánk haza, a kályha mellett kuksoló bátyám karjaiba. Ugy-e, 4681 1| emelet is kigyulladt!~ ~A kulcs megzörrent a zárban, az 4682 1| És az?~ ~- Ha a titok kulcsa nem a bátyámnál van, akkor 4683 1| karja eszeveszett vággyal kulcsolódik az asszony dereka köré, 4684 1| hirtelen vad szenvedélyességgel kulcsolódott a bátyja nyaka köré s míg 4685 1| mezővárosban, melynek lakóit kulturátlan vadembereknek tartotta. 4686 1| makulátlan, huszadik századbeli kulturlovaggá lesz?~ ~A gróf: A férfi, 4687 2| hegyoldalon. Az öreg végignézett a kunyhó tájékán, a Balaton felől 4688 1| egymásnak. Az asztalon óriási kupákban állott a sör, a bajor festők 4689 2| pályaházban beültetnek a kupéba s a konduktor gondjaira 4690 2| Az utasok kiszálltak a kupékból, a gépész, a konduktorok 4691 1| mert rögtön visszamegyek a kupémba.~ ~A gróf: Bocsásson meg, 4692 1| helyéből és az ura ölébe kuporodik. Az arca most már ég, a 4693 1| kisasszony egy alacsony zsámolyra kuporodva trónol a szőnyegen hancurozó 4694 2| elvonultan él az ódon nemesi kúriában, évhosszat a vendégeiket 4695 2| délutáni tarokkpartiek, a kút körül való egyhangú hajnali 4696 1| foglak látni benneteket. Ne kutasd, hogy kivel szöktem meg 4697 2| Nono, nem merném kutatni az igazi okot...~ ~Klárika 4698 1| tőle. Olyan, mint egy hű kutya és a borongós szemében van 4699 2| és a tizennégy alsót. A kvart majorral elkéstél, akárhogy 4700 2| most már nem mondhatod be a kvárt majort, - szólt Take lord 4701 1| elbájolja s házicipőbe bújt lábacskáin, melyek a hamupipőke meséjére 4702 1| minden ok nélkül könnybe lábadt, mikor a nagy, szép, hírneves 4703 1| Az indus isten lábánál.~ ~- Nos, hát mit szól a 4704 1| influenzás láz ledöntött a lábáról, tízheti szobafogság után 4705 1| mikor én már rég a Père Lachaise sírboltjában fekszem. André 4706 1| palotát. Ez a ház valamikor a Laczffyaké volt, akik Mátyás királytól 4707 2| életére... Nem volt valami lágyszívű fickó, de most mégis megijesztette 4708 1| legfényesebb csillagait is. A laikusok csodákat meséltek róla, 4709 1| színigazgató előtt.~ ~- A szegény Lajos király fantáziátlan nyárspolgár 4710 2| irt az anyakönyv rovátkolt lajstromába, mert akkoriban ez a név 4711 1| kabinetirodához s mondja az első lakájnak, hogy engem keres. Igérem, 4712 1| és jóízlésű gazda tette lakályossá. A nyirkos kövekre vastag 4713 1| Két napja nem mozdult ki a lakásáról; most mélyen le van fátyolozva, 4714 2| volt egy hétszáz forintos lakáshoz.~ ~Ekkor, egy esős, juniusi 4715 1| kellene várakoznod, hanem a lakásodon, ahol kedvünk szerint kibeszélgethetjük 4716 1| elégedetté tegyen? Talán a lakásom, az ékszereim, az uram híressége? 4717 2| délelőtt szerencséltet a lakásomon, a lantját is, a lányomat 4718 1| vérét a fejébe kergette. Ki lakhatik a sárga házban? Miért nem 4719 2| történetét, Páfrányét és Lakiét, akik egy napon oly szomorú 4720 2| oszlopával: Páfránnyal és Lakival. Páfrány néha vele fizettette 4721 1| földszintes lakosztályt lakja, de többet van nálam, mint 4722 1| különböző temperamentum lakjék? Az uramból, ha véletlenül 4723 2| megnyeri, azzal fogok együtt lakni holnaputántól kezdve. Igy 4724 1| görbülő ajakkal ment végig a lakodalmas teremnek is beillő ebédlőn, 4725 1| vidéki mezővárosban, melynek lakóit kulturátlan vadembereknek 4726 1| házában, mert először is nem lakom Budapesten, másodszor: valami 4727 1| egy háromszáz terítékes lakomára készülne): Persze nem szabad 4728 2| Gerence-Szent-Tamásnak irják s a lakosság összes száma 359. Ezek közül 4729 1| a Harzburg-Waldeck gróf lakosztályába vezetett.~ ~ ~ ~ 4730 1| ötven év óta a földszintes lakosztályt lakja, de többet van nálam, 4731 1| kisasszonnyal visszavonulnak a lakosztályukba, miután az ajtóból még egyszer 4732 1| Az étkezőkocsi ernyős lámpái alatt előkelő, nemzetközi 4733 2| föl volt gyújtva a zöld lámpás. A perronon néhány homályos 4734 2| alá, sodronyhálós, apró lámpásokat hordozva, melyek kialvó 4735 1| férfi, aki a sírigtartó lánc helyett széttéphető rózsafüzérrel 4736 1| végigment a korzón, nekivágott a Lánchídnak, melyen valóságos orkán 4737 1| autója keresztülhaladt a Lánchídon, s gyors tempóban felkanyarodott 4738 1| teremtést mindörökre magához láncol, nem érdemli meg azt a boldogságot, 4739 1| hetekre vagy órákra magához láncoljon? Nemcsak a törvényes házasságnak, 4740 1| Mariska elővett valahonnan egy láncon függő arany etuis-t, melyben 4741 1| Trianon parkjába képzelje. A landauer, a Villányi professzor közismert, 4742 1| vaskerítésén csillogtak az aranyos lándzsavégek. És ekkor, ott az elhagyott 4743 1| pillantásából oly perzselő láng csapott feléje, hogy kérdésére 4744 1| ajtót, mert már a folyosó is lángban áll.~ ~- Ki beszél? - szólott 4745 1| megreszketnek a csillár lángjai, távolabbról idelátszanak 4746 2| érzéseim minden melege és lángolása. Ez a felületes, kacér teremtés 4747 1| ölelő karokat, melyek érzéki lángolással fonódnak egy idegen férfi 4748 1| arca pedig kigyulladt és lángolni kezdett. - Igy fogadsz nyolc 4749 1| végigsiklik, akaratlanul egy lángolóan szép, szerelmes órára gondol, 4750 1| A szél sivít, az eső lankadatlan erővel csapkodja a rézcsatornát 4751 2| gondolatra, hogy kicsiny lantja nem függ többé a falon, 4752 2| saccóján és az édesszavú lantján kivül. Jöjjön, boruljon 4753 2| megilletődve gondolt az ő egyszerű lantjára, amely most egy konzervgyáros 4754 2| fogok irni, habár nincsen is lantom többé. Irok hát szív nélkül, 4755 2| Mese a lantról.~ ~Mikor Sólly Jenő az utolsó 4756 2| lakásomon, a lantját is, a lányomat is megkaphatja.~ ~- Köszönöm, - 4757 1| Helyesli, hogy egy idegen lányt a házunkba fogadjunk? - 4758 1| hozzád nincs köze. A mi kis lányunk egy januári estén meghalt. 4759 2| folyamán megjött, hóekét és lapátoló embereket is hozott magával 4760 1| díszben voltak: a tanár fekete lapátszakálla méltóságos komolysággal 4761 1| a napfényben, - a hosszú lapátszakállát, a nagy tudósok ünnepies 4762 1| hogy jóformán az orvosi lapjait se olvashatta, a jövedelméről 4763 1| csillogva meredt a tükör lapjára, melyből - csodák csodája! - 4764 1| cipőjére sűlyesztette, majd lapozgatni kezdett egy vastag orvosi 4765 1| míg bátyja az ujságokban lapozgatott. Ez a gyönyörű kis idill 4766 1| messziről odahallatszott a város lármája. A rózsaágyak dideregtek 4767 1| férfi karjaiba hajtotta, a lármára, mely mindkettőjüket oly 4768 1| ragaszkodom hozzá, hogy naponként lássalak. De nem itt, ahol órákig 4769 1| engesztelhetetlen haragvók közé, - lassanként visszatér a bátorsága, gyerekes, 4770 1| aztán kiszállt a kocsiból s lassú léptekkel indult a sárga 4771 1| gondolattal, hogy sohase lássuk többé egymást?~ ~Villányiné 4772 1| melyről egy-két kiváncsi látcső kitartóan feléjük szegeződött.~ ~- 4773 1| kikerülte a katona pillantását s látcsövét hirtelen a homlokára szorította, 4774 1| szemét se láthatta a színházi látcsőtől, melyet némán, mereven szorított 4775 1| hogy a kis leány lelkébe láthasson, a leány tünődve végiggondolja, 4776 1| üveges nippszekrényekben láthat az ember. Bordeauxvörös, 4777 1| rejtelmeibe halandó ember nem igen láthatna be): A gróf úr nős?~ ~A 4778 1| az igazak és a jámborok láthatnak. Lujzika előtt valami hallatlan 4779 2| másnapot, mint a postabélyegről láthatod, az ő csinos kis kastélyukban 4780 1| a sóhajtás, mely szinte láthatólag emelkedett a mennyezet felé 4781 1| feje a függöny hasadékán át láthatóvá lett, szive pedig veszettül 4782 1| A gróf még a szemét se láthatta a színházi látcsőtől, melyet 4783 2| tízezer forintért? Házat, latifundiumokat, fogatot, paripát, szeretőket. 4784 1| illemszabályokra, mint a latin nyelvre. Hallott már valamit 4785 1| felragyog a szemük, ha őt látják, mert a jó Isten után ő 4786 1| mélyén a régi Mariskámnak látlak, hogy akárhányszor fájdalmas 4787 1| szegény házamat, szívesen látnám mindnyájukat egy pohárka 4788 2| nem tartozik a mindennapi látnivalók közé...~ ~A kapitány kómikus 4789 1| elérzékenyülve folytatta:~ ~- És látod, mégis hiányzik valami a 4790 1| volt az oka annak, hogy a látogatását titokban tartotta?~ ~A gróf ( 4791 1| ügyet, melynek érdekében a látogatásával megtisztelt. Akármiről van 4792 1| előtte, hogy a titokzatos látogatásokat szóvá tegye.~ ~Kedvetlenül 4793 1| És az?~ ~A gróf: Miért ne látogathatnám meg magát a fülkéjében? 4794 1| szeretek...~ ~- Meg akarja látogatni a méltóságos asszonyt? - 4795 1| kastélyokat juttat az elámult látogató eszébe. Az emelet széles 4796 1| titokban összehasonlítja látogatóját az urával, s arra az eredményre 4797 2| nézett, mikor az irodaszolga látogatót jelentett be neki a következő 4798 1| márványasztalán. Amit ott látok, az jobban meggyőz az isten 4799 1| piros-pozsgás katonát, a látszat kedvéért kopogtatott egyet-kettőt 4800 2| azonban mitsem törődött az én látszólagos közönyömmel, hanem alig 4801 2| Hát olyan nyomorultnak látszom? - mondta elgondolkodva.~ ~ 4802 1| cukrászdájában hetek óta nem látták, a kocsiját nem használja, - 4803 1| találkoznunk kell. Öt nap óta nem láttalak, öt nap óta nem élek és 4804 1| aranyszínű hajába, melynek láttára az összes barátnői elsápadnának 4805 1| legénylakását is a budapesti látványosságok közé sorolja, ugyebár?~ ~ 4806 1| megmutatnám magának a budapesti látványosságokat?~ ~Villányiné (nagy jókedvében 4807 2| jövőben? Jenő érezte, hogy a lazac, az entrecote, a parfait, 4808 2| nagyságoltak meg a pincérek. Jenő lazacot és entrecote-ot vacsorált, 4809 1| pedig tudtommal negyvenfokos lázzal is végignézi a szinházi 4810 2| függött a falon, - Jenő leaggatta, és magával vitte. Egy fél 4811 1| filiszter férjjé akarja valaki lealacsonyítani s ez a gondolat annyira 4812 2| vallott az öreg gróf legifjabb leányának, a szin hátterében a következő 4813 1| természetesen ott lesz a Nyugat leányánál? - kérdezte a nagy zenebarát 4814 2| Dömjén-Gálosdra, ahol a két leányával együtt elvonultan él az 4815 1| Belekarolt a fiatal leányba s míg a magukhoz tért kicsikék 4816 1| dúvadjaira, akik védtelen leánygyermekekre, álmodozó asszonyokra leselkednek 4817 2| eleven tizennyolcesztendős leányka, aki az idei tavasszal került 4818 1| fölfrissítse vagy hogy a leánykái hidegtől kipirult arcocskáját 4819 2| pályázik az én kékszemű leánykám kezére, mint valaha, a népmesék 4820 2| Meg fogja-e valósítani leánykori álmait, melyek egy fehér, 4821 1| amíg a magához hasonló leányokat utóléri.~ ~A tanár: Megszokta 4822 1| tartani, amíg a két kis leányomat férjhez nem adom, mert akkor - 4823 1| Mosolyogva végignéz a sápadt leányon.) Nem szokott maga cigarettázni, 4824 1| A leány: Minden szót. (Leányos elfogultsággal mosolyog.)~ ~ 4825 1| fájdalmas melankóliával nézett a leányra s tréfás hangon kérdezte:~ ~- 4826 1| intrikus Szilágyi köpönyegét lebbentette meg a komor északi szél, - 4827 2| part bokrai. Délfelé még lebegett egy kevés szellő és lassan 4828 1| tenger mámorító illatai lebegnének körülötte az olajszagú étkezőkocsiban. 4829 1| végét, de mikor a vasfüggöny lebocsátkozott, sietve bekopogtatott a 4830 2| Most közönyösen haladt el a lebocsátott függönyök alatt és oly hidegnek, 4831 1| szmokingos kalandor mindenütt ott lebzsel körülöttem, abban a reményben, 4832 1| hogy reggeltől estig ott ne lebzseljek a házuk előtt, s már-már 4833 1| hugomat - félnapokon át ott lebzselt a vándorpiktor háta mögött 4834 2| völgyéből.~ ~Nehézkesen fölkelt, lecammogott ismét a pincébe, s mint 4835 1| méltóságos úrtól, de Welszben lecsatolják az étkezőt. Tíz perc mulva 4836 1| keltett, már félig-meddig lecsillapult s a tanár, aki panaszkodás 4837 2| szólott, - ha csak egyszer is lecsókolhatnám nevető, világoskék szemét. 4838 1| blúzának, pár mozdulattal ledobta a füzőjét s csakhamar selymes, 4839 1| akit egy influenzás láz ledöntött a lábáról, tízheti szobafogság 4840 1| szólni fog? - ez az ember úgy ledőlne, mint a kettéfűrészelt tölgy...~ ~ 4841 2| az ezüstcsatos kézitáskát leemelte a szőnyeghálóról, melegen 4842 1| is egy jókedvű királynő leereszkedésével csókolják homlokon. Maga 4843 1| rozzant bárka mélyéből sűrűen lefátyolozott, fiatal nő ugrik le az esővíztől 4844 1| marad? Vacsora után azonnal lefekszik?~ ~A leány (elvörösödik 4845 1| birja dadogni): Igen.~ ~Lefekteti a gyermekeket, fölszalad 4846 1| csak akkor, ha a kicsikéket lefektette s az ágya előtt álló éjjeli 4847 2| nyomorult teremtések!~ ~Lefeküdt és eloltotta a lámpát, de 4848 1| sem érzett még hozzá, hogy lefekügyék, még az öreg úr se, aki 4849 1| Hozzá kell szoknia a korai lefekvéshez, ez az életmód időnek előtte 4850 2| becsületes jó szívével. Míg mi lefelé indultunk a hegynek, ő tovább 4851 1| legjobban. Ha művész volnék, lefesteném ezt a jelenetet: a szenvedő, 4852 1| pénze, hogy a vizsgadíját lefizesse. Nem volt már se ruhája, 4853 1| szelet s a rézcsatornában lefolyó eső mormogását. A nyitott 4854 2| ezentúl a Beatrice kisasszony lefüggönyözött ablaka alá. Előkelő irószobában, 4855 1| folyosókon át, a mélyen lefüggönyzött, éjszakai álmukba burkolózó 4856 1| asszonyt még ő, a női test legalaposabb ismerője se látott. De a 4857 1| bevallani, hogy engem tart a legbájosabb asszonynak az egész világon, 4858 1| Ha nem akarja, hogy a legboldogtalanabb asszony legyek a világon, 4859 1| olyan útra lépett, mely a legborzasztóbb katasztrófához vezethet. 4860 2| feléje hajladozva húzta a legbúsabb magyar nótákat, kissé megilletődve 4861 1| hogy nem vagyok éppen a legcsunyább. Van erre még egyéb bizonyítékom 4862 2| jellemtelen kalandor volt a legelmésebb, aki a nejét, - majd hiszen 4863 2| felnyitotta a szemét, pillantása legelsőbben is egy vállas himzett kötényre 4864 1| gyűlöltem őket, mióta a legelsőt megismertem. Akkor tizenhat 4865 1| olvashatta, a jövedelméről legendákat beszéltek, a doktori hírneve 4866 1| arra, hogy bájos lényét és legendásan dús hozományát a boldog 4867 1| foglalta el helyét a Villányi legény-háztartásában, reggelenkint, mikor prémes 4868 1| hivatalos levelét olvassa, mikor legénye, aki előbb már bejelentette 4869 2| fiatalkori, bizalmas barátom... Legénykoromban együtt udvaroltunk az asszonyoknak 4870 1| titokzatos levél várta a legénylakás ebédlő-asztalán...~ ~Villányi 4871 1| ragadtatja magát): A maga legénylakását is a budapesti látványosságok 4872 1| szegény Mariskád van itt, a legénylakásod régi kis Mariskája, aki 4873 1| elhomályosította a horizont legfényesebb csillagait is. A laikusok 4874 1| érte meg aggkorát, hogy a legfiatalabb nemzedéken is túltett. A 4875 1| filigránságaihoz képest. Köztünk a legfinomabb, a legnobilisabb is a durva 4876 1| sarokasztalánál, mely körül a legfurcsább társaság ült: egy huszonöt 4877 1| Török Árminhoz, a Dunántúl leggazdagabb malomtulajdonosához, aki 4878 1| korrektség, akivel szemben még a leggonoszabb rágalom is elnémult. Ezt 4879 1| úrnak köszönhetek s a világ leghálátlanabb teremtése volnék, ha megindító 4880 2| színpadra, a vicomte pedig, a leghevesebb szerelmi jelenet közben, 4881 1| főhercegnőért, már Európa leghíresebb professzorait elhívatta 4882 1| magamat boldognak, ha ebben a léghuzamban náthát vagy torokgyuladást 4883 2| szerelmet vallott az öreg gróf legifjabb leányának, a szin hátterében 4884 1| mert a távoli világokban leginkább a Spree partján hisznek.~ ~ 4885 2| hosszú évek óta volnánk a legintimebb ismeretségben. Eleinte bizonyos 4886 1| szolgálatkészen.~ ~- Tud egyet?~ ~- A legjobbat fogom ajánlani, aki egyáltalában 4887 1| akkor őrizkednie kell még a legkisebb náthától is. Tudja, hogy 4888 1| így valószinű, hogy már legközelebb meghívást fog kapni a főhercegi 4889 1| megszoríthatom s ha tízpercig a világ legközönségesebb dolgairól cseveghetek magával. 4890 1| vasárnapján.~ ~Behúzódnak a legmagányosabb sarokba, melyből kéjes borzongással 4891 1| mellé. Ez az az idő, mely a legmegrögzöttebb csavargóban is fölkelti 4892 1| Köztünk a legfinomabb, a legnobilisabb is a durva erdei faun benyomását 4893 1| míg egy szőke félistennő a legöregebb embereket is magába bolondítja 4894 1| Drágám - mondta gyöngéden - legokosabb, ha a faképnél hagysz, mert 4895 1| Villányiné, aki előtt a legraffináltabb pesti fényűzés sem ismeretlen, 4896 2| udvarán. Ez volt életemnek legromantikusabb időszaka; néha csodálatos 4897 1| ilyen férfi mellett még a legromlottabb asszony is korrektté lett 4898 1| hogy nem történt meg a legrosszabb.~ ~Villányi Mariska (fájdalmasan 4899 1| kérdi ezt, aki szintén a legrosszabbat gondolta? Pedig maga jó, 4900 1| megbuktat s hogy az jár a legrosszabbul, aki a nagyfejűektől protezsáló 4901 1| hatéves házasság után még a legszerelmesebb asszonyok se reszketnek 4902 1| arca ég, a szeme ragyog és legszívesebben sírni szeretne a boldogságtól, 4903 1| magának Gärtner kisasszonyt, a legtehetségesebb tanítványomat. Ő az, akiről 4904 1| helyezkedett, melytől a legtudósabb professzor se tud szabadulni, 4905 1| Villányiné pedig az évad légtüneményesebb színházi toilette-jét viselte. 4906 1| előszedett, megbeszélte a legújabb nizzai divatot - aztán mindketten 4907 1| ember oldala mellett, mert legújabban az a soha nem álmodott kitüntetés 4908 1| tegnap estétől kezdve a legvéresebb ellenzékhez tartozom?~ ~ 4909 1| bájos bűnös, aki betegágyán legveszedelmesebb titkait is rábízta a doktorára? 4910 1| szerelmi vallomás!~ ~Mariska (legyint a kezével): Hogy érezhetnék 4911 1| mögött egy ravaszul kieszelt légyott rejtőzik.~ ~A gróf: Már 4912 1| aki nyomorúságos szobákba légyottokra jár? Ő lépett volna selyem 4913 1| nyugodtan adhatna nekem légyottot, - ezt még a lipótvárosiak 4914 2| döntse el a sors, hogy mitévő legyünk? Ugyebár holnap A park titka 4915 2| lelkifurdalások közt gondolt léha, céltalan életére... Nem 4916 1| óvatosan körülnézett, csöndesen lehajol az asszony fejéhez, mely 4917 1| elveszítettél!~ ~A tanár (lehajtja a fejét): Sokat szenvedek.~ ~ 4918 1| is küzdelembe küldi s a lehelet finomságával öleli magához 4919 1| belátta, hogy minden terve a lehetetlenséggel határos. Hogyan mondhatná 4920 2| megkérdezte a segédtanítót, nem lehetne-e itt kapni egy-két pohár 4921 1| A Dunába ugranám, ha nem lehetnék azé, akit az életemnél is 4922 1| girardi-kalapos párisi urak s lehetőleg még elegánsabb szédelgők 4923 2| aki a maga részéről minden lehetőt megigért. Azután egyedül 4924 1| hűséget, - szabad zsákmánya lehettem hát mindenkinek; aki megfizetett 4925 1| el. Ott feküdt, mint egy lehullott madár és keze, melyet a 4926 1| reményében, ma éjszaka nem fogom lehúnyni a szemeimet, de te aludj 4927 1| Villányi tanár szórakozottan leintette az inast, aki már háromszor 4928 2| lelkében egy rövid, édes, leirhatatlan álommá folyt össze ez a 4929 1| Kedves kisasszony, nagyon lekötelezne, ha világosabban beszélne, 4930 1| semmit sem tudnak. Különben leköteleznél, ha most már magamra hagynál, 4931 1| A szeme már káprázott, lélegzete elakadt, torka összeszorult 4932 1| gróf kitágult szemmel, a lélegzetét visszafojtva nézett utána 4933 1| akik kitágult szemmel, a lélegzetüket is visszafojtva hallgatták, 4934 1| szemét lehúnyja, nagyot lélegzik s támolyogva kapaszkodik 4935 1| fojtsd vissza, most gyorsan lélegzzél két-háromszor egymásután. 4936 1| annyi ideje maradt, hogy lélekszakadva beüljön a következő kocsiba 4937 1| hangján szólott:~ ~- Most végy lélekzetet, most fojtsd vissza, most 4938 1| hiszen az arca, a szeme, a lélekzetvétele, a hangja remegése is elárulja, 4939 1| a rajongó kis bolondokat leleplezem? A szép kolléganőim - mert 4940 1| kötelességévé teszi, hogy kémkedését leleplezze? Hogy kerül a fiatal asszony 4941 1| gonosz fiú titkát minél előbb leleplezzem. Szükségem volna tehát egy 4942 1| az embernek egyenesen a lelkéig hat...~ ~ ~ 4943 1| kétségbeesést enyhítse. A harmonikus lelkek boldog nyugalmával jár reggeltől-estig 4944 2| Klárika nem tudott olvasni a lelkekben, Klárika boldogan húnyta 4945 2| pillanatra átvillámlott lelkemen a jövő egész üressége; éreztem, 4946 1| házából, de az Isten látja a lelkemet, hogy a könyörület és az 4947 2| ideges, hangulatokban fürdő lelkemnek igazi enyhülés volt ez a 4948 2| napjáig is megőrizte volna lelkének harmóniáját, ha a direktornak 4949 1| mely csupa fanatizmus és lelkesedés): Aki itt látná, aki ma 4950 1| ukrániai táncot, melyért egy lelkesedésében megtébolyodott impresszárió 4951 2| hallgattam Kis urat, aki lelkesen beszélt azokról az eredményekről, 4952 1| indiai rajah fantasztikus lelkét hordja a térdigérő redingot-ja 4953 1| exisztenciákon, - de ki lenne oly lelketlen és ostoba, hogy az ő komoly, 4954 1| szívesen feláldozná, ha mai lelkiállapotát visszacserélhetné a tegnapival, 4955 2| batárban, Ádám egy pillanatig lelkifurdalások közt gondolt léha, céltalan 4956 1| elragadóbb arcot? Nem érez lelkifurdalást, hogy eddig velem, öreg 4957 1| őszintén szólva, kissé furdal a lelkiismeretem, mert eddig nem nagyon szolgáltam 4958 1| bizza rám és nyugtassa meg a lelkiismeretét.~ ~A két asszony most már 4959 1| asszony ontja a könnyeit, akik lelkiismeretlenül átgázolnak életeken és exisztenciákon, - 4960 1| részt vesz, de inkább csak lelkileg, mert az a tudat, hogy Magyarország 4961 1| zongorán, majd gondolkodva lemegy a lépcsőn s kikocsikázik 4962 1| nekem, hogy huszonnégy órára lemondjak magáról? De meg kell lenni, 4963 1| egyetlen jó percéről is lemondjon...~ ~Villányi Mariska gyöngéden 4964 1| Ha itt nem kapok, inkább lemondok a vásárlásról. Van bennem 4965 2| csináljon valamit, de később lemondólag intett:~ ~- Lehetetlen. 4966 1| mikor már minden orvos lemondott róla. Nem gondolja, hogy 4967 1| ahol az őszhajú, hetvenéves Lénárd táborszernagyné gummibabákat, 4968 1| mindenáron csókot akar, a Lénárdné kegyelmes asszonynál még 4969 1| leány, aki mindaddig gőgös lenézéssel, romantikus álmok felhőfátyolába 4970 1| a régi májusokban felém lengett, mint a virágok, melyeket 4971 1| bátornak és erősnek kell lenned, szegény fiam.~ ~A beszélgetés 4972 1| Sándorom, bár olyan boldog lennél, ahogy én kivánom! A tiszta, 4973 1| annyit, hogy óvatosaknak kell lennünk, mert gyanakodnak ránk. 4974 1| melyek szinte öntudatos lényeknek látszanak, a tanár szénfekete 4975 1| hogy egyetlen falatot is lenyeljen. A tanár néha jóakaró megbotránkozással 4976 1| alig hogy az utolsó falatot lenyelte. „Miféle rejtelmes útja 4977 1| mutatkozott arra, hogy bájos lényét és legendásan dús hozományát 4978 1| nem is látszott egynemű lénynek ezzel a bájos, csacsogó, 4979 2| csöndes tükrét bámulva. A lenyugvó nap pirossága egészen körülfolyta 4980 1| vonásokról semmit se tud leolvasni. Jánossy maga előtt bocsátja 4981 1| hogy a rozzant ház falai leomlanak s ő akadálytalanul beleláthat 4982 2| kötény csücske nedves lett a leomló könnyektől - és Klárika 4983 1| A dolog különben nem lep meg valami nagyon, mert 4984 1| tejfehér villamosság ég. A lépcsőfeljárat régi várudvarokat, a nehéz 4985 1| gyorsan lesietett a palota lépcsőjén. A portás nem volt a fülkéjében 4986 1| pillantást vetett a négyszáz éves lépcsőre, ahol valamikor talán az 4987 1| nagy szökőkút előtt egy lépésben haladó, ezüstös batár jött 4988 1| látja, hogy mai, vakmerő lépése után nem lehet többé maradása 4989 1| gyermek orvosbátyja szédületes lépésekkel indult meg a magasság felé 4990 1| gyönyörűségtől és ti öt lépésnyire tőlük nyugodtan flirteltek? 4991 1| zsakettje ellenére is száz lépésnyiről föl lehet ismerni a hivatásos 4992 1| utakon idejött a budai várba. Lépésről-lépésre követtem, anélkül, hogy 4993 1| kellett igérnie, hogy egy lépést se fog tenni az orvos-bátyja 4994 1| mindig visszariadtam ettől a lépéstől, mert attól féltem, hogy 4995 2| ez a furcsa megszólítás lepett meg (hogy Andort Gyuricának 4996 2| akarata, hogy a vezérkarba lépjek s az embernek megkeményedik 4997 1| a katonai uniformisát s lépjen be szerzetesnek a legközelebbi 4998 1| lépcsőkön, aki oly reverenciával lépked az oldala mellett, mintha 4999 2| senkinek se mernék ilyen leplezetlen őszinteséggel elbeszélni.~ ~ 5000 1| közömbös hangon, megindulását leplezve, így szólott:~ ~- Maradj 5001 2| összeszed, hogy odahaza lepréselje.~ ~Kis úr száraz és unalmas 5002 1| után, mikor a szemem már leragad az álmosságtól, nem reflektálok 5003 1| kigombolta, majd kimerülten leroskadt az egyik karosszékbe.~ ~-