IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Villányi Professzor Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
5004 2| Beatrice pedig, az ő Lesbiája, könnyezve emeli rá napsugaras 5005 2| ezelőtt elkönyvelte, nem Lesbiát, hanem Beatrice-t irt az 5006 1| észrevehető mozdulattal lesegíti a Villányiné kabátját s 5007 1| kitudódik, hogy tolakodó módon leselkedett utána? Most egyszerre dideregni 5008 1| leánygyermekekre, álmodozó asszonyokra leselkednek s akik tüzes szemmel, habzó 5009 1| a kocsija után, hányszor leselkedtem itt a kapu előtt, hogy édes 5010 1| juthassak.~ ~Villányiné leseperte ruhájáról a sandwich morzsáit 5011 1| hosszú köpönyegét s gyorsan lesietett a palota lépcsőjén. A portás 5012 1| rózsás fülek vágytól remegve lesik az üvöltést, mely éjszakánként 5013 1| ágyáról jött ide, - ijesztően lesoványodott a legutolsó öt napon. Igaz, 5014 1| arcokhoz, melyek ajkait lesték, csupán homályos templomok 5015 2| Azt hittem, hogy ezt lesújtó gúnnyal mondom, de ő, mielőtt 5016 2| most már mindörökké így lesz-e? Klárikának eszébe jutott 5017 2| Mikor Andort, aki éppen leszállni készült, megpillantotta, 5018 1| mai agglegény az egyenes leszármazottja...~ ~A fiatal asszony gúnyosan 5019 1| Villányi-palota ebédlőjében már leszedték az asztalt, de az inas még 5020 1| egyszerre csodálatos valósággá lesznek és úgy tetszik neki, mintha 5021 1| étkezőt. Tíz perc mulva ott leszünk.~ ~A gróf: Ez szomorú, de 5022 1| asszony ekkor már merészen letagadta, hogy valaha a Tiszát látta: 5023 2| gőgös Dusét piedesztáljáról letaszítsa...~ ~Ferike nemcsak jó színésznő 5024 1| sejtelemtől megkapva, gyorsan letérdelt melléje a szőnyegre, mely 5025 1| pirospozsgás óriást orvul leterítette, már a híres tudós se segíthetett; 5026 1| ő gyönge kis kezébe volt letéve. Gärtner kisasszony végigment 5027 2| érdeklődhessék, mikor a létezés vagy a halál nagy problémái 5028 1| szeszélyének köszönhette földi létezését: akkor jött, mikor öreg 5029 1| csak részletekben tudom letörleszteni, - mondta meghatott pillantással.~ ~ 5030 1| megszökném hazulról?~ ~Lujzika letörülgetett egy óriási uborkásüveget, 5031 2| kolostori hálótermünkben lettünk volna, ahol a kisasszonyok 5032 1| végre megmozdult, szemét a levegőből a cipőjére sűlyesztette, 5033 2| pár pillanat mulva a tó levegőjét hasította hófehér, kifeszített 5034 1| zihálva szívták magukba a levegőt, a vér eszeveszetten rohant 5035 2| pinceház körül, a csövek hosszú levelei most kezdtek sárgulni a 5036 1| kisasszony dél felé hazatért, a levelek között egy elefántcsontszínű, 5037 1| elhalmozott s akit ma a bájos levelével megtisztelt, most délutánonkint 5038 2| Ohnet-regények és a penzióbeli levelezések hangulatát... Mikor a templom 5039 2| még egyszer átvizsgálta, levélpapirost és tollat vett elő s a következő 5040 2| szívedet Fanfanod.”~ ~E levélre a kócos szobaleány a következő 5041 1| Levélváltás.~ ~Marie de Ville Anny asszony 5042 2| a helységben. Férfiú nem lévén a családban, abban állapodtunk 5043 1| elgondolkodva kanalazza a levesét, majd szórakozottan lapozgat 5044 1| az utolsó gyermekcipőmet levetettem. Az anyám is, a hugom is, 5045 1| asszonyok kezét, rögtön leveti a brutális erdei faun jelmezét, 5046 1| keztyűjét vagy a fátyolát levetné).~ ~Villányiné (végre mégis 5047 1| egymással.~ ~Az asszony most levette szeméről a gukkert, hirtelen 5048 2| könyvvezető ült, akinek arcáról levirított a háromhetes szabadságidő. 5049 2| és unalmas volt, mint egy lévita, de mi mégis megörültünk 5050 1| váratlan öröm érte: a szemközt levő páholyból egy őszbeborult 5051 2| vizen egyetlen fodor sem libben meg, a fürdőház hosszú hídján 5052 1| gyalogjárón titokzatos árnyékok libegtek. De ő se az eleven embereket, 5053 2| értekeztek a pincérekkel, a liftes emberekkel, az aranypaszomántos 5054 1| hogy a barátságos pesti ligetből a mult századévek sötétségébe 5055 1| előtt végigcsatangoljak a ligeten és sorra járjak minden belvárosi 5056 1| térítette s ész nélkül való, lihegő menekülésére a havas gyalogjárón, 5057 1| nagyot lélegzett, a bundáját lihegve kigombolta, majd kimerülten 5058 1| mindnyájukat egy pohárka hollandi likőrre, melyet ma kaptam Amsterdamból. 5059 2| akkoriban ez a név járta a Lipótváros délkeleti részeiben.~ ~A 5060 1| nekem légyottot, - ezt még a lipótvárosiak se írhatnák a maga rovására. 5061 1| hogy ez a rossz fiú két liter tejecskét megigyék...~ ~ 5062 2| tavasszal Braziliáig járnak a Lloyd hajóin, az aszófői magyar 5063 1| előtte heverő készpénztömeg lobbot vetett. Villányi később 5064 1| melyben jókedvű cserfalángok lobognak. A szomszéd szalonban s 5065 2| ő tovább is ott maradt a lócán, a tó csöndes tükrét bámulva. 5066 1| hiábavaló, hogy az események logikáját az ő gyenge keze nem akaszthatja 5067 1| ötórást tudtam elérni s lóhalálában kellett kihajtatnom a bécsi 5068 2| gyülekezett föl a hó s a lokomotiv kerekei, vasküllői nem akartak 5069 1| nézett le rájuk misztikus lombsátra mélyéből. Oly furcsa, oly 5070 2| tisztaságától függne... És Ádám egy lomha óriás jókedvével fordult 5071 1| kérdezte kacérul, miközben lopott oldalpillantást vetett a 5072 1| halk könyörgéssé finomulva lopózott be a habozó asszony fülébe:~ ~- 5073 1| drága kicsike gyermekeidet loptad meg, akik az istennél is 5074 1| tisztességes és ártatlan embert loptál meg, a drága kicsike gyermekeidet 5075 2| némely napokon csillogó lovagcsizmájában billiárdozott hitelbe az 5076 2| Laki pedig egy pár gyönyörű lovagcsizmát mondhatott büszkén a magáénak. 5077 1| történelemelőtti kor barlanglakója, lovagias, mint egy keresztesvitéz 5078 1| pillantásokat vetettek az utcák lovagjai, valaki hangos megjegyzést 5079 1| tartom, hogy a középkor lovagjainak a mai agglegény az egyenes 5080 2| egy korrekt és szerelmes lovagot vélt föltalálni az ő egyetlen 5081 1| mely előtt szénfekete orosz lovai ügettek, elgondolkodva végighajtatott 5082 1| professzor közismert, fekete lovaival, odalenn várakozik a kapu 5083 2| Alsó-Eőrs, Paloznak, Felső-Eőrs, Lovas, parányi vincellérházaikkal, 5084 2| és elhozom.~ ~Felült egy lóvasútra és egyszeriben hazasietett 5085 1| volt, mintha reggel óta lovon ült volna, ártatlan bakfis-arccal 5086 1| szólva, nem tartom éppen loyális dolognak, ha ezt a pillanatnyi 5087 2| síkos, zöld kövei fölött lubickolt. A viskók előtt, a petrezselyem- 5088 1| A szíve dobogott, a vér lüktetni kezdett a halántékában s 5089 1| most hirtelen megjelent a lugas előtt; arca égett, a haja 5090 1| körülzsongták őket a csodálatos zöld lugasban, mely fölött egy exotikus 5091 1| asszonynak. A szakállas bajorok a Luitpold-kávéházat hozták javaslatba, az angol 5092 1| kisasszony egy délben kilopózott Lujzikához az éléskamrába, ahol az 5093 1| után - sietve búcsút vett Lujzikától, magára kapta hosszú köpönyegét 5094 1| miközben szőke feje álmos lustasággal dőlt a faragott karosszék 5095 2| homályos üvegtáblán egy kerek lyukat megszabadítsak a dérszövettől.~ ~ 5096 2| hogy a sors a szemérmetlen macska kezébe játssza az ártatlan 5097 1| látni hasonlókat, a glóriás Madonna előtt, aki minden földi 5098 1| lesütötte a szemét s ártatlan madonna-arccal folytatta:~ ~- Jó, hogy 5099 1| asszonyok, akik képmutató madonnaarcokkal bolondítják el az ártatlan, 5100 1| hogy szerelem nélkül a magáé legyek. Oh igen, - sohasem 5101 1| percre is - belekapcsolódik a magáéba? Milyen a hangja? Halkan, 5102 2| lovagcsizmát mondhatott büszkén a magáénak. Természetes, hogy Páfrány 5103 1| madár és keze, melyet a magaméba fogtam, halálosan hideg 5104 1| idegen ágyakban, mint a magaméban, - de ki az erkölcstelenebb 5105 1| de azok nem tévednek a magamfajta kis dalosmadarak útjába. 5106 1| úgy szeret, hogy néha már magamnak is a terhemre van. Maga 5107 2| végezte a Bárány N. Guidó magán-színésziskoláját. Bárány N. Guidó rossz művész 5108 1| megszólaljon): Nagyon szép itt magánál és én csak azért jöttem 5109 1| kitüntetés érte, hogy afféle kis magánasszisztens szerepét töltheti be a híres 5110 1| oldalon van.~ ~- Hát ez magánház?~ ~- Igenis.~ ~- És ki lakik 5111 1| ember az ő jelentéktelen magánügyei iránt érdeklődik): Oh, nem... 5112 1| hogy voltaképp egy diszkrét magánügyről volt szó, egy ostoba kis 5113 1| csöndessége, az olajfaerdők magánya, a menekülés innen, ahol 5114 2| boldogtalan szerelem űzte a magányba, ahol romantikus olvasmányokkal 5115 2| véletlenül, ami - szerintük - egy magányosan utazó leánynak bizonyára 5116 2| misztikus púpjai az emberi magányosság és jelentéktelenség tudatát 5117 1| a holnapra, mely hosszú magányosságunkért oly fejedelmileg kárpótolni 5118 2| vessző fái között.~ ~A hegy magasabb pontjain megszünt minden 5119 2| alkotásában a tökéletesség magaslatára jutna. Mi bajt okoz neki, 5120 2| majki hegyszakadékban hat öl magasra gyülekezett föl a hó s a 5121 1| lépésekkel indult meg a magasság felé s az öreg házaspárt 5122 1| sötét udvart, az emelet magasságait, de a lakás oly csöndes 5123 1| hisz: a száműzött, szegény Magdolna, aki évek óta reszket a 5124 1| látszatra, valami sétakocsikázó mágnáshölgynek látszott, aki selymes ölebecskéje 5125 1| meglátogatta. A gyönyörű mágnáspalotában, melynek termeit és parkját 5126 1| szobában valami titokzatos magnéziumfény gyulladt volna ki, mely 5127 1| Budapestet kifizethetné. Engem a Magriny-ben látott először, azóta bolondul 5128 1| a tüdők zihálva szívták magukba a levegőt, a vér eszeveszetten 5129 1| Megengedi, kisasszony, hogy magukkal sétálhassak egy fél órát? 5130 1| szentek is megfeledkeznek magukról. De őszintén szólva, nem 5131 1| szerint kibeszélgethetjük magunkat. Este hétkor pontosan nálad 5132 1| törődjék, mert nincs idő a magyarázatra... Fusson innen, fusson, 5133 1| művelt rendőr még tovább is magyarázgatta a régi épület eredetét, 5134 1| nyugodt, mindent meg fogok magyarázni. De kérem, hát térjen magához, 5135 1| öbölbe, ahova a hír se jut el Magyarországból. A napsugár és a tenger 5136 1| nyelven úgy beszélt, mint magyarul s az apja villája mögött 5137 1| öreg dadáról, akiről még máig se birt megfeledkezni...~ ~ 5138 2| egyet a spinacker-en, a main top sail-en, s kis cutte-runk 5139 1| fiatalságában meghalt, de a nagyurak maitresse-éről természetesen semmit sem 5140 1| kabátját.~ ~- Dejünt haza, mejt máj a delet isz elhajandoztát, - 5141 2| igazságos mesterségek közé. Egy májbajos úriember félkilenc táján 5142 2| pályán egyszerre megállott. A majki hegyszakadékban hat öl magasra 5143 2| veled a kleineck-waldbachi majorátust...~ ~A kapitány nevetve 5144 1| koromfekete erdők, magányos majorok, titokzatos hegyszakadékok, 5145 2| tizennégy alsót. A kvart majorral elkéstél, akárhogy meregeted 5146 2| nem mondhatod be a kvárt majort, - szólt Take lord izgatottan.~ ~- 5147 2| verset. Mint tudni tetszik, május a mi szezonunk s ekkor a 5148 1| gyöngyvirágillat, mely a régi májusokban felém lengett, mint a virágok, 5149 1| a Nagy János-utca felé. Májust mimelő, aranyfényű októberi 5150 1| a Dunántúl leggazdagabb malomtulajdonosához, aki nagyra volt vele, hogy 5151 1| könyvestáskámmal végigtipegtem, a mamáék ebédlőjére, a fehér kis 5152 2| szólott, - visszatérek a mamához, mert ma bebizonyítottad, 5153 1| férfi nyaka köré, a csókok mámora az arcába csapott s a suttogó 5154 2| forinttal? Jenő, amíg a mámorában megrendelt harmadfélszáz 5155 1| mintha a Földközi tenger mámorító illatai lebegnének körülötte 5156 2| ez nem az ő régi, forró, mámoros szíve volt többé.~ ~De Jenő 5157 1| csókoktól és ölelésektől lett mámorossá. Oly tisztán érzi mindezt, 5158 1| lépése után nem lehet többé maradása a Villányi-házban, hogy 5159 1| de féltíznél tovább nem maradhatok, mert csomagolnom kell. 5160 1| leplezve, így szólott:~ ~- Maradj csak nyugton egy percig, - 5161 1| urukkal éjszakánként egyedül maradnak. Ilyesmit csak a tejfölösszájú 5162 1| csókolom, szép boltosnék! Maradt-e még valamijük egy szegény 5163 2| megigért. Azután egyedül maradtam abban a préselt, fekete 5164 1| ártatlan emberek boldogságán marakodjanak. Az országutat a rablók 5165 1| világos volt előtte, valami marcangoló és tehetetlen fájdalommal 5166 1| akár az Edisoné vagy a Marconié. Amíg beszélt, folyton a 5167 1| róla. Nem gondolja, hogy Margit főhercegnőt is megnézethetnők 5168 2| sikerrel játszotta Gauthier Margitot és Üdvöskét, az igazgató 5169 1| hogy gáláns kisérője is a Mária Terézia idejéből maradt 5170 1| színiakadémiai növendék a párisi Marignyban táncol s a Matin utolsó 5171 1| hogy kacér lesz, hiszen máris úgy veselkedik, mint valami 5172 1| éleslátására büszke legyen.~ ~Mikor Mariskából tizenhatesztendős, tánciskolás 5173 1| A kékszalagos, szegény Mariskád van itt, a legénylakásod 5174 1| hogy a szívem mélyén a régi Mariskámnak látlak, hogy akárhányszor 5175 1| szomorúan elbúcsuzott Villányi Mariskától s a csatakos őszi időben 5176 1| költött többet öt vagy hat márkánál, oly könnyűséggel adta ki 5177 1| megtébolyodott impresszárió ezer márkát igért neki esténként. Nem 5178 2| művészekhez:~ ~- Minit Pougeney márkiné a Milliós örökség-ben mondja, 5179 2| illeti az előkelő francia márkit, aki napközben talán kénytelen 5180 2| pohárkával az aranysárga Martellből. Később nagy, gyűrűs ujjaival 5181 1| semmiségbe foszlik a szegény kis mártir képe, aki meghalt, hogy 5182 1| ilyenkor kimentette a férjét, mártirarccal végighallgatta az udvarlói 5183 1| a vidéki kőházak piruló mártirjaival, a sok-sok néma és türelmes 5184 1| Mi jut eszébe?~ ~A gróf: Mártsa meg kissé benne a nyelvét, 5185 1| vitézei mulattak, elolvasta a márvány-emléktáblákat, melyek meghalt hősök alakjait 5186 1| hitemet, hanem a boncolóterem márványasztalán. Amit ott látok, az jobban 5187 1| meghalok, hát tiszta fehér márványból készíttett sírboltot nekem 5188 1| szeretne, dobogott-e a szíve másért, mint egy új autóért, egy 5189 2| hadseregnek és ez a kis üzlet másfélszázezer forinttal szaporította évenként 5190 1| nem a bátyámnál van, akkor máshoz kell fordulnom érte.~ ~- 5191 1| gyémántbányát elköltött, meg egy másikat, akinek egy uralkodó herceggel 5192 1| tanum rá, hogy nem tehetek másként. Drágám, nyugodj bele a 5193 1| hangzik, de a kóbor piktorok másképpen gondolkodnak, mint az udvari 5194 2| haragudjam.~ ~Az estét és a másnapot, mint a postabélyegről láthatod, 5195 1| sietett, Villányiné egy másodpercre elsápadt, de aztán ő is 5196 1| némelyek orosz nagyhercegnek, mások vilnai gyárosnak mondtak 5197 1| tapasztalatlan katonák, már egészen máson jár az eszük, mint hogy 5198 1| türelmesen): Nem, én nem gondolok másra, mint hogy a kötelességemet 5199 1| külvilágban az átlagember szerény maszkját viselte, voltaképp egy indiai 5200 1| párisi Marignyban táncol s a Matin utolsó oldalán egy furcsa 5201 1| gondolnak; a huszonhat éves matrónáknak, akik az életet sokkal jobban 5202 1| úrnője a kedves, fehérhajú matronát épp úgy meghódította, mint 5203 2| Ilyenkor Giovanni, az én dalmát matrózom, gyorsan igazított egyet 5204 1| szememtől, hogy a megnyert maximum-tételét az asztalon felejtette s 5205 1| volna róla az udvari ember máza, de az asszonyt ez az illetlen 5206 2| Mikor a templom színes mécseit, a szobrok aranyos diadémjét, 5207 2| úgy alszik, mint a havasi medve!...~ ~Ádám, aki mindeddig 5208 2| az ünnepies pillanatban! Mefisztó oltárhoz vezeti Gretchent - 5209 1| kis ujjakat, melyek szelid megadással tűrik az ostromot.~ ~Villányiné ( 5210 1| hogy aztán öntudatlanul megadja magát. Hol van most az ironizáló, 5211 1| meglepett férfit s mielőtt megakadályozhatták volna, berontott a lakásba, 5212 1| események történtek, melyek megakadályozzák, hogy holnap, a rendes időben, 5213 1| Bécs közt hófúvás miatt megakadt a délutáni gyorsvonat s 5214 1| se tartják magukra nézve megalázónak, hogy egy magányos és szomorú 5215 1| fetrengsz egy idegen lakásban, megalázva, félig ruhátlanul, míg a 5216 2| nem volna-e okosabb dolog megállani?~ ~Öt óra volt, ködös, csúnya 5217 1| hátrafordult az utca sarkán.~ ~- Megálljak? - kérdezte suttogva.~ ~ 5218 1| rajta, s csak nehezen tudja megállni, hogy a foga vacogását eltitkolja): 5219 2| Patak-Berényen, amely a legközelebbi megállóhely, otthon leszek.~ ~Mintha 5220 2| a nyilt pályán egyszerre megállott. A majki hegyszakadékban 5221 1| mely az öreg budai házakat megaranyozta. Mikor később visszatért 5222 1| nem szeretsz többé, hát megbántad, hogy jó voltál hozzám? 5223 1| asszony még mindig szepegve, megbántott gyermekként néz maga elé, 5224 1| A világ érdememen felül megbecsül, a betegeim szeretnek s 5225 1| A tiszteletreméltó hölgy megbecsülhetetlen kincs volt a Villányiék 5226 1| beteg szivem is komolyan megbecsüli magát s egyetlen éjjel se 5227 1| látvány az egész testében megbénította volna.~ ~Ekkor fölemelte 5228 2| Majd vacsora közben aztán megbeszéljük, hogy mit csináljunk?...~ ~ 5229 1| garderobe-ból előszedett, megbeszélte a legújabb nizzai divatot - 5230 2| mentünk a vén paraszthoz, aki megbillentette előttünk a kalapját. A pince 5231 2| kivánt. Én természetesen megbillentettem kissé a fejemet, de szó 5232 1| most, mikor az a rossz, megbizhatlan, beteg szivem is komolyan 5233 1| Szükségem volna tehát egy megbízható detektivre, aki azt a rejtélyes 5234 1| komornyikjával - ez a fiú megbízhatóbb volt, mint az amerikai Pinkerton-vállalat, - 5235 1| pillanatig a páholy mélyéből. És megbizonyosodván róla, hogy végre kettesben 5236 1| hetekben már szinte sértőleg megbizott bennem, pár nap óta rohamosan 5237 1| egy indus fejedelem van megbízva, idelátszik a Cote d’azur 5238 1| rejtőzik.~ ~A gróf: Már megbocsásson...~ ~Villányiné (könnyű 5239 1| jelent valamit?~ ~Villányiné megbólintotta a fejét.~ ~- Csodálatos, - 5240 1| lesz, aki az egész világot megbolondítja...~ ~A jóslat félig-meddig 5241 1| lehetetlennek tartja, hogy én is megbolondulhassak egy kissé? - kérdezte elpirulva.~ ~- 5242 1| mondom neked, hogy valamennyi megbolondulna érted. Még én is ki tudom 5243 1| messziről! Ha férfi volnék, megbolondulnék érted.~ ~Villányiné: Oh 5244 1| asszony ügyet se vetett a megbotránkozására, hanem suttogó hangon folytatta:~ ~- 5245 1| szinte remegett az őszinte megbotránkozástól:~ ~- Hallatlan, hogy ezek 5246 1| hogy tíz fiú közül nyolcat megbuktat s hogy az jár a legrosszabbul, 5247 2| mint e környéken mondják, megbuktatta megint a borosüveget. Talán 5248 1| tette hasonlóvá.~ ~- Ha megcsalná, akkor is igazabb emberi 5249 1| iránt, akit ily gyalázatosan megcsalnak s aki egy gyermek hitével 5250 1| Akkor is így beszélne, ha megcsalnám az uramat a maga kedvéért? - 5251 1| átélted. Engem nem lehet megcsalnod, - én a szemedből olvasom 5252 2| akit a felesége esetleg megcsalt, akit a szeretője cserbenhagyott? 5253 1| színei az óriási gobelineken megcsillognak. Tíz percnyire tőlük hétköznapi 5254 2| Palim, most végre csakugyan megcsíptem egy hamisítatlan kalandot, 5255 2| világoskék szemét. De vajjon megcsókolhatom-e valaha, jó Isten? Beatrice 5256 1| összecsókolhatnám! A kezét is megcsókolnám, mert az egyetlen bátyámat 5257 1| a szállodája nevét, majd megcsókolta a bátyját és kisurrant a 5258 2| szomorúan gyújtotta föl otthon a megcsorbult petróleumlámpát és fejét 5259 1| ujjongva a férfi.~ ~A szíve megdobbant, a szeme szikrázott: e perctől 5260 1| lényt sejtett. A szívek megdobogtak az izgalomtól, a tüdők zihálva 5261 1| rózsás arcszíne kellemesen megdobogtatta a szívét, csodamódra imponált 5262 1| beszél? - szólott most egy megdöbbent férfihang.~ ~- A házmesterné, 5263 1| találják tartóztatni, annyira megdöbbentette, hogy minden etikett ellenére 5264 1| vakmerőségének tudata annyira megdöbbenti, hogy szédülve támaszkodik 5265 1| büszke lenne rá és az életét megédesítené...~ ~Felkapta a fejét és 5266 1| melynek gügyögése olykor megédesítette az életemet, fekete vércsöppek 5267 1| vagyunk itt, hogy az életedet megédesítsük, akik elpusztulnánk, ha 5268 1| mert magam is ugyancsak megéheztem...~ ~Karonfogva vitte át 5269 1| ne érezze magát boldog és megelégedett teremtésnek. Az ő szemében 5270 1| a doktora?” - Alázatosan megemlítettem a Villányi tanár úr nevét, 5271 1| cigaretták vannak.~ ~Mariska: Megengeded, angyalom?~ ~Villányiné: 5272 1| őket, hogy szinte gőgösen, megennivaló méltóságérzettel szolgáltatják 5273 2| kisasszonyok távozta után rendesen megeredt a pajkosság és a fiúkhoz 5274 1| egyszerre csak magának is megeredtek a könnyei s míg ajkát édes 5275 1| én beteg szívem mindent megérez: maga most egy naiv gyermekmesével 5276 1| Kecskeméti-utcában, mintha a kocsis is megérezte volna, hogy gazdáját súlyos 5277 1| könyökével másodszor is megérintette a király szárnysegédét.~ ~- 5278 1| a következő nap reggelén megérkezik, s arra kérte, hogy rögtön 5279 1| mely ezt a gyönyörű napot megérnie engedte. Oly élénken látta 5280 1| hogy nekem örömet okozzon. Megérti-e, hogy milyen boldog vagyok, 5281 1| közé tartozik. Nem tudom, megértik-e ezt a férfiak, de én, lássa, 5282 1| beteg szívemmel, éppen úgy megérzem, mint a köszvényes az északi 5283 1| És szegény, beteg idegei megérzik, hogy ez a pompázó virág 5284 1| érezte, hogy asszonyát valami megfejthetetlen titokzatosság veszi körül, 5285 1| nyugszanak, a térdeplők megfeketült tölgyfájára, a hófehér szárnyasajtók 5286 1| hogy valaha mégis csak megfeledkezem magamról? Nekem nem az uram 5287 1| melyről már félig-meddig megfeledkezett, most minden vérét a fejébe 5288 1| gondolni, hogy én valaha megfeledkezhetem magamról, hiszen sokkal 5289 1| akiről még máig se birt megfeledkezni...~ ~Kezét nyújtja a grófnak, 5290 2| kiderült, hogy a rumról megfeledkeztek, Páfrány gondolkodás nélkül 5291 1| bocsátani, hogy egy pillanatra megfeledkeztem magamról.~ ~Villányiné ( 5292 2| tulajdonosát... A ház úrnője, megfeledkezvén asszonyi méltóságáról, keservesen 5293 1| készülne): Persze nem szabad megfelejtkeznie róla, hogy egy ügyetlen 5294 2| tervezett frigy teljesen megfelel az intenciómnak. De a lantot 5295 2| egyszerre divatba jött, szinte megfélemlítve beszéltek róla:~ ~- Csodálatos 5296 2| azonban bizonyos kéjjel megfelezném veled.”~ ~A kényeztetett 5297 1| a kicsikéktől, de idegei megfeszülnek az izgalomtól; hogy egy 5298 2| nagynéninek mondta el bizalmas megfigyeléseit. A nagynéni végighallgatván 5299 1| lehettem hát mindenkinek; aki megfizetett és kedves volt hozzám. De 5300 1| szemeiben jóságos mosollyal, a megfölebbezhetetlen itéletet kimondta. A vonagló, 5301 1| sülve, de szemmelláthatólag megfogyva és rossz állapotban került 5302 2| emberek iránt, akik előre megfontolt szabályok szerint rendezik 5303 1| hogy ilyen kegyetlenül megfoszt a józan eszemtől?~ ~Ragyogó 5304 1| öntudatától és az álmaitól megfosztotta. És a kislányos szeme, melyet 5305 2| ajánlatot tette. Huszonnégy órai meggondolási időt kértem tőle, de most, 5306 1| gróf: Ezek után kétszer is meggondolom, amíg még egyszer tüdőgyuladást 5307 2| ujságokban - még okvetlen meggyilkolja.~ ~Éjfél után, ahogy a vendégszobában 5308 1| aki minden földi fájdalmat meggyógyít...~ ~Hány év választotta 5309 1| emlékeztet... Én foglak meggyógyítani, meg a kis gyermekeid, akik 5310 1| olvassa. Szerencsére mindjárt meggyógyul, ha a szabónője meglátogatja...~ ~ 5311 1| napon könnytelen szemmel meggyónt neki; erőszakkal rákényszerítette, 5312 1| Amit ott látok, az jobban meggyőz az isten jelenlétéről, mint 5313 1| hangja szinte vibrált a meggyőződés hevétől.~ ~- Oh igen, szívesen 5314 2| haját és így szólott komoly meggyőződéssel:~ ~- Nem szeret, mert szelid 5315 1| fölteríti a kis asztalkát, meggyújtja a borszeszt a szamovár alatt, 5316 1| úgy élt, mint én, annak meggyűlik a dolga, amíg a magához 5317 1| emlékezetembe, mindörökre meggyűlöltem őket és a tizenhatéves gyermekszívem 5318 1| mosolyog): Oh igen!~ ~Mélyen meghajol a gróf előtt, aki kezét 5319 1| szőke fejét barátságosan meghajtja s mialatt átlátszó arcocskája 5320 1| akik hófehér fejdíszüket meghajtják előtte, a havas háztetők 5321 1| uracskám, maga már bizonyosan meghal az éhségtől, hiszen kora 5322 1| hogy az ostobaságaimat meghallgatja, hogy engem, az ágról szakadt 5323 2| de most, hogy téged is meghallgattalak, látom, hogy negyvennyolc 5324 1| nehogy Gärtner kisasszony meghallja. A sápadt leány a mindjobban 5325 1| hogy egy elejtett szót meghalljon. Ő az egyedüli, aki belelát 5326 1| Hazudsz, hazudsz, hazudsz! Meghalsz a vágytól, hogy a nyakamba 5327 1| mindenki kedvese, inkább meghaltam volna, minthogy idejöjjek, 5328 2| nem mondom tovább, mert megharagszik.~ ~- Ugyan, hogy gondolhat 5329 1| sírjon már, mert nagyon megharagszom és akkor várhat rá, hogy 5330 2| Klárikától szeliden.~ ~- Nem... Megharagudna, ha bevallanám...~ ~Ádám 5331 1| méltóságos tanár úr talán megharagudnék érte.~ ~A tanár: Valami 5332 1| is tartanak. Nem tetszik megharagudni, ha ezeket a rajongó kis 5333 1| néznek rá s mindez annyira meghatja, konsternálja és boldoggá 5334 1| kérdezte valami szégyenlős meghatottsággal, mely ott égett a nevető 5335 1| Villányiné: Nem is fog megházasodni?~ ~A gróf: Sajnos, attól 5336 2| már a jó pajtások igazi meghittségével mondtuk el egymásnak a titkainkat.~ ~ 5337 2| hogy Márta néni ismételt meghívása következtében végre is elhatároztuk 5338 1| fehérhajú matronát épp úgy meghódította, mint engem, aki a legnagyobb 5339 1| tavasz még mindig nem tudott meghonosodni Budapesten; pár verőfényes 5340 1| azt a nagy áldozatot is meghozta, hogy engem a barlangomban 5341 1| habozva nézett körül, aztán meghúzódott egy kapu mögé, ahonnan az 5342 1| kezdtek körülötte s jókedvűen meghuzogatták a rövid kabátját.~ ~- Dejünt 5343 1| szűk szoknyáját anyáskodva megigazgatta.~ ~Alice asszony oly kétségbeesve 5344 2| részéről minden lehetőt megigért. Azután egyedül maradtam 5345 1| fiú két liter tejecskét megigyék...~ ~A tanár egy-egy ágynál 5346 1| mondott, csak a Lujzika megijesztésére szánt tréfa lett volna.~ ~- 5347 2| lágyszívű fickó, de most mégis megijesztette az a felelősség, melyet 5348 1| Lábujjhegyen tovább mennek, megilletődött pillantást vetve az ünnepies 5349 1| leghálátlanabb teremtése volnék, ha megindító vergődése hidegen hagyna. 5350 1| vállára. És közömbös hangon, megindulását leplezve, így szólott:~ ~- 5351 2| tizenegy óra tájban szokta meginni a reggeli teáját... A kis 5352 2| jó év van, könnyűszerrel megirok két-háromszáz verset. Mint 5353 1| öltözékét rendbehozta, a tanár megírta a receptjét, majd egy habozó 5354 1| kedvesem, az én számomra nincs megirva, hogy valaha igazán boldoggá 5355 1| hogy ilyen kiváló embert megismerhet.~ ~A lakásán meglepetés 5356 1| kis Villányi Mariskával megismerkedett.~ ~Ez az emlék, melyről 5357 1| legboldogabb teremtés, ha megismerkedhetnem vele. Hiszen oly szép, oly 5358 1| el. Majd akkor, ha jobban megismerkedtünk egymással. Nincs miért panaszkodnom, 5359 1| gyűlöltem őket, mióta a legelsőt megismertem. Akkor tizenhat éves voltam, - 5360 1| apostolt, aki napról-napra megismétli a biblia csodáit. Micsoda 5361 1| Csöndesen, szinte észrevétlenül megisszák az egész üveg pezsgőt, a 5362 1| perccel később. A két asszony megitta a teáját, végigkóstolta 5363 2| itcénél, de hozott, amennyit megittunk, a magyar paraszt áldott, 5364 1| ahányszor jóllakott, de most megjavult a sorsa, mert Villányi méltóságos 5365 2| volt, aki olyan ábrándos megjegyzéseket irt bele mindennap a naplójába.~ ~- 5366 1| meggondolatlan és ostoba megjegyzésre ragadtatja magát): A maga 5367 1| lovagjai, valaki hangos megjegyzést tett rá, - ő nem látott, 5368 1| vacsorákon és házibálokon való megjelenéstől, ahol mindig tiszteletteljes 5369 1| vaságyak komor utcájában megjelenjék, előkelő házai, melyekben 5370 2| mely a délután folyamán megjött, hóekét és lapátoló embereket 5371 2| lantját is, a lányomat is megkaphatja.~ ~- Köszönöm, - mondta 5372 1| hogy az első jelentést megkaphatom?~ ~- Két nap mulva. Parancsolja, 5373 1| engedelmesek, előbb-utóbb úgyis megkapják a játékszert, amiről függönyös 5374 1| Micsoda gyönyörű, színes, megkapó kép volna ez! A lányok - 5375 1| kisasszony zavartan.~ ~- Oh igen, megkaptam, de rögtön kitaláltam, hogy 5376 1| tizenhatéves gyermekszívem megkeményedett, mint a katonáé, aki a véres 5377 2| vezérkarba lépjek s az embernek megkeményedik a feje, ha az iskola padjából 5378 1| merészségre, hogy egyenesen megkérdezem tőle, mi a baja, de az utolsó 5379 1| de rögtön résztvevőleg megkérdezték tőle:~ ~- És a tanár úr? 5380 2| péti hegyek közt szerényen megkérdeztem tőle:~ ~- Nős ön?~ ~- Hát 5381 1| hogy a száraz kenyeret megkeresse. A tanár azonban haragosan 5382 2| mosolyogva, - éppen a kezét fogja megkérni tőlem...~ ~- Ne tréfáljon... 5383 2| kegyetlen Ádám, - a huszár megkérte a kezedet...~ ~Klárika az 5384 2| hogy a tihanyi félszigetet megkerüljük. De félórányira a füredi 5385 2| nagyteremben - Giovannival megkerültük a fürdőházat, s a zalai 5386 1| haragudott rám, mert ennyire megkéstem, de pöröljön a szabónőmmel, 5387 2| hirtelen abbahagyta később a megkezdett diskurzust.~ ~- Sokat látunk 5388 1| társaságbeli asszony, aki most megközelíthetetlen józansággal ült mellette 5389 1| előtt, hogy édes arcocskáját meglássam. Nem érezte?~ ~Villányiné ( 5390 1| gyermeket s halkan szólt:~ ~- Meglássátok, hogy színésznő lesz belőle... 5391 1| jött ide, reszketve, hogy megláthatják, dideregve a félelemtől, 5392 1| sírjon tovább, mert még megláthatná valaki...~ ~Gyöngéden és 5393 1| a méltóságos tanár urat meglátják. Az egyetemen az a híre, 5394 1| percig, - majd mindjárt meglátjuk, hogy mi a baj? Azt hiszem, 5395 1| rávenni, hogy az édesanyját meglátogassa, pedig a jóságos, fehérhajú 5396 1| meggyógyul, ha a szabónője meglátogatja...~ ~Harzburg-Waldeck grófot 5397 1| csecsebecséket, a király is meglátogatta. A gyönyörű mágnáspalotában, 5398 1| pillantásai alatt.~ ~- Csakugyan meglátszik, hogy a halálos ágyáról 5399 1| ködéből, egyszerre csak meglátta a saját arcát is, a sovány, 5400 1| a mindennapi sültecskéje meglegyen...~ ~Villányi ez év szeptemberében 5401 1| uborkásüveget, majd nevetve meglegyintette a fiatal leány arcát.~ ~- 5402 1| nálad leszek - és az is meglehet, hogy egyszer csak váratlanul 5403 1| mégegyszer a világra jönnék, meglenne a magamhoz való eszem, s 5404 1| Villányi, mikor borzasztó meglepetéséből magához tért, detektivekkel 5405 1| ugyebár?~ ~Az ezredes (meglepetve): Oh nem, erre igazán nem 5406 1| ragyogó és diadalmas volt, s meglett férfikora ellenére oly fiatalnak 5407 1| Majd élőszóval mindent megmagyarázok, most csak annyit, hogy 5408 2| Isten háta mögé, azt eléggé megmagyarázza a következő levél, amelyet 5409 1| vonzódom, kénytelen vagyok megmaradni a legelső választásomnál.~ ~ 5410 1| beleharap egy mignonba, megmártja a nyelvét a sherryben s 5411 1| a csodálatos hangulatban megmártogassam magamat. Az eső a maga cinkostársa, - 5412 1| látszott, aki pár órára megmártogatja szárnyát a napsugárban, 5413 1| súlyos kellemetlenségtől kell megmentenie...~ ~Ki volt ez a gyönyörű, 5414 1| köszönetet mondjon neki élete megmentéseért. A gyönyörű szál katona, 5415 1| anélkül, hogy asszonyát megmenthette volna, - s szegény idegeit 5416 1| ura és a gyermekei számára megmentsük. Számíthatok rá, hogy a 5417 1| hirtelen kifáradt, vonásai megmeredtek s szeme üveges mozdulatlansággal 5418 1| állanak, akik szoborként megmeredve tisztelegnek a magányos 5419 1| volnék. És maga, kedvesem, megmondaná, hogy mi a neve?~ ~A fecsegő, 5420 1| mint rendesen - nem tudná megmondani nekem, hogy micsoda hivatal 5421 1| van rám.~ ~Villányiné: És megmondhat mindent, amit gondol? És 5422 2| kellene csak, hogy magának megmondjam... Furcsa huszár, hogy naphosszat 5423 1| hozok valakit...~ ~Mariska megmondta a szállodája nevét, majd 5424 1| is képtelenné tette, hogy megmozduljon, most hihetetlen energiává 5425 1| világon?~ ~Villányi most végre megmozdult, szemét a levegőből a cipőjére 5426 1| időmmel. Mit szólna hozzá, ha megmutatnám magának a budapesti látványosságokat?~ ~ 5427 1| A gyermekeidet se fogod megmutatni nekem? - kérdezte sírástól 5428 1| hogy Margit főhercegnőt is megnézethetnők vele?” - A király unokája, 5429 1| angyalok mostanában szívesen megnézik a pikáns francia vígjátékokat...~ ~ 5430 1| Waldeckek régi műkincseit megnézze. Maga talán nem tudja, hogy 5431 1| Csakugyan azt akarja, hogy megnézzem a budai várpalotát?~ ~Az 5432 2| fogadja, hogy sohasem fog megnősülni? Igen; uram, ön egy jellemtelen 5433 2| komolyan s aki az első partiet megnyeri, azzal fogok együtt lakni 5434 2| abban, hogy egy felolvasásra megnyerjék. És egy bálon, a hídépítő 5435 1| a szép szememtől, hogy a megnyert maximum-tételét az asztalon 5436 1| eszmélt föl, mikor a kapu megnyilott előtte s egy öreg komornyik 5437 1| Belátom, hogy ez kissé őskori megnyilvánulása a szeretetnek, de nem szabad 5438 1| esővíztől nedves gyalogjáróra. Megnyomja a csengetyű gombját - a 5439 1| borult. Ekkor újra és újra megnyomta a fehér gombot, a csilingelés 5440 1| Gärtner Irén.”~ ~Kissé megnyugodva jött ki a postahivatalból, 5441 1| Nem, én fogok idejönni. Megnyugtathat, hogy a nyomozás a legnagyobb 5442 1| naiv gyermekmesével akarja megnyugtatni az idegeimet. Az én hideg 5443 1| melynek érintésére béke és megnyugvás költözött a betegek szívébe, 5444 1| szakáll s mely sápadt és megnyúlt volt az éjjeli virrasztásoktól. 5445 1| nem láttam.~ ~Villányiné (megöleli): Borzas kis tollseprőm, 5446 1| pedig?~ ~Mariska asszony megölelte a barátnőjét és titokzatosan 5447 1| született, hogy velem együtt fog megöregedni, hogy maga a gondviselésem 5448 2| egy lévita, de mi mégis megörültünk neki. Közeledésünket bizonyos 5449 1| haláltól, semhogy ezt a megoldási módot választanám. Mire 5450 2| százkilencvennyolc csókot... megolvastam...~ ~- És miért nem intett 5451 2| művész talán holta napjáig is megőrizte volna lelkének harmóniáját, 5452 1| igyekszik, hogy a nyugodtságát megőrizze): Nem szabad többé visszagondolnod 5453 2| édes kis teremtés fogja megosztani veled a kleineck-waldbachi 5454 1| elrabolnak tőlem. Ha idő előtt megőszülök, ennek a szenvedő emberiség 5455 1| csakhogy a te jó hírnevedet megóvjam, csakhogy minden fenyegető 5456 1| hogy a felség egyenesen megparancsolta a gróf úrnak az utazást.~ ~ 5457 1| úgy érezte, hogy agyveleje megpattanni készül a titoktól, melynek 5458 1| pulzusát, keze jóságosan megpihent egy pillanatra a verejtékes 5459 2| éppen leszállni készült, megpillantotta, örömsikoltással borult 5460 1| csillog, s szinte öntudatlanul megragadja a gróf kezét): Méltóságos 5461 1| pillanatban visszatérhet...~ ~Megragadta a Villányiné vonagló kis 5462 1| gyémántoktól csillogó kezei hevesen megragadták a bátyja karját.~ ~- A gyermekeidet 5463 1| arról, hogy öt kincsekkel megrakott hajója a tengerbe sűlyedt.~ ~- 5464 1| Villányiné (hirtelen megrázkódik, s energikusan kiszabadítja 5465 1| szegény idegeit mindez annyira megrázza és felizgatja, hogy keservesen 5466 2| gondolatra, hogy valahol megrekedünk a hófúvásban s akkor - a 5467 1| mely észrevehetetlenül megremegett a kedvese kutató pillantásai 5468 1| gróf (még mindig mosolyog): Megrémit kis leány!~ ~Gärtner kisasszony ( 5469 1| sírva fakad).~ ~Az ezredes (megrémülve): Méltóságos asszonyom, - 5470 2| Jenő, amíg a mámorában megrendelt harmadfélszáz pikkolót kifizette, 5471 1| szőke asszony mellett, aki megrendülve hallgatta. De némasága csakhamar 5472 1| szalon selyembutorai fölött megreszketnek a csillár lángjai, távolabbról 5473 1| a látvány, hogy a férfi megriadtan közeledett hozzá s valami 5474 1| Mariska: Jól esik és megrövidíti az életemet. Kettős haszna 5475 2| Várjon, - hörögte a megrontott poéta, - rögtön hazamegyek 5476 2| marad. A szüretelő puskák megrozsdásodnak a padláson, a lányok aratni 5477 1| sejtés támadt, hogy az élet mégsem oly tiszta és harmonikus, 5478 1| havas külvárosba, ahol már a megsemmisülés némasága feküdt az alacsony 5479 2| kaphatom meg?~ ~- Nem bizony.~ ~Megsemmisülve fordult ki Jenő az utcára 5480 1| mondom, hogy nem akartam megsérteni és hogy jóformán nem tudtam, 5481 1| hidegtől kipirult arcocskáját megsimogassa. A professzor néha derüsen, 5482 1| hallgatták, majd a beteg arcát megsimogatva, tovább ment a következő 5483 1| vagyok, hogy néha önmagam is megsokallom. Az élet királyi módon bőkezű 5484 1| délszaki napsugár se tudta megszabadítani...~ ~Most már április vége 5485 2| üvegtáblán egy kerek lyukat megszabadítsak a dérszövettől.~ ~Ez az 5486 1| előre, én nyolcra talán megszabadulok valahogy és utánatok sietek.~ ~ 5487 2| a bolond Klárikának majd megszakadt a szíve... Csak egy hajszál 5488 1| sógornőjének, de egyszerre megszédült, a torkából csukló hang 5489 1| fiatal asszony boldogan megszédülve néz körül, mert az az érzése, 5490 1| tudnék? Azt az esküdet is megszegted, amit az oltár előtt fogadtál, 5491 1| ciceronénak bizonyul: Baedeckert megszégyenítő pontossággal mond el mindent, 5492 1| a Bernhardt híres képeit megszemléljék, az Arnulf herceg katonai 5493 1| sarokasztalnál s oly komikusan megszeppent arccal kóstolgatja a halat 5494 1| mondják, hogy csodamódra megszépültem. Ezek persze nyomorult hizelgők, 5495 2| hogy az akaratom ellenére megszerettem... Eleintén csak némán néztük 5496 1| olvasta végig a borravalóiból megszerzett antiquár-könyvek sokaságát, 5497 1| nem mozdul ki, rejtelmes megszökése hazulról, mikor a tanár 5498 1| pár órára feltünés nélkül megszökhessék. Két hét óta száz különféle 5499 1| hát gondolkozás nélkül megszökne magával. Ez a haszontalan 5500 1| kicsikékre, ha pár órára megszökném hazulról?~ ~Lujzika letörülgetett 5501 1| egy szép napon majd újra megszököm, mint kisleány-koromban, 5502 1| mostanában annyiszor - titokban megszökött hazulról s kalandos utakon 5503 1| már tizenöt éves korom óta megszoktam, hogy csak három-négy órát 5504 1| csak szükségét érzi, hogy megszólaljon): Nagyon szép itt magánál 5505 1| oszlatta el, aki naivul megszólalt:~ ~- Angyal repült át a 5506 1| izgatottságomban, ha a felséges úr megszólítana...~ ~A gróf: A felséges 5507 2| pillanatban nem ez a furcsa megszólítás lepett meg (hogy Andort 5508 2| termett bor. Egyébiránt megszólíthatjuk az öreg Somogyi Dánielt.~ ~ 5509 1| mondhatnám, hogy hirtelen megszomjaztam, de mivel őszinte fiú vagyok, 5510 2| tátogatta felénk. Később megszomjaztunk és Giovanni azt ajánlotta, 5511 1| maga kezét néha barátilag megszoríthatom s ha tízpercig a világ legközönségesebb 5512 1| bajod esnék...~ ~A tanár (megszorítja a felesége kezét. Nagyon 5513 2| kifogytam az aprópénzből. Ha te megszorulsz, majd én is küldök neked. 5514 2| visszakérte, ha másnap maga is megszorult...~ ~Ferike néha, vacsora 5515 2| versek, amelyek ilyenkor megszülettek! Jenő százszor eldeklamálta 5516 2| A hegy magasabb pontjain megszünt minden nesz, a kis bogárhátú 5517 1| szobáját, - azt hiszem, mindent megtalál benne, amire szüksége van. 5518 1| hiszen most bennem kell megtalálnod mindazt, amit a szegény 5519 1| minden keleti kényelmét megtalálom... Ezért jöttem ide, - és 5520 1| tiszteletében neveltek föl s előbb megtanítottak az illemszabályokra, mint 5521 2| olasz pajtásaiktól teljesen megtanultak minden tengeri tudományt, 5522 1| ágyról-ágyra, itt-ott részvéttel megtapogatta egy-egy sápadt ember pulzusát, 5523 2| igérte, hogy a ruhapróbát megtartjuk...~ ~ IV.~ ~A hadsegéd csak 5524 2| ember az egész életén át megtartogat. Ez valóságos pikáns, bizarr 5525 1| melyért egy lelkesedésében megtébolyodott impresszárió ezer márkát 5526 1| is látom, hogy az arcom megtelt és kiszinesedett, sőt a 5527 1| a kérdésére, ha viszont megtesz nekem egy szívességet: vesse 5528 1| A leány (elvörösödik a megtiszteltetéstől, hogy a nagy ember az ő 5529 1| csak azért, hogy a bendőjét megtölthesse? Nem csodálkozom rajta, 5530 1| falat egész a padmalyig megtöltik, a bőrkötéses, feketehátas, 5531 1| várószobákat és a télikertet megtöltötték, már feltünően türelmetlenkedni 5532 1| bennünket.~ ~Villányi Mariska (megtörli a szemét s elszántan fölugrik 5533 1| másodszor: ha már csakugyan megtörtént volna az a csoda, hogy valakibe, 5534 1| képekre, az ósdi butorokra, a megtompult tükrökre, a kicsike szalonokra, 5535 2| Jaj, mit szólna a mama, ha megtudná, hogy nekem valaki kezet 5536 1| talán csak akkor fogja megtudni a halálomat, mikor én már 5537 1| bizonyult: még azt se sikerült megtudnia, hogy Mariskája kinek a 5538 1| levelet hozott, melyből megtudtam, hogy csábítóm már valahol 5539 1| az ablaknál áll, később megüt néhány billentyűt a zongorán, 5540 1| sarkában. A fiatal asszony megütődve nézi az udvarlóját, aki 5541 1| Villányiné: A férfiakat is meguntad?~ ~Mariska: Ha annyira ismernéd 5542 1| hódító lovag vagyok; ha meguntak, engedelmes rabszolgává 5543 1| maga gyötrődő életével kell megváltania a nagy, a naiv, a bizakodó 5544 1| hozzám. De ne félj, minden megváltozik egyszer: közel az idő, amikor 5545 1| emberiséget a fájdalmaitól megváltsa. Oh igen, még az ő hermetikusan 5546 1| ragaszkodik hozzá, hogy megvárja a méltóságos urat.~ ~A professzor 5547 1| elé. Gärtner kisasszony megvárta, míg a fiatal asszony elolvassa 5548 1| könnyenhívő, fiatal asszonykát megvédjen...~ ~Kezét nyújtotta az 5549 1| a rendelőszoba butorait megvehette, a sivár ebédutáni órák, 5550 1| partnere fiúsan komoly és mégis megvesztegetően bájos arcát s miközben a 5551 2| fordítva a fejemet, bizonyos megvetéssel válaszoltam:~ ~- Egyedül.~ ~- 5552 2| egyik fauteuilben és kissé megvető mosoly kiséretében öntött 5553 1| pár magyar szó állott:~ ~„Megvetsz? Gyűlölsz? Kitagadsz? Én 5554 1| csók volt, maga bizonyosan megvette volna. Miért jött ilyen 5555 2| kannibál még akkor is könnyen megvigasztalódnék, ha a felesége azonnal cserben 5556 1| nélkül, de a fájdalomtól megviselve nyugodott bele egyetlen 5557 1| mondani szokták...~ ~A tanár megvizsgálta a piros-pozsgás katonát, 5558 1| ezt a silány támogatást is megvonták tőle: a gyermek Budapestre 5559 2| csősz. Nemrégiben jártak itt megyei urak, biztattak bennünket 5560 1| titka, ami a nyugalmában megzavarná. És mégis úgy érzem, hogy 5561 1| volna, ha a nyugalmában megzavarnók.~ ~A gróf (fölteríti a kis 5562 2| meg, hogy a boldogságukat megzavarom... A fenséges úr akaratából 5563 1| megbánta, hogy a mulatságomban megzavart. Ugy-e hogy nem tévedtem, 5564 1| is kigyulladt!~ ~A kulcs megzörrent a zárban, az ajtó felnyilt 5565 1| Szaléz-utcába. Itt már ismét gyalog mehetsz a 30-as számig; ebben az 5566 1| kabátját.~ ~- Dejünt haza, mejt máj a delet isz elhajandoztát, - 5567 1| alig észrevehető, fájdalmas melankóliával nézett a leányra s tréfás 5568 2| minden vágya, érzéseim minden melege és lángolása. Ez a felületes, 5569 1| kezük összeér, a hangjuk melegebbé lesz: most már két titokban 5570 2| leemelte a szőnyeghálóról, melegen rázta meg a kezemet.~ ~- 5571 2| házikók hallgattak a nyáresti melegségben, a fák között rigók és tengelicek 5572 1| bátyja nyaka köré s míg melle fuldokolni kezdett a sírástól, 5573 1| lágyan odasimult a fiatal nő melléhez, fülét kutatva fektette 5574 1| férfi, aki benne van, igazán mellékes.~ ~*~ ~Harmadnap délelőtt. 5575 1| betegségen kivül van még egy mellékfoglalkozásom is.~ ~Villányiné: Ugy tudom, 5576 1| szemébe a bástyára vezető mellékutca sarkán.~ ~- Kérem, - mondta 5577 1| van Normandiában s aki a mellényzsebéből fél Budapestet kifizethetné. 5578 1| végigkopogtatta a huga mellét, aggódva meghallgatta az 5579 1| nézni, a hangodat hallani és melletted ülni itt a hosszú éjszakákon, 5580 1| játékos és boldog gyermek volt mellettük, s aki most lehajtott fejjel 5581 1| kopogtatott egyet-kettőt a mellkasán, aztán nevetve vállat vont.~ ~- 5582 1| hajtotta fülét egy-egy ziháló mellkasra, mely kínosan kapkodott 5583 2| faille-csokrot tűzött foszladozó mellvértje fölé. És amíg a tükörben 5584 1| a szmokingból kifehérlő mellvértjére, Villányiné pedig az évad 5585 2| könnyezve pengette az édes melódiájú húrokat. És ilyenkor születtek 5586 1| szerecsen-zenekar játszik párisi melódiákat, olyan jelmezekben, aminőket 5587 1| dáma anyai nagynéném, aki méltatlanul sokat tart az öccsére s 5588 1| egyetlen pillantásra se méltatta, holott ő kifejezhetetlenül 5589 1| hogy mi férfiak nem vagyunk méltók az asszonyok szerelmére. 5590 2| haragszik?~ ~- Nem tartom önt méltónak arra, hogy haragudjam.~ ~ 5591 2| megfeledkezvén asszonyi méltóságáról, keservesen sírdogált a 5592 1| szinte gőgösen, megennivaló méltóságérzettel szolgáltatják ki magukat 5593 2| ismeretségben. Eleinte bizonyos méltóságteljes hallgatással fogadtam mindezt, 5594 1| megyek hozzá.~ ~- Akkor méltóztassék elfáradni a körúti Simonyi-udvarba, 5595 1| már félórával ezelőtt el méltóztatott távozni hazulról.~ ~- És?~ ~- 5596 1| Mindketten gondolataikba mélyednek, de a gróf lassankint közelebb 5597 1| esténkint az ágyban, a lelke mélyéig megbotránkozva azon, hogy 5598 2| azokról az eredményekről, melyekkel a gyakorlati földművelés 5599 2| szedett elő a garderobe mélyéről... Mikor a lusta Ádám felnyitotta 5600 2| föl; nos, kitalálnád-e, melyiket? Csak ráncold össze a homlokodat, 5601 1| Rivieráról, a kék tengerről, melyre juliusi napsugár tűz, a 5602 1| nyakát, mintha nála keresne menedéket valami borzalmas rém ellen, 5603 1| ész nélkül való, lihegő menekülésére a havas gyalogjárón, mikor 5604 1| magán kivül kiáltotta:~ ~- Meneküljön gyorsan, hogy itt ne találják... 5605 1| Milyen jó innen tehozzád menekülni, a te tisztaságodhoz, a 5606 1| lapozgat a luxusvonatok menetrendjében. Fátyolos pillantása azonban 5607 1| rögtön kiütne a forradalom. Menjetek csak Lujzikával előre, én 5608 2| vessünk horgonyt a hajóval s menjünk ki csónakon a partra. Úgy 5609 1| Lábujjhegyen tovább mennek, megilletődött pillantást 5610 1| hasznom lenne abból, ha el is mennék az anyakönyvvezetőhöz? Ez 5611 1| az apostol, akit áldott mennybéli hatalmak küldtek a sötét 5612 1| láthatólag emelkedett a mennyezet felé s a napsugár egyszerre 5613 1| kapuboltozatban, melynek mennyezetén egy ódon vaslámpa égett. 5614 1| tapadt a külvárosi szoba mennyezetére. Oly ijesztő volt ez a látvány, 5615 1| fölött, végigjárja a szoba mennyezetét s valami ismeretlen távolságban 5616 1| vastag szőnyeg borul, a mennyezetről kovácsoltvascsillár függ, 5617 2| folytatta Peyer úr, - mennyi kára volna abból, ha nem 5618 1| pedig - ha színházba nem mentek - önérzetes arcocskával 5619 2| fürdőházat, s a zalai partok mentén siklottunk tova a vitorlással. 5620 1| elmesélsz nekem, amit Cannestól Mentoneig összeszedtél.~ ~*~ ~Tíz 5621 1| egyetlen teremtésről, akinél Mentonetól Cannesig se találtam még 5622 1| találja az életét? Isten ments, egy borzalmas tévedés áldozata 5623 1| halad a romlás felé, nincs mentség!~ ~Harzburg-Waldeck gróf, 5624 2| Somogyi Dánielt.~ ~Közelébb mentünk a vén paraszthoz, aki megbillentette 5625 1| középkori óra ezüstfinom menuettje szólalna meg a láthatatlan 5626 2| félénk, hogy csak a szemével mer szólni hozzám...~ ~- Meg 5627 1| annyira csábítónak találtak, meredten, majdnem tébolyodott fénnyel 5628 2| majorral elkéstél, akárhogy meregeted is a szemedet...~ ~Roulant 5629 2| töméntelen vasúti kocsi ablakából merengtek el az olasz égbolt kékségén, - 5630 1| ide-oda, kezével titokzatos méréseket végzett, majd vigyázva felhúzta 5631 1| aszfaltbetyárok pillantása! Kérem, ne meressze úgy rám a szemét, mert rögtön 5632 2| direktornak egy napon az a merész ötlete nem támad, hogy Pagonyi 5633 1| Méltóságos úr, tudom, hogy merészség, amit teszek, tudom, hogy 5634 1| érthetőnek fogja találni a merészségemet.~ ~A gróf: Mindenekelőtt 5635 1| elszántam magamat arra a merészségre, hogy egyenesen megkérdezem 5636 2| nem birják meg az óriási méreteket, a föld misztikus púpjai 5637 1| attasé áll, aki szoborszerű merevséggel várja a pillanatot, mikor 5638 1| az asszony úgy érzi, hogy mérhetetlen távolságban van a nagyvárostól, 5639 2| korcsmánkban talján bort mérnek, Arácson, Csopakon, Eőrsön 5640 2| kikerült...~ ~- Nono, nem merném kutatni az igazi okot...~ ~ 5641 2| És egy bálon, a hídépítő mérnökök elite-bálján, a jelenlevő 5642 2| májusi napon oltárhoz vezette Mersich Klárikát, körülbelül így 5643 2| konyhát bújta, majd a spájzban mérte a fűszereket egy csillogó 5644 1| Tudtam, hogy jó - és mégse mertem idejönni, mert féltem, hogy 5645 1| alatt vagyok-e, ezer és ezer mértföldnyire a helytől, ahova édesapát 5646 1| nélkül való csúfolkodásban merül ki?~ ~Mosolyogva, de fölhevült 5647 1| bárkák százai szétroncsolva merülnek el körülötte a hullámokban. 5648 1| karácsonyhajnali gyermekálma merült volna föl váratlanul a multak 5649 1| Az asszony annyira el van merülve a sötét vasúti töltés szemlélésébe, 5650 1| ágyánál, akiknek a magam néhai meséit elmondhatnám. Mindent unok 5651 1| tanár (bólint): Oly szép a meséje, hogy az öreg Dickens is 5652 1| lábacskáin, melyek a hamupipőke meséjére emlékeztetik. A két asszony 5653 1| egyiptomi hercegnő vagyok, a mesék hercegnője, akit a régi 5654 1| Az ablak mellett ködös meseképek módjára tünnek el a kivilágított 5655 1| valami furcsa történetet mesél el egy fejedelmileg berendezett 5656 1| betegszobába követte. - Mesélek neki hallgatói rajongásáról, 5657 1| gyakorlatomból különös dolgokat mesélhetnék. Akárhány asszony van, aki 5658 1| foglaljon helyet, - aztán mesélje el nekem, hogyan van megelégedve 5659 1| történelmi hivatásának. Miért meséljek magának sokat? Klári egy 5660 2| tréfás vasúti történeteket mesélt és szakasztott úgy viselte 5661 1| is. A laikusok csodákat meséltek róla, kartársai pedig elismerték, 5662 1| mondta félrefordított fejjel. Meséltem nekik a kékszemű nénikéjükről, 5663 1| oly lehetetlennek, oly meseszerűnek tünik föl előttem, hogy 5664 1| A leány: Valami bolondos mesét mondanak... egy hideg, havas, 5665 2| emeletes nyaralóval, ahonnan messzelátóval nézegettek a yacht hófehér 5666 1| Budapesten. Nagyon nagyon messzire eltávozom tőletek - és a 5667 2| nem tartozik az igazságos mesterségek közé. Egy májbajos úriember 5668 1| segítségemre lesz?~ ~- Ez a mesterségem.~ ~- Akkor kérem, hogy fogjon 5669 1| A tanár: Megszokta már a mesterségét? Nem fél? Nem borzong már 5670 1| föl rólunk, hogy értjük a mesterségünket.~ ~- Tehát két nap mulva! 5671 1| lesz közöttünk huszonöt méternél nagyobb differencia. A minap 5672 2| játszotta, míg Laki a humor mezején aratott hét vármegyében 5673 1| olyan volt, mint egy mézeshetes asszonyka, aki halálosan 5674 1| végig a nagy várost határoló mezőkön, a kivilágított fülkékben 5675 2| cseppentette volna valami bujazöld mezőség közepére. Somogyi Dániel 5676 1| lenne, mint a drágalátos Mici grófnénak...~ ~Lujzika annyira 5677 1| Nincs egy jó szavad a régi Micidhez, akit valamikor a térdeiden 5678 1| törvény volt, hogy Villányi Micikét senkise említi a professzor 5679 1| utolsó falatot lenyelte. „Miféle rejtelmes útja lehet?” - 5680 1| Villányiné (beleharap egy mignonba, megmártja a nyelvét a sherryben 5681 1| Drága óra? Boldogság? Miket nem képzel! Én egyáltalában 5682 1| veszélyt minden perc növeli. Mikorra gondolja, hogy az első jelentést 5683 1| délelőtt táviratot kapott Milanóból; Ville Anny asszony küldte 5684 1| kaméliák fehérlettek. Ez a milieu annyira elüt eddigi életétől, 5685 1| a hamisítatlan középkor milieuje: az elsuhanó árnyékok vén 5686 1| nekem, - ennél stílszerűbb milieut igazán nem választhatott 5687 1| rajtam kivül ifjú és öreg milliárdosok, botránypörökbe keveredett 5688 1| látom, még maga se lett milliomossá, - mondta az egyenes beszédű 5689 2| Minit Pougeney márkiné a Milliós örökség-ben mondja, van 5690 1| János-utca felé. Májust mimelő, aranyfényű októberi nap 5691 1| a fogatlan nagyköveteket mind-mind szívesen odaadnám, ha maga 5692 2| de én ijedten dugtam el mindakettőt, nehogy ez a bolond fiú 5693 2| megtisztelt a jelenlétével. Mindannyi közt ez a jellemtelen kalandor 5694 2| minden ivadékom, de a venyige mindannyinak becsületes kenyeret adott. 5695 1| gróf: Ketten vagyunk és mindazok távol vannak tőlünk, akiknek 5696 1| jobbnak tetszett előtte mindazoknál, amiket a hosszú virrasztás 5697 1| sétakocsizását. Mit következtet mindebből, Jánossy úr?~ ~- Még mindig 5698 1| összeroskad, de félig aléltan is mindegyre a szédülő asszonyt látta, 5699 1| irtózott? Mit szólt volna mindehhez halott anyja, aki valamikor 5700 1| nagyon boldog lesz, - hiszen mindene megvan hozzá, hogy gyönyörűnek 5701 1| merészségemet.~ ~A gróf: Mindenekelőtt foglaljon helyet, - és tegye 5702 1| vette észre. Mi haszna, hogy mindenem megvan, mint valami uralkodó 5703 1| álmodom, hogy a madame Thérèse mindenes-szakácsnője a vállamat razzia...~ ~A 5704 1| országban, a csalhatatlan és mindenható tudomány szimbolumává, mely 5705 1| És a vérében van, hogy mindenkit boldoggá tegyen, akit a 5706 1| hogy jó voltál hozzám? Mindenre kérlek, felelj, hiszen ki 5707 1| elmondhatnám. Mindent unok és mindentől borzadok itt, ha elképzelem, 5708 1| Értünk, akiknek te vagy mindenünk, bátornak és erősnek kell 5709 2| gazdája oly szigorúan vette mindezeket, mintha a világ sorsa egyedül 5710 2| verejtékes munkában tölteni - mindezekről szentül azt gondolta eddig, 5711 1| férfiak közé, pár pillanatig mindhárman elhallgattak s a zavart 5712 1| hajtotta, a lármára, mely mindkettőjüket oly hirtelen magukhoz térítette 5713 2| Az együttélés most már mindkettőnkre kínos lenne... Szerettem 5714 1| kisasszony: A gróf úrtól. Mindnyájuk sorsa, jövője, boldogsága 5715 2| gyöngeségeket, melyek olykor-olykor mindnyájunkon úrrá lehetnek. Ne beszéljetek 5716 2| történt mindez - és most már mindörökké így lesz-e? Klárikának eszébe 5717 1| őszbeborult úr a közoktatásügyi miniszter volt, aki most mutatkozott 5718 1| inkább egy nyugati állam miniszteréhez, mint szerelmi kalandokkal 5719 1| mondom, hogy a nyugalmazott minisztereket kivétel nélkül pallos alá 5720 1| is belátod, hogy a volt miniszterelnöknek mégse adhatok kosarat?~ ~ 5721 1| erről a kitünő emberről. A miniszterelnököt is ő állította talpra, mikor 5722 1| Villányiné: Az uramat egy volt miniszterhez hívták, - a kormány az oka, 5723 1| vissza kell menni, mert a minisztérium éppen az ellenkező oldalon 5724 2| generálisokat, vezérkart és minisztériumot. A poéta szemét elfutotta 5725 1| és hajlongva búcsúzik a minisztertől, aki a kezét mosolyogva 5726 2| várakozó művészekhez:~ ~- Minit Pougeney márkiné a Milliós 5727 1| Mikor Villányiné később - mintegy véletlenül - benézett a 5728 1| ha a nagyságos asszony mireánk hivatkozik...~ ~Villányi 5729 2| hát döntse el a sors, hogy mitévő legyünk? Ugyebár holnap 5730 1| Nagyon meghatottan): Nincs mitől tartanod, - ez a szomorúság 5731 1| következő táviratot:~ ~„Mme de Ville Anny, Montecarlo, 5732 1| bizalmával jár a láthatatlan mocsár fölött. A kis medika úgy 5733 1| régi századokban épült, de modern, kényelemszerető és jóízlésű 5734 1| szeretetnek egy perverz módja is van, amiről maga még, 5735 1| beleszeretett a komoly és ünnepies modorú férfiúba, akire haldokló 5736 2| bágyadtan törtettünk előre a mogyoróbokrok közt. Engem egyszerre elkapott 5737 1| száraz hangon.~ ~A fiatal nő mohón nekiesett a blúzának, pár 5738 1| panaszait meghallgatta, a mohóság, mellyel kicsikéit esténként 5739 1| pillangó könnyelműségével és mohóságával halad elháríthatatlan végzete 5740 1| alamuszisággal alszik a monakói vár alatt. Én persze gőgösen 5741 1| támasztotta a kezére.~ ~- Nem mondaná meg, hogy mi a célja velem? 5742 1| leány: Valami bolondos mesét mondanak... egy hideg, havas, januári 5743 1| most tehát mindent el kell mondania, amivel a gyönge fejecskémet 5744 1| mondva, kis leány, erre a mondására büszke lehet. Bennünket, 5745 2| citálták egy-egy érdekes mondását, s a tea mellett elismeréssel 5746 1| fojts meg, hanem fejezd be a mondatot.~ ~Mariska: Közelről még 5747 1| ismételte:~ ~- Drága szívem, mondd meg, hogy mikor jössz el, 5748 1| lehetetlenséggel határos. Hogyan mondhatná meg a méltóságos asszonynak, 5749 2| Pardon, most már nem mondhatod be a kvárt majort, - szólt 5750 1| A tanár: Ez jól volt mondva, kis leány, erre a mondására 5751 1| hogy valami duplatokás monstrum lett belőlem. Az alkalom 5752 1| levél január 17-én kelt, a monte-carlói Grand Hotelben.~ ~Kedves 5753 1| táviratot:~ ~„Mme de Ville Anny, Montecarlo, Grand Hotel. Ha teheti, 5754 1| jogot ahhoz, hogy úrnőjének morált prédikáljon? Micsoda arccal 5755 2| mondta baljóslatúlag Ádám.~ ~Mord kedéllyel ette a vacsoráját, 5756 1| rézcsatornában lefolyó eső mormogását. A nyitott kandalló tüze 5757 2| hársfatea, amit egy fehérkötős mormogó gazdasszony állít az éjjeliszekrényemre. 5758 2| városligeti fasorban, ekként mormogott magában:~ ~- Negyvenöt forint 5759 2| teszem, mint a velencei mórt...~ ~Ádám, hazatérve egy 5760 1| leseperte ruhájáról a sandwich morzsáit s édesen mosolygó fejét 5761 2| bevallanám...~ ~Ádám egy könnyet morzsolt szét a szemében.~ ~- Mondja 5762 1| a komornyik benyitott a mosdófülkébe.~ ~A legény suttogóra fogta 5763 1| meglehetősen kifáradva állt a mosdófülkében, míg kocsija, mellyel beteglátogatásait 5764 1| volna. A szép szeme, a drága mosolygása, a gyerekei arca, az ura 5765 2| fordul meg más, mint a mama mosolygós fésülőnője, aki minden ujságról 5766 2| felelt volna, finoman szembe mosolygott velem. Majd hirtelen felugrott 5767 2| ismered az én borzasztó mosolyomat! - idegesen szorítottam 5768 2| sziklás partját szünetlenül mossák a langyos, simulékony habok. 5769 1| kocsiját nem használja, - pedig mostanáig sohase engedte el a mindennapi 5770 1| milyen tragikus gondolatok motoszkálnak a fejemben, pedig a világot 5771 1| aktacsomóból egy írást, amely mozaikszerű darabocskákból van összeragasztva): 5772 1| melyből néha egész estig nem mozdul ki, rejtelmes megszökése 5773 1| receptjét, majd egy habozó mozdulat után végigsimogatta a fiatal 5774 1| szerelmére. A hangunk, a mozdulataink, a világfelfogásunk, az 5775 1| iskolában, akinek még a mozdulatait is irásba foglalják a történetirók?~ ~ 5776 1| megmeredtek s szeme üveges mozdulatlansággal tapadt a külvárosi szoba 5777 1| egymásután. Most csöndes légy, ne mozdulj, amíg a szívverésedet meghallgatom...~ ~ 5778 1| emeletén. Két napja nem mozdult ki a lakásáról; most mélyen 5779 2| Lehetetlen. Innen nem mozdulunk, míg a hold föl nem jön.~ ~ 5780 2| római katholikus és 9 a Mózes törvényét követi. Hogy a 5781 1| udvarlóját, aki szintén megáll a mozgó hálóterem szőnyegén.~ ~Villányiné: 5782 1| mögött nem támadt semmi mozgolódás; a házra holt és kisérteties 5783 1| hátradőlt a kocsi párnáján, muffját az arca elé tartotta, nehogy 5784 1| Ő mutatta meg neki régi műkincseinket is és büszkén elárulhatom 5785 1| jött, hogy a Waldeckek régi műkincseit megnézze. Maga talán nem 5786 1| hogy Villányinét nem a műkincsek iránt való rajongása csábította 5787 1| leány arcát.~ ~- Menjen és mulasson jól, - a kicsikék, nyugodt 5788 1| mégis ismerős névre akadt a mulatóhely szereplői közt: Marie de 5789 1| teszi értem s én nagyszerűen mulatok, ha eszembe jut, hogy most 5790 1| vele, mert megbánta, hogy a mulatságomban megzavart. Ugy-e hogy nem 5791 1| Ezzel olcsó és nagyszerű mulatságot szereznénk az országnak.~ ~ 5792 1| a Mátyás király vitézei mulattak, elolvasta a márvány-emléktáblákat, 5793 1| érdekes regénytöredékekkel is mulattat. Ezt, ugyebár, valami német 5794 2| ez a borzasztó idő el nem múlik.~ ~- Nálatok? De hiszen 5795 1| mindeddig csak azért élt, hogy muló gyönyörűségeket szerezzen 5796 1| melyben az egész lelke, multjának minden fájdalma és jövőjének 5797 1| feltünt a nizzai Casino Municipal-ban s ezer rubeles bankjegyeket 5798 1| tollseprő vagyok. Nizzában, a Municipalban, láttam egy párisi asszonyt, 5799 1| azért, mintha ez a csekély munka a terhére volna, hanem azért, 5800 2| a délelőttöt verejtékes munkában tölteni - mindezekről szentül 5801 1| Akkor kérem, hogy fogjon munkához késedelem nélkül, mert a 5802 1| Most is bűnnek tartaná, ha munkaidejéből a szórakozásra is elfecsérelne 5803 1| nem igen szabadultunk a munkától, Öt felé pedig már rendesen 5804 1| Szabad?~ ~A tanár: Sőt muszáj, mert most már nagyon kiváncsivá 5805 1| nehéz, angol butorok, a műszeres üvegszekrények s a bársony 5806 1| rád. De a feleségemnek nem mutathatlak be, mert ő nem értene meg 5807 1| elszomorítsam. Most pedig hadd mutatkozom be, ahogy illik, hiszen 5808 1| királyfiakat fogadják a sógorom műtermében. Eddig van.~ ~- És maga 5809 1| villája mögött fejedelmi műtermet rendezett be, ahol a Rembrandt 5810 1| mint hogy itt nyilvánosan mutogassam magamat...~ ~Élnivágyástól 5811 2| többnyire az emberi kegyetlenség műve. Hallgassátok meg Páfrány 5812 2| fogja érteni, hogy kedves művei kissé alkalmatlanok igen 5813 1| volt a bizalmas embere.~ ~A művelt rendőr még tovább is magyarázgatta 5814 2| szeretője cserbenhagyott? Ő a művészben nem látja az embert s azt 5815 2| szólott a kiváncsian várakozó művészekhez:~ ~- Minit Pougeney márkiné 5816 2| avatta föl őket elismert művészekké, de tehetségük nem gátolta 5817 2| kritika - igazuk van a haragvó művészeknek - nem tartozik az igazságos 5818 1| színpompájáról, a müncheni művészekről, akik keresztlábú asztalok 5819 1| hinné el neki, hogy csak a művészetek iránt való rajongás hozta 5820 1| inkább kőműveslegényhez, mint művészhez hasonlított, egy sportinges 5821 1| azt mondja, hogy francia művésznő, s mivel amúgy se ismeri 5822 1| törvénytelen házasságban élt drámai művésznőjével, végül a gróf, Villányi 5823 1| ódon patinájára, a régi művű fegyverekre, melyek a szőnyeges 5824 1| százaira, melyek szinte múzeumi hangulatot keltenek a lelkében. 5825 1| látta, a szívében temetési muzsika bongott és gyászdalok akkordjai 5826 1| mintha az édesen beszűrődő muzsikában gyönyörködnék.~ ~- Nem felel? 5827 1| táviratokban hívták a vidéki nábobok betegágyához, akik bizonyára 5828 1| Györgyhöz, aki a pálvölgyi nádasból egyenesen Münchenbe költözött. 5829 1| nagyvárosi bérpalotákban és nádfödeles viskókban tengette életét, 5830 2| egyszerre csak bekanyarodott a Nádor-utca felé, ahol e pillanatban 5831 2| évvel ezelőtt született egy nádor-utcai ház üveges folyosója mögött. 5832 2| tudom, hogy ön végre is nagybecsű firkálásaiból tengődik, 5833 1| jár a legrosszabbul, aki a nagyfejűektől protezsáló levelet visz 5834 1| villákról, melyekben orosz nagyhercegek szerelmeskednek, az eldugott 5835 1| ült, akit némelyek orosz nagyhercegnek, mások vilnai gyárosnak 5836 1| hozatott és elhajtatott a nagykörútra. A detektiv irodájában komoly 5837 1| fogatlan, de bájos, öreg nagykövetek ülnek, akik csöppet se tartják 5838 1| szerecsen-zenekart és a fogatlan nagyköveteket mind-mind szívesen odaadnám, 5839 1| gavallérosan megnyitotta a nagyközönség előtt, a déli órákban óriási 5840 2| verskötetéért kapott egy nagymező-utcai kiadótól, hazamenet, a városligeti 5841 2| könyvekről, kismosásról és nagymosásról, vacsorapénzről és vasárnapi 5842 1| órára volt szüksége, hogy nagynehezen széppé tegyen. Most azonban 5843 1| nem regényhősnőknek, hanem nagynéniknek, garde-oknak vagy tudósoknak 5844 2| egy komoly és tapasztalt nagynéninek mondta el bizalmas megfigyeléseit. 5845 1| hazudott Lujzikának: a vidéki nagynénit csak szorultságában találta 5846 2| viselt, mint egy káptalani nagyprépost.~ ~Jenő meggyújtotta a szivarrudat 5847 1| malomtulajdonosához, aki nagyra volt vele, hogy hetvenhatéves 5848 1| veszedelem fenyegeti.~ ~A gróf (nagyranyitja a szemét): Tőlem kér kegyelmet 5849 1| asszisztens, mikor néha - nagyritkán - hazakerült, boldogan és 5850 2| szólott:~ ~- Egyedül utazik, Nagysád?~ ~Félre sem fordítva a 5851 1| megrázta a fejét.~ ~- A nagyságának jó darabot vissza kell menni, 5852 1| éreztetni vele e kivételes férfi nagyságát? A fiatal leány boldogan 5853 2| előkelő úr, akit hódolattal nagyságoltak meg a pincérek. Jenő lazacot 5854 2| Balatonfüreden reunion készült este a nagyteremben - Giovannival megkerültük 5855 1| ismeretlen folyócskák mellett, nagyvárosi bérpalotákban és nádfödeles 5856 1| mérhetetlen távolságban van a nagyvárostól, a huszadik század józanságától, 5857 1| magamról, hiszen sokkal naivabb, minthogy a rossz és a becstelen 5858 1| nézett a grófra, szeme csupa naivitás és szendeség volt, a szűzies 5859 1| volna körül magát, ez a naivszemű, igénytelen és csodalátású 5860 2| borzasztó idő el nem múlik.~ ~- Nálatok? De hiszen a te szüleid 5861 1| felsőbb lény állana előtte): Nana, ez már valóságos szerelmi 5862 1| szemét, mintha hirtelen a napba nézett volna. A gőgös, büszke, 5863 1| idelátszik a Cote d’azur napfénye s a kövér zöld, olajos fákon 5864 1| eső a maga cinkostársa, - napfényes időben eszembe se jutott 5865 1| teremtéseknek mint maga, napfényre, táplálkozásra és sok-sok 5866 2| A közös csatangolások napjaiban barátkozott össze Ferike 5867 1| asszonyokra, akik egész napjukat elveszettnek hinnék, ha 5868 1| jövendőbeli terveit kidolgozta, a napkeleti fejedelmek is kényelmesen 5869 1| selyemnadrágos gavallér, aki a napkirály éjjeli parkünnepein táncolt. 5870 2| megjegyzéseket irt bele mindennap a naplójába.~ ~- Nos, engem nem ismersz 5871 2| váci-utcai kolostorából, a napokban egy ismeretlen falusi postabélyeggel 5872 2| havelockját, míg Laki némely napokon csillogó lovagcsizmájában 5873 1| öreg kisasszony volt, egy Napoleon-korabeli nagynéni, aki állítólag 5874 2| egy gamin. És a százhúsz napos asszony, aki egy korrekt 5875 1| Öt nap óta se éjjelem, se nappalom, mindig csak arra a délutánra 5876 1| kicsikéket s jó ideig élvezte a napsugarat, mely az öreg budai házakat 5877 1| képviselője; az egyik a falusi napsugáron edzett, egészséges fajé, 5878 1| embert attól az esős, nyári naptól, mikor új diplomája volt 5879 1| Elszászban pillantotta meg a napvilágot, de később elkeseredve, 5880 1| húsvét reggelén kialudt. A narancsszagú, aranyfoltoktól csillogó 5881 1| ha ebben a léghuzamban náthát vagy torokgyuladást kapok.~ ~ 5882 1| őrizkednie kell még a legkisebb náthától is. Tudja, hogy tegnap estétől 5883 1| s amelyben a gyerekkorom Nautilusának minden keleti kényelmét 5884 1| könnytelen pillantása egyszerre nedvessé lett előtte, mikor az asszony 5885 2| volt, hogy szeptemberben négerré sülve jelenjek meg ismét 5886 2| pályatársához:~ ~„Édes öregem, küldj négy- vagy ötszáz forintot, mert 5887 1| gondolkodott komolyan, amikor a negyedik elemiben elbuktatták a földrajzból, 5888 1| külvárosban?~ ~A hangos társaság negyedóra mulva ott volt a tornyos 5889 1| adósa...~ ~A keztyűs katona negyedóráig csevegett a szép asszonnyal, 5890 1| a magyar főrendiháznak, négyemeletes házai voltak a körúton, 5891 2| Klárikának eszébe jutott az a négyes, melyet Ádám egy novemberi 5892 2| nagyságos névestéjének második négyesére, mikor te majdnem sírtál - 5893 1| huga halálába, visszatért négyhetes utazásából. Állítólag gyanus 5894 1| egy pillantást vetett a négyszáz éves lépcsőre, ahol valamikor 5895 1| és napsugara áradt felém, négyszer egymásután végigolvastam. 5896 2| egyszerre csak felnyilott s egy négyszögletes, ezüst csatokkal kivert 5897 1| többé kielégítetlen vágyai. Negyven éves volt, de a hajába már 5898 1| láttam, pedig tudtommal negyvenfokos lázzal is végignézi a szinházi 5899 2| össze ez a gyönyörűségteljes negyvenkét nap. Klárika junius közepén 5900 2| meghallgattalak, látom, hogy negyvennyolc óra mulva se tudok határozni 5901 1| ágyánál, akiknek a magam néhai meséit elmondhatnám. Mindent 5902 1| kegyelmes asszonynál még kaphat néhányat...~ ~Pajzánul a szomszéd 5903 1| rendelőszobájában, s miután néhányszor együtt vacsoráztak az egyik 5904 2| volt a legelmésebb, aki a nejét, - majd hiszen fogod olvasni 5905 1| kis gyermekei most kezdtek nekifeküdni az irás és az olvasás tudományának; 5906 2| mivel a szemeimet mereven nekiszögeztem a jégvirágos ablaknak, makacsul 5907 1| lány végigment a korzón, nekivágott a Lánchídnak, melyen valóságos 5908 2| Protestánsok Hetiközlönyé”-nél.~ ~Együtt ballagtunk fölfelé 5909 1| az egész világon, s hogy nélkülem unalmas vergődésnek találja 5910 1| gyermekkora, a diákévek millió nélkülözése, a fűtetlen szoba, ahol 5911 1| volna álmodni a küzdelmek és nélkülözések éveiben. A kis leány pompásan 5912 2| lordot s a Laki úr bárója is nélkülözte a finomabb nüánszokat. Az 5913 2| mondták a maguk szomorú némaságában:~ ~- Nem szeret az uracskám, 5914 1| sikátorokon, melyek a középkor némaságával meredtek feléje s becsöngetett 5915 2| a havelockját, míg Laki némely napokon csillogó lovagcsizmájában 5916 1| jókedvű óriás ült, akit némelyek orosz nagyhercegnek, mások 5917 1| mindenkinél alkalmasabb arra a nemes feladatra, hogy egy könnyenhívő, 5918 1| Chopin-valcert játszott, s a nemesen szomorú hangok, egy boldogtalan 5919 2| együtt elvonultan él az ódon nemesi kúriában, évhosszat a vendégeiket 5920 1| gondolta? Pedig maga jó, nemeslelkű és őszinte és maga csupa 5921 2| kitapsolta. Páfrány és Laki némileg sápadtan köszönte meg a 5922 2| mint egy halinás csősz. Nemrégiben jártak itt megyei urak, 5923 1| aggkorát, hogy a legfiatalabb nemzedéken is túltett. A tiszteletreméltó 5924 2| volt, de kitünően értett a nemzetgazdasághoz is: a tizenöt forintból, 5925 1| ernyős lámpái alatt előkelő, nemzetközi társaság ül, az országutak 5926 1| kaptam levelet egy vidéki nénémtől, aki arról értesít, hogy 5927 1| tekintettel, mellyel öreg nénik a betegek húsleveskéjét 5928 1| Meséltem nekik a kékszemű nénikéjükről, aki rózsás fiatalságában 5929 2| kerek kétszázat?~ ~- Mert a nénikém elzavarta...~ ~A ravasz 5930 1| pedig a jóságos, fehérhajú néninek ez a nagy legény az egyetlen 5931 1| hozzájuk:~ ~- Csókoljátok meg a nénit, - ő épp úgy szeret benneteket, 5932 2| a szemét, míg a kocsi a népes utcákon át haza vitte őket... 5933 2| oktatása jár az osztatlan népiskolákban. A Tamáshegy közepe táján, 5934 2| leánykám kezére, mint valaha, a népmesék idejében, a százszorszép 5935 2| látszik, olvasott valamit a népmesékből, így szólott a mosolygó 5936 1| évükön, nem is szépek, de népszerűségük a divatos politikusokéval 5937 1| csontjaimat!~ ~A kis Jancsi: Netem isz összetöjöd!~ ~A kis 5938 1| illette, hírét se ismerte a neuraszténiának, de csöpp hijja volt, hogy 5939 1| üveges télikertben izgatott neuraszténiások forgatták a Fliegende Blätter 5940 1| hevert. Látszólag a szereplők neveit tanulmányozta, de szemének 5941 1| minden percemet az unokáim nevelésére fogom fordítani...~ ~Mikor 5942 1| ment a dolga: ebédkosztért neveletlen külvárosi gyerekeket tanított 5943 1| Angliából szerződtetett nevelőnő dédelgette. Villányi professzor: 5944 1| Kegyed a Villányi-babyk nevelőnője? - kérdezte remegő hangon.~ ~ 5945 1| aki afféle helynélküli nevelőnőnek látszott: a leány olcsó 5946 1| szegény katonának? Én még a nevem napján is kocsisbort iszom. 5947 1| jó helyre jöttem. Csak a nevemet hallgatom el, hiszen ez, 5948 1| haszontalan kis nő talán még rossz néven se venné, ha én borulnék 5949 2| állandóan gamáslit viselt s a nevesebb irókat, ha szó esett felőlük, 5950 2| táncestélyre, a nagyságos névestéjének második négyesére, mikor 5951 1| többé. És ekkor sír is, nevet is, és a szeme valami sohase 5952 1| Villányiné (fölkacag, de a nevetésében van valami ideges vonás 5953 1| boldoggá, mert még az ő édes nevetésük se kárpótol azért a fájdalomért, 5954 2| ösvényeit s ugyancsak a szemébe nevetett volna annak, aki vörösléniás 5955 1| ellenkezőleg: maga is jót nevetne velem együtt, ha látná, 5956 1| kontesznek, akik oly hangosan nevetnek, mintha a század legjobb 5957 1| sodrukból s akárhányszor nevetnem kell, ha látom, hogy mennyire 5958 2| emberiség előtt. Ádám úr nevetségesnek találta, hogy valaki a szabóját 5959 2| elnevette magát.~ ~- Mit nevetsz? - kérdezte Páfrány.~ ~- 5960 1| megengedi, úgy-e, hogy így nevezem, hiszen vénasszony vagyok 5961 2| többnyire agg hülyéknek nevezte - kijelentették, hogy az 5962 1| mulva első tanársegéddé nevezték ki, s e pillanattól kezdve 5963 1| rendelőszobába.~ ~- Nincs névjegye, - szólt fojtott hangon, - 5964 2| névjegyet hozott az ebédlőbe. A névjegyen e sorok állottak: Freiherr 5965 1| Az uram - fájdalom - csak névlegesen lakik Budapesten. Amíg az 5966 1| virágok, melyeket az édesanyám névnapjára vittem, mint a zongoraszó, 5967 1| csendéleteit. A regényes nevű fiatal hölgy afféle száműzött 5968 1| a fűtött kandalló mellől néz-e ki a havas utcákra, melyeken 5969 1| asszony éppen az állótükörben nézegeti magát, mikor a szilvaszín-frakkos 5970 2| nyaralóval, ahonnan messzelátóval nézegettek a yacht hófehér szárnyait. 5971 1| uszályos, hajporos dámák nézegették magukat s a virágvázákban 5972 1| asszonyokat?~ ~A gróf: Az a nézetem, hogy mi férfiak nem vagyunk 5973 1| szomorú kék szemével magára nézne, egyszerre elfelejtené az 5974 1| szorította, mintha valami sürgős néznivalója akadt volna a hullámzó nézőtéren.~ ~ 5975 2| két művész magához tért. A nézők azt hitték, hogy a két szinész 5976 2| Felsőbakonyvidék egészséges nézőközönsége mást kiván.”~ ~Igy itél 5977 1| néznivalója akadt volna a hullámzó nézőtéren.~ ~Harzburg-Waldeck gróf 5978 1| aggódva tekintett a homályos nézőtérre, melyről egy-két kiváncsi 5979 2| kacér hölgyei csábítólag néztek a halavány Jenő felé.~ ~- 5980 2| megszerettem... Eleintén csak némán néztük egymást, most már mindenféle 5981 1| csöppet se tartják magukra nézve megalázónak, hogy egy magányos 5982 1| is korrektté lett volna. Nézz körül és sülyedj el szégyenletedben: 5983 1| hozzá:~ ~- Menjen föl és nézze meg a szobáját, - azt hiszem, 5984 1| uram becsületes szemébe nézzek. Ha tudná, hogy mit éreztem 5985 2| egyedül vagyok - oly szomorúan nézzük egymást a bezárt ablakon 5986 2| Ehhez az úrhoz itt ni!~ ~S megkapva az útitársamat, 5987 1| Amikor húsz évvel ezelőtt a nikkelórámat elzálogosítottam, csakhogy 5988 1| Pásztóvölgyre hívtak? Az öreg Nikó kegyelmes úr hirtelen rosszul 5989 1| egyiptomi hôtelben és a nilusi dahabijé-n. Mindenesetre 5990 1| brilliánsokkal csillogó nimfák mellett, akik egy fantasztikus 5991 2| Mit keressz te itt, Nina?~ ~- Utazom Sopronmegyébe.~ ~- 5992 1| vigyáznod kell, mert az idegeid nincsenek rendben. Óvakodnod kell 5993 2| baktatott valahogy s Andor (nini, már csak a keresztnevén 5994 1| hanem a fájdalmas arcú Niobéhoz hasonlított, aki könnyezve 5995 1| előle: a szoba, a butorok, a nippek, az ólomkarikás ablakok 5996 1| ájtatos pillantást vet a nippekre és ritkaságokra, a butorok 5997 1| az elmult királyasszonyok nippjeiről, s Villányinénak egy pillanatra 5998 1| jelmezekben, aminőket csak üveges nippszekrényekben láthat az ember. Bordeauxvörös, 5999 1| André ugyanis át akar vinni Nizzába, ahol a férjes huga, egy 6000 1| borzas tollseprő vagyok. Nizzában, a Municipalban, láttam 6001 1| miatt telegrafált föl engem Nizzából Budapestre? Először is: 6002 2| az, hogy ebben a fiatal nőben egy régi, kedves barátnőmet 6003 2| Páfrány az úgynevezett nobilis apákat játszotta, míg Laki