129-csabi | csacs-eszre | eszte-hala | halad-kemle | kenye-leros | lesbi-nobil | novel-selye | selym-titok | tizen-zuzma
     Rész

5004  2|                        Beatrice pedig, az ő Lesbiája, könnyezve emeli  napsugaras
5005  2|                    ezelőtt elkönyvelte, nem Lesbiát, hanem Beatrice-t irt az
5006  1|                     észrevehető mozdulattal lesegíti a Villányiné kabátját s
5007  1|              kitudódik, hogy tolakodó módon leselkedett utána? Most egyszerre dideregni
5008  1|      leánygyermekekre, álmodozó asszonyokra leselkednek s akik tüzes szemmel, habzó
5009  1|                    a kocsija után, hányszor leselkedtem itt a kapu előtt, hogy édes
5010  1|                     juthassak.~ ~Villányiné leseperte ruhájáról a sandwich morzsáit
5011  1|                 hosszú köpönyegét s gyorsan lesietett a palota lépcsőjén. A portás
5012  1|                rózsás fülek vágytól remegve lesik az üvöltést, mely éjszakánként
5013  1|               ágyáról jött ide, - ijesztően lesoványodott a legutolsó öt napon. Igaz,
5014  1|                     arcokhoz, melyek ajkait lesték, csupán homályos templomok
5015  2|                        Azt hittem, hogy ezt lesújtó gúnnyal mondom, de ő, mielőtt
5016  2|                     most már mindörökké így lesz-e? Klárikának eszébe jutott
5017  2|                     Mikor Andort, aki éppen leszállni készült, megpillantotta,
5018  1|                    mai agglegény az egyenes leszármazottja...~ ~A fiatal asszony gúnyosan
5019  1|             Villányi-palota ebédlőjében már leszedték az asztalt, de az inas még
5020  1|              egyszerre csodálatos valósággá lesznek és úgy tetszik neki, mintha
5021  1|                 étkezőt. Tíz perc mulva ott leszünk.~ ~A gróf: Ez szomorú, de
5022  1|                  asszony ekkor már merészen letagadta, hogy valaha a Tiszát látta:
5023  2|                 gőgös Dusét piedesztáljáról letaszítsa...~ ~Ferike nemcsak  színésznő
5024  1|               sejtelemtől megkapva, gyorsan letérdelt melléje a szőnyegre, mely
5025  1|                   pirospozsgás óriást orvul leterítette, már a híres tudós se segíthetett;
5026  1|                    ő gyönge kis kezébe volt letéve. Gärtner kisasszony végigment
5027  2|                     érdeklődhessék, mikor a létezés vagy a halál nagy problémái
5028  1|              szeszélyének köszönhette földi létezését: akkor jött, mikor öreg
5029  1|                     csak részletekben tudom letörleszteni, - mondta meghatott pillantással.~ ~
5030  1|              megszökném hazulról?~ ~Lujzika letörülgetett egy óriási uborkásüveget,
5031  2|                    kolostori hálótermünkben lettünk volna, ahol a kisasszonyok
5032  1|                  végre megmozdult, szemét a levegőből a cipőjére sűlyesztette,
5033  2|                     pár pillanat mulva a  levegőjét hasította hófehér, kifeszített
5034  1|                   zihálva szívták magukba a levegőt, a vér eszeveszetten rohant
5035  2|             pinceház körül, a csövek hosszú levelei most kezdtek sárgulni a
5036  1|             kisasszony dél felé hazatért, a levelek között egy elefántcsontszínű,
5037  1|               elhalmozott s akit ma a bájos levelével megtisztelt, most délutánonkint
5038  2|              Ohnet-regények és a penzióbeli levelezések hangulatát... Mikor a templom
5039  2|                    még egyszer átvizsgálta, levélpapirost és tollat vett elő s a következő
5040  2|                     szívedet Fanfanod.”~ ~E levélre a kócos szobaleány a következő
5041  1|                                             Levélváltás.~ ~Marie de Ville Anny asszony
5042  2|                    a helységben. Férfiú nem lévén a családban, abban állapodtunk
5043  1|                   elgondolkodva kanalazza a levesét, majd szórakozottan lapozgat
5044  1|                    az utolsó gyermekcipőmet levetettem. Az anyám is, a hugom is,
5045  1|                     asszonyok kezét, rögtön leveti a brutális erdei faun jelmezét,
5046  1|                   keztyűjét vagy a fátyolát levetné).~ ~Villányiné (végre mégis
5047  1|                egymással.~ ~Az asszony most levette szeméről a gukkert, hirtelen
5048  2|             könyvvezető ült, akinek arcáról levirított a háromhetes szabadságidő.
5049  2|                   és unalmas volt, mint egy lévita, de mi mégis megörültünk
5050  1|              váratlan öröm érte: a szemközt levő páholyból egy őszbeborult
5051  2|                    vizen egyetlen fodor sem libben meg, a fürdőház hosszú hídján
5052  1|             gyalogjárón titokzatos árnyékok libegtek. De ő se az eleven embereket,
5053  2|                 értekeztek a pincérekkel, a liftes emberekkel, az aranypaszomántos
5054  1|                     hogy a barátságos pesti ligetből a mult századévek sötétségébe
5055  1|                   előtt végigcsatangoljak a ligeten és sorra járjak minden belvárosi
5056  1|                térítette s ész nélkül való, lihegő menekülésére a havas gyalogjárón,
5057  1|                nagyot lélegzett, a bundáját lihegve kigombolta, majd kimerülten
5058  1|           mindnyájukat egy pohárka hollandi likőrre, melyet ma kaptam Amsterdamból.
5059  2|                  akkoriban ez a név járta a Lipótváros délkeleti részeiben.~ ~A
5060  1|                nekem légyottot, - ezt még a lipótvárosiak se írhatnák a maga rovására.
5061  1|                     hogy ez a rossz fiú két liter tejecskét megigyék...~ ~
5062  2|               tavasszal Braziliáig járnak a Lloyd hajóin, az aszófői magyar
5063  1|                 előtte heverő készpénztömeg lobbot vetett. Villányi később
5064  1|                melyben jókedvű cserfalángok lobognak. A szomszéd szalonban s
5065  2|                    ő tovább is ott maradt a lócán, a  csöndes tükrét bámulva.
5066  1|                hiábavaló, hogy az események logikáját az ő gyenge keze nem akaszthatja
5067  1|                     ötórást tudtam elérni s lóhalálában kellett kihajtatnom a bécsi
5068  2|                    gyülekezett föl a  s a lokomotiv kerekei, vasküllői nem akartak
5069  1|                   nézett le rájuk misztikus lombsátra mélyéből. Oly furcsa, oly
5070  2|         tisztaságától függne... És Ádám egy lomha óriás jókedvével fordult
5071  1|                  kérdezte kacérul, miközben lopott oldalpillantást vetett a
5072  1|                  halk könyörgéssé finomulva lopózott be a habozó asszony fülébe:~ ~-
5073  1|                  drága kicsike gyermekeidet loptad meg, akik az istennél is
5074  1|             tisztességes és ártatlan embert loptál meg, a drága kicsike gyermekeidet
5075  2|                     némely napokon csillogó lovagcsizmájában billiárdozott hitelbe az
5076  2|                 Laki pedig egy pár gyönyörű lovagcsizmát mondhatott büszkén a magáénak.
5077  1|         történelemelőtti kor barlanglakója, lovagias, mint egy keresztesvitéz
5078  1|             pillantásokat vetettek az utcák lovagjai, valaki hangos megjegyzést
5079  1|                     tartom, hogy a középkor lovagjainak a mai agglegény az egyenes
5080  2|                    egy korrekt és szerelmes lovagot vélt föltalálni az ő egyetlen
5081  1|                 mely előtt szénfekete orosz lovai ügettek, elgondolkodva végighajtatott
5082  1|                professzor közismert, fekete lovaival, odalenn várakozik a kapu
5083  2|            Alsó-Eőrs, Paloznak, Felső-Eőrs, Lovas, parányi vincellérházaikkal,
5084  2|                    és elhozom.~ ~Felült egy lóvasútra és egyszeriben hazasietett
5085  1|                     volt, mintha reggel óta lovon ült volna, ártatlan bakfis-arccal
5086  1|                    szólva, nem tartom éppen loyális dolognak, ha ezt a pillanatnyi
5087  2|                    síkos, zöld kövei fölött lubickolt. A viskók előtt, a petrezselyem-
5088  1|                     A szíve dobogott, a vér lüktetni kezdett a halántékában s
5089  1|                   most hirtelen megjelent a lugas előtt; arca égett, a haja
5090  1|        körülzsongták őket a csodálatos zöld lugasban, mely fölött egy exotikus
5091  1|           asszonynak. A szakállas bajorok a Luitpold-kávéházat hozták javaslatba, az angol
5092  1|            kisasszony egy délben kilopózott Lujzikához az éléskamrába, ahol az
5093  1|                   után - sietve búcsút vett Lujzikától, magára kapta hosszú köpönyegét
5094  1|                   miközben szőke feje álmos lustasággal dőlt a faragott karosszék
5095  2|               homályos üvegtáblán egy kerek lyukat megszabadítsak a dérszövettől.~ ~
5096  2|                  hogy a sors a szemérmetlen macska kezébe játssza az ártatlan
5097  1|                 látni hasonlókat, a glóriás Madonna előtt, aki minden földi
5098  1|               lesütötte a szemét s ártatlan madonna-arccal folytatta:~ ~- , hogy
5099  1|                   asszonyok, akik képmutató madonnaarcokkal bolondítják el az ártatlan,
5100  1|                      hogy szerelem nélkül a magáé legyek. Oh igen, - sohasem
5101  1|               percre is - belekapcsolódik a magáéba? Milyen a hangja? Halkan,
5102  2|           lovagcsizmát mondhatott büszkén a magáénak. Természetes, hogy Páfrány
5103  1|                     madár és keze, melyet a magaméba fogtam, halálosan hideg
5104  1|                     idegen ágyakban, mint a magaméban, - de ki az erkölcstelenebb
5105  1|                      de azok nem tévednek a magamfajta kis dalosmadarak útjába.
5106  1|                   úgy szeret, hogy néha már magamnak is a terhemre van. Maga
5107  2|                   végezte a Bárány N. Guidó magán-színésziskoláját. Bárány N. Guidó rossz művész
5108  1|              megszólaljon): Nagyon szép itt magánál és én csak azért jöttem
5109  1|            kitüntetés érte, hogy afféle kis magánasszisztens szerepét töltheti be a híres
5110  1|                     oldalon van.~ ~- Hát ez magánház?~ ~- Igenis.~ ~- És ki lakik
5111  1|                    ember az ő jelentéktelen magánügyei iránt érdeklődik): Oh, nem...
5112  1|                 hogy voltaképp egy diszkrét magánügyről volt szó, egy ostoba kis
5113  1|                 csöndessége, az olajfaerdők magánya, a menekülés innen, ahol
5114  2|                 boldogtalan szerelem űzte a magányba, ahol romantikus olvasmányokkal
5115  2|           véletlenül, ami - szerintük - egy magányosan utazó leánynak bizonyára
5116  2|                  misztikus púpjai az emberi magányosság és jelentéktelenség tudatát
5117  1|                     a holnapra, mely hosszú magányosságunkért oly fejedelmileg kárpótolni
5118  2|                 vessző fái között.~ ~A hegy magasabb pontjain megszünt minden
5119  2|                  alkotásában a tökéletesség magaslatára jutna. Mi bajt okoz neki,
5120  2|                majki hegyszakadékban hat öl magasra gyülekezett föl a  s a
5121  1|                     lépésekkel indult meg a magasság felé s az öreg házaspárt
5122  1|                     sötét udvart, az emelet magasságait, de a lakás oly csöndes
5123  1|                  hisz: a száműzött, szegény Magdolna, aki évek óta reszket a
5124  1|             látszatra, valami sétakocsikázó mágnáshölgynek látszott, aki selymes ölebecskéje
5125  1|                    meglátogatta. A gyönyörű mágnáspalotában, melynek termeit és parkját
5126  1|                  szobában valami titokzatos magnéziumfény gyulladt volna ki, mely
5127  1|            Budapestet kifizethetné. Engem a Magriny-ben látott először, azóta bolondul
5128  1|                     a tüdők zihálva szívták magukba a levegőt, a vér eszeveszetten
5129  1|                 Megengedi, kisasszony, hogy magukkal sétálhassak egy fél órát?
5130  1|                   szentek is megfeledkeznek magukról. De őszintén szólva, nem
5131  1|                   szerint kibeszélgethetjük magunkat. Este hétkor pontosan nálad
5132  1|                  törődjék, mert nincs idő a magyarázatra... Fusson innen, fusson,
5133  1|                 művelt rendőr még tovább is magyarázgatta a régi épület eredetét,
5134  1|                  nyugodt, mindent meg fogok magyarázni. De kérem, hát térjen magához,
5135  1|               öbölbe, ahova a hír se jut el Magyarországból. A napsugár és a tenger
5136  1|                   nyelven úgy beszélt, mint magyarul s az apja villája mögött
5137  1|                    öreg dadáról, akiről még máig se birt megfeledkezni...~ ~
5138  2|                     egyet a spinacker-en, a main top sail-en, s kis cutte-runk
5139  1|        fiatalságában meghalt, de a nagyurak maitresse-éről természetesen semmit sem
5140  1|             kabátját.~ ~- Dejünt haza, mejt máj a delet isz elhajandoztát, -
5141  2|             igazságos mesterségek közé. Egy májbajos úriember félkilenc táján
5142  2|               pályán egyszerre megállott. A majki hegyszakadékban hat öl magasra
5143  2|                  veled a kleineck-waldbachi majorátust...~ ~A kapitány nevetve
5144  1|                 koromfekete erdők, magányos majorok, titokzatos hegyszakadékok,
5145  2|                    tizennégy alsót. A kvart majorral elkéstél, akárhogy meregeted
5146  2|                    nem mondhatod be a kvárt majort, - szólt Take lord izgatottan.~ ~-
5147  2|                 verset. Mint tudni tetszik, május a mi szezonunk s ekkor a
5148  1|               gyöngyvirágillat, mely a régi májusokban felém lengett, mint a virágok,
5149  1|                     a Nagy János-utca felé. Májust mimelő, aranyfényű októberi
5150  1|                     a Dunántúl leggazdagabb malomtulajdonosához, aki nagyra volt vele, hogy
5151  1|           könyvestáskámmal végigtipegtem, a mamáék ebédlőjére, a fehér kis
5152  2|                    szólott, - visszatérek a mamához, mert ma bebizonyítottad,
5153  1|                  férfi nyaka köré, a csókok mámora az arcába csapott s a suttogó
5154  2|                     forinttal? Jenő, amíg a mámorában megrendelt harmadfélszáz
5155  1|                    mintha a Földközi tenger mámorító illatai lebegnének körülötte
5156  2|                    ez nem az ő régi, forró, mámoros szíve volt többé.~ ~De Jenő
5157  1|               csókoktól és ölelésektől lett mámorossá. Oly tisztán érzi mindezt,
5158  1|                 lépése után nem lehet többé maradása a Villányi-házban, hogy
5159  1|                     de féltíznél tovább nem maradhatok, mert csomagolnom kell.
5160  1|                  leplezve, így szólott:~ ~- Maradj csak nyugton egy percig, -
5161  1|                urukkal éjszakánként egyedül maradnak. Ilyesmit csak a tejfölösszájú
5162  1|                   csókolom, szép boltosnék! Maradt-e még valamijük egy szegény
5163  2|                    megigért. Azután egyedül maradtam abban a préselt, fekete
5164  1|                ártatlan emberek boldogságán marakodjanak. Az országutat a rablók
5165  1|                 világos volt előtte, valami marcangoló és tehetetlen fájdalommal
5166  1|                      akár az Edisoné vagy a Marconié. Amíg beszélt, folyton a
5167  1|                    róla. Nem gondolja, hogy Margit főhercegnőt is megnézethetnők
5168  2|                 sikerrel játszotta Gauthier Margitot és Üdvöskét, az igazgató
5169  1|                   hogy gáláns kisérője is a Mária Terézia idejéből maradt
5170  1|            színiakadémiai növendék a párisi Marignyban táncol s a Matin utolsó
5171  1|                     hogy kacér lesz, hiszen máris úgy veselkedik, mint valami
5172  1|         éleslátására büszke legyen.~ ~Mikor Mariskából tizenhatesztendős, tánciskolás
5173  1|                      A kékszalagos, szegény Mariskád van itt, a legénylakásod
5174  1|                 hogy a szívem mélyén a régi Mariskámnak látlak, hogy akárhányszor
5175  1|              szomorúan elbúcsuzott Villányi Mariskától s a csatakos őszi időben
5176  1|                  költött többet öt vagy hat márkánál, oly könnyűséggel adta ki
5177  1|            megtébolyodott impresszárió ezer márkát igért neki esténként. Nem
5178  2|             művészekhez:~ ~- Minit Pougeney márkiné a Milliós örökség-ben mondja,
5179  2|                   illeti az előkelő francia márkit, aki napközben talán kénytelen
5180  2|                    pohárkával az aranysárga Martellből. Később nagy, gyűrűs ujjaival
5181  1|            semmiségbe foszlik a szegény kis mártir képe, aki meghalt, hogy
5182  1|               ilyenkor kimentette a férjét, mártirarccal végighallgatta az udvarlói
5183  1|                     a vidéki kőházak piruló mártirjaival, a sok-sok néma és türelmes
5184  1|                    Mi jut eszébe?~ ~A gróf: Mártsa meg kissé benne a nyelvét,
5185  1|               vitézei mulattak, elolvasta a márvány-emléktáblákat, melyek meghalt hősök alakjait
5186  1|               hitemet, hanem a boncolóterem márványasztalán. Amit ott látok, az jobban
5187  1|                  meghalok, hát tiszta fehér márványból készíttett sírboltot nekem
5188  1|                szeretne, dobogott-e a szíve másért, mint egy új autóért, egy
5189  2|               hadseregnek és ez a kis üzlet másfélszázezer forinttal szaporította évenként
5190  1|                  nem a bátyámnál van, akkor máshoz kell fordulnom érte.~ ~-
5191  1|            gyémántbányát elköltött, meg egy másikat, akinek egy uralkodó herceggel
5192  1|                  tanum , hogy nem tehetek másként. Drágám, nyugodj bele a
5193  1|                hangzik, de a kóbor piktorok másképpen gondolkodnak, mint az udvari
5194  2|                 haragudjam.~ ~Az estét és a másnapot, mint a postabélyegről láthatod,
5195  1|                     sietett, Villányiné egy másodpercre elsápadt, de aztán ő is
5196  1|               némelyek orosz nagyhercegnek, mások vilnai gyárosnak mondtak
5197  1|         tapasztalatlan katonák, már egészen máson jár az eszük, mint hogy
5198  1|           türelmesen): Nem, én nem gondolok másra, mint hogy a kötelességemet
5199  1|           külvilágban az átlagember szerény maszkját viselte, voltaképp egy indiai
5200  1|                párisi Marignyban táncol s a Matin utolsó oldalán egy furcsa
5201  1|                 gondolnak; a huszonhat éves matrónáknak, akik az életet sokkal jobban
5202  1|                  úrnője a kedves, fehérhajú matronát épp úgy meghódította, mint
5203  2|             Ilyenkor Giovanni, az én dalmát matrózom, gyorsan igazított egyet
5204  1|                  szememtől, hogy a megnyert maximum-tételét az asztalon felejtette s
5205  1|                  volna róla az udvari ember máza, de az asszonyt ez az illetlen
5206  2|                      Mikor a templom színes mécseit, a szobrok aranyos diadémjét,
5207  2|                   úgy alszik, mint a havasi medve!...~ ~Ádám, aki mindeddig
5208  2|                    az ünnepies pillanatban! Mefisztó oltárhoz vezeti Gretchent -
5209  1|                  kis ujjakat, melyek szelid megadással tűrik az ostromot.~ ~Villányiné (
5210  1|                     hogy aztán öntudatlanul megadja magát. Hol van most az ironizáló,
5211  1|                  meglepett férfit s mielőtt megakadályozhatták volna, berontott a lakásba,
5212  1|                 események történtek, melyek megakadályozzák, hogy holnap, a rendes időben,
5213  1|                     Bécs közt hófúvás miatt megakadt a délutáni gyorsvonat s
5214  1|                    se tartják magukra nézve megalázónak, hogy egy magányos és szomorú
5215  1|              fetrengsz egy idegen lakásban, megalázva, félig ruhátlanul, míg a
5216  2|                   nem volna-e okosabb dolog megállani?~ ~Öt óra volt, ködös, csúnya
5217  1|            hátrafordult az utca sarkán.~ ~- Megálljak? - kérdezte suttogva.~ ~
5218  1|                 rajta, s csak nehezen tudja megállni, hogy a foga vacogását eltitkolja):
5219  2|        Patak-Berényen, amely a legközelebbi megállóhely, otthon leszek.~ ~Mintha
5220  2|                    a nyilt pályán egyszerre megállott. A majki hegyszakadékban
5221  1|                  mely az öreg budai házakat megaranyozta. Mikor később visszatért
5222  1|                     nem szeretsz többé, hát megbántad, hogy  voltál hozzám?
5223  1|                asszony még mindig szepegve, megbántott gyermekként néz maga elé,
5224  1|                     A világ érdememen felül megbecsül, a betegeim szeretnek s
5225  1|                    A tiszteletreméltó hölgy megbecsülhetetlen kincs volt a Villányiék
5226  1|                    beteg szivem is komolyan megbecsüli magát s egyetlen éjjel se
5227  1|                   látvány az egész testében megbénította volna.~ ~Ekkor fölemelte
5228  2|                   Majd vacsora közben aztán megbeszéljük, hogy mit csináljunk?...~ ~
5229  1|                   garderobe-ból előszedett, megbeszélte a legújabb nizzai divatot -
5230  2|               mentünk a vén paraszthoz, aki megbillentette előttünk a kalapját. A pince
5231  2|                    kivánt. Én természetesen megbillentettem kissé a fejemet, de szó
5232  1|                     most, mikor az a rossz, megbizhatlan, beteg szivem is komolyan
5233  1|                   Szükségem volna tehát egy megbízható detektivre, aki azt a rejtélyes
5234  1|                   komornyikjával - ez a fiú megbízhatóbb volt, mint az amerikai Pinkerton-vállalat, -
5235  1|            pillanatig a páholy mélyéből. És megbizonyosodván róla, hogy végre kettesben
5236  1|                hetekben már szinte sértőleg megbizott bennem, pár nap óta rohamosan
5237  1|                     egy indus fejedelem van megbízva, idelátszik a Cote d’azur
5238  1|                     rejtőzik.~ ~A gróf: Már megbocsásson...~ ~Villányiné (könnyű
5239  1|                jelent valamit?~ ~Villányiné megbólintotta a fejét.~ ~- Csodálatos, -
5240  1|                  lesz, aki az egész világot megbolondítja...~ ~A jóslat félig-meddig
5241  1|            lehetetlennek tartja, hogy én is megbolondulhassak egy kissé? - kérdezte elpirulva.~ ~-
5242  1|               mondom neked, hogy valamennyi megbolondulna érted. Még én is ki tudom
5243  1|                 messziről! Ha férfi volnék, megbolondulnék érted.~ ~Villányiné: Oh
5244  1|                   asszony ügyet se vetett a megbotránkozására, hanem suttogó hangon folytatta:~ ~-
5245  1|                  szinte remegett az őszinte megbotránkozástól:~ ~- Hallatlan, hogy ezek
5246  1|                  hogy tíz fiú közül nyolcat megbuktat s hogy az jár a legrosszabbul,
5247  2|                   mint e környéken mondják, megbuktatta megint a borosüveget. Talán
5248  1|                     tette hasonlóvá.~ ~- Ha megcsalná, akkor is igazabb emberi
5249  1|                iránt, akit ily gyalázatosan megcsalnak s aki egy gyermek hitével
5250  1|                   Akkor is így beszélne, ha megcsalnám az uramat a maga kedvéért? -
5251  1|                    átélted. Engem nem lehet megcsalnod, - én a szemedből olvasom
5252  2|                     akit a felesége esetleg megcsalt, akit a szeretője cserbenhagyott?
5253  1|                színei az óriási gobelineken megcsillognak. Tíz percnyire tőlük hétköznapi
5254  2|                 Palim, most végre csakugyan megcsíptem egy hamisítatlan kalandot,
5255  2|                világoskék szemét. De vajjon megcsókolhatom-e valaha,  Isten? Beatrice
5256  1|               összecsókolhatnám! A kezét is megcsókolnám, mert az egyetlen bátyámat
5257  1|                    a szállodája nevét, majd megcsókolta a bátyját és kisurrant a
5258  2|            szomorúan gyújtotta föl otthon a megcsorbult petróleumlámpát és fejét
5259  1|                 ujjongva a férfi.~ ~A szíve megdobbant, a szeme szikrázott: e perctől
5260  1|                     lényt sejtett. A szívek megdobogtak az izgalomtól, a tüdők zihálva
5261  1|                  rózsás arcszíne kellemesen megdobogtatta a szívét, csodamódra imponált
5262  1|                  beszél? - szólott most egy megdöbbent férfihang.~ ~- A házmesterné,
5263  1|               találják tartóztatni, annyira megdöbbentette, hogy minden etikett ellenére
5264  1|               vakmerőségének tudata annyira megdöbbenti, hogy szédülve támaszkodik
5265  1|                büszke lenne  és az életét megédesítené...~ ~Felkapta a fejét és
5266  1|                    melynek gügyögése olykor megédesítette az életemet, fekete vércsöppek
5267  1|               vagyunk itt, hogy az életedet megédesítsük, akik elpusztulnánk, ha
5268  1|                     mert magam is ugyancsak megéheztem...~ ~Karonfogva vitte át
5269  1|                   ne érezze magát boldog és megelégedett teremtésnek. Az ő szemében
5270  1|                    a doktora?” - Alázatosan megemlítettem a Villányi tanár úr nevét,
5271  1|               cigaretták vannak.~ ~Mariska: Megengeded, angyalom?~ ~Villányiné:
5272  1|                  őket, hogy szinte gőgösen, megennivaló méltóságérzettel szolgáltatják
5273  2|          kisasszonyok távozta után rendesen megeredt a pajkosság és a fiúkhoz
5274  1|                   egyszerre csak magának is megeredtek a könnyei s míg ajkát édes
5275  1|                     én beteg szívem mindent megérez: maga most egy naiv gyermekmesével
5276  1|      Kecskeméti-utcában, mintha a kocsis is megérezte volna, hogy gazdáját súlyos
5277  1|                     könyökével másodszor is megérintette a király szárnysegédét.~ ~-
5278  1|                    a következő nap reggelén megérkezik, s arra kérte, hogy rögtön
5279  1|                   mely ezt a gyönyörű napot megérnie engedte. Oly élénken látta
5280  1|                  hogy nekem örömet okozzon. Megérti-e, hogy milyen boldog vagyok,
5281  1|                   közé tartozik. Nem tudom, megértik-e ezt a férfiak, de én, lássa,
5282  1|                  beteg szívemmel, éppen úgy megérzem, mint a köszvényes az északi
5283  1|                    És szegény, beteg idegei megérzik, hogy ez a pompázó virág
5284  1|               érezte, hogy asszonyát valami megfejthetetlen titokzatosság veszi körül,
5285  1|                     nyugszanak, a térdeplők megfeketült tölgyfájára, a hófehér szárnyasajtók
5286  1|                      hogy valaha mégis csak megfeledkezem magamról? Nekem nem az uram
5287  1|                    melyről már félig-meddig megfeledkezett, most minden vérét a fejébe
5288  1|                    gondolni, hogy én valaha megfeledkezhetem magamról, hiszen sokkal
5289  1|                     akiről még máig se birt megfeledkezni...~ ~Kezét nyújtja a grófnak,
5290  2|                     kiderült, hogy a rumról megfeledkeztek, Páfrány gondolkodás nélkül
5291  1|              bocsátani, hogy egy pillanatra megfeledkeztem magamról.~ ~Villányiné (
5292  2|               tulajdonosát... A ház úrnője, megfeledkezvén asszonyi méltóságáról, keservesen
5293  1|                készülne): Persze nem szabad megfelejtkeznie róla, hogy egy ügyetlen
5294  2|                    tervezett frigy teljesen megfelel az intenciómnak. De a lantot
5295  2|              egyszerre divatba jött, szinte megfélemlítve beszéltek róla:~ ~- Csodálatos
5296  2|                     azonban bizonyos kéjjel megfelezném veled.”~ ~A kényeztetett
5297  1|                    a kicsikéktől, de idegei megfeszülnek az izgalomtól; hogy egy
5298  2|              nagynéninek mondta el bizalmas megfigyeléseit. A nagynéni végighallgatván
5299  1|               lehettem hát mindenkinek; aki megfizetett és kedves volt hozzám. De
5300  1|              szemeiben jóságos mosollyal, a megfölebbezhetetlen itéletet kimondta. A vonagló,
5301  1|                 sülve, de szemmelláthatólag megfogyva és rossz állapotban került
5302  2|                   emberek iránt, akik előre megfontolt szabályok szerint rendezik
5303  1|                      hogy ilyen kegyetlenül megfoszt a józan eszemtől?~ ~Ragyogó
5304  1|                  öntudatától és az álmaitól megfosztotta. És a kislányos szeme, melyet
5305  2|            ajánlatot tette. Huszonnégy órai meggondolási időt kértem tőle, de most,
5306  1|                  gróf: Ezek után kétszer is meggondolom, amíg még egyszer tüdőgyuladást
5307  2|                   ujságokban - még okvetlen meggyilkolja.~ ~Éjfél után, ahogy a vendégszobában
5308  1|                  aki minden földi fájdalmat meggyógyít...~ ~Hány év választotta
5309  1|                     emlékeztet... Én foglak meggyógyítani, meg a kis gyermekeid, akik
5310  1|               olvassa. Szerencsére mindjárt meggyógyul, ha a szabónője meglátogatja...~ ~
5311  1|                    napon könnytelen szemmel meggyónt neki; erőszakkal rákényszerítette,
5312  1|                   Amit ott látok, az jobban meggyőz az isten jelenlétéről, mint
5313  1|                     hangja szinte vibrált a meggyőződés hevétől.~ ~- Oh igen, szívesen
5314  2|                 haját és így szólott komoly meggyőződéssel:~ ~- Nem szeret, mert szelid
5315  1|                  fölteríti a kis asztalkát, meggyújtja a borszeszt a szamovár alatt,
5316  1|                     úgy élt, mint én, annak meggyűlik a dolga, amíg a magához
5317  1|                   emlékezetembe, mindörökre meggyűlöltem őket és a tizenhatéves gyermekszívem
5318  1|                mosolyog): Oh igen!~ ~Mélyen meghajol a gróf előtt, aki kezét
5319  1|                    szőke fejét barátságosan meghajtja s mialatt átlátszó arcocskája
5320  1|                    akik hófehér fejdíszüket meghajtják előtte, a havas háztetők
5321  1|               uracskám, maga már bizonyosan meghal az éhségtől, hiszen kora
5322  1|                      hogy az ostobaságaimat meghallgatja, hogy engem, az ágról szakadt
5323  2|                      de most, hogy téged is meghallgattalak, látom, hogy negyvennyolc
5324  1|                   nehogy Gärtner kisasszony meghallja. A sápadt leány a mindjobban
5325  1|                      hogy egy elejtett szót meghalljon. Ő az egyedüli, aki belelát
5326  1|                  Hazudsz, hazudsz, hazudsz! Meghalsz a vágytól, hogy a nyakamba
5327  1|                    mindenki kedvese, inkább meghaltam volna, minthogy idejöjjek,
5328  2|                     nem mondom tovább, mert megharagszik.~ ~- Ugyan, hogy gondolhat
5329  1|                     sírjon már, mert nagyon megharagszom és akkor várhat , hogy
5330  2|             Klárikától szeliden.~ ~- Nem... Megharagudna, ha bevallanám...~ ~Ádám
5331  1|                   méltóságos tanár úr talán megharagudnék érte.~ ~A tanár: Valami
5332  1|                    is tartanak. Nem tetszik megharagudni, ha ezeket a rajongó kis
5333  1|                  néznek  s mindez annyira meghatja, konsternálja és boldoggá
5334  1|                  kérdezte valami szégyenlős meghatottsággal, mely ott égett a nevető
5335  1|                      Villányiné: Nem is fog megházasodni?~ ~A gróf: Sajnos, attól
5336  2|                     már a  pajtások igazi meghittségével mondtuk el egymásnak a titkainkat.~ ~
5337  2|                    hogy Márta néni ismételt meghívása következtében végre is elhatároztuk
5338  1|                  fehérhajú matronát épp úgy meghódította, mint engem, aki a legnagyobb
5339  1|                tavasz még mindig nem tudott meghonosodni Budapesten; pár verőfényes
5340  1|                     azt a nagy áldozatot is meghozta, hogy engem a barlangomban
5341  1|                 habozva nézett körül, aztán meghúzódott egy kapu mögé, ahonnan az
5342  1|               kezdtek körülötte s jókedvűen meghuzogatták a rövid kabátját.~ ~- Dejünt
5343  1|                  szűk szoknyáját anyáskodva megigazgatta.~ ~Alice asszony oly kétségbeesve
5344  2|                     részéről minden lehetőt megigért. Azután egyedül maradtam
5345  1|                     fiú két liter tejecskét megigyék...~ ~A tanár egy-egy ágynál
5346  1|                     mondott, csak a Lujzika megijesztésére szánt tréfa lett volna.~ ~-
5347  2|              lágyszívű fickó, de most mégis megijesztette az a felelősség, melyet
5348  1|                 Lábujjhegyen tovább mennek, megilletődött pillantást vetve az ünnepies
5349  1|         leghálátlanabb teremtése volnék, ha megindító vergődése hidegen hagyna.
5350  1|                vállára. És közömbös hangon, megindulását leplezve, így szólott:~ ~-
5351  2|                  tizenegy óra tájban szokta meginni a reggeli teáját... A kis
5352  2|                     év van, könnyűszerrel megirok két-háromszáz verset. Mint
5353  1|              öltözékét rendbehozta, a tanár megírta a receptjét, majd egy habozó
5354  1|              kedvesem, az én számomra nincs megirva, hogy valaha igazán boldoggá
5355  1|                    hogy ilyen kiváló embert megismerhet.~ ~A lakásán meglepetés
5356  1|                     kis Villányi Mariskával megismerkedett.~ ~Ez az emlék, melyről
5357  1|                   legboldogabb teremtés, ha megismerkedhetnem vele. Hiszen oly szép, oly
5358  1|                   el. Majd akkor, ha jobban megismerkedtünk egymással. Nincs miért panaszkodnom,
5359  1|            gyűlöltem őket, mióta a legelsőt megismertem. Akkor tizenhat éves voltam, -
5360  1|                  apostolt, aki napról-napra megismétli a biblia csodáit. Micsoda
5361  1|             Csöndesen, szinte észrevétlenül megisszák az egész üveg pezsgőt, a
5362  1|               perccel később. A két asszony megitta a teáját, végigkóstolta
5363  2|                itcénél, de hozott, amennyit megittunk, a magyar paraszt áldott,
5364  1|                ahányszor jóllakott, de most megjavult a sorsa, mert Villányi méltóságos
5365  2|                    volt, aki olyan ábrándos megjegyzéseket irt bele mindennap a naplójába.~ ~-
5366  1|                    meggondolatlan és ostoba megjegyzésre ragadtatja magát): A maga
5367  1|                     lovagjai, valaki hangos megjegyzést tett , - ő nem látott,
5368  1|              vacsorákon és házibálokon való megjelenéstől, ahol mindig tiszteletteljes
5369  1|                    vaságyak komor utcájában megjelenjék, előkelő házai, melyekben
5370  2|                     mely a délután folyamán megjött, hóekét és lapátoló embereket
5371  2|                   lantját is, a lányomat is megkaphatja.~ ~- Köszönöm, - mondta
5372  1|                      hogy az első jelentést megkaphatom?~ ~- Két nap mulva. Parancsolja,
5373  1|             engedelmesek, előbb-utóbb úgyis megkapják a játékszert, amiről függönyös
5374  1|                   Micsoda gyönyörű, színes, megkapó kép volna ez! A lányok -
5375  1|           kisasszony zavartan.~ ~- Oh igen, megkaptam, de rögtön kitaláltam, hogy
5376  1|                  tizenhatéves gyermekszívem megkeményedett, mint a katonáé, aki a véres
5377  2|             vezérkarba lépjek s az embernek megkeményedik a feje, ha az iskola padjából
5378  1|                 merészségre, hogy egyenesen megkérdezem tőle, mi a baja, de az utolsó
5379  1|                      de rögtön résztvevőleg megkérdezték tőle:~ ~- És a tanár úr?
5380  2|                  péti hegyek közt szerényen megkérdeztem tőle:~ ~- Nős ön?~ ~- Hát
5381  1|                      hogy a száraz kenyeret megkeresse. A tanár azonban haragosan
5382  2|           mosolyogva, - éppen a kezét fogja megkérni tőlem...~ ~- Ne tréfáljon...
5383  2|                  kegyetlen Ádám, - a huszár megkérte a kezedet...~ ~Klárika az
5384  2|                  hogy a tihanyi félszigetet megkerüljük. De félórányira a füredi
5385  2|                  nagyteremben - Giovannival megkerültük a fürdőházat, s a zalai
5386  1|                haragudott rám, mert ennyire megkéstem, de pöröljön a szabónőmmel,
5387  2|                hirtelen abbahagyta később a megkezdett diskurzust.~ ~- Sokat látunk
5388  1|              társaságbeli asszony, aki most megközelíthetetlen józansággal ült mellette
5389  1|                előtt, hogy édes arcocskáját meglássam. Nem érezte?~ ~Villányiné (
5390  1|               gyermeket s halkan szólt:~ ~- Meglássátok, hogy színésznő lesz belőle...
5391  1|                   jött ide, reszketve, hogy megláthatják, dideregve a félelemtől,
5392  1|                     sírjon tovább, mert még megláthatná valaki...~ ~Gyöngéden és
5393  1|                     a méltóságos tanár urat meglátják. Az egyetemen az a híre,
5394  1|                     percig, - majd mindjárt meglátjuk, hogy mi a baj? Azt hiszem,
5395  1|                 rávenni, hogy az édesanyját meglátogassa, pedig a jóságos, fehérhajú
5396  1|                  meggyógyul, ha a szabónője meglátogatja...~ ~Harzburg-Waldeck grófot
5397  1|                 csecsebecséket, a király is meglátogatta. A gyönyörű mágnáspalotában,
5398  1|            pillantásai alatt.~ ~- Csakugyan meglátszik, hogy a halálos ágyáról
5399  1|                     ködéből, egyszerre csak meglátta a saját arcát is, a sovány,
5400  1|                    a mindennapi sültecskéje meglegyen...~ ~Villányi ez év szeptemberében
5401  1|                 uborkásüveget, majd nevetve meglegyintette a fiatal leány arcát.~ ~-
5402  1|                     nálad leszek - és az is meglehet, hogy egyszer csak váratlanul
5403  1|                mégegyszer a világra jönnék, meglenne a magamhoz való eszem, s
5404  1|                   Villányi, mikor borzasztó meglepetéséből magához tért, detektivekkel
5405  1|                      ugyebár?~ ~Az ezredes (meglepetve): Oh nem, erre igazán nem
5406  1|                ragyogó és diadalmas volt, s meglett férfikora ellenére oly fiatalnak
5407  1|                      Majd élőszóval mindent megmagyarázok, most csak annyit, hogy
5408  2|                 Isten háta mögé, azt eléggé megmagyarázza a következő levél, amelyet
5409  1|                  vonzódom, kénytelen vagyok megmaradni a legelső választásomnál.~ ~
5410  1|                     beleharap egy mignonba, megmártja a nyelvét a sherryben s
5411  1|                    a csodálatos hangulatban megmártogassam magamat. Az eső a maga cinkostársa, -
5412  1|                     látszott, aki pár órára megmártogatja szárnyát a napsugárban,
5413  1|               súlyos kellemetlenségtől kell megmentenie...~ ~Ki volt ez a gyönyörű,
5414  1|               köszönetet mondjon neki élete megmentéseért. A gyönyörű szál katona,
5415  1|                     anélkül, hogy asszonyát megmenthette volna, - s szegény idegeit
5416  1|                  ura és a gyermekei számára megmentsük. Számíthatok , hogy a
5417  1|                  hirtelen kifáradt, vonásai megmeredtek s szeme üveges mozdulatlansággal
5418  1|                    állanak, akik szoborként megmeredve tisztelegnek a magányos
5419  1|                  volnék. És maga, kedvesem, megmondaná, hogy mi a neve?~ ~A fecsegő,
5420  1|                   mint rendesen - nem tudná megmondani nekem, hogy micsoda hivatal
5421  1|                   van rám.~ ~Villányiné: És megmondhat mindent, amit gondol? És
5422  2|                  kellene csak, hogy magának megmondjam... Furcsa huszár, hogy naphosszat
5423  1|                  hozok valakit...~ ~Mariska megmondta a szállodája nevét, majd
5424  1|                   is képtelenné tette, hogy megmozduljon, most hihetetlen energiává
5425  1|              világon?~ ~Villányi most végre megmozdult, szemét a levegőből a cipőjére
5426  1|               időmmel. Mit szólna hozzá, ha megmutatnám magának a budapesti látványosságokat?~ ~
5427  1|                     A gyermekeidet se fogod megmutatni nekem? - kérdezte sírástól
5428  1|                  hogy Margit főhercegnőt is megnézethetnők vele?” - A király unokája,
5429  1|                angyalok mostanában szívesen megnézik a pikáns francia vígjátékokat...~ ~
5430  1|                   Waldeckek régi műkincseit megnézze. Maga talán nem tudja, hogy
5431  1|                  Csakugyan azt akarja, hogy megnézzem a budai várpalotát?~ ~Az
5432  2|                   fogadja, hogy sohasem fog megnősülni? Igen; uram, ön egy jellemtelen
5433  2|              komolyan s aki az első partiet megnyeri, azzal fogok együtt lakni
5434  2|                abban, hogy egy felolvasásra megnyerjék. És egy bálon, a hídépítő
5435  1|                    a szép szememtől, hogy a megnyert maximum-tételét az asztalon
5436  1|                   eszmélt föl, mikor a kapu megnyilott előtte s egy öreg komornyik
5437  1|               Belátom, hogy ez kissé őskori megnyilvánulása a szeretetnek, de nem szabad
5438  1|              esővíztől nedves gyalogjáróra. Megnyomja a csengetyű gombját - a
5439  1|                  borult. Ekkor újra és újra megnyomta a fehér gombot, a csilingelés
5440  1|                      Gärtner Irén.”~ ~Kissé megnyugodva jött ki a postahivatalból,
5441  1|                     Nem, én fogok idejönni. Megnyugtathat, hogy a nyomozás a legnagyobb
5442  1|                  naiv gyermekmesével akarja megnyugtatni az idegeimet. Az én hideg
5443  1|                  melynek érintésére béke és megnyugvás költözött a betegek szívébe,
5444  1|                    szakáll s mely sápadt és megnyúlt volt az éjjeli virrasztásoktól.
5445  1|                   nem láttam.~ ~Villányiné (megöleli): Borzas kis tollseprőm,
5446  1|                    pedig?~ ~Mariska asszony megölelte a barátnőjét és titokzatosan
5447  1|            született, hogy velem együtt fog megöregedni, hogy maga a gondviselésem
5448  2|                     egy lévita, de mi mégis megörültünk neki. Közeledésünket bizonyos
5449  1|                     haláltól, semhogy ezt a megoldási módot választanám. Mire
5450  2|                százkilencvennyolc csókot... megolvastam...~ ~- És miért nem intett
5451  2|               művész talán holta napjáig is megőrizte volna lelkének harmóniáját,
5452  1|              igyekszik, hogy a nyugodtságát megőrizze): Nem szabad többé visszagondolnod
5453  2|                     édes kis teremtés fogja megosztani veled a kleineck-waldbachi
5454  1|              elrabolnak tőlem. Ha idő előtt megőszülök, ennek a szenvedő emberiség
5455  1|                 csakhogy a te  hírnevedet megóvjam, csakhogy minden fenyegető
5456  1|                     hogy a felség egyenesen megparancsolta a gróf úrnak az utazást.~ ~
5457  1|                  úgy érezte, hogy agyveleje megpattanni készül a titoktól, melynek
5458  1|                    pulzusát, keze jóságosan megpihent egy pillanatra a verejtékes
5459  2|                    éppen leszállni készült, megpillantotta, örömsikoltással borult
5460  1|              csillog, s szinte öntudatlanul megragadja a gróf kezét): Méltóságos
5461  1|               pillanatban visszatérhet...~ ~Megragadta a Villányiné vonagló kis
5462  1|         gyémántoktól csillogó kezei hevesen megragadták a bátyja karját.~ ~- A gyermekeidet
5463  1|                   arról, hogy öt kincsekkel megrakott hajója a tengerbe sűlyedt.~ ~-
5464  1|                        Villányiné (hirtelen megrázkódik, s energikusan kiszabadítja
5465  1|              szegény idegeit mindez annyira megrázza és felizgatja, hogy keservesen
5466  2|                    gondolatra, hogy valahol megrekedünk a hófúvásban s akkor - a
5467  1|                      mely észrevehetetlenül megremegett a kedvese kutató pillantásai
5468  1|                 gróf (még mindig mosolyog): Megrémit kis leány!~ ~Gärtner kisasszony (
5469  1|                 sírva fakad).~ ~Az ezredes (megrémülve): Méltóságos asszonyom, -
5470  2|                      Jenő, amíg a mámorában megrendelt harmadfélszáz pikkolót kifizette,
5471  1|                  szőke asszony mellett, aki megrendülve hallgatta. De némasága csakhamar
5472  1|                 szalon selyembutorai fölött megreszketnek a csillár lángjai, távolabbról
5473  1|                     a látvány, hogy a férfi megriadtan közeledett hozzá s valami
5474  1|                        Mariska: Jól esik és megrövidíti az életemet. Kettős haszna
5475  2|                         Várjon, - hörögte a megrontott poéta, - rögtön hazamegyek
5476  2|                   marad. A szüretelő puskák megrozsdásodnak a padláson, a lányok aratni
5477  1|                 sejtés támadt, hogy az élet mégsem oly tiszta és harmonikus,
5478  1|                havas külvárosba, ahol már a megsemmisülés némasága feküdt az alacsony
5479  2|             kaphatom meg?~ ~- Nem bizony.~ ~Megsemmisülve fordult ki Jenő az utcára
5480  1|                    mondom, hogy nem akartam megsérteni és hogy jóformán nem tudtam,
5481  1|               hidegtől kipirult arcocskáját megsimogassa. A professzor néha derüsen,
5482  1|              hallgatták, majd a beteg arcát megsimogatva, tovább ment a következő
5483  1|                vagyok, hogy néha önmagam is megsokallom. Az élet királyi módon bőkezű
5484  1|                  délszaki napsugár se tudta megszabadítani...~ ~Most már április vége
5485  2|                 üvegtáblán egy kerek lyukat megszabadítsak a dérszövettől.~ ~Ez az
5486  1|                     előre, én nyolcra talán megszabadulok valahogy és utánatok sietek.~ ~
5487  2|                    a bolond Klárikának majd megszakadt a szíve... Csak egy hajszál
5488  1|                  sógornőjének, de egyszerre megszédült, a torkából csukló hang
5489  1|                     fiatal asszony boldogan megszédülve néz körül, mert az az érzése,
5490  1|                   tudnék? Azt az esküdet is megszegted, amit az oltár előtt fogadtál,
5491  1|            ciceronénak bizonyul: Baedeckert megszégyenítő pontossággal mond el mindent,
5492  1|                    a Bernhardt híres képeit megszemléljék, az Arnulf herceg katonai
5493  1|              sarokasztalnál s oly komikusan megszeppent arccal kóstolgatja a halat
5494  1|                    mondják, hogy csodamódra megszépültem. Ezek persze nyomorult hizelgők,
5495  2|                   hogy az akaratom ellenére megszerettem... Eleintén csak némán néztük
5496  1|               olvasta végig a borravalóiból megszerzett antiquár-könyvek sokaságát,
5497  1|                    nem mozdul ki, rejtelmes megszökése hazulról, mikor a tanár
5498  1|                   pár órára feltünés nélkül megszökhessék. Két hét óta száz különféle
5499  1|                      hát gondolkozás nélkül megszökne magával. Ez a haszontalan
5500  1|                    kicsikékre, ha pár órára megszökném hazulról?~ ~Lujzika letörülgetett
5501  1|                    egy szép napon majd újra megszököm, mint kisleány-koromban,
5502  1|             mostanában annyiszor - titokban megszökött hazulról s kalandos utakon
5503  1|                  már tizenöt éves korom óta megszoktam, hogy csak három-négy órát
5504  1|                   csak szükségét érzi, hogy megszólaljon): Nagyon szép itt magánál
5505  1|                     oszlatta el, aki naivul megszólalt:~ ~- Angyal repült át a
5506  1|          izgatottságomban, ha a felséges úr megszólítana...~ ~A gróf: A felséges
5507  2|                 pillanatban nem ez a furcsa megszólítás lepett meg (hogy Andort
5508  2|                     termett bor. Egyébiránt megszólíthatjuk az öreg Somogyi Dánielt.~ ~
5509  1|                   mondhatnám, hogy hirtelen megszomjaztam, de mivel őszinte fiú vagyok,
5510  2|                    tátogatta felénk. Később megszomjaztunk és Giovanni azt ajánlotta,
5511  1|                   maga kezét néha barátilag megszoríthatom s ha tízpercig a világ legközönségesebb
5512  1|                   bajod esnék...~ ~A tanár (megszorítja a felesége kezét. Nagyon
5513  2|             kifogytam az aprópénzből. Ha te megszorulsz, majd én is küldök neked.
5514  2|              visszakérte, ha másnap maga is megszorult...~ ~Ferike néha, vacsora
5515  2|                    versek, amelyek ilyenkor megszülettek! Jenő százszor eldeklamálta
5516  2|                    A hegy magasabb pontjain megszünt minden nesz, a kis bogárhátú
5517  1|             szobáját, - azt hiszem, mindent megtalál benne, amire szüksége van.
5518  1|                     hiszen most bennem kell megtalálnod mindazt, amit a szegény
5519  1|                     minden keleti kényelmét megtalálom... Ezért jöttem ide, - és
5520  1|          tiszteletében neveltek föl s előbb megtanítottak az illemszabályokra, mint
5521  2|                 olasz pajtásaiktól teljesen megtanultak minden tengeri tudományt,
5522  1|            ágyról-ágyra, itt-ott részvéttel megtapogatta egy-egy sápadt ember pulzusát,
5523  2|                   igérte, hogy a ruhapróbát megtartjuk...~ ~ IV.~ ~A hadsegéd csak
5524  2|                    ember az egész életén át megtartogat. Ez valóságos pikáns, bizarr
5525  1|                  melyért egy lelkesedésében megtébolyodott impresszárió ezer márkát
5526  1|                     is látom, hogy az arcom megtelt és kiszinesedett, sőt a
5527  1|                     a kérdésére, ha viszont megtesz nekem egy szívességet: vesse
5528  1|                      A leány (elvörösödik a megtiszteltetéstől, hogy a nagy ember az ő
5529  1|                 csak azért, hogy a bendőjét megtölthesse? Nem csodálkozom rajta,
5530  1|                     falat egész a padmalyig megtöltik, a bőrkötéses, feketehátas,
5531  1|                várószobákat és a télikertet megtöltötték, már feltünően türelmetlenkedni
5532  1|              bennünket.~ ~Villányi Mariska (megtörli a szemét s elszántan fölugrik
5533  1|                 másodszor: ha már csakugyan megtörtént volna az a csoda, hogy valakibe,
5534  1|               képekre, az ósdi butorokra, a megtompult tükrökre, a kicsike szalonokra,
5535  2|                  Jaj, mit szólna a mama, ha megtudná, hogy nekem valaki kezet
5536  1|                      talán csak akkor fogja megtudni a halálomat, mikor én már
5537  1|              bizonyult: még azt se sikerült megtudnia, hogy Mariskája kinek a
5538  1|                     levelet hozott, melyből megtudtam, hogy csábítóm már valahol
5539  1|                     az ablaknál áll, később megüt néhány billentyűt a zongorán,
5540  1|                  sarkában. A fiatal asszony megütődve nézi az udvarlóját, aki
5541  1|                  Villányiné: A férfiakat is meguntad?~ ~Mariska: Ha annyira ismernéd
5542  1|                     hódító lovag vagyok; ha meguntak, engedelmes rabszolgává
5543  1|                 maga gyötrődő életével kell megváltania a nagy, a naiv, a bizakodó
5544  1|                  hozzám. De ne félj, minden megváltozik egyszer: közel az idő, amikor
5545  1|                  emberiséget a fájdalmaitól megváltsa. Oh igen, még az ő hermetikusan
5546  1|                     ragaszkodik hozzá, hogy megvárja a méltóságos urat.~ ~A professzor
5547  1|                     elé. Gärtner kisasszony megvárta, míg a fiatal asszony elolvassa
5548  1|              könnyenhívő, fiatal asszonykát megvédjen...~ ~Kezét nyújtotta az
5549  1|                     a rendelőszoba butorait megvehette, a sivár ebédutáni órák,
5550  1|             partnere fiúsan komoly és mégis megvesztegetően bájos arcát s miközben a
5551  2|                fordítva a fejemet, bizonyos megvetéssel válaszoltam:~ ~- Egyedül.~ ~-
5552  2|                  egyik fauteuilben és kissé megvető mosoly kiséretében öntött
5553  1|                   pár magyar szó állott:~ ~„Megvetsz? Gyűlölsz? Kitagadsz? Én
5554  1|                  csók volt, maga bizonyosan megvette volna. Miért jött ilyen
5555  2|               kannibál még akkor is könnyen megvigasztalódnék, ha a felesége azonnal cserben
5556  1|                    nélkül, de a fájdalomtól megviselve nyugodott bele egyetlen
5557  1|                mondani szokták...~ ~A tanár megvizsgálta a piros-pozsgás katonát,
5558  1|                  ezt a silány támogatást is megvonták tőle: a gyermek Budapestre
5559  2|                csősz. Nemrégiben jártak itt megyei urak, biztattak bennünket
5560  1|                    titka, ami a nyugalmában megzavarná. És mégis úgy érzem, hogy
5561  1|                     volna, ha a nyugalmában megzavarnók.~ ~A gróf (fölteríti a kis
5562  2|                   meg, hogy a boldogságukat megzavarom... A fenséges úr akaratából
5563  1|              megbánta, hogy a mulatságomban megzavart. Ugy-e hogy nem tévedtem,
5564  1|                    is kigyulladt!~ ~A kulcs megzörrent a zárban, az ajtó felnyilt
5565  1|         Szaléz-utcába. Itt már ismét gyalog mehetsz a 30-as számig; ebben az
5566  1|                  kabátját.~ ~- Dejünt haza, mejt máj a delet isz elhajandoztát, -
5567  1|                 alig észrevehető, fájdalmas melankóliával nézett a leányra s tréfás
5568  2|               minden vágya, érzéseim minden melege és lángolása. Ez a felületes,
5569  1|                    kezük összeér, a hangjuk melegebbé lesz: most már két titokban
5570  2|                  leemelte a szőnyeghálóról, melegen rázta meg a kezemet.~ ~-
5571  2|               házikók hallgattak a nyáresti melegségben, a fák között rigók és tengelicek
5572  1|                     bátyja nyaka köré s míg melle fuldokolni kezdett a sírástól,
5573  1|                lágyan odasimult a fiatal  melléhez, fülét kutatva fektette
5574  1|                férfi, aki benne van, igazán mellékes.~ ~*~ ~Harmadnap délelőtt.
5575  1|                betegségen kivül van még egy mellékfoglalkozásom is.~ ~Villányiné: Ugy tudom,
5576  1|                   szemébe a bástyára vezető mellékutca sarkán.~ ~- Kérem, - mondta
5577  1|                    van Normandiában s aki a mellényzsebéből fél Budapestet kifizethetné.
5578  1|                      végigkopogtatta a huga mellét, aggódva meghallgatta az
5579  1|                nézni, a hangodat hallani és melletted ülni itt a hosszú éjszakákon,
5580  1|              játékos és boldog gyermek volt mellettük, s aki most lehajtott fejjel
5581  1|                  kopogtatott egyet-kettőt a mellkasán, aztán nevetve vállat vont.~ ~-
5582  1|               hajtotta fülét egy-egy ziháló mellkasra, mely kínosan kapkodott
5583  2|            faille-csokrot tűzött foszladozó mellvértje fölé. És amíg a tükörben
5584  1|                     a szmokingból kifehérlő mellvértjére, Villányiné pedig az évad
5585  2|                  könnyezve pengette az édes melódiájú húrokat. És ilyenkor születtek
5586  1|            szerecsen-zenekar játszik párisi melódiákat, olyan jelmezekben, aminőket
5587  1|                   dáma anyai nagynéném, aki méltatlanul sokat tart az öccsére s
5588  1|                     egyetlen pillantásra se méltatta, holott ő kifejezhetetlenül
5589  1|                 hogy mi férfiak nem vagyunk méltók az asszonyok szerelmére.
5590  2|               haragszik?~ ~- Nem tartom önt méltónak arra, hogy haragudjam.~ ~
5591  2|                     megfeledkezvén asszonyi méltóságáról, keservesen sírdogált a
5592  1|                 szinte gőgösen, megennivaló méltóságérzettel szolgáltatják ki magukat
5593  2|             ismeretségben. Eleinte bizonyos méltóságteljes hallgatással fogadtam mindezt,
5594  1|                     megyek hozzá.~ ~- Akkor méltóztassék elfáradni a körúti Simonyi-udvarba,
5595  1|                    már félórával ezelőtt el méltóztatott távozni hazulról.~ ~- És?~ ~-
5596  1|                    Mindketten gondolataikba mélyednek, de a gróf lassankint közelebb
5597  1|                esténkint az ágyban, a lelke mélyéig megbotránkozva azon, hogy
5598  2|                   azokról az eredményekről, melyekkel a gyakorlati földművelés
5599  2|                     szedett elő a garderobe mélyéről... Mikor a lusta Ádám felnyitotta
5600  2|                     föl; nos, kitalálnád-e, melyiket? Csak ráncold össze a homlokodat,
5601  1|                Rivieráról, a kék tengerről, melyre juliusi napsugár tűz, a
5602  1|                 nyakát, mintha nála keresne menedéket valami borzalmas rém ellen,
5603  1|                     ész nélkül való, lihegő menekülésére a havas gyalogjárón, mikor
5604  1|                  magán kivül kiáltotta:~ ~- Meneküljön gyorsan, hogy itt ne találják...
5605  1|                    Milyen  innen tehozzád menekülni, a te tisztaságodhoz, a
5606  1|                     lapozgat a luxusvonatok menetrendjében. Fátyolos pillantása azonban
5607  1|                 rögtön kiütne a forradalom. Menjetek csak Lujzikával előre, én
5608  2|                vessünk horgonyt a hajóval s menjünk ki csónakon a partra. Úgy
5609  1|                         Lábujjhegyen tovább mennek, megilletődött pillantást
5610  1|               hasznom lenne abból, ha el is mennék az anyakönyvvezetőhöz? Ez
5611  1|                     az apostol, akit áldott mennybéli hatalmak küldtek a sötét
5612  1|                     láthatólag emelkedett a mennyezet felé s a napsugár egyszerre
5613  1|                    kapuboltozatban, melynek mennyezetén egy ódon vaslámpa égett.
5614  1|                    tapadt a külvárosi szoba mennyezetére. Oly ijesztő volt ez a látvány,
5615  1|                  fölött, végigjárja a szoba mennyezetét s valami ismeretlen távolságban
5616  1|                     vastag szőnyeg borul, a mennyezetről kovácsoltvascsillár függ,
5617  2|                       folytatta Peyer úr, - mennyi kára volna abból, ha nem
5618  1|                    pedig - ha színházba nem mentek - önérzetes arcocskával
5619  2|                fürdőházat, s a zalai partok mentén siklottunk tova a vitorlással.
5620  1|             elmesélsz nekem, amit Cannestól Mentoneig összeszedtél.~ ~*~ ~Tíz
5621  1|                egyetlen teremtésről, akinél Mentonetól Cannesig se találtam még
5622  1|                    találja az életét? Isten ments, egy borzalmas tévedés áldozata
5623  1|                  halad a romlás felé, nincs mentség!~ ~Harzburg-Waldeck gróf,
5624  2|                 Somogyi Dánielt.~ ~Közelébb mentünk a vén paraszthoz, aki megbillentette
5625  1|                    középkori óra ezüstfinom menuettje szólalna meg a láthatatlan
5626  2|                félénk, hogy csak a szemével mer szólni hozzám...~ ~- Meg
5627  1|                annyira csábítónak találtak, meredten, majdnem tébolyodott fénnyel
5628  2|                 majorral elkéstél, akárhogy meregeted is a szemedet...~ ~Roulant
5629  2|           töméntelen vasúti kocsi ablakából merengtek el az olasz égbolt kékségén, -
5630  1|                 ide-oda, kezével titokzatos méréseket végzett, majd vigyázva felhúzta
5631  1|       aszfaltbetyárok pillantása! Kérem, ne meressze úgy rám a szemét, mert rögtön
5632  2|                  direktornak egy napon az a merész ötlete nem támad, hogy Pagonyi
5633  1|                  Méltóságos úr, tudom, hogy merészség, amit teszek, tudom, hogy
5634  1|                  érthetőnek fogja találni a merészségemet.~ ~A gróf: Mindenekelőtt
5635  1|                    elszántam magamat arra a merészségre, hogy egyenesen megkérdezem
5636  2|                    nem birják meg az óriási méreteket, a föld misztikus púpjai
5637  1|                 attasé áll, aki szoborszerű merevséggel várja a pillanatot, mikor
5638  1|                   az asszony úgy érzi, hogy mérhetetlen távolságban van a nagyvárostól,
5639  2|                    korcsmánkban talján bort mérnek, Arácson, Csopakon, Eőrsön
5640  2|                   kikerült...~ ~- Nono, nem merném kutatni az igazi okot...~ ~
5641  2|                    És egy bálon, a hídépítő mérnökök elite-bálján, a jelenlevő
5642  2|               májusi napon oltárhoz vezette Mersich Klárikát, körülbelül így
5643  2|              konyhát bújta, majd a spájzban mérte a fűszereket egy csillogó
5644  1|                  Tudtam, hogy  - és mégse mertem idejönni, mert féltem, hogy
5645  1|                alatt vagyok-e, ezer és ezer mértföldnyire a helytől, ahova édesapát
5646  1|                  nélkül való csúfolkodásban merül ki?~ ~Mosolyogva, de fölhevült
5647  1|                 bárkák százai szétroncsolva merülnek el körülötte a hullámokban.
5648  1|                karácsonyhajnali gyermekálma merült volna föl váratlanul a multak
5649  1|                   Az asszony annyira el van merülve a sötét vasúti töltés szemlélésébe,
5650  1|              ágyánál, akiknek a magam néhai meséit elmondhatnám. Mindent unok
5651  1|                  tanár (bólint): Oly szép a meséje, hogy az öreg Dickens is
5652  1|             lábacskáin, melyek a hamupipőke meséjére emlékeztetik. A két asszony
5653  1|                egyiptomi hercegnő vagyok, a mesék hercegnője, akit a régi
5654  1|                      Az ablak mellett ködös meseképek módjára tünnek el a kivilágított
5655  1|                    valami furcsa történetet mesél el egy fejedelmileg berendezett
5656  1|                     betegszobába követte. - Mesélek neki hallgatói rajongásáról,
5657  1|             gyakorlatomból különös dolgokat mesélhetnék. Akárhány asszony van, aki
5658  1|                   foglaljon helyet, - aztán mesélje el nekem, hogyan van megelégedve
5659  1|               történelmi hivatásának. Miért meséljek magának sokat? Klári egy
5660  2|                  tréfás vasúti történeteket mesélt és szakasztott úgy viselte
5661  1|                     is. A laikusok csodákat meséltek róla, kartársai pedig elismerték,
5662  1|               mondta félrefordított fejjel. Meséltem nekik a kékszemű nénikéjükről,
5663  1|                      oly lehetetlennek, oly meseszerűnek tünik föl előttem, hogy
5664  1|                    A leány: Valami bolondos mesét mondanak... egy hideg, havas,
5665  2|                emeletes nyaralóval, ahonnan messzelátóval nézegettek a yacht hófehér
5666  1|                   Budapesten. Nagyon nagyon messzire eltávozom tőletek - és a
5667  2|                   nem tartozik az igazságos mesterségek közé. Egy májbajos úriember
5668  1|                 segítségemre lesz?~ ~- Ez a mesterségem.~ ~- Akkor kérem, hogy fogjon
5669  1|                    A tanár: Megszokta már a mesterségét? Nem fél? Nem borzong már
5670  1|                   föl rólunk, hogy értjük a mesterségünket.~ ~- Tehát két nap mulva!
5671  1|                     lesz közöttünk huszonöt méternél nagyobb differencia. A minap
5672  2|                 játszotta, míg Laki a humor mezején aratott hét vármegyében
5673  1|                        olyan volt, mint egy mézeshetes asszonyka, aki halálosan
5674  1|                végig a nagy várost határoló mezőkön, a kivilágított fülkékben
5675  2|          cseppentette volna valami bujazöld mezőség közepére. Somogyi Dániel
5676  1|                    lenne, mint a drágalátos Mici grófnénak...~ ~Lujzika annyira
5677  1|                  Nincs egy  szavad a régi Micidhez, akit valamikor a térdeiden
5678  1|                 törvény volt, hogy Villányi Micikét senkise említi a professzor
5679  1|                   utolsó falatot lenyelte. „Miféle rejtelmes útja lehet?” -
5680  1|                   Villányiné (beleharap egy mignonba, megmártja a nyelvét a sherryben
5681  1|                       Drága óra? Boldogság? Miket nem képzel! Én egyáltalában
5682  1|                veszélyt minden perc növeli. Mikorra gondolja, hogy az első jelentést
5683  1|                   délelőtt táviratot kapott Milanóból; Ville Anny asszony küldte
5684  1|                  kaméliák fehérlettek. Ez a milieu annyira elüt eddigi életétől,
5685  1|                     a hamisítatlan középkor milieuje: az elsuhanó árnyékok vén
5686  1|                  nekem, - ennél stílszerűbb milieut igazán nem választhatott
5687  1|                   rajtam kivül ifjú és öreg milliárdosok, botránypörökbe keveredett
5688  1|                     látom, még maga se lett milliomossá, - mondta az egyenes beszédű
5689  2|                    Minit Pougeney márkiné a Milliós örökség-ben mondja, van
5690  1|                     János-utca felé. Májust mimelő, aranyfényű októberi nap
5691  1|                    a fogatlan nagyköveteket mind-mind szívesen odaadnám, ha maga
5692  2|                     de én ijedten dugtam el mindakettőt, nehogy ez a bolond fiú
5693  2|                 megtisztelt a jelenlétével. Mindannyi közt ez a jellemtelen kalandor
5694  2|               minden ivadékom, de a venyige mindannyinak becsületes kenyeret adott.
5695  1|                     gróf: Ketten vagyunk és mindazok távol vannak tőlünk, akiknek
5696  1|                     jobbnak tetszett előtte mindazoknál, amiket a hosszú virrasztás
5697  1|             sétakocsizását. Mit következtet mindebből, Jánossy úr?~ ~- Még mindig
5698  1|            összeroskad, de félig aléltan is mindegyre a szédülő asszonyt látta,
5699  1|                   irtózott? Mit szólt volna mindehhez halott anyja, aki valamikor
5700  1|                nagyon boldog lesz, - hiszen mindene megvan hozzá, hogy gyönyörűnek
5701  1|                    merészségemet.~ ~A gróf: Mindenekelőtt foglaljon helyet, - és tegye
5702  1|                vette észre. Mi haszna, hogy mindenem megvan, mint valami uralkodó
5703  1|              álmodom, hogy a madame Thérèse mindenes-szakácsnője a vállamat razzia...~ ~A
5704  1|                országban, a csalhatatlan és mindenható tudomány szimbolumává, mely
5705  1|                      És a vérében van, hogy mindenkit boldoggá tegyen, akit a
5706  1|                      hogy  voltál hozzám? Mindenre kérlek, felelj, hiszen ki
5707  1|               elmondhatnám. Mindent unok és mindentől borzadok itt, ha elképzelem,
5708  1|                     Értünk, akiknek te vagy mindenünk, bátornak és erősnek kell
5709  2|                 gazdája oly szigorúan vette mindezeket, mintha a világ sorsa egyedül
5710  2|               verejtékes munkában tölteni - mindezekről szentül azt gondolta eddig,
5711  1|                férfiak közé, pár pillanatig mindhárman elhallgattak s a zavart
5712  1|                   hajtotta, a lármára, mely mindkettőjüket oly hirtelen magukhoz térítette
5713  2|                      Az együttélés most már mindkettőnkre kínos lenne... Szerettem
5714  1|                   kisasszony: A gróf úrtól. Mindnyájuk sorsa, jövője, boldogsága
5715  2|         gyöngeségeket, melyek olykor-olykor mindnyájunkon úrrá lehetnek. Ne beszéljetek
5716  2|                történt mindez - és most már mindörökké így lesz-e? Klárikának eszébe
5717  1|             őszbeborult úr a közoktatásügyi miniszter volt, aki most mutatkozott
5718  1|                    inkább egy nyugati állam miniszteréhez, mint szerelmi kalandokkal
5719  1|                 mondom, hogy a nyugalmazott minisztereket kivétel nélkül pallos alá
5720  1|                     is belátod, hogy a volt miniszterelnöknek mégse adhatok kosarat?~ ~
5721  1|                  erről a kitünő emberről. A miniszterelnököt is ő állította talpra, mikor
5722  1|              Villányiné: Az uramat egy volt miniszterhez hívták, - a kormány az oka,
5723  1|                   vissza kell menni, mert a minisztérium éppen az ellenkező oldalon
5724  2|                 generálisokat, vezérkart és minisztériumot. A poéta szemét elfutotta
5725  1|                     és hajlongva búcsúzik a minisztertől, aki a kezét mosolyogva
5726  2|                   várakozó művészekhez:~ ~- Minit Pougeney márkiné a Milliós
5727  1|                   Mikor Villányiné később - mintegy véletlenül - benézett a
5728  1|                      ha a nagyságos asszony mireánk hivatkozik...~ ~Villányi
5729  2|                  hát döntse el a sors, hogy mitévő legyünk? Ugyebár holnap
5730  1|                  Nagyon meghatottan): Nincs mitől tartanod, - ez a szomorúság
5731  1|                     következő táviratot:~ ~„Mme de Ville Anny, Montecarlo,
5732  1|                bizalmával jár a láthatatlan mocsár fölött. A kis medika úgy
5733  1|                  régi századokban épült, de modern, kényelemszerető és jóízlésű
5734  1|                     szeretetnek egy perverz módja is van, amiről maga még,
5735  1|          beleszeretett a komoly és ünnepies modorú férfiúba, akire haldokló
5736  2|                bágyadtan törtettünk előre a mogyoróbokrok közt. Engem egyszerre elkapott
5737  1|                száraz hangon.~ ~A fiatal  mohón nekiesett a blúzának, pár
5738  1|                   panaszait meghallgatta, a mohóság, mellyel kicsikéit esténként
5739  1|                pillangó könnyelműségével és mohóságával halad elháríthatatlan végzete
5740  1|                     alamuszisággal alszik a monakói vár alatt. Én persze gőgösen
5741  1|               támasztotta a kezére.~ ~- Nem mondaná meg, hogy mi a célja velem?
5742  1|                leány: Valami bolondos mesét mondanak... egy hideg, havas, januári
5743  1|                  most tehát mindent el kell mondania, amivel a gyönge fejecskémet
5744  1|                   mondva, kis leány, erre a mondására büszke lehet. Bennünket,
5745  2|                    citálták egy-egy érdekes mondását, s a tea mellett elismeréssel
5746  1|                fojts meg, hanem fejezd be a mondatot.~ ~Mariska: Közelről még
5747  1|                ismételte:~ ~- Drága szívem, mondd meg, hogy mikor jössz el,
5748  1|            lehetetlenséggel határos. Hogyan mondhatná meg a méltóságos asszonynak,
5749  2|                        Pardon, most már nem mondhatod be a kvárt majort, - szólt
5750  1|                        A tanár: Ez jól volt mondva, kis leány, erre a mondására
5751  1|                      hogy valami duplatokás monstrum lett belőlem. Az alkalom
5752  1|                  levél január 17-én kelt, a monte-carlói Grand Hotelben.~ ~Kedves
5753  1|            táviratot:~ ~„Mme de Ville Anny, Montecarlo, Grand Hotel. Ha teheti,
5754  1|                 jogot ahhoz, hogy úrnőjének morált prédikáljon? Micsoda arccal
5755  2|                mondta baljóslatúlag Ádám.~ ~Mord kedéllyel ette a vacsoráját,
5756  1|                  rézcsatornában lefolyó eső mormogását. A nyitott kandalló tüze
5757  2|              hársfatea, amit egy fehérkötős mormogó gazdasszony állít az éjjeliszekrényemre.
5758  2|                városligeti fasorban, ekként mormogott magában:~ ~- Negyvenöt forint
5759  2|                     teszem, mint a velencei mórt...~ ~Ádám, hazatérve egy
5760  1|              leseperte ruhájáról a sandwich morzsáit s édesen mosolygó fejét
5761  2|            bevallanám...~ ~Ádám egy könnyet morzsolt szét a szemében.~ ~- Mondja
5762  1|                     a komornyik benyitott a mosdófülkébe.~ ~A legény suttogóra fogta
5763  1|               meglehetősen kifáradva állt a mosdófülkében, míg kocsija, mellyel beteglátogatásait
5764  1|                volna. A szép szeme, a drága mosolygása, a gyerekei arca, az ura
5765  2|                 fordul meg más, mint a mama mosolygós fésülőnője, aki minden ujságról
5766  2|                felelt volna, finoman szembe mosolygott velem. Majd hirtelen felugrott
5767  2|                     ismered az én borzasztó mosolyomat! - idegesen szorítottam
5768  2|                 sziklás partját szünetlenül mossák a langyos, simulékony habok.
5769  1|             kocsiját nem használja, - pedig mostanáig sohase engedte el a mindennapi
5770  1|                  milyen tragikus gondolatok motoszkálnak a fejemben, pedig a világot
5771  1|               aktacsomóból egy írást, amely mozaikszerű darabocskákból van összeragasztva):
5772  1|                melyből néha egész estig nem mozdul ki, rejtelmes megszökése
5773  1|                  receptjét, majd egy habozó mozdulat után végigsimogatta a fiatal
5774  1|                    szerelmére. A hangunk, a mozdulataink, a világfelfogásunk, az
5775  1|                     iskolában, akinek még a mozdulatait is irásba foglalják a történetirók?~ ~
5776  1|                  megmeredtek s szeme üveges mozdulatlansággal tapadt a külvárosi szoba
5777  1|           egymásután. Most csöndes légy, ne mozdulj, amíg a szívverésedet meghallgatom...~ ~
5778  1|                     emeletén. Két napja nem mozdult ki a lakásáról; most mélyen
5779  2|                       Lehetetlen. Innen nem mozdulunk, míg a hold föl nem jön.~ ~
5780  2|                     római katholikus és 9 a Mózes törvényét követi. Hogy a
5781  1|            udvarlóját, aki szintén megáll a mozgó hálóterem szőnyegén.~ ~Villányiné:
5782  1|                     mögött nem támadt semmi mozgolódás; a házra holt és kisérteties
5783  1|                 hátradőlt a kocsi párnáján, muffját az arca elé tartotta, nehogy
5784  1|                     Ő mutatta meg neki régi műkincseinket is és büszkén elárulhatom
5785  1|                 jött, hogy a Waldeckek régi műkincseit megnézze. Maga talán nem
5786  1|                      hogy Villányinét nem a műkincsek iránt való rajongása csábította
5787  1|                  leány arcát.~ ~- Menjen és mulasson jól, - a kicsikék, nyugodt
5788  1|                 mégis ismerős névre akadt a mulatóhely szereplői közt: Marie de
5789  1|                teszi értem s én nagyszerűen mulatok, ha eszembe jut, hogy most
5790  1|                 vele, mert megbánta, hogy a mulatságomban megzavart. Ugy-e hogy nem
5791  1|                    Ezzel olcsó és nagyszerű mulatságot szereznénk az országnak.~ ~
5792  1|                     a Mátyás király vitézei mulattak, elolvasta a márvány-emléktáblákat,
5793  1|               érdekes regénytöredékekkel is mulattat. Ezt, ugyebár, valami német
5794  2|                   ez a borzasztó idő el nem múlik.~ ~- Nálatok? De hiszen
5795  1|              mindeddig csak azért élt, hogy muló gyönyörűségeket szerezzen
5796  1|                     melyben az egész lelke, multjának minden fájdalma és jövőjének
5797  1|                     feltünt a nizzai Casino Municipal-ban s ezer rubeles bankjegyeket
5798  1|               tollseprő vagyok. Nizzában, a Municipalban, láttam egy párisi asszonyt,
5799  1|                  azért, mintha ez a csekély munka a terhére volna, hanem azért,
5800  2|                     a délelőttöt verejtékes munkában tölteni - mindezekről szentül
5801  1|                    Akkor kérem, hogy fogjon munkához késedelem nélkül, mert a
5802  1|                  Most is bűnnek tartaná, ha munkaidejéből a szórakozásra is elfecsérelne
5803  1|                     nem igen szabadultunk a munkától, Öt felé pedig már rendesen
5804  1|                      Szabad?~ ~A tanár: Sőt muszáj, mert most már nagyon kiváncsivá
5805  1|                     nehéz, angol butorok, a műszeres üvegszekrények s a bársony
5806  1|                  rád. De a feleségemnek nem mutathatlak be, mert ő nem értene meg
5807  1|              elszomorítsam. Most pedig hadd mutatkozom be, ahogy illik, hiszen
5808  1|             királyfiakat fogadják a sógorom műtermében. Eddig van.~ ~- És maga
5809  1|                    villája mögött fejedelmi műtermet rendezett be, ahol a Rembrandt
5810  1|                   mint hogy itt nyilvánosan mutogassam magamat...~ ~Élnivágyástól
5811  2|            többnyire az emberi kegyetlenség műve. Hallgassátok meg Páfrány
5812  2|                   fogja érteni, hogy kedves művei kissé alkalmatlanok igen
5813  1|                 volt a bizalmas embere.~ ~A művelt rendőr még tovább is magyarázgatta
5814  2|               szeretője cserbenhagyott? Ő a művészben nem látja az embert s azt
5815  2|               szólott a kiváncsian várakozó művészekhez:~ ~- Minit Pougeney márkiné
5816  2|                    avatta föl őket elismert művészekké, de tehetségük nem gátolta
5817  2|              kritika - igazuk van a haragvó művészeknek - nem tartozik az igazságos
5818  1|                  színpompájáról, a müncheni művészekről, akik keresztlábú asztalok
5819  1|                  hinné el neki, hogy csak a művészetek iránt való rajongás hozta
5820  1|               inkább kőműveslegényhez, mint művészhez hasonlított, egy sportinges
5821  1|                    azt mondja, hogy francia művésznő, s mivel amúgy se ismeri
5822  1|         törvénytelen házasságban élt drámai művésznőjével, végül a gróf, Villányi
5823  1|                     ódon patinájára, a régi művű fegyverekre, melyek a szőnyeges
5824  1|                     százaira, melyek szinte múzeumi hangulatot keltenek a lelkében.
5825  1|                  látta, a szívében temetési muzsika bongott és gyászdalok akkordjai
5826  1|                  mintha az édesen beszűrődő muzsikában gyönyörködnék.~ ~- Nem felel?
5827  1|                táviratokban hívták a vidéki nábobok betegágyához, akik bizonyára
5828  1|                  Györgyhöz, aki a pálvölgyi nádasból egyenesen Münchenbe költözött.
5829  1|                 nagyvárosi bérpalotákban és nádfödeles viskókban tengette életét,
5830  2|              egyszerre csak bekanyarodott a Nádor-utca felé, ahol e pillanatban
5831  2|                 évvel ezelőtt született egy nádor-utcai ház üveges folyosója mögött.
5832  2|                     tudom, hogy ön végre is nagybecsű firkálásaiból tengődik,
5833  1|                  jár a legrosszabbul, aki a nagyfejűektől protezsáló levelet visz
5834  1|                  villákról, melyekben orosz nagyhercegek szerelmeskednek, az eldugott
5835  1|                    ült, akit némelyek orosz nagyhercegnek, mások vilnai gyárosnak
5836  1|                   hozatott és elhajtatott a nagykörútra. A detektiv irodájában komoly
5837  1|                    fogatlan, de bájos, öreg nagykövetek ülnek, akik csöppet se tartják
5838  1|            szerecsen-zenekart és a fogatlan nagyköveteket mind-mind szívesen odaadnám,
5839  1|                  gavallérosan megnyitotta a nagyközönség előtt, a déli órákban óriási
5840  2|                    verskötetéért kapott egy nagymező-utcai kiadótól, hazamenet, a városligeti
5841  2|                  könyvekről, kismosásról és nagymosásról, vacsorapénzről és vasárnapi
5842  1|                   órára volt szüksége, hogy nagynehezen széppé tegyen. Most azonban
5843  1|                  nem regényhősnőknek, hanem nagynéniknek, garde-oknak vagy tudósoknak
5844  2|                    egy komoly és tapasztalt nagynéninek mondta el bizalmas megfigyeléseit.
5845  1|               hazudott Lujzikának: a vidéki nagynénit csak szorultságában találta
5846  2|                  viselt, mint egy káptalani nagyprépost.~ ~Jenő meggyújtotta a szivarrudat
5847  1|                    malomtulajdonosához, aki nagyra volt vele, hogy hetvenhatéves
5848  1|             veszedelem fenyegeti.~ ~A gróf (nagyranyitja a szemét): Tőlem kér kegyelmet
5849  1|                   asszisztens, mikor néha - nagyritkán - hazakerült, boldogan és
5850  2|                szólott:~ ~- Egyedül utazik, Nagysád?~ ~Félre sem fordítva a
5851  1|                     megrázta a fejét.~ ~- A nagyságának  darabot vissza kell menni,
5852  1|            éreztetni vele e kivételes férfi nagyságát? A fiatal leány boldogan
5853  2|                 előkelő úr, akit hódolattal nagyságoltak meg a pincérek. Jenő lazacot
5854  2|       Balatonfüreden reunion készült este a nagyteremben - Giovannival megkerültük
5855  1|              ismeretlen folyócskák mellett, nagyvárosi bérpalotákban és nádfödeles
5856  1|               mérhetetlen távolságban van a nagyvárostól, a huszadik század józanságától,
5857  1|                     magamról, hiszen sokkal naivabb, minthogy a rossz és a becstelen
5858  1|                nézett a grófra, szeme csupa naivitás és szendeség volt, a szűzies
5859  1|                     volna körül magát, ez a naivszemű, igénytelen és csodalátású
5860  2|             borzasztó idő el nem múlik.~ ~- Nálatok? De hiszen a te szüleid
5861  1|                felsőbb lény állana előtte): Nana, ez már valóságos szerelmi
5862  1|                   szemét, mintha hirtelen a napba nézett volna. A gőgös, büszke,
5863  1|                    idelátszik a Cote d’azur napfénye s a kövér zöld, olajos fákon
5864  1|                   eső a maga cinkostársa, - napfényes időben eszembe se jutott
5865  1|                    teremtéseknek mint maga, napfényre, táplálkozásra és sok-sok
5866  2|                       A közös csatangolások napjaiban barátkozott össze Ferike
5867  1|                     asszonyokra, akik egész napjukat elveszettnek hinnék, ha
5868  1|           jövendőbeli terveit kidolgozta, a napkeleti fejedelmek is kényelmesen
5869  1|              selyemnadrágos gavallér, aki a napkirály éjjeli parkünnepein táncolt.
5870  2|         megjegyzéseket irt bele mindennap a naplójába.~ ~- Nos, engem nem ismersz
5871  2|                  váci-utcai kolostorából, a napokban egy ismeretlen falusi postabélyeggel
5872  2|                havelockját, míg Laki némely napokon csillogó lovagcsizmájában
5873  1|                   öreg kisasszony volt, egy Napoleon-korabeli nagynéni, aki állítólag
5874  2|                    egy gamin. És a százhúsz napos asszony, aki egy korrekt
5875  1|                   Öt nap óta se éjjelem, se nappalom, mindig csak arra a délutánra
5876  1|             kicsikéket s  ideig élvezte a napsugarat, mely az öreg budai házakat
5877  1|              képviselője; az egyik a falusi napsugáron edzett, egészséges fajé,
5878  1|                 embert attól az esős, nyári naptól, mikor új diplomája volt
5879  1|                Elszászban pillantotta meg a napvilágot, de később elkeseredve,
5880  1|                  húsvét reggelén kialudt. A narancsszagú, aranyfoltoktól csillogó
5881  1|                      ha ebben a léghuzamban náthát vagy torokgyuladást kapok.~ ~
5882  1|             őrizkednie kell még a legkisebb náthától is. Tudja, hogy tegnap estétől
5883  1|                    s amelyben a gyerekkorom Nautilusának minden keleti kényelmét
5884  1|             könnytelen pillantása egyszerre nedvessé lett előtte, mikor az asszony
5885  2|                    volt, hogy szeptemberben négerré sülve jelenjek meg ismét
5886  2|        pályatársához:~ ~„Édes öregem, küldj négy- vagy ötszáz forintot, mert
5887  1|             gondolkodott komolyan, amikor a negyedik elemiben elbuktatták a földrajzból,
5888  1|            külvárosban?~ ~A hangos társaság negyedóra mulva ott volt a tornyos
5889  1|                 adósa...~ ~A keztyűs katona negyedóráig csevegett a szép asszonnyal,
5890  1|                     a magyar főrendiháznak, négyemeletes házai voltak a körúton,
5891  2|               Klárikának eszébe jutott az a négyes, melyet Ádám egy novemberi
5892  2|              nagyságos névestéjének második négyesére, mikor te majdnem sírtál -
5893  1|                   huga halálába, visszatért négyhetes utazásából. Állítólag gyanus
5894  1|                     egy pillantást vetett a négyszáz éves lépcsőre, ahol valamikor
5895  1|                   és napsugara áradt felém, négyszer egymásután végigolvastam.
5896  2|             egyszerre csak felnyilott s egy négyszögletes, ezüst csatokkal kivert
5897  1|                 többé kielégítetlen vágyai. Negyven éves volt, de a hajába már
5898  1|                     láttam, pedig tudtommal negyvenfokos lázzal is végignézi a szinházi
5899  2|                össze ez a gyönyörűségteljes negyvenkét nap. Klárika junius közepén
5900  2|                meghallgattalak, látom, hogy negyvennyolc óra mulva se tudok határozni
5901  1|                    ágyánál, akiknek a magam néhai meséit elmondhatnám. Mindent
5902  1|             kegyelmes asszonynál még kaphat néhányat...~ ~Pajzánul a szomszéd
5903  1|                 rendelőszobájában, s miután néhányszor együtt vacsoráztak az egyik
5904  2|                   volt a legelmésebb, aki a nejét, - majd hiszen fogod olvasni
5905  1|                  kis gyermekei most kezdtek nekifeküdni az irás és az olvasás tudományának;
5906  2|                   mivel a szemeimet mereven nekiszögeztem a jégvirágos ablaknak, makacsul
5907  1|                    lány végigment a korzón, nekivágott a Lánchídnak, melyen valóságos
5908  2|                  Protestánsok Hetiközlönyé”-nél.~ ~Együtt ballagtunk fölfelé
5909  1|                    az egész világon, s hogy nélkülem unalmas vergődésnek találja
5910  1|              gyermekkora, a diákévek millió nélkülözése, a fűtetlen szoba, ahol
5911  1|                volna álmodni a küzdelmek és nélkülözések éveiben. A kis leány pompásan
5912  2|                lordot s a Laki úr bárója is nélkülözte a finomabb nüánszokat. Az
5913  2|                     mondták a maguk szomorú némaságában:~ ~- Nem szeret az uracskám,
5914  1|              sikátorokon, melyek a középkor némaságával meredtek feléje s becsöngetett
5915  2|                     a havelockját, míg Laki némely napokon csillogó lovagcsizmájában
5916  1|                     jókedvű óriás ült, akit némelyek orosz nagyhercegnek, mások
5917  1|              mindenkinél alkalmasabb arra a nemes feladatra, hogy egy könnyenhívő,
5918  1|                Chopin-valcert játszott, s a nemesen szomorú hangok, egy boldogtalan
5919  2|                együtt elvonultan él az ódon nemesi kúriában, évhosszat a vendégeiket
5920  1|                    gondolta? Pedig maga , nemeslelkű és őszinte és maga csupa
5921  2|                 kitapsolta. Páfrány és Laki némileg sápadtan köszönte meg a
5922  2|                     mint egy halinás csősz. Nemrégiben jártak itt megyei urak,
5923  1|               aggkorát, hogy a legfiatalabb nemzedéken is túltett. A tiszteletreméltó
5924  2|                  volt, de kitünően értett a nemzetgazdasághoz is: a tizenöt forintból,
5925  1|                ernyős lámpái alatt előkelő, nemzetközi társaság ül, az országutak
5926  1|                   kaptam levelet egy vidéki nénémtől, aki arról értesít, hogy
5927  1|                   tekintettel, mellyel öreg nénik a betegek húsleveskéjét
5928  1|                   Meséltem nekik a kékszemű nénikéjükről, aki rózsás fiatalságában
5929  2|                 kerek kétszázat?~ ~- Mert a nénikém elzavarta...~ ~A ravasz
5930  1|                  pedig a jóságos, fehérhajú néninek ez a nagy legény az egyetlen
5931  1|             hozzájuk:~ ~- Csókoljátok meg a nénit, - ő épp úgy szeret benneteket,
5932  2|                     a szemét, míg a kocsi a népes utcákon át haza vitte őket...
5933  2|                   oktatása jár az osztatlan népiskolákban. A Tamáshegy közepe táján,
5934  2|             leánykám kezére, mint valaha, a népmesék idejében, a százszorszép
5935  2|                 látszik, olvasott valamit a népmesékből, így szólott a mosolygó
5936  1|                   évükön, nem is szépek, de népszerűségük a divatos politikusokéval
5937  1|                csontjaimat!~ ~A kis Jancsi: Netem isz összetöjöd!~ ~A kis
5938  1|                 illette, hírét se ismerte a neuraszténiának, de csöpp hijja volt, hogy
5939  1|                 üveges télikertben izgatott neuraszténiások forgatták a Fliegende Blätter
5940  1|               hevert. Látszólag a szereplők neveit tanulmányozta, de szemének
5941  1|                  minden percemet az unokáim nevelésére fogom fordítani...~ ~Mikor
5942  1|                  ment a dolga: ebédkosztért neveletlen külvárosi gyerekeket tanított
5943  1|                     Angliából szerződtetett nevelőnő dédelgette. Villányi professzor:
5944  1|                     Kegyed a Villányi-babyk nevelőnője? - kérdezte remegő hangon.~ ~
5945  1|                      aki afféle helynélküli nevelőnőnek látszott: a leány olcsó
5946  1|                 szegény katonának? Én még a nevem napján is kocsisbort iszom.
5947  1|                     helyre jöttem. Csak a nevemet hallgatom el, hiszen ez,
5948  1|          haszontalan kis  talán még rossz néven se venné, ha én borulnék
5949  2|               állandóan gamáslit viselt s a nevesebb irókat, ha szó esett felőlük,
5950  2|                   táncestélyre, a nagyságos névestéjének második négyesére, mikor
5951  1|                     többé. És ekkor sír is, nevet is, és a szeme valami sohase
5952  1|                  Villányiné (fölkacag, de a nevetésében van valami ideges vonás
5953  1|                boldoggá, mert még az ő édes nevetésük se kárpótol azért a fájdalomért,
5954  2|             ösvényeit s ugyancsak a szemébe nevetett volna annak, aki vörösléniás
5955  1|                   ellenkezőleg: maga is jót nevetne velem együtt, ha látná,
5956  1|               kontesznek, akik oly hangosan nevetnek, mintha a század legjobb
5957  1|                    sodrukból s akárhányszor nevetnem kell, ha látom, hogy mennyire
5958  2|                    emberiség előtt. Ádám úr nevetségesnek találta, hogy valaki a szabóját
5959  2|                    elnevette magát.~ ~- Mit nevetsz? - kérdezte Páfrány.~ ~-
5960  1|                  megengedi, úgy-e, hogy így nevezem, hiszen vénasszony vagyok
5961  2|                     többnyire agg hülyéknek nevezte - kijelentették, hogy az
5962  1|                     mulva első tanársegéddé nevezték ki, s e pillanattól kezdve
5963  1|                   rendelőszobába.~ ~- Nincs névjegye, - szólt fojtott hangon, -
5964  2|             névjegyet hozott az ebédlőbe. A névjegyen e sorok állottak: Freiherr
5965  1|                   Az uram - fájdalom - csak névlegesen lakik Budapesten. Amíg az
5966  1|              virágok, melyeket az édesanyám névnapjára vittem, mint a zongoraszó,
5967  1|                    csendéleteit. A regényes nevű fiatal hölgy afféle száműzött
5968  1|                    a fűtött kandalló mellől néz-e ki a havas utcákra, melyeken
5969  1|               asszony éppen az állótükörben nézegeti magát, mikor a szilvaszín-frakkos
5970  2|           nyaralóval, ahonnan messzelátóval nézegettek a yacht hófehér szárnyait.
5971  1|                    uszályos, hajporos dámák nézegették magukat s a virágvázákban
5972  1|                 asszonyokat?~ ~A gróf: Az a nézetem, hogy mi férfiak nem vagyunk
5973  1|                 szomorú kék szemével magára nézne, egyszerre elfelejtené az
5974  1|            szorította, mintha valami sürgős néznivalója akadt volna a hullámzó nézőtéren.~ ~
5975  2|                  két művész magához tért. A nézők azt hitték, hogy a két szinész
5976  2|                 Felsőbakonyvidék egészséges nézőközönsége mást kiván.”~ ~Igy itél
5977  1|          néznivalója akadt volna a hullámzó nézőtéren.~ ~Harzburg-Waldeck gróf
5978  1|                aggódva tekintett a homályos nézőtérre, melyről egy-két kiváncsi
5979  2|                    kacér hölgyei csábítólag néztek a halavány Jenő felé.~ ~-
5980  2|         megszerettem... Eleintén csak némán néztük egymást, most már mindenféle
5981  1|                  csöppet se tartják magukra nézve megalázónak, hogy egy magányos
5982  1|                    is korrektté lett volna. Nézz körül és sülyedj el szégyenletedben:
5983  1|                    hozzá:~ ~- Menjen föl és nézze meg a szobáját, - azt hiszem,
5984  1|                     uram becsületes szemébe nézzek. Ha tudná, hogy mit éreztem
5985  2|              egyedül vagyok - oly szomorúan nézzük egymást a bezárt ablakon
5986  2|                          Ehhez az úrhoz itt ni!~ ~S megkapva az útitársamat,
5987  1|                 Amikor húsz évvel ezelőtt a nikkelórámat elzálogosítottam, csakhogy
5988  1|               Pásztóvölgyre hívtak? Az öreg Nikó kegyelmes úr hirtelen rosszul
5989  1|                     egyiptomi hôtelben és a nilusi dahabijé-n. Mindenesetre
5990  1|                     brilliánsokkal csillogó nimfák mellett, akik egy fantasztikus
5991  2|                         Mit keressz te itt, Nina?~ ~- Utazom Sopronmegyébe.~ ~-
5992  1|             vigyáznod kell, mert az idegeid nincsenek rendben. Óvakodnod kell
5993  2|                 baktatott valahogy s Andor (nini, már csak a keresztnevén
5994  1|                      hanem a fájdalmas arcú Niobéhoz hasonlított, aki könnyezve
5995  1|                előle: a szoba, a butorok, a nippek, az ólomkarikás ablakok
5996  1|                    ájtatos pillantást vet a nippekre és ritkaságokra, a butorok
5997  1|                   az elmult királyasszonyok nippjeiről, s Villányinénak egy pillanatra
5998  1|           jelmezekben, aminőket csak üveges nippszekrényekben láthat az ember. Bordeauxvörös,
5999  1|                 André ugyanis át akar vinni Nizzába, ahol a férjes huga, egy
6000  1|                    borzas tollseprő vagyok. Nizzában, a Municipalban, láttam
6001  1|                 miatt telegrafált föl engem Nizzából Budapestre? Először is:
6002  2|                     az, hogy ebben a fiatal nőben egy régi, kedves barátnőmet
6003  2|                      Páfrány az úgynevezett nobilis apákat játszotta, míg Laki


129-csabi | csacs-eszre | eszte-hala | halad-kemle | kenye-leros | lesbi-nobil | novel-selye | selym-titok | tizen-zuzma
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License