IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Villányi Professzor Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
6004 1| mert a veszélyt minden perc növeli. Mikorra gondolja, hogy 6005 1| egykori kis színiakadémiai növendék a párisi Marignyban táncol 6006 2| érdekes specialitása: a fizető növendékek mind kitüntetéssel végezték 6007 2| tizenöt forintból, amit növendékkorában a statisztálással keresett, 6008 1| volna elfutni innen, de a nők bámulatraméltó komédiás-tehetségével 6009 1| mert én elvileg csak a csúf nőkhöz vonzódom, kénytelen vagyok 6010 2| padjából kikerült...~ ~- Nono, nem merném kutatni az igazi 6011 1| komoly és becsületes kis nőre, aki a rosszaságtól, a könnyelműségtől 6012 1| akinek csokoládégyára van Normandiában s aki a mellényzsebéből 6013 2| húzta a legbúsabb magyar nótákat, kissé megilletődve gondolt 6014 2| A nyomorult, aki az úton nőtelen embernek adta ki magát s 6015 1| néhány jegyzetet írt a noteszébe, a kabátját begombolta, 6016 2| kalandokat hajhász s egy nőtlen ember arroganciájával udvarol? 6017 1| félelmével riad vissza minden nőtől, akinek története van. Hanem 6018 1| végigtáncolhatja... Karolina nővér, a maga gondja legyen, hogy 6019 2| is nélkülözte a finomabb nüánszokat. Az ilyesmi jó lehet a fővárosban, 6020 1| páholyból egy őszbeborult úr nyájasan integetni kezdett a tanár 6021 1| ölelő karomra, mellyel a nyakadat magamhoz szorítottam? Mindent 6022 1| kis gyermekeim épp úgy a nyakadba csimpaszkodnának, mint te 6023 1| mely a Villányiné gyönyörű nyakához tapad.~ ~Villányiné (vérvörösen 6024 1| vidéki tánciskolában, aki a nyakamat kövér karocskáival magához 6025 2| chevreaux-cipők, a cilinder, a nyakkendők és a vacsora. De ezt is 6026 1| dideregtek a dér alatt és a nyaraló tornya fázósan belefurakodott 6027 1| ekkor, ott az elhagyott nyaralóban, a hóesésbe tekintve, mely 6028 2| néhol egy verandás, emeletes nyaralóval, ahonnan messzelátóval nézegettek 6029 2| bogárhátú házikók hallgattak a nyáresti melegségben, a fák között 6030 1| sápadtan, kibontott hajjal, nyárfalevél módjára reszketve, ott állott 6031 1| Lajos király fantáziátlan nyárspolgár volt magához képest, - mondta 6032 1| a kapu előtt. A nedves, nyárvégi időben sok volt a beteg 6033 1| úgy eltünt, mintha a föld nyelte volna el. A hatodik napon, 6034 1| illemszabályokra, mint a latin nyelvre. Hallott már valamit az 6035 1| akik tüzes szemmel, habzó nyelvvel kóborolnak a boldog tűzhelyek 6036 2| néha ternót vagy quaternót nyerjek az estéli tombolák alkalmával. 6037 2| fekete bőrtáska jelenik meg a nyilás előtt. Ezt a csinos podgyászdarabot 6038 1| zárban, az ajtó felnyilt s a nyilásban megjelent a férfi: egy vörös 6039 2| is meggondoltam, hogy e nyilatkozattal csupán a szegény Irmát teszem 6040 2| volt-e csinos, erről nem nyilatkozott a fenséges úr, de már az 6041 1| pillanat mulva már meg is nyilik a vasas tölgyfakapu, mely 6042 1| barna, cirádás szárnyasajtók nyilnak, melyeknek színe a kripták 6043 2| között, itt-ott nagy rózsák nyiltak; egy-egy magányos házból, 6044 1| gazda tette lakályossá. A nyirkos kövekre vastag szőnyeg borul, 6045 1| A ház ég a fejük fölött! Nyissa ki azonnal az ajtót, mert 6046 1| Csöngetésére maga Jánossy úr nyit ajtót, aki mély tisztelettel 6047 2| Tavaly már csak itt-ott nyitogatták föl a présházak ajtaját, 6048 1| melyekben kényeskedő álpáciensek nyögdécseltek, a rendelő-óra, mely naponként 6049 1| könyörületet, hogy tíz fiú közül nyolcat megbuktat s hogy az jár 6050 2| gyermekkel áldott meg - és nyolcezerforintos, világoskék szalonomban 6051 1| hogyne!~ ~A tanár: Reggel nyolckor?~ ~A leány: Ötkor is ott 6052 1| csak Lujzikával előre, én nyolcra talán megszabadulok valahogy 6053 1| akkor kivételesen csak nyolcvanezerbe számítjuk darabját. Ajánlom, 6054 1| válaszolt és a hugának e nap óta nyoma veszett. Most látta meg 6055 1| borzasztó titoknak jött a nyomára. Pár pillanatig sápadtan 6056 1| hogy Budapesten valami nyomasztó és elviselhetetlen rabságban 6057 2| tudta meg először, hogy mi a nyomor. Este ugyanis százötvenforintos 6058 1| méltóságos úr még maga is nyomorgó orvosnövendék volt s fűtetlen 6059 2| Nős ön?~ ~- Hát olyan nyomorultnak látszom? - mondta elgondolkodva.~ ~ 6060 1| szinte hihetetlen, hogy nyomoruság, könny és fájdalom is van 6061 2| téli napok, víg és kellemes nyomorúság között, a három jó pajtás 6062 1| volt része), eszébe jutott nyomoruságos gyermekkora, a diákévek 6063 1| idejönni. Megnyugtathat, hogy a nyomozás a legnagyobb titokban történik? 6064 1| ajkát édes borzongással nyomta a fiatal asszony arcára, 6065 1| a meleg, az otthonosság nyugalma lebeg a hófehér asztal fölött. 6066 1| mely a jókedvétől és a nyugalmától megfosztja.~ ~Gärtner kisasszony - 6067 1| gróf: Régen mondom, hogy a nyugalmazott minisztereket kivétel nélkül 6068 2| ahogy a vendégszobában végre nyugalomra térhettem, sokáig szemembe 6069 1| természetesen ott lesz a Nyugat leányánál? - kérdezte a 6070 1| társaság ül, az országutak nyughatatlan vándorserege, mely élete 6071 1| tehetek másként. Drágám, nyugodj bele a gondolatba, hogy 6072 2| biztatta Somogyi Dánielt:~ ~- Nyugodjék meg, öreg, majd másképp 6073 1| akarja és nekem bele kell nyugodnom az isten akaratába, legfölebb 6074 1| erővel igyekszik, hogy a nyugodtságát megőrizze): Nem szabad többé 6075 1| már szellős sírboltokban nyugszanak, a térdeplők megfeketült 6076 1| kis szívem, azért nem kell nyugtalannak lenni, - ez inkább elővigyázatosság, 6077 1| Mariska: Oh, csak bizza rám és nyugtassa meg a lelkiismeretét.~ ~ 6078 1| kitaláltam, hogy csak meg akart nyugtatni vele, mert megbánta, hogy 6079 1| gróf (elébe siet, a kezét nyujtja, az arca jókedvű csodálkozást 6080 2| egy félméteres aranyrudat nyújtott át a remegő poétának. Az 6081 1| eszétől...~ ~A kilincshez nyúl, de a gróf oly fölindult 6082 1| bádogágyukat és kerekes nyulakat árul.~ ~Az ezredes: Ha itt 6083 1| melyből didergő kémények nyúlnak bele a téli este szürkeségébe. 6084 1| A szivarokban valóságos occasió van nálunk. Tekintettel 6085 1| mely a gleccserek havát, az oceán opálosan izzó tükrét, a 6086 1| szemét, melynek színe az óceán fölött úszó felhőkhöz hasonlított, 6087 1| vasút fülkéiben, mint az óceángőzösök fedélzetén és a vierwaldstätti 6088 1| tündérgályán vitorlázik végig az oceánon, míg a nagy, fekete, dolgos 6089 1| faggyugyertyája mellett, egy ócska kofferen ülve, mely egyetlen 6090 1| nagyköveteket mind-mind szívesen odaadnám, ha maga helyett én ülhetnék 6091 2| entrecote-ot vacsorált, később odaállították asztalára az ezüstös, vízpárás 6092 2| Melyik huszárt?~ ~- Aki odaát lakik az emeleti lakásban...~ ~ 6093 1| miközben a fiatal nő hizelkedve odabújt hozzá, halkan kérdezte:~ ~- 6094 1| amit egy idegen férfinak odadobtál. Én, a mindenki kedvese, 6095 2| nyugalmas sütkérezésükből, mikor odafenn operettnóták mellett ebédeltek 6096 1| világszerte ismertek, gőgösen odafordította a tanár felé.~ ~- Most nem 6097 1| meredtek az égnek és messziről odahallatszott a város lármája. A rózsaágyak 6098 1| puffot, melyen ült, egészen odahúzta az asszony mellé, s fojtott 6099 1| diákkisasszonyokhoz, hogy szinte odaképzel az ember az ajkai közé egy 6100 1| közismert, fekete lovaival, odalenn várakozik a kapu előtt. 6101 1| hogy mindjárt hízelkedve odasimuljon az öreg kisasszonyhoz.~ ~- 6102 1| üzenetet, aztán szerényen odasompolygott a tűz mellé.~ ~- A méltóságos 6103 1| köré, míg ajka hirtelen odatapad a Villányiné forró, vonagló, 6104 1| ha látom, hogy mennyire odavannak értem, pedig hozzád képest 6105 1| lámpa szelid fényében, mely odavilágított a vastag orvosi könyv csontvázaira. 6106 1| mint egy fázós kis veréb, ődöngött egy darabig a belgyógyászati 6107 1| szerelmeskednek, az eldugott kis öblökről, melyekben a fiatal és életunt 6108 1| valami kicsiny, elhagyatott öbölbe, ahova a hír se jut el Magyarországból. 6109 1| méltatlanul sokat tart az öccsére s gyermekkora óta hűséges 6110 1| rossz gyereknek, aki az öklével akarja beütni a játékosbolt 6111 1| világossága s a fiatal asszony ökölbe szorított kézzel egyenesedett 6112 2| majki hegyszakadékban hat öl magasra gyülekezett föl 6113 1| fölkel a helyéből és az ura ölébe kuporodik. Az arca most 6114 1| mágnáshölgynek látszott, aki selymes ölebecskéje társaságában a júniusi verőfényt 6115 1| besurrant, ahol halálos ölelésben szorította magához utoljára 6116 1| ezelőtt is bűnös csókoktól és ölelésektől lett mámorossá. Oly tisztán 6117 1| addig van jogom, míg az ölelésemet kivánják; kialudt szerelmet 6118 1| s a lehelet finomságával öleli magához az álmodozó asszony 6119 1| homlokukon. Villányi már magára öltötte szárnyas kabátját, mikor 6120 1| rád...~ ~Amíg Mariska az öltözékét rendbehozta, a tanár megírta 6121 1| kastély termeiben exotikus öltözetű palotazsandárok állanak, 6122 1| tanárné éppen befejezte öltözködését; a szobalány az utolsó ecsetvonásokat 6123 2| lakásba...~ ~Mikor Jenő másnap öltözködni kezdett, egy fényes, bár 6124 1| s szomorúan állt meg az öltöző földig érő tükre előtt, 6125 1| suttogva): Be fogunk vonulni az öltözőmbe, ott egy teremtett lélek 6126 2| Dániel tisztes kékbe volt öltözve, mint a zalamegyei parasztok 6127 1| hangjában így szólott:~ ~- Öltözz fel!~ ~És lesütött szemmel, 6128 1| életébe, aki a házasságban önálló és egyenrangú félnek képzeli 6129 2| ünnepi díszét, nem minden önérzet nélkül gondolta:~ ~- Azt 6130 1| ahol a Rembrandt mester önérzetével alkotta meg dilettáns csendéleteit. 6131 2| És amíg a tükörben némi önérzettel szemlélgette előkelő ünnepi 6132 1| könnyet ontson érte?~ ~- Öngyilkos tudnék lenni, ha arra gondolok, 6133 1| gukkerezte s csak ajkának egy-egy önkéntelen vonaglása árulta el, hogy 6134 1| elmesélt, melynek állítólag önmaga volt a hősnője - szomorúan 6135 1| vendéglőkben költött el, a rossz, önmaga-gyártotta cigaretták, amikből száz 6136 1| boldog vagyok, hogy néha önmagam is megsokallom. Az élet 6137 1| Villányi doktor, ami önmagát illette, hírét se ismerte 6138 2| Sürgős beszélni valóm lesz önnel.”~ ~*~ ~Mikor a lámpát eloltotta 6139 1| találkozhatik. Idejött, önnél volt, amíg az ura késő estig 6140 1| közérzésem rossz, ahogy önök, orvosok, mondani szokták...~ ~ 6141 2| helyéből:~ ~- Magukra hagyom önöket... tudom, hogy van miről 6142 1| zongorázni és szavalni fog önöknek, Klári asszony pedig eltáncolja 6143 1| hideg, szürke zuhatagot öntő felhők lebegtek a ködbe 6144 2| úszóruhákat.~ ~A partok rózsáit öntözte néhány kertészlegény, de 6145 1| szemmel rohan a vesztébe s öntől függ, gróf úr, hogy halálútjában 6146 1| készítse el a teámat és öntsön magának is!~ ~A leány (egyszerre 6147 1| borzasztó betegség után.~ ~Öntudata most egyszerre visszatért 6148 1| ami huszonnégy óra óta az öntudatától és az álmaitól megfosztotta. 6149 1| fátyolos hangon, szinte öntudatlan mosollyal folytatta:~ ~- 6150 1| semmit, a halál előtt való öntudatlanság köde borult káprázó szeme 6151 1| gonosz álom, melyet lázas öntudatlansága festett a lelke elé. Ő, 6152 1| bőrfauteuil-eket, melyek szinte öntudatos lényeknek látszanak, a tanár 6153 1| torkát fojtogatja, hogy az önuralmának mindjárt vége lesz, de hősiesen 6154 2| között vesztették el az önuralmukat és a józan eszüket...~ ~ ~ 6155 1| megszöktem...~ ~Ugy-e bár csúnya önzésnek látszik, hogy én a maga 6156 1| szépségét látva, ismét rideg önzéssel kérdezte:~ ~- Megbánta, 6157 1| a világfelfogásunk, az önzésünk: mindez stílszerűtlen, sőt 6158 1| akit soha senkise szeretett önzetlenül.”~ ~Villányi erre a táviratra 6159 1| Lefeküdni, lefeküdni, kis ördögök!~ ~A tanár: Feküdjetek le, 6160 2| golyója.~ ~- Az apám is, az öregapám is, - folytatta, - minden 6161 1| barátnője csúf és elvirult öregasszony-számba megy.~ ~- Hány éves a huga?~ ~- 6162 2| egykori pályatársához:~ ~„Édes öregem, küldj négy- vagy ötszáz 6163 2| agglegény-anyag van. Az én öregségemben nem a női szeretet fog szerepet 6164 2| hivatalos órákat tartson, hogy öregségére takarékpénztári könyveket 6165 1| halmozza el a maga szegény és örökké hálás Irénje.~ ~ ~ ~ 6166 1| asszony. Nem tudom, kitől örökölte ezt a tulajdonságot, hiszen 6167 1| rabszolgaéletére s a maga örökös egyedülvalóságára gondolt, 6168 2| Pougeney márkiné a Milliós örökség-ben mondja, van egy kitünő ötletem. 6169 1| kofferen ülve, mely egyetlen öröksége volt az édesapjától, vörös 6170 1| felvonás derekán váratlan öröm érte: a szemközt levő páholyból 6171 1| látszatot, mintha a világ örömeiről lemondani készülne.~ ~- 6172 1| világon. A fiatalság és az örömök is elmulnak, - még a fájdalmunk 6173 1| hogy kevésszer volt nagyobb örömöm az életben, mint ma reggel, 6174 1| jelentkezett. Villányi Mariska örömrepesve ugrott a nyakába, de mindjárt 6175 2| készült, megpillantotta, örömsikoltással borult a nyakába.~ ~- Csakugyan 6176 1| bennünket, - a sógorom bizonyára örülni fog, hogy ilyen kiváló embert 6177 1| valami gyanus vérszegénység örve alatt, megjelent édesanyjával 6178 1| Minthogy a széttépett irások összeállításában bizonyos jártasságunk van, 6179 1| rövid időt, hogy még inkább összebarátkozzunk egymással.~ ~Karcsú kis 6180 1| mondani, hogy még most is összeborzong a boldogságtól, ha az urával 6181 1| hétköznapokon a szerelemtől összeborzongjanak.~ ~Egy percre elhallgattak 6182 1| lesz: most már két titokban összebújó, eleven, trécselő barátnő 6183 1| hogy karonfogva, édesen összebújva sétálhatnék a gyönyörű kis 6184 2| felugrott a helyéről, a bokáit összecsapta, mint ahogyan a huszártisztek 6185 1| hogy legalább a drágáimat összecsókolhassam?~ ~Gärtner kisasszony megindultan 6186 1| ha drága kis hugocskáját összecsókolhatja. És ez a képzelődés most 6187 1| sógornőmet csak egyszer is összecsókolhatnám! A kezét is megcsókolnám, 6188 1| bele az alkonyatba. Később összecsókolóznak, Villányiné karonfogva kiséri 6189 1| egymásba kapcsolódik, a kezük összeér, a hangjuk melegebbé lesz: 6190 1| két hónap óta minden héten összeesem, - az expresszvonaton is 6191 1| annyira szédül, hogy minden összefolyik a szeme előtt. Később azonban 6192 2| csillagokként tüntek föl a köd összefolyó szürkeségében. Andor, ki 6193 2| Negyvenöt forint csinos összeg és rég láttam ennyi pénzt 6194 1| kikiséri a folyosóig. A leány összegombolja a kabátkáját s lehajtott 6195 1| elnézéssel.~ ~Fölállott, összegombolta a redingotját, majd intett 6196 1| szembenéz a katonával, titokban összehasonlítja látogatóját az urával, s 6197 2| szentjánosi vadásztársaságot összehívjam s mivel Ádám régi vadászcimbora, 6198 1| úgy szeretne valamiképp összehúzódni a nagy bőrfauteuil mélyében, 6199 1| többé egymást?~ ~Villányiné összehúzta magán a hófehér színházi 6200 1| s a kezei hisztérikusan összekulcsolódtak, mintha imádkozni akarna.~ ~- 6201 1| valami szörnyű robajjal összeomlanak s az autó, mely a kapu előtt 6202 1| mozaikszerű darabocskákból van összeragasztva): A levél így hangzik: „ 6203 1| leteszi kezéből a lapot s összeráncolt homlokkal kóstolja meg az 6204 1| korzóján? A fiatal asszony összerázkódik, mintha valami hipnotikus 6205 1| szólni, mert úgy érezte, hogy összeroskad, de félig aléltan is mindegyre 6206 2| aki mindenféle gizgazt összeszed, hogy odahaza lepréselje.~ ~ 6207 1| idegen környezetben, de végre összeszedi magát annyira, hogy a szavát 6208 1| amit Cannestól Mentoneig összeszedtél.~ ~*~ ~Tíz perccel később. 6209 1| láthatatlan kéz olykor hirtelen összeszorította a torkomat. Pompás telem 6210 1| mint akkor, - és mégis összetett kézzel kérem: ne álljon 6211 1| A kis Jancsi: Netem isz összetöjöd!~ ~A kis Alice: Uj, hogy 6212 1| felsikoltanak:~ ~A kis Alice: Apu, összetöröd a csontjaimat!~ ~A kis Jancsi: 6213 1| tehetetlenül, míg a fogai összeverődtek, a keze jéggé vált s a lábai 6214 1| találkozik és villámgyorsan összevillan, mint a damaszkuszi acél; 6215 1| félelemtől és a fájdalomtól összezsugorodva gügyögte:~ ~- Védj meg, 6216 2| gondolkodásával járta az élet ösvényeit s ugyancsak a szemébe nevetett 6217 1| valami megmagyarázhatatlan ösztön azt súgta neki, hogy egy 6218 1| szórakozás nekem, mert olykor öt-hat nap is eltelik, míg a politikában 6219 2| különböző világnézet, mint annyi ötfelvonásos tragédiában, itt is nagy 6220 1| Reggel nyolckor?~ ~A leány: Ötkor is ott volnék.~ ~A tanár: 6221 1| ellen? Ez volna az egyetlen ötlet, mellyel szomorú helyzetemen 6222 2| hangosan kacagtam a bolondos ötletein, mintha még mindig a mi 6223 1| szivarokat kap nálunk, de ha ötöt vesz egyszerre, akkor kivételesen 6224 1| Aligha, mert én csak az ötórást tudtam elérni s lóhalálában 6225 1| hogy a XVI. századbeli ötvösművészetnek itt van a legnagyobb gyűjteménye 6226 1| most, a történtek után, az övébe mélyed... Az a vágy, hogy 6227 1| erőszakosan kibontakoztak az övéből s a fiatal asszony sápadtan, 6228 1| férfiúéba, keze gyöngéden az övéhez simult, mint a bűnbánó gyermeké, 6229 1| tömeg egyszerre a parkba özönlik: a király ugyanis sétát 6230 1| beláthatatlan szalagként özönlött a férfiú elé, akiben egy 6231 1| után megindult a bibliai özönvíz és hideg, szürke zuhatagot 6232 1| mély kongás belevész az özönvízként hulló őszi záporba.~ ~ ~ ~ 6233 1| felöltözködött; fekete ruhát, özvegyasszonyos kalapot vett magára, majd 6234 1| semmitől, de mindenesetre óhajtom, hogy a titkába belelássak. 6235 2| hasonlót sohasem láttak az Ohnet grófnői, ámbár (mint ezt 6236 2| ismerte eddig a himzőrámák, az Ohnet-regények és a penzióbeli levelezések 6237 1| idegesség, de biztonság okáért nem fog ártani, ha a szívedet 6238 2| Ti vagytok mindennek az okai, ti céda, nyomorult teremtések!~ ~ 6239 1| nem árulta el izgatottsága okát, hanem bizalmasan közelebb 6240 2| ötszáz forintot, de három okból nem küldök. És pedig harmadszor 6241 1| Kis csacsim, nincs semmi okod rá, hogy engem sajnálj!~ ~ 6242 1| túlérzékeny, kis Mariskám és okosan teszed, ha minden izgalmat 6243 1| ránk, mert akkor már az okosság is azt parancsolta volna 6244 1| aki váratlanul valami nagy okosságot mondott.~ ~A tanár: Ez jól 6245 2| merném kutatni az igazi okot...~ ~Klárika oly halálos 6246 2| magaslatára jutna. Mi bajt okoz neki, ha a színház és a 6247 2| nagy erkölcsi ellentétet okozott a házasok életében. A tizennyolc 6248 1| és a férfi, aki halálát okozta, szótlanul kimeredt a hóesésbe, 6249 1| tettem boldogtalanná, kinek okoztam én csak egy rossz órát is 6250 1| azért, hogy nekem örömet okozzon. Megérti-e, hogy milyen 6251 1| láthatatlanná lett? A leányt oly oktalan ijedtség fogta el, hogy 6252 1| szerelmi ügyről, melybe oktalanul belekeveredett, s mely az 6253 2| a gyakorlati földművelés oktatása jár az osztatlan népiskolákban. 6254 1| Májust mimelő, aranyfényű októberi nap volt, fél Budapest az 6255 1| soffőrhöz:~ ~- Menjen vissza az Oktogon-térre, vagyis inkább a Szív-utca 6256 2| valamelyik vincellérházban okvetetlenül kapunk néhány korsó hideg 6257 2| mi történik velem?~ ~- Okvetlenül fölfalják a farkasok!~ ~- 6258 1| nagy vizek csöndessége, az olajfaerdők magánya, a menekülés innen, 6259 1| Elviszlek.~ ~Villányiné: Olajfák közé, egy kis fehér házba, 6260 1| napfénye s a kövér zöld, olajos fákon májusi aranyfoltok 6261 1| lebegnének körülötte az olajszagú étkezőkocsiban. Az az impressziója, 6262 1| azonban veszek, mert csakugyan olcsók. (Kiválaszt vagy tíz darab 6263 1| ötszáz darabot, mert ilyen olcsón jó szivarhoz úgyse jut máskor.~ ~ 6264 1| minisztérium éppen az ellenkező oldalon van.~ ~- Hát ez magánház?~ ~- 6265 1| kacérul, miközben lopott oldalpillantást vetett a tükörbe.~ ~- Hogy 6266 1| keresztülsietsz a vásárcsarnokon, az oldalsó kapunál találsz egy másik 6267 1| a butorok, a nippek, az ólomkarikás ablakok s csupán az egészségtől 6268 1| teszek le a jó barátság oltárára...~ ~Villányiné később elbocsátotta 6269 1| idő, az öreg kisasszonyok oltogatni kezdték a lámpákat, a helyiséget 6270 1| maga is egyéniség, aki nem olvad bele az ura életébe, aki 6271 1| délelőtt. Derüsen szép, aranyba olvadó őszi nap, a levegő, melyben 6272 1| nekifeküdni az irás és az olvasás tudományának; s mivel a 6273 1| tréfáljon: későn kel, félnapokat olvasással tölt el, délutánonkint bezárkózik 6274 1| könyveimet és jegyzeteimet olvasgatom?~ ~- Késő van, éjfél elmult 6275 1| jóformán az orvosi lapjait se olvashatta, a jövedelméről legendákat 6276 1| bakfiskorában többre becsülte az olvasmányait az udvarlóinál, hirtelen 6277 2| magányba, ahol romantikus olvasmányokkal tölti az idejét; de kiderült, 6278 1| szomorúságod emlékével, akkor nem olvasnád most habozva ezeket a sorokat, 6279 1| régimódi francia regényt olvasnál, egy kalandos Gaboriau-féle 6280 2| hogy leszünk-e?~ ~A t. olvasó bizonyára kitalálja, hogy 6281 2| Mit cifrázzam soká, t. olvasók: hősöm eddigelé egy rendetlen, 6282 1| akik a fiatalság számára az olvasókönyveket irják?~ ~A gróf: Ha a királyt 6283 1| édesapjától, vörös szemmel olvasta végig a borravalóiból megszerzett 6284 1| választanám. Mire ezeket a sorokat olvastad, én már nem leszek Budapesten. 6285 2| a szerelmes diákok nem olvasták többé olyan áhítattal, mint 6286 1| birodalmában, csakugyan olyannak látszott, mint az apostol, 6287 1| titkait kilesse? Nem fog-e olyasminek a nyitjára jönni, ami kötelességévé 6288 2| új dolgot kivántam; tudod olyasmit, ami a regények minden hősnőjével 6289 2| közös gyöngeségeket, melyek olykor-olykor mindnyájunkon úrrá lehetnek. 6290 1| reszketve gondoltam az öreg omladékra, melyet kivül hideg zuhatagok 6291 2| Tamáshegy közepe táján, egy omladozó pince előtt, valami öreg 6292 1| ezer szerencsétlen asszony ontja a könnyeit, akik lelkiismeretlenül 6293 1| derék kis leány könnyet ontson érte?~ ~- Öngyilkos tudnék 6294 1| suttogó hangon beszél, a nap opállá tompítva szűrődik be a sárga 6295 1| színes tónusa ragyog az opálos lámpák alatt. Egy költő 6296 1| gleccserek havát, az oceán opálosan izzó tükrét, a havasi falvak 6297 1| befejezte a közzeneképp játszott operette-keringőt, de a gróf, aki az első 6298 2| sütkérezésükből, mikor odafenn operettnóták mellett ebédeltek a fürdőhely 6299 1| és harmonikus, aminőnek optimizmusában gondolta.~ ~Mariska még 6300 2| álmos, elbeszélgethetünk egy órácskát...~ ~Páfrány ilyenkor teáért 6301 1| hogy ezért az egyetlen óráért érdemes volt élni, hogy 6302 2| ajánlatot tette. Huszonnégy órai meggondolási időt kértem 6303 1| meghalt, anyja pedig utolsó óráit élte nála - végre megtudott 6304 1| megvehette, a sivár ebédutáni órák, mikor hasztalan várta a 6305 2| kifizesse, hogy komoly hivatalos órákat tartson, hogy öregségére 6306 1| nagyközönség előtt, a déli órákban óriási tömeg hullámzott, 6307 1| lássalak. De nem itt, ahol órákig kellene várakoznod, hanem 6308 1| szép asszonyt hetekre vagy órákra magához láncoljon? Nemcsak 6309 2| egy egész zenekart vagy orgonát lehet kapni bármelyik hangszeres 6310 2| bedöcögtünk. A kis földszintes, őrházformájú állomás előtt föl volt gyújtva 6311 2| mint a gyerek, aki elmosódó óriásokat lát a hegyek körvonalaiban 6312 1| tüdőgyulladáson, mely a pirospozsgás óriást orvul leterítette, már a 6313 1| franc értékű drágaságokat őriz. Marie de Ville Anny az 6314 1| forgóajtón keresztül, melynek őrizetével egy indus fejedelem van 6315 1| akar lenni velem, akkor őrizkednie kell még a legkisebb náthától 6316 1| Lánchídnak, melyen valóságos orkán sivított feléje s anélkül, 6317 1| tőlem telhetőleg mindig őrködni fogok a két ember boldogsága 6318 1| fogalommá lett az egész országban, a csalhatatlan és mindenható 6319 1| mulatságot szereznénk az országnak.~ ~Villányiné: Ha jól tudom, 6320 1| boldogságán marakodjanak. Az országutat a rablók járják, az éhes 6321 1| lépett a sógornőjéhez. És az őrültek rettenetes erejével ragadva 6322 1| el lehetne hinni ezt az őrültséget, mert én arra születtem, 6323 1| tehetetlenségének tudata majdnem őrültté tette: e pillanatban azonban 6324 1| egy lépést se fog tenni az orvos-bátyja tudta nélkül. A kisleány 6325 1| még tisztelkedhessen az orvosa házában.~ ~- A hálámat úgyis 6326 1| dologban valami: a gyermek orvosbátyja szédületes lépésekkel indult 6327 1| fiatalember szerénykedett be az orvoskirály szentélyébe, - Villányiné 6328 1| legalább harminc medika van az orvosnövendékek közt? - valamennyien szerelmesek 6329 1| aki, délben-este szegény orvosnövendékeket eszik. Szakállas szigorló 6330 1| bátyját látta, a sovány orvosnövendéket, aki komoly gyermekarcával 6331 1| hogy éppen én legyek az orvosod, - mondta kedvetlenül.~ ~- 6332 1| büszke lehet. Bennünket, orvosokat, az emberi test tesz hívőkké. 6333 1| kedvetlenül.~ ~- Bocsánat, de az orvosomat magam választom meg, - válaszolta 6334 1| magamat, - mert ez minden orvosságnál többet használ nekem.~ ~ 6335 1| napsugár és a tenger a te orvosságod, a nagy vizek csöndessége, 6336 1| rajongással tódult utána az orvosságszagú teremben. A látvány nem 6337 1| estén szünt meg, mikor az orvost, a szőke kis huga helyett, 6338 1| nem volt mindennapi: az orvostanhallgatók fekete gyűrűvel vették körül 6339 1| mely a pirospozsgás óriást orvul leterítette, már a híres 6340 2| elrágott mindent. A kukoricát őrzöm vénségemre, mint egy halinás 6341 2| kön. Hoheit des Erzherzogs Oscar.~ ~Klárika sápadtan tette 6342 1| fogadótermekre, a különös képekre, az ósdi butorokra, a megtompult 6343 1| Csák György volt, akinek ősei valaha vércsefészkeket kaptak 6344 1| nélkül eltünik az emberek őserdejében. Méltóságos asszonyom, én 6345 1| árasztja el az emberi indulatok őserdejét. És szegény, beteg idegei 6346 1| örökre visszavonuljon a sötét őserdő hidegségébe. A medika, aki 6347 1| villogó szemmel csatangoló őshímnek. A szerelemhez csak addig 6348 1| Belátom, hogy ez kissé őskori megnyilvánulása a szeretetnek, 6349 1| árulja el, hogy törökverő ősöktől származnak. A két leány 6350 1| szeretője ezt a táviratot küldte Ostendéból:~ ~„Drága kis Sándorom, 6351 1| kisasszonnyal való rivierai és ostendei utaktól, az ünnepies vacsorákon 6352 1| úr beszél velem, hogy az ostobaságaimat meghallgatja, hogy engem, 6353 1| félek tőle, hogy ennek az ostromnak aligha tudok ellentállani. 6354 1| szelid megadással tűrik az ostromot.~ ~Villányiné (gúnyosan, 6355 1| éves volt, de a hajába már ősz szálak vegyültek, Alice 6356 1| szomszéd sátorra mutat, ahol az őszhajú, hetvenéves Lénárd táborszernagyné 6357 1| fedelét egyhangúan verdesi az őszies zápor, - idebenn a tisztaság, 6358 2| mernék ilyen leplezetlen őszinteséggel elbeszélni.~ ~Hiszen hallottad, 6359 1| hallatára sejteni kezdi, hogy őszinteségre és beismerésre aligha számíthat. 6360 1| zavart csak az ártatlan tudós oszlatta el, aki naivul megszólalt:~ ~- 6361 1| érzése, hogy a lépcsőház oszlopai düledezni készülnek. Csöngetésére 6362 2| össze Ferike a társulat két oszlopával: Páfránnyal és Lakival. 6363 1| egy pillantást vetett az oszlopos fali órára.~ ~A tanár: Éjfél 6364 1| budai hegyek fölött, az ősznek az a sejtelmes poézise, 6365 2| Urtól, hogy elszólít ezen az őszön e földi siralom völgyéből.~ ~ 6366 2| földművelés oktatása jár az osztatlan népiskolákban. A Tamáshegy 6367 2| nélkül egy kávéskanálnyi otkolont öntött a párolgó italba...~ ~ 6368 1| hangulatok lebegnek. Az otromba kockaköveken, melyek talán 6369 2| be a helységbe, ahol az ottani fiatalság - a kasznár, a 6370 1| házaspárra, mely kényelmes otthonát megnyitotta előtte. És könnytelen 6371 1| Harzburg-Waldeck gróf (aki kényelmes, otthoni viseletében, mely sötét 6372 1| dekoráció hatását teszi. Az otthoniasság valami csodálatos érzése 6373 1| parkettjén tölti s épp oly otthonosan érzi magát a transz-szibériai 6374 1| a tisztaság, a meleg, az otthonosság nyugalma lebeg a hófehér 6375 1| rajtuk, a nedves, téli esték otthonossága, mikor az ember kényelmesen 6376 2| sápadtan köszönte meg a jóakaró ovációt...~ ~A Felsőbakonyvidék 6377 1| idegeid nincsenek rendben. Óvakodnod kell minden fölösleges izgalomtól, 6378 1| most csak annyit, hogy óvatosaknak kell lennünk, mert gyanakodnak 6379 1| fejedelemasszony, a palástos oxfordi doktorleány épp úgy, mint 6380 2| megkeményedik a feje, ha az iskola padjából kikerült...~ ~- Nono, nem 6381 2| puskák megrozsdásodnak a padláson, a lányok aratni járnak 6382 1| tömegként vágta a szőnyeges padlóhoz.~ ~- Alávaló, - mondta kiáltva - 6383 1| tehetetlenül végigesett a szoba padlóján. A szíve, a gyönge, halálosan 6384 2| társulat két oszlopával: Páfránnyal és Lakival. Páfrány néha 6385 2| Páfrány és Laki történetét, Páfrányét és Lakiét, akik egy napon 6386 2| feledkezett meg róluk teljesen; Páfránynak pompás havelockja volt, 6387 1| fővárosban. A hall káprázatos pagodához hasonlított, a termekben 6388 1| Vígszínház egyik földszinti páholyában váratlanul fölfedezte a 6389 2| a fiakerek, a szinházi páholyok mind csak semmiségek ahhoz 6390 1| Harzburg-Waldeck gróf leült a gömbölyű páholyszékre s aggódva nézte végig a 6391 1| nem gyuladt föl, vonásai pajkos grimásszá görbültek, miközben 6392 1| elbiggyeszti az ajkát és pajkosan mosolyog. Végre megtalálta 6393 2| után rendesen megeredt a pajkosság és a fiúkhoz való betyárkodás. 6394 2| nyomorúság között, a három jó pajtás reggeltől estig együtt kószált 6395 2| aszófői magyar fiúk, kik olasz pajtásaiktól teljesen megtanultak minden 6396 1| Világos.~ ~- És a jó pajtásait is megszokta csókolni, ha 6397 1| Szóval, épp úgy a jó pajtásának tekint, mint akármelyik 6398 2| Fehérvárra értünk, már a jó pajtások igazi meghittségével mondtuk 6399 1| akár nem, de akadhat jó pajtásokra is a férfiak közt, akik 6400 1| nagy ember a kedvesem, a jó pajtásom lesz, pedig csak a közömbös 6401 1| még kaphat néhányat...~ ~Pajzánul a szomszéd sátorra mutat, 6402 1| és kissé sápadtan, alig palástolt melegséggel a hangjában 6403 1| egyiptomi fejedelemasszony, a palástos oxfordi doktorleány épp 6404 1| a taorminai erdőkben, a palermói hotel terraszán és a gőzösök 6405 1| széleskarimájú kalapot viselt s palettával és festéktől zsíros kezekkel 6406 2| Furcsának találtam, kedves Pali, azt is, hogy Irma - akinek 6407 2| kinyomattatok.~ ~„Kedves Palikám! Te, aki eddig oly pompásan 6408 2| változatosabbá tenni? Oh, kedves Palim, most végre csakugyan megcsíptem 6409 1| minisztereket kivétel nélkül pallos alá kellene cipelni. Ezzel 6410 1| Buddha-szobor alatt, melyet gazdag pálmagrupp választott el a szalonban 6411 1| Grand Hotel vesztibüljének pálmái alatt, egy vérvörös kerti 6412 1| nélkül cserélnék magával s a pálmákat, Pault, a szerecsen-zenekart 6413 2| dunaparti vendéglő üveges pálmakertjében megjelent, nem a régi, kopott 6414 1| való rajongása csábította a palotába s hogy ez a levegő még pár 6415 1| A királyi palotában.~ ~Az árvízkárosultak javára 6416 1| függetlenségemet feláldozzam. Van kis palotám Parisban, van autóm, cselédségem, 6417 1| termeiben exotikus öltözetű palotazsandárok állanak, akik szoborként 6418 2| Arács, Csopak, Alsó-Eőrs, Paloznak, Felső-Eőrs, Lovas, parányi 6419 1| hogy hamar befejezem földi pályafutásomat. A betegeket valószinűleg 6420 1| érkezett vonaton Budapestre. A pályaház előtt beugrott egy autótaxiba, 6421 2| Mama elkisért a központi pályaházba s könnyezve beszélt a konduktorral, 6422 2| állapodtunk meg, hogy a központi pályaházban beültetnek a kupéba s a 6423 1| névre hallgat s aki földi pályája legszebb jutalmát abban 6424 2| gondolatra, a vonat a nyilt pályán egyszerre megállott. A majki 6425 2| intézte a Petőfi egykori pályatársához:~ ~„Édes öregem, küldj négy- 6426 1| kellett kihajtatnom a bécsi pályaudvarhoz, hogy a csatlakozást le 6427 1| Villányiné kiszállt, fizetett s a pályaudvaron keresztül gyalog ment a 6428 2| világoskék szalonomban több lovag pályázik az én kékszemű leánykám 6429 1| félhomályos rendelőszoba pamlagán. Oly szép és csábító volt, 6430 1| egészsége ellen nincs semmi panasz.~ ~Villányiné (csöndesen): 6431 1| ellágyulás, mellyel a betegek panaszait meghallgatta, a mohóság, 6432 1| lecsillapult s a tanár, aki panaszkodás nélkül, de a fájdalomtól 6433 1| A híres professzor nem panaszkodhatott sorsa ellen: családi köre 6434 1| megismerkedtünk egymással. Nincs miért panaszkodnom, a sorsomat sokan irigylik, 6435 1| vétkezel, mikor az urad ellen panaszkodol! Hát ki értse meg, ha te 6436 1| Villányiné fejfájásról panaszkodott s nem nyúlt az ételhez s 6437 1| nem fognak unatkozni. Ha a pápaszemes róka történetét elmesélem 6438 1| csoda, hogy valakibe, minden papirforma ellenére beleszeressen, 6439 1| szőkefürtös fejecskéjét, aztán a papirkosárba dobta drága kis kedvence 6440 2| megállt, s a yacht mellé szórt papirszeletek mozdulatlanul úsztak a hajó 6441 1| ahol valamikor a király papja térdelt téli estéken az 6442 2| lámpát eloltotta és a vékony paplant magára húzta, Jenő dideregve 6443 1| isten jelenlétéről, mint a papok beszéde. Az ember sokkal 6444 1| boltocskára, melynek ajtaján egy papucsos cselédleány szaladt ki. 6445 1| didergő kis szívét efféle paradicsomi gyönyörűségekkel keserítem, 6446 1| vierwaldstätti hajó kedélyes parancsnoki hídján. Az egyik asztalnál 6447 1| angyalom?~ ~Villányiné: Parancsolj! Jól esik?~ ~Mariska: Jól 6448 1| akkor már az okosság is azt parancsolta volna neki, hogy a kocsiját 6449 2| Paloznak, Felső-Eőrs, Lovas, parányi vincellérházaikkal, földbe 6450 2| játszottak néhol félmeztelen parasztgyerekek. Egy kis leány az ér síkos, 6451 2| Közelébb mentünk a vén paraszthoz, aki megbillentette előttünk 6452 2| öltözve, mint a zalamegyei parasztok általában és csak a nyaka 6453 2| fiatalok dialogját.~ ~- Pardon, most már nem mondhatod 6454 2| a lazac, az entrecote, a parfait, a fiakerek, a szinházi 6455 1| hírt a hugáról: egy napon parfőmös levél érkezett hozzá Párisból 6456 1| tartom, mint azét az arab páriáét, aki gyalogszerrel tipeg 6457 1| aki gyalogszerrel tipeg a paripáján pompázó ura mögött. Annak 6458 2| latifundiumokat, fogatot, paripát, szeretőket. Talán egy királyságot 6459 1| feláldozzam. Van kis palotám Parisban, van autóm, cselédségem, 6460 1| parfőmös levél érkezett hozzá Párisból s a levélben ez a pár magyar 6461 1| sírboltot nekem a legelső parisi építőmesterrel...~ ~Oly 6462 1| darabokra tépte s szétszórta a Párisi-utcán és a Városház-utcán. Minthogy 6463 1| királynőjévé lett az éjszakai Párisnak s átutazó fejedelmeket fogadott 6464 1| gögicsélve, félig aléltan dől a párja vállára, s ostoba, értelmetlen 6465 1| villának aligha lehetett volna párját találni a bajor fővárosban. 6466 2| legyünk? Ugyebár holnap A park titka című vígjáték megy?~ ~- 6467 1| összeszorított fogakkal dőlt a páholy párkányának, anélkül, hogy egyetlen 6468 1| mert a tömeg egyszerre a parkba özönlik: a király ugyanis 6469 1| sárga selyemfüggönyökön, a parkett jégburkolatos erdei tóként 6470 1| mellett, világhíres galériák parkettjén tölti s épp oly otthonosan 6471 2| a próza sima és csillogó parkettjére.~ ~A kis varróleányok, a 6472 1| professzor könyvtárán, mely a parkettől a padmalyig zsúfolva volt 6473 1| hogy az ember a Trianon parkjába képzelje. A landauer, a 6474 1| mágnáspalotában, melynek termeit és parkját a tulajdonos huszonnégy 6475 1| aki a napkirály éjjeli parkünnepein táncolt. Az ura a férj, 6476 1| leány hátradőlt a kocsi párnáján, muffját az arca elé tartotta, 6477 1| kocsiban valami szerelmes párnak tartanak bennünket!~ ~A 6478 2| Ki látta, hogy az ember a párnák közt töltse az ifjuságát?... 6479 2| kávéskanálnyi otkolont öntött a párolgó italba...~ ~Igy teltek a 6480 1| szerelmesem is, a drága és édes párom, akit titokzatos hatalmak 6481 2| magas Tamáshegy alján. A kis parti csermely mellékén alig járt 6482 2| Kártyázzatok komolyan s aki az első partiet megnyeri, azzal fogok együtt 6483 1| Villányiné: Messze, a tenger partjára, ahol senkisem ismer bennünket!~ ~ 6484 2| kolostorba, melynek sziklás partját szünetlenül mossák a langyos, 6485 2| s menjünk ki csónakon a partra. Úgy is tettünk, s valahol 6486 2| De félórányira a füredi parttól a szél hirtelen megállt, 6487 1| a pihenés és a jó szivar passziójához): Maga persze minden előadásomon 6488 1| nagyurak abba nem hagyják azt a passziójukat, hogy felváltva tüdőgyulladást 6489 1| bájos baba-arca egy régi pasztellkép benyomását kelti, s álla 6490 1| neveltek...~ ~Egy görög pásztorleány romlatlan tekintetével nézett 6491 1| mondtam még, hogy táviratilag Pásztóvölgyre hívtak? Az öreg Nikó kegyelmes 6492 2| kisasszony!~ ~- Hogyan?~ ~- Patak-Berényen, amely a legközelebbi megállóhely, 6493 2| csúnya homály, amikor a patakberényi állomásra bedöcögtünk. A 6494 1| ritkaságokra, a butorok ódon patinájára, a régi művű fegyverekre, 6495 1| ugyanis egyszerű pincér, aki a Paul névre hallgat s aki földi 6496 1| cserélnék magával s a pálmákat, Pault, a szerecsen-zenekart és 6497 1| akik nem tudják, hogy kire pazarolták a szeretetüket!~ ~Kicsi 6498 2| zongorájára, a sárgaréz pedál mellé...~ ~- Hát nem kaphatom 6499 1| aranykoronánál, a király az ország peerjei közé emelte s a beavatottak 6500 2| húsz forintot, s a direktor példáját csakhamar a társulat többi 6501 1| vegye silány hencegésnek, de például tegnap egy öreg angol bácsi ( 6502 1| asszonyom, hogy a sápadt kis penészvirág, akit a budai várban a jóságával 6503 2| elgondolni, hogy kis lantját nem pengetheti többé. Mi lesz vele, mit 6504 2| sem ingerelte többé, hogy pénzéért mindig lehet része asszonyi 6505 1| asszonyai árultak drága pénzen haszontalan csecsebecséket, 6506 1| aki nevetve adta át neki a pénzestárcáját, ha az előtte heverő készpénztömeg 6507 2| az Ohnet-regények és a penzióbeli levelezések hangulatát... 6508 1| van nálunk. Tekintettel a pénzpiac szomorú helyzetére, már 6509 2| fürdőhely vendégei. A yacht-klub pénztáros kisasszonyát ilyenkor ebéd 6510 1| készült s a rideg, esős pénztelen juniusi nap, mikor végre 6511 2| sem; majd a butorok körül pepecselt, majd a konyhát bújta, majd 6512 2| És Lesbia nem is viselt peplumot, mint valaha a dalosajkú 6513 1| s néhány hosszú és kínos percbe kerül, amíg e pillantás 6514 1| összeszedtél.~ ~*~ ~Tíz perccel később. A két asszony megitta 6515 1| nem igen marad egy szabad perce?~ ~A leány (mosolyogva): 6516 1| mindennapi életében a pihenés perceit: különben kora reggeltől 6517 1| magának, másodszor: vannak percek, amikor még a cégjegyzett 6518 1| rajtakapom, hogy tünődve néz perceken keresztül a méltóságos asszonyra, 6519 1| türelmetlenül olvasom a perceket, melyek a viszontlátástól 6520 1| napok óta nincs egy nyugodt percem, mert azok, akiket az életemnél 6521 1| törik, ha szakad - minden percemet az unokáim nevelésére fogom 6522 1| kedvemért csak egyetlen jó percéről is lemondjon...~ ~Villányi 6523 1| a betegek megint minden percét elrabolják, még csoda, ha 6524 1| Albrecht-útra. Nem igen tartott tíz percnél tovább s a kocsi hirtelen 6525 1| gobelineken megcsillognak. Tíz percnyire tőlük hétköznapi zajtól 6526 1| megdobbant, a szeme szikrázott: e perctől fogva nyugodt lehetett, 6527 1| halálomat, mikor én már rég a Père Lachaise sírboltjában fekszem. 6528 1| kaptak a királytól, de aki perfidül hátat fordított történelmi 6529 1| háttérből kicsillognak, a pergamentbe kötött könyvek százaira, 6530 2| gyújtva a zöld lámpás. A perronon néhány homályos alak járt 6531 1| mintha valami szomorú perspektiva nyilt volna meg egyszerre 6532 1| rajzolódik ki a gőzölgő nagyváros perspektivája. Az álmok és a gyermekmesék 6533 2| hogy a hímzettkötényes kis perszóna hites férje szívéből gyűlölte 6534 2| ezt a finom, érzelmes kis perszónát? Meg fogja-e valósítani 6535 1| alatt. De a szeretetnek egy perverz módja is van, amiről maga 6536 1| katona pillantásából oly perzselő láng csapott feléje, hogy 6537 2| egy-egy magányos házból, ahol pestiek laktak, álmos zongoraszó 6538 2| De hiszen a te szüleid Pestmegyében laktak azelőtt.~ ~- Hát 6539 2| egymásnak a titkainkat.~ ~A péti hegyek közt szerényen megkérdeztem 6540 2| következő levelet intézte a Petőfi egykori pályatársához:~ ~„ 6541 2| szokta mondani, hogy valaha Petőfivel együtt játszott a színpadon, 6542 2| lubickolt. A viskók előtt, a petrezselyem- és zellerágyak között, itt-ott 6543 2| Jenő meggyújtotta odabenn a petróleumlámpáit, egyszerre csak fázni kezdett 6544 1| emelet poros ablakaira, a petroleumlámpással világított boltocskára, 6545 2| föl otthon a megcsorbult petróleumlámpát és fejét lehajtotta a tenyerébe. 6546 1| nem szabad pezsgőt inni. A pezsgő, úgy látszik, megfosztja 6547 2| asztalára az ezüstös, vízpárás pezsgőhűtőt. A szivar pedig, amelyet 6548 1| bólintott.~ ~- Ismerős? Egy picurkával több, kedvesem. Én a Villányi 6549 2| arra, hogy a gőgös Dusét piedesztáljáról letaszítsa...~ ~Ferike nemcsak 6550 1| büszkeséggel nézte a csöndesen pihegő gyermeket s halkan szólt:~ ~- 6551 1| legalább félévig zavartalanul pihenhetnél. Különben fel fogok írni 6552 1| kihallatszik az ágyaikban pihenő utasok horkolása. Mindketten 6553 1| juttatott. Sokáig rajtam pihentette a kék szemét, majd ezt mondta: „ 6554 2| megrendelt harmadfélszáz pikkolót kifizette, így szólott a 6555 2| melyet Ádám egy novemberi pikniken vele táncolt - és most sírni 6556 1| cserbenhagyva egy pillanatra a piktorait, megint rájuk nézett és 6557 1| teremtésre, aki téged legutolsó pillanatáig imádni fog.”~ ~Villányi, 6558 1| rövid, hogy a boldogság egy pillanatáról se szabad lemondani...~ ~ 6559 2| vagy ötszáz forintot, mert pillanatnyilag kifogytam az aprópénzből. 6560 1| győzelme legfölebb csak pillanatok kérdése. A bizonyosság oly 6561 1| gonosz és beszámíthatatlan pillanatokra, mikor unalma az idegen 6562 1| tanársegéddé nevezték ki, s e pillanattól kezdve nem kellett többé 6563 1| bájos embervirágé, mely a pillangó könnyelműségével és mohóságával 6564 1| megremegett a kedvese kutató pillantásai alatt.~ ~- Csakugyan meglátszik, 6565 1| irigy, ámuló, lelkesült pillantások simogatták végig a szép 6566 1| kisugárzó szőke hajára vágyakozó pillantásokat vetettek az utcák lovagjai, 6567 1| este folyamán még egyetlen pillantásra se méltatta, holott ő kifejezhetetlenül 6568 1| jókedve szerint formálta. És a pillantásuk most egyszerre találkozik 6569 1| irták róla, hogy Elszászban pillantotta meg a napvilágot, de később 6570 1| aztán halkan, föl se pillantva, válaszolt:~ ~- Hiába csúfolódik, 6571 2| fölkelt, lecammogott ismét a pincébe, s mint e környéken mondják, 6572 2| Csakugyan kukorica hullámzott a pinceház körül, a csövek hosszú levelei 6573 2| bor is akad a Tamáshegy pincéiben. Kissé bágyadtan törtettünk 6574 2| vincellérházaikkal, földbe ásott pincéikkel, néhol egy verandás, emeletes 6575 2| járt valaki, csak a dombos pincék előtt játszottak néhol félmeztelen 6576 2| bort, az öreg előhozta a pincekulcsot s pár perc mulva egy üveg 6577 1| gentleman ugyanis egyszerű pincér, aki a Paul névre hallgat 6578 2| d’hote-kat, értekeztek a pincérekkel, a liftes emberekkel, az 6579 1| megbízhatóbb volt, mint az amerikai Pinkerton-vállalat, - aztán hivatalosan válaszolt 6580 1| keresztlábú asztalok mellett pipáznak, a téli szezon gyönyörűségéről, 6581 2| kastély terraszán. Ez a partie piquet fog dönteni mind a hármunk 6582 1| A tanár megvizsgálta a piros-pozsgás katonát, a látszat kedvéért 6583 1| tüdőgyulladáson, mely a pirospozsgás óriást orvul leterítette, 6584 2| bámulva. A lenyugvó nap pirossága egészen körülfolyta s messziről 6585 1| átlátszó arcocskája rózsássá pirul az izgatottságtól, rajongó 6586 1| hölgyeivel, a vidéki kőházak piruló mártirjaival, a sok-sok 6587 1| szemük, az arcuk rózsásra pirult s ok nélkül való lelkesedéssel 6588 1| ismerkedett meg legelőször az élet piszkosságával. És a dúvadakra gondol, 6589 1| doktor, aki minden szó nélkül pityeregni kezd!~ ~Gärtner kisasszony ( 6590 1| önbizalommal beszélt, - most nem a pityergő Villányi Mariska volt többé, 6591 2| Peyer úr néhány millió pléhdoboz között fogadta a hajlongó 6592 1| elbeszélgethetnénk éjfélig. A pletykától nem kell tartania, mert 6593 1| egész Budapest rólam fog pletykázni?~ ~A gróf (szendén): A méltóságos 6594 1| régi várudvarokat, a nehéz plüss-takaró, mely az emeletre kígyózik, 6595 1| belemélyednek a karosszék plüssébe): Beszéljen, kérem!~ ~Jánossy ( 6596 2| nyilás előtt. Ezt a csinos podgyászdarabot egy prémeskabátú, szemüveges 6597 1| színésznő a hangversenytermek pódiumán is meg tudná szerezni a 6598 1| Izabella-utcán át kifordult a Podmaniczky-utcába s gyors galoppban robogott 6599 1| mert ennyire megkéstem, de pöröljön a szabónőmmel, akinek teljes 6600 2| így szólott a mosolygó poétához:~ ~- Ha egy délelőtt szerencséltet 6601 2| föl az egykori éhenkórász poétát. És mikor a fiaker robogva 6602 1| ültette a hugát, mint valaha pöttönkorában szokta s miközben a fiatal 6603 2| irodájában hevert. De nem a poézist sajnálta, amelyet a kicsiny 6604 2| fenekén. Nincs semmi, a pogány féreg elrágott mindent. 6605 1| szivárványosan csillogó poharakba): Nem!~ ~Villányiné: A multkor 6606 1| látnám mindnyájukat egy pohárka hollandi likőrre, melyet 6607 2| mosoly kiséretében öntött egy pohárkával az aranysárga Martellből. 6608 1| visszatartja.~ ~A gróf (a pohárszék, a teaasztal körül foglalatoskodik): 6609 2| többet ér, mint öt közönséges polgár...~ ~Mikor Ádám úr a következő 6610 1| öt-hat nap is eltelik, míg a politikában tájékozódhatom valahogy. 6611 1| népszerűségük a divatos politikusokéval vetekszik. Jókedvű, túlkiváncsi, 6612 1| szárnysegédével haladt el az őszi pompájukban virító kirakatok előtt. 6613 1| torkomat. Pompás telem van, pompásabb, mint valaha, akik régen 6614 1| vőlegényéhez, a tanár úr pompásnak találta azt a gondolatot, 6615 1| csakhamar selymes, illatos pongyolában feküdt a félhomályos rendelőszoba 6616 1| ostobaságot kövessek el. Holnap pont négykor várni foglak, de 6617 2| között.~ ~A hegy magasabb pontjain megszünt minden nesz, a 6618 2| amelyiken gyanus, fekete pontok vannak. Beatricet éppen 6619 1| Baedeckert megszégyenítő pontossággal mond el mindent, ami egy 6620 2| brise-t, olykor egy ezüstös ponty ütötte ki magát a kis hullámkarikából, 6621 2| feküdt le, ha a legutolsó poratomot is szerencsésen fölfedezte 6622 1| gyűlölettel a szívében menekült a porosz invázió elől, mert minden 6623 1| közösség sincs a Török-család porrá lett hölgyeivel, a vidéki 6624 1| lesietett a palota lépcsőjén. A portás nem volt a fülkéjében s 6625 1| fej lopva bekandikált a portière mögül.~ ~- Még mindig? - 6626 2| Könnyei ráhullottak a portörlőre, a himzésre, a háztartási 6627 2| napokban egy ismeretlen falusi postabélyeggel általütve, hosszú levelet 6628 2| estét és a másnapot, mint a postabélyegről láthatod, az ő csinos kis 6629 1| most hirtelen megállt egy postahivatal előtt, de Gärtner kisasszony 6630 1| nagysága!~ ~A leány belépett a postahivatalba, szinte félálomban kért 6631 1| Kissé megnyugodva jött ki a postahivatalból, de mikor este, vacsora 6632 2| elterül.~ ~Kelenföldön, ahol a postavonat öt percre állomást tart, 6633 1| a Koronaherceg-utcába s poste-restante levelet vett át a főpostán, 6634 1| készületeket tesz, hogy a posztját elhagyja, mikor egy gálába 6635 1| szíve feldobogott, mikor egy posztoló rendőr tünt a szemébe a 6636 1| nagyon, mert bizony sok a pótolnivaló az életemben. Aki tizenhat 6637 2| várakozó művészekhez:~ ~- Minit Pougeney márkiné a Milliós örökség-ben 6638 1| sivárságát sem a társadalmi pozició, sem a vagyon, sem a nagy 6639 1| jókedvvel szegezte a komolyságot pózoló Waldeck grófra. - A dolog 6640 1| rögtön hozzáfogott orvosi praxisához. Most már állítólag jobban 6641 1| huzódtál, mert az egész világ prédája vagyok. Kit csaltam meg 6642 1| ahhoz, hogy úrnőjének morált prédikáljon? Micsoda arccal kérhetné 6643 2| csinos podgyászdarabot egy prémeskabátú, szemüveges fiatalember 6644 1| nem láttam. Még a tegnapi premièren se láttam, pedig tudtommal 6645 1| asszonytól, aki hófehér prémjei közül bájosan szembemosolygott 6646 2| Budapesten, s mióta a csurgói preparandiát elvégezte, mindig itt tanítóskodik 6647 2| egyedül maradtam abban a préselt, fekete zugolyban, mely 6648 2| itt-ott nyitogatták föl a présházak ajtaját, de az idén valamennyi 6649 2| szüretelők jártak-keltek, a présházban két-három héten keresztül 6650 1| Villányiné: Tud valami preventiv szert a tüdőgyulladás ellen? 6651 1| jókedvével; táncolt, énekelt, a primadonnákat utánozta s ezüstös kis hangja, 6652 2| létezés vagy a halál nagy problémái még mindig homályosak az 6653 1| már Európa leghíresebb professzorait elhívatta hozzá. Természetesen, 6654 1| szerető apa hangján.~ ~A professzorné alázatosan meghajolt, mint 6655 1| jőjjön zavarba, hiszen a professzoruk csakugyan megérdemli, hogy 6656 1| zsebkendőjével s pompás profilját, melyet az Illustration 6657 2| sohasem olvas egyebet a „Protestánsok Hetiközlönyé”-nél.~ ~Együtt 6658 1| legrosszabbul, aki a nagyfejűektől protezsáló levelet visz a méltóságos 6659 1| de a férfi nem reagált a provokálásra, hanem elgondolkodva nézett 6660 2| költemények ingoványos talajáról a próza sima és csillogó parkettjére.~ ~ 6661 2| mint az asszonyi lélek pszihológiájával - és még sohasem talált 6662 1| az ártatlan pillantás; a puffot, melyen ült, egészen odahúzta 6663 1| megtapogatta egy-egy sápadt ember pulzusát, keze jóságosan megpihent 6664 2| méreteket, a föld misztikus púpjai az emberi magányosság és 6665 2| zárva marad. A szüretelő puskák megrozsdásodnak a padláson, 6666 2| szeptember végén durrogattak a puskákkal, a hegyen szüretelők jártak-keltek, 6667 1| a baj? Azt hiszem, hogy puszta idegesség, de biztonság 6668 1| Königswart grófné vitt le a pusztájára a gyerekei mellé. Senkinek 6669 1| isten háta mögött fekvő pusztán neveltek...~ ~Egy görög 6670 1| koráig többet volt a vidéki pusztánkon, mint a városi házunkban, 6671 2| eszplanádon, s néha ternót vagy quaternót nyerjek az estéli tombolák 6672 1| az uzsorások, kik nagy rábeszélésre hiteleztek neki annyit, 6673 1| legveszedelmesebb titkait is rábízta a doktorára? Oh, nem. A 6674 1| marakodjanak. Az országutat a rablók járják, az éhes csordák, 6675 1| nyomasztó és elviselhetetlen rabságban élt, héjaszemű zsúrasszonyok 6676 1| ha az ura agyonhajszolt rabszolgaéletére s a maga örökös egyedülvalóságára 6677 1| tünik fel előttem, az ókori rabszolganő épp úgy, mint az egyiptomi 6678 1| ha meguntak, engedelmes rabszolgává kell lennem, aki egy hang 6679 1| gyöngyök közül, vidáman rácáfolva a gyászra, amelybe fiatalos 6680 1| napon különvonaton vitték le rácfalusi Török Árminhoz, a Dunántúl 6681 1| félálomban kért egy blankettát a rács mögött ülő hivatalnoktól 6682 1| mikor Villányiné az üveges rácskapu előtt megjelent. Szilszkin-bundát, 6683 1| keleti virág, aki a hárem rácsos ablaka mögött tölti el a 6684 1| hiába, még a romantikára is ráfanyalodom, csakhogy a te jó hírnevedet 6685 1| de mindjárt aggódó arccal ragadta meg hűséges kis barátnője 6686 1| meggondolatlan és ostoba megjegyzésre ragadtatja magát): A maga legénylakását 6687 1| őrültek rettenetes erejével ragadva meg az ájuldozó asszonyt, 6688 1| szemben még a leggonoszabb rágalom is elnémult. Ezt az asszonyt 6689 1| Azt hiszem, nem kellene ragaszkodnod hozzá, hogy éppen én legyek 6690 1| büszkeségtől és a karja lágyan és ragaszkodva fonódott a fiatal asszony 6691 1| megint micsoda szörnyű bánat rágódik a szíveden? - kérdezte a 6692 1| kandalló mélyéből eléjük ragyognak. A Mariska arca csupa fájdalmas 6693 1| frissítőket hordott körül a ragyogóan kivilágított termekben, 6694 1| s a pesti házak tornyai ragyogtak a délies verőfényben. A 6695 1| kerülhetne...~ ~A gróf most rágyújtott egy cigarettára, a szeme 6696 2| jóakaratával tűrte... Könnyei ráhullottak a portörlőre, a himzésre, 6697 1| gróf úrnak: unalmában néha rájön, hogy idegei vannak s ilyenkor 6698 1| huszonnégy óra alatt magamtól is rájövök az igazságra...~ ~Gärtner 6699 1| angolkóros; a felség, aki rajong a kis főhercegnőért, már 6700 1| a művészetek iránt való rajongás hozta ide az öreg és magányos 6701 1| nem a műkincsek iránt való rajongása csábította a palotába s 6702 1| Mesélek neki hallgatói rajongásáról, a betegek lángoló szeméről, 6703 1| az apostolokat megillető rajongással tódult utána az orvosságszagú 6704 1| megérdemli, hogy valamennyien rajongjanak érte...~ ~Sem féltékenység, 6705 1| karosszéke!~ ~Villányiné (rajongva): Itt ült? Gyönyörű karja 6706 1| ebédnél, vacsoránál néha rajtakapom, hogy tünődve néz perceken 6707 1| csodálatos érzése lesz úrrá rajtuk, a nedves, téli esték otthonossága, 6708 1| Távolabb éles körvonalakban rajzolódik ki a gőzölgő nagyváros perspektivája. 6709 1| hajlékony kígyóvonalban rajzolódott a szőnyegre s szeme veszedelmes 6710 2| rég láttam ennyi pénzt egy rakáson... De Lesbiának aligha kerülne 6711 1| gyújt s az asszonyra is rákényszerít egy aranyvégű egyiptomi 6712 1| meggyónt neki; erőszakkal rákényszerítette, hogy pénzt fogadjon el 6713 1| konflisállomásig. Elviteted magad a Rákóczi-térig s keresztülsietsz a vásárcsarnokon, 6714 1| pincérek már türelmetlenül rakosgatnak a szomszédos asztalokon.~ ~ 6715 2| darab újdonatúj ezresbankót rakott ki a poéta elé az asztalra. 6716 2| vagyonát rézkrajcárokban rakta le az éjjeli szekrényre, 6717 1| gróf: Igaz, csók nincs a raktárukon? Ez a cikk igen kelendő 6718 1| a sarokból égő szemükkel rámerednek, az óriási bőrfauteuil-eket, 6719 1| és könnyes szeme édesen rámosolygott a férfira.~ ~- És te? - 6720 1| Az álmatlanság annyira rámragadt, hogy öt órakor most is 6721 2| kitalálnád-e, melyiket? Csak ráncold össze a homlokodat, gondolkozzál - 6722 1| amíg az arcbőröm meg nem ráncosodik...~ ~Ahogy most szomorúan 6723 1| mult századévek sötétségébe ránduljak. De az eső izgatta a fantáziámat 6724 1| Egy pillanatig mereven ránézett, anélkül, hogy szólni tudott 6725 1| mondta elragadtatva, - a rangomat a felséges úrnak köszönhetem, 6726 2| épp úgy elmegyek veled a Ranolder-utcába vagy a Bakács-térre, mint 6727 1| semhogy egy budai expedicióra rászánják magukat.~ ~Villányiné: Gondolja, 6728 1| fiatalságomban nagyon is rászoktam a virrasztásra...~ ~A tanár: 6729 1| felesége sincs, - és maga rászorul egy drága, komoly és becsületes 6730 1| szeretetüket!~ ~Kicsi lábával rátaposott a vonagló asszonyra s míg 6731 2| maga előtt titkunk...~ ~Rátértek a szentjánosi vadászatokra, 6732 1| érverést, majd gyöngéden rátette a kezét a fiatal asszony 6733 1| választásomnál.~ ~Villányiné tréfásan ráütött az udvarlója kezére, majd 6734 1| végre elszánta magát arra a ravaszságra, hogy Villányi tanárt fölkeresi.~ ~- 6735 1| a müncheni út mögött egy ravaszul kieszelt légyott rejtőzik.~ ~ 6736 1| év óta még arra se lehet rávenni, hogy az édesanyját meglátogassa, 6737 1| teljes huszonnégy óráig rázatta magát miattam a gyorsvonattal 6738 1| amíg kora hajnalban föl nem ráznak. És ilyenkor eszembe jut 6739 1| jóakaró megbotránkozással rázza a fejét, mire a sápadt kis 6740 1| mindenes-szakácsnője a vállamat razzia...~ ~A tanár: Hozzá kell 6741 2| mondták néha a lányok, mikor reáfordult a beszéd sorja:~ ~- Milyen 6742 1| vizsgálatoknál s nekem diktálja a recepteket is, nem azért, mintha ez 6743 1| rendbehozta, a tanár megírta a receptjét, majd egy habozó mozdulat 6744 1| lelkét hordja a térdigérő redingot-ja alatt. A villának aligha 6745 1| behajolt a tapétaajtón, - redingotja, ezüstös halántéka ragyogott 6746 1| Fölállott, összegombolta a redingotját, majd intett az inasnak, 6747 1| haldokló katonától sietnek a refectorium kandallója mellé. Ez az 6748 2| fésülőnője, aki minden ujságról referál ugyan, de alapjában véve, 6749 1| úrhölgyről pontosan és hitelesen referálhatok. A két napot az illető, 6750 1| leragad az álmosságtól, nem reflektálok a hűséges, baráti szívekre. 6751 2| vetés közepén. Mint igaz református ember várom az Urtól, hogy 6752 1| Wotánokkal koccintgatnak s néha a régensherceget és az idegen királyfiakat 6753 2| A hímzett kötény regénye.~ ~I.~ ~Mikor Ádám Jenő, 6754 2| mindeddig a himzőrámája, a regényei és a barátnőinek korrespondenciája 6755 1| felgyújtotta. Az angol vagy francia regényeiben bizonyosan szó van a Rivieráról, 6756 1| reggeltől-estig a díszkötéses regényeit olvassa. Szerencsére mindjárt 6757 2| kivántam; tudod olyasmit, ami a regények minden hősnőjével megtörténik, 6758 1| amilyenről eddig csak a regényekben olvastam. Ha elgondolom, 6759 1| mindeddig csak a rossz, francia regényekből ismerte, melyeket szívszorongva 6760 1| asszony, aki az imént a német regényekről és egy szinészről beszélt? 6761 1| dilettáns csendéleteit. A regényes nevű fiatal hölgy afféle 6762 1| okos kis teremtések nem regényhősnőknek, hanem nagynéniknek, garde-oknak 6763 1| kinál meg, hanem érdekes regénytöredékekkel is mulattat. Ezt, ugyebár, 6764 1| végigolvastam. A levelet a reggelinél adták át nekem s én oly 6765 2| reggel hét órakor komolyan reggelit főznek, - mikor ő eddig 6766 1| reménytelenséggel ült le a reggeliző asztalhoz, mert most már 6767 2| kőművesek már másodszor reggeliztek...~ ~A lusta Ádám, aki nem 6768 1| vágy fogott el, hogy jó reggelt kivánjak magának. Tudja, 6769 1| imazsámolyon. A termek még a régiek, de a középkori szállás 6770 2| nálam a világegyetem minden régiójában sem találna alkalmasabb 6771 2| ablakban, a feleségemnek régóta föltünik a lusta és unatkozó 6772 1| megbízható detektivre, aki azt a rejtélyes hölgyet ügyesen kikutassa. 6773 1| asszony, aki idegesebb és rejtélyesebb volt, mint valaha, délután 6774 2| hogy a fehérneműje közé rejtett pénz, amit Budapestről magával 6775 1| ravaszul kieszelt légyott rejtőzik.~ ~A gróf: Már megbocsásson...~ ~ 6776 1| az asszony és a szeretője rejtőztek.~ ~- Ki az? - ismételte 6777 1| fölemelte a kezét és a torkából rekedt és borzalmas sikoltás tört 6778 1| hevert az iróasztalán. És rekedten, a saját hangjától megzavarodva, 6779 1| menedéket valami borzalmas rém ellen, akit rajta kivül 6780 1| műtermet rendezett be, ahol a Rembrandt mester önérzetével alkotta 6781 1| viseletében, mely sötét és finom Rembrandt-képekre emlékeztet, még érdekesebb, 6782 2| a szél, a vasúti vonatok réme, teljes erejében föltámadt. 6783 1| lélekzetvétele, a hangja remegése is elárulja, hogy szeret, 6784 1| Az asszony ajka újra remegni kezdett, mint a sírásra 6785 1| keze jéggé vált s a lábai remegtek, mintha most kelt volna 6786 1| lángja, melyet az éjszaka rémei oly kegyetlenül kioltottak. 6787 1| kétségtelen, de még mindig remélhetjük, hogy nem történt meg a 6788 1| végre az a boldog, sohase remélt pillanat, mikor az öreg 6789 1| lebzsel körülöttem, abban a reményben, hogy valaha mégis csak 6790 1| mert Pesten még ahhoz sincs reménye, hogy a száraz kenyeret 6791 1| Én, ennek a holnapnak a reményében, ma éjszaka nem fogom lehúnyni 6792 1| gondolatom, minden álmom, minden reményem magában van s hogy ennek 6793 2| fújják aznapi vacsorájuk reményét. Páfrány az úgynevezett 6794 2| hideg tejet. Giovanni abban reménykedett, hogy balatoni bor is akad 6795 1| fölött. Az aggódás és a reménység, az életben való hit és 6796 1| fájdalma és jövőjének minden reménysége benne reszket): Nagyon!~ ~ 6797 1| szemmel, a szívében sötét reménytelenséggel ült le a reggeliző asztalhoz, 6798 1| mondtam?~ ~Gärtner kisasszony (reménytelenül): El. (Fölkel és tanácstalanul 6799 1| vannak s ilyenkor komor remete-barlanggá alakítja át a szalonját, 6800 1| ahol valaha - most úgy rémlik neki, hogy száz évvel ezelőtt, - 6801 2| föltámadt. Egyszerre borzasztó rémület fogott el arra a gondolatra, 6802 2| Klárika oly halálos rémülettel csípte meg az ura karját, 6803 1| tele van betegekkel, s ha a rendelést abbahagynám, rögtön kiütne 6804 1| félnyolckor, mikor a tanár rendelő-körútjából visszatért s a kicsikék 6805 1| álpáciensek nyögdécseltek, a rendelő-óra, mely naponként belenyult 6806 1| se tud szabadulni, ha a rendelő-óráját megkezdi...~ ~ ~ 6807 1| előtte a homályosodni kezdő rendelőszobában.~ ~Az aranyszőke asszony 6808 1| most álmodozva hátradőlt rendelőszobája karosszékében, egyszerre 6809 1| udvariasan bebocsátotta a rendelőszobájába.~ ~- Nos? - kérdezte kissé 6810 1| tegyen, akit a sors melléje rendelt: még azt az anyátlan kis 6811 2| olvasók: hősöm eddigelé egy rendetlen, hanyag, felületes bohém 6812 2| megfontolt szabályok szerint rendezik be életüket. Mit cifrázzam 6813 1| kredencből s oly izgatottan rendezkedik, mintha egy háromszáz terítékes 6814 1| pedig, melyekben a híres rendező jövendőbeli terveit kidolgozta, 6815 1| Ebben a cikkben végeladást rendezünk; tízezrével annyit kaphat, 6816 2| egyformaságot valami izgató, rendkivüli esemény fogja változatosabbá 6817 1| csődület van s innen-onnan a rendőrség segítségét kell majd igénybe 6818 1| amilyenért az étkező-kocsiban rendreutasították).~ ~Villányiné: És most, 6819 2| vicinális állomáson.~ ~Az öreg Repkényfalvi, az igazgató, aki szemérmetlenül 6820 1| a szomjas fantáziájával repülhet ide s így bizonyosan szívtelen 6821 1| arra, hogy egy újrendszerű repülőgépet feltaláljak.~ ~- Szóval, 6822 1| naivul megszólalt:~ ~- Angyal repült át a színházon... Gondolom, 6823 1| csakhamar magához tért s restelkedve felszárította a könnyeit.~ ~- 6824 2| járta a Lipótváros délkeleti részeiben.~ ~A Beatrice atyja konzerveket 6825 2| csalódás után nem lesz többé részem asszonyi szeretetben, s 6826 2| konduktorral, aki a maga részéről minden lehetőt megigért. 6827 1| idáig.~ ~De most hirtelen reszketés vibrált végig az idegein: 6828 1| pihent. Ha tudná, mennyire reszkettem a félelemtől, hogy nem beszélhetek 6829 1| A hálámat úgyis csak részletekben tudom letörleszteni, - mondta 6830 2| közölt volna vele bizalmasabb részleteket. Ádám úr meglehetősen furcsának 6831 2| Mikor Sólly Jenő az utolsó részletét is zsebrevágta annak a negyvenöt 6832 1| hódolattal fogadták, de rögtön résztvevőleg megkérdezték tőle:~ ~- És 6833 1| szíve, azóta nem ismeri a részvétet, azóta könyörtelenül elbuktatja 6834 1| sietségben otthon felejtette a retiküljét. Egyébként azt mondja, hogy 6835 1| tudósával, a szigorló orvosok rettegett félistenével ülhet egy asztalnál, 6836 1| bátyámat fenyegeti valami rettentő veszedelem? Mondjon el mindent, 6837 2| délután - Balatonfüreden reunion készült este a nagyteremben - 6838 1| előadásain elért sikerei révén Európaszerte emlegettek, 6839 1| fel a lépcsőkön, aki oly reverenciával lépked az oldala mellett, 6840 2| csipkékkel szegélyezik, hogy a rézcsapot smirglivel tisztogatják, 6841 1| sivítozó őszi szelet s a rézcsatornában lefolyó eső mormogását. 6842 1| lankadatlan erővel csapkodja a rézcsatornát és egy távoli toronyban 6843 1| már brutális kiméletlenség rezgett ki a hangjából, mintha egyszerre 6844 2| így szólt magában bizonyos rezignált humorral:~ ~- Most már mindegy, 6845 1| kényelmét ismeri, elfogultan, a rezignáltság valami hihetetlen nyugalmával 6846 2| fordult ki Jenő az utcára a rézkapcsos főkönyvek közül. Oly borzalmasnak 6847 2| a világ sorsa egyedül a rézkilincsek tisztaságától függne... 6848 2| poéta, aki összes vagyonát rézkrajcárokban rakta le az éjjeli szekrényre, 6849 2| fűszereket egy csillogó rézmérlegen... Ádám, aki eddig csak 6850 1| elgondolkodva ül a helyén s ijedten rezzen föl, ha a tanár úr hirtelen 6851 2| sírba visznek... Hogy a rheuma kínozni fog, az bizonyos...~ ~ 6852 1| szent asszonyok félelmével riad vissza minden nőtől, akinek 6853 1| Gondolataiból csak akkor riadt föl, mikor Villányiné autója 6854 1| magát s egyetlen éjjel se riaszt föl álmomból, mint régente, 6855 1| belőlem. Az alkalom még nem riasztja vissza a férfiakat, ellenkezőleg: 6856 1| de a középkori szállás ridegségét végképp kiűzte belőle a 6857 2| melegségben, a fák között rigók és tengelicek füttyentgettek. 6858 1| komédiás-ösztönével, hirtelen rikácsoló hangon sikoltott föl:~ ~- 6859 2| egy-egy királyi kastélyban ringatták. Miután a fehérneműt még 6860 2| Take lord.~ ~- Szemtelen ripacs, - kiáltotta Roulant báró.~ ~- 6861 1| pillantást vet a nippekre és ritkaságokra, a butorok ódon patinájára, 6862 2| von Kleinecke, k. u. k. Rittmeister, Adjutant Seiner kais. u. 6863 1| utazásról, a színházakról, a Riviera februári színpompájáról, 6864 1| öreg kisasszonnyal való rivierai és ostendei utaktól, az 6865 1| ilyen faille-t az egész Rivierán nem láttam.~ ~Villányiné ( 6866 1| magamhoz, mikor Bécsből a Riviérára utaztam. Azt hiszem, nem 6867 1| regényeiben bizonyosan szó van a Rivieráról, a kék tengerről, melyre 6868 1| vaskosaras házak valami szörnyű robajjal összeomlanak s az autó, 6869 1| merev tartású úriember lép a robogó étterembe. A fiatal asszony 6870 2| poétát. És mikor a fiaker robogva állt meg a régi, egyszerű 6871 1| férfiaknak, a könnyelműség vígan röpködő kolibri-madara, most egyszerre 6872 1| este tíz, tizenegy óra felé röpülhet csak ide, csak akkor, ha 6873 1| csipkébe burkolt teremtések rövidebb ideig se szerepelnek a maga 6874 1| megbizott bennem, pár nap óta rohamosan visszafiatalodik s az ebédutáni 6875 1| családjának, behúnyt szemmel rohan a vesztébe s öntől függ, 6876 1| mind a ketten kipirulva rohanhatnánk haza, a kályha mellett kuksoló 6877 1| száguldanak végig a dörögve rohanó, félelmetes vasszörnyeteg 6878 1| unatkozni. Ha a pápaszemes róka történetét elmesélem nekik, 6879 1| apja is meghalt, a vidéki rokonai jóvoltából tengette egy 6880 1| kijelentettem, hogy egy távoli rokonomtól való, egy öreg asszonyságtól, 6881 1| a régi Kerepesi-úton, a Rókus-kórház kápolnája előtt, ahol a 6882 1| Nagyságos asszonyom, tegye föl rólunk, hogy értjük a mesterségünket.~ ~- 6883 1| alkonyatokon. De hiába, még a romantikára is ráfanyalodom, csakhogy 6884 2| elköltötte a honorárium utolsó romjait. Miért is takarékoskodott 6885 1| behúnyt szemmel halad a romlás felé, nincs mentség!~ ~Harzburg-Waldeck 6886 1| Egy görög pásztorleány romlatlan tekintetével nézett a grófra, 6887 1| hogy már nem a harmadéves rongyaimat viselem. És ez az ember, 6888 1| hogy az idegei napról-napra rosszabbak, bár az arcszíne nem mutat 6889 1| boldog, hát te hozzád is rosszak voltak az emberek? Ne búsulj, 6890 1| És csodálatos: az asszony rosszaságának tudata egyszerre eltörpült 6891 1| becsületes kis nőre, aki a rosszaságtól, a könnyelműségtől visszatartja.~ ~ 6892 1| akkor a világ, mely irigy és rosszhiszemű és mely sohase tudja megbocsátani 6893 1| jó és felejtse el, hogy rossznak és alávalónak látott. Magának 6894 1| lehajtott fejjel besurrant, a rosszszagú szobára, ahol kedvese várakozott 6895 2| Régente mindig ezt az utcát rótta éjféltől hajnalig; a bakterek 6896 1| lipótvárosiak se írhatnák a maga rovására. Az az asszony, aki más 6897 2| Beatrice-t irt az anyakönyv rovátkolt lajstromába, mert akkoriban 6898 1| odahallatszott a város lármája. A rózsaágyak dideregtek a dér alatt és 6899 1| lánc helyett széttéphető rózsafüzérrel köti össze az asszonyok 6900 2| úszóruhákat.~ ~A partok rózsáit öntözte néhány kertészlegény, 6901 2| zellerágyak között, itt-ott nagy rózsák nyiltak; egy-egy magányos 6902 1| csodák csodája! - egy rózsásarcú, bájos, fiatal teremtés 6903 1| csillog a szemük, az arcuk rózsásra pirult s ok nélkül való 6904 1| mialatt átlátszó arcocskája rózsássá pirul az izgatottságtól, 6905 2| pár perc mulva egy üveg rózsaszinű folyadékot tett elénk egy 6906 2| árnyékos villa verandáján ül rózsaszínű blúzban, egészen közönyös 6907 1| tündöklő katonai díszben, rózsaszínűre borotválva, ajkai fölött 6908 2| ellágyulva szagolta meg a hervadt rózsát, amely a Beatrice sötét 6909 1| Casino Municipal-ban s ezer rubeles bankjegyeket dobott a játékház 6910 1| aki belelát a tragédia rugói közé, aki az asszony szeméből 6911 1| első hó meg az első báli ruha majd hangos és vidám gyermekké 6912 1| gyönyörű, almazöld délelőtti ruhában ülök itt a Grand Hotel vesztibüljének 6913 1| bábuim ezüstös tarlatán ruhácskáit elhagytam. Ezt a férfit 6914 1| melyeknek szaga ott van a ruhádon, az arcodon, az egész testeden, 6915 1| csillárokra, a középkori vitézek ruháira, melyeknek fakó színei az 6916 1| kapta magára mindennap a ruháit, alig hogy az utolsó falatot 6917 1| lefizesse. Nem volt már se ruhája, se ékszere, se könyve, 6918 2| a preceptor, az ő kopott ruhájában esténként dideregve baktatott 6919 1| Villányiné leseperte ruhájáról a sandwich morzsáit s édesen 6920 2| fölemésztettek tegnap óta a ruhák, a chevreaux-cipők, a cilinder, 6921 2| szólani szerelmesen:~ ~- Ne a ruhám szegélyét, hanem égő, piros 6922 2| szabónő háromra igérte, hogy a ruhapróbát megtartjuk...~ ~ IV.~ ~A 6923 2| az ezerforintos lakást s ruháskosaraival, arcképeivel és kalapskatulyáival 6924 1| délfelé felöltözködött; fekete ruhát, özvegyasszonyos kalapot 6925 1| lakásban, megalázva, félig ruhátlanul, míg a szeretőd szótlanul 6926 1| egykori kedves tanítványa ruházatára.~ ~Villányi némi szégyenkezés 6927 1| zseninek nézte a barátját - a ruházatáról itélve nem igen lehetett 6928 2| Mikor kiderült, hogy a rumról megfeledkeztek, Páfrány 6929 2| spinacker-en, a main top sail-en, s kis cutte-runk pár pillanat 6930 2| tündérkisasszony édesatyja sajátkezűleg irt üzenetet küldött szegényes 6931 1| csöppet se látszott valami sajnálatraméltó teremtésnek, a szeme csupa 6932 1| semmi okod rá, hogy engem sajnálj!~ ~Villányiné: El fogsz 6933 1| oka van rá, hogy az urát sajnálja? Tudatosság nélkül nincs 6934 2| hevert. De nem a poézist sajnálta, amelyet a kicsiny lant 6935 1| ő komoly, tudós, szelid Sándorát ezekhez hasonlítaná? Ez 6936 1| Villányiné leseperte ruhájáról a sandwich morzsáit s édesen mosolygó 6937 1| miközben érezte, hogy még sápadtabb, mint rendesen - nem tudná 6938 1| ebédlőjében, aki prémes sapkában járt a zongoraleckéire, 6939 1| reggelenkint, mikor prémes sapkájában az iskolába sietett, az 6940 1| a kalaptűt is kiszedi a sapkájából, mely nagyszerűen illett 6941 1| mosolyogva megemelte a sapkáját:~ ~- Tessék nyugodt lenni, - 6942 1| ebédlőjére, a fehér kis prémes sapkámra, a csókra, mellyel esténkint 6943 1| volna selyem cipőcskéjével a sárba és piszokba, ő, aki minden 6944 2| a leányom zongorájára, a sárgaréz pedál mellé...~ ~- Hát nem 6945 1| ragyogó üvegburaként lebeg a sárgazöld fák között. Távolabb éles 6946 2| hosszú levelei most kezdtek sárgulni a hegyoldalon. Az öreg végignézett 6947 1| bóbiskolva üldögél a kocsi sarkában. A fiatal asszony megütődve 6948 1| vagyis inkább a Szív-utca sarkáig. Útközben azonban álljon 6949 2| már előttük ütötte össze a sarkantyúit Oszkár királyi herceg adjutánsa. 6950 2| billiárdozott hitelbe az Arany sarkcsillag-nál...~ ~A két művész talán 6951 1| De csak a legközelebbi sarkig ment, ahol néhány álmos 6952 1| haragosan félbeszakította.~ ~- Sarlatán, vidéki felcser akar lenni, 6953 1| a Löwenbräu egy hosszú sarokasztalánál, mely körül a legfurcsább 6954 1| A gróf helyet foglal a sarokasztalnál s oly komikusan megszeppent 6955 1| Behúzódnak a legmagányosabb sarokba, melyből kéjes borzongással 6956 2| feljárt egy partie tarokkra, a sarokszoba előtt egyszerre összetalálkozott 6957 1| varázsoltak az egyik gömbölyű sarokszobába, s a szőke Gerta, aki előbb 6958 1| jelenik meg szalutálva a sátor ajtajában. Az ezredes nem 6959 1| szerint halászhat.~ ~Az egyik sátorban Villányi tanárné a háziasszony. 6960 1| Pajzánul a szomszéd sátorra mutat, ahol az őszhajú, 6961 1| könnyelműséggel vásárolt a kicifrázott sátrakban, mintha Budapesten nem a 6962 1| magukat s a virágvázákban schönbrunni kaméliák fehérlettek. Ez 6963 1| vonat hetven kilométeres sebességgel rohant végig a nagy várost 6964 1| mosolygó földi isten az élet sebesültjeit fogadta. A véget nem érő 6965 1| e napon kapta a legelső sebet, ekkor indultam meg a virágos 6966 1| járt a zongoraleckéire, aki sechsschrittet tanult a vidéki tánciskolában, 6967 2| irnok s a borzas községi segédjegyző - üdvözlő küldöttséggel 6968 1| fogadom a betegeket, én segédkezem a vizsgálatoknál s nekem 6969 2| úr, az arácsi Szeretetház segédtanítója, aki mindenféle gizgazt 6970 2| s Giovanni megkérdezte a segédtanítót, nem lehetne-e itt kapni 6971 2| szaladgáltak föl és alá. De a segélymozdony, mely a délután folyamán 6972 2| azon nagyon könnyű lesz segiteni. Itt maradsz addig nálunk, 6973 1| idebenn fűtve van. Megengedi? (Segíteni akar.)~ ~Gärtner kisasszony: 6974 1| leterítette, már a híres tudós se segíthetett; de utazásának mégis volt 6975 1| mellyel szomorú helyzetemen segíthetne.~ ~Az ezredes: Ő felsége 6976 2| nem akarom... hátha még segíthetnénk a dolgon...~ ~- Nem, most 6977 1| Mariskát az előszobába s maga segíti föl rá a bundát, melybe 6978 1| Tehát vállalkozik rá, hogy a segítségemre lesz?~ ~- Ez a mesterségem.~ ~- 6979 1| sürgősen szükségem van a segítségére. Táviratozzon azonnal, hogy 6980 1| innen-onnan a rendőrség segítségét kell majd igénybe venni, 6981 1| ha valakinek a véres ujja segítségre szorult. Egyszer a villamos 6982 1| lelked nincs itt, - a lelked sehogy sincs itt, mióta azt a borzasztó 6983 2| k. Rittmeister, Adjutant Seiner kais. u. kön. Hoheit des 6984 1| hozzá s valami borzasztó sejtelemtől megkapva, gyorsan letérdelt 6985 1| szembenéztek vele, - anélkül, hogy sejtelme lett volna róla, mi történik 6986 1| tudja? Hisz maga, édesem, a sejtelmekben? Engem e pillanatban az 6987 1| gúnyos szavak hallatára sejteni kezdi, hogy őszinteségre 6988 1| lelkében ekkor valami homályos sejtés támadt, hogy az élet mégsem 6989 1| kezdett félelmében, mert az a sejtése támadt, hogy valami borzalmas 6990 1| felsőbb, titokzatos lényt sejtett. A szívek megdobogtak az 6991 1| szeméből olvasni tud, aki sejti a valóságot, melynek félbolond 6992 1| légyottokra jár? Ő lépett volna selyem cipőcskéjével a sárba és 6993 2| reggeli kalapok elől, a selyemblúzok idegessé tettek. Ilyenkor 6994 2| élete... Klárika levetette a selyemblúzokat, kicsomagolta a koffereket - 6995 1| hídján. Az egyik asztalnál selyemblúzos, útikalapos fiatal asszony 6996 2| Catullus kedvese, hanem selyemből készült, spanyolszabású 6997 1| fölött. A szomszédos szalon selyembutorai fölött megreszketnek a csillár 6998 1| végre helyet foglal a fehér selyemfauteuilben, melyben valaha a királyasszony 6999 1| tompítva szűrődik be a sárga selyemfüggönyökön, a parkett jégburkolatos 7000 1| a vasárnapra tartogatott selyemkendőmmel. Ekkor támadt az a gondolatom, 7001 1| keresztesvitéz s finom, mint a selyemnadrágos gavallér, aki a napkirály 7002 1| megelégedve ül az alacsony selyempuffon, de voltaképp nagyon felindulva 7003 1| elé. Lujzika, aki sötét selyemruhájában a szobába lépett, ijedten 7004 1| A tükörüveg előtt néha selyemruhás, girardi-kalapos párisi 7005 2| s fejébe vágva egy puha selyemsapkát, így szólott:~ ~- Egyedül 7006 1| alól csupán a rózsaszín selyemszalag hiányzik, hogy az ember 7007 1| karja itt nyugodott ezen a selyemtámlányon? Szép fejét idetámasztotta,