129-csabi | csacs-eszre | eszte-hala | halad-kemle | kenye-leros | lesbi-nobil | novel-selye | selym-titok | tizen-zuzma
     Rész

6004  1|                 mert a veszélyt minden perc növeli. Mikorra gondolja, hogy
6005  1|                  egykori kis színiakadémiai növendék a párisi Marignyban táncol
6006  2|              érdekes specialitása: a fizető növendékek mind kitüntetéssel végezték
6007  2|                     tizenöt forintból, amit növendékkorában a statisztálással keresett,
6008  1|                   volna elfutni innen, de a nők bámulatraméltó komédiás-tehetségével
6009  1|                 mert én elvileg csak a csúf nőkhöz vonzódom, kénytelen vagyok
6010  2|                    padjából kikerült...~ ~- Nono, nem merném kutatni az igazi
6011  1|                    komoly és becsületes kis nőre, aki a rosszaságtól, a könnyelműségtől
6012  1|                   akinek csokoládégyára van Normandiában s aki a mellényzsebéből
6013  2|                    húzta a legbúsabb magyar nótákat, kissé megilletődve gondolt
6014  2|                    A nyomorult, aki az úton nőtelen embernek adta ki magát s
6015  1|                      néhány jegyzetet írt a noteszébe, a kabátját begombolta,
6016  2|                    kalandokat hajhász s egy nőtlen ember arroganciájával udvarol?
6017  1|               félelmével riad vissza minden nőtől, akinek története van. Hanem
6018  1|                végigtáncolhatja... Karolina nővér, a maga gondja legyen, hogy
6019  2|                    is nélkülözte a finomabb nüánszokat. Az ilyesmi  lehet a fővárosban,
6020  1|                páholyból egy őszbeborult úr nyájasan integetni kezdett a tanár
6021  1|                    ölelő karomra, mellyel a nyakadat magamhoz szorítottam? Mindent
6022  1|                    kis gyermekeim épp úgy a nyakadba csimpaszkodnának, mint te
6023  1|                  mely a Villányiné gyönyörű nyakához tapad.~ ~Villányiné (vérvörösen
6024  1|                 vidéki tánciskolában, aki a nyakamat kövér karocskáival magához
6025  2|              chevreaux-cipők, a cilinder, a nyakkendők és a vacsora. De ezt is
6026  1|                 dideregtek a dér alatt és a nyaraló tornya fázósan belefurakodott
6027  1|                     ekkor, ott az elhagyott nyaralóban, a hóesésbe tekintve, mely
6028  2|                néhol egy verandás, emeletes nyaralóval, ahonnan messzelátóval nézegettek
6029  2|              bogárhátú házikók hallgattak a nyáresti melegségben, a fák között
6030  1|                 sápadtan, kibontott hajjal, nyárfalevél módjára reszketve, ott állott
6031  1|                   Lajos király fantáziátlan nyárspolgár volt magához képest, - mondta
6032  1|                     a kapu előtt. A nedves, nyárvégi időben sok volt a beteg
6033  1|                   úgy eltünt, mintha a föld nyelte volna el. A hatodik napon,
6034  1|              illemszabályokra, mint a latin nyelvre. Hallott már valamit az
6035  1|                   akik tüzes szemmel, habzó nyelvvel kóborolnak a boldog tűzhelyek
6036  2|                  néha ternót vagy quaternót nyerjek az estéli tombolák alkalmával.
6037  2|               fekete bőrtáska jelenik meg a nyilás előtt. Ezt a csinos podgyászdarabot
6038  1|                zárban, az ajtó felnyilt s a nyilásban megjelent a férfi: egy vörös
6039  2|                     is meggondoltam, hogy e nyilatkozattal csupán a szegény Irmát teszem
6040  2|                    volt-e csinos, erről nem nyilatkozott a fenséges úr, de már az
6041  1|                   pillanat mulva már meg is nyilik a vasas tölgyfakapu, mely
6042  1|                barna, cirádás szárnyasajtók nyilnak, melyeknek színe a kripták
6043  2|                 között, itt-ott nagy rózsák nyiltak; egy-egy magányos házból,
6044  1|                   gazda tette lakályossá. A nyirkos kövekre vastag szőnyeg borul,
6045  1|                    A ház ég a fejük fölött! Nyissa ki azonnal az ajtót, mert
6046  1|                Csöngetésére maga Jánossy úr nyit ajtót, aki mély tisztelettel
6047  2|                     Tavaly már csak itt-ott nyitogatták föl a présházak ajtaját,
6048  1|            melyekben kényeskedő álpáciensek nyögdécseltek, a rendelő-óra, mely naponként
6049  1|            könyörületet, hogy tíz fiú közül nyolcat megbuktat s hogy az jár
6050  2|                  gyermekkel áldott meg - és nyolcezerforintos, világoskék szalonomban
6051  1|                   hogyne!~ ~A tanár: Reggel nyolckor?~ ~A leány: Ötkor is ott
6052  1|                   csak Lujzikával előre, én nyolcra talán megszabadulok valahogy
6053  1|                      akkor kivételesen csak nyolcvanezerbe számítjuk darabját. Ajánlom,
6054  1|            válaszolt és a hugának e nap óta nyoma veszett. Most látta meg
6055  1|                   borzasztó titoknak jött a nyomára. Pár pillanatig sápadtan
6056  1|                      hogy Budapesten valami nyomasztó és elviselhetetlen rabságban
6057  2|                tudta meg először, hogy mi a nyomor. Este ugyanis százötvenforintos
6058  1|                   méltóságos úr még maga is nyomorgó orvosnövendék volt s fűtetlen
6059  2|                       Nős ön?~ ~- Hát olyan nyomorultnak látszom? - mondta elgondolkodva.~ ~
6060  1|                     szinte hihetetlen, hogy nyomoruság, könny és fájdalom is van
6061  2|                 téli napok, víg és kellemes nyomorúság között, a három  pajtás
6062  1|                  volt része), eszébe jutott nyomoruságos gyermekkora, a diákévek
6063  1|             idejönni. Megnyugtathat, hogy a nyomozás a legnagyobb titokban történik?
6064  1|                     ajkát édes borzongással nyomta a fiatal asszony arcára,
6065  1|                     a meleg, az otthonosság nyugalma lebeg a hófehér asztal fölött.
6066  1|                      mely a jókedvétől és a nyugalmától megfosztja.~ ~Gärtner kisasszony -
6067  1|                  gróf: Régen mondom, hogy a nyugalmazott minisztereket kivétel nélkül
6068  2|                ahogy a vendégszobában végre nyugalomra térhettem, sokáig szemembe
6069  1|                    természetesen ott lesz a Nyugat leányánál? - kérdezte a
6070  1|                  társaság ül, az országutak nyughatatlan vándorserege, mely élete
6071  1|                    tehetek másként. Drágám, nyugodj bele a gondolatba, hogy
6072  2|               biztatta Somogyi Dánielt:~ ~- Nyugodjék meg, öreg, majd másképp
6073  1|                   akarja és nekem bele kell nyugodnom az isten akaratába, legfölebb
6074  1|                    erővel igyekszik, hogy a nyugodtságát megőrizze): Nem szabad többé
6075  1|                    már szellős sírboltokban nyugszanak, a térdeplők megfeketült
6076  1|                  kis szívem, azért nem kell nyugtalannak lenni, - ez inkább elővigyázatosság,
6077  1|              Mariska: Oh, csak bizza rám és nyugtassa meg a lelkiismeretét.~ ~
6078  1|             kitaláltam, hogy csak meg akart nyugtatni vele, mert megbánta, hogy
6079  1|                   gróf (elébe siet, a kezét nyujtja, az arca jókedvű csodálkozást
6080  2|                   egy félméteres aranyrudat nyújtott át a remegő poétának. Az
6081  1|                   eszétől...~ ~A kilincshez nyúl, de a gróf oly fölindult
6082  1|                     bádogágyukat és kerekes nyulakat árul.~ ~Az ezredes: Ha itt
6083  1|                    melyből didergő kémények nyúlnak bele a téli este szürkeségébe.
6084  1|                     A szivarokban valóságos occasió van nálunk. Tekintettel
6085  1|                 mely a gleccserek havát, az oceán opálosan izzó tükrét, a
6086  1|                    szemét, melynek színe az óceán fölött úszó felhőkhöz hasonlított,
6087  1|                    vasút fülkéiben, mint az óceángőzösök fedélzetén és a vierwaldstätti
6088  1|            tündérgályán vitorlázik végig az oceánon, míg a nagy, fekete, dolgos
6089  1|                faggyugyertyája mellett, egy ócska kofferen ülve, mely egyetlen
6090  1|            nagyköveteket mind-mind szívesen odaadnám, ha maga helyett én ülhetnék
6091  2|              entrecote-ot vacsorált, később odaállították asztalára az ezüstös, vízpárás
6092  2|                     Melyik huszárt?~ ~- Aki odaát lakik az emeleti lakásban...~ ~
6093  1|             miközben a fiatal  hizelkedve odabújt hozzá, halkan kérdezte:~ ~-
6094  1|                    amit egy idegen férfinak odadobtál. Én, a mindenki kedvese,
6095  2|            nyugalmas sütkérezésükből, mikor odafenn operettnóták mellett ebédeltek
6096  1|               világszerte ismertek, gőgösen odafordította a tanár felé.~ ~- Most nem
6097  1|              meredtek az égnek és messziről odahallatszott a város lármája. A rózsaágyak
6098  1|                 puffot, melyen ült, egészen odahúzta az asszony mellé, s fojtott
6099  1|            diákkisasszonyokhoz, hogy szinte odaképzel az ember az ajkai közé egy
6100  1|                 közismert, fekete lovaival, odalenn várakozik a kapu előtt.
6101  1|                    hogy mindjárt hízelkedve odasimuljon az öreg kisasszonyhoz.~ ~-
6102  1|                   üzenetet, aztán szerényen odasompolygott a tűz mellé.~ ~- A méltóságos
6103  1|                     köré, míg ajka hirtelen odatapad a Villányiné forró, vonagló,
6104  1|                     ha látom, hogy mennyire odavannak értem, pedig hozzád képest
6105  1|                 lámpa szelid fényében, mely odavilágított a vastag orvosi könyv csontvázaira.
6106  1|                   mint egy fázós kis veréb, ődöngött egy darabig a belgyógyászati
6107  1|            szerelmeskednek, az eldugott kis öblökről, melyekben a fiatal és életunt
6108  1|                 valami kicsiny, elhagyatott öbölbe, ahova a hír se jut el Magyarországból.
6109  1|                   méltatlanul sokat tart az öccsére s gyermekkora óta hűséges
6110  1|                     rossz gyereknek, aki az öklével akarja beütni a játékosbolt
6111  1|              világossága s a fiatal asszony ökölbe szorított kézzel egyenesedett
6112  2|                   majki hegyszakadékban hat öl magasra gyülekezett föl
6113  1|                 fölkel a helyéből és az ura ölébe kuporodik. Az arca most
6114  1|        mágnáshölgynek látszott, aki selymes ölebecskéje társaságában a júniusi verőfényt
6115  1|                     besurrant, ahol halálos ölelésben szorította magához utoljára
6116  1|               ezelőtt is bűnös csókoktól és ölelésektől lett mámorossá. Oly tisztán
6117  1|                     addig van jogom, míg az ölelésemet kivánják; kialudt szerelmet
6118  1|                    s a lehelet finomságával öleli magához az álmodozó asszony
6119  1|             homlokukon. Villányi már magára öltötte szárnyas kabátját, mikor
6120  1|                    rád...~ ~Amíg Mariska az öltözékét rendbehozta, a tanár megírta
6121  1|                  kastély termeiben exotikus öltözetű palotazsandárok állanak,
6122  1|                     tanárné éppen befejezte öltözködését; a szobalány az utolsó ecsetvonásokat
6123  2|              lakásba...~ ~Mikor Jenő másnap öltözködni kezdett, egy fényes, bár
6124  1|                     s szomorúan állt meg az öltöző földig érő tükre előtt,
6125  1|             suttogva): Be fogunk vonulni az öltözőmbe, ott egy teremtett lélek
6126  2|                   Dániel tisztes kékbe volt öltözve, mint a zalamegyei parasztok
6127  1|                  hangjában így szólott:~ ~- Öltözz fel!~ ~És lesütött szemmel,
6128  1|                  életébe, aki a házasságban önálló és egyenrangú félnek képzeli
6129  2|                   ünnepi díszét, nem minden önérzet nélkül gondolta:~ ~- Azt
6130  1|                     ahol a Rembrandt mester önérzetével alkotta meg dilettáns csendéleteit.
6131  2|                     És amíg a tükörben némi önérzettel szemlélgette előkelő ünnepi
6132  1|                    könnyet ontson érte?~ ~- Öngyilkos tudnék lenni, ha arra gondolok,
6133  1|           gukkerezte s csak ajkának egy-egy önkéntelen vonaglása árulta el, hogy
6134  1|                 elmesélt, melynek állítólag önmaga volt a hősnője - szomorúan
6135  1|           vendéglőkben költött el, a rossz, önmaga-gyártotta cigaretták, amikből száz
6136  1|                    boldog vagyok, hogy néha önmagam is megsokallom. Az élet
6137  1|                        Villányi doktor, ami önmagát illette, hírét se ismerte
6138  2|                  Sürgős beszélni valóm lesz önnel.”~ ~*~ ~Mikor a lámpát eloltotta
6139  1|                     találkozhatik. Idejött, önnél volt, amíg az ura késő estig
6140  1|                     közérzésem rossz, ahogy önök, orvosok, mondani szokták...~ ~
6141  2|                helyéből:~ ~- Magukra hagyom önöket... tudom, hogy van miről
6142  1|                  zongorázni és szavalni fog önöknek, Klári asszony pedig eltáncolja
6143  1|                     hideg, szürke zuhatagot öntő felhők lebegtek a ködbe
6144  2|             úszóruhákat.~ ~A partok rózsáit öntözte néhány kertészlegény, de
6145  1|                  szemmel rohan a vesztébe s öntől függ, gróf úr, hogy halálútjában
6146  1|                     készítse el a teámat és öntsön magának is!~ ~A leány (egyszerre
6147  1|                  borzasztó betegség után.~ ~Öntudata most egyszerre visszatért
6148  1|                   ami huszonnégy óra óta az öntudatától és az álmaitól megfosztotta.
6149  1|                     fátyolos hangon, szinte öntudatlan mosollyal folytatta:~ ~-
6150  1|                  semmit, a halál előtt való öntudatlanság köde borult káprázó szeme
6151  1|                   gonosz álom, melyet lázas öntudatlansága festett a lelke elé. Ő,
6152  1|             bőrfauteuil-eket, melyek szinte öntudatos lényeknek látszanak, a tanár
6153  1|                  torkát fojtogatja, hogy az önuralmának mindjárt vége lesz, de hősiesen
6154  2|                     között vesztették el az önuralmukat és a józan eszüket...~ ~ ~
6155  1|            megszöktem...~ ~Ugy-e bár csúnya önzésnek látszik, hogy én a maga
6156  1|                szépségét látva, ismét rideg önzéssel kérdezte:~ ~- Megbánta,
6157  1|                      a világfelfogásunk, az önzésünk: mindez stílszerűtlen, sőt
6158  1|                 akit soha senkise szeretett önzetlenül.”~ ~Villányi erre a táviratra
6159  1|                   Lefeküdni, lefeküdni, kis ördögök!~ ~A tanár: Feküdjetek le,
6160  2|                 golyója.~ ~- Az apám is, az öregapám is, - folytatta, - minden
6161  1|                  barátnője csúf és elvirult öregasszony-számba megy.~ ~- Hány éves a huga?~ ~-
6162  2|              egykori pályatársához:~ ~„Édes öregem, küldj négy- vagy ötszáz
6163  2|                  agglegény-anyag van. Az én öregségemben nem a női szeretet fog szerepet
6164  2|              hivatalos órákat tartson, hogy öregségére takarékpénztári könyveket
6165  1|               halmozza el a maga szegény és örökké hálás Irénje.~ ~ ~ ~
6166  1|                   asszony. Nem tudom, kitől örökölte ezt a tulajdonságot, hiszen
6167  1|                   rabszolgaéletére s a maga örökös egyedülvalóságára gondolt,
6168  2|                  Pougeney márkiné a Milliós örökség-ben mondja, van egy kitünő ötletem.
6169  1|                kofferen ülve, mely egyetlen öröksége volt az édesapjától, vörös
6170  1|                   felvonás derekán váratlan öröm érte: a szemközt levő páholyból
6171  1|                   látszatot, mintha a világ örömeiről lemondani készülne.~ ~-
6172  1|                  világon. A fiatalság és az örömök is elmulnak, - még a fájdalmunk
6173  1|                 hogy kevésszer volt nagyobb örömöm az életben, mint ma reggel,
6174  1|              jelentkezett. Villányi Mariska örömrepesve ugrott a nyakába, de mindjárt
6175  2|                    készült, megpillantotta, örömsikoltással borult a nyakába.~ ~- Csakugyan
6176  1|            bennünket, - a sógorom bizonyára örülni fog, hogy ilyen kiváló embert
6177  1|                 valami gyanus vérszegénység örve alatt, megjelent édesanyjával
6178  1|                Minthogy a széttépett irások összeállításában bizonyos jártasságunk van,
6179  1|                 rövid időt, hogy még inkább összebarátkozzunk egymással.~ ~Karcsú kis
6180  1|                   mondani, hogy még most is összeborzong a boldogságtól, ha az urával
6181  1|                 hétköznapokon a szerelemtől összeborzongjanak.~ ~Egy percre elhallgattak
6182  1|                 lesz: most már két titokban összebújó, eleven, trécselő barátnő
6183  1|                     hogy karonfogva, édesen összebújva sétálhatnék a gyönyörű kis
6184  2|              felugrott a helyéről, a bokáit összecsapta, mint ahogyan a huszártisztek
6185  1|                   hogy legalább a drágáimat összecsókolhassam?~ ~Gärtner kisasszony megindultan
6186  1|                    ha drága kis hugocskáját összecsókolhatja. És ez a képzelődés most
6187  1|                  sógornőmet csak egyszer is összecsókolhatnám! A kezét is megcsókolnám,
6188  1|                  bele az alkonyatba. Később összecsókolóznak, Villányiné karonfogva kiséri
6189  1|               egymásba kapcsolódik, a kezük összeér, a hangjuk melegebbé lesz:
6190  1|                  két hónap óta minden héten összeesem, - az expresszvonaton is
6191  1|                 annyira szédül, hogy minden összefolyik a szeme előtt. Később azonban
6192  2|              csillagokként tüntek föl a köd összefolyó szürkeségében. Andor, ki
6193  2|                     Negyvenöt forint csinos összeg és rég láttam ennyi pénzt
6194  1|               kikiséri a folyosóig. A leány összegombolja a kabátkáját s lehajtott
6195  1|                    elnézéssel.~ ~Fölállott, összegombolta a redingotját, majd intett
6196  1|             szembenéz a katonával, titokban összehasonlítja látogatóját az urával, s
6197  2|                szentjánosi vadásztársaságot összehívjam s mivel Ádám régi vadászcimbora,
6198  1|                     úgy szeretne valamiképp összehúzódni a nagy bőrfauteuil mélyében,
6199  1|                 többé egymást?~ ~Villányiné összehúzta magán a hófehér színházi
6200  1|                     s a kezei hisztérikusan összekulcsolódtak, mintha imádkozni akarna.~ ~-
6201  1|                     valami szörnyű robajjal összeomlanak s az autó, mely a kapu előtt
6202  1|              mozaikszerű darabocskákból van összeragasztva): A levél így hangzik: „
6203  1|                   leteszi kezéből a lapot s összeráncolt homlokkal kóstolja meg az
6204  1|                  korzóján? A fiatal asszony összerázkódik, mintha valami hipnotikus
6205  1|               szólni, mert úgy érezte, hogy összeroskad, de félig aléltan is mindegyre
6206  2|                      aki mindenféle gizgazt összeszed, hogy odahaza lepréselje.~ ~
6207  1|               idegen környezetben, de végre összeszedi magát annyira, hogy a szavát
6208  1|                    amit Cannestól Mentoneig összeszedtél.~ ~*~ ~Tíz perccel később.
6209  1|             láthatatlan kéz olykor hirtelen összeszorította a torkomat. Pompás telem
6210  1|                      mint akkor, - és mégis összetett kézzel kérem: ne álljon
6211  1|                     A kis Jancsi: Netem isz összetöjöd!~ ~A kis Alice: Uj, hogy
6212  1|          felsikoltanak:~ ~A kis Alice: Apu, összetöröd a csontjaimat!~ ~A kis Jancsi:
6213  1|                   tehetetlenül, míg a fogai összeverődtek, a keze jéggé vált s a lábai
6214  1|                 találkozik és villámgyorsan összevillan, mint a damaszkuszi acél;
6215  1|                 félelemtől és a fájdalomtól összezsugorodva gügyögte:~ ~- Védj meg,
6216  2|               gondolkodásával járta az élet ösvényeit s ugyancsak a szemébe nevetett
6217  1|                  valami megmagyarázhatatlan ösztön azt súgta neki, hogy egy
6218  1|               szórakozás nekem, mert olykor öt-hat nap is eltelik, míg a politikában
6219  2|            különböző világnézet, mint annyi ötfelvonásos tragédiában, itt is nagy
6220  1|                 Reggel nyolckor?~ ~A leány: Ötkor is ott volnék.~ ~A tanár:
6221  1|                 ellen? Ez volna az egyetlen ötlet, mellyel szomorú helyzetemen
6222  2|                hangosan kacagtam a bolondos ötletein, mintha még mindig a mi
6223  1|                szivarokat kap nálunk, de ha ötöt vesz egyszerre, akkor kivételesen
6224  1|                     Aligha, mert én csak az ötórást tudtam elérni s lóhalálában
6225  1|                      hogy a XVI. századbeli ötvösművészetnek itt van a legnagyobb gyűjteménye
6226  1|                  most, a történtek után, az övébe mélyed... Az a vágy, hogy
6227  1|                erőszakosan kibontakoztak az övéből s a fiatal asszony sápadtan,
6228  1|                férfiúéba, keze gyöngéden az övéhez simult, mint a bűnbánó gyermeké,
6229  1|                    tömeg egyszerre a parkba özönlik: a király ugyanis sétát
6230  1|                    beláthatatlan szalagként özönlött a férfiú elé, akiben egy
6231  1|                    után megindult a bibliai özönvíz és hideg, szürke zuhatagot
6232  1|                     mély kongás belevész az özönvízként hulló őszi záporba.~ ~ ~ ~
6233  1|               felöltözködött; fekete ruhát, özvegyasszonyos kalapot vett magára, majd
6234  1|                   semmitől, de mindenesetre óhajtom, hogy a titkába belelássak.
6235  2|                  hasonlót sohasem láttak az Ohnet grófnői, ámbár (mint ezt
6236  2|              ismerte eddig a himzőrámák, az Ohnet-regények és a penzióbeli levelezések
6237  1|                     idegesség, de biztonság okáért nem fog ártani, ha a szívedet
6238  2|                     Ti vagytok mindennek az okai, ti céda, nyomorult teremtések!~ ~
6239  1|                  nem árulta el izgatottsága okát, hanem bizalmasan közelebb
6240  2|                   ötszáz forintot, de három okból nem küldök. És pedig harmadszor
6241  1|                    Kis csacsim, nincs semmi okod , hogy engem sajnálj!~ ~
6242  1|                túlérzékeny, kis Mariskám és okosan teszed, ha minden izgalmat
6243  1|                     ránk, mert akkor már az okosság is azt parancsolta volna
6244  1|                  aki váratlanul valami nagy okosságot mondott.~ ~A tanár: Ez jól
6245  2|                     merném kutatni az igazi okot...~ ~Klárika oly halálos
6246  2|                  magaslatára jutna. Mi bajt okoz neki, ha a színház és a
6247  2|                    nagy erkölcsi ellentétet okozott a házasok életében. A tizennyolc
6248  1|                     és a férfi, aki halálát okozta, szótlanul kimeredt a hóesésbe,
6249  1|                 tettem boldogtalanná, kinek okoztam én csak egy rossz órát is
6250  1|                    azért, hogy nekem örömet okozzon. Megérti-e, hogy milyen
6251  1|            láthatatlanná lett? A leányt oly oktalan ijedtség fogta el, hogy
6252  1|                     szerelmi ügyről, melybe oktalanul belekeveredett, s mely az
6253  2|                    a gyakorlati földművelés oktatása jár az osztatlan népiskolákban.
6254  1|                   Májust mimelő, aranyfényű októberi nap volt, fél Budapest az
6255  1|             soffőrhöz:~ ~- Menjen vissza az Oktogon-térre, vagyis inkább a Szív-utca
6256  2|                  valamelyik vincellérházban okvetetlenül kapunk néhány korsó hideg
6257  2|                      mi történik velem?~ ~- Okvetlenül fölfalják a farkasok!~ ~-
6258  1|                  nagy vizek csöndessége, az olajfaerdők magánya, a menekülés innen,
6259  1|                    Elviszlek.~ ~Villányiné: Olajfák közé, egy kis fehér házba,
6260  1|                    napfénye s a kövér zöld, olajos fákon májusi aranyfoltok
6261  1|                     lebegnének körülötte az olajszagú étkezőkocsiban. Az az impressziója,
6262  1|              azonban veszek, mert csakugyan olcsók. (Kiválaszt vagy tíz darab
6263  1|                  ötszáz darabot, mert ilyen olcsón  szivarhoz úgyse jut máskor.~ ~
6264  1|             minisztérium éppen az ellenkező oldalon van.~ ~- Hát ez magánház?~ ~-
6265  1|                    kacérul, miközben lopott oldalpillantást vetett a tükörbe.~ ~- Hogy
6266  1|        keresztülsietsz a vásárcsarnokon, az oldalsó kapunál találsz egy másik
6267  1|                     a butorok, a nippek, az ólomkarikás ablakok s csupán az egészségtől
6268  1|                     teszek le a  barátság oltárára...~ ~Villányiné később elbocsátotta
6269  1|                   idő, az öreg kisasszonyok oltogatni kezdték a lámpákat, a helyiséget
6270  1|                  maga is egyéniség, aki nem olvad bele az ura életébe, aki
6271  1|             délelőtt. Derüsen szép, aranyba olvadó őszi nap, a levegő, melyben
6272  1|                   nekifeküdni az irás és az olvasás tudományának; s mivel a
6273  1|            tréfáljon: későn kel, félnapokat olvasással tölt el, délutánonkint bezárkózik
6274  1|                  könyveimet és jegyzeteimet olvasgatom?~ ~- Késő van, éjfél elmult
6275  1|               jóformán az orvosi lapjait se olvashatta, a jövedelméről legendákat
6276  1|            bakfiskorában többre becsülte az olvasmányait az udvarlóinál, hirtelen
6277  2|                   magányba, ahol romantikus olvasmányokkal tölti az idejét; de kiderült,
6278  1|           szomorúságod emlékével, akkor nem olvasnád most habozva ezeket a sorokat,
6279  1|                    régimódi francia regényt olvasnál, egy kalandos Gaboriau-féle
6280  2|                      hogy leszünk-e?~ ~A t. olvasó bizonyára kitalálja, hogy
6281  2|                      Mit cifrázzam soká, t. olvasók: hősöm eddigelé egy rendetlen,
6282  1|                 akik a fiatalság számára az olvasókönyveket irják?~ ~A gróf: Ha a királyt
6283  1|                  édesapjától, vörös szemmel olvasta végig a borravalóiból megszerzett
6284  1|          választanám. Mire ezeket a sorokat olvastad, én már nem leszek Budapesten.
6285  2|                      a szerelmes diákok nem olvasták többé olyan áhítattal, mint
6286  1|                     birodalmában, csakugyan olyannak látszott, mint az apostol,
6287  1|                  titkait kilesse? Nem fog-e olyasminek a nyitjára jönni, ami kötelességévé
6288  2|                   új dolgot kivántam; tudod olyasmit, ami a regények minden hősnőjével
6289  2|                 közös gyöngeségeket, melyek olykor-olykor mindnyájunkon úrrá lehetnek.
6290  1|                 reszketve gondoltam az öreg omladékra, melyet kivül hideg zuhatagok
6291  2|                 Tamáshegy közepe táján, egy omladozó pince előtt, valami öreg
6292  1|                  ezer szerencsétlen asszony ontja a könnyeit, akik lelkiismeretlenül
6293  1|                     derék kis leány könnyet ontson érte?~ ~- Öngyilkos tudnék
6294  1|                suttogó hangon beszél, a nap opállá tompítva szűrődik be a sárga
6295  1|                     színes tónusa ragyog az opálos lámpák alatt. Egy költő
6296  1|                  gleccserek havát, az oceán opálosan izzó tükrét, a havasi falvak
6297  1|            befejezte a közzeneképp játszott operette-keringőt, de a gróf, aki az első
6298  2|              sütkérezésükből, mikor odafenn operettnóták mellett ebédeltek a fürdőhely
6299  1|                     és harmonikus, aminőnek optimizmusában gondolta.~ ~Mariska még
6300  2|                álmos, elbeszélgethetünk egy órácskát...~ ~Páfrány ilyenkor teáért
6301  1|                      hogy ezért az egyetlen óráért érdemes volt élni, hogy
6302  2|                 ajánlatot tette. Huszonnégy órai meggondolási időt kértem
6303  1|                 meghalt, anyja pedig utolsó óráit élte nála - végre megtudott
6304  1|               megvehette, a sivár ebédutáni órák, mikor hasztalan várta a
6305  2|            kifizesse, hogy komoly hivatalos órákat tartson, hogy öregségére
6306  1|                  nagyközönség előtt, a déli órákban óriási tömeg hullámzott,
6307  1|                  lássalak. De nem itt, ahol órákig kellene várakoznod, hanem
6308  1|                  szép asszonyt hetekre vagy órákra magához láncoljon? Nemcsak
6309  2|                     egy egész zenekart vagy orgonát lehet kapni bármelyik hangszeres
6310  2|             bedöcögtünk. A kis földszintes, őrházformájú állomás előtt föl volt gyújtva
6311  2|                 mint a gyerek, aki elmosódó óriásokat lát a hegyek körvonalaiban
6312  1|        tüdőgyulladáson, mely a pirospozsgás óriást orvul leterítette, már a
6313  1|                   franc értékű drágaságokat őriz. Marie de Ville Anny az
6314  1|               forgóajtón keresztül, melynek őrizetével egy indus fejedelem van
6315  1|                     akar lenni velem, akkor őrizkednie kell még a legkisebb náthától
6316  1|                Lánchídnak, melyen valóságos orkán sivított feléje s anélkül,
6317  1|                     tőlem telhetőleg mindig őrködni fogok a két ember boldogsága
6318  1|                     fogalommá lett az egész országban, a csalhatatlan és mindenható
6319  1|                    mulatságot szereznénk az országnak.~ ~Villányiné: Ha jól tudom,
6320  1|                boldogságán marakodjanak. Az országutat a rablók járják, az éhes
6321  1|                lépett a sógornőjéhez. És az őrültek rettenetes erejével ragadva
6322  1|                     el lehetne hinni ezt az őrültséget, mert én arra születtem,
6323  1|            tehetetlenségének tudata majdnem őrültté tette: e pillanatban azonban
6324  1|                  egy lépést se fog tenni az orvos-bátyja tudta nélkül. A kisleány
6325  1|                     még tisztelkedhessen az orvosa házában.~ ~- A hálámat úgyis
6326  1|                  dologban valami: a gyermek orvosbátyja szédületes lépésekkel indult
6327  1|             fiatalember szerénykedett be az orvoskirály szentélyébe, - Villányiné
6328  1|              legalább harminc medika van az orvosnövendékek közt? - valamennyien szerelmesek
6329  1|                    aki, délben-este szegény orvosnövendékeket eszik. Szakállas szigorló
6330  1|                     bátyját látta, a sovány orvosnövendéket, aki komoly gyermekarcával
6331  1|                     hogy éppen én legyek az orvosod, - mondta kedvetlenül.~ ~-
6332  1|                    büszke lehet. Bennünket, orvosokat, az emberi test tesz hívőkké.
6333  1|            kedvetlenül.~ ~- Bocsánat, de az orvosomat magam választom meg, - válaszolta
6334  1|                   magamat, - mert ez minden orvosságnál többet használ nekem.~ ~
6335  1|                   napsugár és a tenger a te orvosságod, a nagy vizek csöndessége,
6336  1|                 rajongással tódult utána az orvosságszagú teremben. A látvány nem
6337  1|                   estén szünt meg, mikor az orvost, a szőke kis huga helyett,
6338  1|                     nem volt mindennapi: az orvostanhallgatók fekete gyűrűvel vették körül
6339  1|                  mely a pirospozsgás óriást orvul leterítette, már a híres
6340  2|               elrágott mindent. A kukoricát őrzöm vénségemre, mint egy halinás
6341  2|                  kön. Hoheit des Erzherzogs Oscar.~ ~Klárika sápadtan tette
6342  1|       fogadótermekre, a különös képekre, az ósdi butorokra, a megtompult
6343  1|                    Csák György volt, akinek ősei valaha vércsefészkeket kaptak
6344  1|                   nélkül eltünik az emberek őserdejében. Méltóságos asszonyom, én
6345  1|             árasztja el az emberi indulatok őserdejét. És szegény, beteg idegei
6346  1|               örökre visszavonuljon a sötét őserdő hidegségébe. A medika, aki
6347  1|                  villogó szemmel csatangoló őshímnek. A szerelemhez csak addig
6348  1|                      Belátom, hogy ez kissé őskori megnyilvánulása a szeretetnek,
6349  1|                   árulja el, hogy törökverő ősöktől származnak. A két leány
6350  1|            szeretője ezt a táviratot küldte Ostendéból:~ ~„Drága kis Sándorom,
6351  1|              kisasszonnyal való rivierai és ostendei utaktól, az ünnepies vacsorákon
6352  1|                    úr beszél velem, hogy az ostobaságaimat meghallgatja, hogy engem,
6353  1|                   félek tőle, hogy ennek az ostromnak aligha tudok ellentállani.
6354  1|                  szelid megadással tűrik az ostromot.~ ~Villányiné (gúnyosan,
6355  1|                  éves volt, de a hajába már ősz szálak vegyültek, Alice
6356  1|             szomszéd sátorra mutat, ahol az őszhajú, hetvenéves Lénárd táborszernagyné
6357  1|               fedelét egyhangúan verdesi az őszies zápor, - idebenn a tisztaság,
6358  2|                    mernék ilyen leplezetlen őszinteséggel elbeszélni.~ ~Hiszen hallottad,
6359  1|               hallatára sejteni kezdi, hogy őszinteségre és beismerésre aligha számíthat.
6360  1|               zavart csak az ártatlan tudós oszlatta el, aki naivul megszólalt:~ ~-
6361  1|                    érzése, hogy a lépcsőház oszlopai düledezni készülnek. Csöngetésére
6362  2|                 össze Ferike a társulat két oszlopával: Páfránnyal és Lakival.
6363  1|                    egy pillantást vetett az oszlopos fali órára.~ ~A tanár: Éjfél
6364  1|                     budai hegyek fölött, az ősznek az a sejtelmes poézise,
6365  2|                Urtól, hogy elszólít ezen az őszön e földi siralom völgyéből.~ ~
6366  2|                 földművelés oktatása jár az osztatlan népiskolákban. A Tamáshegy
6367  2|                    nélkül egy kávéskanálnyi otkolont öntött a párolgó italba...~ ~
6368  1|                     hangulatok lebegnek. Az otromba kockaköveken, melyek talán
6369  2|                     be a helységbe, ahol az ottani fiatalság - a kasznár, a
6370  1|                  házaspárra, mely kényelmes otthonát megnyitotta előtte. És könnytelen
6371  1|       Harzburg-Waldeck gróf (aki kényelmes, otthoni viseletében, mely sötét
6372  1|                 dekoráció hatását teszi. Az otthoniasság valami csodálatos érzése
6373  1|                  parkettjén tölti s épp oly otthonosan érzi magát a transz-szibériai
6374  1|                    a tisztaság, a meleg, az otthonosság nyugalma lebeg a hófehér
6375  1|                rajtuk, a nedves, téli esték otthonossága, mikor az ember kényelmesen
6376  2|             sápadtan köszönte meg a jóakaró ovációt...~ ~A Felsőbakonyvidék
6377  1|                  idegeid nincsenek rendben. Óvakodnod kell minden fölösleges izgalomtól,
6378  1|                      most csak annyit, hogy óvatosaknak kell lennünk, mert gyanakodnak
6379  1|                fejedelemasszony, a palástos oxfordi doktorleány épp úgy, mint
6380  2|          megkeményedik a feje, ha az iskola padjából kikerült...~ ~- Nono, nem
6381  2|                    puskák megrozsdásodnak a padláson, a lányok aratni járnak
6382  1|                 tömegként vágta a szőnyeges padlóhoz.~ ~- Alávaló, - mondta kiáltva -
6383  1|             tehetetlenül végigesett a szoba padlóján. A szíve, a gyönge, halálosan
6384  2|                    társulat két oszlopával: Páfránnyal és Lakival. Páfrány néha
6385  2|                 Páfrány és Laki történetét, Páfrányét és Lakiét, akik egy napon
6386  2|             feledkezett meg róluk teljesen; Páfránynak pompás havelockja volt,
6387  1|               fővárosban. A hall káprázatos pagodához hasonlított, a termekben
6388  1|                 Vígszínház egyik földszinti páholyában váratlanul fölfedezte a
6389  2|                      a fiakerek, a szinházi páholyok mind csak semmiségek ahhoz
6390  1|      Harzburg-Waldeck gróf leült a gömbölyű páholyszékre s aggódva nézte végig a
6391  1|                    nem gyuladt föl, vonásai pajkos grimásszá görbültek, miközben
6392  1|                    elbiggyeszti az ajkát és pajkosan mosolyog. Végre megtalálta
6393  2|                    után rendesen megeredt a pajkosság és a fiúkhoz való betyárkodás.
6394  2|               nyomorúság között, a három  pajtás reggeltől estig együtt kószált
6395  2|              aszófői magyar fiúk, kik olasz pajtásaiktól teljesen megtanultak minden
6396  1|                        Világos.~ ~- És a  pajtásait is megszokta csókolni, ha
6397  1|                        Szóval, épp úgy a  pajtásának tekint, mint akármelyik
6398  2|                 Fehérvárra értünk, már a  pajtások igazi meghittségével mondtuk
6399  1|                     akár nem, de akadhat  pajtásokra is a férfiak közt, akik
6400  1|                 nagy ember a kedvesem, a  pajtásom lesz, pedig csak a közömbös
6401  1|                    még kaphat néhányat...~ ~Pajzánul a szomszéd sátorra mutat,
6402  1|                     és kissé sápadtan, alig palástolt melegséggel a hangjában
6403  1|               egyiptomi fejedelemasszony, a palástos oxfordi doktorleány épp
6404  1|                     a taorminai erdőkben, a palermói hotel terraszán és a gőzösök
6405  1|             széleskarimájú kalapot viselt s palettával és festéktől zsíros kezekkel
6406  2|                  Furcsának találtam, kedves Pali, azt is, hogy Irma - akinek
6407  2|                    kinyomattatok.~ ~„Kedves Palikám! Te, aki eddig oly pompásan
6408  2|            változatosabbá tenni? Oh, kedves Palim, most végre csakugyan megcsíptem
6409  1|                minisztereket kivétel nélkül pallos alá kellene cipelni. Ezzel
6410  1|          Buddha-szobor alatt, melyet gazdag pálmagrupp választott el a szalonban
6411  1|                  Grand Hotel vesztibüljének pálmái alatt, egy vérvörös kerti
6412  1|                nélkül cserélnék magával s a pálmákat, Pault, a szerecsen-zenekart
6413  2|                   dunaparti vendéglő üveges pálmakertjében megjelent, nem a régi, kopott
6414  1|                 való rajongása csábította a palotába s hogy ez a levegő még pár
6415  1|                                   A királyi palotában.~ ~Az árvízkárosultak javára
6416  1|       függetlenségemet feláldozzam. Van kis palotám Parisban, van autóm, cselédségem,
6417  1|                 termeiben exotikus öltözetű palotazsandárok állanak, akik szoborként
6418  2|                   Arács, Csopak, Alsó-Eőrs, Paloznak, Felső-Eőrs, Lovas, parányi
6419  1|                  hogy hamar befejezem földi pályafutásomat. A betegeket valószinűleg
6420  1|              érkezett vonaton Budapestre. A pályaház előtt beugrott egy autótaxiba,
6421  2|                    Mama elkisért a központi pályaházba s könnyezve beszélt a konduktorral,
6422  2|            állapodtunk meg, hogy a központi pályaházban beültetnek a kupéba s a
6423  1|                   névre hallgat s aki földi pályája legszebb jutalmát abban
6424  2|                 gondolatra, a vonat a nyilt pályán egyszerre megállott. A majki
6425  2|                    intézte a Petőfi egykori pályatársához:~ ~„Édes öregem, küldj négy-
6426  1|                 kellett kihajtatnom a bécsi pályaudvarhoz, hogy a csatlakozást le
6427  1|           Villányiné kiszállt, fizetett s a pályaudvaron keresztül gyalog ment a
6428  2|           világoskék szalonomban több lovag pályázik az én kékszemű leánykám
6429  1|                    félhomályos rendelőszoba pamlagán. Oly szép és csábító volt,
6430  1|                 egészsége ellen nincs semmi panasz.~ ~Villányiné (csöndesen):
6431  1|               ellágyulás, mellyel a betegek panaszait meghallgatta, a mohóság,
6432  1|                 lecsillapult s a tanár, aki panaszkodás nélkül, de a fájdalomtól
6433  1|                      A híres professzor nem panaszkodhatott sorsa ellen: családi köre
6434  1|      megismerkedtünk egymással. Nincs miért panaszkodnom, a sorsomat sokan irigylik,
6435  1|               vétkezel, mikor az urad ellen panaszkodol! Hát ki értse meg, ha te
6436  1|                      Villányiné fejfájásról panaszkodott s nem nyúlt az ételhez s
6437  1|                  nem fognak unatkozni. Ha a pápaszemes róka történetét elmesélem
6438  1|                csoda, hogy valakibe, minden papirforma ellenére beleszeressen,
6439  1|            szőkefürtös fejecskéjét, aztán a papirkosárba dobta drága kis kedvence
6440  2|              megállt, s a yacht mellé szórt papirszeletek mozdulatlanul úsztak a hajó
6441  1|                     ahol valamikor a király papja térdelt téli estéken az
6442  2|                lámpát eloltotta és a vékony paplant magára húzta, Jenő dideregve
6443  1|                  isten jelenlétéről, mint a papok beszéde. Az ember sokkal
6444  1|            boltocskára, melynek ajtaján egy papucsos cselédleány szaladt ki.
6445  1|                   didergő kis szívét efféle paradicsomi gyönyörűségekkel keserítem,
6446  1|                vierwaldstätti hajó kedélyes parancsnoki hídján. Az egyik asztalnál
6447  1|                     angyalom?~ ~Villányiné: Parancsolj! Jól esik?~ ~Mariska: Jól
6448  1|                 akkor már az okosság is azt parancsolta volna neki, hogy a kocsiját
6449  2|                Paloznak, Felső-Eőrs, Lovas, parányi vincellérházaikkal, földbe
6450  2|                játszottak néhol félmeztelen parasztgyerekek. Egy kis leány az ér síkos,
6451  2|                      Közelébb mentünk a vén paraszthoz, aki megbillentette előttünk
6452  2|                  öltözve, mint a zalamegyei parasztok általában és csak a nyaka
6453  2|                     fiatalok dialogját.~ ~- Pardon, most már nem mondhatod
6454  2|                    a lazac, az entrecote, a parfait, a fiakerek, a szinházi
6455  1|                   hírt a hugáról: egy napon parfőmös levél érkezett hozzá Párisból
6456  1|                   tartom, mint azét az arab páriáét, aki gyalogszerrel tipeg
6457  1|                   aki gyalogszerrel tipeg a paripáján pompázó ura mögött. Annak
6458  2|                   latifundiumokat, fogatot, paripát, szeretőket. Talán egy királyságot
6459  1|                feláldozzam. Van kis palotám Parisban, van autóm, cselédségem,
6460  1|               parfőmös levél érkezett hozzá Párisból s a levélben ez a pár magyar
6461  1|                   sírboltot nekem a legelső parisi építőmesterrel...~ ~Oly
6462  1|              darabokra tépte s szétszórta a Párisi-utcán és a Városház-utcán. Minthogy
6463  1|               királynőjévé lett az éjszakai Párisnak s átutazó fejedelmeket fogadott
6464  1|             gögicsélve, félig aléltan dől a párja vállára, s ostoba, értelmetlen
6465  1|              villának aligha lehetett volna párját találni a bajor fővárosban.
6466  2|                   legyünk? Ugyebár holnap A park titka című vígjáték megy?~ ~-
6467  1|       összeszorított fogakkal dőlt a páholy párkányának, anélkül, hogy egyetlen
6468  1|                    mert a tömeg egyszerre a parkba özönlik: a király ugyanis
6469  1|                  sárga selyemfüggönyökön, a parkett jégburkolatos erdei tóként
6470  1|                mellett, világhíres galériák parkettjén tölti s épp oly otthonosan
6471  2|                    a próza sima és csillogó parkettjére.~ ~A kis varróleányok, a
6472  1|               professzor könyvtárán, mely a parkettől a padmalyig zsúfolva volt
6473  1|                     hogy az ember a Trianon parkjába képzelje. A landauer, a
6474  1|         mágnáspalotában, melynek termeit és parkját a tulajdonos huszonnégy
6475  1|                      aki a napkirály éjjeli parkünnepein táncolt. Az ura a férj,
6476  1|                     leány hátradőlt a kocsi párnáján, muffját az arca elé tartotta,
6477  1|                   kocsiban valami szerelmes párnak tartanak bennünket!~ ~A
6478  2|                   Ki látta, hogy az ember a párnák közt töltse az ifjuságát?...
6479  2|             kávéskanálnyi otkolont öntött a párolgó italba...~ ~Igy teltek a
6480  1|             szerelmesem is, a drága és édes párom, akit titokzatos hatalmak
6481  2|                magas Tamáshegy alján. A kis parti csermely mellékén alig járt
6482  2|         Kártyázzatok komolyan s aki az első partiet megnyeri, azzal fogok együtt
6483  1|                Villányiné: Messze, a tenger partjára, ahol senkisem ismer bennünket!~ ~
6484  2|                 kolostorba, melynek sziklás partját szünetlenül mossák a langyos,
6485  2|                     s menjünk ki csónakon a partra. Úgy is tettünk, s valahol
6486  2|                     De félórányira a füredi parttól a szél hirtelen megállt,
6487  1|                    a pihenés és a  szivar passziójához): Maga persze minden előadásomon
6488  1|             nagyurak abba nem hagyják azt a passziójukat, hogy felváltva tüdőgyulladást
6489  1|                    bájos baba-arca egy régi pasztellkép benyomását kelti, s álla
6490  1|                     neveltek...~ ~Egy görög pásztorleány romlatlan tekintetével nézett
6491  1|               mondtam még, hogy táviratilag Pásztóvölgyre hívtak? Az öreg Nikó kegyelmes
6492  2|                 kisasszony!~ ~- Hogyan?~ ~- Patak-Berényen, amely a legközelebbi megállóhely,
6493  2|                     csúnya homály, amikor a patakberényi állomásra bedöcögtünk. A
6494  1|                ritkaságokra, a butorok ódon patinájára, a régi művű fegyverekre,
6495  1|              ugyanis egyszerű pincér, aki a Paul névre hallgat s aki földi
6496  1|             cserélnék magával s a pálmákat, Pault, a szerecsen-zenekart és
6497  1|                  akik nem tudják, hogy kire pazarolták a szeretetüket!~ ~Kicsi
6498  2|                     zongorájára, a sárgaréz pedál mellé...~ ~- Hát nem kaphatom
6499  1|          aranykoronánál, a király az ország peerjei közé emelte s a beavatottak
6500  2|                 húsz forintot, s a direktor példáját csakhamar a társulat többi
6501  1|                vegye silány hencegésnek, de például tegnap egy öreg angol bácsi (
6502  1|                asszonyom, hogy a sápadt kis penészvirág, akit a budai várban a jóságával
6503  2|            elgondolni, hogy kis lantját nem pengetheti többé. Mi lesz vele, mit
6504  2|                   sem ingerelte többé, hogy pénzéért mindig lehet része asszonyi
6505  1|                     asszonyai árultak drága pénzen haszontalan csecsebecséket,
6506  1|                  aki nevetve adta át neki a pénzestárcáját, ha az előtte heverő készpénztömeg
6507  2|                      az Ohnet-regények és a penzióbeli levelezések hangulatát...
6508  1|                   van nálunk. Tekintettel a pénzpiac szomorú helyzetére, már
6509  2|            fürdőhely vendégei. A yacht-klub pénztáros kisasszonyát ilyenkor ebéd
6510  1|                     készült s a rideg, esős pénztelen juniusi nap, mikor végre
6511  2|                   sem; majd a butorok körül pepecselt, majd a konyhát bújta, majd
6512  2|                     És Lesbia nem is viselt peplumot, mint valaha a dalosajkú
6513  1|                    s néhány hosszú és kínos percbe kerül, amíg e pillantás
6514  1|                     összeszedtél.~ ~*~ ~Tíz perccel később. A két asszony megitta
6515  1|                   nem igen marad egy szabad perce?~ ~A leány (mosolyogva):
6516  1|               mindennapi életében a pihenés perceit: különben kora reggeltől
6517  1|                  magának, másodszor: vannak percek, amikor még a cégjegyzett
6518  1|                rajtakapom, hogy tünődve néz perceken keresztül a méltóságos asszonyra,
6519  1|                     türelmetlenül olvasom a perceket, melyek a viszontlátástól
6520  1|                 napok óta nincs egy nyugodt percem, mert azok, akiket az életemnél
6521  1|                   törik, ha szakad - minden percemet az unokáim nevelésére fogom
6522  1|                  kedvemért csak egyetlen  percéről is lemondjon...~ ~Villányi
6523  1|                     a betegek megint minden percét elrabolják, még csoda, ha
6524  1|         Albrecht-útra. Nem igen tartott tíz percnél tovább s a kocsi hirtelen
6525  1|              gobelineken megcsillognak. Tíz percnyire tőlük hétköznapi zajtól
6526  1|           megdobbant, a szeme szikrázott: e perctől fogva nyugodt lehetett,
6527  1|               halálomat, mikor én már rég a Père Lachaise sírboltjában fekszem.
6528  1|                  kaptak a királytól, de aki perfidül hátat fordított történelmi
6529  1|                   háttérből kicsillognak, a pergamentbe kötött könyvek százaira,
6530  2|                    gyújtva a zöld lámpás. A perronon néhány homályos alak járt
6531  1|                       mintha valami szomorú perspektiva nyilt volna meg egyszerre
6532  1|           rajzolódik ki a gőzölgő nagyváros perspektivája. Az álmok és a gyermekmesék
6533  2|                  hogy a hímzettkötényes kis perszóna hites férje szívéből gyűlölte
6534  2|                   ezt a finom, érzelmes kis perszónát? Meg fogja-e valósítani
6535  1|                 alatt. De a szeretetnek egy perverz módja is van, amiről maga
6536  1|                    katona pillantásából oly perzselő láng csapott feléje, hogy
6537  2|               egy-egy magányos házból, ahol pestiek laktak, álmos zongoraszó
6538  2|                      De hiszen a te szüleid Pestmegyében laktak azelőtt.~ ~- Hát
6539  2|                 egymásnak a titkainkat.~ ~A péti hegyek közt szerényen megkérdeztem
6540  2|                 következő levelet intézte a Petőfi egykori pályatársához:~ ~„
6541  2|                 szokta mondani, hogy valaha Petőfivel együtt játszott a színpadon,
6542  2|                lubickolt. A viskók előtt, a petrezselyem- és zellerágyak között, itt-ott
6543  2|                 Jenő meggyújtotta odabenn a petróleumlámpáit, egyszerre csak fázni kezdett
6544  1|                   emelet poros ablakaira, a petroleumlámpással világított boltocskára,
6545  2|                    föl otthon a megcsorbult petróleumlámpát és fejét lehajtotta a tenyerébe.
6546  1|                  nem szabad pezsgőt inni. A pezsgő, úgy látszik, megfosztja
6547  2|              asztalára az ezüstös, vízpárás pezsgőhűtőt. A szivar pedig, amelyet
6548  1|                 bólintott.~ ~- Ismerős? Egy picurkával több, kedvesem. Én a Villányi
6549  2|                    arra, hogy a gőgös Dusét piedesztáljáról letaszítsa...~ ~Ferike nemcsak
6550  1|              büszkeséggel nézte a csöndesen pihegő gyermeket s halkan szólt:~ ~-
6551  1|               legalább félévig zavartalanul pihenhetnél. Különben fel fogok írni
6552  1|                   kihallatszik az ágyaikban pihenő utasok horkolása. Mindketten
6553  1|                    juttatott. Sokáig rajtam pihentette a kék szemét, majd ezt mondta: „
6554  2|                    megrendelt harmadfélszáz pikkolót kifizette, így szólott a
6555  2|                   melyet Ádám egy novemberi pikniken vele táncolt - és most sírni
6556  1|              cserbenhagyva egy pillanatra a piktorait, megint rájuk nézett és
6557  1|             teremtésre, aki téged legutolsó pillanatáig imádni fog.”~ ~Villányi,
6558  1|                 rövid, hogy a boldogság egy pillanatáról se szabad lemondani...~ ~
6559  2|                  vagy ötszáz forintot, mert pillanatnyilag kifogytam az aprópénzből.
6560  1|                     győzelme legfölebb csak pillanatok kérdése. A bizonyosság oly
6561  1|                  gonosz és beszámíthatatlan pillanatokra, mikor unalma az idegen
6562  1|               tanársegéddé nevezték ki, s e pillanattól kezdve nem kellett többé
6563  1|                   bájos embervirágé, mely a pillangó könnyelműségével és mohóságával
6564  1|                megremegett a kedvese kutató pillantásai alatt.~ ~- Csakugyan meglátszik,
6565  1|                     irigy, ámuló, lelkesült pillantások simogatták végig a szép
6566  1|            kisugárzó szőke hajára vágyakozó pillantásokat vetettek az utcák lovagjai,
6567  1|                  este folyamán még egyetlen pillantásra se méltatta, holott ő kifejezhetetlenül
6568  1|              jókedve szerint formálta. És a pillantásuk most egyszerre találkozik
6569  1|                 irták róla, hogy Elszászban pillantotta meg a napvilágot, de később
6570  1|                        aztán halkan, föl se pillantva, válaszolt:~ ~- Hiába csúfolódik,
6571  2|                fölkelt, lecammogott ismét a pincébe, s mint e környéken mondják,
6572  2|             Csakugyan kukorica hullámzott a pinceház körül, a csövek hosszú levelei
6573  2|                     bor is akad a Tamáshegy pincéiben. Kissé bágyadtan törtettünk
6574  2|            vincellérházaikkal, földbe ásott pincéikkel, néhol egy verandás, emeletes
6575  2|                  járt valaki, csak a dombos pincék előtt játszottak néhol félmeztelen
6576  2|                    bort, az öreg előhozta a pincekulcsot s pár perc mulva egy üveg
6577  1|                  gentleman ugyanis egyszerű pincér, aki a Paul névre hallgat
6578  2|                    d’hote-kat, értekeztek a pincérekkel, a liftes emberekkel, az
6579  1|         megbízhatóbb volt, mint az amerikai Pinkerton-vállalat, - aztán hivatalosan válaszolt
6580  1|                keresztlábú asztalok mellett pipáznak, a téli szezon gyönyörűségéről,
6581  2|              kastély terraszán. Ez a partie piquet fog dönteni mind a hármunk
6582  1|                      A tanár megvizsgálta a piros-pozsgás katonát, a látszat kedvéért
6583  1|                     tüdőgyulladáson, mely a pirospozsgás óriást orvul leterítette,
6584  2|                     bámulva. A lenyugvó nap pirossága egészen körülfolyta s messziről
6585  1|                átlátszó arcocskája rózsássá pirul az izgatottságtól, rajongó
6586  1|                hölgyeivel, a vidéki kőházak piruló mártirjaival, a sok-sok
6587  1|                   szemük, az arcuk rózsásra pirult s ok nélkül való lelkesedéssel
6588  1|          ismerkedett meg legelőször az élet piszkosságával. És a dúvadakra gondol,
6589  1|               doktor, aki minden szó nélkül pityeregni kezd!~ ~Gärtner kisasszony (
6590  1|          önbizalommal beszélt, - most nem a pityergő Villányi Mariska volt többé,
6591  2|                      Peyer úr néhány millió pléhdoboz között fogadta a hajlongó
6592  1|               elbeszélgethetnénk éjfélig. A pletykától nem kell tartania, mert
6593  1|                    egész Budapest rólam fog pletykázni?~ ~A gróf (szendén): A méltóságos
6594  1|                  régi várudvarokat, a nehéz plüss-takaró, mely az emeletre kígyózik,
6595  1|                   belemélyednek a karosszék plüssébe): Beszéljen, kérem!~ ~Jánossy (
6596  2|                  nyilás előtt. Ezt a csinos podgyászdarabot egy prémeskabátú, szemüveges
6597  1|               színésznő a hangversenytermek pódiumán is meg tudná szerezni a
6598  1|               Izabella-utcán át kifordult a Podmaniczky-utcába s gyors galoppban robogott
6599  1|                  mert ennyire megkéstem, de pöröljön a szabónőmmel, akinek teljes
6600  2|                      így szólott a mosolygó poétához:~ ~- Ha egy délelőtt szerencséltet
6601  2|                   föl az egykori éhenkórász poétát. És mikor a fiaker robogva
6602  1|                ültette a hugát, mint valaha pöttönkorában szokta s miközben a fiatal
6603  2|                 irodájában hevert. De nem a poézist sajnálta, amelyet a kicsiny
6604  2|                     fenekén. Nincs semmi, a pogány féreg elrágott mindent.
6605  1|                     szivárványosan csillogó poharakba): Nem!~ ~Villányiné: A multkor
6606  1|                     látnám mindnyájukat egy pohárka hollandi likőrre, melyet
6607  2|               mosoly kiséretében öntött egy pohárkával az aranysárga Martellből.
6608  1|                   visszatartja.~ ~A gróf (a pohárszék, a teaasztal körül foglalatoskodik):
6609  2|               többet ér, mint öt közönséges polgár...~ ~Mikor Ádám úr a következő
6610  1|                öt-hat nap is eltelik, míg a politikában tájékozódhatom valahogy.
6611  1|                     népszerűségük a divatos politikusokéval vetekszik. Jókedvű, túlkiváncsi,
6612  1|           szárnysegédével haladt el az őszi pompájukban virító kirakatok előtt.
6613  1|                 torkomat. Pompás telem van, pompásabb, mint valaha, akik régen
6614  1|                    vőlegényéhez, a tanár úr pompásnak találta azt a gondolatot,
6615  1|                  csakhamar selymes, illatos pongyolában feküdt a félhomályos rendelőszoba
6616  1|             ostobaságot kövessek el. Holnap pont négykor várni foglak, de
6617  2|                   között.~ ~A hegy magasabb pontjain megszünt minden nesz, a
6618  2|                    amelyiken gyanus, fekete pontok vannak. Beatricet éppen
6619  1|                    Baedeckert megszégyenítő pontossággal mond el mindent, ami egy
6620  2|                 brise-t, olykor egy ezüstös ponty ütötte ki magát a kis hullámkarikából,
6621  2|                   feküdt le, ha a legutolsó poratomot is szerencsésen fölfedezte
6622  1|           gyűlölettel a szívében menekült a porosz invázió elől, mert minden
6623  1|               közösség sincs a Török-család porrá lett hölgyeivel, a vidéki
6624  1|             lesietett a palota lépcsőjén. A portás nem volt a fülkéjében s
6625  1|                     fej lopva bekandikált a portière mögül.~ ~- Még mindig? -
6626  2|                       Könnyei ráhullottak a portörlőre, a himzésre, a háztartási
6627  2|              napokban egy ismeretlen falusi postabélyeggel általütve, hosszú levelet
6628  2|                 estét és a másnapot, mint a postabélyegről láthatod, az ő csinos kis
6629  1|                   most hirtelen megállt egy postahivatal előtt, de Gärtner kisasszony
6630  1|              nagysága!~ ~A leány belépett a postahivatalba, szinte félálomban kért
6631  1|                 Kissé megnyugodva jött ki a postahivatalból, de mikor este, vacsora
6632  2|              elterül.~ ~Kelenföldön, ahol a postavonat öt percre állomást tart,
6633  1|                     a Koronaherceg-utcába s poste-restante levelet vett át a főpostán,
6634  1|                   készületeket tesz, hogy a posztját elhagyja, mikor egy gálába
6635  1|                szíve feldobogott, mikor egy posztoló rendőr tünt a szemébe a
6636  1|                   nagyon, mert bizony sok a pótolnivaló az életemben. Aki tizenhat
6637  2|             várakozó művészekhez:~ ~- Minit Pougeney márkiné a Milliós örökség-ben
6638  1|                 sivárságát sem a társadalmi pozició, sem a vagyon, sem a nagy
6639  1|            jókedvvel szegezte a komolyságot pózoló Waldeck grófra. - A dolog
6640  1|                   rögtön hozzáfogott orvosi praxisához. Most már állítólag jobban
6641  1|               huzódtál, mert az egész világ prédája vagyok. Kit csaltam meg
6642  1|                ahhoz, hogy úrnőjének morált prédikáljon? Micsoda arccal kérhetné
6643  2|                  csinos podgyászdarabot egy prémeskabátú, szemüveges fiatalember
6644  1|                   nem láttam. Még a tegnapi premièren se láttam, pedig tudtommal
6645  1|                     asszonytól, aki hófehér prémjei közül bájosan szembemosolygott
6646  2|               Budapesten, s mióta a csurgói preparandiát elvégezte, mindig itt tanítóskodik
6647  2|                    egyedül maradtam abban a préselt, fekete zugolyban, mely
6648  2|                   itt-ott nyitogatták föl a présházak ajtaját, de az idén valamennyi
6649  2|                 szüretelők jártak-keltek, a présházban két-három héten keresztül
6650  1|                      Villányiné: Tud valami preventiv szert a tüdőgyulladás ellen?
6651  1|             jókedvével; táncolt, énekelt, a primadonnákat utánozta s ezüstös kis hangja,
6652  2|                   létezés vagy a halál nagy problémái még mindig homályosak az
6653  1|                      már Európa leghíresebb professzorait elhívatta hozzá. Természetesen,
6654  1|                    szerető apa hangján.~ ~A professzorné alázatosan meghajolt, mint
6655  1|                    jőjjön zavarba, hiszen a professzoruk csakugyan megérdemli, hogy
6656  1|                     zsebkendőjével s pompás profilját, melyet az Illustration
6657  2|                    sohasem olvas egyebet aProtestánsok Hetiközlönyé”-nél.~ ~Együtt
6658  1|          legrosszabbul, aki a nagyfejűektől protezsáló levelet visz a méltóságos
6659  1|                    de a férfi nem reagált a provokálásra, hanem elgondolkodva nézett
6660  2|          költemények ingoványos talajáról a próza sima és csillogó parkettjére.~ ~
6661  2|                      mint az asszonyi lélek pszihológiájával - és még sohasem talált
6662  1|                    az ártatlan pillantás; a puffot, melyen ült, egészen odahúzta
6663  1|           megtapogatta egy-egy sápadt ember pulzusát, keze jóságosan megpihent
6664  2|                 méreteket, a föld misztikus púpjai az emberi magányosság és
6665  2|                    zárva marad. A szüretelő puskák megrozsdásodnak a padláson,
6666  2|              szeptember végén durrogattak a puskákkal, a hegyen szüretelők jártak-keltek,
6667  1|                     a baj? Azt hiszem, hogy puszta idegesség, de biztonság
6668  1|                 Königswart grófné vitt le a pusztájára a gyerekei mellé. Senkinek
6669  1|                     isten háta mögött fekvő pusztán neveltek...~ ~Egy görög
6670  1|                 koráig többet volt a vidéki pusztánkon, mint a városi házunkban,
6671  2|             eszplanádon, s néha ternót vagy quaternót nyerjek az estéli tombolák
6672  1|                      az uzsorások, kik nagy rábeszélésre hiteleztek neki annyit,
6673  1|                legveszedelmesebb titkait is rábízta a doktorára? Oh, nem. A
6674  1|               marakodjanak. Az országutat a rablók járják, az éhes csordák,
6675  1|                nyomasztó és elviselhetetlen rabságban élt, héjaszemű zsúrasszonyok
6676  1|                     ha az ura agyonhajszolt rabszolgaéletére s a maga örökös egyedülvalóságára
6677  1|                 tünik fel előttem, az ókori rabszolganő épp úgy, mint az egyiptomi
6678  1|                     ha meguntak, engedelmes rabszolgává kell lennem, aki egy hang
6679  1|                     gyöngyök közül, vidáman rácáfolva a gyászra, amelybe fiatalos
6680  1|                napon különvonaton vitték le rácfalusi Török Árminhoz, a Dunántúl
6681  1|            félálomban kért egy blankettát a rács mögött ülő hivatalnoktól
6682  1|                  mikor Villányiné az üveges rácskapu előtt megjelent. Szilszkin-bundát,
6683  1|                   keleti virág, aki a hárem rácsos ablaka mögött tölti el a
6684  1|                 hiába, még a romantikára is ráfanyalodom, csakhogy a te  hírnevedet
6685  1|                   de mindjárt aggódó arccal ragadta meg hűséges kis barátnője
6686  1|       meggondolatlan és ostoba megjegyzésre ragadtatja magát): A maga legénylakását
6687  1|                 őrültek rettenetes erejével ragadva meg az ájuldozó asszonyt,
6688  1|                  szemben még a leggonoszabb rágalom is elnémult. Ezt az asszonyt
6689  1|                     Azt hiszem, nem kellene ragaszkodnod hozzá, hogy éppen én legyek
6690  1|           büszkeségtől és a karja lágyan és ragaszkodva fonódott a fiatal asszony
6691  1|                megint micsoda szörnyű bánat rágódik a szíveden? - kérdezte a
6692  1|                    kandalló mélyéből eléjük ragyognak. A Mariska arca csupa fájdalmas
6693  1|                 frissítőket hordott körül a ragyogóan kivilágított termekben,
6694  1|                     s a pesti házak tornyai ragyogtak a délies verőfényben. A
6695  1|                 kerülhetne...~ ~A gróf most rágyújtott egy cigarettára, a szeme
6696  2|               jóakaratával tűrte... Könnyei ráhullottak a portörlőre, a himzésre,
6697  1|                  gróf úrnak: unalmában néha rájön, hogy idegei vannak s ilyenkor
6698  1|            huszonnégy óra alatt magamtól is rájövök az igazságra...~ ~Gärtner
6699  1|                   angolkóros; a felség, aki rajong a kis főhercegnőért, már
6700  1|                     a művészetek iránt való rajongás hozta ide az öreg és magányos
6701  1|                  nem a műkincsek iránt való rajongása csábította a palotába s
6702  1|                      Mesélek neki hallgatói rajongásáról, a betegek lángoló szeméről,
6703  1|                    az apostolokat megillető rajongással tódult utána az orvosságszagú
6704  1|               megérdemli, hogy valamennyien rajongjanak érte...~ ~Sem féltékenység,
6705  1|                   karosszéke!~ ~Villányiné (rajongva): Itt ült? Gyönyörű karja
6706  1|                    ebédnél, vacsoránál néha rajtakapom, hogy tünődve néz perceken
6707  1|                 csodálatos érzése lesz úrrá rajtuk, a nedves, téli esték otthonossága,
6708  1|                 Távolabb éles körvonalakban rajzolódik ki a gőzölgő nagyváros perspektivája.
6709  1|                     hajlékony kígyóvonalban rajzolódott a szőnyegre s szeme veszedelmes
6710  2|                  rég láttam ennyi pénzt egy rakáson... De Lesbiának aligha kerülne
6711  1|                     gyújt s az asszonyra is rákényszerít egy aranyvégű egyiptomi
6712  1|                   meggyónt neki; erőszakkal rákényszerítette, hogy pénzt fogadjon el
6713  1|         konflisállomásig. Elviteted magad a Rákóczi-térig s keresztülsietsz a vásárcsarnokon,
6714  1|                  pincérek már türelmetlenül rakosgatnak a szomszédos asztalokon.~ ~
6715  2|                 darab újdonatúj ezresbankót rakott ki a poéta elé az asztalra.
6716  2|                    vagyonát rézkrajcárokban rakta le az éjjeli szekrényre,
6717  1|                    gróf: Igaz, csók nincs a raktárukon? Ez a cikk igen kelendő
6718  1|                    a sarokból égő szemükkel rámerednek, az óriási bőrfauteuil-eket,
6719  1|                     és könnyes szeme édesen rámosolygott a férfira.~ ~- És te? -
6720  1|                      Az álmatlanság annyira rámragadt, hogy öt órakor most is
6721  2|                kitalálnád-e, melyiket? Csak ráncold össze a homlokodat, gondolkozzál -
6722  1|                    amíg az arcbőröm meg nem ráncosodik...~ ~Ahogy most szomorúan
6723  1|                 mult századévek sötétségébe ránduljak. De az eső izgatta a fantáziámat
6724  1|                      Egy pillanatig mereven ránézett, anélkül, hogy szólni tudott
6725  1|                    mondta elragadtatva, - a rangomat a felséges úrnak köszönhetem,
6726  2|                    épp úgy elmegyek veled a Ranolder-utcába vagy a Bakács-térre, mint
6727  1|               semhogy egy budai expedicióra rászánják magukat.~ ~Villányiné: Gondolja,
6728  1|                    fiatalságomban nagyon is rászoktam a virrasztásra...~ ~A tanár:
6729  1|                   felesége sincs, - és maga rászorul egy drága, komoly és becsületes
6730  1|               szeretetüket!~ ~Kicsi lábával rátaposott a vonagló asszonyra s míg
6731  2|                     maga előtt titkunk...~ ~Rátértek a szentjánosi vadászatokra,
6732  1|                    érverést, majd gyöngéden rátette a kezét a fiatal asszony
6733  1|       választásomnál.~ ~Villányiné tréfásan ráütött az udvarlója kezére, majd
6734  1|                 végre elszánta magát arra a ravaszságra, hogy Villányi tanárt fölkeresi.~ ~-
6735  1|                    a müncheni út mögött egy ravaszul kieszelt légyott rejtőzik.~ ~
6736  1|                    év óta még arra se lehet rávenni, hogy az édesanyját meglátogassa,
6737  1|                     teljes huszonnégy óráig rázatta magát miattam a gyorsvonattal
6738  1|                 amíg kora hajnalban föl nem ráznak. És ilyenkor eszembe jut
6739  1|                   jóakaró megbotránkozással rázza a fejét, mire a sápadt kis
6740  1|             mindenes-szakácsnője a vállamat razzia...~ ~A tanár: Hozzá kell
6741  2|                mondták néha a lányok, mikor reáfordult a beszéd sorja:~ ~- Milyen
6742  1|           vizsgálatoknál s nekem diktálja a recepteket is, nem azért, mintha ez
6743  1|              rendbehozta, a tanár megírta a receptjét, majd egy habozó mozdulat
6744  1|                   lelkét hordja a térdigérő redingot-ja alatt. A villának aligha
6745  1|                   behajolt a tapétaajtón, - redingotja, ezüstös halántéka ragyogott
6746  1|                  Fölállott, összegombolta a redingotját, majd intett az inasnak,
6747  1|                haldokló katonától sietnek a refectorium kandallója mellé. Ez az
6748  2|             fésülőnője, aki minden ujságról referál ugyan, de alapjában véve,
6749  1|            úrhölgyről pontosan és hitelesen referálhatok. A két napot az illető,
6750  1|                 leragad az álmosságtól, nem reflektálok a hűséges, baráti szívekre.
6751  2|                    vetés közepén. Mint igaz református ember várom az Urtól, hogy
6752  1|           Wotánokkal koccintgatnak s néha a régensherceget és az idegen királyfiakat
6753  2|                            A hímzett kötény regénye.~ ~I.~ ~Mikor Ádám Jenő,
6754  2|                  mindeddig a himzőrámája, a regényei és a barátnőinek korrespondenciája
6755  1|         felgyújtotta. Az angol vagy francia regényeiben bizonyosan szó van a Rivieráról,
6756  1|               reggeltől-estig a díszkötéses regényeit olvassa. Szerencsére mindjárt
6757  2|             kivántam; tudod olyasmit, ami a regények minden hősnőjével megtörténik,
6758  1|                     amilyenről eddig csak a regényekben olvastam. Ha elgondolom,
6759  1|             mindeddig csak a rossz, francia regényekből ismerte, melyeket szívszorongva
6760  1|               asszony, aki az imént a német regényekről és egy szinészről beszélt?
6761  1|                   dilettáns csendéleteit. A regényes nevű fiatal hölgy afféle
6762  1|                     okos kis teremtések nem regényhősnőknek, hanem nagynéniknek, garde-oknak
6763  1|                    kinál meg, hanem érdekes regénytöredékekkel is mulattat. Ezt, ugyebár,
6764  1|                  végigolvastam. A levelet a reggelinél adták át nekem s én oly
6765  2|                  reggel hét órakor komolyan reggelit főznek, - mikor ő eddig
6766  1|                  reménytelenséggel ült le a reggeliző asztalhoz, mert most már
6767  2|                     kőművesek már másodszor reggeliztek...~ ~A lusta Ádám, aki nem
6768  1|                     vágy fogott el, hogy  reggelt kivánjak magának. Tudja,
6769  1|                imazsámolyon. A termek még a régiek, de a középkori szállás
6770  2|                 nálam a világegyetem minden régiójában sem találna alkalmasabb
6771  2|                    ablakban, a feleségemnek régóta föltünik a lusta és unatkozó
6772  1|            megbízható detektivre, aki azt a rejtélyes hölgyet ügyesen kikutassa.
6773  1|                   asszony, aki idegesebb és rejtélyesebb volt, mint valaha, délután
6774  2|                     hogy a fehérneműje közé rejtett pénz, amit Budapestről magával
6775  1|                   ravaszul kieszelt légyott rejtőzik.~ ~A gróf: Már megbocsásson...~ ~
6776  1|                   az asszony és a szeretője rejtőztek.~ ~- Ki az? - ismételte
6777  1|             fölemelte a kezét és a torkából rekedt és borzalmas sikoltás tört
6778  1|                   hevert az iróasztalán. És rekedten, a saját hangjától megzavarodva,
6779  1|                  menedéket valami borzalmas rém ellen, akit rajta kivül
6780  1|               műtermet rendezett be, ahol a Rembrandt mester önérzetével alkotta
6781  1|            viseletében, mely sötét és finom Rembrandt-képekre emlékeztet, még érdekesebb,
6782  2|                    a szél, a vasúti vonatok réme, teljes erejében föltámadt.
6783  1|                    lélekzetvétele, a hangja remegése is elárulja, hogy szeret,
6784  1|                        Az asszony ajka újra remegni kezdett, mint a sírásra
6785  1|                   keze jéggé vált s a lábai remegtek, mintha most kelt volna
6786  1|                   lángja, melyet az éjszaka rémei oly kegyetlenül kioltottak.
6787  1|                  kétségtelen, de még mindig remélhetjük, hogy nem történt meg a
6788  1|                   végre az a boldog, sohase remélt pillanat, mikor az öreg
6789  1|                 lebzsel körülöttem, abban a reményben, hogy valaha mégis csak
6790  1|                 mert Pesten még ahhoz sincs reménye, hogy a száraz kenyeret
6791  1|                     Én, ennek a holnapnak a reményében, ma éjszaka nem fogom lehúnyni
6792  1|            gondolatom, minden álmom, minden reményem magában van s hogy ennek
6793  2|                    fújják aznapi vacsorájuk reményét. Páfrány az úgynevezett
6794  2|                 hideg tejet. Giovanni abban reménykedett, hogy balatoni bor is akad
6795  1|                     fölött. Az aggódás és a reménység, az életben való hit és
6796  1|                fájdalma és jövőjének minden reménysége benne reszket): Nagyon!~ ~
6797  1|                   szemmel, a szívében sötét reménytelenséggel ült le a reggeliző asztalhoz,
6798  1|              mondtam?~ ~Gärtner kisasszony (reménytelenül): El. (Fölkel és tanácstalanul
6799  1|                     vannak s ilyenkor komor remete-barlanggá alakítja át a szalonját,
6800  1|                      ahol valaha - most úgy rémlik neki, hogy száz évvel ezelőtt, -
6801  2|              föltámadt. Egyszerre borzasztó rémület fogott el arra a gondolatra,
6802  2|                         Klárika oly halálos rémülettel csípte meg az ura karját,
6803  1|                 tele van betegekkel, s ha a rendelést abbahagynám, rögtön kiütne
6804  1|                  félnyolckor, mikor a tanár rendelő-körútjából visszatért s a kicsikék
6805  1|                álpáciensek nyögdécseltek, a rendelő-óra, mely naponként belenyult
6806  1|                     se tud szabadulni, ha a rendelő-óráját megkezdi...~ ~ ~
6807  1|                 előtte a homályosodni kezdő rendelőszobában.~ ~Az aranyszőke asszony
6808  1|                    most álmodozva hátradőlt rendelőszobája karosszékében, egyszerre
6809  1|                   udvariasan bebocsátotta a rendelőszobájába.~ ~- Nos? - kérdezte kissé
6810  1|                 tegyen, akit a sors melléje rendelt: még azt az anyátlan kis
6811  2|                 olvasók: hősöm eddigelé egy rendetlen, hanyag, felületes bohém
6812  2|                megfontolt szabályok szerint rendezik be életüket. Mit cifrázzam
6813  1|                 kredencből s oly izgatottan rendezkedik, mintha egy háromszáz terítékes
6814  1|                    pedig, melyekben a híres rendező jövendőbeli terveit kidolgozta,
6815  1|                  Ebben a cikkben végeladást rendezünk; tízezrével annyit kaphat,
6816  2|                egyformaságot valami izgató, rendkivüli esemény fogja változatosabbá
6817  1|                csődület van s innen-onnan a rendőrség segítségét kell majd igénybe
6818  1|               amilyenért az étkező-kocsiban rendreutasították).~ ~Villányiné: És most,
6819  2|              vicinális állomáson.~ ~Az öreg Repkényfalvi, az igazgató, aki szemérmetlenül
6820  1|                     a szomjas fantáziájával repülhet ide s így bizonyosan szívtelen
6821  1|                  arra, hogy egy újrendszerű repülőgépet feltaláljak.~ ~- Szóval,
6822  1|               naivul megszólalt:~ ~- Angyal repült át a színházon... Gondolom,
6823  1|                    csakhamar magához tért s restelkedve felszárította a könnyeit.~ ~-
6824  2|                járta a Lipótváros délkeleti részeiben.~ ~A Beatrice atyja konzerveket
6825  2|                csalódás után nem lesz többé részem asszonyi szeretetben, s
6826  2|                    konduktorral, aki a maga részéről minden lehetőt megigért.
6827  1|                   idáig.~ ~De most hirtelen reszketés vibrált végig az idegein:
6828  1|                  pihent. Ha tudná, mennyire reszkettem a félelemtől, hogy nem beszélhetek
6829  1|                        A hálámat úgyis csak részletekben tudom letörleszteni, - mondta
6830  2|               közölt volna vele bizalmasabb részleteket. Ádám úr meglehetősen furcsának
6831  2|                  Mikor Sólly Jenő az utolsó részletét is zsebrevágta annak a negyvenöt
6832  1|              hódolattal fogadták, de rögtön résztvevőleg megkérdezték tőle:~ ~- És
6833  1|                   szíve, azóta nem ismeri a részvétet, azóta könyörtelenül elbuktatja
6834  1|              sietségben otthon felejtette a retiküljét. Egyébként azt mondja, hogy
6835  1|               tudósával, a szigorló orvosok rettegett félistenével ülhet egy asztalnál,
6836  1|                   bátyámat fenyegeti valami rettentő veszedelem? Mondjon el mindent,
6837  2|                    délután - Balatonfüreden reunion készült este a nagyteremben -
6838  1|                    előadásain elért sikerei révén Európaszerte emlegettek,
6839  1|                    fel a lépcsőkön, aki oly reverenciával lépked az oldala mellett,
6840  2|              csipkékkel szegélyezik, hogy a rézcsapot smirglivel tisztogatják,
6841  1|                    sivítozó őszi szelet s a rézcsatornában lefolyó eső mormogását.
6842  1|              lankadatlan erővel csapkodja a rézcsatornát és egy távoli toronyban
6843  1|                  már brutális kiméletlenség rezgett ki a hangjából, mintha egyszerre
6844  2|                  így szólt magában bizonyos rezignált humorral:~ ~- Most már mindegy,
6845  1|             kényelmét ismeri, elfogultan, a rezignáltság valami hihetetlen nyugalmával
6846  2|                 fordult ki Jenő az utcára a rézkapcsos főkönyvek közül. Oly borzalmasnak
6847  2|                     a világ sorsa egyedül a rézkilincsek tisztaságától függne...
6848  2|                  poéta, aki összes vagyonát rézkrajcárokban rakta le az éjjeli szekrényre,
6849  2|                     fűszereket egy csillogó rézmérlegen... Ádám, aki eddig csak
6850  1|         elgondolkodva ül a helyén s ijedten rezzen föl, ha a tanár úr hirtelen
6851  2|                     sírba visznek... Hogy a rheuma kínozni fog, az bizonyos...~ ~
6852  1|                  szent asszonyok félelmével riad vissza minden nőtől, akinek
6853  1|                    Gondolataiból csak akkor riadt föl, mikor Villányiné autója
6854  1|                   magát s egyetlen éjjel se riaszt föl álmomból, mint régente,
6855  1|                 belőlem. Az alkalom még nem riasztja vissza a férfiakat, ellenkezőleg:
6856  1|                      de a középkori szállás ridegségét végképp kiűzte belőle a
6857  2|                   melegségben, a fák között rigók és tengelicek füttyentgettek.
6858  1|               komédiás-ösztönével, hirtelen rikácsoló hangon sikoltott föl:~ ~-
6859  2|                  egy-egy királyi kastélyban ringatták. Miután a fehérneműt még
6860  2|                    Take lord.~ ~- Szemtelen ripacs, - kiáltotta Roulant báró.~ ~-
6861  1|                pillantást vet a nippekre és ritkaságokra, a butorok ódon patinájára,
6862  2|                     von Kleinecke, k. u. k. Rittmeister, Adjutant Seiner kais. u.
6863  1|                utazásról, a színházakról, a Riviera februári színpompájáról,
6864  1|                     öreg kisasszonnyal való rivierai és ostendei utaktól, az
6865  1|                     ilyen faille-t az egész Rivierán nem láttam.~ ~Villányiné (
6866  1|                   magamhoz, mikor Bécsből a Riviérára utaztam. Azt hiszem, nem
6867  1|            regényeiben bizonyosan szó van a Rivieráról, a kék tengerről, melyre
6868  1|             vaskosaras házak valami szörnyű robajjal összeomlanak s az autó,
6869  1|                merev tartású úriember lép a robogó étterembe. A fiatal asszony
6870  2|                   poétát. És mikor a fiaker robogva állt meg a régi, egyszerű
6871  1|            férfiaknak, a könnyelműség vígan röpködő kolibri-madara, most egyszerre
6872  1|                 este tíz, tizenegy óra felé röpülhet csak ide, csak akkor, ha
6873  1|                 csipkébe burkolt teremtések rövidebb ideig se szerepelnek a maga
6874  1|               megbizott bennem, pár nap óta rohamosan visszafiatalodik s az ebédutáni
6875  1|                családjának, behúnyt szemmel rohan a vesztébe s öntől függ,
6876  1|                     mind a ketten kipirulva rohanhatnánk haza, a kályha mellett kuksoló
6877  1|                 száguldanak végig a dörögve rohanó, félelmetes vasszörnyeteg
6878  1|                  unatkozni. Ha a pápaszemes róka történetét elmesélem nekik,
6879  1|                   apja is meghalt, a vidéki rokonai jóvoltából tengette egy
6880  1|              kijelentettem, hogy egy távoli rokonomtól való, egy öreg asszonyságtól,
6881  1|                     a régi Kerepesi-úton, a Rókus-kórház kápolnája előtt, ahol a
6882  1|              Nagyságos asszonyom, tegye föl rólunk, hogy értjük a mesterségünket.~ ~-
6883  1|               alkonyatokon. De hiába, még a romantikára is ráfanyalodom, csakhogy
6884  2|              elköltötte a honorárium utolsó romjait. Miért is takarékoskodott
6885  1|                     behúnyt szemmel halad a romlás felé, nincs mentség!~ ~Harzburg-Waldeck
6886  1|                      Egy görög pásztorleány romlatlan tekintetével nézett a grófra,
6887  1|                   hogy már nem a harmadéves rongyaimat viselem. És ez az ember,
6888  1|                 hogy az idegei napról-napra rosszabbak, bár az arcszíne nem mutat
6889  1|                    boldog, hát te hozzád is rosszak voltak az emberek? Ne búsulj,
6890  1|                   És csodálatos: az asszony rosszaságának tudata egyszerre eltörpült
6891  1|                  becsületes kis nőre, aki a rosszaságtól, a könnyelműségtől visszatartja.~ ~
6892  1|                akkor a világ, mely irigy és rosszhiszemű és mely sohase tudja megbocsátani
6893  1|                      és felejtse el, hogy rossznak és alávalónak látott. Magának
6894  1|               lehajtott fejjel besurrant, a rosszszagú szobára, ahol kedvese várakozott
6895  2|                 Régente mindig ezt az utcát rótta éjféltől hajnalig; a bakterek
6896  1|            lipótvárosiak se írhatnák a maga rovására. Az az asszony, aki más
6897  2|                 Beatrice-t irt az anyakönyv rovátkolt lajstromába, mert akkoriban
6898  1|           odahallatszott a város lármája. A rózsaágyak dideregtek a dér alatt és
6899  1|                    lánc helyett széttéphető rózsafüzérrel köti össze az asszonyok
6900  2|                     úszóruhákat.~ ~A partok rózsáit öntözte néhány kertészlegény,
6901  2|            zellerágyak között, itt-ott nagy rózsák nyiltak; egy-egy magányos
6902  1|                       csodák csodája! - egy rózsásarcú, bájos, fiatal teremtés
6903  1|                  csillog a szemük, az arcuk rózsásra pirult s ok nélkül való
6904  1|                 mialatt átlátszó arcocskája rózsássá pirul az izgatottságtól,
6905  2|                     pár perc mulva egy üveg rózsaszinű folyadékot tett elénk egy
6906  2|                árnyékos villa verandáján ül rózsaszínű blúzban, egészen közönyös
6907  1|                   tündöklő katonai díszben, rózsaszínűre borotválva, ajkai fölött
6908  2|           ellágyulva szagolta meg a hervadt rózsát, amely a Beatrice sötét
6909  1|                 Casino Municipal-ban s ezer rubeles bankjegyeket dobott a játékház
6910  1|                      aki belelát a tragédia rugói közé, aki az asszony szeméből
6911  1|                    első  meg az első báli ruha majd hangos és vidám gyermekké
6912  1|                gyönyörű, almazöld délelőtti ruhában ülök itt a Grand Hotel vesztibüljének
6913  1|                     bábuim ezüstös tarlatán ruhácskáit elhagytam. Ezt a férfit
6914  1|                   melyeknek szaga ott van a ruhádon, az arcodon, az egész testeden,
6915  1|            csillárokra, a középkori vitézek ruháira, melyeknek fakó színei az
6916  1|                    kapta magára mindennap a ruháit, alig hogy az utolsó falatot
6917  1|                  lefizesse. Nem volt már se ruhája, se ékszere, se könyve,
6918  2|                    a preceptor, az ő kopott ruhájában esténként dideregve baktatott
6919  1|                        Villányiné leseperte ruhájáról a sandwich morzsáit s édesen
6920  2|                 fölemésztettek tegnap óta a ruhák, a chevreaux-cipők, a cilinder,
6921  2|               szólani szerelmesen:~ ~- Ne a ruhám szegélyét, hanem égő, piros
6922  2|              szabónő háromra igérte, hogy a ruhapróbát megtartjuk...~ ~ IV.~ ~A
6923  2|                    az ezerforintos lakást s ruháskosaraival, arcképeivel és kalapskatulyáival
6924  1|              délfelé felöltözködött; fekete ruhát, özvegyasszonyos kalapot
6925  1|                  lakásban, megalázva, félig ruhátlanul, míg a szeretőd szótlanul
6926  1|                   egykori kedves tanítványa ruházatára.~ ~Villányi némi szégyenkezés
6927  1|               zseninek nézte a barátját - a ruházatáról itélve nem igen lehetett
6928  2|                      Mikor kiderült, hogy a rumról megfeledkeztek, Páfrány
6929  2|                    spinacker-en, a main top sail-en, s kis cutte-runk pár pillanat
6930  2|                  tündérkisasszony édesatyja sajátkezűleg irt üzenetet küldött szegényes
6931  1|                  csöppet se látszott valami sajnálatraméltó teremtésnek, a szeme csupa
6932  1|                   semmi okod , hogy engem sajnálj!~ ~Villányiné: El fogsz
6933  1|                    oka van , hogy az urát sajnálja? Tudatosság nélkül nincs
6934  2|                    hevert. De nem a poézist sajnálta, amelyet a kicsiny lant
6935  1|                     ő komoly, tudós, szelid Sándorát ezekhez hasonlítaná? Ez
6936  1|            Villányiné leseperte ruhájáról a sandwich morzsáit s édesen mosolygó
6937  1|                   miközben érezte, hogy még sápadtabb, mint rendesen - nem tudná
6938  1|                     ebédlőjében, aki prémes sapkában járt a zongoraleckéire,
6939  1|                  reggelenkint, mikor prémes sapkájában az iskolába sietett, az
6940  1|                     a kalaptűt is kiszedi a sapkájából, mely nagyszerűen illett
6941  1|                      mosolyogva megemelte a sapkáját:~ ~- Tessék nyugodt lenni, -
6942  1|              ebédlőjére, a fehér kis prémes sapkámra, a csókra, mellyel esténkint
6943  1|                volna selyem cipőcskéjével a sárba és piszokba, ő, aki minden
6944  2|                    a leányom zongorájára, a sárgaréz pedál mellé...~ ~- Hát nem
6945  1|                ragyogó üvegburaként lebeg a sárgazöld fák között. Távolabb éles
6946  2|                 hosszú levelei most kezdtek sárgulni a hegyoldalon. Az öreg végignézett
6947  1|                  bóbiskolva üldögél a kocsi sarkában. A fiatal asszony megütődve
6948  1|                   vagyis inkább a Szív-utca sarkáig. Útközben azonban álljon
6949  2|                  már előttük ütötte össze a sarkantyúit Oszkár királyi herceg adjutánsa.
6950  2|              billiárdozott hitelbe az Arany sarkcsillag-nál...~ ~A két művész talán
6951  1|                      De csak a legközelebbi sarkig ment, ahol néhány álmos
6952  1|              haragosan félbeszakította.~ ~- Sarlatán, vidéki felcser akar lenni,
6953  1|                      a Löwenbräu egy hosszú sarokasztalánál, mely körül a legfurcsább
6954  1|                      A gróf helyet foglal a sarokasztalnál s oly komikusan megszeppent
6955  1|                 Behúzódnak a legmagányosabb sarokba, melyből kéjes borzongással
6956  2|              feljárt egy partie tarokkra, a sarokszoba előtt egyszerre összetalálkozott
6957  1|               varázsoltak az egyik gömbölyű sarokszobába, s a szőke Gerta, aki előbb
6958  1|                    jelenik meg szalutálva a sátor ajtajában. Az ezredes nem
6959  1|               szerint halászhat.~ ~Az egyik sátorban Villányi tanárné a háziasszony.
6960  1|                         Pajzánul a szomszéd sátorra mutat, ahol az őszhajú,
6961  1|      könnyelműséggel vásárolt a kicifrázott sátrakban, mintha Budapesten nem a
6962  1|                   magukat s a virágvázákban schönbrunni kaméliák fehérlettek. Ez
6963  1|                    vonat hetven kilométeres sebességgel rohant végig a nagy várost
6964  1|                mosolygó földi isten az élet sebesültjeit fogadta. A véget nem érő
6965  1|                     e napon kapta a legelső sebet, ekkor indultam meg a virágos
6966  1|                 járt a zongoraleckéire, aki sechsschrittet tanult a vidéki tánciskolában,
6967  2|                    irnok s a borzas községi segédjegyző - üdvözlő küldöttséggel
6968  1|                     fogadom a betegeket, én segédkezem a vizsgálatoknál s nekem
6969  2|                   úr, az arácsi Szeretetház segédtanítója, aki mindenféle gizgazt
6970  2|                    s Giovanni megkérdezte a segédtanítót, nem lehetne-e itt kapni
6971  2|               szaladgáltak föl és alá. De a segélymozdony, mely a délután folyamán
6972  2|                     azon nagyon könnyű lesz segiteni. Itt maradsz addig nálunk,
6973  1|              idebenn fűtve van. Megengedi? (Segíteni akar.)~ ~Gärtner kisasszony:
6974  1|           leterítette, már a híres tudós se segíthetett; de utazásának mégis volt
6975  1|                 mellyel szomorú helyzetemen segíthetne.~ ~Az ezredes: Ő felsége
6976  2|                     nem akarom... hátha még segíthetnénk a dolgon...~ ~- Nem, most
6977  1|               Mariskát az előszobába s maga segíti föl  a bundát, melybe
6978  1|                Tehát vállalkozik , hogy a segítségemre lesz?~ ~- Ez a mesterségem.~ ~-
6979  1|                    sürgősen szükségem van a segítségére. Táviratozzon azonnal, hogy
6980  1|                     innen-onnan a rendőrség segítségét kell majd igénybe venni,
6981  1|                   ha valakinek a véres ujja segítségre szorult. Egyszer a villamos
6982  1|                lelked nincs itt, - a lelked sehogy sincs itt, mióta azt a borzasztó
6983  2|                    k. Rittmeister, Adjutant Seiner kais. u. kön. Hoheit des
6984  1|                    hozzá s valami borzasztó sejtelemtől megkapva, gyorsan letérdelt
6985  1|          szembenéztek vele, - anélkül, hogy sejtelme lett volna róla, mi történik
6986  1|                 tudja? Hisz maga, édesem, a sejtelmekben? Engem e pillanatban az
6987  1|                     gúnyos szavak hallatára sejteni kezdi, hogy őszinteségre
6988  1|              lelkében ekkor valami homályos sejtés támadt, hogy az élet mégsem
6989  1|               kezdett félelmében, mert az a sejtése támadt, hogy valami borzalmas
6990  1|                   felsőbb, titokzatos lényt sejtett. A szívek megdobogtak az
6991  1|                   szeméből olvasni tud, aki sejti a valóságot, melynek félbolond
6992  1|             légyottokra jár? Ő lépett volna selyem cipőcskéjével a sárba és
6993  2|                     reggeli kalapok elől, a selyemblúzok idegessé tettek. Ilyenkor
6994  2|                élete... Klárika levetette a selyemblúzokat, kicsomagolta a koffereket -
6995  1|                  hídján. Az egyik asztalnál selyemblúzos, útikalapos fiatal asszony
6996  2|                     Catullus kedvese, hanem selyemből készült, spanyolszabású
6997  1|                 fölött. A szomszédos szalon selyembutorai fölött megreszketnek a csillár
6998  1|                 végre helyet foglal a fehér selyemfauteuilben, melyben valaha a királyasszony
6999  1|                tompítva szűrődik be a sárga selyemfüggönyökön, a parkett jégburkolatos
7000  1|                    a vasárnapra tartogatott selyemkendőmmel. Ekkor támadt az a gondolatom,
7001  1|              keresztesvitéz s finom, mint a selyemnadrágos gavallér, aki a napkirály
7002  1|                  megelégedve ül az alacsony selyempuffon, de voltaképp nagyon felindulva
7003  1|                     elé. Lujzika, aki sötét selyemruhájában a szobába lépett, ijedten
7004  1|                      A tükörüveg előtt néha selyemruhás, girardi-kalapos párisi
7005  2|                     s fejébe vágva egy puha selyemsapkát, így szólott:~ ~- Egyedül
7006  1|                     alól csupán a rózsaszín selyemszalag hiányzik, hogy az ember
7007  1|                  karja itt nyugodott ezen a selyemtámlányon? Szép fejét idetámasztotta,


129-csabi | csacs-eszre | eszte-hala | halad-kemle | kenye-leros | lesbi-nobil | novel-selye | selym-titok | tizen-zuzma
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License