IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Villányi Professzor Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
7008 1| gyerekszeme csillogott ki a sötét selymek, fátyolszövetek és gyöngyök 7009 1| álmodozva ott pihen a karosszék selymén. A bronzvörös haj lassankint 7010 1| gyöngéden végigsimogatta selymesszőke hajukat és így szólott hozzájuk:~ ~- 7011 1| volna ki, mint magát, akkor semmibe se venném, hogy egy hosszú 7012 2| kacér leány elhagyott! Mily semmiség ez a vén paraszt bánatához 7013 2| szinházi páholyok mind csak semmiségek ahhoz a gyönyörűséghez képest, 7014 1| asszonyom.~ ~- Nem félek semmitől, de mindenesetre óhajtom, 7015 1| visszacserélhetné a tegnapival, ha semmitse tudna abból, aminek oly 7016 1| élhetne. A kisasszonynak senkije sincs az egész világon s 7017 1| a tenger partjára, ahol senkisem ismer bennünket!~ ~A tanár: 7018 1| életében sohase beszélt senkivel szerelemről, aki egy fiú 7019 1| és csillogó szemű diákok serege az apostolokat megillető 7020 1| az udvarlója kezére, majd sértődött arccal elfordult tőle, mire 7021 1| utóbbi hetekben már szinte sértőleg megbizott bennem, pár nap 7022 1| Igy, látszatra, valami sétakocsikázó mágnáshölgynek látszott, 7023 1| engedte el a mindennapi sétakocsizását. Mit következtet mindebből, 7024 1| szinte borzongott a magányos sétakocsizásoktól, az öreg kisasszonnyal való 7025 1| kisasszony, hogy magukkal sétálhassak egy fél órát? Igérem, hogy 7026 1| karonfogva, édesen összebújva sétálhatnék a gyönyörű kis sógornőmmel 7027 2| hogy vidám asszonyokkal sétáljak az eszplanádon, s néha ternót 7028 1| ibolyakék tenger partján sétálna. Meg tudja-e bocsátani, 7029 1| most a dunaparti korzón sétálnak, - mindenről megfeledkezik, 7030 1| csöndjét idézi föl a magányos sétáló lelkében.~ ~A királyi kastély 7031 1| aszfaltról eltünt a jókedvű nyári sétálók sokasága. Hideg és sötét 7032 1| elmégy hazulról s gyalog sétálsz ki a ligeti konflisállomásig. 7033 1| özönlik: a király ugyanis sétát tesz a sátrak előtt. A két 7034 2| asszonyoknak a balatonfüredi sétatéren...~ ~- Hogyan, hát ismeri? - 7035 1| mondhatom, hogy a Beckekkel és a Sherlock Holmesekkel szemben sincs 7036 1| mignonba, megmártja a nyelvét a sherryben s kicsit gúnyosan, kicsit 7037 1| rögtön megyek, de te ne siess, mert első a kötelesség. 7038 1| hogy a legelső vonattal siessek a betegágyhoz. Nemde, drágám, 7039 1| aztán majdnem futólépésekkel siessen tova a kihalt Nagy János-utcán 7040 1| megszabadulok valahogy és utánatok sietek.~ ~Lujzika egy elszegényedett, 7041 1| akik egy haldokló katonától sietnek a refectorium kandallója 7042 1| szólt fojtott hangon, - a sietségben otthon felejtette a retiküljét. 7043 1| télies színekbe burkolt sikátorokon, melyek a középkor némaságával 7044 1| Kammerfestspiele előadásain elért sikerei révén Európaszerte emlegettek, 7045 1| lehetne hozzá, de sehogyse sikerül neki, hogy a szavát megtalálja. 7046 2| költeményeimmel, amelyek legjobban sikerülnek.~ ~Ilyenkor szomorúan gyújtotta 7047 1| hiábavalónak bizonyult: még azt se sikerült megtudnia, hogy Mariskája 7048 2| végigtekintettünk a hosszú tó síkján, ittunk egy korty friss 7049 1| izgatottságtól, rajongó tekintettel siklik végig az asszony karcsú 7050 1| mit cselekszik, beült a sikló kis kalitkájába, mely dübörögve 7051 1| lehajtott fővel halad végig a siklóig, anélkül, hogy tudná, merre 7052 2| s a zalai partok mentén siklottunk tova a vitorlással. A nap 7053 1| torkából rekedt és borzalmas sikoltás tört ki:~ ~- Te, - mondta, - 7054 2| fiókjába. Ádám színpadias sikoltást hallatott.~ ~- Asszonyom, - 7055 1| hirtelen rikácsoló hangon sikoltott föl:~ ~- Tűz van! A ház 7056 2| parasztgyerekek. Egy kis leány az ér síkos, zöld kövei fölött lubickolt. 7057 1| söröskancsójával az asztalra.~ ~- Silentium, ez mind nem ér egy fabatkát 7058 2| ingoványos talajáról a próza sima és csillogó parkettjére.~ ~ 7059 2| de Ádám most kedveskedve simította meg a sírásban fölborzolt 7060 1| marad és keze gyöngéden simogatja a szöszke fejecskéket, amelyek 7061 1| ámuló, lelkesült pillantások simogatták végig a szép asszonyt, aki 7062 1| Villányi Mariska jelentkezik a Simonyi-udvar első emeletén. Két napja 7063 1| méltóztassék elfáradni a körúti Simonyi-udvarba, ahol egész nap fogad. Talán 7064 1| arca a szőke hajfürtökhöz simul, melyeket lángoló szerelmesként 7065 2| szünetlenül mossák a langyos, simulékony habok. Irigyeltem a szerzeteseket, 7066 1| szerelmesekképp egymáshoz simulva, menjenek végig a Belváros 7067 2| egy fehér yachtot, mely Siófok táján várta az alkonyati 7068 2| elszólít ezen az őszön e földi siralom völgyéből.~ ~Nehézkesen 7069 2| kedveskedve simította meg a sírásban fölborzolt haját.~ ~- Látja, 7070 1| akaratába, legfölebb csak sírással könnyíthetek a fájdalmamon. 7071 1| mikor az egyetlen fiát siratta?~ ~Az ezredes (meghatva): 7072 1| már rég a Père Lachaise sírboltjában fekszem. André ugyanis megigérte 7073 1| melyeknek lakói már szellős sírboltokban nyugszanak, a térdeplők 7074 1| fehér márványból készíttett sírboltot nekem a legelső parisi építőmesterrel...~ ~ 7075 2| méltóságáról, keservesen sírdogált a sarokban...~ ~- Ne sírj, - 7076 1| belgyógyászati klinikának esküdött sirigtartó hűséget...~ ~Villányiné 7077 1| Villányiné: Hát az a férfi, aki a sírigtartó lánc helyett széttéphető 7078 2| sírdogált a sarokban...~ ~- Ne sírj, - mondta a kegyetlen Ádám, - 7079 1| támasztották föl besüppedt sírjuk mélyéből, egy pillantást 7080 1| és sápadtan belenézett a síró asszony szemébe. És ekkor 7081 1| legutolsó vagy!~ ~Hirtelen heves sírógörcs fogta el, a torkából artikulátlan 7082 2| négyesére, mikor te majdnem sírtál - igen, igen, a kis fekete 7083 1| rendelőszoba butorait megvehette, a sivár ebédutáni órák, mikor hasztalan 7084 2| függönyök alatt és oly hidegnek, sivárnak érezte maga körül a világot. 7085 1| egyedülvalóságára gondolt, melynek sivárságát sem a társadalmi pozició, 7086 1| azonnal meghalok!~ ~A szél sivít, az eső lankadatlan erővel 7087 1| melyen valóságos orkán sivított feléje s anélkül, hogy tudta 7088 1| lehet hallgatni az utcán sivítozó őszi szelet s a rézcsatornában 7089 1| szabóműhelybe, reggeltől-estig skatulyákkal és csomagokkal kóborolt 7090 2| csipkés szekrényeket, a smirglinek hírét sem hallotta s tizenegy 7091 2| szegélyezik, hogy a rézcsapot smirglivel tisztogatják, hogy reggel 7092 2| homályos alak járt föl s alá, sodronyhálós, apró lámpásokat hordozva, 7093 1| is ki tudom őket hozni a sodrukból s akárhányszor nevetnem 7094 1| óriási kupákban állott a sör, a bajor festők bajusza 7095 1| színigazgató, nagyot ütött söröskancsójával az asztalra.~ ~- Silentium, 7096 2| és fölnyitotta az egyik sötétbarna acélvárat. Azután belenyúlt 7097 2| kék vize egy árnyalattal sötétebb lett. A segédtanító biztatta 7098 2| s könnyezve gondolt az ő sötéthajú Beatrice-ére, aki ilyenkor 7099 2| szomszédságomat most ez a sötétlelkű gonosztevő bitorolja. Furcsának 7100 1| asszonyi teremtésekre. A sötétségből most egy frakkos, komoly, 7101 1| ligetből a mult századévek sötétségébe ránduljak. De az eső izgatta 7102 1| eltorzult mosollyal szólt a soffőrhöz:~ ~- Menjen vissza az Oktogon-térre, 7103 1| hanem közelebb lépett a sógornőjéhez. És az őrültek rettenetes 7104 1| szemébe akarna sújtani a sógornőjének, de egyszerre megszédült, 7105 1| Az édes, világszép sógornőmhöz, akit még sohase láttam 7106 1| sétálhatnék a gyönyörű kis sógornőmmel a havas belvárosi utcákon, 7107 1| Villányiné (könnyű sóhajjal): Különben most már mindegy, 7108 1| keze érintésére elhalt a sóhajtás, mely szinte láthatólag 7109 1| fájdalmas boldogsággal sóhajtotta:~ ~- Kicsike Mariskám, ne 7110 1| bátyjának és szüleinek, míg nagy sóhajtozások közepette beiratták a színiakadémiába, 7111 1| képzelt fájdalmak miatt sóhajtozó asszonyokra, akik egész 7112 1| szólt Harzburg-Waldeck gróf sóhajtva, - az angyalok mostanában 7113 1| panaszkodnom, a sorsomat sokan irigylik, ha nincs is uram, 7114 1| a jókedvű nyári sétálók sokasága. Hideg és sötét volt a világ, 7115 1| megszerzett antiquár-könyvek sokaságát, s tizenhét éves korában 7116 2| Balatonon. Nekem is, mint annyi soknak, ambicióm volt, hogy szeptemberben 7117 2| dessert után hoztak számára, sokszorta tekintélyesebb cingulust 7118 2| segédtanító beszélt valamit a Somogyi-familiáról, de én nem hallgattam rá. 7119 2| télen is életben hagy. A Somogyiak nem élhetnek meg mint kukoricacsőszök, 7120 1| maguk szobájában kapják a sonkájukat, tejbe-rizskásájukat és 7121 2| te itt, Nina?~ ~- Utazom Sopronmegyébe.~ ~- Csak nem fogsz tán 7122 2| Dömjén-Gálosdra.~ ~- Ah, hiszen az Sopronmegyében van?~ ~- Ott.~ ~- Tehát 7123 2| kegyesen elküldenek hozzá, a sopronmegyei Dömjén-Gálosdra, ahol a 7124 2| természetesen nem kerülhetett a sor. Otthon, amióta a szent 7125 2| mikor reáfordult a beszéd sorja:~ ~- Milyen elmés, milyen 7126 1| budapesti látványosságok közé sorolja, ugyebár?~ ~Az ezredes ( 7127 1| végigcsatangoljak a ligeten és sorra járjak minden belvárosi 7128 1| csak mi ismerünk, akiket jó sorsunk a közelébe juttatott. Sokáig 7129 1| vannak tőlünk, akiknek a sorsunkhoz köze van. Nem szabad, hogy 7130 1| Villányiné (az asszony örök sóvárgásával): Itt élni... mindig itt 7131 2| Jenő nevét emlegette. És sóvárogva mondták néha a lányok, mikor 7132 2| a konyhát bújta, majd a spájzban mérte a fűszereket egy csillogó 7133 2| hanem selyemből készült, spanyolszabású blúzokat és gyönyörű, hófehér 7134 2| volt, de volt egy érdekes specialitása: a fizető növendékek mind 7135 2| gyorsan igazított egyet a spinacker-en, a main top sail-en, s kis 7136 1| művészhez hasonlított, egy sportinges angol festő, akinek képeit 7137 1| sohase tartozott a kedvenc sportjaim közé.~ ~Gärtner kisasszony ( 7138 1| távoli világokban leginkább a Spree partján hisznek.~ ~A gróf ( 7139 2| fizettette ki a szódavizes spriccerét, Laki pedig - ha éppen volt 7140 2| amit növendékkorában a statisztálással keresett, célszerű beosztással 7141 1| cukrászdába, végigkocsizott a Stefánia-úton, mindennap végighallgatta 7142 1| lépcsőn s kikocsikázik a Stefánia-útra.~ ~ ~ ~ 7143 1| szerelmet valljon nekem, - ennél stílszerűbb milieut igazán nem választhatott 7144 1| világfelfogásunk, az önzésünk: mindez stílszerűtlen, sőt talán brutális az asszonyok 7145 2| tudomány, - deklamálta - a stratégia fontos tételei tartanak 7146 1| mióta a francia babái a régi subládja fiókjában alusznak?~ ~- 7147 1| férfi kedvéért, akiért a subládom fiókját, a gyerekregényeimet, 7148 2| én szinte éreztem, mint sülök barnára az afrikai hőségben. 7149 1| hogy legalább a mindennapi sültecskéje meglegyen...~ ~Villányi 7150 1| kóstolgatja a halat és az angol sültet, hogy Villányiné derüsen, 7151 1| lett volna. Nézz körül és sülyedj el szégyenletedben: itt 7152 2| kiadott a föld. Veszprémben, Sümegen, Tapolcán annyi pénzt kaptunk 7153 1| felejtette s csak ismételt sürgetés után volt hajlandó arra 7154 1| veleszületett gráciájával sürgölődik a szamovár körül, melynek 7155 1| választott el a szalonban sürgölődő társaságtól. Az asszony 7156 2| kötényre esett, mely lelkesedve sürgött-forgott az ágya körül. A himzett 7157 1| hajadonok jóakaró mosollyal sürögtek a nagy székek körül, melyeket 7158 2| zavartam föl őket nyugalmas sütkérezésükből, mikor odafenn operettnóták 7159 1| ha néha a dicsőségében sütkérezünk? Ha mégegyszer a világra 7160 1| nekem is van ám egy kis sütnivalóm. Azt akarja elhitetni velem, 7161 2| amelyet a kicsiny lant sugallt neki - mert Jenőben most 7162 2| fejbiccentéssel üdvözölték, ha sugár alakja néha feltünt az épülő 7163 1| mikor a tanár boldogságtól sugárzó arccal indul el délutáni 7164 1| ostoba, értelmetlen szavakat sugdos, miközben azt érzi, hogy 7165 1| és gyászdalok akkordjai suhantak végig körülötte a levegőben. 7166 1| karját, mintha szemébe akarna sújtani a sógornőjének, de egyszerre 7167 1| Villányi Mariska (földig sújtva): Nem... nem... most már 7168 1| megrakott hajója a tengerbe sűlyedt.~ ~- Ne bántsd, Lujzika, 7169 1| szemét a levegőből a cipőjére sűlyesztette, majd lapozgatni kezdett 7170 1| szerelmes hizelkedéssel súrolta az asszony karját és a hangja 7171 1| kis hugom csak titokban surranhat be hozzám. De ne félj, minden 7172 1| házaiba boldog szerelmesek surrannak be a sötét téli alkonyatokon. 7173 2| konyhán keresztül be akart surranni a lakásába, a vén cselédszerzőné, 7174 1| félrehúzódik tőled. Bujkálva surrantál be a piszkos bútorok közé, 7175 1| fiatal nő ült, akinek arcát sűrű fátyol borította. Az autó 7176 1| a rozzant bárka mélyéből sűrűen lefátyolozott, fiatal nő 7177 2| vendégeiket várva, akik sűrűn állomást tartanak a helységben. 7178 1| hátán és a narancserdők sűrűségében. Csak nagysokára veszi észre, 7179 1| mosdófülkébe.~ ~A legény suttogóra fogta a hangját.~ ~- Odakünn 7180 2| uram, ön egy jellemtelen svihák!” De végre is meggondoltam, 7181 1| egyszerre levetette a békóit s szabadon és függetlenül száguldhat 7182 1| Harzburg-Waldeck gróf, akinek szabadsága két nap mulva lejár, épp 7183 2| levirított a háromhetes szabadságidő. Az ösvényen, mely a hegy 7184 1| Vier Jahreszeiten-be. A szabadságom innen-onnan lejár és addig 7185 1| szalonjában éjfél előtt nem igen szabadultunk a munkától, Öt felé pedig 7186 2| iránt, akik előre megfontolt szabályok szerint rendezik be életüket. 7187 2| Hajtson egy váci-utcai szabóhoz, aztán egy fehérnemű-kereskedőhöz, 7188 2| nevetségesnek találta, hogy valaki a szabóját kifizesse, hogy komoly hivatalos 7189 1| gyermek Budapestre került egy szabóműhelybe, reggeltől-estig skatulyákkal 7190 1| mindjárt meggyógyul, ha a szabónője meglátogatja...~ ~Harzburg-Waldeck 7191 1| megkéstem, de pöröljön a szabónőmmel, akinek teljes három órára 7192 1| utcákon, ha boltról-boltra, szabónőtől-szabónőhöz futhatnék vele az egész 7193 1| bútorok közé, melyeknek szaga ott van a ruhádon, az arcodon, 7194 2| részeibe, olykor ellágyulva szagolta meg a hervadt rózsát, amely 7195 1| hegyszakadékok, szédületes hidak száguldanak végig a dörögve rohanó, 7196 1| szabadon és függetlenül száguldhat a vizek hátán és a narancserdők 7197 1| Villányit az ebédlőbe, de a szájacskája e rövid úton se állt be, - 7198 1| forró, vonagló, gyönyörű kis szájára, mely egy pillanatig kétségbeesve 7199 1| a diákokat, akik nyitott szájjal figyelnek minden szavára, 7200 2| felolvasásokat tartatnak velem a szakácskönyvből s a társaságomban jóformán 7201 1| mert akkor - ha törik, ha szakad - minden percemet az unokáim 7202 1| között. Már három napja szakadatlanul esett, az északi szél besurrant 7203 1| meghallgatja, hogy engem, az ágról szakadt kis csavargó-leányt komolyan 7204 1| csak elvétve ütközött ki a szakáll s mely sápadt és megnyúlt 7205 1| Ezüstösen erezett, puha szakálla lágyan odasimult a fiatal 7206 1| hizelkedve belekapaszkodott a szakállába. Mariska ilyenkor az egész 7207 1| de már tíz éve a saját szakállára dolgozik s mondhatom, hogy 7208 1| látszanak, a tanár szénfekete szakállát és barátságos szemeit, melyek 7209 2| viselt egy csomó szürkésfehér szakállt. Giovanni kért tőle egy 7210 2| vasúti történeteket mesélt és szakasztott úgy viselte magát, mintha 7211 1| fiatal asszonyt érdekelhet. Szakértő felvilágosításokat ad a 7212 1| tisztesség hagyományaival szakítanak. A férfi, aki előtte ül, 7213 1| Mariskája kinek a kedvéért szakított boldogtalan családjával. 7214 1| amikor az egész családommal szakítottam. Magam se nagyon értem most 7215 2| a konduktorok izgatottan szaladgáltak föl és alá. De a segélymozdony, 7216 1| méltó arra, hogy a cipőd szalagját csokorba kösse. Ilyen vállat 7217 1| életét, szinte beláthatatlan szalagként özönlött a férfiú elé, akiben 7218 1| legnagyobb gondja, hogy rózsaszín szalagokkal diszítse a fehérneműs szekrényét. 7219 2| és csókolja meg azt a kék szalagot, amely hófehér ruháját beszegi...~ ~ 7220 1| volt, de a hajába már ősz szálak vegyültek, Alice még innen 7221 1| vertek a lábai: ott állt a Szaléz-utca egyik háza előtt, melynek 7222 1| hogy holnap ott legyek a Szaléz-utcában?~ ~Villányi Mariska (a szeme 7223 1| a régiek, de a középkori szállás ridegségét végképp kiűzte 7224 2| Beatrice atyja konzerveket szállított a hadseregnek és ez a kis 7225 2| reám, nehogy más vonatba szálljak véletlenül, ami - szerintük - 7226 2| emberekkel, az aranypaszomántos szállóbeli szolgákkal, harminc különböző 7227 1| rettenetes éjjel, melyet magányos szállodai szobájában eltöltött, - 7228 1| Mariska megmondta a szállodája nevét, majd megcsókolta 7229 1| után keresse föl dunaparti szállodájában. Mikor a fiatal leány félhárom 7230 2| hallatszott ki. A hídon egy szalmakalapos könyvvezető ült, akinek 7231 1| nincs sürgős dolgom. Csak szalmaözvegy-unalmam vesz rá, hogy ebéd előtt 7232 2| udvarnál vizitel, elhagyatva szalmaözvegykedik idehaza...~ ~A vacsoránál 7233 1| érkezel? - kérdezte az örök szalmaözvegységre kárhoztatott fiatal asszony.~ ~- 7234 2| szobácskáját bérelte, egy szalmasárga levelet adott fontoskodva 7235 2| éjszakánként. Leült egy szalmaszékre, és fejét lehajtotta a tenyerébe. 7236 2| törölgette a kredencet és a szalonasztalt, egy komoly és tapasztalt 7237 1| egy külvárosi divatárusnő szalonjából került ki.~ ~- Édes fiam, - 7238 1| remete-barlanggá alakítja át a szalonját, öt napja nem akar idegen 7239 1| arravaló embert ajánlani?~ ~A szalonkabátos fiatalember finom diplomatamosollyal 7240 2| áhítattal, mint régente, de a szalonokban egyszerre fölkapták a hideg 7241 1| megtompult tükrökre, a kicsike szalonokra, melyeknek lakói már szellős 7242 2| nyolcezerforintos, világoskék szalonomban több lovag pályázik az én 7243 1| öltözött ezredes jelenik meg szalutálva a sátor ajtajában. Az ezredes 7244 2| irják s a lakosság összes száma 359. Ezek közül 221 helvét 7245 2| Azt gondoltam, hogy szamárság ez az életmód, amit most 7246 1| ismét gyalog mehetsz a 30-as számig; ebben az utcában épp oly 7247 2| aki jószívű lány volt, számítás nélkül szétosztogatott kollégái 7248 2| számára itél s nem veszi számításba a közös gyöngeségeket, melyek 7249 1| őszinteségre és beismerésre aligha számíthat. Egyszerre valami végtelen 7250 1| gyermekei számára megmentsük. Számíthatok rá, hogy a törekvésemben 7251 1| Cellinit is a barátaik közé számíthatták. Maga, ugyebár, azt hiszi, 7252 1| kivételesen csak nyolcvanezerbe számítjuk darabját. Ajánlom, hogy 7253 1| öreg szülői már álmukban se számítottak rá. Villányi rég megkapta 7254 1| tűzbetűkkel izzott ez a két számjegy: 32.~ ~- Itt, - mondta magában 7255 1| tébolyodott fénnyel bámult a számjegyekre, a házra, az emelet poros 7256 1| Micsoda arccal kérhetné számon Villányinétól, hogy az urát 7257 1| hogy örökre elvesztem a számotokra. A Dunába ugranám, ha nem 7258 1| mezővárosban járnál. A 30-as számú ház kapubejáratában benyitasz 7259 1| szemét): Tőlem kér kegyelmet számukra?~ ~Gärtner kisasszony: A 7260 1| elhagyott helyet az istenek a mi számunkra teremtették. Ugye, eljössz, 7261 1| cigarettára, a szeme pedig szánakozva siklott végig az asszony 7262 1| szívem, ne kínozz tovább; szánakozz rajtam és jöjj mielőbb, 7263 1| könnyelműségében elkövetett. Oly szánalmas és megható volt ez a pose, 7264 1| érzett, a kivételes, nagy, szánalomra méltó ember iránt, akit 7265 1| közé. A szeme jóságtól és szánalomtól csillogott, keze érintésére 7266 1| mióta Villányi egy fővárosi szanatóriumban a tüdőgyulladásából kigyógyította. 7267 1| hosszú éjszakát tölteni szándékoztak. A vonat hetven kilométeres 7268 2| beszélik, hogy komoly lépésre szánod el magad... hogy egy édes 7269 1| a Lujzika megijesztésére szánt tréfa lett volna.~ ~- Azt 7270 2| másfélszázezer forinttal szaporította évenként a törzsvagyonát. 7271 1| hogy törökverő ősöktől származnak. A két leány látható gyönyörűséggel 7272 2| világosság, amely a kastély másik szárnyából idecsillámlott: jeléül annak, 7273 2| nézegettek a yacht hófehér szárnyait. Négy óra felé visszafordultunk, 7274 1| sötétségbe, mely fekete szárnyaival örökre eltakarja az emberek 7275 1| pár órára megmártogatja szárnyát a napsugárban, hogy aztán 7276 1| is megérintette a király szárnysegédét.~ ~- Igazat mondtam, hogy 7277 1| szép asszonyt, aki a király szárnysegédével haladt el az őszi pompájukban 7278 1| elhantolták? Nincs egy jó szavad a régi Micidhez, akit valamikor 7279 2| Mikor azonban a vizsgálaton szavahihető férfiak - köztük egy ifjú 7280 1| világosabban beszélne, mert eddigi szavaiból, őszintén szólva, semmit 7281 1| vonaglására és a férfi suttogó szavaira gondol. De mivel most már 7282 1| haltál meg, mielőtt az eskű szavait kimondtad? Oh, drága, szegény, 7283 1| vállára, s ostoba, értelmetlen szavakat sugdos, miközben azt érzi, 7284 1| kisasszony (a barátságos szavakra magához tér, szemében valami 7285 1| Amsterdamból. Gerta zongorázni és szavalni fog önöknek, Klári asszony 7286 1| szájjal figyelnek minden szavára, az apácákat, akik hófehér 7287 2| taposták a szőlőszemeket. Száz-kétszáz akót mindig kiadott a föld. 7288 1| egyszerre visszahozta a XVIII. századba, amikor az aranykeretes 7289 2| mintha egyenesen a hitvitázó századból lépett volna közibénk, s 7290 1| barátságos pesti ligetből a mult századévek sötétségébe ránduljak. De 7291 1| asszonyok előbb érik meg a századik évüket, semhogy egy budai 7292 1| vezet. Az előcsarnok régi századokban épült, de modern, kényelemszerető 7293 1| szép úrnőm jóságát legalább századrészben visszafizethetném...~ ~A 7294 1| nagy, fekete, dolgos bárkák százai szétroncsolva merülnek el 7295 1| pergamentbe kötött könyvek százaira, melyek szinte múzeumi hangulatot 7296 2| lantomat és én három hét alatt százat irok, hogy a kamatot is 7297 1| szomorú helyzetére, már százezerért tűrhető szivarokat kap nálunk, 7298 1| gavallérosan egy ujdonatúj százezerkoronással fizet.)~ ~Villányiné: Köszönöm 7299 1| is meg tudná szerezni a százezreit és a világhírét...~ ~A piktorok 7300 1| könnyűséggel adta ki lakására a százezreket, mintha a császárok civillistája 7301 1| el egy hosszú éjszakát, százféle módot eszelt ki arra, hogy 7302 2| könnyelmű, mint egy gamin. És a százhúsz napos asszony, aki egy korrekt 7303 2| mi a nyomor. Este ugyanis százötvenforintos toalettben s háromforintos 7304 2| a népmesék idejében, a százszorszép királykisasszonyra. De az 7305 1| világot még sohase láttam szebbnek, mint most, mikor az a rossz, 7306 1| csillogó színű italokat szed elő a régimódi kredencből 7307 1| lehetőleg még elegánsabb szédelgők suhannak el s nekem, mikor 7308 2| csodálatos vállas kötényeket szedett elő a garderobe mélyéről... 7309 1| első pillanatban annyira szédül, hogy minden összefolyik 7310 1| magával. Hogy a karjaimba szédüljön, erre épp oly kevéssé gondolok, 7311 1| félig aléltan is mindegyre a szédülő asszonyt látta, aki kezét 7312 1| kocsi után s miközben a feje szédült, a szeme káprázott, halkan 7313 1| s most egy pillanatra szédülten kapaszkodott meg a kapu 7314 2| szerelmesen:~ ~- Ne a ruhám szegélyét, hanem égő, piros ajkamat... 7315 1| ablakokat csillogó hermelin szegélyezi, a fákon fantasztikus virágok 7316 2| szekrényeket cifra csipkékkel szegélyezik, hogy a rézcsapot smirglivel 7317 1| hófehér gyémántszilánkok szegélyezték.~ ~- Hova megyek? - kérdezte 7318 1| akik épp oly fiatalok és szegények, mint akkor volt a méltóságos 7319 1| és a rabszolga félelmével szegezi rá szemét az óriási fauteuil-vár 7320 1| látcső kitartóan feléjük szegeződött.~ ~- Vigyázzon, - szólt 7321 2| templom elhagyott kövein.~ ~Szégyeljem-e, hogy szerelmes és boldogtalan 7322 2| hallgattam rá. Lelkemben szégyeltem magam előbbi borongós gondolataimért. 7323 1| tönkretegye. Lássa, még a szégyenérzet is kihalt belőlem s habozás 7324 2| sírva, - mert különben nem szégyenítettél volna meg ennyire...~ ~- 7325 1| ruházatára.~ ~Villányi némi szégyenkezés után elpanaszolta, hogy 7326 1| Holmesekkel szemben sincs mit szégyenkeznie. Ezenfelül tetőtől-talpig 7327 1| már, mikor élemedett apja szégyenkező táviratban tudatta vele, 7328 1| Nézz körül és sülyedj el szégyenletedben: itt fetrengsz egy idegen 7329 1| Gärtner kisasszony szégyenlősen elmosolyodott.~ ~- Annyira 7330 1| mosollyal sürögtek a nagy székek körül, melyeket fényesre 7331 1| alatt, egy vérvörös kerti széken, ugyanolyan színű asztalka 7332 1| az ágya előtt álló éjjeli szekrényen a villamos lámpát felgyújtotta. 7333 1| szalagokkal diszítse a fehérneműs szekrényét. De a férfit nem hatotta 7334 2| rézkrajcárokban rakta le az éjjeli szekrényre, álmodozva fordult a fal 7335 1| ámulattal álltak meg a járda szélén. A kicsike, aki még félig-meddig 7336 1| látogató eszébe. Az emelet széles korridorjára időtől barna, 7337 1| újra hangosan felkacagott s szelesen magához ölelte az öreg dámát.~ ~- 7338 1| határban. A garabonciás diák széleskarimájú kalapot viselt s palettával 7339 1| kirakatát. A jó fiúk, akik szelidek és engedelmesek, előbb-utóbb 7340 1| gróf, akit fölbátorít ez a szelidség, utóbb arra vetemedik, hogy 7341 1| s a háztetőkön régimódi szélkakasok csikorognak. Ez már a hamisítatlan 7342 2| felülkerekedett az üzleti szellem, - hanem egyszerűen hálát 7343 1| szalonokra, melyeknek lakói már szellős sírboltokban nyugszanak, 7344 2| a fejét, de a ház úrnője szélvészként ugrott föl most a dohányzó-szoba 7345 1| téli napfényben. Ez a két szem annyira hatalmába ejti, 7346 1| csillagokként hímeztek ki olykor a szemaforok és jelzőlámpák tűzpontjai.~ ~ 7347 1| hófehér prémjei közül bájosan szembemosolygott vele.~ ~Mariska asszony 7348 1| miközben kissé gőgösen szembenéz a katonával, titokban összehasonlítja 7349 1| villamoskocsik ablakán át szembenéztek vele, - anélkül, hogy sejtelme 7350 1| volna ereje hozzá, hogy szembenézzen velem. És mind a ketten 7351 2| tájékán, a Balaton felől szembesütött vele a nap vérpiros golyója.~ ~- 7352 1| hűségedhez, a te drága és okos szemedbe nézni, a hangodat hallani 7353 1| lehet megcsalnod, - én a szemedből olvasom ki, hogy szomorú 7354 2| akárhogy meregeted is a szemedet...~ ~Roulant báró dühösen 7355 1| az ő becsületes Sándora a szemefényét imádta. A képzelődés annyira 7356 1| mielőtt Villányi tanár, kék szemeiben jóságos mosollyal, a megfölebbezhetetlen 7357 1| az anyja és a huga is egy személyben, aki meg fogja értetni magával, 7358 1| gyászra, amelybe fiatalos személyét beburkolta. A professzor 7359 2| találna alkalmasabb női személyt.~ ~- Higyje el, kisasszony, 7360 1| ha kinevetne, de az én szememben maga valami kivételes, mesebeli 7361 1| pillanatnyi gyengeségemet a szememre veti...~ ~Villányiné összekulcsolta 7362 1| annyira elkábult a szép szememtől, hogy a megnyert maximum-tételét 7363 1| neveit tanulmányozta, de szemének egy szöglete konokul ott 7364 2| lámpát, de álom nem jött a szemére. Oly borzasztó volt elgondolni, 7365 2| Isten injúria, hogy a sors a szemérmetlen macska kezébe játssza az 7366 2| Repkényfalvi, az igazgató, aki szemérmetlenül azt szokta mondani, hogy 7367 1| kissé megijedt, tétovázó szemet lát, mely kiváncsisággal 7368 2| szerelmet vall s ábrándos szemforgatással fogadja, hogy sohasem fog 7369 1| vigyázva felhúzta a beteg szemhéjjait, hogy aztán újra és újra 7370 1| derekán váratlan öröm érte: a szemközt levő páholyból egy őszbeborult 7371 1| merülve a sötét vasúti töltés szemlélésébe, hogy pár pillanatig nem 7372 2| tükörben némi önérzettel szemlélgette előkelő ünnepi díszét, nem 7373 1| végigkóstolta az édességeket, szemlét tartott néhány új kalap 7374 1| még a kisérőjéről is, aki szemmellátható elragadtatással nézi. Az 7375 1| Kissé barnára sülve, de szemmelláthatólag megfogyva és rossz állapotban 7376 1| katonák.~ ~A gróf felhúzta a szemöldökét.~ ~- Érdekes! - mondta elgondolkodva.~ ~- 7377 1| asszony volt, akinek gőgös szempillantása mindig érzelmessé lágyult, 7378 1| jöttem?~ ~Villányiné: A maga szempontjából rosszkor, mert az uram tegnap 7379 1| mindegy, a jóhiremet semmiféle szemrehányás se adhatja vissza többé. 7380 1| Villányiné (kipirulva, szemrehányással, a gúny, a felháborodás 7381 1| haragudtam rá, még csak szemrehányást se tettem neki, de annak 7382 2| válaszolta Take lord.~ ~- Szemtelen ripacs, - kiáltotta Roulant 7383 1| el sem hiszem, hogy itt szemtől-szemben ül velem, közönséges, vidékről 7384 2| Jenőt és így szólt hozzá a szemüvegje mögül:~ ~- Nagyon csinos, 7385 1| fog pletykázni?~ ~A gróf (szendén): A méltóságos asszonyról? 7386 2| maguk a halak is békésen szenderegtek. Néha átmentünk Tihanyba, 7387 1| szeme csupa naivitás és szendeség volt, a szűzies fiatal asszony 7388 1| piszokba, ő, aki minden szennyességtől irtózott? Mit szólt volna 7389 1| lény, aki - mint valaha Szent-László - egy egész fejjel kiemelkedik 7390 1| távolból gondolok a jámboréletű szentekre, akik csákót és aranyos 7391 1| szerénykedett be az orvoskirály szentélyébe, - Villányiné tehát sietve 7392 1| budai várba. Mikor a kihalt Szentgyörgy-téren végigment, ámulva nézett 7393 1| az idegeiben. A fájdalmas szentimentalizmus, mely eddig még arra is 7394 1| hozott ide a párisi vagy szentpétervári boulevardokról.~ ~- Azt 7395 2| munkában tölteni - mindezekről szentül azt gondolta eddig, hogy 7396 1| lehajtja a fejét): Sokat szenvedek.~ ~Villányiné: Ránk kell 7397 1| visszafojtott, de aggasztó szenvedéllyel kulcsolja körül a keztyűs 7398 1| Mariska két karja hirtelen vad szenvedélyességgel kulcsolódott a bátyja nyaka 7399 1| bátyámnál, de már annyi szenvedésen mentem át, mintha valami 7400 1| melyek millió sejtelmes szenvedésről beszélnek, lágyan körülzsongták 7401 1| asszony, mily borzasztóan szenvedhettél!~ ~Mariska: A szívem e napon 7402 1| kapkodott levegő után. Itt, a szenvedők birodalmában, csakugyan 7403 1| mint egy új autóért, egy szenzációs toiletteért, vagy egy diadémért 7404 1| harmincadik évükön, nem is szépek, de népszerűségük a divatos 7405 1| az életet?~ ~Mariska: Mi szépet találhatnék benne, amit 7406 1| szüksége, hogy nagynehezen széppé tegyen. Most azonban csöngessen 7407 1| ennek az egész életnek a szépsége, a bája és az értéke örökre 7408 2| csak önt akarja, szegény, szépséges ifjú, akinek semmije sincs 7409 1| de az asszony csodálatos szépségét látva, ismét rideg önzéssel 7410 1| önző vadállatokat, akik a szépségünket és a fiatalságunkat fölhabzsolják, 7411 2| soknak, ambicióm volt, hogy szeptemberben négerré sülve jelenjek meg 7412 1| meglegyen...~ ~Villányi ez év szeptemberében második asszisztense lett 7413 1| lesz. Az alvás a legjobb szer a láz ellen.~ ~A gróf válaszolni 7414 1| elborítanak a világ elől, szerecsen-zenekar játszik párisi melódiákat, 7415 1| magával s a pálmákat, Pault, a szerecsen-zenekart és a fogatlan nagyköveteket 7416 1| szemmel csatangoló őshímnek. A szerelemhez csak addig van jogom, míg 7417 1| házasságnak, hanem a törvénytelen szerelemnek is ellensége?~ ~A gróf ( 7418 1| hogy esős hétköznapokon a szerelemtől összeborzongjanak.~ ~Egy 7419 1| félj: én most is csak úgy szerellek, mint valaha...~ ~Térdére 7420 1| boldogságot, melyet az asszonyok szerelme nyújt.~ ~Villányiné (kacérul): 7421 1| bátyja asszonya, a bátyja szerelmese, a nő, akiben az ő becsületes 7422 1| hogy aztán karonfogva, szerelmesekképp egymáshoz simulva, menjenek 7423 1| anyám is, a hugom is, a szerelmesem is, a drága és édes párom, 7424 1| sehogyse birt találkozni a szerelmesével, - Villányiné elkerülte 7425 1| Hallatlan, hogy ezek szerelmeskedéssel töltik az idejüket, míg 7426 1| melyekben orosz nagyhercegek szerelmeskednek, az eldugott kis öblökről, 7427 1| simul, melyeket lángoló szerelmesként zilált szét a hegyek körül 7428 1| Váci-kőrútra. Gärtner kisasszony szerencséjére több autó is állt a pályaudvar 7429 2| poétához:~ ~- Ha egy délelőtt szerencséltet a lakásomon, a lantját is, 7430 2| róla:~ ~- Csodálatos és szerencsés fickó!...~ ~És maga Beatrice, 7431 1| nem fogod túlélni ezt a szerencsétlenséget!~ ~Jánossy (megindultan): 7432 1| tuberkulotikus külsejű fiatalember szerénykedett be az orvoskirály szentélyébe, - 7433 1| a külszínt): A szerelmes szerepekben már csak jobban szeretek 7434 1| utcáin. Mariska délután szerepeket tanult, este pedig - ha 7435 1| ember, aki már évek óta szerepel az ujságokban. A piktor 7436 1| teremtések rövidebb ideig se szerepelnek a maga életében? Azt is 7437 2| drágább fogás egyáltalában nem szerepelt az étlapon.~ ~Ferike nem 7438 2| öregségemben nem a női szeretet fog szerepet játszani, hanem a jó forró 7439 1| névre akadt a mulatóhely szereplői közt: Marie de Ville Anny-ra, 7440 1| bársony-könyöklőjén hevert. Látszólag a szereplők neveit tanulmányozta, de 7441 2| lesz többé részem asszonyi szeretetben, s hogy ő előtte, aki most 7442 1| gyermekmeséiből ismerte meg a szeretetet. Hiszi-e, kedves asszonyom, 7443 1| vagyok fosztva azoknak a szeretetétől, akik mindenkinél drágábbak 7444 2| Ez Kis úr, az arácsi Szeretetház segédtanítója, aki mindenféle 7445 1| asszonynak, aki oly rajongó szeretettel viseltetett a bátyja iránt? 7446 1| hogy kire pazarolták a szeretetüket!~ ~Kicsi lábával rátaposott 7447 1| maradtunk, hogy dédelgessünk és szeretetünkkel körülfogjunk.~ ~A tanár: 7448 1| hiszen a világon senki se szerethet jobban benneteket, mint 7449 1| kicsikéket, akik már előre szeretik magát...~ ~Mikor a tanár 7450 2| pár igazi chevreaux-cipőt szeretnék vásárolni hamarosan...~ ~ ~ 7451 1| hogy szomorú vagy és sírni szeretnél. Nem volna jobb, ha ismét 7452 1| félig ruhátlanul, míg a szeretőd szótlanul félrehúzódik tőled. 7453 1| különvonatokon utazik a szeretőivel, aki a férfiakat kifosztogatja 7454 1| nyugodt lehetett, hogy a szeretőjét senki se fogja elvenni tőle...~ ~ ~ 7455 2| latifundiumokat, fogatot, paripát, szeretőket. Talán egy királyságot is 7456 1| eszem, s legalább is annyi szeretőm lenne, mint a drágalátos 7457 1| mögött, távol azoktól, akik szerettek, egy férfi kedvéért, akiért 7458 1| boldogsága fölött, akiket annyira szeretünk mind a ketten. Ugy-e maga 7459 1| Mikor jön el, mikor szerez nekem újra egy feledhetetlen 7460 1| és nagyszerű mulatságot szereznénk az országnak.~ ~Villányiné: 7461 1| fiatal tanár egy vidéki útján szerezte a feleségét is: egy téli 7462 1| hogy muló gyönyörűségeket szerezzen a férfiaknak, a könnyelműség 7463 2| szálljak véletlenül, ami - szerintük - egy magányosan utazó leánynak 7464 2| Ferike nem volt valami szertartásos nő s így a furcsa változás 7465 1| A szívednek nincs semmi szervi baja, de azért vigyáznod 7466 1| egyszerűen): Én nem a templomban szerzem meg a jó Istenben való hitemet, 7467 2| simulékony habok. Irigyeltem a szerzeteseket, akik ötszázéves breviáriumokat 7468 1| uniformisát s lépjen be szerzetesnek a legközelebbi klastromba. 7469 2| amely ilyen dús vagyont szerzett meg hirtelen a számára.~ ~ 7470 1| Ezt, ugyebár, valami német szerző irta? Fogadni mernék rá, 7471 1| gyönyörű gyermekét Angliából szerződtetett nevelőnő dédelgette. Villányi 7472 2| pisze szőkét, kardalosnak szerződteti a társulatához.~ ~Pagonyi 7473 1| voltaképp a gólya egy furcsa szeszélyének köszönhette földi létezését: 7474 2| buzgón foglalatoskodott a szeszforraló körül. Mikor kiderült, hogy 7475 1| köpönyegét, anélkül, hogy a szétborzolt haját rendbehozta volna. 7476 1| azóta történt, csodamódra szétfoszlott a semmiségbe: a klinika 7477 2| acélvárat. Azután belenyúlt egy széthúzható bőrtarsolyba és tíz darab 7478 1| hogy a szerelmes tömeget szétoszlassák.~ ~Elképzelheti, drága nagyságos 7479 2| lány volt, számítás nélkül szétosztogatott kollégái közt egy csomó 7480 1| fekete, dolgos bárkák százai szétroncsolva merülnek el körülötte a 7481 1| világhírét...~ ~A piktorok később szétszéledtek a termekben, hogy a Bernhardt 7482 1| levelet apró darabokra tépte s szétszórta a Párisi-utcán és a Városház-utcán. 7483 1| Városház-utcán. Minthogy a széttépett irások összeállításában 7484 1| sírigtartó lánc helyett széttéphető rózsafüzérrel köti össze 7485 1| mellett pipáznak, a téli szezon gyönyörűségéről, a királyról, - 7486 2| tudni tetszik, május a mi szezonunk s ekkor a szorgalmas ember 7487 2| vagy drága Upmannját szíva, szidalmakkal illeti az előkelő francia 7488 2| fogunk köhögni egymással, szidván a doktorokat, akik minden 7489 1| a fűtetlen szoba, ahol szigorlataira készült s a rideg, esős 7490 1| szobában készült a legutolsó szigorlatára. Azt mondják, heteken át 7491 1| le maga helyett az orvosi szigorlatot?~ ~- Ez is jó volna, de 7492 1| könyveim mellett (talán tudja, szigorlatra készülök), akárhányszor 7493 2| nyugalmas kolostorba, melynek sziklás partját szünetlenül mossák 7494 2| színtársulatnál. Bizonyára az isteni szikra avatta föl őket elismert 7495 1| teljesen elhagyja, a szeme szikrázik s a karja eszeveszett vággyal 7496 1| szíve megdobbant, a szeme szikrázott: e perctől fogva nyugodt 7497 1| valamikor talán az intrikus Szilágyi köpönyegét lebbentette meg 7498 1| sírástól, de azért egyenesen, szilárd léptekkel tért vissza kocsijához 7499 1| rácskapu előtt megjelent. Szilszkin-bundát, sötét kalapot viselt s 7500 1| tejbe-rizskásájukat és szilva-befőttjüket, hanem együtt vacsorázhatnak 7501 1| nézegeti magát, mikor a szilvaszín-frakkos inas a szalonba lép.~ ~Az 7502 1| csalhatatlan és mindenható tudomány szimbolumává, mely tündöklő fénnyel csillogott 7503 1| éles szeme száz különös szimptomát látott, mely a gyanuját 7504 1| arca jókedvű csodálkozást szimulál, de titokban aggódó kiváncsisággal 7505 1| hihetik róla, hogy csak szimulálja a szórakozottat. A gróf, 7506 1| valami komoly betegséget szimuláltam, csakhogy tisztességgel 7507 1| maradt, lázas érdeklődést szimulálva a színlap iránt, mely Villányiné 7508 1| ruháira, melyeknek fakó színei az óriási gobelineken megcsillognak. 7509 1| keresztül s én a tavasz csillogó színeire gondolok, melyek a maga 7510 1| kisasszony végigment a télies színekbe burkolt sikátorokon, melyek 7511 2| nézők azt hitték, hogy a két szinész csak a szerepét játszotta 7512 2| cigarettára gyújtott (vérbeli színészek voltak, tehát drámát szívtak), 7513 1| német regényekről és egy szinészről beszélt? Ez nem a fölényes, 7514 1| csak jobban szeretek egy színészt.~ ~A gróf (megfogja a kezét): 7515 2| ügyelő, egy hosszú bottal, a színfalak mögül fejbecsapta a lordot 7516 2| Mi bajt okoz neki, ha a színház és a jó vacsora után, Henry 7517 1| beszélnek az utazásról, a színházakról, a Riviera februári színpompájáról, 7518 1| tanult, este pedig - ha színházba nem mentek - önérzetes arcocskával 7519 1| előadásokat, - egy este néha három szinházban is megfordult - de kedvese 7520 1| Angyal repült át a színházon... Gondolom, ezt szokták 7521 1| sóhajtozások közepette beiratták a színiakadémiába, de előbb ünnepiesen meg 7522 1| megtudta, hogy az egykori kis színiakadémiai növendék a párisi Marignyban 7523 1| érdeklődést szimulálva a színlap iránt, mely Villányiné előtt 7524 1| pillantást vetett az Opera színlapjára.~ ~- Pénteken természetesen 7525 1| itélve, egyenesen az Opera színpadáról jött ide - frissítőket hordott 7526 1| kivilágított szobasoron, mely egy színpadi dekoráció hatását teszi. 7527 2| trumeau nyitott fiókjába. Ádám színpadias sikoltást hallatott.~ ~- 7528 1| színházakról, a Riviera februári színpompájáról, a müncheni művészekről, 7529 2| útrakelt a felsőbakonyvidéki színtársulathoz, mely testületileg ott várakozott 7530 2| voltak a felsőbakonyvidéki színtársulatnál. Bizonyára az isteni szikra 7531 1| körül a brilliánsok tüze sziporkázott, annyira ellentmondott ennek 7532 1| a Dunaparton. Havas eső szitált, a folyam fölött nehéz felhők 7533 1| Oktogon-térre, vagyis inkább a Szív-utca sarkáig. Útközben azonban 7534 2| Clayját vagy drága Upmannját szíva, szidalmakkal illeti az 7535 1| darabot, mert ilyen olcsón jó szivarhoz úgyse jut máskor.~ ~A gróf: 7536 1| sürög-forog Villányiné körül, aki szivarkészletének már jórészén túladott.~ ~ 7537 1| kiszolgáljuk.~ ~A gróf: Mi a szivarok ára mostanában?~ ~Villányiné: 7538 1| mostanában?~ ~Villányiné: A szivarokban valóságos occasió van nálunk. 7539 1| ujjnyomására feltárultak a szivaros-bazilikák ajtói, láthatatlan kezek 7540 2| nagyprépost.~ ~Jenő meggyújtotta a szivarrudat és míg a cigány feléje hajladozva 7541 1| javíthatatlan későnfekvők meredtek szivarszó mellett a koromsötét éjszakába, 7542 1| körül pepecsel s bort önt a szivárványosan csillogó poharakba): Nem!~ ~ 7543 1| beszéljen, - egy aranyos, szivárványszínű kis kolibrimadárnak látszott, 7544 2| tartotta oda a gyujtót a szivarvilág e félelmes arisztokratájához.~ ~- 7545 1| hasadékán át láthatóvá lett, szive pedig veszettül dobogott 7546 1| megnyugvás költözött a betegek szívébe, reszketve tapadt a fiatal 7547 1| Hát miért jött?~ ~- Azért, szívecském, hogy a bátyámmal beszéljek.~ ~ 7548 1| szerencsére, nincsen szó. A szíved túlérzékeny, kis Mariskám 7549 1| szörnyű bánat rágódik a szíveden? - kérdezte a vénkisasszony 7550 1| aggódással folytatta:~ ~- A szívednek nincs semmi szervi baja, 7551 2| én millióim az ön forró szívéhez képest? Az ég egy bájos 7552 1| titokzatos lényt sejtett. A szívek megdobogtak az izgalomtól, 7553 1| ember, Lujzika, úgy olvas a szívekben és a vesékben, mint a nyitott 7554 2| aki az összes barátnői szívekért kárpótolja. Szóval bánt, 7555 1| reflektálok a hűséges, baráti szívekre. Feküdjék le maga is, ha 7556 1| rossz, megbizhatlan, beteg szivem is komolyan megbecsüli magát 7557 1| viszontlátástól elválasztanak, ha a szívembe látnál, mely csordultig 7558 1| kijelentést tegyek: én a szívemből sajnálom magát. Minden asszonyi 7559 1| veszedelem. Ezt én, a beteg szívemmel, éppen úgy megérzem, mint 7560 2| barátom, semmije sincs a forró szívén és a megkopott saccóján 7561 1| neki egy kis szórakozás. Én szívesebben ültem volna a sötét szobában, 7562 1| Igenis.~ ~- Akkor, kérem, szíveskedjék bejelenteni nála...~ ~A 7563 1| viszont megtesz nekem egy szívességet: vesse le a katonai uniformisát 7564 1| én egyelőre sokkal kisebb szívességgel is megelégszem. Épp most 7565 1| Nem haragszik, ha egy nagy szívességre kérem, drágám? - kérdezte 7566 2| színészek voltak, tehát drámát szívtak), Ferike fölemelte a mutatóujját, 7567 1| izgalomtól, a tüdők zihálva szívták magukba a levegőt, a vér 7568 1| fejére húzta a hálósapkát, - szívtelenség volna, ha a nyugalmában 7569 1| pillanatig szinte elállt a szívverése: Villányi szokott reggeli 7570 1| légy, ne mozdulj, amíg a szívverésedet meghallgatom...~ ~Ezüstösen 7571 1| ezt a bizalmaskodást; a szkeptikusok azt is hihetik róla, hogy 7572 1| méltóságos komolysággal borult a szmokingból kifehérlő mellvértjére, 7573 1| előttem, hogy egy sereg szmokingos kalandor mindenütt ott lebzsel 7574 2| egyszerre megindult belőle a szóáradat, tréfás vasúti történeteket 7575 1| rögtön belép a szomszéd szobából.~ ~A gróf: Igy jobb szeretné?~ ~ 7576 2| látta, s hazatérve külvárosi szobácskájába, álmodozva pengette a lantot, 7577 2| cselédszerzőné, akitől a szobácskáját bérelte, egy szalmasárga 7578 1| A hideg, sötét, piszkos szobáé, ahová a kicsikém a téli 7579 1| ledöntött a lábáról, tízheti szobafogság után legelőször a Villányi-palotába 7580 1| fölhivatta magához a szálloda szobafőnökét.~ ~- Kedves barátom, - mondta 7581 1| van nálam, mint a saját szobáiban. Itt voltaképpen Sondersberg 7582 1| világosság végre átderengett a szobája függönyén, belátta, hogy 7583 1| Menjen föl és nézze meg a szobáját, - azt hiszem, mindent megtalál 7584 1| asszony, aki nyomorúságos szobákba légyottokra jár? Ő lépett 7585 2| egyedül kuksoljak a hideg szobámban? Ha együtt volnánk, szépen 7586 1| helyzetben vagyok, hogy a szóban forgó úrhölgyről pontosan 7587 1| tettem neki, de annak a szobának a képe örökre ott fog maradni 7588 1| lehet látni a kivilágított szobasoron, mely egy színpadi dekoráció 7589 1| palotazsandárok állanak, akik szoborként megmeredve tisztelegnek 7590 1| végigment, ámulva nézett a szoborra, melynek alakjait hófehér 7591 1| ünnepélyes attasé áll, aki szoborszerű merevséggel várja a pillanatot, 7592 1| ezreit, a komoly tekintetű szobrokat, melyek a sötét háttérből 7593 2| néha vele fizettette ki a szódavizes spriccerét, Laki pedig - 7594 1| tanulmányozta, de szemének egy szöglete konokul ott pihent a kedvesén, 7595 1| saját arcát is, a sovány, szögletes, komoly diákarcát, melyen 7596 1| akinek minden vére az arcába szökik a meglepetéstől): Maga itt? 7597 1| Kálvin-térre kifordult, a nagy szökőkút előtt egy lépésben haladó, 7598 1| benneteket. Ne kutasd, hogy kivel szöktem meg és hova utaztam, inkább 7599 1| termetét visszatükrözte. Megint szörnyen elhagyottnak érezte magát, 7600 1| kifehérlenek, a bronzvörös japáni szörnyetegeket, melyek a sarokból égő szemükkel 7601 1| szigorúan.~ ~A fiatal leány szófogadólag bólintott, aztán kézen fogva 7602 1| figyelmét. Mindeddig az volt a szokás, hogy a kisasszony csemege 7603 1| ahol az öreg dáma - kedvelt szokása szerint - éppen hadiszemlét 7604 1| és halvérű tudóst ilyen szokatlanul kihozta a sodrából, voltaképp 7605 1| hizelkedve hajtotta keblére szőkefürtös fejecskéjét, aztán a papirkosárba 7606 1| filigrán, holtbeteg kis szőkeség, a szerelem könnyelmű vándormadara, 7607 1| pillantással nézi a filigrán szőkeséget, akinek csak a nagy, bánatos, 7608 2| Pagonyi Ferikét, a pisze szőkét, kardalosnak szerződteti 7609 1| A tanár: Hozzá kell szoknia a korai lefekvéshez, ez 7610 1| magyar leány, aki egy szál szoknyában robogott ki a nyugati pályaudvarról, 7611 1| legnagyobb gondom, hogy a szoknyám ferdén áll. Miért legyek 7612 1| elfelejti, hogy nem csupa önző szoknyavadász él a világon. Akár hiszi, 7613 2| mondta.~ ~- Talán te szoktál a markotányos pincében játszani, - 7614 1| maga elé s csak nagysokára szólal meg:~ ~- Hát megyek.~ ~A 7615 1| óra ezüstfinom menuettje szólalna meg a láthatatlan magasságban.~ ~ 7616 2| kisasszonyról, az idősebb leányomról szólanak, legalább a zsúrokon minden 7617 2| napsugaras kék szemét és így fog szólani szerelmesen:~ ~- Ne a ruhám 7618 2| mutatkozott be:~ ~- Kálmán Andor, szolgabiró!~ ~Azzal egyszerre megindult 7619 2| aranypaszomántos szállóbeli szolgákkal, harminc különböző városban 7620 1| a kabinetirodának, hogy szolgálatát három nap mulva megkezdi.~ ~ ~ ~ 7621 1| mi sem könnyebb, - mondta szolgálatkészen.~ ~- Tud egyet?~ ~- A legjobbat 7622 1| A gróf: Délután, mikor szolgálattételre jelentkeztem, a felség hosszú 7623 1| mögött. Annak a szegény szolgálóhitvesnek lelkében a gyermek naiv 7624 1| lángoló szeméről, a Jézus szolgálóiról, akik egy felsőbb lényt 7625 1| megelégszik vele, ha én szolgálom ki?~ ~Villányiné: Az a szegény 7626 1| előtt, melyen épp az imént szolgálták föl az ebédutáni kávémat. 7627 1| lelkiismeretem, mert eddig nem nagyon szolgáltam reá, hogy maga ennyire belémszeressen.~ ~ 7628 1| megennivaló méltóságérzettel szolgáltatják ki magukat az aranygombos 7629 1| Méltóságos asszonyom, nem szolgáltató rá, hogy barbárnak tartson!~ ~ 7630 1| fejedelmeket megillető szolgaszemélyzettel veszi körül magát s annyi 7631 2| már csak a keresztnevén szólítom) határozott célzásokat tett, 7632 2| hogy Andort Gyuricának szólították), hanem az, hogy ebben a 7633 2| istentelen bogár, nekiesett a szőlő gyökerének és kirágott mindent, 7634 2| folytatta, - minden Somogyi a szőlőből élt egész holta napjáig. 7635 2| gyönge kukorica terem a szőlőmben.~ ~Csakugyan kukorica hullámzott 7636 2| héten keresztül taposták a szőlőszemeket. Száz-kétszáz akót mindig 7637 1| az, akiről már több ízben szóltam magának s aki végtelenül 7638 1| szegény kis pesti lány, csak a szomjas fantáziájával repülhet ide 7639 2| közönyös az én lelkem minden szomjúsága, minden vágya, érzéseim 7640 1| hangod zenéjével, a fölengedő szomorúságod emlékével, akkor nem olvasnád 7641 1| gyönyörű, komoly, kissé szomorúszemű fiatal asszonyt és a csipkébe 7642 1| se jutott eszébe, hogy a szomszédságból immorális következtetéseket 7643 2| hogy az én kolostorbeli szomszédságomat most ez a sötétlelkű gonosztevő 7644 1| hogy a gróf már a legelső szónál megértette, - ezt minden 7645 1| A nyirkos kövekre vastag szőnyeg borul, a mennyezetről kovácsoltvascsillár 7646 1| zsámolyra kuporodva trónol a szőnyegen hancurozó gyermekek között. 7647 1| ízlése. Az intim és meleg szőnyegfészkek mélyén ódon ezüstfény csillog 7648 2| ezüstcsatos kézitáskát leemelte a szőnyeghálóról, melegen rázta meg a kezemet.~ ~- 7649 1| szobában, arccal a kopott szőnyegnek fordulva s ajkát, melynek 7650 1| tartaná, ha munkaidejéből a szórakozásra is elfecsérelne egy félórát, 7651 1| hogy csak szimulálja a szórakozottat. A gróf, akit fölbátorít 7652 1| inkább valami fölényes szórakozottság, mintha a gondolatai egészen 7653 1| tizenkét éves kora óta a maga szorgalmából tartja fenn magát. Most 7654 2| a hajó oldalán. Giovanni szorgoskodott még egy darabig, hogy a 7655 1| mikor a búcsúzáskor kezet szorítottak egymással, s közmondásos 7656 1| hogy orvos fiát a keblére szorítsa, az uzsorások, kik nagy 7657 1| Gärtner kisasszony, szívére szorítva kezét, így szólott magában:~ ~- 7658 1| ülő hölgyet ennél sokkal szorosabb kötelékek fűzték a tanárhoz; 7659 2| megállt, s a yacht mellé szórt papirszeletek mozdulatlanul 7660 1| a vidéki nagynénit csak szorultságában találta ki, hogy pár órára 7661 1| cserbenhagyna.~ ~A leány szótalan megdöbbenéssel nézett rá, 7662 2| és mellette egy frakkos szótlan úr - a férje - szorongatta 7663 1| finomságról és költészetről szőtt álmai, melyek minden nő 7664 1| titokzatos látogatásokat szóvá tegye.~ ~Kedvetlenül sietett 7665 1| Fáradt vagy és pihenésre van szükséged, de komoly bajról, szerencsére, 7666 1| de ehhez elsősorban az szükséges, hogy a gonosz fiú titkát 7667 1| Villányiné (végre mégis csak szükségét érzi, hogy megszólaljon): 7668 1| sok-sok egészséges alvásra van szükségük. Pedig az előbb azt mondta, 7669 2| amit most folytatunk. Mi szükségünk arra, hogy te éjfél után 7670 2| Nálatok? De hiszen a te szüleid Pestmegyében laktak azelőtt.~ ~- 7671 1| illedelmesen kezet csókolnak a szüleiknek. Villányi annyira magához 7672 1| hizelkedett a bátyjának és szüleinek, míg nagy sóhajtozások közepette 7673 1| ha véletlenül leánynak születik, nem igen lett volna ügyes 7674 1| szeretni engem, mint a halott szülőidet, még az egyetlen kis hugodnál 7675 2| egyes állomásokon hosszas szüneteket tartottunk s amikor az ablakon 7676 2| melynek sziklás partját szünetlenül mossák a langyos, simulékony 7677 1| egy havas, januári estén szünt meg, mikor az orvost, a 7678 2| valamennyi zárva marad. A szüretelő puskák megrozsdásodnak a 7679 2| durrogattak a puskákkal, a hegyen szüretelők jártak-keltek, a présházban 7680 2| hordóval. De tavaly mégis szüreteltünk valamicskét. Az idén már 7681 1| kényeztetett pesti asszony életét szürkébbnek tartom, mint azét az arab 7682 1| nyúlnak bele a téli este szürkeségébe. Mariska föláll, nagyot 7683 2| tüntek föl a köd összefolyó szürkeségében. Andor, ki az ezüstcsatos 7684 2| nyaka körül viselt egy csomó szürkésfehér szakállt. Giovanni kért 7685 1| diszkréten eltünik, mikor urának szürkésfekete haja, bársony házikabátja 7686 1| barátságosan bólintott a szomorú, szürkeszemű lány felé, aki szinte abnormálisan 7687 1| kerül, amíg e pillantás szuggesztiv hatása alól szabadulni tud. 7688 1| melyek minden nő lelkében ott szunnyadnak, egyszerre csodálatos valósággá 7689 2| ahol e pillanatban békén szunnyadt a kis Beatrice egy fényes, 7690 1| beszél, a nap opállá tompítva szűrődik be a sárga selyemfüggönyökön, 7691 1| naivitás és szendeség volt, a szűzies fiatal asszony szeme, akinek 7692 2| különböző hotelben ették végig a table d’hote-kat, értekeztek a 7693 1| őszhajú, hetvenéves Lénárd táborszernagyné gummibabákat, bádogágyukat 7694 2| Ez a fiatalember ugyanis tagadhatatlanul érdekesnek látszott, ámbár 7695 1| Szerelmes belé, ne is tagadja, hiszen úgyis látom. De 7696 1| névjegyét, aztán magára hagyta a tágas kapuboltozatban, melynek 7697 1| után, Villányi professzor tagja volt a magyar főrendiháznak, 7698 2| a nevét...~ ~Az akadémia tagjául választotta és az egyesületek, 7699 1| nagyot lélegzett, a szemét tágra nyitotta, mintha kisértetet 7700 1| eltelik, míg a politikában tájékozódhatom valahogy. Az ilyen súlyos 7701 2| utolsó romjait. Miért is takarékoskodott volna negyvenöt forinttal? 7702 2| tartson, hogy öregségére takarékpénztári könyveket gyűjtsön, mikor 7703 2| a költemények ingoványos talajáról a próza sima és csillogó 7704 1| életet?~ ~Mariska: Mi szépet találhatnék benne, amit már ezerszer 7705 1| kora délután a cukrászdában találjam, - addig ne töprengjen sokat, 7706 1| mint maga az első szerelmi találkozás. De Villányiné következetesen 7707 1| holnap, a rendes időben, találkozhassunk. Majd élőszóval mindent 7708 1| félelemtől, hogy ismerőssel találkozhatik. Idejött, önnél volt, amíg 7709 1| van zárva, hogy ismerőssel találkozhatom. André ilyenkor az egész 7710 1| tovább, holnap föltétlenül találkoznunk kell. Öt nap óta nem láttalak, 7711 1| találkozott?~ ~Jánossy: Hogy találkoztak, az - fájdalom - kétségtelen, 7712 1| ismertem, mintha mindennap találkoztunk volna. A szép szeme, a drága 7713 1| emberek bizonyára szépnek találnak, e pillanatban annyira felháborítja, 7714 2| mondom, ha önhöz hasonlót találnék, kisasszony! De így! Innen-onnan 7715 1| Nem érzi, hogy meg kellett találnom magát? Nem érzi, hogy soha 7716 1| elmés. És a hasonlat igen találó. Boldog vagyok, hogy nem 7717 1| véletlenül csókolózni akar. Nem találod furcsának, Lujzika, hogy 7718 1| juttassa eszembe, mert még el találok sülyedni szégyenletemben. 7719 2| pszihológiájával - és még sohasem talált olyan asszonyra, aki urát 7720 1| fantáziájuk, csak iróniájuk van. Talált-e már valamire, ami a szép 7721 1| férfiak annyira csábítónak találtak, meredten, majdnem tébolyodott 7722 1| de tudnia kell, hogy a talánymegfejtés sohase tartozott a kedvenc 7723 2| bajuszom. A korcsmánkban talján bort mérnek, Arácson, Csopakon, 7724 1| s pár pillanat mulva egy talpig feketébe öltözött úriasszony 7725 2| napon az a merész ötlete nem támad, hogy Pagonyi Ferikét, a 7726 1| adni, hogy rossz gondolatai támadhassanak.~ ~Mindketten elhallgatnak 7727 1| megdöbbenti, hogy szédülve támaszkodik a szoba falához s az arca 7728 1| fejét jókedvű kiváncsisággal támasztotta a kezére.~ ~- Nem mondaná 7729 1| melyek meghalt hősök alakjait támasztották föl besüppedt sírjuk mélyéből, 7730 1| dőlt a faragott karosszék támlájára.~ ~- Akkor is így beszélne, 7731 1| az exotikus trón-formájú támlásszékben, s míg karcsú alakja hajlékony 7732 1| első felvonást a kaszinói támlásszékből nézte végig, kisérletet 7733 1| életecskéjét. Később ezt a silány támogatást is megvonták tőle: a gyermek 7734 1| rá, hogy a törekvésemben támogatni fog?~ ~- Mindenesetre asszonyom.~ ~- 7735 1| jó barátok és tekintélyes támogatók nélkül, magára hagyatva 7736 1| lehúnyja, nagyot lélegzik s támolyogva kapaszkodik a hófehér szárnyasajtó 7737 2| Sopronmegyébe.~ ~- Csak nem fogsz tán tovább menni ebben az időben?~ ~- 7738 2| dacára, sem élt az axiómák tanácsai szerint. Ez alkalommal ugyanis 7739 2| bölcseket, az olvasókönyvek tanácsait s érthetetlen gyűlölettel 7740 1| titokzatos ügyben akarok magától tanácsot kérni. Az unokabátyámról 7741 1| szeretem az életet...~ ~A tanai most felkapta a fejét és 7742 1| szorosabb kötelékek fűzték a tanárhoz; a szőke asszony Villányi 7743 1| egy pillanatra kijött a tanári rendelőszobájából, nagy 7744 1| fiatal asszonyban Villányi tanárnét fölismerje. Mit keres úrnője 7745 1| mutatott a szeliden mosolygó tanárra.~ ~- Méltóságos asszonyom, - 7746 1| elhatározta, hogy nem a tanárral, nem Mariskával, nem is 7747 1| tanárnak, két év mulva első tanársegéddé nevezték ki, s e pillanattól 7748 1| gyűrűvel vették körül hírneves tanárukat, az apácák glédába állva 7749 1| embereket is magába bolondítja a táncával. Odabenn ájultan feküsznek 7750 2| gondolj vissza a kolostorbeli táncestélyre, a nagyságos névestéjének 7751 1| sechsschrittet tanult a vidéki tánciskolában, aki a nyakamat kövér karocskáival 7752 1| hercegnő büszkeségével fogadta tánciskolái gavallérjainak hódolatát, - 7753 1| Mariskából tizenhatesztendős, tánciskolás bakfis lett s halványkék 7754 1| növendék a párisi Marignyban táncol s a Matin utolsó oldalán 7755 1| hogy a világ forogni és táncolni kezd körülötte.~ ~- Itt, - 7756 2| eddig csak zsúrozó vagy táncoló asszonyokat látott, egy 7757 2| levélben pedig csak e sorok táncoltak a megrémült Jenő szeme előtt:~ ~„ 7758 2| végezték nála a hathónapos tanfolyamot. Ferike, aki a záróvizsgálaton 7759 1| szemüveges, öreg bácsik tanítását.~ ~Villányiné (olyan gondolattársulással, 7760 2| preparandiát elvégezte, mindig itt tanítóskodik a Balaton partján. Olyan 7761 1| neveletlen külvárosi gyerekeket tanított s harmadfél évet töltött 7762 1| valamikor a térdeiden olvasni tanítottál? Nem gondolsz már soha többé 7763 1| kisasszonyt, a legtehetségesebb tanítványomat. Ő az, akiről már több ízben 7764 1| hagyta volna el az egyetem tantermét. Vagyonát többre becsülték 7765 1| elvégezheti az egyetemi tanulmányait.~ ~- Maga orvos lesz? Igazán? 7766 1| Látszólag a szereplők neveit tanulmányozta, de szemének egy szöglete 7767 1| is ébren vagyok, hogy a tanulnivalóimmal végezzek... És a kis háztartási 7768 1| szememet, de a jó isten a tanum rá, hogy nem tehetek másként. 7769 2| szórakozottan babrált a tányérján.~ ~- Szép dolog a huszárság, - 7770 1| délelőttök után, melyeket a taorminai erdőkben, a palermói hotel 7771 1| Villányiné gyönyörű nyakához tapad.~ ~Villányiné (vérvörösen 7772 1| sokkal jobban ismerik, mint a tapasztalatlan katonák, már egészen máson 7773 1| fölnyitotta a folyosóra vezető tapétaajtót, mert a betegek, akik a 7774 1| vásárlásról. Van bennem annyi tapintat, hogy nem megyek a konkurrens 7775 1| amit az élettel szemben táplál. Nem kell neki több, mint 7776 1| tíz napig is meg tud élni táplálék nélkül. Különben mindegy, 7777 1| teremtéseknek mint maga, napfényre, táplálkozásra és sok-sok egészséges alvásra 7778 1| akik piros asszonyvérrel táplálkoznak...~ ~Villányiné (a levegőbe 7779 1| öröme. Azt hiszem, jó helyen tapogatózom, ha attól tartok, hogy asszony 7780 2| föld. Veszprémben, Sümegen, Tapolcán annyi pénzt kaptunk érette, 7781 2| két-három héten keresztül taposták a szőlőszemeket. Száz-kétszáz 7782 1| melyeken csengős orosz tarantászok suhannak végig? De főkép 7783 2| költeményeit, s mikor egy lap utóbb tárcáért fordult hozzá karácsony 7784 2| zsebéből hímzett, chagrinbőr tárcáját s az ezresek kacér hölgyei 7785 1| uraságok! Amint látom, bizalmas tárgyalásokat folytattok, talán legjobb 7786 1| lejár és addig még sürgősen tárgyalnom kell az Arnulf herceg udvarmesterével. 7787 1| gyerekregényeimet, a bábuim ezüstös tarlatán ruhácskáit elhagytam. Ezt 7788 1| előtt, mely most a téli tárlaton ki van állítva, egész délután 7789 2| kivilágított ablakai, a délutáni tarokkpartiek, a kút körül való egyhangú 7790 2| mindennap feljárt egy partie tarokkra, a sarokszoba előtt egyszerre 7791 1| melynek sivárságát sem a társadalmi pozició, sem a vagyon, sem 7792 2| tételei tartanak vissza a társadalomtól és az élettől... A fenséges 7793 1| a gazdasszony, délután a társalkodónő szerepét töltötte be, aki 7794 1| belvárosi boltot. A gróf úr társasága mindenesetre kellemesebb, 7795 2| velem a szakácskönyvből s a társaságomban jóformán alig fordul meg 7796 1| elutazott. Ha azonban az én társaságommal is megelégszik...~ ~A gróf: 7797 1| el a szalonban sürgölődő társaságtól. Az asszony hátradőlt az 7798 2| kardalosnak szerződteti a társulatához.~ ~Pagonyi Ferike kitünő 7799 1| a szemében, mintha attól tartana, hogy örökre el kell válnia 7800 1| halandók közül. Most is bűnnek tartaná, ha munkaidejéből a szórakozásra 7801 1| meghatottan): Nincs mitől tartanod, - ez a szomorúság is elmulik, 7802 1| történik? Nem kell attól tartanom, hogy az érdekeltek gyanut 7803 1| feltünően magas, kissé merev tartású úriember lép a robogó étterembe. 7804 2| kell, néha felolvasásokat tartatnak velem a szakácskönyvből 7805 1| abban találja, ha égő gyufát tarthat a cigarettám elé. Az egyik 7806 1| nagykövetek ülnek, akik csöppet se tartják magukra nézve megalázónak, 7807 1| a király ruháját, hiába tartogat száz szerelmes levelet a 7808 1| be a fejét a vasárnapra tartogatott selyemkendőmmel. Ekkor támadt 7809 2| bennünket, a vitorlák nem tartottak árnyékot, kabinnak híre 7810 1| A fiatal leányt jogosan tartották büszke és kissé beszámíthatatlan 7811 1| kacagással folytatta:~ ~- Engem tartottál becstelennek, tőlem huzódtál, 7812 2| állomásokon hosszas szüneteket tartottunk s amikor az ablakon kitekintettem, 7813 2| Közeledésünket bizonyos tartózkodással fogadta, de később barátságosan 7814 1| franciásan karcsú, kissé tartózkodó, de alapjában jószívű asszony 7815 2| forintot, amivel három év óta tartozol, - harsogta magánkivül Take 7816 1| gondolat, hogy nem találják tartóztatni, annyira megdöbbentette, 7817 1| fontosabb, hogy abszolute távol tarts magadtól minden elképzelhető 7818 1| azon az őszi estén elibém tárult, a halálomig üldözni fog. 7819 2| vérvörös kopoltyúját izgatottan tátogatta felénk. Később megszomjaztunk 7820 1| mely sötét titokzatossággal tátongott feléje a borzongató téli 7821 1| kisasszony a következő év tavaszán, valami gyanus vérszegénység 7822 1| boldogságtól reszketve nézek ki a tavaszba és a verőfénybe, ahova a 7823 1| hogy az apjához küldendő távirat költségeit előteremtse. 7824 1| Hát nem mondtam még, hogy táviratilag Pásztóvölgyre hívtak? Az 7825 1| naponkint könyörgő, alázatos táviratokban hívták a vidéki nábobok 7826 1| nem kapta meg a második táviratomat? - kérdezte Gärtner kisasszony 7827 1| a gondolata támadt, hogy táviratozni fog Villányi Mariskának, 7828 1| Münchenbe készül?~ ~- Épp ma táviratoztam lakás miatt a Vier Jahreszeiten-be. 7829 1| szükségem van a segítségére. Táviratozzon azonnal, hogy mikor várjam. 7830 1| önzetlenül.”~ ~Villányi erre a táviratra se válaszolt és a hugának 7831 1| megreszketnek a csillár lángjai, távolabbról idelátszanak a fekete könyvhátak, 7832 1| félórát. A méltóságos asszony távollétében a gyermekek nem a maguk 7833 1| teszed, ha minden izgalmat távoltartasz magadtól. Úgy-e bár, az 7834 2| volna, ahol a kisasszonyok távozta után rendesen megeredt a 7835 2| egy-egy érdekes mondását, s a tea mellett elismeréssel bólogattak 7836 1| A gróf (a pohárszék, a teaasztal körül foglalatoskodik): 7837 2| órácskát...~ ~Páfrány ilyenkor teáért szaladt, Laki mindaddig 7838 1| tanár: Na, - készítse el a teámat és öntsön magának is!~ ~ 7839 2| Gyertek föl hozzám egy csésze teára... Még nem vagyok álmos, 7840 1| találtak, meredten, majdnem tébolyodott fénnyel bámult a számjegyekre, 7841 1| mely engem már majd csaknem tébolyodottá tesz? Egyetlen, jó kis szívem, 7842 2| betöltötted mellettem a titkári teendőket, nagyon is tudod: mennyire 7843 1| tisztességesebb dolog volna, ha tegeznél?~ ~Mariska (a boldogságtól 7844 1| hogy nem láttam. Még a tegnapi premièren se láttam, pedig 7845 1| lelkiállapotát visszacserélhetné a tegnapival, ha semmitse tudna abból, 7846 1| Talán azt akarja, hogy én tegyem le maga helyett az orvosi 7847 1| a férfiak boldogtalanná tegyenek, de maga, kis lányom, maga... 7848 1| már semmije, amit zálogba tehessen s ekkor - egy este, mikor 7849 2| gondol, - mondta, - nem tehetem, hogy ilyen durva módon 7850 1| elkeseredés fogja el, érzi, hogy tehetetlenebb a kis gyermeknél, hogy jóindulatát 7851 1| összeszorult a sírástól s tehetetlenségének tudata majdnem őrültté tette: 7852 1| Montecarlo, Grand Hotel. Ha teheti, jöjjön azonnal Budapestre. 7853 2| kijelentették, hogy az igazi tehetség csak a vidéken fejlődhetik, 7854 2| elismert művészekké, de tehetségük nem gátolta meg őket abban, 7855 1| megbámulta a szép asszonyt, - tehette, mert csak ketten voltak, - 7856 1| kedvese fejét. Milyen jó innen tehozzád menekülni, a te tisztaságodhoz, 7857 2| ő kék szemeit és rózsás teintjét ismeri föl az ön kinyomtatott 7858 1| szobájában kapják a sonkájukat, tejbe-rizskásájukat és szilva-befőttjüket, hanem 7859 2| abban, hogy néha napján tejbetúrót egyenek ebédre s egy cigaretta 7860 1| ez a rossz fiú két liter tejecskét megigyék...~ ~A tanár egy-egy 7861 2| kapunk néhány korsó hideg tejet. Giovanni abban reménykedett, 7862 1| kovácsoltvascsillár függ, melyben tompa és tejfehér villamosság ég. A lépcsőfeljárat 7863 1| maradnak. Ilyesmit csak a tejfölösszájú alezredesek gondolnak; a 7864 1| torkát egy pohár langyos tejjel fölfrissítse vagy hogy a 7865 1| tompa fénnyel árad be a tejszínű ablakokon s a fanatikus 7866 2| hoztak számára, sokszorta tekintélyesebb cingulust viselt, mint egy 7867 1| tudok ellentállani. Magának tekintetbe kell vennie, hogy egy könnyenhívő 7868 1| asszony meleg és odaadó tekintete most, a történtek után, 7869 1| arcocskája kicsattant, a tekintetében ezer kis ördög csillogott, - 7870 1| boldogságtól reszketve fordítja tekintetét az ég felé, mely ezt a gyönyörű 7871 1| görög pásztorleány romlatlan tekintetével nézett a grófra, szeme csupa 7872 2| hölgyei ismét kárörömmel tekintettek rá, Jenő nagyot ütött az 7873 1| elhagyott nyaralóban, a hóesésbe tekintve, mely jóságos karácsonyi 7874 1| Münchenben és csütörtökön délben telefonálni fogok magának a Vier Jahreszeiten-be. 7875 1| összeszorította a torkomat. Pompás telem van, pompásabb, mint valaha, 7876 2| az Isten, hogy még ezen a télen is életben hagy. A Somogyiak 7877 1| fogadalmat teszek, hogy tőlem telhetőleg mindig őrködni fogok a két 7878 1| Gärtner kisasszony végigment a télies színekbe burkolt sikátorokon, 7879 2| mondtam, napról-napra azzal telik az idő, hogy törülgetnem, 7880 1| akik a várószobákat és a télikertet megtöltötték, már feltünően 7881 1| mint hogy a kötelességemet teljesítsem. Egy olyan kötelességet, 7882 1| hirtelen élettel és melegséggel telt meg, a csodatevő, nagy, 7883 2| párolgó italba...~ ~Igy teltek a téli napok, víg és kellemes 7884 1| belsőleg mindketten izgalmas témájuk hatása alatt állanak. A 7885 1| árnyékokat nem látta, a szívében temetési muzsika bongott és gyászdalok 7886 1| testvérben két ilyen különböző temperamentum lakjék? Az uramból, ha véletlenül 7887 1| nagyon egyszerűen): Én nem a templomban szerzem meg a jó Istenben 7888 2| körülbelül így szólott magában a templomból kijövet:~ ~- Bizony Isten 7889 1| lesték, csupán homályos templomok kövein, havas téli alkonyatokon 7890 2| a kivitelre - e szigorú, templomszerű környezetben - természetesen 7891 1| keresztülhaladt a Lánchídon, s gyors tempóban felkanyarodott az Albrecht-útra. 7892 2| melegségben, a fák között rigók és tengelicek füttyentgettek. Egy pillanatra 7893 1| kincsekkel megrakott hajója a tengerbe sűlyedt.~ ~- Ne bántsd, 7894 1| hogy csábítóm már valahol a tengeren jár és sohase fog visszatérni 7895 2| teljesen megtanultak minden tengeri tudományt, kivétel nélkül 7896 1| kígyózik, divatos, angol tengerparti kastélyokat juttat az elámult 7897 1| van a Rivieráról, a kék tengerről, melyre juliusi napsugár 7898 2| nagybecsű firkálásaiból tengődik, szívesen felajánlok egy 7899 2| volna csuda, ha bolondot tennék, mikor az uram nem szeret...~ ~- 7900 2| nagynéni végighallgatván a tényállást, megsimogatta a Klárika 7901 2| házasságot!...~ ~Ádám Jenő tényleg nem igen ismerte eddig a 7902 1| Teóriák a szerelemről.~ ~Déli tizenkét 7903 1| a levelet apró darabokra tépte s szétszórta a Párisi-utcán 7904 1| Mariskája, aki valamikor a térdedre ült esténként s aki most 7905 1| Micidhez, akit valamikor a térdeiden olvasni tanítottál? Nem 7906 1| valamikor a király papja térdelt téli estéken az imazsámolyon. 7907 1| hideg és merev volt. Ott térdeltem mellette a földön és a férfi, 7908 1| sírboltokban nyugszanak, a térdeplők megfeketült tölgyfájára, 7909 1| szerellek, mint valaha...~ ~Térdére ültette a hugát, mint valaha 7910 1| fantasztikus lelkét hordja a térdigérő redingot-ja alatt. A villának 7911 2| kivül. Jöjjön, boruljon hát térdre és csókolja meg azt a kék 7912 1| haladtak a cél felé, zsibongó tereken, hangos embercsoportokon 7913 1| öntudatlanul lép a gyönyörű terembe, amelyben még sohase volt 7914 1| tódult utána az orvosságszagú teremben. A látvány nem volt mindennapi: 7915 1| ment végig a lakodalmas teremnek is beillő ebédlőn, a professzor 7916 1| s a világ leghálátlanabb teremtése volnék, ha megindító vergődése 7917 1| bőrben van. Az ilyen fiatal teremtéseknek mint maga, napfényre, táplálkozásra 7918 1| vágyakozó szemmel asszonyi teremtésekre. A sötétségből most egy 7919 1| fejlődött, okos és drága kis teremtéssé lett és a fiatal asszisztens, 7920 1| hogy egy könnyenhívő kis teremtéssel van dolga, aki gondolkodás 7921 1| az istenek a mi számunkra teremtették. Ugye, eljössz, úgy-e, nem 7922 2| junius közepén ébredt föl: a Teréz-körút egy második emeleti lakásában - 7923 1| gáláns kisérője is a Mária Terézia idejéből maradt itt, akár 7924 1| keresztül gyalog ment a terézkörúti kijáráshoz, azt a látszatot 7925 2| vendégszobában végre nyugalomra térhettem, sokáig szemembe tünt a 7926 2| lakásán cigarettázik, ez, teringettét, nem tartozik a mindennapi 7927 1| rendezkedik, mintha egy háromszáz terítékes lakomára készülne): Persze 7928 1| étlen-szomjan kelt föl a terített asztal mellől. A tanár szemében 7929 1| expresszvonaton is egy francia orvos térített magamhoz, mikor Bécsből 7930 1| mindkettőjüket oly hirtelen magukhoz térítette s ész nélkül való, lihegő 7931 2| csúnya indiszkrécióval, egész terjedelmében kinyomattatok.~ ~„Kedves 7932 1| magyarázni. De kérem, hát térjen magához, hiszen semmi sem 7933 1| lelkében.~ ~A királyi kastély termeiben exotikus öltözetű palotazsandárok 7934 1| mágnáspalotában, melynek termeit és parkját a tulajdonos 7935 1| estéken az imazsámolyon. A termek még a régiek, de a középkori 7936 1| házikabátja megjelenik a belső termekbe nyiló szárnyasajtó küszöbén.~ ~ 7937 1| mely a tompán világított termeken végighalad. Az ezredes kitünő 7938 2| mondhatott büszkén a magáénak. Természetes, hogy Páfrány néha juliusban 7939 1| bájos arcát s miközben a termete finoman kirajzolódó körvonalain 7940 1| szemeit, finom és arányos termetét visszatükrözte. Megint szörnyen 7941 2| itt már tavaly nem igen termett bor. Egyébiránt megszólíthatjuk 7942 2| sétáljak az eszplanádon, s néha ternót vagy quaternót nyerjek az 7943 1| párisi divatlap s a klub terrásza, ahol egy sereg magához 7944 2| báró piquet-t játszottak a terraszon, a fák alatt. Néhány pillanatig 7945 1| függönyén, belátta, hogy minden terve a lehetetlenséggel határos. 7946 1| készülődés izgalmai után magukhoz térve, elhelyezkedtek a bársonyos 7947 1| magadtól. Úgy-e bár, az a terved, hogy a közel jövőben Budapesten 7948 1| híres rendező jövendőbeli terveit kidolgozta, a napkeleti 7949 1| semmit se tud. De az én tervem, szerencsére, készen van...~ ~- 7950 2| Köszönöm, - mondta Jenő - a tervezett frigy teljesen megfelel 7951 1| megemelte a sapkáját:~ ~- Tessék nyugodt lenni, - nem lesz 7952 1| rettenetes látvány az egész testében megbénította volna.~ ~Ekkor 7953 1| ruhádon, az arcodon, az egész testeden, amit egy idegen férfinak 7954 1| kivillant az ajkai közül, felső testét ingerkedve hajlította ide-oda, 7955 2| felsőbakonyvidéki színtársulathoz, mely testületileg ott várakozott rá a vicinális 7956 1| furcsának, Lujzika, hogy két testvérben két ilyen különböző temperamentum 7957 1| folytatta a fiatal nő, - én a testvére vagyok Villányi tanár úrnak, 7958 1| mindazt, amit a szegény testvéredben elveszítettél!~ ~A tanár ( 7959 1| levegőben, amiről a drága testvérem semmit se tud. De az én 7960 1| a maga nyakába...~ ~- Ha testvéri szeretet volna magában, 7961 1| kis Mariskám és okosan teszed, ha minden izgalmat távoltartasz 7962 1| felhők lebegtek, a villamosok teteje fehér volt a hajnali dértől 7963 2| deklamálta - a stratégia fontos tételei tartanak vissza a társadalomtól 7964 1| mikor türelmetlensége már a tetőpontra hágott, végre elszánta magát 7965 1| szégyenkeznie. Ezenfelül tetőtől-talpig úriember.~ ~- És hol lakik 7966 1| csodálkozó, kissé megijedt, tétovázó szemet lát, mely kiváncsisággal 7967 1| előtt. A gróf egy darabig tétovázva mered a zárt ajtóra, majd 7968 1| az én szerencsém! Egyszer tetszeném valakinek és az is asszony.~ ~ 7969 1| mikor senkinek se akarok tetszeni a világon? Az uram még sohase 7970 2| a selyemblúzok idegessé tettek. Ilyenkor Giovanni, az én 7971 2| csónakon a partra. Úgy is tettünk, s valahol Arács tájékán 7972 1| Isten ments, egy borzalmas tévedés áldozata volnék, s maga 7973 1| doktornak olyan a gyomra, mint a tevéé, aki tíz napig is meg tud 7974 1| Ránk kell gondolnod, akik a tieid maradtunk, akik azért vagyunk 7975 2| szenderegtek. Néha átmentünk Tihanyba, a kápolna gyönyörű ablakából 7976 1| páriáét, aki gyalogszerrel tipeg a paripáján pompázó ura 7977 1| gyerekek most türelmetlenül tipegni kezdtek körülötte s jókedvűen 7978 1| vitték előre, a lábai, melyek tipegve haladtak a cél felé, zsibongó 7979 1| félnek képzeli magát: ezt a típust Lujzika mindeddig csak a 7980 1| letagadta, hogy valaha a Tiszát látta: az ujságirók azt 7981 1| őszies zápor, - idebenn a tisztaság, a meleg, az otthonosság 7982 2| sorsa egyedül a rézkilincsek tisztaságától függne... És Ádám egy lomha 7983 1| tehozzád menekülni, a te tisztaságodhoz, a te jóságodhoz, a te hűségedhez, 7984 1| tízperces föllépésének tiszteletdíjából külön kis palotát, autót 7985 1| barátnőm, engem az asszonyok tiszteletében neveltek föl s előbb megtanítottak 7986 2| kastélyukban töltöttem, ahol a tiszteletemre nagyszerű vacsorát csaptak, 7987 1| nemzedéken is túltett. A tiszteletreméltó hölgy megbecsülhetetlen 7988 1| Harzburg-Waldeck, a király adjutánsa, tisztelgett nála, hogy élőszóval is 7989 1| csábítson. Maga, aki annyira tiszteli az erényt, mindenkinél alkalmasabb 7990 1| kegyet, hogy alkalomadtán még tisztelkedhessen az orvosa házában.~ ~- A 7991 1| különben is illik, hogy tisztelkedjem nála. Természetesen itt 7992 1| engem, aki a legnagyobb tisztelője vagyok.~ ~Gärtner kisasszony: 7993 2| kissé alkalmatlanok igen tisztelt családomnak. De mivel tudom, 7994 1| mondhatatlan erőfeszítéssel is - tisztességből bevárta a felvonás végét, 7995 1| jöttél ide, akik jónak és tisztességesnek tartanak! Az uradtól és 7996 1| királynéját kalauzolná. A tisztességtudó aggastyán diszkréten eltünik, 7997 2| hogy a rézcsapot smirglivel tisztogatják, hogy reggel hét órakor 7998 1| magának valamit: először is a tiszttársaimnak nincs olyan aranyos szőke 7999 1| tekint, mint akármelyik tiszttársát?~ ~- Világos.~ ~- És a jó 8000 1| mindenesetre óhajtom, hogy a titkába belelássak. Tehát vállalkozik 8001 2| meghittségével mondtuk el egymásnak a titkainkat.~ ~A péti hegyek közt szerényen 8002 1| eszelt ki, hogy Villányiné titkának a végére járhasson, s végre 8003 2| betöltötted mellettem a titkári teendőket, nagyon is tudod: 8004 1| lesütött szemmel, zavartan, titkolhatatlan aggódással folytatta:~ ~- 8005 2| felesége a kocsissal beszélt, titkolózva súgta a fülembe:~ ~- Remélem, 8006 2| Dehogy; nincs maga előtt titkunk...~ ~Rátértek a szentjánosi 8007 1| neki, hogy egy borzasztó titoknak jött a nyomára. Pár pillanatig 8008 1| agyveleje megpattanni készül a titoktól, melynek oly véletlenül