IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Villányi Professzor Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
8009 1| legyen.~ ~Mikor Mariskából tizenhatesztendős, tánciskolás bakfis lett 8010 1| mindörökre meggyűlöltem őket és a tizenhatéves gyermekszívem megkeményedett, 8011 2| bemondtad a hat lapot és a tizennégy alsót. A kvart majorral 8012 1| miközben csak egy nagy, tizennyolcadik századbeli álló óra harangütéshez 8013 2| kis unokahugom, egy eleven tizennyolcesztendős leányka, aki az idei tavasszal 8014 1| cikkben végeladást rendezünk; tízezrével annyit kaphat, amennyit 8015 2| Nem kell a pénz és a tízforintos couvert, én az én régi, 8016 1| láz ledöntött a lábáról, tízheti szobafogság után legelőször 8017 1| mint csakhamar megtudta - tízperces föllépésének tiszteletdíjából 8018 1| barátilag megszoríthatom s ha tízpercig a világ legközönségesebb 8019 2| ugyanis százötvenforintos toalettben s háromforintos keztyűben 8020 2| lakást tudott tartani s toalette-számlára is került belőle majdnem 8021 1| impertinens teremtést, aki párisi toaletteket hordott, húszezer koronás 8022 1| apostolokat megillető rajongással tódult utána az orvosságszagú teremben. 8023 1| asszonynak, hogy különb a többinél? A Villányiné lelkiismerete 8024 1| titokzatosan fellobban): Nem, a többit már én végzem el!~ ~Jánossy ( 8025 1| kapja magára a bundáját, - a többivel most ne törődjék, mert nincs 8026 1| harmincon, de alig látszott többnek huszonötnél. Rózsás, franciásan 8027 1| csodálatos harmóniába, melyet még tökéletesebbé tesz a régi palota esti 8028 2| halandó minden alkotásában a tökéletesség magaslatára jutna. Mi bajt 8029 1| Villányi tanár az emberi tökéletességet képviselte, a földi gyarlóságokon 8030 1| ledőlne, mint a kettéfűrészelt tölgy...~ ~A leány nem igen aludt 8031 1| a térdeplők megfeketült tölgyfájára, a hófehér szárnyasajtók 8032 1| már meg is nyilik a vasas tölgyfakapu, mely a boltíves előcsarnokba 8033 1| kripták fölé épült kápolnák tölgyfapadjaira emlékeztet.~ ~A fátyolos 8034 1| van merülve a sötét vasúti töltés szemlélésébe, hogy pár pillanatig 8035 1| magánasszisztens szerepét töltheti be a híres tanár rendelőszobájában. 8036 1| visszatért s a kicsikék még ébren tölthetnek egy félórát. A méltóságos 8037 1| hogy ezek szerelmeskedéssel töltik az idejüket, míg egy szőke 8038 1| fájdalomért, hogy egyedül töltöm az életemet. Igen, büszke 8039 2| csinos kis kastélyukban töltöttem, ahol a tiszteletemre nagyszerű 8040 2| hogy az ember a párnák közt töltse az ifjuságát?... A pacsirta 8041 1| minden kivánsága be van töltve, amit az élettel szemben 8042 1| venni, hogy a szerelmes tömeget szétoszlassák.~ ~Elképzelheti, 8043 1| ereje Villányinét tehetetlen tömegként vágta a szőnyeges padlóhoz.~ ~- 8044 2| harangjátékokat, a dómokat, töméntelen vasúti kocsi ablakából merengtek 8045 2| meg van fizetve ezzel a tömérdek bankóval. Ezer forintért 8046 2| szobrok aranyos diadémjét, a tömjénfüstös atmoszférát elhagyta, mikor 8047 1| az egész fiatal életemet tönkretegye. Lássa, még a szégyenérzet 8048 1| tisztában volt, hogy Villányit tönkretenné a fölfedezés, hiszen ez 8049 1| az életmód időnek előtte tönkreteszi. Se nem eszik, se nem alszik, - 8050 1| cukrászdában találjam, - addig ne töprengjen sokat, hanem gondoljon rám, 8051 2| most már nem használ a töprenkedés...~ ~Klárika nem tudott 8052 2| mintha még mindig affölött töprenkednék: nem volna-e okosabb dolog 8053 1| simult új barátnője finom és törékeny alakjához.~ ~- Drága, szép 8054 1| Mariska (mindenáron arra törekszik, hogy a hangja nyugodt maradjon, 8055 1| Számíthatok rá, hogy a törekvésemben támogatni fog?~ ~- Mindenesetre 8056 1| válni, végre az asszony töri meg, aki egy lépéssel eléje 8057 1| nem adom, mert akkor - ha törik, ha szakad - minden percemet 8058 1| gorombaságon vagy kifogáson törné a fejét, de a következő 8059 1| femmes-ok is százszor többet törődnek a játékkal, mint a szép 8060 1| semhogy az ostoba férfiakkal törődnék; a bátyámról van szó, a 8061 1| inkább a magad egészségével törődnél?~ ~A tanár: A magam egészsége 8062 1| akiben semmi közösség sincs a Török-család porrá lett hölgyeivel, a 8063 1| aki állítólag még az öreg Törököt dajkálta, de oly frissen 8064 1| semmi sem árulja el, hogy törökverő ősöktől származnak. A két 8065 2| Klárika, aki egy idő óta búsan törölgette a kredencet és a szalonasztalt, 8066 1| torkából artikulátlan hangok törtek elő, könnyei végig folytak 8067 2| a kapuciner árával? Ő a történelem számára itél s nem veszi 8068 1| előtte, aki erős, mint a történelemelőtti kor barlanglakója, lovagias, 8069 1| perfidül hátat fordított történelmi hivatásának. Miért meséljek 8070 1| vigasztalan és mégis gyönyörű történet, melyet az ura esténkint 8071 1| vissza minden nőtől, akinek története van. Hanem a gyermekeim...~ ~ 8072 1| varázsol. A gróf valami furcsa történetet mesél el egy fejedelmileg 8073 1| mozdulatait is irásba foglalják a történetirók?~ ~A gróf (türelmesen): 8074 2| bezárt ablakon keresztül...~ ~Történetünk elején azt mondtuk: Ádám 8075 1| hogy valami nagy dolog történhetett odabenn, de a fiatal asszony 8076 2| felelős azért, ami hármunkkal történni fog.~ ~A leány kacérul mosolyogva 8077 2| pincéiben. Kissé bágyadtan törtettünk előre a mogyoróbokrok közt. 8078 2| azzal telik az idő, hogy törülgetnem, gazdasszonykodnom kell, 8079 1| Na üljön hát le szépen és törülje meg a szemét, aztán mondja 8080 1| vetett, - hiszen jóformán törvény volt, hogy Villányi Micikét 8081 2| katholikus és 9 a Mózes törvényét követi. Hogy a kis lány 8082 2| szaporította évenként a törzsvagyonát. Ebből a törzsvagyonból 8083 2| a törzsvagyonát. Ebből a törzsvagyonból tizenöt forint járt ki Sólly 8084 1| ki a helyiség félszázados törzsvendégei...~ ~Villányiné gyöngéd 8085 1| fejemen és mindennap más toilette-et vehetnék magamra, ő bizonyosan 8086 1| légtüneményesebb színházi toilette-jét viselte. A gróf - ha mondhatatlan 8087 1| autóért, egy szenzációs toiletteért, vagy egy diadémért az aranyszínű 8088 1| volt, az elegáns párisi toiletteje pedig sokkal inkább vallott 8089 2| ész lesz ezentúl az üzleti tőkém.~ ~*~ ~A gazdag poéta bezzeg 8090 1| parkett jégburkolatos erdei tóként csillog, s a fiatal asszony 8091 1| unatkozik! Ha nem venné tolakodásnak, volna egy jóravaló ötletem.~ ~ 8092 1| gyermeknél, hogy jóindulatát tolakodásszámba fogják venni, eszébe jut, 8093 1| elé, ha kitudódik, hogy tolakodó módon leselkedett utána? 8094 1| mert attól féltem, hogy tolakodónak tart. Igy tehát csak távolról 8095 1| mindenki a palota halljába tolakszik, ahol a háziasszony a királyt 8096 1| nagyon messzire eltávozom tőletek - és a sírás fojtogatja 8097 2| átvizsgálta, levélpapirost és tollat vett elő s a következő levelet 8098 1| hozzád képest egy borzas tollseprő vagyok. Nizzában, a Municipalban, 8099 1| Villányiné (megöleli): Borzas kis tollseprőm, ha tudnád, hogy mennyire 8100 1| számít már sokat...~ ~A tolongás még veszedelmesebbé lesz, 8101 2| quaternót nyerjek az estéli tombolák alkalmával. Bántottak a 8102 1| magányos pár előtt, mely a tompán világított termeken végighalad. 8103 1| hangon beszél, a nap opállá tompítva szűrődik be a sárga selyemfüggönyökön, 8104 2| érdekelné. A hegyen már tompult kissé a világosság, a Balaton 8105 1| keleti fegyverek színes tónusa ragyog az opálos lámpák 8106 1| Végre megtalálta az igazi tónusát): Már ami azt illeti, kedvesem, 8107 1| sodrából; nyugodtan, az előbbi tónusban folytatta:~ ~- Drága méltóságos 8108 2| egyet a spinacker-en, a main top sail-en, s kis cutte-runk 8109 2| mosollyal mutatta be:~ ~- Topolyi György, a férjem.~ ~A nyomorult, 8110 1| a dér alatt és a nyaraló tornya fázósan belefurakodott a 8111 1| tűzött le s a pesti házak tornyai ragyogtak a délies verőfényben. 8112 1| negyedóra mulva ott volt a tornyos Bernhardt-villa halljában, 8113 1| léghuzamban náthát vagy torokgyuladást kapok.~ ~A gróf: Ketten 8114 2| reszketett a tihanyi kettős torony és homályosan kékelltek 8115 1| rézcsatornát és egy távoli toronyban hetet üt az óra. A titokzatos, 8116 1| baccarat-asztalnál. Háta mögött egy torzonborz, jókedvű óriás ült, akit 8117 1| egyedüli, aki belelát a tragédia rugói közé, aki az asszony 8118 2| mint annyi ötfelvonásos tragédiában, itt is nagy erkölcsi ellentétet 8119 1| otthonosan érzi magát a transz-szibériai vasút fülkéiben, mint az 8120 1| magához hasonló asszonnyal trécselhet. Szeretett maga valakit, 8121 1| titokban összebújó, eleven, trécselő barátnő benyomását keltik.~ ~ 8122 1| Lujzika megijesztésére szánt tréfa lett volna.~ ~- Azt mondom 8123 1| hiányzik, hogy az ember a Trianon parkjába képzelje. A landauer, 8124 1| asszony hátradőlt az exotikus trón-formájú támlásszékben, s míg karcsú 8125 1| alacsony zsámolyra kuporodva trónol a szőnyegen hancurozó gyermekek 8126 2| ijedten dugott egy levelet a trumeau nyitott fiókjába. Ádám színpadias 8127 2| állottak: PEYER FÜLÖP ÉS TSA. Beyer Fülöp a Beatrice 8128 1| várószoba felé nyiló ajtón egy tuberkulotikus külsejű fiatalember szerénykedett 8129 2| magányosság és jelentéktelenség tudatát keltik életre bennem s néha 8130 1| hogy az urát sajnálja? Tudatosság nélkül nincs fájdalom és 8131 1| tenger partján sétálna. Meg tudja-e bocsátani, hogy ennyire 8132 2| hirtelen meggondolta magát.~ ~- Tudjátok mit? Gyertek föl hozzám 8133 1| természetesen semmit sem tudnak. Különben leköteleznél, 8134 1| járkálhat az utcákon. André tudniillik a barátom, akinek csokoládégyára 8135 1| nekifeküdni az irás és az olvasás tudományának; s mivel a régi angol kisasszonyuk 8136 1| akarom, aki értem még a tudományát és a betegeit is elfelejti.~ ~ 8137 2| megtanultak minden tengeri tudományt, kivétel nélkül ismertek, 8138 1| kigyógyíthatja, mint a mi korlátolt tudományunk...~ ~A gróf fülig pirulva 8139 2| poéta dadogva.~ ~- Ön, mint tudomásomra jutott, verseket ir és ezzel 8140 1| hogy Magyarország legelső tudósával, a szigorló orvosok rettegett 8141 1| akit nemcsak a legnagyobb tudósnak, hanem a legszebb férfinak 8142 1| hosszú lapátszakállát, a nagy tudósok ünnepies jelvényét, szeliden 8143 1| nagynéniknek, garde-oknak vagy tudósoknak születtek, akik még a férjüket 8144 1| aki a nyugodt és halvérű tudóst ilyen szokatlanul kihozta 8145 2| dologban.~ ~- Miért nem tudsz határozni?~ ~- Azért, mert 8146 1| év után, mialatt azt se tudtad, hogy nem a föld alatt vagyok-e, 8147 1| betegágyához, akik bizonyára nem tudtak volna nyugodtan meghalni, 8148 2| vadászcimbora, bátor voltam tudtára adni a meghívást...~ ~Szivarra 8149 1| premièren se láttam, pedig tudtommal negyvenfokos lázzal is végignézi 8150 2| aranyszegélyű kártya fogja tudtomra adni, hogy ő egy hadaró 8151 1| de hiszen még semmit se tudunk, ami ennyire kétségbeejthetne 8152 1| meggondolom, amíg még egyszer tüdőgyuladást kapok, mert nem akarok rossz 8153 1| valami preventiv szert a tüdőgyulladás ellen? Ez volna az egyetlen 8154 1| fővárosi szanatóriumban a tüdőgyulladásából kigyógyította. A tanár, 8155 1| feje se fájt. A hirtelen tüdőgyulladáson, mely a pirospozsgás óriást 8156 1| passziójukat, hogy felváltva tüdőgyulladást kapjanak a vidéki kastélyukban, 8157 1| megdobogtak az izgalomtól, a tüdők zihálva szívták magukba 8158 1| nyomorult hizelgők, de a tükörből magam is látom, hogy az 8159 1| volt a hajnali dértől s a tükörfényes aszfaltról eltünt a jókedvű 8160 1| aranyfoltok lebegnek. A tükörüveg előtt néha selyemruhás, 8161 1| meg az öltöző földig érő tükre előtt, mely bronzszínben 8162 1| amikor az aranykeretes tükrökben uszályos, hajporos dámák 8163 1| butorokra, a megtompult tükrökre, a kicsike szalonokra, melyeknek 8164 1| józanságától, a piszkos és önző tülekedéstől, melynek hullámai az ő fehér 8165 1| az az édesszemű, csillogó tündér is itt van mellettem, akiről 8166 1| és életunt nábob hófehér tündér-yachtja pihen. Maga, szegény kis 8167 1| kiváltságosát, aki virágos tündérgályán vitorlázik végig az oceánon, 8168 2| pap pedig, aki a csintalan tündérkét tizennyolc évvel ezelőtt 8169 2| fölindulva, mint most, mikor a tündérkisasszony édesatyja sajátkezűleg irt 8170 1| csilingelnek, mint a jó gyermekek tündérmeséiben. És a szőke asszonynak egy 8171 1| fekszem és fantasztikus tündérmeséket álmodom, amíg kora hajnalban 8172 1| ködös meseképek módjára tünnek el a kivilágított állomási 8173 1| viselt, a kalapja pedig tüntetően elárulta, hogy egy külvárosi 8174 1| mártirjaival, a sok-sok néma és türelmes generációval, mely asszonyi 8175 1| történetirók?~ ~A gróf (türelmesen): Nem, én nem gondolok másra, 8176 1| helyemet. Minden ok nélkül türelmetlen és izgatott vagyok s olyanformán 8177 1| Ki az? - ismételte még türelmetlenebbül a férfi, aki a drága és 8178 1| A hatodik napon, mikor türelmetlensége már a tetőpontra hágott, 8179 1| közelebb hajol Villányinéhoz, tüzelő arca a szőke hajfürtökhöz 8180 1| asszonyokra leselkednek s akik tüzes szemmel, habzó nyelvvel 8181 1| szivarkészletének már jórészén túladott.~ ~Tizenkét óra; a sátrak 8182 1| naiv tanár idegességnek tulajdoníthatta a felesége viselkedését, 8183 1| levelet a fiókjában, eddig tulajdonképpen nem ismerte az asszonyokat...~ ~ 8184 1| melynek termeit és parkját a tulajdonos huszonnégy órára gavallérosan 8185 1| zsírfoltos kabát, a züllött kalap tulajdonosa híres ember, aki már évek 8186 2| találta meg a vállas kötény tulajdonosát... A ház úrnője, megfeledkezvén 8187 1| tudom, kitől örökölte ezt a tulajdonságot, hiszen az én családomban 8188 1| De utóbb belátta, hogy túlbecsülte a fájdalmát: hiszen, ugyebár, 8189 1| szerelmes bátyám, te nem fogod túlélni ezt a szerencsétlenséget!~ ~ 8190 1| szerencsére, nincsen szó. A szíved túlérzékeny, kis Mariskám és okosan 8191 1| karosszékében, mely ott állt a túlhalmozott iróasztal előtt. Mint mindig, 8192 1| korholó pillantást vet a túlhangos kicsikékre. Utóbb leteszi 8193 1| politikusokéval vetekszik. Jókedvű, túlkiváncsi, de végtelenül szeretetreméltó 8194 1| látszik, hogy furcsa elméletét túlkomolyan venné, de belsőleg mindketten 8195 1| vont.~ ~- Az a baja, hogy túlságosan egészséges. Sok a szabad 8196 1| mire a huga, akit az asztal tulsó felén valóságos kereszttűzbe 8197 1| ezredes átkerül a fauteuil túlsó oldalára s miután egy pillanatig 8198 1| legfiatalabb nemzedéken is túltett. A tiszteletreméltó hölgy 8199 2| Ebben azonban volt némi túlzás, mert Ádám, a kilencórai 8200 1| akárhányszor éppen az ellenkező túlzásba csap át: minden ok nélkül 8201 1| mosollyal kelt föl aktákkal túlzsúfolt iróasztala mellől.~ ~- Asszonyom, - 8202 1| helyzetére, már százezerért tűrhető szivarokat kap nálunk, de 8203 1| melyek szelid megadással tűrik az ostromot.~ ~Villányiné ( 8204 1| ilyenkor az egész várost tűvé teszi értem s én nagyszerűen 8205 1| helyet foglaltak a zöld tűzben égő Buddha-szobor alatt, 8206 1| úgy tetszett - vérvörös tűzbetűkkel izzott ez a két számjegy: 8207 1| nyelvvel kóborolnak a boldog tűzhelyek körül...~ ~ ~ 8208 1| szemaforok és jelzőlámpák tűzpontjai.~ ~Az étkezőkocsi ernyős 8209 1| belesüppedtek a vérvörös tűztengerbe. Csak a háztetők végtelen 8210 1| letörülgetett egy óriási uborkásüveget, majd nevetve meglegyintette 8211 2| kolostor zölddel befuttatott udvarán. Ez volt életemnek legromantikusabb 8212 1| alázatosan meghajolt, mint az udvarhölgy a királyasszony előtt.~ ~- 8213 1| meghívást fog kapni a főhercegi udvarhoz.~ ~Villányiné: Nem szeretném, 8214 1| mártirarccal végighallgatta az udvarlói bókjait, de magában elkeseredve 8215 1| becsülte az olvasmányait az udvarlóinál, hirtelen valami ismeretlen 8216 2| olyan asszonyra, aki urát az udvarlóira figyelmeztette volna. Ádám 8217 1| Villányiné tréfásan ráütött az udvarlója kezére, majd sértődött arccal 8218 1| veszedelmes fénnyel tapadt az udvarlójára, halkan szólott:~ ~- Itt 8219 1| asszony megütődve nézi az udvarlóját, aki szintén megáll a mozgó 8220 1| autóját s gyalogszerrel indult udvarlójával a Nagy János-utca felé. 8221 1| jelentkeznem kell Arnulf herceg udvarmesterénél. Ma délelőtt kaptam a táviratot, 8222 1| tárgyalnom kell az Arnulf herceg udvarmesterével. Nem gondolja, hogy ez a 8223 2| mivel a fenség az olasz udvarnál vizitel, elhagyatva szalmaözvegykedik 8224 1| valaha pesti katonatisztek udvaroljanak neki, egy tavaszi napon 8225 2| Legénykoromban együtt udvaroltunk az asszonyoknak a balatonfüredi 8226 1| végigjárta a folyosót, a sötét udvart, az emelet magasságait, 8227 2| érkezik Budapestre az olasz udvartól... Ő fensége távirati úton 8228 1| Villányiné, aki olyan rózsás és üde volt, mintha reggel óta 8229 1| kipirult - most frissebb és üdébb volt, mint valaha, - aztán 8230 1| diplomatamosolyával, oly frissen és üdén, mintha épp most jött volna 8231 2| játszotta Gauthier Margitot és Üdvöskét, az igazgató véleménye szerint 8232 1| nem reagált a barátságos üdvözlésre, hanem komoran, elsápadva, 8233 1| ajtót, aki mély tisztelettel üdvözli. A fiatal asszony izgatottan 8234 2| borzas községi segédjegyző - üdvözlő küldöttséggel fogadnak. 8235 2| bizalmas fejbiccentéssel üdvözölték, ha sugár alakja néha feltünt 8236 1| előtt szénfekete orosz lovai ügettek, elgondolkodva végighajtatott 8237 1| szerényen érdeklődött az ügy iránt, mely a fiatal úriasszonyt 8238 1| kijelentette, hogy a saját szerelmi ügye miatt telegrafált Montekarlóba, 8239 1| kezdett a tanár családi ügyei iránt.~ ~- És a méltóságos 8240 2| a csatlakozó vonalaknál ügyelni fog reám, nehogy más vonatba 8241 2| lett folytatása, mert az ügyelő, egy hosszú bottal, a színfalak 8242 1| de Villányi Mariska nem ügyelt rá többé: a folyosón egy 8243 1| azt a rejtélyes hölgyet ügyesen kikutassa. Tudna maga nekem 8244 1| megfelejtkeznie róla, hogy egy ügyetlen agglegény a házigazdája!~ ~ 8245 1| egy ostoba kis szerelmi ügyről, melybe oktalanul belekeveredett, 8246 1| teremtésnek: a kisváros ügyvédjeivel, földbirtokosaival és hivatalnokaival 8247 1| kalauz maga is bóbiskolva üldögél a kocsi sarkában. A fiatal 8248 1| kézimunkájával a kezében, békésen üldögélt a családi asztal mellett, 8249 1| elibém tárult, a halálomig üldözni fog. Ott feküdt a piszkos, 8250 1| el oly hirtelen, mintha üldözői elől menekült volna? Gärtner 8251 1| orvosok rettegett félistenével ülhet egy asztalnál, majdnem képtelenné 8252 1| bájos, öreg nagykövetek ülnek, akik csöppet se tartják 8253 1| hangodat hallani és melletted ülni itt a hosszú éjszakákon, 8254 1| szórakozás. Én szívesebben ültem volna a sötét szobában, 8255 1| zavart, érzi, hogy le kellene ültetnie a vendégét. Szeretné, ha 8256 1| mint valaha...~ ~Térdére ültette a hugát, mint valaha pöttönkorában 8257 1| kisasszony egy délben - ünnep volt és az egyetemen nem 8258 1| mögött pedig egy karcsú és ünnepélyes attasé áll, aki szoborszerű 8259 1| színiakadémiába, de előbb ünnepiesen meg kellett igérnie, hogy 8260 1| A gróf leült melléje az üres szalonba és gyorsan kiitta 8261 2| átvillámlott lelkemen a jövő egész üressége; éreztem, hogy e csalódás 8262 1| gúnyolódás könnyű hangját üsse meg): Ez az a szó, úgy-e, 8263 1| egy távoli toronyban hetet üt az óra. A titokzatos, mély 8264 1| melyen még csak elvétve ütközött ki a szakáll s mely sápadt 8265 1| király gyóntatója lakott, ütött-kopott egyfogatos állt meg s a 8266 1| robogott végig s a kocsi üvegablaka mögött egy fiatal nő ült, 8267 1| kitárta előtte a lépcsőház üvegajtaját s a fiatal leány pár pillanat 8268 2| mellett gördült ki e dómszerű üvegboltok alól, bele a ködös, dérrel 8269 1| gyümölcsillat érzik, ragyogó üvegburaként lebeg a sárgazöld fák között. 8270 1| angol butorok, a műszeres üvegszekrények s a bársony háttérből kifehérlő 8271 1| fölött egy exotikus isten üvegszemei virrasztottak. Buddha jóakaró 8272 2| igyekezve, hogy a homályos üvegtáblán egy kerek lyukat megszabadítsak 8273 1| vágytól remegve lesik az üvöltést, mely éjszakánként a sötét 8274 2| hadseregnek és ez a kis üzlet másfélszázezer forinttal 8275 2| verseket ir és ezzel az üzlettel keresi meg mindennapi kenyerét. 8276 1| elvesztem a számotokra. A Dunába ugranám, ha nem lehetnék azé, akit 8277 1| André még a Dunába talál ugrani bánatában, sietve magához 8278 1| nem nagy dolog, mert én ugratásból teljes tíz percig kacérkodtam 8279 1| csillog, a luxusvonatok ugyanazokon az erdőkön, hegyhátakon 8280 2| is került belőle majdnem ugyanennyi. Mikor azonban a vizsgálaton 8281 2| hogy tegnap este Laki is ugyanezt az ajánlatot tette. Huszonnégy 8282 1| a méltóságos asszony is ugyanígy gondolkodik, mint én. A 8283 1| egy vérvörös kerti széken, ugyanolyan színű asztalka előtt, melyen 8284 1| mi számunkra teremtették. Ugye, eljössz, úgy-e, nem váratsz 8285 2| vacsorájuk reményét. Páfrány az úgynevezett nobilis apákat játszotta, 8286 1| összetöjöd!~ ~A kis Alice: Uj, hogy fáj!~ ~A kis Jancsi: 8287 1| borszeszt a szamovár alatt, újabb csillogó színű italokat 8288 1| cigarettát s gavallérosan egy ujdonatúj százezerkoronással fizet.)~ ~ 8289 2| bőrtarsolyba és tíz darab újdonatúj ezresbankót rakott ki a 8290 1| kéznél, ha valakinek a véres ujja segítségre szorult. Egyszer 8291 2| idegesen szorítottam meg az ujjai hegyét.~ ~- Igen, egy kissé 8292 2| Martellből. Később nagy, gyűrűs ujjaival fölnyitotta a Wertheim-lakatos 8293 1| forró volt, de a remegő ujjak erőszakosan kibontakoztak 8294 1| kulcsolja körül a keztyűs kis ujjakat, melyek szelid megadással 8295 2| Ferike pedig feltűrte az ujját és buzgón foglalatoskodott 8296 1| termekben, Bernhardt egy ujjnyomására feltárultak a szivaros-bazilikák 8297 1| gondolok, mint arra, hogy egy újrendszerű repülőgépet feltaláljak.~ ~- 8298 2| férfiak - köztük egy ifjú ujságiró is, aki állandóan gamáslit 8299 1| valaha a Tiszát látta: az ujságirók azt irták róla, hogy Elszászban 8300 1| kezébe veszi a felesége ujságját. Látszólag a vezércikket 8301 1| kipihenem magamat, mint itt. Az ujságolvasás már maga is szórakozás nekem, 8302 2| mosolygós fésülőnője, aki minden ujságról referál ugyan, de alapjában 8303 1| kivilágított fülkékben ásítás, ujságzizegés hangjai vegyültek a kerekek 8304 1| beszámíthatatlan pillanatokra, mikor unalma az idegen férfi karjaiba 8305 1| képzelem, hogy mennyire unatkozik! Ha nem venné tolakodásnak, 8306 2| reggelig is s egyikünk se unatkoznék otthon a négy fal között... 8307 2| régóta föltünik a lusta és unatkozó huszár... Egy huszár, aki 8308 1| gondolod, drágám, hogy az uniformisa csókolnivaló. A férfi, aki 8309 1| szívességet: vesse le a katonai uniformisát s lépjen be szerzetesnek 8310 1| a terhemre van. Maga is unja a férfiakat, drágám? Én 8311 1| haszna van.~ ~Villányiné: Unod az életet?~ ~Mariska: Mi 8312 1| meséit elmondhatnám. Mindent unok és mindentől borzadok itt, 8313 1| magától tanácsot kérni. Az unokabátyámról meg az öreg édesanyjáról 8314 1| udvariasan): Egy kedves unokabátyja, vagy egy derék vőlegénye 8315 2| Hófúvás.~ ~Az egyetlen kis unokahugom, egy eleven tizennyolcesztendős 8316 1| szakad - minden percemet az unokáim nevelésére fogom fordítani...~ ~ 8317 1| huszonnégy óráig halálra unom magamat.~ ~A gróf: Régen 8318 1| amit már ezerszer meg nem untam volna? A hotelek egyformák, 8319 2| Henry Clayját vagy drága Upmannját szíva, szidalmakkal illeti 8320 2| idegen, mint az ő drága uracskája ül mellette a határban...~ ~ 8321 2| föltalálni az ő egyetlen uracskájában, néha könnyes szemmel gondolt 8322 2| Féltékennyé kell tenni az uradat, meglátod, hogy kijön majd 8323 1| expressztáviratot küldök a szegény uradnak a budapesti klinikára...~ ~ ~ 8324 1| jobban az enyém, mint az uráé, hiszen az arca, a szeme, 8325 1| nem bolondulna annyira az uráért, hát gondolkozás nélkül 8326 1| eloltották, aggódva szólott az urához:~ ~- Nagyon félek, hogy 8327 2| fejtegetései közben a kártyázó urakat is szóba hozta. „Páfrány 8328 1| kegyelmes és méltóságos urakra, a képzelt fájdalmak miatt 8329 1| temperamentum lakjék? Az uramból, ha véletlenül leánynak 8330 1| úr neve?~ ~Villányiné: Az uramé?~ ~A gróf: Délután, mikor 8331 1| Hiszen maga voltaképpen az urammal akart beszélni. - A gróf 8332 1| Igen, büszke vagyok az uramra, - de épp ily büszke volnék, 8333 1| gróf: Ne beszéljen most az uráról, - ebben a gyönyörű órában 8334 1| jóban vannak egymással az uraságok! Amint látom, bizalmas tárgyalásokat 8335 1| valamennyien szerelmesek a tanár úrba, akit nemcsak a legnagyobb 8336 2| mert a fehércilinderes úrban bizonyára nem ismerték föl 8337 1| vagyok, hogy a szóban forgó úrhölgyről pontosan és hitelesen referálhatok. 8338 1| legkevésbbé sem.~ ~- Egy úriasszonyról van szó, egy édes és gyönyörű 8339 1| ügy iránt, mely a fiatal úriasszonyt idehozta.~ ~- A főnököm 8340 1| nem a fölényes, előkelő úrinő többé, hanem egy szegény, 8341 1| másodszor: ennek a fiatal urnak az édesapja valamikor - 8342 1| és csupa ragaszkodás az úrnőjéhez, akiért még azt a nagy áldozatot 8343 1| venné a jogot ahhoz, hogy úrnőjének morált prédikáljon? Micsoda 8344 1| minap nyomon követtem az úrnőmet, aki - mint mostanában annyiszor - 8345 1| lett volna a méltóságos úrra, - mondta boldog mosollyal, 8346 1| kell beszélnie a méltóságos úrral. Mindössze öt percet kér 8347 1| beszélnek a méltóságos tanár úrról, mint az emberevő farkasról, 8348 2| református ember várom az Urtól, hogy elszólít ezen az őszön 8349 1| reszketnek a boldogságtól, ha az urukkal éjszakánként egyedül maradnak. 8350 1| lesz! Mit érünk vele, ha az urunk nevét viseljük, ha a gyerekeit 8351 1| az aranykeretes tükrökben uszályos, hajporos dámák nézegették 8352 1| melynek színe az óceán fölött úszó felhőkhöz hasonlított, hálásan 8353 2| bántotta a kiaggatott, vérvörös úszóruhákat.~ ~A partok rózsáit öntözte 8354 2| bámultam, melyen egy felhő sem úszott. Végtelen távolságban láttam 8355 2| papirszeletek mozdulatlanul úsztak a hajó oldalán. Giovanni 8356 1| megszökött hazulról s kalandos utakon idejött a budai várba. Lépésről-lépésre 8357 1| való rivierai és ostendei utaktól, az ünnepies vacsorákon 8358 1| kérem: ne álljon többé az utamba, ha azt nem akarja, hogy 8359 1| hogy szeret, hogy vágyódik utánam, hogy az élete minden boldogsága 8360 1| megszabadulok valahogy és utánatok sietek.~ ~Lujzika egy elszegényedett, 8361 2| kisasszonyát ilyenkor ebéd utáni álmából kellett fölvernem, 8362 1| énekelt, a primadonnákat utánozta s ezüstös kis hangja, mely 8363 1| betegeket valószinűleg nem utasítják ki Villányi tanár rendelőszobájából.~ ~ 8364 1| tudja, hogy ezt a hosszú útat is hogyan bírtam kiállani...~ ~ 8365 1| asszony vagy egy érdekes utazás jobban kigyógyíthatja, mint 8366 1| halálába, visszatért négyhetes utazásából. Állítólag gyanus Bronchitis-tünetek 8367 1| tudós se segíthetett; de utazásának mégis volt valami eredménye: 8368 1| lelkesedéssel beszélnek az utazásról, a színházakról, a Riviera 8369 1| miért?~ ~Villányiné: Nem utazhatott el maga olyan titokban, 8370 2| Ott.~ ~- Tehát egész nap utaznia kell?~ ~- Egész nap.~ ~- 8371 2| szerintük - egy magányosan utazó leánynak bizonyára nem volna 8372 1| jobban.~ ~Villányiné: Mikor utazunk?~ ~A tanár: Amikor te akarod.~ ~ 8373 1| akar szerezni nekem, akkor utazzék vissza holnap reggel, mert 8374 1| a 30-as számig; ebben az utcában épp oly kevéssé találsz 8375 1| várta, hogy a vaságyak komor utcájában megjelenjék, előkelő házai, 8376 1| pillantásokat vetettek az utcák lovagjai, valaki hangos 8377 1| szinte világított a havas utcáról beáradó téli napfényben.~ ~- 8378 1| asztalnál selyemblúzos, útikalapos fiatal asszony ül, aki elgondolkodva 8379 2| beszédeket mondtak, később útiruhában kihajtottak a budai vaspályához, 8380 2| örültem, hogy ilyen érdekes útitársam akadt. Ez a fiatalember 8381 2| itt ni!~ ~S megkapva az útitársamat, szeretetreméltó mosollyal 8382 2| bolyongok az élet göröngyös útjain! Bevalljam-e neked: egy 8383 1| inkább a Szív-utca sarkáig. Útközben azonban álljon meg egy posta 8384 1| tökéletes és megfinomult utódjává lesz a villogó szemmel csatangoló 8385 1| magához hasonló leányokat utóléri.~ ~A tanár: Megszokta már 8386 1| nagyobb differencia. A minap utólértem egy kocsit, amely másfél 8387 1| te kerültél, te, aki az utolsók közt is a legutolsó vagy!~ ~ 8388 1| fájdalom, az imént adtuk el az utolsót. Pedig nagyszerű csók volt, 8389 1| percig cseveghetnék vele! Utóvégre egy kicsit büszkének is 8390 1| aki most alighanem olyan útra lépett, mely a legborzasztóbb 8391 2| kalapskatulyáival egyetemben útrakelt a felsőbakonyvidéki színtársulathoz, 8392 1| nemcsak magáról, de az uzsonnájukról is megfeledkeznek.~ ~Gärtner 8393 1| kedves magától, nemcsak uzsonnával kinál meg, hanem érdekes 8394 1| Ott kettesben meg fogunk uzsonnázni és te minden pletykát elmesélsz 8395 1| fiát a keblére szorítsa, az uzsorások, kik nagy rábeszélésre hiteleztek 8396 2| urat boldogtalan szerelem űzte a magányba, ahol romantikus 8397 1| pillanat mulva bekanyarodott a Váci-kőrútra. Gärtner kisasszony szerencséjére 8398 1| Az imént láttam autóját a Váci-utcában s ekkor ellenállhatatlan 8399 1| tudja megállni, hogy a foga vacogását eltitkolja): Hiába gúnyolódik, 8400 1| annyira elfogja, hogy foga vacogni kezd s kezét borzongva az 8401 1| közeledett feléje... És szepegve, vacogó foggal, a félelemtől és 8402 2| Mord kedéllyel ette a vacsoráját, de később, a csemegénél 8403 2| cigaretta füstjébe fújják aznapi vacsorájuk reményét. Páfrány az úgynevezett 8404 1| várta a betegeket, a sovány vacsorák, melyeket eldugott vendéglőkben 8405 1| ostendei utaktól, az ünnepies vacsorákon és házibálokon való megjelenéstől, 8406 2| háromforintos keztyűben ment el vacsorálni kollégáival a Rémadaghoz 8407 2| lazacot és entrecote-ot vacsorált, később odaállították asztalára 8408 1| az aranygombos inassal. A vacsorán természetesen Gärtner kisasszony 8409 2| kismosásról és nagymosásról, vacsorapénzről és vasárnapi kimenőkről 8410 2| tiszteletemre nagyszerű vacsorát csaptak, amelyet a környék 8411 1| szilva-befőttjüket, hanem együtt vacsorázhatnak az édesapjukkal, s ez oly 8412 1| önérzetes arcocskával elnökölt a vacsorázó-asztalnál, míg bátyja az ujságokban 8413 1| miután néhányszor együtt vacsoráztak az egyik dunaparti fogadóban, 8414 1| Mariska két karja hirtelen vad szenvedélyességgel kulcsolódott 8415 1| látnál mást bennük, mint önző vadállatokat, akik a szépségünket és 8416 1| fény játszik): Szóval, te a vadállatokkal szemben a békés háziállatok 8417 2| Rátértek a szentjánosi vadászatokra, de Ádám hirtelen abbahagyta 8418 2| összehívjam s mivel Ádám régi vadászcimbora, bátor voltam tudtára adni 8419 2| meg, hogy a szentjánosi vadásztársaságot összehívjam s mivel Ádám 8420 1| melynek lakóit kulturátlan vadembereknek tartotta. De a dúshajú, 8421 1| kezet csókol, s olyan arcot vág, mint egy szent, aki fölötte 8422 1| szikrázik s a karja eszeveszett vággyal kulcsolódik az asszony dereka 8423 2| húzódott hozzám s fejébe vágva egy puha selyemsapkát, így 8424 1| voltak többé kielégítetlen vágyai. Negyven éves volt, de a 8425 1| felé, ahol egy sápadt arc vágyakozva feléje meredt... És Gärtner 8426 1| Érzesz-e valamit abból a vágyból, mely engem már majd csaknem 8427 1| elárulja, hogy szeret, hogy vágyódik utánam, hogy az élete minden 8428 1| tudtad, hogy nem a föld alatt vagyok-e, ezer és ezer mértföldnyire 8429 1| társadalmi pozició, sem a vagyon, sem a nagy tudós kezdődő 8430 2| kis lant többet ér nekem a vagyonnál. Ime visszahoztam a vételárt; 8431 2| negyvenöt forintnyi tekintélyes vagyonommal sem imponálnék...~ ~Lesbia 8432 2| lant iránt, amely ilyen dús vagyont szerzett meg hirtelen a 8433 1| mert most már hallatlan vakmerőségnek tetszett előtte, hogy a 8434 1| iróasztal előtt. Mint mindig, valahányszor nagyobb kitüntetés érte ( 8435 1| most szintén idelebbent valahogyan a multak ködéből, egyszerre 8436 1| cserfa-tűz ég. Mariska elővett valahonnan egy láncon függő arany etuis-t, 8437 1| elmehetnénk Budapestről. Valahová messze, a tenger mellé, 8438 1| megtörtént volna az a csoda, hogy valakibe, minden papirforma ellenére 8439 1| nagy fiúkat. Szüksége van valakire, aki az anyja és a huga 8440 2| azzal biztatott, hogy fenn, valamelyik vincellérházban okvetetlenül 8441 2| tavaly mégis szüreteltünk valamicskét. Az idén már csak gyönge 8442 1| Ezért jöttem ide, - és még valamiért, amit nem árulok el, mert 8443 1| boltosnék! Maradt-e még valamijük egy szegény katona számára?~ ~ 8444 1| emberrel szemben, úgy szeretne valamiképp összehúzódni a nagy bőrfauteuil 8445 1| iróniájuk van. Talált-e már valamire, ami a szép szemébe könnyeket 8446 2| aligha kerülne ki belőle egy valamirevaló reggeli pongyola...~ ~Keserűen 8447 1| kedvessége nagyon megható, de valamivel - fájdalom - nem vagyok 8448 2| nem valami barátságos.~ ~Válasz helyett büszke közönnyel 8449 1| ajtaján. A tanár barátságos válasza után szinte öntudatlanul 8450 1| csak a gyóntatóatyjuknak válaszolnak. De egyet a kardja dacára 8451 1| szer a láz ellen.~ ~A gróf válaszolni akar, de Villányiné egy 8452 2| fejemet, bizonyos megvetéssel válaszoltam:~ ~- Egyedül.~ ~- S hová, 8453 1| képtelen lett volna minden válaszra; ha meg nem kapaszkodik, 8454 1| semhogy ezt a megoldási módot választanám. Mire ezeket a sorokat olvastad, 8455 1| vagyok megmaradni a legelső választásomnál.~ ~Villányiné tréfásan ráütött 8456 1| stílszerűbb milieut igazán nem választhatott volna hozzá. Hetek óta várja 8457 1| Bocsánat, de az orvosomat magam választom meg, - válaszolta ajkbiggyesztve 8458 1| melyet gazdag pálmagrupp választott el a szalonban sürgölődő 8459 1| egy időre láthatatlanná váljék. A tanár azonban nem haragszik, 8460 2| arroganciájával udvarol? Sőt szerelmet vall s ábrándos szemforgatással 8461 1| azért idejöttem, hogy a válladon kisírjam magamat, - mert 8462 1| titkába belelássak. Tehát vállalkozik rá, hogy a segítségemre 8463 1| körorvosi állást lesz kénytelen vállalni egy isten háta mögött fekvő 8464 2| egy egész életre magára vállalt... Meg fogja-e érteni ezt 8465 1| Thérèse mindenes-szakácsnője a vállamat razzia...~ ~A tanár: Hozzá 8466 1| amikor a maga édes feje a vállamon pihent. Ha tudná, mennyire 8467 2| báró dühösen vont egyet a vállán.~ ~- Most nem vagy a markotányos 8468 1| hogy a férfi a mezítelen vállát lássa.~ ~- Semmit se bántam 8469 1| Itt az idő, hogy szerelmet valljon nekem, - ennél stílszerűbb 8470 1| ez már valóságos szerelmi vallomás!~ ~Mariska (legyint a kezével): 8471 2| megdöbbenve abbahagyta a vallomását. A vitának nem lett folytatása, 8472 1| arcába csapott s a suttogó vallomások kisértetiesen ott lebegtek 8473 2| majd csaknem könnyek közt vallotta meg, hogy szeret, most udvariasan 8474 1| hallgatást, mely már kínossá kezd válni, végre az asszony töri meg, 8475 1| tartana, hogy örökre el kell válnia tőlük. Mikor a házba jöttem, 8476 2| az ifjuság bolondítására valók... Míg odakünn elszántan 8477 2| irodámban. Sürgős beszélni valóm lesz önnel.”~ ~*~ ~Mikor 8478 2| terhemre volna, holott a valóságban - gondolhatod - örültem, 8479 1| szunnyadnak, egyszerre csodálatos valósággá lesznek és úgy tetszik neki, 8480 1| olvasni tud, aki sejti a valóságot, melynek félbolond kis barátnője 8481 2| kis perszónát? Meg fogja-e valósítani leánykori álmait, melyek 8482 1| pályafutásomat. A betegeket valószinűleg nem utasítják ki Villányi 8483 1| hogy a sás között jegyet váltott a garabonciás diákkal s 8484 2| szertartásos nő s így a furcsa változás nem fosztotta meg a jókedvétől. 8485 1| megállítsa...~ ~A gróf (változatlanul finom mosollyal, az udvari 8486 2| rendkivüli esemény fogja változatosabbá tenni? Oh, kedves Palim, 8487 1| valami exotikus hercegnővé változott, akit csupán egy mesebeli 8488 1| hangos és vidám gyermekké változtatja...~ ~Mariska asszonynak 8489 1| Rossz voltam és naponként változtattam a kedveseimet, ma ennek, 8490 1| fészkéből elindult, a borzalmas vándorlásra a külváros sötét utcáin 8491 1| szőkeség, a szerelem könnyelmű vándormadara, aki legutoljára akkor gondolkodott 8492 1| félnapokon át ott lebzselt a vándorpiktor háta mögött s végre a hetedik 8493 1| országutak nyughatatlan vándorserege, mely élete javát tündöklő 8494 2| hagyta ott puha, hűséges vánkosait... Kilenckor kelni, pontosan 8495 2| csöndesen pihent a csipkés vánkosok között.~ ~Most közönyösen 8496 2| gyönyörét? Jenő befúrta fejét a vánkosokba és így sóhajtott föl keservesen 8497 1| elszédítheti...~ ~Kacér várakozással nézett a grófra, fehér fogsora 8498 1| kölcsönkért ferencjózsefükben várakoznak vizsgájukra a folyosón, 8499 1| kellett többé hasztalanul várakoznia arra, hogy a lipótvárosi 8500 1| itt, ahol órákig kellene várakoznod, hanem a lakásodon, ahol 8501 1| Ugye, eljössz, úgy-e, nem váratsz magadra egy pillanatig sem? 8502 1| egy-kettőre gazdag buffet-t varázsoltak az egyik gömbölyű sarokszobába, 8503 2| kosarat adni... De most várj, mert jelenésem van odabenn... 8504 1| Táviratozzon azonnal, hogy mikor várjam. Gärtner Irén.”~ ~Kissé 8505 2| Peyer úr közönyösen.~ ~- Várjon, - hörögte a megrontott 8506 2| humor mezején aratott hét vármegyében elismerést. Mindketten nyugodtan 8507 2| aratni járnak a szomszéd vármegyékbe. Olyan csönd van itt szeptember 8508 1| a betegeim türelmetlenül várnak rám.~ ~Nyugodtan visszatért 8509 1| hiszen valamennyien azt várnák, hogy a pesti zsidó milliomosok 8510 1| végigláthatta. Nem kellett soká várnia: még félnégy se volt, mikor 8511 1| szétszórta a Párisi-utcán és a Városház-utcán. Minthogy a széttépett irások 8512 2| nagymező-utcai kiadótól, hazamenet, a városligeti fasorban, ekként mormogott 8513 2| az egyesületek, a vidéki városok vetekedtek abban, hogy egy 8514 1| befejezte klinikai előadását s városszerte ismert fogatán, mely előtt 8515 1| mégse adhatok kosarat?~ ~A várószoba felé nyiló ajtón egy tuberkulotikus 8516 1| mert a betegek, akik a várószobákat és a télikertet megtöltötték, 8517 1| s mosolyogva mutatott a várószobákba nyiló szárnyasajtó felé.~ ~- 8518 1| türelmetlenül izegtek-mozogtak a várószobákban és a télikertben, egy pillanatig 8519 1| tisztelgő látogatás.~ ~A váróterem zsúfolva volt betegekkel, 8520 2| csillogó parkettjére.~ ~A kis varróleányok, a szerelmes diákok nem 8521 1| ég. A lépcsőfeljárat régi várudvarokat, a nehéz plüss-takaró, mely 8522 2| évhosszat a vendégeiket várva, akik sűrűn állomást tartanak 8523 1| ötszázéves lehetett s melynek vasajtaja egy szempillantás alatt 8524 1| Rákóczi-térig s keresztülsietsz a vásárcsarnokon, az oldalsó kapunál találsz 8525 1| kapok, inkább lemondok a vásárlásról. Van bennem annyi tapintat, 8526 2| nagymosásról, vacsorapénzről és vasárnapi kimenőkről közölt volna 8527 1| mint az angyalok húsvét vasárnapján.~ ~Behúzódnak a legmagányosabb 8528 1| én kötöztem be a fejét a vasárnapra tartogatott selyemkendőmmel. 8529 1| könyvek helyett szíveket vásárol...~ ~ ~ 8530 2| chevreaux-cipőt szeretnék vásárolni hamarosan...~ ~ ~Aki a dunaparti 8531 1| dobra került s az öreg gróf vásárolta meg, aki még Ferdinándnak 8532 1| mulva már meg is nyilik a vasas tölgyfakapu, mely a boltíves 8533 1| felvonás végét, de mikor a vasfüggöny lebocsátkozott, sietve bekopogtatott 8534 1| ekkora áldozatot...~ ~A vasfüggönyt felhúzták, a zenekar egy 8535 1| ember naphosszat egy kis vaskályha mellett ült, almát sütött, 8536 1| idegen városban és a villa vaskerítésén csillogtak az aranyos lándzsavégek. 8537 2| hó s a lokomotiv kerekei, vasküllői nem akartak többé engedelmeskedni 8538 1| melynek mennyezetén egy ódon vaslámpa égett. Még körül se nézett, 8539 2| valaki kezet csókolt?~ ~Vasmegye határszélén szomorúan szólott:~ ~- 8540 2| útiruhában kihajtottak a budai vaspályához, majd harminc különböző 8541 1| mielőtt a Nagy János-utcai, vasrácsos kapuban eltünt volna, mégegyszer 8542 1| dörögve rohanó, félelmetes vasszörnyeteg oldalán. Szemük belekáprázik 8543 1| magát a transz-szibériai vasút fülkéiben, mint az óceángőzösök 8544 2| hegy felé kígyózott, egy vászonruhás, körszakállas ember állt 8545 1| pillanatig kétségbeesve védekezik, hogy aztán öntudatlanul 8546 1| arcához, mintha ezzel is védekezni akarna. Oly konok és fájdalmas 8547 1| összezsugorodva gügyögte:~ ~- Védj meg, ne engedj meghalni, 8548 1| asszonyt látta, aki kezét védőleg a szeme elé tartja és messze, 8549 1| országutak dúvadjaira, akik védtelen leánygyermekekre, álmodozó 8550 1| Villányiné: Ebben a cikkben végeladást rendezünk; tízezrével annyit 8551 2| Itt a kolnákban szeptember végén durrogattak a puskákkal, 8552 1| professzorral, akihez a világ másik végéről eljött. Méltóságos tanár 8553 1| tisztességből bevárta a felvonás végét, de mikor a vasfüggöny lebocsátkozott, 8554 1| mellyel beteglátogatásait végezni szokta, már félórája ott 8555 2| Pagonyi Ferike kitünő sikerrel végezte a Bárány N. Guidó magán-színésziskoláját. 8556 2| növendékek mind kitüntetéssel végezték nála a hathónapos tanfolyamot. 8557 1| hogy a tanulnivalóimmal végezzek... És a kis háztartási dolgaimat 8558 1| vesz rá, hogy ebéd előtt végigcsatangoljak a ligeten és sorra járjak 8559 2| már vagy másfél felvonást végigélvezett a darabból, bosszusan, a 8560 1| következő percben tehetetlenül végigesett a szoba padlóján. A szíve, 8561 1| melyek bársonyos arcán végigfolytak s gyémántoktól csillogó 8562 1| láthasson, a leány tünődve végiggondolja, amit hallott, s közömbös 8563 1| lovai ügettek, elgondolkodva végighajtatott az Üllői-úton. Ez a rövid 8564 1| tompán világított termeken végighalad. Az ezredes kitünő ciceronénak 8565 1| eddig az éhes férfiak közt végighaladt. De ez a vonás mindjobban 8566 2| megfigyeléseit. A nagynéni végighallgatván a tényállást, megsimogatta 8567 1| elsiklik az ujság fölött, végigjárja a szoba mennyezetét s valami 8568 1| fehér gombot, a csilingelés végigjárta a folyosót, a sötét udvart, 8569 1| délutánonként a cukrászdába, végigkocsizott a Stefánia-úton, mindennap 8570 1| tanár fölállt a helyéből, végigkopogtatta a huga mellét, aggódva meghallgatta 8571 1| asszony megitta a teáját, végigkóstolta az édességeket, szemlét 8572 1| ahonnan az egész utcát végigláthatta. Nem kellett soká várnia: 8573 1| köpenykéjében mosolyogva végiglibbent a kisváros utcáin, a korzózó 8574 1| hivatásával. (Mosolyogva végignéz a sápadt leányon.) Nem szokott 8575 2| sárgulni a hegyoldalon. Az öreg végignézett a kunyhó tájékán, a Balaton 8576 1| tudtommal negyvenfokos lázzal is végignézi a szinházi bemutatókat.~ ~ 8577 1| melyet még a posta folyosóján végigolvasott, majd a levelet apró darabokra 8578 1| hogy a levelet ellopja és végigolvassa. De a kisértés nem tartott 8579 1| Mariska ceruzával írt levelét végigolvasta.~ ~„Megszakad a szívem - 8580 1| felém, négyszer egymásután végigolvastam. A levelet a reggelinél 8581 2| asszony volt, a fehér fátyol végigomlott a termetén és mellette egy 8582 1| s a csatakos őszi időben végigsétált a Dunaparton. Havas eső 8583 1| kirajzolódó körvonalain végigsiklik, akaratlanul egy lángolóan 8584 1| már akár az összes bálokat végigtáncolhatja... Karolina nővér, a maga 8585 1| a sok borzalmas könyvet végigtanulja? És boncol is, nem fél a 8586 2| ablakából egy pillanatra végigtekintettünk a hosszú tó síkján, ittunk 8587 1| ahol a könyvestáskámmal végigtipegtem, a mamáék ebédlőjére, a 8588 1| kiegyenesedett, könnyes szemét végigtörülte a zsebkendőjével s pompás 8589 1| középkori szállás ridegségét végképp kiűzte belőle a huszadik 8590 1| napon. Igaz, hogy ma estig a végrendeletén dolgozott? Mindenesetre 8591 1| A végső út.~ ~Gärtner kisasszony 8592 1| élt drámai művésznőjével, végül a gróf, Villányi tanárné 8593 1| hangján szólott:~ ~- Most végy lélekzetet, most fojtsd 8594 1| a szép asszonyokkal. Ne vegye silány hencegésnek, de például 8595 1| akkor várhat rá, hogy magát vegyem hozzám háziorvosnak, ha 8596 1| darabját. Ajánlom, hogy vegyen vagy ötszáz darabot, mert 8597 1| és a zavar valami különös vegyülékével nézi végig az elegáns katonát, 8598 1| én félnyolc előtt aligha végzek. Minden zug tele van betegekkel, 8599 1| érezte, hogy a bosszuálló végzet eszközévé lett. A szíve 8600 1| mohóságával halad elháríthatatlan végzete felé.~ ~A hallgatást, mely 8601 1| az utolsó ecsetvonásokat végzi rajta. Csipkés foulard-ruhája, 8602 1| végre is nagyon rosszul végződik...~ ~Az öreg kisasszony 8603 1| a vizsgálat most másképp végződött, mint akkor: a Villányi 8604 1| mindennap más toilette-et vehetnék magamra, ő bizonyosan nem 8605 1| fényűzéssel és kényelemmel vehette volna körül magát, ez a 8606 1| büszke vagyok, hogy ilyen jó véleménnyel van rólam és szívesen elhiszem, 8607 1| test csodáiról s az asszony veleszületett gráciájával sürgölődik a 8608 1| Nem gondolja, hogy ez a véletlenség jelent valamit?~ ~Villányiné 8609 2| korrekt és szerelmes lovagot vélt föltalálni az ő egyetlen 8610 2| barátságosan szóba állt velünk. Kiderült, hogy sohasem 8611 1| hogy így nevezem, hiszen vénasszony vagyok magához képest) most 8612 1| meglepett arcára, mellyel vendége áradozó hálakitöréseit fogadta.~ ~- 8613 2| mellett ebédeltek a fürdőhely vendégei. A yacht-klub pénztáros 8614 2| nemesi kúriában, évhosszat a vendégeiket várva, akik sűrűn állomást 8615 2| elismeréssel bólogattak a vendégek, mikor valaki a Sólly Jenő 8616 1| egy lépéssel eléje megy a vendégének.~ ~Villányiné: Ön...~ ~Mariska: 8617 1| csodálkozó pillantást vet a vendégére): Én nagyon boldog és büszke 8618 1| uram, ha erről a titkos vendégeskedésről tudna?~ ~A gróf: Ne beszéljen 8619 1| hogy le kellene ültetnie a vendégét. Szeretné, ha barátságos 8620 2| hamarosan...~ ~ ~Aki a dunaparti vendéglő üveges pálmakertjében megjelent, 8621 2| kollégáival a Rémadaghoz címzett vendéglőbe, ahol harminc krajcárosnál 8622 2| cimbora a Rémadaghoz címzett vendéglőben cigarettára gyújtott (vérbeli 8623 2| Éjféltájban indult haza felé a vendéglőből és ekkor - maga sem tudta, 8624 1| vacsorák, melyeket eldugott vendéglőkben költött el, a rossz, önmaga-gyártotta 8625 2| meggyilkolja.~ ~Éjfél után, ahogy a vendégszobában végre nyugalomra térhettem, 8626 1| a szíveden? - kérdezte a vénkisasszony megdöbbenve.~ ~Villányiné 8627 1| drágám? - kérdezte a jókedvű vénkisasszonytól, aki kezdettől fogva anyai 8628 1| értem, talán feleségül is venne, de én nem vagyok bolond, 8629 1| magát, akkor semmibe se venném, hogy egy hosszú éjszakára 8630 1| Magának tekintetbe kell vennie, hogy egy könnyenhívő kis 8631 2| mindent. A kukoricát őrzöm vénségemre, mint egy halinás csősz. 8632 1| drágám, hogy a kapitóliumi Vénusz belebolondult egy vöröskönyves 8633 2| volt minden ivadékom, de a venyige mindannyinak becsületes 8634 2| most egy árnyékos villa verandáján ül rózsaszínű blúzban, egészen 8635 2| ásott pincéikkel, néhol egy verandás, emeletes nyaralóval, ahonnan 8636 2| vendéglőben cigarettára gyújtott (vérbeli színészek voltak, tehát 8637 1| volt, akinek ősei valaha vércsefészkeket kaptak a királytól, de aki 8638 1| megédesítette az életemet, fekete vércsöppek éktelenítették el. Ott feküdt, 8639 1| lett az ajkán kibukkanó vércsöppektől.~ ~- Szent Isten, - mondta - 8640 1| palota fedelét egyhangúan verdesi az őszies zápor, - idebenn 8641 1| melyet kivül hideg zuhatagok verdesnek s amelyben a gyerekkorom 8642 1| Villányiné (akinek minden vére az arcába szökik a meglepetéstől): 8643 1| szótlanul, mint egy fázós kis veréb, ődöngött egy darabig a 8644 1| fényűzésével veheti körül. És a vérében van, hogy mindenkit boldoggá 8645 1| megfeledkezett, most minden vérét a fejébe kergette. Ki lakhatik 8646 1| teremtése volnék, ha megindító vergődése hidegen hagyna. Már akárhányszor 8647 1| s hogy nélkülem unalmas vergődésnek találja az életét? Isten 8648 1| kisérteties egyhangúsággal veri az öreg budai házakat, hogy 8649 1| nézek ki a tavaszba és a verőfénybe, ahova a rémes fagy elől 8650 1| tornyai ragyogtak a délies verőfényben. A szíve valami titokzatos 8651 1| a gyönyörű őszi délelőtt verőfényében, mikor az édes és könnyelmű 8652 1| meghonosodni Budapesten; pár verőfényes nap után megindult a bibliai 8653 1| ölebecskéje társaságában a júniusi verőfényt élvezi; de aligha volt az, 8654 2| szembesütött vele a nap vérpiros golyója.~ ~- Az apám is, 8655 2| igen adja hetven-nyolcvan versen alul...~ ~Peyer úr szó nélkül 8656 2| okvetlen Brigittának képzelem - versenyt fogunk köhögni egymással, 8657 2| könnyűszerrel megirok két-háromszáz verset. Mint tudni tetszik, május 8658 2| csinos...~ ~Vajjon a poéta, a verskötet, vagy maga a bál volt-e 8659 2| amelyet Dalok Lesbiához című verskötetéért kapott egy nagymező-utcai 8660 1| tavaszán, valami gyanus vérszegénység örve alatt, megjelent édesanyjával 8661 1| érez magában, a hősök és a vértanuk energiáját, akik egy nagy 8662 1| ekkor egyszerre gyökeret vertek a lábai: ott állt a Szaléz-utca 8663 1| reszketve, ott állott fehéren és vértelenül, - és az ajka hangtalanul 8664 1| nyakához tapad.~ ~Villányiné (vérvörösen fölugrik, aztán tehetetlenül 8665 1| szoba falához s az arca hol vérvörössé, hol áttetszően sápadttá 8666 1| úgy olvas a szívekben és a vesékben, mint a nyitott könyvben. 8667 1| kacér lesz, hiszen máris úgy veselkedik, mint valami bátor, fiatal 8668 1| talán sírba visz a fájdalom. Vess meg, és ne gondolj többé 8669 1| megtesz nekem egy szívességet: vesse le a katonai uniformisát 8670 2| Giovanni azt ajánlotta, vessünk horgonyt a hajóval s menjünk 8671 2| körvonalaiban s az erdők homályba vessző fái között.~ ~A hegy magasabb 8672 2| bennünket frányával, amerikai vesszővel, de ettől a bortól már nem 8673 1| jobban szeretek, hallatlan veszedelemben forognak.~ ~A gróf (még 8674 1| mely mindnyájukat nagy veszedelemmel fenyegeti. A naiv tanár 8675 1| rajzolódott a szőnyegre s szeme veszedelmes fénnyel tapadt az udvarlójára, 8676 1| sokat...~ ~A tolongás még veszedelmesebbé lesz, mert a király mindinkább 8677 1| Az izgalmak halálosan veszedelmesek lehetnek rád...~ ~Amíg Mariska 8678 1| mert ez a hely most már veszedelmessé lehetne, hanem egy kicsi, 8679 1| csakhogy minden fenyegető veszedelmet elhárítsak. Ide, a Szaléz-utcába, 8680 1| késedelem nélkül, mert a veszélyt minden perc növeli. Mikorra 8681 1| hugának e nap óta nyoma veszett. Most látta meg először 8682 1| láthatóvá lett, szive pedig veszettül dobogott a függönyön kivül.~ ~ 8683 1| mint valami kétségbeesett vészjel, de az ajtó mögött nem támadt 8684 2| akót mindig kiadott a föld. Veszprémben, Sümegen, Tapolcán annyi 8685 2| amint a vonat a zegzugos Veszprémmegyébe kanyarodott, az egyes állomásokon 8686 1| behúnyt szemmel rohan a vesztébe s öntől függ, gróf úr, hogy 8687 2| szomorú körülmények között vesztették el az önuralmukat és a józan 8688 1| régi krónikák emlegetnek. A vesztibülben rajtam kivül ifjú és öreg 8689 1| ruhában ülök itt a Grand Hotel vesztibüljének pálmái alatt, egy vérvörös 8690 2| egyesületek, a vidéki városok vetekedtek abban, hogy egy felolvasásra 8691 1| divatos politikusokéval vetekszik. Jókedvű, túlkiváncsi, de 8692 2| vagyonnál. Ime visszahoztam a vételárt; kilencezerhétszázötvenhat 8693 1| a szelidség, utóbb arra vetemedik, hogy a karját is küzdelembe 8694 2| ivadékom sem lakott góréban, a vetés közepén. Mint igaz református 8695 1| édesapja az utolsó pillantását vetette. A fiatal leányt jogosan 8696 1| vágyakozó pillantásokat vetettek az utcák lovagjai, valaki 8697 1| gyengeségemet a szememre veti...~ ~Villányiné összekulcsolta 8698 1| kandalló tüze piros foltokat vetít a szőnyegre s az ajtók félrehúzott 8699 1| hizelkedéssel akarja jóvátenni a vétket, melyet könnyelműségében 8700 1| asszony. Ha tudnád, hogy vétkezel, mikor az urad ellen panaszkodol! 8701 1| percben meggondolta magát.~ ~- Vetkőzz le, - mondta száraz hangon.~ ~ 8702 1| a hölgyek és az urak nem vetnék meg szegény házamat, szívesen 8703 1| orvostanhallgatók fekete gyűrűvel vették körül hírneves tanárukat, 8704 2| ablakon kitekintettem, ijedten vettem észre, hogy a szél, a vasúti 8705 2| referál ugyan, de alapjában véve, mégis csak közönséges, 8706 1| felesége ujságját. Látszólag a vezércikket olvassa, de a pillantása 8707 2| úr szent akarata, hogy a vezérkarba lépjek s az embernek megkeményedik 8708 2| ágyúkat, generálisokat, vezérkart és minisztériumot. A poéta 8709 1| méltóságos asszony.~ ~Villányiné: Vezesse be a gróf urat.~ ~Pár pillanat 8710 1| eltünt a téli éjszakában, s a vézna, ádámcsutkás fiú jelent 8711 1| erdőkön, hegyhátakon és viaduktokon robognak keresztül és a 8712 2| testületileg ott várakozott rá a vicinális állomáson.~ ~Az öreg Repkényfalvi, 8713 2| a ködös, dérrel borított vidékbe, amely a budai hegyek mögött 8714 2| az igazi tehetség csak a vidéken fejlődhetik, Ferike fölmondta 8715 1| szemtől-szemben ül velem, közönséges, vidékről ideszármazott polgári asszonnyal, 8716 1| óceángőzösök fedélzetén és a vierwaldstätti hajó kedélyes parancsnoki 8717 2| Igy teltek a téli napok, víg és kellemes nyomorúság között, 8718 1| újra eszébe jutott az a vigasztalan és mégis gyönyörű történet, 8719 1| és hova utaztam, inkább vigasztald meg szegény apáékat, akiket 8720 2| holnap A park titka című vígjáték megy?~ ~- Úgy van, én játszom 8721 1| megnézik a pikáns francia vígjátékokat...~ ~A grófot, aki egy darabig 8722 1| az a szó, úgy-e, melyet a Vígszinház francia hősei hasonló helyzetekben 8723 1| kellemes meglepetés érte: a Vígszínház egyik földszinti páholyában 8724 1| legalább lesz valaki, aki vigyáz rám, akinek gondja lesz 8725 1| okvetlen találkozni akar velem. Vigyázna a kicsikékre, ha pár órára 8726 1| semmi szervi baja, de azért vigyáznod kell, mert az idegeid nincsenek 8727 1| méréseket végzett, majd vigyázva felhúzta a beteg szemhéjjait, 8728 1| ellágyulva dadogta:~ ~- Vigyázz magadra, mert beteg vagy, 8729 1| feléjük szegeződött.~ ~- Vigyázzon, - szólt suttogva s titokban 8730 2| poétának:~ ~- Ott a pénze, vigye.~ ~Jenő zsebregyűrte a tíz 8731 1| az édesapjukkal, s ez oly viharos örömmel tölti el őket, hogy 8732 1| az ő hermetikusan elzárt világába is eljutott a rossz és szívtelen 8733 2| forgatnak, s a tél fehér világában mint kisérteties árnyék 8734 1| nem Budapestről, hanem a világból. A bátyám, az egyetlen, 8735 2| szeretni tudna: úgy nálam a világegyetem minden régiójában sem találna 8736 1| hangunk, a mozdulataink, a világfelfogásunk, az önzésünk: mindez stílszerűtlen, 8737 1| állanak. A férfi derüsen, világgal és emberekkel megelégedve 8738 1| klinika fanatikus betegei, a világhire, palotája, a felesége s 8739 1| sem a nagy tudós kezdődő világhíre nem enyhítette. Már szinte 8740 1| gleccser-hotelek gázkandallói mellett, világhíres galériák parkettjén tölti 8741 1| szerezni a százezreit és a világhírét...~ ~A piktorok később szétszéledtek 8742 1| illenék lennem, hogy ilyen világhírű sógornőm van...~ ~Villányi 8743 1| miközben csak nagy szemei világítanak): Szabad?~ ~A tanár: Sőt 8744 1| küszöbön, míg sovány arcocskája világítani látszik a félhomályban).~ ~ 8745 2| eldeklamálta őket a szoba szegényes világításában s könnyezve gondolt az ő 8746 2| kitalálja, hogy a különböző világnézet, mint annyi ötfelvonásos 8747 1| regényből citált, mert a távoli világokban leginkább a Spree partján 8748 1| nagyon lekötelezne, ha világosabban beszélne, mert eddigi szavaiból, 8749 1| tünt a lámpa kiszivárgó világossága s a fiatal asszony ökölbe 8750 1| küszöbén, a lámpa kiszűrődő világosságában, ott állott a világszép 8751 1| havas háztetők kisérteties világosságát, mely tompa fénnyel árad 8752 1| gyulladt volna ki, mely nappali világossággal árasztja el az emberi indulatok 8753 1| sütkérezünk? Ha mégegyszer a világra jönnék, meglenne a magamhoz 8754 1| Illustration hasábjairól világszerte ismertek, gőgösen odafordította 8755 1| lelkiismerete hiába tiszta, a viliág sohase hinné el neki, hogy 8756 1| vártam reggel óta a havas villában - és helyette egy ezüstsipkás 8757 1| mint magyarul s az apja villája mögött fejedelmi műtermet 8758 1| veszi ismét a kését és a villáját, de utóbb megint feladja 8759 1| egyetlen lélek se jár. A villák fehérek, mintha cukorhabból 8760 1| juliusi napsugár tűz, a villákról, melyekben orosz nagyhercegek 8761 1| egyszerre találkozik és villámgyorsan összevillan, mint a damaszkuszi 8762 1| pillanatig sápadtan nézett a villámként eltünő kocsi után s miközben 8763 1| megbámulta a fejeket, melyek a villamoskocsik ablakán át szembenéztek 8764 1| ahol a vén tudós éppen a villamoskocsira várakozott.~ ~- Amint látom, 8765 1| melyben tompa és tejfehér villamosság ég. A lépcsőfeljárat régi 8766 1| térdigérő redingot-ja alatt. A villának aligha lehetett volna párját 8767 1| közeledett feléje.~ ~- Kegyed a Villányi-babyk nevelőnője? - kérdezte remegő 8768 1| áldást és szerencsét hozott a Villányi-családnak. Úgy látszott, hogy volt 8769 1| váratlanul fölfedezte a Villányi-házaspárt. Ünnepi díszben voltak: 8770 1| nem lehet többé maradása a Villányi-házban, hogy magát is elveszíti, 8771 1| szobafogság után legelőször a Villányi-palotába hajtatott, hogy mégegyszer 8772 1| megbecsülhetetlen kincs volt a Villányiék háztartásában: délelőtt 8773 1| kisasszony sohase hallotta, hogy Villányinak huga is van, a kijelentés 8774 1| csupa fájdalmas vonaglás, a Villányinéé csupa kemény és fölényes 8775 1| lassankint közelebb hajol Villányinéhoz, tüzelő arca a szőke hajfürtökhöz 8776 1| királyasszonyok nippjeiről, s Villányinénak egy pillanatra úgy tetszik, 8777 1| Micsoda arccal kérhetné számon Villányinétól, hogy az urát megcsalja? 8778 1| asszonynak egy távoli nagyváros villasora jut az eszébe, ahol valaha - 8779 1| emlékszem, egy idegen város villasorában, a hóból kopasz fák meredtek 8780 1| yachtról, mellyel tavaly Villefrancheból Algirig hajózott s az asszony 8781 1| megfinomult utódjává lesz a villogó szemmel csatangoló őshímnek. 8782 1| orosz nagyhercegnek, mások vilnai gyárosnak mondtak s aki 8783 2| Felső-Eőrs, Lovas, parányi vincellérházaikkal, földbe ásott pincéikkel, 8784 2| biztatott, hogy fenn, valamelyik vincellérházban okvetetlenül kapunk néhány 8785 1| dámák nézegették magukat s a virágvázákban schönbrunni kaméliák fehérlettek. 8786 1| haladt el az őszi pompájukban virító kirakatok előtt. Az Andrássy-úton 8787 1| azt parancsolja, hogy itt virrasszak magával a folyosón...~ ~ 8788 1| hogy mindennap hajnalig virraszt. Mire jó ez?~ ~A leány: 8789 1| megnyúlt volt az éjjeli virrasztásoktól. Minden egyéb, ami azóta 8790 1| fiatalságomban nagyon is rászoktam a virrasztásra...~ ~A tanár: Ha nem nagyon 8791 1| nyolcvan betege, éjszakai virrasztástól kimerülve, szívszorongva 8792 1| tudja, hogy az álmai fölött virraszthat, hogy a királynők kényelmével 8793 1| tanár a könyvtárszobájában virrasztott késő éjjelig, de ma meglepetés 8794 1| exotikus isten üvegszemei virrasztottak. Buddha jóakaró részvéttel 8795 1| velem. És mind a ketten ott virrasztottunk a halott mellett, míg az 8796 1| egy idegen férfi számára virul s hogy e rózsás fülek vágytól 8797 1| aki kényelmes, otthoni viseletében, mely sötét és finom Rembrandt-képekre 8798 1| értetni magával, hogy hiába viseli a király ruháját, hiába 8799 1| vele, ha az urunk nevét viseljük, ha a gyerekeit fölnevelhetjük, 8800 1| tulajdoníthatta a felesége viselkedését, de az ő éles szeme száz 8801 1| nekem, hogy ilyen csúnyán viselkedtem, holott tudom, hogy még 8802 1| barátnőjéről. Mindig jól fogja viselni magát?~ ~A gróf (lelkesedve): 8803 2| kövei fölött lubickolt. A viskók előtt, a petrezselyem- és 8804 1| bérpalotákban és nádfödeles viskókban tengette életét, szinte 8805 1| minden pillanatban hajlandó visszaadni az asszonyok szabadságát, 8806 1| feláldozná, ha mai lelkiállapotát visszacserélhetné a tegnapival, ha semmitse 8807 1| jó szívével nem szabad visszaélni, méltóságos asszony. Különben 8808 1| bennem, pár nap óta rohamosan visszafiatalodik s az ebédutáni alvást kivéve, 8809 1| jóságát legalább századrészben visszafizethetném...~ ~A tanár úr - hagyjuk 8810 2| mondta, - és lehet-e visszafojtani a szerelmet? A huszár oly 8811 1| eltünt volna, mégegyszer visszafordult.~ ~- Szerdán este ott leszek 8812 2| szárnyait. Négy óra felé visszafordultunk, mert valahogy kedvem kerekedett, 8813 1| lesz. És ekkor egyszerre visszagondol a rémes hófúvásra, melybe 8814 1| titokzatos varázslat egyszerre visszahozta a XVIII. századba, amikor 8815 2| ér nekem a vagyonnál. Ime visszahoztam a vételárt; kilencezerhétszázötvenhat 8816 2| meglepett konzervgyároshoz:~ ~- Visszajöttem, jó uram, mert az éjjel 8817 1| Természetesen itt találom még, mire visszajövök?~ ~Az ezredesnek még a füle 8818 2| krajcárt. De a pénzt pontosan visszakérte, ha másnap maga is megszorult...~ ~ 8819 1| rám a szemét, mert rögtön visszamegyek a kupémba.~ ~A gróf: Bocsásson 8820 1| de hirtelen megdöbbenve visszariadt.~ ~- Te vagy? - dadogta 8821 1| az utolsó percben mindig visszariadtam ettől a lépéstől, mert attól 8822 1| rosszaságtól, a könnyelműségtől visszatartja.~ ~A gróf (a pohárszék, 8823 2| Elmegyek, - szólott, - visszatérek a mamához, mert ma bebizonyítottad, 8824 1| az ura minden pillanatban visszatérhet...~ ~Megragadta a Villányiné 8825 2| és a vacsora. De ezt is visszatérítem önnek mielőbb a költeményeim 8826 1| gobelinjein, hogy aztán ismét visszatérjen a sápadt leányhoz, aki szemét 8827 1| nyugodni!~ ~Fizetnek és visszatérnek a kocsijukba, a homályos 8828 1| tengeren jár és sohase fog visszatérni többé. A levélben pénz volt, 8829 1| finom és arányos termetét visszatükrözte. Megint szörnyen elhagyottnak 8830 1| alatt. Én persze gőgösen visszautasítottam; először is: sokkal is jobban 8831 2| hogy ilyen durva módon visszautasítsam... Talán - tette hozzá mosolyogva, - 8832 1| után akárhányszor sietve visszavonul a hálószobájába, anélkül, 8833 1| napsugárban, hogy aztán örökre visszavonuljon a sötét őserdő hidegségébe. 8834 1| Gärtner kisasszonnyal visszavonulnak a lakosztályukba, miután 8835 1| volna, ha mi diszkréten visszavonulnánk...~ ~Biztatólag hunyorgatott 8836 1| Csütörtök délután! - visszhangozta ujjongva a férfi.~ ~A szíve 8837 2| becsületes embert a sírba visznek... Hogy a rheuma kínozni 8838 1| olvasom a perceket, melyek a viszontlátástól elválasztanak, ha a szívembe 8839 1| egy uralkodó herceggel van viszonya, - becsületszavamra kijelentem, 8840 1| orvosi diplomáját, sőt anyagi viszonyai is jócskán föllendültek 8841 1| kapok, mert nem akarok rossz viszonyba keveredni a méltóságos asszonnyal.~ ~ 8842 1| veszi rólam többé, hogy viszonyom van magával.~ ~A gróf: Kérem, 8843 1| hogy nem egy keletkező viszonyról, hanem egy régi bűnről van 8844 2| abbahagyta a vallomását. A vitának nem lett folytatása, mert 8845 1| melyekben valaha a Mátyás király vitézei mulattak, elolvasta a márvány-emléktáblákat, 8846 1| csillárokra, a középkori vitézek ruháira, melyeknek fakó 8847 2| hőségben. Hanyatt feküdtem a vitorla mellé, s az eget bámultam, 8848 2| hasította hófehér, kifeszített vitorláival.~ ~Egy délután - Balatonfüreden 8849 2| nap égetett bennünket, a vitorlák nem tartottak árnyékot, 8850 2| mentén siklottunk tova a vitorlással. A nap égetett bennünket, 8851 1| aki virágos tündérgályán vitorlázik végig az oceánon, míg a 8852 1| fantasztikus álomhajóval vitorláznak végig az életen. Az a férfi, 8853 1| akit Königswart grófné vitt le a pusztájára a gyerekei 8854 1| az édesanyám névnapjára vittem, mint a zongoraszó, melyet 8855 2| mert a mozdulatlan, kék víz mellékén minden teremtett 8856 2| a Balaton mosolygó kék vize egy árnyalattal sötétebb 8857 2| aludt ebben az órában. A vizen egyetlen fodor sem libben 8858 1| tanácstalanul meresztette vizeskék szemeit a levegőbe, mintha 8859 2| ittunk egy korty friss vizet a kolostor zölddel befuttatott 8860 2| fenség az olasz udvarnál vizitel, elhagyatva szalmaözvegykedik 8861 1| tesz majd nálam tisztelgő vizitet...~ ~A híres belgyógyászt 8862 1| Villányi szokott reggeli vizitjét tartotta a vaságyak között 8863 2| odaállították asztalára az ezüstös, vízpárás pezsgőhűtőt. A szivar pedig, 8864 1| ferencjózsefükben várakoznak vizsgájukra a folyosón, dideregni kezdenek 8865 1| legelőször nála járt, de a vizsgálat most másképp végződött, 8866 1| betegeket, én segédkezem a vizsgálatoknál s nekem diktálja a recepteket 8867 2| ugyanennyi. Mikor azonban a vizsgálaton szavahihető férfiak - köztük 8868 1| titokban aggódó kiváncsisággal vizsgálja a leányt, aki a szemét lesütve 8869 1| eljött. Méltóságos tanár úr, vizsgáljon meg; a szívem évek óta nincs 8870 2| sem vette ezt a szigorú vizsgálódást.~ ~- Ha szabad tudnom, kihez 8871 1| korában letette az érettségi vizsgát, anélkül, hogy egyetlen 8872 1| megbotránkozva nézi az ezüstös vödört, melyet az asztal mellé 8873 2| az őszön e földi siralom völgyéből.~ ~Nehézkesen fölkelt, lecammogott 8874 1| varázsol a napfényben fürdő völgykatlanok fölé. Az égen és a földön 8875 1| Élnivágyástól csillogó szeme, vörösbe játszó frizurája, csipkéi 8876 1| két fiatal hadsegéde, a vöröshajú Csopaky grófkisasszonyok 8877 1| Vénusz belebolondult egy vöröskönyves angolba. A magához hasonló, 8878 2| nevetett volna annak, aki vörösléniás háztartási könyvekről, kismosásról 8879 1| szőnyegre, mely hirtelen vörössé lett az ajkán kibukkanó 8880 1| unokabátyja, vagy egy derék vőlegénye van, akit a felséges úr 8881 1| hetekben utazott haza a vőlegényéhez, a tanár úr pompásnak találta 8882 2| affölött töprenkednék: nem volna-e okosabb dolog megállani?~ ~ 8883 2| legjobban), amit, ha te nem volnál, senkinek se mernék ilyen 8884 2| verskötet, vagy maga a bál volt-e csinos, erről nem nyilatkozott 8885 1| az eredményre jut, hogy voltakép ez az a férfitipus, melyért 8886 1| hát megbántad, hogy jó voltál hozzám? Mindenre kérlek, 8887 2| állottak: Freiherr Hans von Kleinecke, k. u. k. Rittmeister, 8888 1| Mariska arca csupa fájdalmas vonaglás, a Villányinéé csupa kemény 8889 1| ajkának egy-egy önkéntelen vonaglása árulta el, hogy ő is arra 8890 1| elmosódik az arca szentimentális vonaglásában s a férfi most már teljes 8891 1| mikor az asszony szerelmes vonaglására és a férfi suttogó szavaira 8892 2| Kiscellen, a csatlakozó vonalaknál ügyelni fog reám, nehogy 8893 1| pihent a fiatal asszony vonásain, de Villányiné sem büszkeséget, 8894 1| detektiv arcát, de a közömbös vonásokról semmit se tud leolvasni. 8895 2| ügyelni fog reám, nehogy más vonatba szálljak véletlenül, ami - 8896 1| féltizenegykor indul.~ ~- A vonatod? - kiáltott föl ijedten 8897 2| észre, hogy a szél, a vasúti vonatok réme, teljes erejében föltámadt. 8898 1| mert csomagolnom kell. A vonatom ugyanis féltizenegykor indul.~ ~- 8899 1| keltve, hogy most érkezett vonaton Budapestre. A pályaház előtt 8900 1| immorális következtetéseket vonjon le.~ ~Villányiné: Nagyon 8901 1| Villányiné (suttogva): Be fogunk vonulni az öltözőmbe, ott egy teremtett 8902 2| asszonynak és diadalmenetben vonult be vele a fürdőszobából 8903 1| egyszerre valami különös vonzódást érzett iránta.~ ~- Igen, 8904 1| elvileg csak a csúf nőkhöz vonzódom, kénytelen vagyok megmaradni 8905 2| könnyűvérű fiatalembert szinte vonzóvá, bájossá tette, így szólott:~ ~- 8906 1| szegezte a komolyságot pózoló Waldeck grófra. - A dolog különben 8907 1| ide, azért jött, hogy a Waldeckek régi műkincseit megnézze. 8908 1| gyűjteménye Európában, hála a régi Waldeckeknek, akik még Benvenuto Cellinit 8909 1| kérnem a méltóságos úrtól, de Welszben lecsatolják az étkezőt. 8910 2| gyűrűs ujjaival fölnyitotta a Wertheim-lakatos dohányzó-asztalt és egy 8911 1| mellett, hosszúszakállú Wotánokkal koccintgatnak s néha a régensherceget 8912 1| talán nem tudja, hogy a XVI. századbeli ötvösművészetnek 8913 1| egyszerre visszahozta a XVIII. századba, amikor az aranykeretes 8914 2| a fürdőhely vendégei. A yacht-klub pénztáros kisasszonyát ilyenkor 8915 1| nekem akarja ajándékozni a yachtját, mely álmos alamuszisággal 8916 2| láttam valahol egy fehér yachtot, mely Siófok táján várta 8917 1| fejedelmileg berendezett hófehér yachtról, mellyel tavaly Villefrancheból 8918 2| egyszerre izgatott beszélgetés zaja akasztotta meg a fiatalok 8919 1| fogjuk hallgatni a hullámok zaját, melyek a part kősziklájához 8920 1| percnyire tőlük hétköznapi zajtól hangos a budapesti utca, 8921 2| zugolyban, mely csöngetés, zakatolás s éles füttyhangok mellett 8922 2| kékbe volt öltözve, mint a zalamegyei parasztok általában és csak 8923 2| és homályosan kékelltek a zamárdi part bokrai. Délfelé még 8924 1| egyhangúan verdesi az őszies zápor, - idebenn a tisztaság, 8925 1| az özönvízként hulló őszi záporba.~ ~ ~ ~ 8926 1| A véget nem érő szomorú zarándokcsapat, mely eldugott hegyi falvakban, 8927 1| hatalmak küldtek a sötét halál zarándokcsapata közé. A szeme jóságtól és 8928 1| A kulcs megzörrent a zárban, az ajtó felnyilt s a nyilásban 8929 1| szerény maradok, mint egy zárdanövendék.~ ~Villányiné: Azért jöttem 8930 1| borzalmas titkát magába zárja. Kinek szóljon, ha nem az 8931 2| tanfolyamot. Ferike, aki a záróvizsgálaton egyforma sikerrel játszotta 8932 1| És maga most meg akarja zavarni az idilljüket?~ ~- Csák 8933 2| polgári életben súlyos anyagi zavarokkal küzd, akit a felesége esetleg 8934 1| besurran a fülkéjébe s a závárt sietve félretolja. Miután 8935 2| ismertek, mert sokszor délben zavartam föl őket nyugalmas sütkérezésükből, 8936 2| között, amint a vonat a zegzugos Veszprémmegyébe kanyarodott, 8937 2| előtt, a petrezselyem- és zellerágyak között, itt-ott nagy rózsák 8938 2| furcsának találta, hogy valaki a zellerkérdés iránt érdeklődhessék, mikor 8939 1| leányánál? - kérdezte a nagy zenebarát hírében álló Villányinét.~ ~- 8940 1| van az arcoddal, a hangod zenéjével, a fölengedő szomorúságod 8941 1| vasfüggönyt felhúzták, a zenekar egy erélyes akkorddal befejezte 8942 2| egy lantot, de egy egész zenekart vagy orgonát lehet kapni 8943 1| aggódva hajtotta fülét egy-egy ziháló mellkasra, mely kínosan 8944 1| megdobogtak az izgalomtól, a tüdők zihálva szívták magukba a levegőt, 8945 2| korty friss vizet a kolostor zölddel befuttatott udvarán. Ez 8946 1| zománccal csillog, a szemében zöldes fény játszik): Szóval, te 8947 1| a kicsikéket s oly heves zokogásba tört ki, hogy a két kis 8948 1| úgy rémlett neki, hogy egy zokogó, véres ajkú, fiatal nő követi, 8949 1| saját fájdalmától megindulva zokogta a férfi fülébe:~ ~- Drága, 8950 2| az ablakból...~ ~Klárika zokogva gubbaszkodott össze, - de 8951 1| hátradől, a haja vöröses zománccal csillog, a szemében zöldes 8952 1| háziasszonyt, leült az ébenfekete zongora mellé. És ekkor kiderült, 8953 2| fölszegeztettem a leányom zongorájára, a sárgaréz pedál mellé...~ ~- 8954 1| aki prémes sapkában járt a zongoraleckéire, aki sechsschrittet tanult 8955 1| kaptam Amsterdamból. Gerta zongorázni és szavalni fog önöknek, 8956 1| Harzburg-Waldeck gróf, akiben polgári zsakettje ellenére is száz lépésnyiről 8957 1| fogadtam hűséget, - szabad zsákmánya lehettem hát mindenkinek; 8958 1| rossz, kacér asszony, aki a zsákmányához kegyetlenül ragaszkodik. 8959 1| kisasszony egy alacsony zsámolyra kuporodva trónol a szőnyegen 8960 1| kivánják; kialudt szerelmet zsarolni nagyobb bűn, mint embert 8961 2| főpincérrel, amíg végre egy tele zseb kockacukorral tért vissza, 8962 2| tenyerébe. És mikor kivette zsebéből hímzett, chagrinbőr tárcáját 8963 1| könnyes szemét végigtörülte a zsebkendőjével s pompás profilját, melyet 8964 1| irta?~ ~Zavartan dugtam zsebre a levelet s kijelentettem, 8965 2| Ott a pénze, vigye.~ ~Jenő zsebregyűrte a tíz darab ezrest, majd 8966 2| Jenő az utolsó részletét is zsebrevágta annak a negyvenöt forintnak, 8967 1| Eleintén afféle pusztai zseninek nézte a barátját - a ruházatáról 8968 1| tipegve haladtak a cél felé, zsibongó tereken, hangos embercsoportokon 8969 1| azt várnák, hogy a pesti zsidó milliomosok aranytálcán 8970 1| később kiderült, hogy a zsírfoltos kabát, a züllött kalap tulajdonosa 8971 1| palettával és festéktől zsíros kezekkel állt az embermagasságú 8972 2| táján ásítva helyet foglal a zsölléjében s miután a többi közönség 8973 1| rabságban élt, héjaszemű zsúrasszonyok felügyelete alatt, de most 8974 2| és elegáns poéta nevét. A zsúrok szép és frivol asszonyai 8975 2| leányomról szólanak, legalább a zsúrokon minden asszony az ő kék 8976 2| Ádám, aki eddig csak zsúrozó vagy táncoló asszonyokat 8977 1| pirulva gombolta össze a zubbonyát, megigérte, hogy nem képzelődik 8978 1| katona, kigombolt ezredesi zubbonyban, fölborzolt hajjal, lángoló 8979 1| hogy a zsírfoltos kabát, a züllött kalap tulajdonosa híres 8980 1| előtt aligha végzek. Minden zug tele van betegekkel, s ha 8981 1| a külváros egy keskeny zugában, amely még a középkorból 8982 2| abban a préselt, fekete zugolyban, mely csöngetés, zakatolás 8983 2| odakünn elszántan állt a hideg zuhany alá, szomorúan dörmögte:~ ~- 8984 1| omladékra, melyet kivül hideg zuhatagok verdesnek s amelyben a gyerekkorom 8985 1| özönvíz és hideg, szürke zuhatagot öntő felhők lebegtek a ködbe 8986 1| a vérvörös havasokat és zuzmara-erdőket, melyek a kandalló mélyéből 8987 1| a bajor festők bajusza zuzmarás volt a habtól, a feketeruhás,