Rész

   1  1|                    író, miniszteri tanácsos, a »Budapesti Közlöny« hivatalos
   2  1|                    fehérvármegyei községben, a Dunántúl. Középiskoláit
   3  1|          Nagykárolyban és Szatmáron végezte, a jogot pedig Pozsonyban és
   4  1|                     vadászélményekkel. Ebben a műfajban specialista és
   5  1|                      műfajban specialista és a maga nemében nemcsak a magyar
   6  1|                    és a maga nemében nemcsak a magyar irodalomban, hanem
   7  1|                    magyar irodalomban, hanem a világirodalomban is egyetlen.
   8  1|                     néhány regénye is. Tagja a Petőfi- és a Kisfaludy-Társaságnak.
   9  1|               regénye is. Tagja a Petőfi- és a Kisfaludy-Társaságnak. Az
  10  1|                      Mulattató vadászrajzok, A szabad ég alatt, Az erdő
  11  1|                    ég alatt, Az erdő könyve, A róna és az erdő, Az én világom,
  12  1|                      az erdő, Az én világom, A rabkirály szabadon (az egyetlen
  13  1|                     Négyszemközt, Ecce homo, A kaméleon-leány, Keresd az
  14  1|                  veszedelmek, Este, Dinamit, A boszorkány, Ingovány, Szelek
  15  1|                      Ingovány, Szelek útján, A királytigris, Vérvirág,
  16  1|                  Magyar élet, Dobogó szívek, A szerelem könyve, Visszhang,
  17  1|                  szerelem könyve, Visszhang, A napsütötte férfi, Súgok
  18  2|                   esztendőm alkalmával azzal a megtisztelő kívánsággal
  19  2|                feljegyezni való: mégis elfog a bizonytalanság érzete, hogy
  20  2|         érdekelheti-e az olvasóközönséget.~ ~A nagy nyilvánosság elől mindig
  21  2|                     van, amikor nekikészülök a feladatomnak. Ha nem tudnám,
  22  2|                   száz novelládban, ami mind a képzeleted szüleménye volt:
  23  2|                      amiben nem segít rajtad a poetika licencia; sőt ezt
  24  2|                   mondani.~ ~Éppen ebben van a bökkenő. Ez az, ami nyugtalanít.
  25  2|                      Nyitott ablakomon besüt a holdvilág s rám bámul. Lesi,
  26  2|                      Bele kell magamat élnem a mesélő nagyapa szerepébe: -
  27  2|                      volt, hol nem volt...~ ~A holdvilág ma is úgy fénylik,
  28  2|           lassan-lassan. Hát még az emberek, a kortársaim, a régi ösmerőseim,
  29  2|                    az emberek, a kortársaim, a régi ösmerőseim, a barátaim,
  30  2|               kortársaim, a régi ösmerőseim, a barátaim, az immár kevésszámú
  31  2|               mutatja. Még az esztendőnek ez a kései szaka is olyan, amilyen
  32  2|               odakint is, az életemben is.~ ~A hold pufók félarca fanyarul
  33  2|                    rám. Olyan dagadt, mintha a foga fájna.~ ~Csend van
  34  2|                        Csend van körülöttem. A magány egészen rám borul.~ ~
  35  2|                 lehet eltünődni, visszamenni a multba.~ ~Átélni régi örömöket,
  36  2|           merészségünk.~ ~Azután következtek a növekvő tapasztalatok és
  37  2|                    szívós kitartásunk győzte a küzdelmeket. Meg sem éreztük
  38  2|                 megtisztult és kibontakozott a szertelenségeiből. Kezdtünk
  39  2|                     is van, csak másoknak.~ ~A zord erdő, a virágos mező,
  40  2|                     másoknak.~ ~A zord erdő, a virágos mező, a délibáb,
  41  2|                   zord erdő, a virágos mező, a délibáb, a lüktető élet,
  42  2|                     virágos mező, a délibáb, a lüktető élet, mind a másé.~ ~
  43  2|                délibáb, a lüktető élet, mind a másé.~ ~Enyém az emlékezés.
  44  2|                    Enyém az emlékezés. Enyém a multba tévelygő képzelet.
  45  2|                tévelygő képzelet. Enyém maga a mult. - Vajjon van-e irígyelni
  46  2|               Magamról kell beszélnem; tehát a multról.~ ~Kit érdekelnének
  47  2|                   Élet »zsákhordozója«, mint a legtöbb ember? még művésztársaim
  48  2|                   tenni szemrehányásokat sem a sorsnak, sem velünk egy
  49  2|                   életünkért vállalnunk kell a felelősséget s meg kell
  50  2|           élhetetlenségünk adja is meg ennek a magyarázatát.~ ~Örömöket,
  51  2|                      s hozzáillő erővel, azt a sors nem bírja a két vállára
  52  2|                 erővel, azt a sors nem bírja a két vállára fektetni.~ ~
  53  2|                    vállára fektetni.~ ~Magam a legjobb örökséggel indultam
  54  2|                    indultam neki az életnek: a legtökéletesebb egészséggel.
  55  2|                      Ezzel elbírtam mindent. A sok jót is, a sok rosszat
  56  2|              elbírtam mindent. A sok jót is, a sok rosszat is.~ ~Ezentúl
  57  2|                  rosszat is.~ ~Ezentúl pedig a sors elkésett attól, hogy
  58  2|                 arról, ami belőlem már úgyis a nagy nyilvánosságé, tehát
  59  2|                 teljes igénytelenségemet. Ha a t. olvasó szíves lesz a
  60  2|                      a t. olvasó szíves lesz a várakozását a minimálisra
  61  2|                    szíves lesz a várakozását a minimálisra lefokozni, akkor
  62  2|                      non fit, sed nascitur.« A költő nem lesz, hanem születik. -
  63  2|                      Erős lelkek számára még a sors csapásai is lehetnek »
  64  2|               zaklatása fellobogtathatja; de a nagyon is zord viharok teljesen
  65  2|                 elolthatják. Legsenyvesztőbb a szürke, eseménytelen, gépies
  66  2|                      egyhangú mindennapiság, a sárban cammogás, a szüntelen
  67  2|            mindennapiság, a sárban cammogás, a szüntelen igavonás, amely
  68  2|                 igavonás, amely állandósítja a lelki élet hiányát. Ez a
  69  2|                     a lelki élet hiányát. Ez a bizonyos halál.~ ~A harc,
  70  2|                       Ez a bizonyos halál.~ ~A harc, a küzdelem, a háborgás,
  71  2|                    bizonyos halál.~ ~A harc, a küzdelem, a háborgás, az
  72  2|                 halál.~ ~A harc, a küzdelem, a háborgás, az elégedetlenség,
  73  2|                 háborgás, az elégedetlenség, a lázadás: megannyi forradalmasítója
  74  2|                    megannyi forradalmasítója a tehetségnek. Ettől a vér
  75  2|        forradalmasítója a tehetségnek. Ettől a vér felpezsdül; az akarat
  76  2|                     érzi magát. Elibe toppan a sorsának és bírkózik vele.
  77  2|                  elernyedni nem szabad. Mert a gyenge elbukik. Minden sikernek
  78  2|                    sikernek ára van. Egyszer a szívünk vére, máskor a belőlünk
  79  2|               Egyszer a szívünk vére, máskor a belőlünk fakadó könnytenger.
  80  2|                 belőlünk fakadó könnytenger. A költő születik ugyan a rátermettségével,
  81  2|                       A költő születik ugyan a rátermettségével, de ezt
  82  2|                  pattan ki Juppiter fejéből. A legtöbben keserves Golgotáját
  83  2|                      Golgotáját járják végig a vergődéseknek, a kísérletezéseknek,
  84  2|                járják végig a vergődéseknek, a kísérletezéseknek, a bizonytalanságoknak;
  85  2|          vergődéseknek, a kísérletezéseknek, a bizonytalanságoknak; annak
  86  2|                   bizonytalanságoknak; annak a lehangoló, megbénító érzésnek,
  87  2|                  mása, gyenge utánzata annak a szépségnek, amely a lelkökben
  88  2|                    annak a szépségnek, amely a lelkökben él és onnan kikívánkozik;
  89  2|            fogyatékosnak érzett kísérlettel. A tökéletesítésnek alig van
  90  2|               ambiciós költő, az nem ún bele a saját kritikája provokálásába,
  91  2|                     kritikája provokálásába, a művei simításába, szépítésébe,
  92  2|                  amikor verseim nincsenek?~ ~A Kisfaludy-Társaság a tagjait
  93  2|                         A Kisfaludy-Társaság a tagjait két csoportra osztja:
  94  2|                meséket szőnek; írók: akiknek a költés nem főfoglalkozásuk,
  95  2|                     kerültem én annak idején a költők közé, mint a képzeletemből
  96  2|                   idején a költők közé, mint a képzeletemből élő tollforgató.
  97  2|                      tollforgató. Ámbár csak a novelláim mesék. A természetről
  98  2|                      csak a novelláim mesék. A természetről csupa igazságot
  99  2|                    amíg végre ki mertem adni a kezemből! Az Akácvirág című
 100  2|                    írtam meg elejétől végig. A Dinamit-ot háromszor. De
 101  2|                   virágzott ki bennem Valami a tavalyi nyárról című hangulatom;
 102  2|                     vonásról vonásra ellesve a hajnalt. Csak nem szabad
 103  2|               bennünket, akkor már elkéstünk a hibánk helyrehozásával.
 104  2|                      hibánk helyrehozásával. A költő születik; de hogy
 105  2|                     szigorú önbírálatával.~ ~A költő »munkája« a legnagyobb
 106  2|           önbírálatával.~ ~A költő »munkája« a legnagyobb gyönyörűség.
 107  2|                       Bármennyire emészti is a költőt, mindig élvez mellette.
 108  2|                     történeteit megkönnyezi. A vidámakon ő kacag először.
 109  2|                   vidámakon ő kacag először. A képzelete csapongásait hihetetlenül
 110  2|                 lustasággal hever, tétlenül, a lelke akkor telik meg alkotó
 111  2|                     egy-egy gondolatra, mint a sólyom. A kész téma megírása
 112  2|                   gondolatra, mint a sólyom. A kész téma megírása részegítő
 113  2|                  mindig csak játszott. De ez a játék isteneknek való.~ ~*~ ~
 114  2|                szerettem Jókait, meg Tompát. A lelkem apját éreztem bennök.
 115  2|                  tetején, mohón merülve bele a Kalózkirályba, a Fekete
 116  2|                merülve bele a Kalózkirályba, a Fekete gyémántokba, a Virágregékbe.
 117  2|         Kalózkirályba, a Fekete gyémántokba, a Virágregékbe. Alig lehetett
 118  2|                   Egyszer le is estem, éppen a fa alatt kérődző mérges
 119  2|                     bikánk hátára.~ ~Szultán a meglepetésében elfelejtett
 120  2|                       Őrült irammal menekült a furcsa hátbavágás után a
 121  2|                     a furcsa hátbavágás után a fa alól. Az ő széles párnás
 122  2|                     De magam is iszkoltam ám a baleset színhelyéről.~ ~
 123  2|                     alig nyolcéves koromban, a világ végének a problémája
 124  2|                    koromban, a világ végének a problémája volt.~ ~- Hol
 125  2|                 problémája volt.~ ~- Hol van a világ vége? - Ez a gondolat
 126  2|                   Hol van a világ vége? - Ez a gondolat nem hagyott nyugodnom.
 127  2|                  hagyott nyugodnom. Elbujtam a kertünk bokrai közé s ott
 128  2|                  közé s ott emésztődtem ezen a megoldhatatlan kérdésen.~ ~
 129  2|                 attól, hogy akármeddig repül a képzeletem, sehol sem talál
 130  2|                    óperenciás tengerre, ahol a világnak vége volna. Minden
 131  2|                  Minden akadályon átsegített a képzeletem. Megint csak
 132  2|                kérdeznem önmagamtól: hol van a világ vége?!~ ~Végre is
 133  2|                  megtudakoljam tőle: hol van a világ vége.~ ~Az anyám már
 134  2|                      el. Amikor rám talált s a kérdésemet hallotta, jól
 135  2|                   elagyabugyált.~ ~- Itt van a világ vége, - mondta megkönnyebbülten.~ ~
 136  2|                      máig sem tudom, hol van a világ vége.~ ~*~ ~Az édesapám
 137  2|                      Az édesapám típusa volt a férfias férfiaknak. Magas,
 138  2|                    Magas, szikár, izmos volt a külseje. A belső lénye határozott,
 139  2|                szikár, izmos volt a külseje. A belső lénye határozott,
 140  2|            kritikáimmal sem bírtam elérni.~ ~A föld népével bajlódó gazdaember
 141  2|                  bort sem ivott az ebéd, meg a vacsora idején kívül. Akkor
 142  2|                      fele víz, fele bor volt a poharában.~ ~A dohánymonopólium
 143  2|                      bor volt a poharában.~ ~A dohánymonopólium kezdetén
 144  2|                     pedig nagy pipás volt.~ ~A vármegye legjobb lövője
 145  2|                 máris példaképemmé tette. De a lélekjelenlétét csudáltam
 146  2|         lélekjelenlétét csudáltam legjobban. A sok eset közül egyet elmondok.~ ~
 147  2|                     jöttek hozzánk vacsorára a kalabriászozó társai. -
 148  2|                   társai. - Alighogy leültek a pártíhoz, kétségbeesett
 149  2|                     Az apám pillanatok alatt a konyhában volt, ahonnan
 150  2|                      konyhában volt, ahonnan a vészhangok hallatszottak.
 151  2|                    vészhangok hallatszottak. A kémény kigyulladt s a szikrazápor
 152  2|         hallatszottak. A kémény kigyulladt s a szikrazápor csakúgy hullott
 153  2|                  szikrazápor csakúgy hullott a tűzhelyre.~ ~A konyhában
 154  2|               csakúgy hullott a tűzhelyre.~ ~A konyhában csak kétségbeesve
 155  2|           kétségbeesve sikoltozó nők voltak. A férficselédség mind távol
 156  2|              férficselédség mind távol volt. A vendégekre nem lehetett
 157  2|                 számítani, azok elvesztették a fejöket.~ ~Az apám egymaga
 158  2|                      cselekedett.~ ~Kirohant a tűzi lajtorjáért; azt két
 159  2|                     ember erejével becipelte a konyhába; előkapott egy
 160  2|                      előkapott egy fejszét s a hosszú lajtorja végét egypár
 161  2|                  Eközben pokrócokat dobatott a vizes dézsába. A lajtorját
 162  2|                    dobatott a vizes dézsába. A lajtorját a kéménylyukba
 163  2|                   vizes dézsába. A lajtorját a kéménylyukba állította,
 164  2|             kéménylyukba állította, felkapta a vizes pokrócokat; felment
 165  2|                    vizes pokrócokat; felment a lajtorján a kéménybe, ott
 166  2|              pokrócokat; felment a lajtorján a kéménybe, ott eloltotta
 167  2|                      kéménybe, ott eloltotta a tüzet; azután lejött, megmosdott
 168  2|                      és szó nélkül folytatta a játszmáját. - Ennek elejétől
 169  2|                  határozott higgadtsága volt a talizmánom.~ ~Egyáltalában
 170  2|                hasonlítani hozzá, mindenben. A lényének sugalló ereje volt
 171  2|                  ereje volt rám. - Azt, hogy a természetet annyira megszerettem,
 172  2|                     szét mindnyájunkra, akik a családjához tartoztunk.~ ~
 173  2|                    családjához tartoztunk.~ ~A fanatikus magyarsága volt
 174  2|                  Pedig nem estek nagy szavak a családunkban hazafiságról,
 175  2|                      De az apámból sugárzott a tiszta nagy magyar érzés.
 176  2|                     nagy magyar érzés. Ahogy a nagyjainkról beszélt, ahogy
 177  2|                  ahogy magyarul tudott, mint a legnyelvtudóbb akadémikus,
 178  2|                    lelkem szentélyében, mint a magyarságom forrása. Amíg
 179  2|                    tanultam tőle magyarul.~ ~A magyar föld nemcsak a testünket
 180  2|                        A magyar föld nemcsak a testünket táplálta, hanem
 181  2|                  lelki emlőnk is volt.~ ~Ezt a magyar földet művelte az
 182  2|                     az apám.~ ~Kiviszegetett a gazdaságaiba és rákapatott
 183  2|             gazdaságaiba és rákapatott ezzel a természetre.~ ~Amíg ő a
 184  2|                      a természetre.~ ~Amíg ő a dolgait végezte, magamban
 185  2|                végezte, magamban barangoltam a virágos pusztán.~ ~Zsongott
 186  2|                 Zsongott az élet körülöttem. A szellő megrészegített. Az
 187  2|                  repülni, ahol az ég összeér a földdel. Álmomban is odakint
 188  2|                   lett az elemem, az életem, a vágyaim vágya, a szerelmem,
 189  2|                     életem, a vágyaim vágya, a szerelmem, az imádságom.~ ~
 190  2|                     lennem.~ ~Az első csapás a korparéti kaszálón ért.~ ~
 191  2|                     akkor meg bírtam maradni a bőrömben. Ez volt az első
 192  2|                  első fürjem! Felakasztottam a madáraggatómra.~ ~Vágtatok
 193  2|                   zsákmányomra, hát - nincs! A sok szaladgálás közben annyit
 194  2|                 közben annyit rázódott, hogy a nyaka leszakadt, a teste
 195  2|                      hogy a nyaka leszakadt, a teste elveszett; csak a
 196  2|                      a teste elveszett; csak a feje volt meg az aggatón.~ ~
 197  2|                bennem az írói hajlandóság.~ ~A magyar dolgozataim a legjobbak
 198  2|                         A magyar dolgozataim a legjobbak voltak az osztályomban.
 199  2|                      fel is olvasott egypárt a magyar óra alatt, példaképpen.~ ~
 200  2|                      volt első eltávolodásom a szülei háztól. Egypár mulatságos
 201  2|                     életemből.~ ~Első ebédem a kosztadóimnál nagyon elszomorított.
 202  2|             mindennap, vasárnap eggyel több. A német tanítóbácsinál, ahova
 203  2|                         Akkor még olyan volt a vasúti közlekedés, hogy
 204  2|                 Debrecen és Nagykároly felé. A pályaudvaron tanácstalanul
 205  2|                  kevesebb akadt nálam. Hátha a váróteremben (III. oszt.)
 206  2|                     nyájas idegen. Kitalálta a bajomat, amely az övé is
 207  2|                      így nem sokáig állottam a dicsőséget. Az ipse alsó
 208  2|                      egymásnak. Eközben mind a kettőnket nyugtalanított
 209  2|                   ugyan ki fia, mi fia lehet a hálótársunk. Megvárja, amíg
 210  2|                odébbáll. Ugyanígy vélekedett a nyájas idegen is, mert a
 211  2|                     a nyájas idegen is, mert a mozgolódásából éreztem,
 212  2|               visszamentem Pozsonyba, vittem a házigazdámnak kosárban hat
 213  2|                      vörösbort.~ ~Pozsonyban a finánc megfogott.~ ~- Mi
 214  2|                   illata szétterjedt. Kisült a csempészkedésem. Fizettem
 215  2|               csempészkedésem. Fizettem mint a köles.~ ~*~ ~Első szentimentális
 216  2|                    első éves jogászkoromban, a »Nagykároly és Vidékének«
 217  2|                 Sokáig úgy voltam vele, mint a visszajáró kísértettel.
 218  2|                 mintha gyilkos lettem volna. A lelkiismeretemen kívül más
 219  2|                  szépen megalkudtam.~ ~Hanem a sok elhamvadt témát sokáig
 220  2|                      asszony tartotta bennem a lelket.~ ~A feleségem.~ ~
 221  2|                  tartotta bennem a lelket.~ ~A feleségem.~ ~Az egyetlenegy
 222  2|                    igazán nekem való asszony a világon.~ ~Mindenki más
 223  2|                   volna el, vagy én őtőle.~ ~A szabadság vágya mindig féktelenül
 224  2|                    Az arcáról olvashattam le a kritikáját. Lelkesítése
 225  2|                    társaságok működését. Még a jelenvoltak névsorát is.
 226  2|                 érdeklődést keltettek!~ ~Ezt a pályázatot az »Ország-Világ«
 227  2|               szépirodalmi hetilap tűzte ki. A »Vasárnapi Ujság«-on kívül
 228  2|                  Benedek Elek szerkesztette. A pályabírák közt pedig Ágai
 229  2|                  Adolf neve is ékeskedett.~ ~A pályázat lejáratát megelőző
 230  2|                  nyolc órakor kerültem haza. A feleségem kedvetlen volt.
 231  2|                    kedvetlen volt. Szó esett a pályázatról, meg arról,
 232  2|                     kísérlenem valamit, hisz a sült galamb nem repül az
 233  2|                     ember szájába.~ ~Ez volt a legérzékenyebb oldalam.
 234  2|                      legérzékenyebb oldalam. A lelkembe nyilalt.~ ~A feleségem
 235  2|               oldalam. A lelkembe nyilalt.~ ~A feleségem kevesli, tálán
 236  2|                    után egy órakor kész volt a kéziratom.~ ~A feleségem
 237  2|                     kész volt a kéziratom.~ ~A feleségem ott kézimunkázott
 238  2|             tekintett. Mindannyiszor éreztem a szemét. A drága csillogó
 239  2|              Mindannyiszor éreztem a szemét. A drága csillogó fekete szeme
 240  2|                csillogó fekete szeme tüzelte a lelkemet.~ ~Amikor az utolsó
 241  2|                      fel.~ ~Felolvastam neki a pályaművemet. Proletárok
 242  2|                pályaművemet. Proletárok volt a címe. (Benne van A szabad
 243  2|                      volt a címe. (Benne van A szabad ég alatt című könyvemben.)~ ~
 244  2|                    alatt című könyvemben.)~ ~A végén megölelt.~ ~- Ezzel
 245  2|                megölelt.~ ~- Ezzel megnyered a pályadíjat, - mondta, szent
 246  2|                  reggel hordárral küldtem el a kéziratot a szerkesztőségbe,
 247  2|             hordárral küldtem el a kéziratot a szerkesztőségbe, mert postára
 248  2|               postára adnom késő lett volna. A pályázati határidő aznap
 249  2|                    aznap délben lejárt.~ ~És a »Proletárok«-kal megnyertem
 250  2|                   Proletárok«-kal megnyertem a pályázatot.~ ~A feleségem
 251  2|                   megnyertem a pályázatot.~ ~A feleségem egyáltalában nem
 252  2|                      Ettől kezdve túl voltam a Rubikonon, nyitva volt előttem
 253  2|                      természetimádó könyvem: A szabad ég alatt. Tóth Béla
 254  2|                    Tóth Béla tárcát írt róla a Budapesti Hirlapban. Kész
 255  2|                    összeköttetésben vagyunk. A legtöbb könyvemet ők adták
 256  2|                  elismerés akkor ért, amikor a Petőfi-Társaság 1894-ben,
 257  2|                    harmincegy évvel ezelőtt, a tagjai közé választott.~ ~
 258  2|                      tíz jelöltje volt akkor a Kisfaludy-Társaságnak, amelynek
 259  2|                     volt.~ ~Egyszer megbukni a Kisfaludyban, tisztesség.
 260  2|                 valamit. Nem tartottam volna a sikert írói érdememnek.~ ~
 261  2|                    rokonom volt, jött hozzám a jelöltségem hírével és őtőle
 262  2|         illemlátogatásokat mégis kell tennem a korifeusoknál. Ez már etikett
 263  2|                 bennem - kéregetőt.~ ~Gyulai a Főherceg Sándor-utcában
 264  2|              Főherceg Sándor-utcában lakott, a saját házában.~ ~Beküldtem
 265  2|                   házában.~ ~Beküldtem hozzá a névjegyemet, fogadott.~ ~
 266  2|                     meg, hogy egyedüli célom a bemutatkozás és hogy nem
 267  2|                 beszélgetett velem. Rákerült a sor a Petőfi-Társaságra,
 268  2|           beszélgetett velem. Rákerült a sor a Petőfi-Társaságra, melynek
 269  2|                 szerette. Le is szólta kissé a Petőfi-Társaságot.~ ~Feltámadt
 270  2|        Petőfi-Társaságot.~ ~Feltámadt bennem a magyar virtus.~ ~Én most
 271  2|                     Illő tisztelettel védtem a Petőfi-Társaságot; de egy
 272  2|                      mielőtt valaki elérheti a Kisfaludy-Társaságot. Nagyon
 273  2|                   hogy Petőfi-Társaság van - a minorum gencium számára.~ ~
 274  2|                    megenyhült. Tetszett neki a »disztinkcióm«.~ ~Azzal
 275  2|                      egymástól, hogy felírta a lakásomat, a látogatásom
 276  2|                    hogy felírta a lakásomat, a látogatásom visszaadásának
 277  2|                   látogatásom visszaadásának a szándékával. A küszöbön
 278  2|                visszaadásának a szándékával. A küszöbön még így szólott
 279  2|                     hogy rám fog szavazni.~ ~A kilenc vagy tíz jelölt közül
 280  2|                 közül egypáran visszaléptek. A társaság pedig egyedül engem
 281  2|                  óriási feltűnést keltett.~ ~A magyarázata - nem a feltűnésnek,
 282  2|               keltett.~ ~A magyarázata - nem a feltűnésnek, hanem a megválasztásomnak -
 283  2|                     nem a feltűnésnek, hanem a megválasztásomnak - talán
 284  2|                     volt, amit Rákosi Viktor a választás előtt egypár nappal
 285  2|                    elbeszélő irodalom alapja a képzelet. A természetfestésé
 286  2|                  irodalom alapja a képzelet. A természetfestésé az igazság.
 287  2|                 Ebben lehetetlen megmozdulni a természet ösmerete nélkül.
 288  2|                   természet ösmerete nélkül. A legköltőibb színezés is
 289  2|                      ha nem igaz. Hát még ha a téma nélkülözi a teljes
 290  2|                      még ha a téma nélkülözi a teljes realitást. A természet
 291  2|                nélkülözi a teljes realitást. A természet költője nem mesemondó.
 292  2|                   Egyetlen sort sem írtam le a természetről, amelynek az
 293  2|                   nem jelent írásomról. Csak a hangulatozásban voltam poéta.~ ~
 294  2|                  megtanulva, jártam és járom a természet világát. Elfogyhatatlan
 295  2|                világát. Elfogyhatatlan benne a tanulni való. Ami fáradhatlanná
 296  2|                   Ami fáradhatlanná tett, az a vadászszenvedélyem volt.~ ~
 297  2|                   vadászszenvedélyem volt.~ ~A vadász mindenütt ott van;
 298  2|                   van és semmi sem sok neki. A napnak, az évnek minden
 299  2|                 nélkülözve és egymagában is; a vadász kint van a természetben
 300  2|             egymagában is; a vadász kint van a természetben s olyan helyeken
 301  2|                 senki más sem követi, hacsak a vadásztársa nem. A vadász
 302  2|                    hacsak a vadásztársa nem. A vadász előtt minden nyitva
 303  2|                      előtt minden nyitva van a természetben. A vadásznak
 304  2|                   nyitva van a természetben. A vadásznak a természetet
 305  2|                    természetben. A vadásznak a természetet úgy kell ösmernie,
 306  2|                      úgy kell ösmernie, mint a természettudósnak.~ ~Egyik
 307  2|                 Egyik nagy büszkeségem, hogy a Magyar Királyi Madártani
 308  2|       Természetimádásom gyönyöre összefolyik a vadászat örömével. Egyik
 309  2|                    örömével. Egyik fejleszti a másikat. Együtt és külön-külön:
 310  2|                      egész férfit nevel mind a kettő.~ ~Az ember a legfelségesebb
 311  2|                     mind a kettő.~ ~Az ember a legfelségesebb képeket látja
 312  2|                odakint folyvást. Minden szép a természetben, csak meg kell
 313  2|                    csak meg kell látni tudni a szépségeit.~ ~A lelkünket
 314  2|                  látni tudni a szépségeit.~ ~A lelkünket rá kell nevelni
 315  2|               lelkünket rá kell nevelni erre a meglátásra.~ ~A szem itt
 316  2|                 nevelni erre a meglátásra.~ ~A szem itt csak optikai műszer;
 317  2|                     itt csak optikai műszer; a világosság, amely látni
 318  2|               világosság, amely látni enged, a lélekből sugárzik.~ ~De
 319  2|               lélekből sugárzik.~ ~De még ez a nagyszerű látás is hiányos
 320  2|                     is hiányos egymagában.~ ~A természetet nemcsak látni,
 321  2|                Minden lépésünk után, amelyet a természet megismerése felé
 322  2|                    emberi költészet eltörpül a természet költészete mellett.
 323  2|                      képzelet, jelentéktelen a természet valóságaihoz képest.
 324  2|                nagyban, sem kicsinyben, amit a természet magába nem foglal.
 325  2|                     holtra fáradtan merül ki a természet igazságai felé
 326  2|                      siettében.~ ~*~ ~Hallom a természetet.~ ~Hallom kétféleképpen.
 327  2|                        Hallom kétféleképpen. A testemmel is, a lelkemmel
 328  2|               kétféleképpen. A testemmel is, a lelkemmel is.~ ~Mindent,
 329  2|                      ami valóságos nesz, ami a természet fizikai hangja,
 330  2|                      alig bírjuk felfogni.~ ~A természet százféle nyelven
 331  2|                    kivált madara van, de még a rovarai is, mind beleilleszkedik
 332  2|                     is, mind beleilleszkedik a természet roppant zenekarába.
 333  2|                    pianisszimók vannak ebben a költői zeneműben! A szenvedelmek
 334  2|                    ebben a költői zeneműben! A szenvedelmek minden felharsanását,
 335  2|           szenvedelmek minden felharsanását, a kétségbeesés és a fájdalom
 336  2|             felharsanását, a kétségbeesés és a fájdalom zokogását, a szerelem
 337  2|                     és a fájdalom zokogását, a szerelem ujjongását, a diadal
 338  2|                       a szerelem ujjongását, a diadal himnuszát, a vereség
 339  2|              ujjongását, a diadal himnuszát, a vereség gyászindulóját,
 340  2|                    számomra még nem merül ki a természet muzsikája.~ ~A
 341  2|                     a természet muzsikája.~ ~A leglégiesebbje csak ezután
 342  2|                   ezután következik.~ ~Nekem a természet a gondolataim
 343  2|              következik.~ ~Nekem a természet a gondolataim számára is zenél.~ ~
 344  2|                    tünődéseimkor belemerülök a természetbe, a lelkem a
 345  2|                   belemerülök a természetbe, a lelkem a legcsodálatosabb
 346  2|                      a természetbe, a lelkem a legcsodálatosabb dallamokat
 347  2|           ragadhasson.~ ~Azután megszólalnak a misztikus szólamok; váltakozva
 348  2|                   zenekíséret mellett, amely a mindenségnek állandó, remegő
 349  2|                      napsugarak citeráznának a levegő húrjain s a felhők
 350  2|              citeráznának a levegő húrjain s a felhők csillanó üstökén.~ ~
 351  2|                      keletkeznének.~ ~Mintha a harmatcsepp ezüstös pendüléssel
 352  2|                   pendüléssel gyöngyöznék le a megrezzent galyakról és
 353  2|                    csudás pizzicatót keverne a természet dalába.~ ~Hallok
 354  2|                     amelyek lágyan ringatják a lelkemet. Valaki hárfázik
 355  2|                     hárfázik és ezzel kíséri a fülemüle melodrámái csattogását.~ ~
 356  2|                    melodrámái csattogását.~ ~A felhős eget villámok szaggatják
 357  2|                     meg, s eközben felharsan a vihar vadászkürtje. Az őserő
 358  2|                     Az őserő kebléből feltör a nagy ujjongás, a legyőzhetetlenség
 359  2|                      feltör a nagy ujjongás, a legyőzhetetlenség hirdetése.~ ~
 360  2|                   fátyolszárnyok olyan, mint a szitakötőé... minden szárny
 361  2|                    költővé kell lennem.~ ~Ez a természet zenéje, amelynek
 362  2|                   természet zenéje, amelynek a festése szavakkal lehetetlen.
 363  2|                  megteljünk, ki kell mennünk a szabad természetbe, és igazságaiban
 364  2|                      kell engednünk magunkat a költői hangulatozásnak.~ ~
 365  2|                     hallani, érezni, élvezni a természetet: ez az életem
 366  3|                              VIRÁGOS PETI.~ ~A magyar Alföldön végigsuhan
 367  3|                  nyári szél és lopkodja róla a rét illatát.~ ~A virágos
 368  3|               lopkodja róla a rét illatát.~ ~A virágos mező olyan, mintha
 369  3|                      felé. Ugy csüng le róla a kútostor, mintha mesebeli
 370  3|                    nagy madár csőre volna.~ ~A rét laposa felett bíbicek
 371  3|                      jajongnak, bukfenceznek a levegőben. Fehér hasok meg-megvillan
 372  3|                     meg-megvillan eközben.~ ~A lapost sötétzöld nádas szegi.
 373  3|              sötétzöld nádas szegi. Ing-ring a susogó nád; tétova lendüléssel
 374  3|                  lendüléssel imbolyognak ott a vadászó réti héjják.~ ~Pacsírta
 375  3|                 héjják.~ ~Pacsírta rezeg fel a menyei kék mezőre; onnan
 376  3|                   mezőre; onnan leereszkedik a zöld mezőre. Pásztortilinkó
 377  3|                   mezőre. Pásztortilinkó van a torkában pacsírta-nótákat
 378  3|                csendülne folytonos zúgással: a millió virágon zümmögő méhek
 379  3|                   zümmögő méhek azok.~ ~Ahol a határdomb felkönyököl a
 380  3|                      a határdomb felkönyököl a rónaságra: kezdődik a szemnek
 381  3|            felkönyököl a rónaságra: kezdődik a szemnek elveszően nyujtódzó
 382  3|                     az ürgék.~ ~Vércse libeg a mező felett; vizimadarak
 383  3|                   felett; vizimadarak húznak a nádas közt rejtőző kis tavakra;
 384  3|                    közt rejtőző kis tavakra; a viz tükre szikrát hány a
 385  3|                     a viz tükre szikrát hány a nap tüzes csókjától.~ ~Emberhang
 386  3|                    ott Magyarország szivére. A magyar multat álmodtatja
 387  3|                   multat álmodtatja velünk s a mi ezer esztendőkről regél.~ ~
 388  3|                         Tündérmeséket sugdos a bujdosó szél erről az ezer
 389  3|                     Be’ sokszor siratták itt a felhők a magyart!...~ ~ ~
 390  3|                sokszor siratták itt a felhők a magyart!...~ ~ ~Messze a
 391  3|                     a magyart!...~ ~ ~Messze a legelőn csikósszárnyék barnállik.
 392  3|          csikósszárnyék barnállik. Ott legel a ménes.~ ~A fehér gulyák
 393  3|              barnállik. Ott legel a ménes.~ ~A fehér gulyák eltünedeznek
 394  3|                   lassankint, mint valamikor a rétség tündérmadarai, a
 395  3|                      a rétség tündérmadarai, a fehér kócsagok. Az ősi magyar
 396  3|                  címeres jószágot kiszoritja a tarka. A ménesek aranynapjai
 397  3|                 jószágot kiszoritja a tarka. A ménesek aranynapjai is elmultak;
 398  3|             aranynapjai is elmultak; fogynak a nagy legelők.~ ~A szárnyék
 399  3|                    fogynak a nagy legelők.~ ~A szárnyék sövénye mellett,
 400  3|                    subájára dőlve, gunnyaszt a számadó. Jól esik öreg derekának
 401  3|                      Jól esik öreg derekának a pihenés.~ ~Körülötte megfogyatkoztak
 402  3|                    Körülötte megfogyatkoztak a bojtárok. Mindössze ketten
 403  3|                     Mindössze ketten vannak; a többit elkivánta már a háboru.
 404  3|                       a többit elkivánta már a háboru. Kandó Marci maradt
 405  3|                   Kandó Marci maradt itthon, a sánta öreg bojtár, aki csak
 406  3|                    ember; meg Pöszörke Peti, a „virágos” kisbojtár, aki
 407  3|                      virágos” kisbojtár, aki a csikóstanya mindenese, a „
 408  3|                     a csikóstanya mindenese, a „lakos”.~ ~Marci aféle ridegbetyár,
 409  3|                  ridegbetyár, aki itt él-hal a pusztán. A szomszéd vármegyén
 410  3|                    aki itt él-hal a pusztán. A szomszéd vármegyén tul sohasem
 411  3|                    sohasem járt. Olyan, mint a túzok, amely csak a sima
 412  3|                     mint a túzok, amely csak a sima sikságon van odahaza.
 413  3|                      Annyit alszik, amennyit a lován bóbiskolhat. Éjjel
 414  3|                      is folytonosan szortyog a pipája.~ ~A „lakos” fiatal
 415  3|             folytonosan szortyog a pipája.~ ~A „lakos” fiatal legény, aki
 416  3|           katonasoron sem volt. Sok baja van a bajuszahelyével s titkos
 417  3|                  titkos irigységgel akad meg a szeme a társa ostorcsapóformára
 418  3|                 irigységgel akad meg a szeme a társa ostorcsapóformára
 419  3|                    eresztett harcsabajuszán. A kalapja soha sincs bokréta
 420  3|                    sincs bokréta nélkül, még a karikása nyelére is bokrétát
 421  3|                 nyelére is bokrétát kötöget. A vén bojtár „virágos” Petinek
 422  3|                     Petinek csufolgatja. Már a falujában is igy ösmerik.
 423  3|                  falujában is igy ösmerik. Ő a manipuláns, meg a szakács.
 424  3|                 ösmerik. Ő a manipuláns, meg a szakács. A rend az ő gondja;
 425  3|                   manipuláns, meg a szakács. A rend az ő gondja; a tűzre
 426  3|                 szakács. A rend az ő gondja; a tűzre ő vigyáz; annak sohasem
 427  3|                     egész puszta nyugszik, ő a pásztorcsillagot lesi.~ ~
 428  3|          pásztorcsillagot lesi.~ ~Most éppen a szerszámot tisztogatja s
 429  3|                aközben csengő hangon dalolja a kedves nótáját:~ ~„Csikós
 430  3|                    paripám, hej!~ Sarkantyum a lovam oldalába vágom,~ Ugy
 431  3|              oldalába vágom,~ Ugy repülök át a rónaságon.”~ ~Kandó egy
 432  3|                 bajlódik s eközben rug egyet a lába közt sündörgő komondoron.
 433  3|                    közt sündörgő komondoron. A lompos pusztai bakter nagyot
 434  3|                    bakter nagyot vakkan erre a személyeskedésre.~ ~A kölyökbojtár
 435  3|                   erre a személyeskedésre.~ ~A kölyökbojtár hirtelen elhallgat
 436  3|              kölyökbojtár hirtelen elhallgat a nótával s oldalvást sanditva
 437  3|                bundás felé bök. De beléreked a szó, mert valami különös
 438  3|                     különös mozgolódás támad a ménes közt. A szétszórtan
 439  3|               mozgolódás támad a ménes közt. A szétszórtan legelő lovak,
 440  3|                horkant, kirug s ugy kapkodja a fejét, mintha láthatatlan
 441  3|             megfordul és elkezd belevágtatni a világba, minden érthető
 442  3|                   érthető ok nélkül.~ ~Abban a nyomban nekirugaszkodik-megiramlik
 443  3|                   nekirugaszkodik-megiramlik a sok négylábu sárkány és
 444  3|           dübörgéssel rohan tüskön-bokron át a vezetője után.~ ~„Kisértetet
 445  3|                  után.~ ~„Kisértetet látott” a ménes!~ ~Más ez, mint a „
 446  3|                      a ménes!~ ~Más ez, mint a „bogárzás”, amit a kolumbácsi
 447  3|                      mint a „bogárzás”, amit a kolumbácsi légy járása okoz.
 448  3|                 kolumbácsi légy járása okoz. A milliárdnyi kis hóhér elől
 449  3|                  hóhér elől is vakon menekül a jószág; - de most nem rajzik
 450  3|                 jószág; - de most nem rajzik a „féreg”, s a nagy izgalom
 451  3|                      nem rajzik a „féreg”, s a nagy izgalom mégis egyik
 452  3|                    izgalom mégis egyik lóról a másikra ragad. Ugy a patája
 453  3|                   lóról a másikra ragad. Ugy a patája alá kapja a mezőt
 454  3|                       Ugy a patája alá kapja a mezőt valamennyi, hogy meg
 455  3|                       amig szusszal birja.~ ~A csikós ilyenkor mutatja
 456  3|                ilyenkor mutatja meg, hogy ki a legény a lovon. A szökő
 457  3|                mutatja meg, hogy ki a legény a lovon. A szökő ménest el
 458  3|                    hogy ki a legény a lovon. A szökő ménest el kell fogni,
 459  3|                   mielőtt tilosba tévedne.~ ~A számadó ráeszmél a bajra,
 460  3|                tévedne.~ ~A számadó ráeszmél a bajra, göthösen is talpra
 461  3|                     csikós, lóra!~ ~Minthogy a számadó beteges, a lakos
 462  3|                  Minthogy a számadó beteges, a lakos nem sokat kérdezi;
 463  3|                 amely felkantározva csipkedi a gyepet a szárnyék mellett.
 464  3|              felkantározva csipkedi a gyepet a szárnyék mellett. Olyan
 465  3|                szárnyék mellett. Olyan annak a lába, mint a szarvasé; hosszu
 466  3|                     Olyan annak a lába, mint a szarvasé; hosszu a sörénye
 467  3|                      mint a szarvasé; hosszu a sörénye és göndör; hókafeje
 468  3|                    éjjel is világit. Tán még a fecskét is utolérné, ugy
 469  3|                  repül egy kis biztatásra.~ ~A két bojtár egymás nyomában
 470  3|                      egymás nyomában száguld a porfelhőbe burkolt ménes
 471  3|             porfelhőbe burkolt ménes után.~ ~A hóka ugy hasitja a levegőt,
 472  3|                   után.~ ~A hóka ugy hasitja a levegőt, hogy szelet támaszt
 473  3|                    szelet támaszt vele. Leng a sörénye, gyászfátyolként
 474  3|                       gyászfátyolként lobog. A kisbojtár hozzátapad a lovához,
 475  3|                       A kisbojtár hozzátapad a lovához, mintha összenőtt
 476  3|                 mintha összenőtt volna vele. A hóka nekinyujtódzik, mint
 477  3|                    hóka nekinyujtódzik, mint a nyulat üző agár.~ ~Kandó
 478  3|                      pedig ugyancsak kiveszi a lova szusszát.~ ~- Elibé!
 479  3|                       Csak elibé! - biztatja a legényt. A hangja elvész
 480  3|                 elibé! - biztatja a legényt. A hangja elvész ebben a lélekzetfojtó
 481  3|               legényt. A hangja elvész ebben a lélekzetfojtó rohanásban.~ ~
 482  3|                  lélekzetfojtó rohanásban.~ ~A ménes szorosan összetart;
 483  3|                    összetart; egyik sem akar a másiknak engedni. Mind fenn
 484  3|                    engedni. Mind fenn hordja a fejét egyik a másik mögött,
 485  3|                    fenn hordja a fejét egyik a másik mögött, olyan közel
 486  3|                      közel vannak egymáshoz. A csikók zászlósan lengetik
 487  3|                    csikók zászlósan lengetik a farkokat. Aki ezt messziről
 488  3|             messziről nézné, ugy látná, hogy a lábok sem éri a földet,
 489  3|                  látná, hogy a lábok sem éri a földet, csak suhannak felette.~ ~
 490  3|               suhannak felette.~ ~Egyre fogy a távolság a szökő ménes,
 491  3|                        Egyre fogy a távolság a szökő ménes, meg a nyomában
 492  3|                  távolság a szökő ménes, meg a nyomában száguldó csikósok
 493  3|                    száguldó csikósok között. A kisbojtár a maga kezére
 494  3|                 csikósok között. A kisbojtár a maga kezére dolgozik; csak
 495  3|                   maga kezére dolgozik; csak a vezető kancát lesi, annak
 496  3|                     lesi, annak szól most ez a nagy versenyfutás. Csakhogy
 497  3|                  nagy versenyfutás. Csakhogy a kanca lovas nélkül futtat.
 498  3|                  Patája alól szinte kiszökik a föld. A ménes döngeti a
 499  3|                      szinte kiszökik a föld. A ménes döngeti a pusztát.
 500  3|                      a föld. A ménes döngeti a pusztát. De a verseny igy
 501  3|                  ménes döngeti a pusztát. De a verseny igy sem tart sokáig.~ ~-
 502  3|                       Egyszer csak kigyódzik a kieresztett karikás és nagyot
 503  3|                     karikás és nagyot pattan a szökve szökő kanca füle
 504  3|                   változtatni. Élesen fordul a ménes eléje s ezzel a mögötte
 505  3|                 fordul a ménes eléje s ezzel a mögötte rohanók elé kerül.
 506  3|                      rohanók elé kerül. Kész a kavarodás. A lovak összegabalyodnak;
 507  3|                     kerül. Kész a kavarodás. A lovak összegabalyodnak;
 508  3|                   összegabalyodnak; lassudik a futásuk. Mire Kandó odaér,
 509  3|           fujva-prüszkölve kocog összevissza a megzavarodott ménes. Vége
 510  3|                    megzavarodott ménes. Vége a kisértetlátásnak. Ezután
 511  3|                       Ezután már gyerekjáték a csikós többi dolga.~ ~Amikor
 512  3|                 csikós többi dolga.~ ~Amikor a bojtárok visszakerültek,
 513  3|                   visszakerültek, megszólalt a számadó:~ ~- Hallod-e, Kandó,
 514  3|                          Hallod-e, Kandó, ez a kölyök még a nyakadra nő,
 515  3|                       Kandó, ez a kölyök még a nyakadra nő, tultesz rajtad,
 516  3|                  meglásd.~ ~Marcit elfutotta a pulykaméreg; de restelte
 517  3|                       Esmérem, amióta kibujt a tojásból, - dohogta. - Libapásztornak
 518  3|                      ilyen virágos volt. Még a hajában is virágot viselt,
 519  3|                      is virágot viselt, mint a többi lyányok.~ ~A számadó
 520  3|                      mint a többi lyányok.~ ~A számadó kötekedő kedvében
 521  3|                      kötekedő kedvében volt; a kisbojtár pártjára kelt. -
 522  3|                   pártjára kelt. - Fiatalnak a világ, Marci, a virág is,
 523  3|                    Fiatalnak a világ, Marci, a virág is, a lyány is. Neked
 524  3|                    világ, Marci, a virág is, a lyány is. Neked már csak
 525  3|                     lyány is. Neked már csak a bagó való.~ ~A vén bojtár
 526  3|                      már csak a bagó való.~ ~A vén bojtár bozontos szemöldöke
 527  3|                    igaz; de az is igaz, hogy a valamire való csikóst elverni
 528  3|                    csikóst elverni sem lehet a ménes mellől; ez meg örökké
 529  3|                   meg örökké faluzik. Nem ám a templom kedvéért; hanem
 530  3|                 csikós? (Fitymálva huzta fel a vállát.)~ ~A legény sem
 531  3|             Fitymálva huzta fel a vállát.)~ ~A legény sem állhatta tovább
 532  3|                   sokat nyiszorog kend, mint a kódus talyigája. Mit tud
 533  3|                      talyigája. Mit tud kend a templomhoz? Azóta se’ volt
 534  3|                    nem hagyta magát. Ugratta a legényt.~ ~- Tudom én, amit
 535  3|                    tudok, hogy ki hordogatja a Sajtárék Jucikájának petrence-számra
 536  3|                  Jucikájának petrence-számra a virágot, pedig holmi tejfelesszáju
 537  3|                        Peti felpattant, mint a hörcsög.~ ~- Aszondom, ne
 538  3|                  Csiba kölyök! teszed el azt a békanyuzót? - mordult a
 539  3|                      a békanyuzót? - mordult a bicskáját szorongató fiura
 540  3|                   bicskáját szorongató fiura a számadó. Nem folytathatta
 541  3|                    számadó. Nem folytathatta a dorgatóriumot, mert a kutyák
 542  3|           folytathatta a dorgatóriumot, mert a kutyák ugatni kezdtek s
 543  3|                     csikósbojtárt kereste.~ ~A számadó megsejtett valamit. -
 544  3|                   egykettőre magunk maradunk a ménes körül.~ ~Biz’ az csakugyan
 545  3|                 parancsolt. Itt nem lehetett a dolgot huzni-halasztani.~ ~
 546  3|                    arca; büszkén nézte végig a vén bojtárt s a számadó
 547  3|                  nézte végig a vén bojtárt s a számadó elé toppant.~ ~-
 548  3|                      eddigi szolgálatot; meg a hozzám való jóságát; Isten
 549  3|                     bátran.~ ~- Adja kölcsön a lovát; visszahozom estére.
 550  3|                     estére. Belátogatnék még a faluba utoljára.~ ~A számadó
 551  3|                     még a faluba utoljára.~ ~A számadó bólintott. - Bucsuzni
 552  3|                       Isten hirével erigy.~ ~A kisbojtár egyet perdült
 553  3|                   egyet perdült s felpattant a hókára.~ ~Utközben tele
 554  3|                         Utközben tele szedte a markát virággal, mint mindig,
 555  3|                      tilthatja azt meg, hogy a pásztorcsillag éppen a szegény
 556  3|                  hogy a pásztorcsillag éppen a szegény pásztornak ne ragyogjon?
 557  3|                pásztornak ne ragyogjon? S az a csillag, meg minden csillag
 558  3|                     nappal is ott tündöklött a Jucika szemében.~ ~A piactéren
 559  3|              tündöklött a Jucika szemében.~ ~A piactéren mutogatták magokat
 560  3|                 piactéren mutogatták magokat a falu mosolygó virágszálai
 561  3|                tartott. Messziről megösmerte a szive tündérrózsáját, aki
 562  3|                  őneki olyan ingoványos volt a világ. Már odanyujtotta
 563  3|                      világ. Már odanyujtotta a bokrétáját; de el sem kezdhetett
 564  3|                    tudja honnan, ott termett a vén sas és lecsapott közéjök.
 565  3|                 Dániel gazduram ráripakodott a leányára:~ ~- Neked sincs
 566  3|                           ha virág kell, ott a kertünk, mit szorongatod
 567  3|                 kertünk, mit szorongatod ezt a szemetet?... Te meg (itt
 568  3|               lebzsel.~ ~Peti rákvörös lett. A méltatlan vádra ugy megzavarodott,
 569  3|                szólani sem tudott. Majd hogy a föld alá nem sülyedt. Csak
 570  3|                 mégis kitalálta és elsápadt. A szeme könybe borult.~ ~Ennyi
 571  3|                    éjszakája, amilyenről még a gonosz őrület sem álmodhatott.
 572  3|                      őrület sem álmodhatott. A háboruvesztést nyomon követte
 573  3|              százszor ezer évet ér is meg ez a porig alázott, minden nemzeti
 574  3|                     is ott fog égni az arcán a vörös szégyenfolt. Amig
 575  3|                szégyenfolt. Amig magyar lesz a világon, az anyák ezzel
 576  3|               bünösek voltak abban, hogy ezt a sorsot, ezt a bemocskoltatást
 577  3|                       hogy ezt a sorsot, ezt a bemocskoltatást a magyar
 578  3|                sorsot, ezt a bemocskoltatást a magyar történelem nem birta
 579  3|              történelem nem birta elkerülni. A mi történelmünk lapjait
 580  3|          történelmünk lapjait mindaddig csak a hazáért vivott becsületes
 581  3|                      hazátlanok ülhessék itt a magyarság megfeszitésének
 582  3|                    sárba nemzeti lobogónkat! A magyar cimert megcsonkitották,
 583  3|                    meggyalázták! Előrohantak a rég lesbenálló hivatásos
 584  3|                      szivóssággal készültek: a nemzetgyilkosságot.~ ~Az
 585  3|                  mérges gázként surrantak át a nemzeti széthullás repedésein.~ ~
 586  3|                  kezet emeltek mindenre, ami a magyarságnak szent volt:
 587  3|              fertőben tobzódva terjesztették a mételyt.~ ~Vérbe boritották
 588  3|                      szennyel árasztották el a magyar földet.~ ~Raboltak,
 589  3|                   egyenlővé igyekeztek tenni a föld szinével.~ ~Ami magyar
 590  3|                      volt, arra rátiportak s a magok telhetetlen alvilági
 591  3|                 Astarót volt az istenök, nem a keresztre feszitett Jézus.~ ~
 592  3|                 keresztre feszitett Jézus.~ ~A keresztet ők a magyar nemzetnek
 593  3|                      Jézus.~ ~A keresztet ők a magyar nemzetnek szánták.~ ~
 594  3|                  tolakodott.~ ~Degenerált és a saját fajuktól is megvetett
 595  3|                    marcangoltak bennünket.~ ~A vérivás gyönyörüségök volt.
 596  3|                  vérivás gyönyörüségök volt. A magyar élet gyilkos ösztönüknek
 597  3|                      Előbb körülhálózták ezt a nemzetet, mint a pók; azután
 598  3|           körülhálózták ezt a nemzetet, mint a pók; azután kigyóöleléssel
 599  3|                      kalandorok voltak, akik a saját istenöket is megtagadták.~ ~
 600  3|                   világrend” pedig mindennek a megsemmisitését jelentette,
 601  3|                  dicső volt és emlékeztetett a magyar multra, azt pusztulásra
 602  3|                     azt pusztulásra itélték, a féktelen terror minden eszközével.~ ~
 603  3|              elfeledni? Van-e elég mennyköve a magyarok Istenének, hogy
 604  3|              felégessen mindent, ami ezeknek a fertőzötteknek a ragályát
 605  3|                     ezeknek a fertőzötteknek a ragályát terjeszthetné?~ ~
 606  3|                         S hogy tulcsorduljon a pohár, még az ellenséges „
 607  3|                    nem aratott hordát hoztak a nyakunkra, amikor már teljességgel
 608  3|                 ármánnyal játszott bennünket a kezökre a világtörténelem
 609  3|                 játszott bennünket a kezökre a világtörténelem legpéldátlanabb
 610  3|                   Magyarország ledőlt szobra a förtelmek iszapjában, ahova
 611  3|                    azután ránk vetette magát a „hóditó”. Jött, hogy a szélütötte
 612  3|                 magát a „hóditó”. Jött, hogy a szélütötte magyarság tetemén
 613  3|                  pusztitson itt, csupán csak a barbár kártevés brutális
 614  3|                     kellett türnünk mindent. A végképen kimerült, élősdiektől
 615  3|                   amelynek mennydörgő hangja a Kárpátoktól az Adriáig hallatszott
 616  3|                   nem rettentek vissza attól a gyalázattól, hogy a nemzet
 617  3|                    attól a gyalázattól, hogy a nemzet vérét szivó ellenségnek
 618  3|                diszperditáivá sülyedjenek.~ ~A fátyol, amelyet erre a lángoló
 619  3|                       A fátyol, amelyet erre a lángoló szégyenre boritunk,
 620  3|            gyalázatot eltakarja.~ ~Átok erre a sötét emlékre! És áldás,
 621  3|                emlékre! És áldás, ezer áldás a megszabadulás pillanatára,
 622  3|            megszabadulás pillanatára, amikor a rablóhad, az ujjászületett
 623  3|            kipusztitott csonka Hazánknak azt a részét, amelynek a határán
 624  3|             Hazánknak azt a részét, amelynek a határán tilalomfát állit
 625  3|                   tilalomfát állit számunkra a diadalmas világhatalmak
 626  3|                  Milyen öröm volt az, amikor a magyar hadsereg végre a
 627  3|                      a magyar hadsereg végre a fellélegzés boldogságát
 628  3|                letiport magyarságnak.~ ~Ahol a magyar kürt oly hosszu idő
 629  3|                 multán ujra felharsant, ahol a Bocskay-süvegek tolldiszére
 630  3|            Bocskay-süvegek tolldiszére esett a magyar katonákat várók szeme:
 631  3|                 nemzeti reménységünk védőit, a magyar katonákat. Megjelenésök
 632  3|                    magyar városban is, ahová a nemzet sorsának jelképes
 633  3|                 tavaszi verőfényben érkeztek a mieink, március végével.~ ~
 634  3|                bevonulása volt soron és csak a város hivatalos átadása
 635  3|                  átadása után roboghatott be a magyar katonaság vonata
 636  3|                vonata az állomásra.~ ~Amikor a misszió megérkezett, a francia
 637  3|                Amikor a misszió megérkezett, a francia parancsnok jelt
 638  3|                francia parancsnok jelt adott a magyar delegáltnak: „előre
 639  3|              delegáltnak: „előre colonel!”~ ~A magyaré legyen az elsőség.
 640  3|                   rejlett, hogy ahol először a misszió vezetője lépett
 641  3|                   misszió vezetője lépett ki a vasuti kocsiból, őt mindenütt
 642  3|                mindenütt néma csend fogadta. A lelkesedés csak akkor tört
 643  3|                   csak akkor tört ki, amikor a tollas Bocskay-süveg megjelent.
 644  3|                      Tehát: előre colonel! S a magyar vezérkar daliás ezredese
 645  3|                     daliás ezredese leugrott a perronra.~ ~Ebben a pillanatban
 646  3|                 leugrott a perronra.~ ~Ebben a pillanatban együvé dobbant
 647  3|                    Itt vannak!... Itt vannak a magyarok!... Dörgött, zugott
 648  3|                         Az emberek zokogtak. A tömeg előrerohant, mint
 649  3|                      ott simogatta-ölelgette a magyar ezredest. Bocskay-süveges
 650  3|                   virágzáporral hintette meg a mi hadseregünk első fecskéjét,
 651  3|                     hullott rá szakadatlanul a temérdek virág, hogy a francia
 652  3|         szakadatlanul a temérdek virág, hogy a francia parancsnok, lobbanó
 653  3|                  parancsnok, lobbanó vérének a lelkesedésében, nem birt
 654  3|                      virágtengerbe fullad!~ ~A kendők galambszárnyakként
 655  3|                galambszárnyakként libegtek s a mámoros elragadtatás szünetlen
 656  3|                     közt kezdett hömpölyögni a nyüzsgő nép a misszió nyomában.~ ~
 657  3|                    hömpölyögni a nyüzsgő nép a misszió nyomában.~ ~Mindenki
 658  3|                     Mindenki ott akart lenni a város átvételénél; hisz
 659  3|                      csapatok eldefiliroztak a misszió előtt.~ ~Cammogtak
 660  3|                   misszió előtt.~ ~Cammogtak a nehézkes medvebocsok; egyre
 661  3|                távolodtak; s amikor eltüntek a szemhatárról, akkor egyszerre
 662  3|                  akkor egyszerre belenyilalt a fényes levegőbe egy messzezengő
 663  3|               levegőbe egy messzezengő kürt. A közeledő magyar katonaság
 664  3|                      katonaság kürtöse fujta a menetütemet, hogy csakugy
 665  3|                   sem elmondani nem lehet.~ ~A tengernyi nép egy szempillantás
 666  3|                    lángját.~ ~Megint lengtek a kendők, mint megannyi nyugtalanul
 667  3|             nyugtalanul repeső angyalszárny. A határtalan öröm a lelkek
 668  3|              angyalszárny. A határtalan öröm a lelkek csodálatos harmoniáját
 669  3|                  harmoniáját zenditette meg. A részeg kábulat indulatszavai
 670  3|                      ott jönnek!... azok már a mieink!... az Isten hozta
 671  3|             barátjává vált mindenki. Sietett a sok reménykedő boldog magyar
 672  3|                     reménykedő boldog magyar a magyar katonák elé.~ ~Ott
 673  3|                  volt az öreg Sajtár Dani is a feleségével, meg a lányával,
 674  3|                   Dani is a feleségével, meg a lányával, akinek a halványságát
 675  3|                       meg a lányával, akinek a halványságát még ez a mai
 676  3|                 akinek a halványságát még ez a mai nagy öröm sem birta
 677  3|                   Olyan volt szegényke, mint a hervadó virág: - mint a
 678  3|                      a hervadó virág: - mint a beteg kis madár, amelynek
 679  3|                     hangja s csak búsan nézi a neki szomoru világot.~ ~
 680  3|                     azért is hozták ide erre a nagy napra; had éledjen,
 681  3|                     valamit, ami megmozgassa a szivét, a vérét, s amitől
 682  3|                    ami megmozgassa a szivét, a vérét, s amitől meggyógyuljon.
 683  3|                meggyógyuljon. Egyre keresték a bajára az orvosságot; de
 684  3|                     elmulik lassankint, mint a lemenő nap.~ ~Most aztán
 685  3|                     ümmögött-hümmögött, hogy a megindulását ugyahogy leplezze.~ ~-
 686  3|                      miközben egyik karjával a feleségét, a másikkal a
 687  3|                  egyik karjával a feleségét, a másikkal a leányát szorongatta,
 688  3|                      a feleségét, a másikkal a leányát szorongatta, hogy
 689  3|                  látott is, nem is; - de nem a portól, sem azért, mintha
 690  3|                      mintha rossz lett volna a szeme, hanem valami egyébért.~ ~
 691  3|                     hanem valami egyébért.~ ~A zugás, éljenzés olyan volt,
 692  3|                    éljenzés olyan volt, hogy a magyar vezérkari ezredes
 693  3|                  ezredes nem győzte csóválni a fejét. Hisz igy lehetetlen
 694  3|                 egyszerre-ledobbanást, ahogy a mieink diszmenetben jöttek,
 695  3|                   nézz» fejtartással, bátran a szemébe nézve az antant-missziónak,
 696  3|               keresztül az egész világnak.~ ~A francia ezredes, a misszió
 697  3|               világnak.~ ~A francia ezredes, a misszió parancsnoka, merev
 698  3|                       merev állásban fogadta a tisztelgést és kitört belőle:
 699  3|                 szoknyás skóttiszt odahajolt a magyar alezredeshez és csendesen
 700  3|                   mint azok! - és legyintett a kezével «azok» felé, akik
 701  3|                   felé, akik már elmentek.~ ~A magyarok pedig csak lépdeltek
 702  3|                   Dani önkéntelenül.~ ~Abban a nyomban éppen «álljt» vezényelt
 703  3|                      éppen «álljt» vezényelt a százados. Előttök, szemtől-szembe
 704  3|             szemtől-szembe velök, dobbant le a század eleje. Akkor már
 705  3|                      század eleje. Akkor már a fehérnép szeme is ráesett
 706  3|                    fehérnép szeme is ráesett a században valakire. Mindhárman
 707  3|                      Péter őrmester úr, tele a melle érdemrenddel, amelyet
 708  3|                  melle érdemrenddel, amelyet a harctereken, ki tudja hol
 709  3|                   virágos volt, mint mindig. A bokrétás Bocskay-süveg egy
 710  3|                    egy kicsit féloldalt volt a szemére huzva.~ ~Jucika
 711  3|                     kiszakadni készült volna a szive.~ ~Már nem volt halavány,
 712  3|                  halavány, hanem piros, mint a pünkösdi rózsa. Visszatért
 713  3|                    az ereje s ugy kirántotta a karját az apjáéból, hogy
 714  3|                     karját az apjáéból, hogy a kemény ember csak elképedve
 715  3|                    volt rest, magához ölelte a leányt, aki ugy körülfonta,
 716  3|                     aki ugy körülfonta, mint a repkény és gügyögött-pittyegett,
 717  3|                     Sajtár Dánielben meghült a vér.~ ~- Ezt az egész világ
 718  3|                      hiába járta érte annyit a templomot Jucika; - most
 719  3|              tudhattunk meg róla, annak volt a betege a leányunk. Ládd-e,
 720  3|                    róla, annak volt a betege a leányunk. Ládd-e, milyen
 721  3|                  megemberelte magát. Kihuzta a derekát. Ő is odalépett
 722  3|                    nyomatékkal és vont egyet a vállán. Ezzel egy csapásra
 723  3|                      intézett mindent.~ ~*~ ~A kürt megint felharsant.
 724  3|               felharsant. Indulást vezényelt a százados.~ ~Jucika most
 725  3|                  édes anyja keblén folytatta a megenyhitő, gyógyitó, boldogságos
 726  3|              gyógyitó, boldogságos sirást.~ ~A század ütemesen, feszesen
 727  3|                       Magnifique’ - mormolta a misszió parancsnoka.~ ~A
 728  3|                     a misszió parancsnoka.~ ~A skót tiszt megint odahajolt
 729  3|                  skót tiszt megint odahajolt a magyar «colonelhez» és lelkesen
 730  3|                     de szép babája van annak a pörgebajuszu őrmesternek!...~ ~
 731  3|               pörgebajuszu őrmesternek!...~ ~A század kürtje, meg a katonákat
 732  3|                         A század kürtje, meg a katonákat kisérő néptömeg
 733  3|              elcsendesedett minden.~ ~De azt a kürtöt most is halljuk.~ ~
 734  3|                     amig Magyarország megint a régi nem lesz.~ ~ ~ ~
 735  3|                MÁSODVIRÁGZÁS.~ ~Vacsora után a kis diák szépen köszönt
 736  3|                      kis diák szépen köszönt a mamájának, meg a tanár úrnak,
 737  3|                     köszönt a mamájának, meg a tanár úrnak, azután a nénjébe
 738  3|                    meg a tanár úrnak, azután a nénjébe kapaszkodva, elment
 739  3|                kapaszkodva, elment aludni.~ ~A tanár úr, mint az utóbbi
 740  3|                     rendesen, egyedül maradt a nyilt verandán a fiucska
 741  3|                      maradt a nyilt verandán a fiucska anyjával, özvegy
 742  3|                    Csendes nyári este volt s a falusi nyaraló környékére
 743  3|                      környékére már ráborult a kezdődő éjszaka homálya.~ ~
 744  3|                    közepén álló ernyős lámpa a fehér abrosz fölé csalogatta
 745  3|                abrosz fölé csalogatta azokat a kis csodaszörnyeket, amelyek
 746  3|                     láthatatlanul bujnak meg a bokrokon, a füvek közt,
 747  3|         láthatatlanul bujnak meg a bokrokon, a füvek közt, a növényzet
 748  3|                      bokrokon, a füvek közt, a növényzet rejtett zugaiban,
 749  3|              észrevétlenül sürögnek-forognak a homályban; finoman érintik
 750  3|                zeg-zugos kalandozásuk közben a szabadban ácsorgó, álmodozó
 751  3|              világosság támad, oda özönlenek a fényre, a sötétségbe nyilaló
 752  3|                      oda özönlenek a fényre, a sötétségbe nyilaló sugárzástól
 753  3|                     eltünő két testvér felé. A leány is éppen abban a percben
 754  3|                       A leány is éppen abban a percben fordult vissza,
 755  3|                     kis sötét jelenség, akit a nyári nap alaposan leégetett.
 756  3|                   hogy nem sok hasznát veszi a napernyőnek.~ ~Csak két,
 757  3|                      világitott rajta. Ahhoz a világossághoz már másforma
 758  3|                     mint aminőket az éjszaka a kert bokrai közül a lámpafény
 759  3|                  éjszaka a kert bokrai közül a lámpafény felé vándoroltatott.~ ~
 760  3|             lámpafény felé vándoroltatott.~ ~A tanár úr nagyot szippantott
 761  3|                  tanár úr nagyot szippantott a szivarjából, amelynek felhős
 762  3|                    az arcát azalatt, amig ez a kis összenézés történt.
 763  3|                      iránt érdeklődött ebben a pillanatban; de azért a
 764  3|                      a pillanatban; de azért a szeme rá-rávillant a tanárra
 765  3|                   azért a szeme rá-rávillant a tanárra is, aki ezt megérezte,
 766  3|                     árulta el, hogy tudja.~ ~A tanár úr még nagyon fiatal
 767  3|                fiatal ember volt, jóval alul a harmincon. Egy kicsit feszes,
 768  3|                 komoly nyugodtságának, amely a bensejében is jellemezte.
 769  3|                     kezdve, amióta idekerült a házhoz, aminek már majdnem
 770  3|                  hónapja volt.~ ~Ugy történt a dolog, hogy Lacika megbukott
 771  3|                 dolog, hogy Lacika megbukott a harmadik gimnáziumi osztály
 772  3|               korrepetitort kerestek melléje a nagy vakációra. Mindjárt
 773  3|                  ajánlotta is az igazgató úr a legjobbat, akit ösmert,
 774  3|                      legjobbat, akit ösmert, a saját unokaöccsét, Vadai
 775  3|   viszontszolgálataképpen volt hajlandó erre a «szivességre». Tehát az
 776  3|                 pedig fizetett tanitó. Ámbár a legkisebb különös igénye
 777  3|                     itt hálára számithatott. A gyerekkel ugy tudott bánni,
 778  3|             gyerekkel ugy tudott bánni, hogy a pajkos kis lurkó már az
 779  3|                     kezes báránnyá változott a keze közt. Villásné mindjárt
 780  3|                 mennyire ragaszkodik magához a fiam.~ ~Vadai mosolygott.
 781  3|                    Hisz’ örülni illett ennek a dicséretnek.~ ~- Lacika
 782  3|                   szólott, - csak tudni kell a nyelvén. Én szeretem és
 783  3|                    de meleg hangon tette ezt a nyilatkozatot. A fiucska
 784  3|                   tette ezt a nyilatkozatot. A fiucska mamáját végkép megnyerte
 785  3|                    jobban összemelegedtek.~ ~A tanár mindenhez értett.
 786  3|                      nevelgette» mellékesen, a Lacika tünődőszemü nénjét.
 787  3|                 Minthogy egyetlen férfi volt a háznál, ez még külön is
 788  3|                     Erős határozottság áradt a lényéből, amit akkor lehetett
 789  3|                  mindig idekint vacsoráltak, a gyermekek visszavonulása
 790  3|                    láthatta őket; éppen csak a beszélgetésök válhatott
 791  3|                      bizalmassá, ha akarták. A bizalmasság nem is a témáikban
 792  3|                akarták. A bizalmasság nem is a témáikban volt, hanem inkább
 793  3|                    hanem inkább abban, ahogy a gondolataikat kicserélték.
 794  3|                      maradjanak kettesben és a tanár beszéljen.~ ~- Különös, -
 795  3|                    az ösmeretségök elején, - a hangjában van valami;...
 796  3|                      van valami;... szeretem a hangját... és azután - igazán
 797  3|                      tanult ember. Élvezetes a társasága.~ ~A kis szörnyfigurák,
 798  3|                     Élvezetes a társasága.~ ~A kis szörnyfigurák, mindenféle
 799  3|              alkalommal jelentkeztek s akkor a tanár sorra vette őket és
 800  3|                  hogyan él; ugy szőtte egybe a sorsukat, mintha regényhősök
 801  3|                    csupa nagyszerü világharc a magok létéért; sokkal küzdelmesebb
 802  3|                   Csudás történeteket mesélt a rovarvilág alsóbbrendünek
 803  3|                  változatosságot mutat, mint a felsőbbrendü zoológia, hisz’
 804  3|                szivósságban meg sem közeliti a rovart. Már csak magában
 805  3|          tulajdonképen három külön élete van a fejlődés három szakaszában,
 806  3|                   életsorozatot jelent, mint a minőt a gerinceset élnek.
 807  3|           életsorozatot jelent, mint a minőt a gerinceset élnek. Milyen
 808  3|                   rettentő végzet ott, ahova a petéit lerakja. S micsoda
 809  3|                    micsoda művészi árnyalata a barna és szürke szinnek
 810  3|                      és vonalakkal, még ezen a teljesen jelentéktelen külsejü
 811  3|                    kalandoron is; hát még ha a szinek és zománcok tobzódó
 812  3|                    zománcok tobzódó pompáját a nappaliakon: a vanessákon,
 813  3|                      pompáját a nappaliakon: a vanessákon, az apaturákon,
 814  3|                   vanessákon, az apaturákon, a satyrusokon, a papiliókon,
 815  3|                   apaturákon, a satyrusokon, a papiliókon, meg az esti
 816  3|                milyen remekül pikkelyezettek a kis gyöngyházas arginniszok,
 817  3|                     milyen tüzesen aranyosak a chrisophanusok; milyen vérbemártott
 818  3|          chrisophanusok; milyen vérbemártott a sárga euchloëk legszebbjeinek
 819  3|                      euchloëk legszebbjeinek a szárnyahegye; és mind a
 820  3|                      a szárnyahegye; és mind a többi száz meg ezer, mennyire
 821  3|                    érdekes, mennyire pompázó a maga nemében; hogy mit tudnak
 822  3|                     nemében; hogy mit tudnak a bombyxok, mint mesterszövők;
 823  3|                     Mindannyiszor, ahányszor a tanár uj meg uj világok
 824  3|                      páfrányerdőkbe, amelyek a fekete gyémántot, a kőszenet
 825  3|                  amelyek a fekete gyémántot, a kőszenet termelik a föld
 826  3|               gyémántot, a kőszenet termelik a föld méhében, hol meg a
 827  3|                      a föld méhében, hol meg a csillagok félelmes távolságába,
 828  3|                   félelmes távolságába, ahol a «Mira ceti», a «cet csudája»,
 829  3|             távolságába, ahol a «Mira ceti», a «cet csudája», nyolchónaponként
 830  3|            magányában is sokáig hallotta még a tanár hangját s ismételgette
 831  3|                      Már annyit foglalkozott a tanárral, hogy akkor is
 832  3|                     is eszébe jutott, amikor a tükre előtt rendezgette
 833  3|                  habfehér meztelen vállával, a saját havas keble láttára
 834  3|                  láttára elpirulva, minthogy a tanár járt az eszében!...
 835  3|                     üde, hamvas arca égett s a szeme csillogott; - és a
 836  3|                     a szeme csillogott; - és a karja megmozdult egy vágyó
 837  3|                     Szebb, sokkal szebb volt a leányánál; maga a viruló,
 838  3|                 szebb volt a leányánál; maga a viruló, illatosan zamatos
 839  3|                nélkül szomjazta az életet... A közelségében pedig itt volt
 840  3|                    volt most egy férfi, akin a fia ugy csüggött már, mintha
 841  3|                  csüggött már, mintha nem is a tanitója, hanem az apja
 842  3|                   hogy ő is csak olyan, mint a többi mind, aki egy valamirevaló
 843  3|                      nem. Ez hallgat; és még a szemével sem mond olyat,
 844  3|                szemével sem mond olyat, amit a vére sugallana neki.~ ~Villásné
 845  3|                    kellett következnie annak a pillanatnak, amikor titkos
 846  3|                 vallomással könnyitett magán a lelke legmélyén. Szerelmes
 847  3|                   volna, akik közül az egyik a másiknak gyónik. És ettől
 848  3|                   kezdve még jobban szerette a tanár hangját s még boldogabb
 849  3|               boldogabb volt, ha látta, hogy a fia mennyire csügg rajta.~ ~
 850  3|                   következtek ezután, amikor a szép asszony még szebb akart
 851  3|               fegyverének minden hatalmával, a szépsége és asszonyisága
 852  3|                    varázslatával vette körül a paradicsomi Ádámot, akinek
 853  3|                   paradicsomi Ádámot, akinek a számára már készen tartotta
 854  3|                      is megérezzen, aminőket a meggyorsult szivdobogás
 855  3|                   valamit: - már tudta, hogy a tanár nem az, aki volt;
 856  3|                       akkor is rajta felejti a tekintetét; és mintha ott
 857  3|             tölthetnek együtt; mindjárt vége a nyárnak; kezdődik az iskolai
 858  3|                     elmulik minden.~ ~Amikor a két gyermek után bezárult
 859  3|                    két gyermek után bezárult a veranda üvegajtaja, még
 860  3|            üvegajtaja, még egy darabig nézte a fehér abroszra hulló kis
 861  3|                     kezdje, hogy bírja szóra a tanárt, hogy öntsön belé
 862  3|              véletlenül lecsúsztatta magáról a rajta volt könnyü japán
 863  3|                 selymén keresztül világitott a karja fehérsége; kinyujtotta
 864  3|                 karja fehérsége; kinyujtotta a kezét és megérintette a
 865  3|                      a kezét és megérintette a tanárt.~ ~- Barátom, - kezdte
 866  3|                tanárt.~ ~- Barátom, - kezdte a homlokáig elpirulva, - én
 867  3|                       kitalálom, hogy nyomja a szivét valami; felhatalmazom
 868  3|                     meg nekem mindent.~ ~Ugy a szivére tolult a vér, hogy
 869  3|                         Ugy a szivére tolult a vér, hogy nem birta folytatni.~ ~
 870  3|                 megbizonyosodott arról, hogy a döntő perc itt van. A tanár,
 871  3|                   hogy a döntő perc itt van. A tanár, aki eddig még soha
 872  3|                  pillanatra sem vesztette el a teljes önuralmát, ettől
 873  3|                      teljes önuralmát, ettől a nagy igérettől egyszerre
 874  3|              igérettől egyszerre megszédült. A varázslat, amely mindig
 875  3|                    és nem engedte, hogy akár a szivét, akár a fejét valami
 876  3|                     hogy akár a szivét, akár a fejét valami megzavarja,
 877  3|             megzavarja, megszünt. Megragadta a feléje nyujtott puha kezet
 878  3|                 drága jóságos nagyasszonyom, a bátoritása a világ legboldogabb
 879  3|                  nagyasszonyom, a bátoritása a világ legboldogabb emberévé
 880  3|                     megvallom, hogy szeretem a leányát és hogy ő is szeret
 881  3|              Villásné elsápadt. Forgott vele a világ. Elrántotta a kezét
 882  3|                     vele a világ. Elrántotta a kezét és rászoritotta a
 883  3|                      a kezét és rászoritotta a szivére. Pár pillanatig
 884  3|                     robogna vele vissza ezen a két hónapon, oda, ahol azelőtt
 885  3|                     ösmerte.~ ~Lassan emelte a szemét a fiatalemberre.~ ~
 886  3|                       Lassan emelte a szemét a fiatalemberre.~ ~Azt fürkészte
 887  3|               fiatalemberre.~ ~Azt fürkészte a lelkével, hogy sejti-e a
 888  3|                     a lelkével, hogy sejti-e a tanár, ami itt most történt.~ ~
 889  3|                  hogy vak, - teljesen vak.~ ~A kisleányára gondolt. Az
 890  3|                    szerelmes. Szerelmes ebbe a nagyszerü emberbe... Aztán
 891  3|                   nagyszerü emberbe... Aztán a fia jutott eszébe. Soha
 892  3|                    Soha többet nem bukik meg a fiu, ha ez az ember bekerül
 893  3|                       ha ez az ember bekerül a családba.~ ~Csak magára
 894  3|                   Bólintott és engedte, hogy a fiatalember ugy csókoljon
 895  3|                   csókoljon neki kezet, mint a leendő anyósának.~ ~ ~ ~
 896  3|                         Juliska-mama megjött a vidékről, ahova öreg férje
 897  3|                   ahonnan Juliska-mama addig a világért sem költözött volna
 898  3|                     költözött volna el, amig a minden mamák legnagyobb
 899  3|                  gondja nyomta. Amikor ettől a gondtól megszabadult, nagyot
 900  3|                      vágyának, hogy most már a magokéban éljenek, szerényen
 901  3|                 úszva tejben-vajban, élvezve a szabad levegőt, meg a teljes
 902  3|                élvezve a szabad levegőt, meg a teljes függetlenséget.~ ~
 903  3|                    akkorra már ugy megszokta a falusi magányt, meg a független
 904  3|              megszokta a falusi magányt, meg a független gazdálkodással
 905  3|                     látogatott el Budapestre a leányához, meg a kis unokáihoz; -
 906  3|                  Budapestre a leányához, meg a kis unokáihoz; - no meg
 907  3|                      kis unokáihoz; - no meg a vejéhez is.~ ~A veje érdekes
 908  3|                       no meg a vejéhez is.~ ~A veje érdekes ember volt.
 909  3|                       Író, neves író, akinek a dicséretét sok alkalma volt
 910  3|                    alkalma volt hallani, ami a hiuságának és anyósi büszkeségének
 911  3|                   kedvesnek találta, hogy ez a serdülő poétácska minden
 912  3|                   anyai bátoritására vágyott a munkájában. Annyira megszokta
 913  3|                  Annyira megszokta ezt, hogy a magáévá tette a fiu minden
 914  3|                    ezt, hogy a magáévá tette a fiu minden ügyét-baját;
 915  3|               szorongott vele első könyvének a megjelenésekor, hogy lesz-e
 916  3|                    kész lett volna kikaparni a szemét annak, aki az ő Dezsőkéjét
 917  3|                      kritizálta meg őelőtte. A leányát is azért adta hozzá -
 918  3|                  boldog volt, amikor Évikét, a leányát, ennek a nagyszerü
 919  3|                     Évikét, a leányát, ennek a nagyszerü embernek adta.
 920  3|                  adta. Ugy képzelte, hogy ez a legszerencsésebb házasság
 921  3|               legszerencsésebb házasság lesz a világon. Pedig nem volt
 922  3|                    csak megérezte, és amikor a dologban nagyon óvatosan
 923  3|                     bizonyosodott róla, hogy a sejtelme, a titkos ösztöne,
 924  3|         bizonyosodott róla, hogy a sejtelme, a titkos ösztöne, nem csalta
 925  3|        Tulajdonképpen igen kevés alapja volt a feltevésének, de ami volt,
 926  3|                   annál hitelesebbnek látta. A leánya leveleiben nem talált
 927  3|               Tévedtem, gondolta boldogan és a világért sem árulta volna
 928  3|                 járt-kelt menyecske-lányával a városban; járta a boltokat;
 929  3|         menyecske-lányával a városban; járta a boltokat; meglátogatta a
 930  3|                     a boltokat; meglátogatta a régi ösmerősök egyikét-másikát;
 931  3|               szinházban, moziban; megnézték a képtárakat, - és Juliska-mama
 932  3|                     az, hogy Juliska-mamának a Dezső hiánya csak a negyedik
 933  3|          Juliska-mamának a Dezső hiánya csak a negyedik vagy ötödik napon
 934  3|                alaposan megfigyeljen mindent a fiatal házasok körül. És
 935  3|                     restelkedve kérdezte meg a leányát:~ ~- Mondd, Éva,
 936  3|                      Mit csinál egész nap?~ ~A fiatal asszony vállat vont. -
 937  3|                   nézd, mama, milyen szép ez a lilabársony; vehetnél belőle
 938  3|                    maradt és egyedül engedte a leányát valami zsúrra. Amikor
 939  3|                    Éva elment, bekopogtatott a vejéhez, aki jókedvüen fogadta.~ ~-
 940  3|                   egy kitünő novellatémám és a hősnőmet rólad akarom festeni;
 941  3|                   arcán gödröcskék támadtak; a szeme élénken csillogott.
 942  3|                  veled; tudod, hogy mennyire a szivemen van a sorsotok.
 943  3|                      mennyire a szivemen van a sorsotok. Én láttam, hogy
 944  3|                     szőke hajába, belenézett a szemébe; megsimogatta az
 945  3|                     megsimogatta az arcát.~ ~A fiatalember folyvást mosolygott;
 946  3|                      folyvást mosolygott; de a mosoly hovatovább elhalt
 947  3|                   hogy van valami igazad; de a dolog nem veszedelmes; ne
 948  3|                   odaült szorosan melléje és a kezét simogatva kérte:~ ~-
 949  3|                  tőled; hisz’ inkább vagy te a fiam, mint a vőm, talán
 950  3|                  inkább vagy te a fiam, mint a vőm, talán még nem felejtetted
 951  3|                    elfeledni, - lelkendezett a férfi; - de ha ugy van,
 952  3|                   asszony fájdalmasan nézett a férfira. Belemélyedt az
 953  3|                Belemélyedt az arcába, mintha a gondolatát akarná ellesni.~ ~-
 954  3|                fitymálva biggyesztette félre a száját.~ ~- Igen, igen,
 955  3|                    Az asszony hallgatott; de a nézése tele volt kérdéssel.~ ~-
 956  3|                      csak - te lehetnél ezen a világon.~ ~- Én?! - kiáltotta
 957  3|           megrettenve és hevesen huzódott el a veje nagy közelségéből.~ ~-
 958  3|                  édes Juliska-mama; - kezdte a férfi szelidebben. - Neked
 959  3|              rosszabb, félreértené. Hagyd te a mi dolgunkat; majd elintézzük
 960  3|              feltámadt izgatottságával.~ ~De a férfi nem olyan volt, mint
 961  3|                      voltál te nekem valaha. A nemtőm voltál; az őrzőangyalom
 962  3|                érzett; s aki megajándékozott a legodaadóbb érdeklődésével.
 963  3|                   érdeklődésével. Aki bennem a lelket tartotta; - aki édes
 964  3|                     addig, amig meg nem jött a diadalmas hangom. A te lelkeden
 965  3|                     jött a diadalmas hangom. A te lelkeden keresztül kezdtem
 966  3|               kezdtem látni, érteni, érezni; a te szived bontogatta ki
 967  3|                      te szived bontogatta ki a szárnyamat; és - mit tagadjam? -
 968  3|             szárnyamat; és - mit tagadjam? - a te szépséged ejtett meg
 969  3|                  szerelemre. Te voltál nekem a legszebb a világon. Te voltál
 970  3|                      voltál nekem a legszebb a világon. Te voltál nekem
 971  3|                mindent. Minden jutalmam csak a te tetszésed volt. Emlékezzél
 972  3|                    mikor tebenned veszett el a szemem világa! - És te ezt
 973  3|                    semhogy azt eláruljam. De a lelkemet elébed tettem folytonosan.
 974  3|       elveszithetnélek valahogyan, akkor azt a gondolatot sugta az Isten,
 975  3|                 Isten, hogy kérjem meg tőled a leányodat, aki olyan nagyon
 976  3|                nagyon hasonlitott már hozzád a külsejével, hogy azt reméltem:
 977  3|                     hogy azt reméltem: hátha a lelkével is hasonlitani
 978  3|                 lelkével is hasonlitani fog. A leányodban akartalak imádni
 979  3|                   akartalak imádni téged. És a leányodtól vágytam megkapni
 980  3|                  amit csak te birhattál adni a lelkemnek. A te nagy megértésedet
 981  3|                  birhattál adni a lelkemnek. A te nagy megértésedet reméltem,
 982  3|             megértésedet reméltem, őtőle is. A te érdeklődésedet: az én
 983  3|                       az én másik szerelmem, a munkám iránt. Tehetek én
 984  3|                     más, mint te vagy?! hogy a szépsége a tied; de a lelkedből
 985  3|                    te vagy?! hogy a szépsége a tied; de a lelkedből nem
 986  3|                   hogy a szépsége a tied; de a lelkedből nem örökölt mást,
 987  3|             lelkedből nem örökölt mást, mint a tisztaságot? Mink nem valók
 988  3|                     az én titkos szerelmemet a lelkemmel, ahogy eddig is,
 989  3|                   sohasem mondta nekem, mint a te leányod; „csak nem olvashatom
 990  3|                   törődöm vele, elszakadt az a fonál, amely a lelkünket
 991  3|                  elszakadt az a fonál, amely a lelkünket összekötötte.
 992  3|                   lelkünket összekötötte. Én a feleségemnek nem vagyok
 993  3|                    megszerzem neki. Szeretem a két kis bubámat, az aranyosokat;
 994  3|                 bubámat, az aranyosokat; sőt a feleségemet is szeretem; -
 995  3|                     szólt közbe az asszony s a kezét a férfi szájára tapasztotta.
 996  3|                   közbe az asszony s a kezét a férfi szájára tapasztotta.
 997  3|                  Hallgass!...~ ~És lesütötte a szemét, mintha most szólott
 998  3|                      nálánál; tőle ugyan még a mézeshetekben sem hallott
 999  3|         mézeshetekben sem hallott olyat, ami a szivét megdobogtatta, a
1000  3|                      a szivét megdobogtatta, a vérét felforralhatta volna.~ ~*~ ~