Rész

  1  2|                a poetika licencia; sőt ezt egészen mellőznöd kell,
  2  2|           küzdelmeket. Meg sem éreztük ezt, olyan magától értetendő
  3  2|           ugyan a rátermettségével, de ezt vadóc mivoltából édes gyümölcsöt
  4  2|                lelki emlőnk is volt.~ ~Ezt a magyar földet művelte
  5  2|          egyetlen asszony volt az, aki ezt elbírta és áldott szelídségével
  6  2|               érdeklődést keltettek!~ ~Ezt a pályázatot az »Ország-Világ«
  7  2|             Nincs ellenséged.~ ~(Ha én ezt magamról ma is elmondhatnám!)~ ~*~ ~
  8  3|               lengetik a farkokat. Aki ezt messziről nézné, ugy látná,
  9  3|          toppant.~ ~- Számadó uram, én ezt már alig vártam. Köszönöm
 10  3|               kertünk, mit szorongatod ezt a szemetet?... Te meg (itt
 11  3|             bünösek voltak abban, hogy ezt a sorsot, ezt a bemocskoltatást
 12  3|              abban, hogy ezt a sorsot, ezt a bemocskoltatást a magyar
 13  3|        posztója.~ ~Előbb körülhálózták ezt a nemzetet, mint a pók;
 14  3|           minden eszközével.~ ~Lehet-e ezt valaha elfeledni? Van-e
 15  3|       meggyullad s elhamvad; nincs ami ezt az égő gyalázatot eltakarja.~ ~
 16  3|               áldották az Istent, hogy ezt megérhették.~ ~Az égigzengő
 17  3|              hogy csakugy harsogott.~ ~Ezt mindenki megértette.~ ~Ami
 18  3|           Dánielben meghült a vér.~ ~- Ezt az egész világ látja, gondolta
 19  3|         rá-rávillant a tanárra is, aki ezt megérezte, csak nem árulta
 20  3|           Villásné mindjárt észrevette ezt és nem is állhatta meg szó
 21  3|          arccal, de meleg hangon tette ezt a nyilatkozatot. A fiucska
 22  3|                férfiakkal érintkezett. Ezt meg kellett látnia az olyan
 23  3|               lassanként ugy megszokta ezt, hogy már várta az estét;
 24  3|             nyomban megéhezik, s ahogy ezt akarva, nem akarva, mutatja,
 25  3|          munkájában. Annyira megszokta ezt, hogy a magáévá tette a
 26  3|          világon. Pedig nem volt az.~ ~Ezt az olyan élesszemü és titkos
 27  3|               a szemem világa! - És te ezt csak olyan bambaságnak láttad,
 28  3|             elhagynálak, Juliska-mama; ezt az egyet pedig el nem birnám. -
 29  3|        összeállitani. Nagy ösmeretsége ezt megkönnyitette. Tizfelé
 30  3|                 hogy elmehessek innen? Ezt akartam kérni akkor is,
 31  3|      Átszellemült arccal kiáltott fel: ezt irigylem legjobban!...~ ~
 32  3|            sziklarepedés erezetébe. Én ezt letépem, gondoltam és elviszem -
 33  3|                  Hallja-e, ebadta, hát ezt hogy csinálta?!~ ~- Régen
 34  3|                nyerte meg a szivét. De ezt János ur nem tartotta olyan
 35  3|                hogy velem vitatkozzál? Ezt nem szoktam meg.~ ~- Nem
 36  3|              nyilt szemével.~ ~- És ti ezt nem mondtátok nekem?~ ~-
 37  3|       könnyebben felpattanhasson róla. Ezt a vallatás gyanuperével
 38  3|            azon törtem a fejemet, hogy ezt a célomat hogy érjem el.~ ~
 39  3|     parancsolni: - Hallod-e Gáspár, ma ezt végzed, meg azt végzed;
 40  3|                No, akkor megvettem itt ezt a belsőséget, amelyen csak
 41  3|    megkaphatnád, aki hozna a házhoz! - Ezt az áldozatot nem kivánhatod
 42  3|          közben végre megjött a szava, ezt kérdezte szokatlan szelidséggel:~ ~-
 43  3|   gyalogszerrel a templomig juthatott. Ezt pedig igy is, ugy is sokalta
 44  3|                asszony?!...~ ~Folyvást ezt forgatta a fejében, amig
 45  3|               abban kegyeletlenség, ha ezt elárulom. Talán még jól
 46  3|               okos asszony volt, tudta ezt. Nem érezte magát az ilyesmik
 47  3|                 és előbb-utóbb elveszi ezt a világszép férfibolonditót,
 48  3|           semmi sem. Te nem ösmerheted ezt az asszonyt. A te ajkadon
 49  3|             kérdeztem, hogy ösmerték-e ezt a kis Szabó Lajost?~ ~Nem,
 50  3|                ha még ugy titkolják is ezt az egyformaság kedvéért.
 51  3|       elméjének legkifejlettebb része. Ezt az édesanyjától örökölte,
 52  3|               az a hajszalagom s akkor ezt is tudnám. Nekem például
 53  3|              Ime, mily egyszerü; és én ezt a telefonszámot már sohasem
 54  3|             verni, érti? Téged pedig - ezt már a juhásznak mondta -
 55  3|                róla, hogy hozzámegyek. Ezt csak bizza rám.~ ~Több sem
 56  3|          hangon. - Maga ehhez nem ért; ezt én jobban tudom. Maga parancsoljon
 57  3|                nem szegi meg a szavát. Ezt az asszonyt nem lehet büntetlenül
 58  3|               Alaposan megszeliditette ezt a bölényt.~ ~Még az úr is
 59  3|                 Tudja, nem ismerem még ezt a kis puskát, - mondta bájos
 60  3|              tapsolt. - Brávó! Jaj, ha ezt apa látta volna!~ ~Egy elmaradt
 61  3|            fiatalember megértette.~ ~- Ezt a galambját kérem, Gida
 62  3|                 meg a földemen nő. Aki ezt a tudományt nem hozza magával,
 63  3|            furcsa rajtakapás miatt; de ezt a nagyobb baját elfelejtette
 64  3|               az arcához dörzsölgette. Ezt megismételte néhányszor;
 65  3|                 amikor ráeszmélt, hogy ezt a hajnali sötétséget mi
 66  3|               megállott, ugy hallgatta ezt egy darabig; tanakodott
 67  3|             agyába az a gondolat, hogy ezt a beteg ludat ő most megkaphatja,
 68  3|               jól látna, akkor is csak ezt látná. Forog vele a világ.
 69  3|          szándékom megváltoztatását.~ ~Ezt különben, ahogy ösmerlek,
 70  3|                 Büszkébb vagy, semhogy ezt a hiuságodon ejtett halálos
 71  3|       miköztünk mindennek.~ ~Élőszóval ezt mink nem intézhetnők el,
 72  3|           folyondárként. Igy rendelték ezt a magasabb hatalmak, akik
 73  3|           Isten bocsásd! - azt is, aki ezt a nyomorult életet utálatossá
 74  3|            párjok visszacsókolja őket. Ezt már igazán nem lehet jogok
 75  3|                    Már régóta ösmertük ezt a vén agyarast. De sohasem
 76  3|              az egyről nem is szóltam; ezt - megbocsássatok - magamnak
 77  3|           vigyázni! Lefelé tart!...~ ~(Ezt a kiabálást hallottam én;
 78  3|      gyalogolni az erdőn keresztül. De ezt az utat nagyon ritkán tette
 79  3|                állhatta, hogy legalább ezt selyemből ne csináltassa,
 80  3|                még ki lehetett találni ezt a szót: Határ...~ ~Idáig
 81  3|      csudálkozó arcot vágott.~ ~- Lám, ezt is kitalálta. Maga csak
 82  3|              ravaszul adta, hogy ő meg ezt nem érti.~ ~- Hát hogy?! -
 83  3|              meresztve.~ ~Menyus éppen ezt nem akarta egészen nyiltan
 84  3|                Balról ki a szomszédom, ezt mondja meg.~ ~- Ejnye, mit
 85  3|                mert már ugy is késő; - ezt a két gyereket ásó-kapa
 86  3|              tapogatódznom illett.~ ~- Ezt alaposan megcselekedte kend.~ ~-
 87  3|                róla. És mégis mindenki ezt a fogatot nézte, amikor
 88  3|                      Már régen megunta ezt is és elment volna haza,
 89  3|            patikabeli társaságra. - Ha ezt látnák! Bizonyos, hogy a
 90  3|          amikor a katasztrófa történt. Ezt sem Korondy, sem a kocsisa
 91  3|              pajtásai.~ ~- De jó, hogy ezt nem látták, - gondolta.~ ~
 92  3|        asszonyt. Hagyjon neki békét!~ ~Ezt olyan nyomatékosan szuszogta
 93  3|                addig nem szólhat neki. Ezt megértette.~ ~Halkan káromkodott
 94  3| leghátborzongatóbbja, a farkasüvöltés. Ezt a kisérteties, hosszasan
 95  3|              az ott dolgozók számára s ezt tejüveges ajtó választotta
 96  3|             őrizte együtt valamennyit. Ezt maga bizonyosan tudja.~ ~
 97  3|               az indulata.~ ~- És maga ezt megtette?!... Lesben állott?!...
 98  3|            hogy semmi sincs bennök; de ezt nem türhetem!...~ ~A férfi
 99  3|                borulnia!... De hagyjuk ezt. Ne csináljunk jelenetet.
100  3|            abba. Itt van, fogja, vigye ezt a dobozt. A doktorral majd
101  3|               Ez nagyon is hamar volt. Ezt a tempót én aligha fogom