Rész

  1  2|            időszaka is, amikor egy asszony tartotta bennem a lelket.~ ~
  2  2|      egyetlenegy igazán nekem való asszony a világon.~ ~Mindenki más
  3  2|           bennem.~ ~Ez az egyetlen asszony volt az, aki ezt elbírta
  4  3|            jelentéktelenségébe. Az asszony refrainje minderre ez volt:
  5  3|  következtek ezután, amikor a szép asszony még szebb akart lenni és
  6  3|       szebb akart lenni és az örök asszony örök fegyverének minden
  7  3|           sokáig csókolta, hogy az asszony egészen elgyengült bele.~ ~
  8  3|       csinál egész nap?~ ~A fiatal asszony vállat vont. - Azt hiszem,
  9  3|            törődjél te ezzel.~ ~Az asszony odaült szorosan melléje
 10  3|            is arról beszélni.~ ~Az asszony fájdalmasan nézett a férfira.
 11  3|       hallani, Juliska-mama?!~ ~Az asszony hallgatott; de a nézése
 12  3|                Én?! - kiáltotta az asszony megrettenve és hevesen huzódott
 13  3|          Megőrültél? - kérdezte az asszony, alig birva hirtelen feltámadt
 14  3|            Dezső! - szólt közbe az asszony s a kezét a férfi szájára
 15  3| megkönnyebbült.~ ~*~ ~Amikor a két asszony este magára maradt, azt
 16  3|         mindenütt s mindig várták. Asszony volt mindenütt. Nőtársaság
 17  3|           menjünk ma?!...~ ~A gazd’asszony bejött s kis ezüst tálcán
 18  3|          volna, csak a vallásos jó asszony az esztendő felét átbőjtölte
 19  3|       azóta az a szegény áldott jó asszony?!...~ ~Folyvást ezt forgatta
 20  3|       erdőben.~ ~S a szegény beteg asszony ezalatt csak vívódik orvosság
 21  3|             amikor az az áldott jó asszony összetett kézzel bizonykodott
 22  3|            ragyás vénleány, - vagy asszony volt az istenadta; tele
 23  3|          felesége, aki nagyon okos asszony volt, tudta ezt. Nem érezte
 24  3|          csillaga.~ ~Elvált fiatal asszony volt. Az első uráról senki
 25  3|        érzés az ilyen drága simuló asszony ölelése, akiről tudjuk,
 26  3|        birok lemondani. Mert ilyen asszony nincs több a világon és
 27  3|           áldott, drága szép és jó asszony maga volt a kirobbanó vulkán.
 28  3|        szép nagy kertnek, amely az asszony egyetlen ambiciója volt;
 29  3|           a magyarázatát várta. Az asszony kacagott. Maga sem tehetett
 30  3|          tudniillik nagyon erélyes asszony, mondta fanyar mosollyal,
 31  3|        incifinci kis feleségét. Az asszony ott volt a vasárnapi rapporton
 32  3|           Csend! Elég legyen!~ ~Az asszony ijedten fogta be a száját.~ ~
 33  3|       hajlott a jó szóra. - Melyik asszony birná ki én mellettem? -
 34  3|            sárga kanca, amelyen az asszony is bátran lovagolhat...
 35  3|               No de ilyet! micsoda asszony lesz ez!~ ~Szörnyen tetszett
 36  3|        kell előljárni, - mondta az asszony, azzal a bizonyos határozottsággal. -
 37  3|              Miért ne? - mondta az asszony olyan hangon, mint aki meg
 38  3|     elkezdte volna ölelgetni.~ ~Az asszony nem engedte.~ ~- Ma nem.
 39  3|        rosszul esett neki, hogy az asszony nem vacsorázott őnélküle.
 40  3|      Vadult az ellenállástól.~ ~Az asszony élesen csengő hangon utasitotta
 41  3|           az ostromot.~ ~Másnap az asszony ugy köszöntötte, amikor
 42  3|    névnaphoz.~ ~Most az egyszer az asszony nevetett. Tetszett neki
 43  3|          hogy: hála Istennek!~ ~Az asszony megölelte, megcsókolta.~ ~-
 44  3|            csendes, szótalan, idős asszony, akinek mindig jóságos mosoly
 45  3|          akkor felmordult:~ ~- Na, asszony, én már megyek! Bagiéknál
 46  3|       Ezzel indult is kifelé.~ ~Az asszony a dunna alól kivánt neki ’
 47  3|   várhatnak engem - mormolja.~ ~Az asszony éppen kilép a házból. Csudálkozik:~ ~-
 48  3|            igazat megmondani.~ ~Az asszony vállat von, nem kérdezi
 49  3|            megint a meg nem értett asszony!» pedig ez a sokszor kifigurázott
 50  3|          ez a sokszor kifigurázott asszony van, - és a tisztelt férj
 51  3|          ugyan, de aki mellett az «asszony» átlagos önállóságát reménylik,
 52  3|          ember vagy, képzeld el az asszony érzését, akit ölelnek, a
 53  3|          voltál; de neked másfajta asszony lett volna való. Valaki,
 54  3|    kujtorgók elnevezték.~ ~Márinkó asszony az ura ócska ködmönét foltozgatta
 55  3|           az irányban, amelynek az asszony nekifordult.~ ~- Jön ám,
 56  3|      cserepes ágasfához.~ ~Márinkó asszony ugy felpattant a lócáról,
 57  3|          két üveg finom borral, az asszony meg a poharakkal, már ott
 58  3|        arra én vigyázok.~ ~Márinkó asszony nagyot vihogott, a csárdás
 59  3|       dünnyögte a csárdás, Márinkó asszony pedig minden bevezetés nélkül
 60  3|      poharakat s hozzad!~ ~Márinkó asszony engedelmeskedett.~ ~Nem
 61  3|                                EGY ASSZONY HAZASIET.~ ~A «Bangola»
 62  3|      valami másnak; például a szép asszony szemének, vagy egy jó vadászatnak,
 63  3|            bankár úr felesége, Lea asszony. Aki meg nem puhult a remek
 64  3|           lehet - jegyezte meg Lea asszony és feltette a lorgnonját,
 65  3|          magárahagyja. A nagyságos asszony is ugy rákapott már a vadászatra,
 66  3|           kirándulásain.~ ~*~ ~Lea asszony délután elindult a Bangola
 67  3|    lépésnyire - megállottak.~ ~Lea asszony azt mondta Keszegnek:~ ~-
 68  3|           ideges, tiltaná...~ ~Lea asszony bólintott és mosolygott.
 69  3|           volna.~ ~Amint a surranó asszony tovább és tovább haladt,
 70  3|       egymás karjába szakadtak, az asszony fejéről lecsúszott a zöld
 71  3|             Borzasztó, - kezdte az asszony, - huszonnégy óránk van
 72  3|         gyöngéden simogatta meg az asszony fejét.~ ~- Ne tréfálj; vigy
 73  3|        birt többet szóhoz jutni az asszony. Mire - sokára - magához
 74  3|        egyébbel sem törődött.~ ~Az asszony a lélekzetét visszafojtva
 75  3|       visszhangzott a Bangolán. Az asszony látta, hogy rogyik össze
 76  3|            sietnek a lövésre.~ ~Az asszony megrezzent, felugrott. Hamarosan
 77  3|           Csak a szél - susogta az asszony fázósan.~ ~Azután még jobban
 78  3|      békességben élt, mert az a jó asszony minden cselédi munkát elvégzett
 79  3|           az erdőket. De amikor az asszony kidőlt mellőle, olyan keserüség
 80  3|            dolgok nehezét, amig az asszony a falut járta s hol itt
 81  3|          összefagyok odakint.~ ~Az asszony nemhogy sajnálta volna;
 82  3|      asszonyhoz és ki. Meg hogy az asszony hová jár, mikor kerül haza.~ ~
 83  3|            ott találta Kerezsit az asszony mellett, amikor véletlenül
 84  3|      csudát akarna? - pattogott az asszony - jön, mert kend rákapatta,
 85  3|         kezdjen beszélni a nyelves asszony. Ő a világért sem folytatta
 86  3|             mint valami tekintetes asszony; aki találkozik vele, köszön
 87  3|         haza siet!~ ~Már megint az asszony jár az eszében; meg a segédjegyző...
 88  3|           az udvari szoba, ahol az asszony alszik.~ ~A kerülő az ajtóban
 89  3|         tárult fel és belibbent az asszony.~ ~Egy pillanat alatt megtelt
 90  3|       ünnepies! - szólott közbe az asszony megdöbbenve és beleereszkedett
 91  3|        egykedvü komolysággal.~ ~Az asszony összerezzent. Fel akart
 92  3|           és feltünés nélkül.~ ~Az asszony indulatosan készült valamit
 93  3|     Megőrült?... - lelkendezett az asszony kinosan; - miféle levelekről
 94  3|        maga bizonyosan tudja.~ ~Az asszony elsáppadt. Torkából a számum
 95  3|            lett, - vágott közbe az asszony suttogó kiáltással, - hogy
 96  3|         vágytam; a diadalát élvező asszony akartam lenni, akit maga
 97  3|            maga negyven éves remek asszony lesz, akkor engem két év
 98  3|          Lacikának? - riadozott az asszony.~ ~- Csak az, hogy a hétéves
 99  3|        megelőzni. Azután kitört az asszony:~ ~- A fiamat akarja elvenni
100  3|    Megrendülve nézte, hallgatta az asszony kétségbeesett elszántságát.
101  3|         kell intézni mindent.~ ~Az asszony felugrott. Tágra nyilt szemmel