Rész

 1  3|             Pöszörke Péter őrmester úr, tele a melle érdemrenddel,
 2  3|            elment aludni.~ ~A tanár úr, mint az utóbbi időkben
 3  3|           elvakultan.~ ~Vadai tanár úr sebtében vetett egy oldalpillantást
 4  3|           vándoroltatott.~ ~A tanár úr nagyot szippantott a szivarjából,
 5  3|           el, hogy tudja.~ ~A tanár úr még nagyon fiatal ember
 6  3|            ajánlotta is az igazgató úr a legjobbat, akit ösmert,
 7  3|        Tehát az első perctől kezdve úr volt, nem pedig fizetett
 8  3|           lett. Mint tetőtől talpig úr, vállalta a konzekvenciákat
 9  3|            tudta, hogy a méltóságos úr pontban háromnegyed háromkor
10  3|      gazdáját kényeztesse, hozta az úr könnyü nyári kabátját, amelybe
11  3|         szerencsére meghalt az öreg úr, és igy a fia, János, (minden
12  3|   közvetetlen elődei. Ez is telivér úr volt ugyan, de hagyományos
13  3|           sem moccant többet. János úr elmehetett akármerre. Hanem
14  3|             az orrát, amelyet János úr alig birt tőle megmenteni.
15  3|            napsugaras élet.~ ~János úr kezdett lassankint belenyugodni
16  3|           föld az áldást...~ ~János úr felmarkolt egy csomó friss
17  3|    legmagasabb férfinál. Maga János úr sem látszott ki közülök.~ ~
18  3|             nyeregbe pattant. János úr elképedve kiáltott fel a
19  3|           ül rajta - dörmögte János úr, nem birva a csodálkozásával.
20  3|            rá - mordult egyet János úr, miközben azt gondolta:
21  3|          ebédre az uraságnál. János úr eleinte az apósa kedvéért
22  3|        hanem mások is, akiket János úr felváltva invitálgatott
23  3|       tavasz is, és ahányszor János úr tapogatózni próbált a hölgyeknél,
24  3|            maradt, megszólalt János úr.~ ~- Erzsikém, ma megkérték
25  3|             rá, hogy hiába.~ ~János úr heves mozdulattal kapta
26  3| Dengelegi-féle határozottság. János úr érezte, hogy ez ellen nincsen
27  3|             ha nem szereti.~ ~János úr feléje fordult s meglepetten
28  3|            már határoztunk.~ ~János úr ugy elkezdett kacagni, hogy
29  3|           leányom? - kérdezte János úr a leányát, nem minden csipősség
30  3|  hajthatatlan akarat lakik.~ ~János úr odáig volt.~ ~- Nézze meg
31  3|           leánya egyszerre.~ ~János úr nem tudta, melyikre meredezzen
32  3|          fél! - szörnyüködött János úr félig bosszusan, félig tréfásan.~ ~-
33  3|             amelyen a régi gazda az úr. Fogy a magyar a magyar
34  3|                                  AZ ÚR.~ ~Körtvélyesy Sándor negyvenötéves
35  3|            róla másképen, csak: «az úr». Ebben benne volt minden,
36  3|            vérbeborult szemével „az úr” mellett, mint álmos majom.~ ~
37  3|              mint álmos majom.~ ~Az úr ott volt az etetésnél; ott
38  3|             panaszos fél sietett az úr elé, aki jó időben a szabad
39  3|         annak szük lett a világ. Az úr ugy ellátta a baját, hogy
40  3|             is ut, - mehetett. - Az úr még felmondást sem kivánt.~ ~
41  3|      agyonütött az uram, tekintetes úr, kérem; nem birom a karomat
42  3|             fogta be a száját.~ ~Az úr a juhász felé fordult. Ez
43  3|             egyszer agyonütni.~ ~Az úr magába nyelt egy csendes
44  3|              Az a biztatás, hogy az úr maga veri meg az ok nélkül
45  3|           már, mit jelent az, ha az úr ver meg valakit.~ ~Az egész
46  3|      egyenesen a pusztára és ott az úr azzal kezdte az udvarlást,
47  3|      megtörtént az a csuda, hogy az úr hajnalban - először életében -
48  3|            magának - tiltakozott az úr.~ ~De Kamilla nem engedelmeskedett.~ ~-
49  3|            meg akarok tanulni.~ ~Az úr kacagott.~ ~- No de ilyet!
50  3|           parancsolok idebent.~ ~Az úr kacagott. Igy ővele még
51  3|      magával az urát is. A plébános úr ugy meglepődött ezen, hogy
52  3|            pördül meg maga körül az úr simogatásától.~ ~- Ezentul
53  3|           jobban, - jegyezte meg az úr, megint csak kacagva.~ ~-
54  3|             akkor hivom magát.~ ~Az úr olyan mulatságosnak tartotta
55  3|           meg is akarja tenni.~ ~Az úr nem mert tiltakozni. Attól
56  3|        asztalon, érintetlenül.~ ~Az úr elképedt. - Mi az, édesem?
57  3|          Őrültség! - pattant fel az úr; de nyomban odasietett a
58  3|              Haragszom magára.~ ~Az úr borzasztóan restelkedett.
59  3|      ijesztő határozottsággal.~ ~Az úr megriadt. - Kitelik tőle,
60  3|    emlitette a tegnapi esetet.~ ~Az úr is hallgatott. De feltette
61  3|           már az, kedves uram.~ ~Az úr erre a szóra nyelt egyet.~ ~
62  3|             ezt a bölényt.~ ~Még az úr is kacagott. Még pedig őszintén,
63  3|            értesz, - mondta neki az úr.~ ~Amikor mindenki elment,
64  3|      Adhatja a reggelit, felkelt az úr.~ ~ ~ ~
65  3|            öccse, Gábor.»~ ~Az öreg úr megüzente a gyerekkel, hogy
66  3|           hires? - kérdezte az öreg úr, meglehetősen bizalmatlanul.~ ~
67  3|             vadászláznak.~ ~Az öreg úr eközben tempósan készülődött.
68  3|                csattant fel az öreg úr, - hogy én külön vadászom.
69  3|            vadhordozónak.~ ~Az öreg úr a vadőrrel balra indult,
70  3|             mellé ugrott.~ ~Az öreg úr felhuzta a szemöldökét.~ ~-
71  3|              Hát, tisztelt «művész» úr, majd meglássuk. A kitartása,
72  3|            volt tudniillik a bankár úr felesége, Lea asszony. Aki
73  3|             De olyankor a Dornstein úr fővadőre, aki már régi ember
74  3|         kérem alázattal, a kapitány úr területe, nem a miénk. Bajcsy
75  3|        megyénél, ahol azután holtig úr lehetne.~ ~Mert az tetszett
76  3|         fogatot nézte, amikor Tamás úr ült a bakon.~ ~Hajtani,
77  3|          ritkán kellett neki; ez az úr dolga volt. De egy igen
78  3|           ösmerte azt. Amikor Tamás úr azt parancsolta: húzd le!
79  3|          jobbra fog fordulni, Tamás úr meg balra.~ ~- Szorritsd! -
80  3|             a csudát? - kérdezte az úr meglepetve.~ ~- A nagyságos
81  3|         meglepetve.~ ~- A nagyságos úr nem tudja? Van neki egy