Rész

 1  2|          Kisfaludy-Társaságot. Nagyon  az, hogy Petőfi-Társaság
 2  3|         vagyok az alföldi rónán,~ Van  cserényem, szép pej paripám,
 3  3|      Libapásztornak indult; annak hát  is lett vón. Akkor is ilyen
 4  3|               dicséretnek.~ ~- Lacika  fiu, - szólott, - csak tudni
 5  3|    emberösmeret iskoláját.~ ~Minthogy  időben mindig idekint vacsoráltak,
 6  3|            aki jókedvüen fogadta.~ ~- , hogy jössz, mamácska; van
 7  3|           Csak kenyérkeresője vagyok.  ura vagyok. Amit szeme-szája
 8  3|             ugy is volt. Hisz az édes  ura vagy husz évvel volt
 9  3|      következetesen Magára gondoltam.  lenne most oda bekopogni,
10  3|               mint a mesében. Most de  volna, ha mesélne nekem,
11  3|             hozzá, mindenkihez. Olyan  erre emlékezni és nem csalódni
12  3|               Előbb átengedte magát a  érzésének. Most nem akart
13  3|              valamit, azt most nagyon  volna elmondani; az ő ügye
14  3|           lehetne; veszedelmes; - nem  a tüzzel játszani. Kedves
15  3|      szemöldöke alatt; és éppen olyan  lovas volt, mint akiktől
16  3|           következett több ajándéka a  Istennek. Egyik esztendő
17  3|              volt elégedve, hogy nagy  érzésében  akart gyujtani.
18  3|               haragudjál, édes lelkem  uram; nem akarunk mi titkolózni;
19  3|            őnélküle is elvégzi vele a  Isten.~ ~Bizonyos, hogy
20  3|          milyenek ezek a mi uraink! A  Isten a tenyerén hordja
21  3|          szabta kötelességeink. Meg a  Isten, aki velünk volt.~ ~
22  3|             szivéig hatottak. Az apja  jelt látott ebben és még
23  3|           ahogy magok kezdték. Nagyon  példát adott apámuram. Én
24  3|               templomba sohasem járt.  ürügye is volt erre abban,
25  3|           lett volna, csak a vallásos  asszony az esztendő felét
26  3|             azóta az a szegény áldott  asszony?!...~ ~Folyvást
27  3|           eszébe, amikor az az áldott  asszony összetett kézzel
28  3|           valamikor egy nagyon kedves  barátom, akinek csak a keresztnevét
29  3|             hinnéd, fiam, milyen fene  érzés az ilyen drága simuló
30  3|              olyan nagyon, hogy annak  vége sehogy sem lehetett.~ ~
31  3|         szelid, áldott, drága szép és  asszony maga volt a kirobbanó
32  3|          egyszerre csudát tett vele a  Isten.~ ~Minden csunyasága
33  3|       büntetéseket is.~ ~Minden játék  volt a két kisebbiknek,
34  3|         menykő csak ugy csapkodott. A  Isten nagyon haragudott.
35  3|               hogy elképzelte szelid,  urát rablóvezérnek, aki
36  3|      elcsudálkozva nézhettem a szelid  fiura, akiről csak ugy sugárzott
37  3|      telivér-csikónak a sarkantyuzás.  messziről kiabált vissza: -
38  3|            fél sietett az úr elé, aki  időben a szabad ég alatt,
39  3|             barátai, de nem hajlott a  szóra. - Melyik asszony
40  3|            Csendesen lépni sem tudok.  kedvemben is káromkodom.
41  3|            egyéb is; az elevensége, a  gazdaasszony hire, az igénytelensége,
42  3|           mire ez a nagy felfordulás?  volt ez igy eddig.~ ~- Nem
43  3|               igy eddig.~ ~- Nem lesz  ezután, - vágott közbe a
44  3|               tetszik; azután, ha nem  lesz, visszacsinálunk mindent.~ ~-
45  3|               különben elromolhatik a  ebéd.~ ~Az ur csak kacagott.~ ~-
46  3|               volt neki a puszta.~ ~-  példával kell előljárni, -
47  3|                megcsókolta.~ ~- Édes,  uram, - mondta neki szerelmesen.~ ~
48  3| belekapcsolódott a másik, a harmadik;  hosszu vonalon huzódtak
49  3|               a vizekre. Akkor minden  volna, mert balra hagyva
50  3|          virágos érzés fakadhat. Te a  férj voltál, aki már kényelemszeretetből
51  3|              az öreg remetével.~ ~Már  ideje tartott a hajtás,
52  3|       haragitsa meg a legényeket. Nem  ezekkel összerugni. Különben
53  3|          vagyok az alföldi rónán, van  cserényem, van pejparipám,
54  3|           magába az üveg bort.~ ~- Ez  volt - mondta szeliden és
55  3|         vadászház. Egyiktől a másikig  egy órát kellett gyalogolni
56  3|            asszony szemének, vagy egy  vadászatnak, vagy tudja
57  3|            Budapestre, minthogy ilyen  hangulatban nagyon alkalmas
58  3|       közlésekre. A feleségének pedig  mulatást kivánt arra a rövid
59  3|               értette?... Otthon lesz  borocska, meg szivaaar!...~ ~
60  3|          kicsit, mondván, hogy itt is  lesz, legalább senki sem
61  3|              volnánk, - adta vissza a  szót János gazda, néminemü
62  3|               nyafogott a minap, hogy  lenne a mi Bözsinknek a
63  3|               neki lovat; szép lovat,  lovat, amilyennek mindig
64  3|           patikabeli pajtásai.~ ~- De , hogy ezt nem látták, -
65  3|            békességben élt, mert az a  asszony minden cselédi munkát
66  3|      gondolattal látta szivesen, hogy  élete lesz majd mellette.
67  3|          Minden eszébe jutott. A régi  csendes élete is az első
68  3|           szaglásuk kitünő. De a szél ; tudniillik az erdő felől
69  3|               előbb szoktatja magát a  reménységhez. Meggyőződik,
70  3|         farkas ma vissza nem jön ide.  messzire megáll, ráles egy
71  3|               szoba az illatával.~ ~-  estét, barátom, miért hivatott? -
72  3|          hajszálon mulott már? - Maga  apa, jókereső, szorgalmas
73  3|                De a doktor, az áldott  doktor, az ott virrasztott
74  3|       elkárhozom is! Ó, Istenem, édes  Istenem! Édes kis Lacikám!~ ~
75  3|               árnyékos folyosó nagyon  hely volt ilyen sziesztázásra.
76  3|            odáig voltak. Tudták, hogy  étvágyam van. Agyonkérdeztek.
77  3|           kereshetnek, akkor csak egy  «hivogatóra» van szükség
78  3|     fajtájokbeli madarakat, amelyek a  hivogató kétségbeesett csippangatásainak,
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License