Rész

 1  2|     aggodalom, hogy ugyan ki fia, mi fia lehet a hálótársunk.
 2  2|           a finánc megfogott.~ ~- Mi van azokban az üvegekben? -
 3  3|      multat álmodtatja velünk s a mi ezer esztendőkről regél.~ ~
 4  3|           szép kérésem volna.~ ~- Mi legyen az fiam? beszélj
 5  3| történelem nem birta elkerülni. A mi történelmünk lapjait mindaddig
 6  3|      virágzáporral hintette meg a mi hadseregünk első fecskéjét,
 7  3|        orvosságot; de nem tudták, mi leli; csak azt látták, hogy
 8  3|      kérdezte magamagát: istenem, mi történt én velem? El kellett
 9  3|          közönyösen szólt róla. - Mi ez? - kérdezte magamagát
10  3|     elgondolkodva ismételgette: - mi ez? Azután hozzátette: nem
11  3|      volna el, hogy tulajdonképen mi hozta most ide. Az első
12  3|           félreértené. Hagyd te a mi dolgunkat; majd elintézzük
13  3|       mert nem is sejtetted, hogy mi van bennem. És én inkább
14  3|        mégis tudnia kellett, hogy mi történik a Haza boldogitása
15  3|     kenyér alakjában. Tudja Maga, mi az itt: egy egész kenyér?! -
16  3|      agancs! de furcsa... mondja, mi ez itt?~ ~Egy mufflon-szarv
17  3|            mintha nem is sejtené, mi lappang a hirtelen változás
18  3|     Erzsike.~ ~- Ugyan-ugyan, hát mi van abban! Ferkó meg Erzsike
19  3|       lelkem jó uram; nem akarunk mi titkolózni; nem is akarunk
20  3|         hogy lám, milyenek ezek a mi uraink! A jó Isten a tenyerén
21  3|  ránthassák többet alólam! Ezek a mi földesuraink meg, ha rosszul
22  3|     mindenét dobra verték. Tudom, mi folyik itt, ebben az országban.
23  3|           azon az öt holdon már a mi verejtékünk pótolta az esőt.~ ~
24  3|           esőt.~ ~Igy kezdődött a mi gyönyörü életünk, édes fiam.
25  3|            ebben nincsen hiba. De mi lesz a gazdasággal, ha az
26  3|        nagy ágyuja.~ ~- Hát akkor mi történik, ha az a - jövendőbelid(!)
27  3|       hogy alig lehetett meglátni mi az: bokor-e, kő-e, ledöntött
28  3|          ledöntött fatörzs-e vagy mi egyéb.~ ~Nagy Sándor cifrát
29  3|        Feri mennyire megszédült a mi távoli rokonunk szépségétől,
30  3|        hengerbuckát hányhatott.~ ~Mi tagadás, biz’ ez gyalázatos
31  3|        mindenről, hogy ki vagyok, mi vagyok, mit végeztem, mit
32  3|        tudok, miféle állásom van; mi a véleményem a házasságról
33  3|       véleményem a házasságról és mi a véleményem ő róla.~ ~-
34  3|      farkasalma. És igy tovább. - Mi leli önt?~ ~Megrezzenve
35  3|      kérdezték volna: hát ezekkel mi történt? Egészen mások,
36  3|      megölelek, az jajgat.~ ~De - mi tagadás - a szépnem sem
37  3|      szépség, akinek tudja Isten, mi mindenen járhatna még a
38  3| érintetlenül.~ ~Az úr elképedt. - Mi az, édesem? az Istenért,
39  3|   szedátus komoly vizslám; tudom, mi a különbség.~ ~Nyírő megemelte
40  3|                Eladja? Megveszem! Mi az ára?~ ~- Egy galamb az
41  3|           vagy még azt sem tudja, mi fán terem a kettő. Mindjárt
42  3|        Gáti Simon. - Brávó! - Hát mi a «coracias garrula»? mondja
43  3|             Mit tetszett lőni?... mi ez?~ ~Gáti tele volt meghatározhatatlan
44  3|           Hogy hozzánk kerülhess? Mi volt erre olyan nagy okod,
45  3|        többi madarat sem ösmered? Mi?!~ ~- Nem én’ kérem alássan...
46  3|         Mondd meg, ebadta kölyke, mi az «upupa epops»?~ ~- Büdösbanka! -
47  3|          ezt a hajnali sötétséget mi teszi még vakabbá. Köd volt,
48  3|      ismétlődik, hogy a leányokat mi minden dobja, viszi, csalja,
49  3|           szükségem; mire vágyom, mi riaszt el, mi aggaszt, mit
50  3|        mire vágyom, mi riaszt el, mi aggaszt, mit nem birhatok
51  3|           is figyeltem, füleltem: mi lehet az? - amikor a hegyoldalon
52  3|     tudtam beszélni.~ ~- Ki lőtt? mi történt? - kérdeztem tőle.
53  3| csoportosultunk.~ ~- Te lőttél? - mi történt? - faggattuk.~ ~-
54  3|         csárdás, forduljatok már! mi az istencsudáját futtok
55  3|     vadászatnak, vagy tudja isten mi egyébnek. Akit meg sem mert
56  3|        Keszeg, ki lövöldözi ott a mi bikánkat? - kérdezte Félix
57  3|         is kérdezte Menyust, hogy mi járatban van erre.~ ~- Idejövék
58  3|     alkalmasint a fiát szeretné a mi sorsunkra juttatni, ha nem
59  3|          a nagy közelségre, nem a mi Bözsinket környékezi. Nagyot
60  3|          a minap, hogy jó lenne a mi Bözsinknek a maga fia. Talán
61  3|           olyan szinjózan maradt. Mi volt az őneki!...~ ~Már
62  3|     puskáját kezdi emlegetni.~ ~- Mi a csudát? - kérdezte az
63  3|          ez akar itt valamit.~ ~- Mi a csudát akarna? - pattogott
64  3|         őneki ahhoz sincsen köze. Mi köze neki akármihez is?
65  3|     farkasok még nem tudják, hogy mi van itt a számukra... Vigyázat!
66  3|            Tudni lehet, hogy most mi következik... A farkas körül
67  3|                  ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET...~ ~- Kéretem
68  3|  megvilágitott székbe. - Halljuk, mi az? Miről van szó?~ ~Rövidrenyirt,
69  3|       tölti a hetedik évét...~ ~- Mi köze ehhez Lacikának? -
70  3|   elképzel ilyen retteneteset?... Mi az, hogy maga apja neki,
71  3|           nyultam az ételhez.~ ~- Mi bajod? Miért nem eszel? -
72  3|           városi kertek felé.~ ~A mi nagy veteményes kertünk
73  3|           célra éppen elég volt a mi nagy kertünk is. Ha valamelyik
74  3|         dörrenést az udvar felől. Mi volt ez?!...~ ~Lelkendezve
75  3|           mellett és vár rám.~ ~- Mi volt az? - kérdezem tőle
76  3|        volt «hivogatóm».~ ~- Hol? mi? - dadogtam.~ ~- Egy pár