Rész

 1  2|             azért is pályázom! Még van  egy éjszakám...~ ~Leültem
 2  2|                 Különös súlyt vetettem , hogy félre ne értsen és
 3  2|              szépségeit.~ ~A lelkünket  kell nevelni erre a meglátásra.~ ~
 4  2|       átszellemít, lenyűgöz; előkészít , hogy magával ragadhasson.~ ~
 5  3|                oldalvást sanditva szól  Kandóra: - de szép hangja
 6  3|            hova köszönjön. Ugy hullott  szakadatlanul a temérdek
 7  3|           szivét valami; felhatalmazom , hogy legyen bizalommal;
 8  3|             ennyi jóság igazán kötelez , hogy egy pillanatatig se’
 9  3|          őszintén.~ ~- Emlékezzél csak , ki voltál te nekem valaha.
10  3|             tetszésed volt. Emlékezzél , Juliska-mama, hányszor
11  3|                nem tudom, nem gondolok , nem kivánom, nem törődöm
12  3|          böngészte végig. Ilyenkor ért  a legjobban. A politikát
13  3|               Erzsébet”-ről nem ösmert . Ha Bözsit irt volna, akkor
14  3|           hazakerült, szivósan vetette  magát arra a törekvésre,
15  3|           messze földön megnehezteltek  és nem siettek vele meleg
16  3|   nádvesszőjével végigvágott rajta. De  is szoktatta az engedelmességre.
17  3|                 hogy nagy  érzésében  akart gyujtani. A zsebéhez
18  3|               tessék előjönni, - szólt  a legény - mert akkor nem
19  3|                   Nohát akkor gyujtson  - mordult egyet János úr,
20  3|        hivatalos jellegü dolgok vártak . Levelek innen-onnan; meghivás
21  3|       megmondta. Pedig figyelmeztettem , hogy hiába.~ ~János úr
22  3|           kedvemre való. Szép jövő vár . Ez a házasság máris annyi
23  3|             kis kezét gyöngéden, tette  az ura vállára.~ ~- Én!...
24  3|              vele, - és én borultam le , mintha az anyám ölébe hajtottam
25  3|             ami elég ritkán történt, -  sem nézett a képre. Elment
26  3|           látta, hogy minden figyelmét  kellett irányitania, mert
27  3|      megeshetik, hogy vissza sem talál . ’Iszen az sem lenne éppen
28  3|               Nagyszerü tehetsége volt , hogy mindenkit megnyerjen.
29  3| szerencsétlennek. Különben is meg volt  a módja és a rátermettsége,
30  3|            mondta -, ha nekem volna is  erőm, amint hogy nincs,
31  3|     megállottak előtte és nem tiportak . Kutba ugrott, amikor kevés
32  3|            régen.~ ~Keresztet vetettem .~ ~Éreztem, hogy megbocsátott
33  3|              lágy, dallamos. Nem értem , hogy folytassam az analizálásomat,
34  3|               volt kétsége abban, hogy  is akad és hogy elhozza
35  3|                pártaviselés sorsa várt .~ ~Pedig rég megérdemelt
36  3|           menyecskéjének. Majd ügyelek , hogy baj ne legyen. Tetőled
37  3|                 A felelet csak ez volt : ma nem!~ ~Egy kicsit erőszakoskodott.
38  3|        bennünket, bátyámuram; számitok , hogy szüksége lesz még
39  3|            későn vette észre; de azért  durrantott. Hibázott.~ ~
40  3|              Jolánka jelentősen nézett , ugy mondta:~ ~- Hát most
41  3|              erre megtanitani nem érek . Pedig idegessé tesz, ha
42  3|                szürke szántáson, akkor  nem akad ott a hasonlószinü
43  3|                Mert nem volt más módom , hogy védekezzem a legborzasztóbb
44  3|                erdő szemlélésébe. Volt  időm, hogy hallgassam a
45  3|         disznaja», hogy vaddisznó ment . Másra ugyanis nem volt
46  3|                lövés dörrent.~ ~Rögtön  felhangzott a kürtszó; de
47  3|             lelócziak krumplijára járt ; hol a bélaudvarnoki bükkmakkra,
48  3|           eldördült egy puska. Nyomban  elkezdett kiabálni a kasznár: -
49  3|            számolni kell.~ ~De nem ért  erre a müveletre, mert már
50  3|              volt a tele üveg, el volt  szánva, hogyha Gányó Pistának
51  3|              ur csak annyit dünnyögött : - majd meglássuk! És megismételte:
52  3|            oszladoztak volna; Tamás ur  is szólt a kocsisára: -
53  3|                    Húzd le! - kiáltott  a már induló kocsisra Sárfy
54  3|                a feketéket. De nem ért , hogy most Hajdu Manóval
55  3|          kocsira.~ ~- Hajts! - mordult  a feléje sanditó kocsisra. -
56  3|   leereszkedett a szalmára. Ugy ült le , félig törökösen, hogy ha
57  3|          nagyot fohászkodik és nyomban  elkezd búgó, egyre erősödő,
58  3|               legmardosóbb éhség birja  a farkast, hogy embert támadjon
59  3|              igy járna. Amig a bestiák  nem kapnak a dögre, addig
60  3|               férfi szánalommal nézett .~ ~- Szegény; még maga vádol
61  3|                 fogja. - Szavamat adom , hogy egyet sem olvastam
62  3|             jelző harangszó, de rögtön  hallok egy erős dörrenést
63  3|              elébe. Száz veréb is jött .~ ~Nem tudtam mit szólani.~ ~
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License