Rész

1001  3|                          Odakint zaj támadt; a két kis buba rontott be
1002  3|                      két kis buba rontott be a szobába. Az Isten a legjobbkor
1003  3|               rontott be a szobába. Az Isten a legjobbkor hozta őket. Az
1004  3|                    őket. Az egyiket felkapta a nagymamájuk, a másikat az
1005  3|                      felkapta a nagymamájuk, a másikat az apjok. Amig velök
1006  3|                     térjen. Csakis ő; - mert a vején ugyan egy arcvonás
1007  3|                 megkönnyebbült.~ ~*~ ~Amikor a két asszony este magára
1008  3|                      azt mondja Juliska-mama a leányának: - Beszéltem Dezsővel;
1009  3|                      vagyok, mama, - felelte a fiatalasszony és érezni
1010  3|             fiatalasszony és érezni lehetett a hangján, hogy igazán nyugodt.~ ~
1011  3|                  aktáit, és mire elreferálta a miniszternek, majdnem két
1012  3|                   volt. Mára tehát befejezte a munkáját és hazamehetett.
1013  3|                    munkáját és hazamehetett. A köteles időn túl egy pillanatra
1014  3|                     is; de mert annak idején a családja úgy kivánta, belépett
1015  3|                   úgy kivánta, belépett abba a minisztériumba, amelynek
1016  3|                  tetőtől talpig úr, vállalta a konzekvenciákat az első
1017  3|            Lelkiösmeretes és megbizható volt a végletekig; korábban bent
1018  3|               végletekig; korábban bent volt a hivatalában, mint a dijnokok
1019  3|                     volt a hivatalában, mint a dijnokok és két óra előtt
1020  3|               elvégezte; de csak azért, hogy a többi idejével annál szabadabban
1021  3|                         Szinte megfiatalodva a nagy megkönnyebbüléstől,
1022  3|                  Kényelmes legénylakása volt a Szivárvány-utcában, kint,
1023  3|                    Szivárvány-utcában, kint, a liget táján. Három nagy
1024  3|            Háztartása volt s otthon ebédelt. A gazd’asszonya már tudta,
1025  3|                     asszonya már tudta, hogy a méltóságos úr pontban háromnegyed
1026  3|                 ebédlőbe, pár pillanat mulva a leves az asztalon volt.~ ~
1027  3|                     nyárias melege ömlött be a nyitott ablakon, és a jószivü,
1028  3|                     be a nyitott ablakon, és a jószivü, bizalmaskodó nőszemély,
1029  3|                      életcélja az volt, hogy a gazdáját kényeztesse, hozta
1030  3|                         Ebédközben Orgoványi a lapokat böngészte végig.
1031  3|             böngészte végig. Ilyenkor ért rá a legjobban. A politikát majdnem
1032  3|                 Ilyenkor ért rá a legjobban. A politikát majdnem ugy gyülölte,
1033  3|                   majdnem ugy gyülölte, mint a hivatalát, de mégis tudnia
1034  3|                    kellett, hogy mi történik a Haza boldogitása körül.
1035  3|                      virágot nem adott volna a leghosszabb országgyülési
1036  3|         országgyülési beszédért sem. Ösmerte a szereplő politikus urak
1037  3|                      mit tartson rólok; azon a nagyon kevésen kivül, akit
1038  3|                       Jobban érdekelte ennél a művészet, az irodalom, a
1039  3|                     a művészet, az irodalom, a szinház, amelyeknek rajongója
1040  3|                       hireknek, jobbára csak a címét olvasta el. De ha
1041  3|                  valamelyik kedvelt írójának a nevét látta, az megfogta,
1042  3|                     semmi ilyenre sem akadt. A lapok szürkék voltak. Ebéd
1043  3|                    ebédlő nagy bőrdivánján s a szivarját sziva, átengedte
1044  3|             szivarját sziva, átengedte magát a gondolatainak, amelyek sohasem
1045  3|                     mindig szórakoztatták.~ ~A szoba falai tele voltak
1046  3|                     mindennapit. Csak azokat a trofeákat gyüjtötte, amelyek
1047  3|                 trofeákat gyüjtötte, amelyek a történetök miatt voltak
1048  3|                  hely sem lett volna elég.~ ~A lakása különben jellegzetesen
1049  3|               jellegzetesen férfilakás volt. A «szalonja» (ő dohányzónak
1050  3|                   pisztolyok, régi fegyverek a falakon és az állványokon;
1051  3|                    kis régi iróasztal, amely a filigrán mivoltával sehogysem
1052  3|                  mivoltával sehogysem illett a sok vaskosság közé; nem
1053  3|                  való, mint levélirásra...~ ~A délutáni nap rézsut besütött
1054  3|              délutáni nap rézsut besütött és a sugárkéve aranysávján milliárdnyi
1055  3|                 városi lakásnak.~ ~Orgoványi a mai nap további programmját
1056  3|               Nőtársaság nélkül hiányos volt a napja, semmit sem ért volna
1057  3|                      sem ért volna az élete. A feje deresedett, csak a
1058  3|                      A feje deresedett, csak a bajusza volt még barna;
1059  3|                   bajusza volt még barna; de a szeme most is ugy csillogott,
1060  3|                      huszonöt évvel ezelőtt; a válla széles, a karja izmos,
1061  3|                     ezelőtt; a válla széles, a karja izmos, a dereka karcsu,
1062  3|                 válla széles, a karja izmos, a dereka karcsu, a lába rugalmas...
1063  3|                      izmos, a dereka karcsu, a lába rugalmas... egy cseppet
1064  3|                 pedig szeretett tanulni, azt a külön studiumot élvezte
1065  3|                     nyelv kell egyszersmind: a nők nyelve, amelynek titkos
1066  3|                   vannak. Művésze volt ennek a bársonysima nyelvnek. A
1067  3|                      a bársonysima nyelvnek. A nők lelkéhez-szivéhez mesterien
1068  3|                    Hová is menjünk ma?!...~ ~A gazd’asszony bejött s kis
1069  3|                reggel jött, de elfelejtettem a tányérja mellé tenni, mondta
1070  3|       bizalmaskodással.~ ~Orgoványi feltépte a boritékot s megnézte az
1071  3|                         Erzsébet.~ ~Ki ez? - A névre egyáltalában nem emlékezett.
1072  3|                   mindennapos volt. Elkezdte a levelet olvasni, de már
1073  3|               felpattant fektéből. Érdekelte a levél, amely igy hangzott:~ ~
1074  3|                  Este van már, meggyujtottam a lámpát és következetesen
1075  3|                   oda bekopogni, lekuporodni a napsütéses szobájában a
1076  3|                      a napsütéses szobájában a szőnyegre, hallgatni a beszédjét;
1077  3|            szobájában a szőnyegre, hallgatni a beszédjét; közben elfelejteni
1078  3|                    közben elfelejteni ezeket a szürke gerendákat a fejem
1079  3|                   ezeket a szürke gerendákat a fejem fölött, a füstös falakat,
1080  3|                   gerendákat a fejem fölött, a füstös falakat, a ridegséget,
1081  3|                    fölött, a füstös falakat, a ridegséget, mindent - mindent!
1082  3|                      még álomnak is rossz.~ ~A kis hugom már elment; nekem
1083  3|                  nekem pedig majd megszakadt a szivem, hogy itt hagy. Rettenetesen
1084  3|               iskolát becsuktuk, járvány van a gyerekek közt. Kijött hozzánk
1085  3|                gyerekek közt. Kijött hozzánk a községbe az orvos, engem
1086  3|                   orvos, engem is megnézett; a jövő héten hoz nekem almát.
1087  3|              égszakadás-földindulás. Megjött a tanfelügyelő. Az én ügyemben
1088  3|                   szépen megkérjem, segitsen a bajomon. De akkor nem lehetett.
1089  3|                     lehet! - közelebb oda... A tanfelügyelő ur felterjesztette
1090  3|                     felterjesztette az ügyet a minisztériumba. Már el is
1091  3|                       nem birtam volna ezzel a prózai kéréssel visszazökkenni
1092  3|                      kéréssel visszazökkenni a sivár földre.~ ~És most
1093  3|                   ujságot irok. Még itt volt a kis hugom, amikor egy reggel,
1094  3|                   Örömrivalgásban törtünk ki a hugocskámmal és pogánymódra
1095  3|                   pogánymódra körültáncoltuk a kenyerünket. Egészen meghíztam
1096  3|                     Én még most is érzem azt a csudálatos rózsaillatot,
1097  3|                megmondom, hogy már meghozták a fát is; a télen nem fogok
1098  3|                      már meghozták a fát is; a télen nem fogok fázni; szeretem
1099  3|                    nem fogok fázni; szeretem a meleget. És mindig van virágom
1100  3|                    volt? Szép ám ez. Szereti a ködöt? Ha köd van, az olyan,
1101  3|                      köd van, az olyan, mint a mesében. Most de jó volna,
1102  3|                 mesét.~ ~Nem haragszik ezért a sok ostobaságért? Ugy-e
1103  3|                     irhatom, amivel tele van a szivem.~ ~Ugy-e elintézi
1104  3|                      Ne haragudjon, kérem.~ ~A szive mélyéből köszönti~ ~...
1105  3|                    köszönti~ ~...Erzsébet.~ ~A méltóságos ur lassan dőlt
1106  3|             méltóságos ur lassan dőlt vissza a divánra. Még égett a szivarja,
1107  3|                  vissza a divánra. Még égett a szivarja, azt ebéd után
1108  3|                  szokta elszivni. De már nem a mai programmjára gondolt.~ ~
1109  3|                    Különös melegséget érzett a szivében. Végiggondolta
1110  3|         Végiggondolta azt az akkort, amelyre a levélben több hivatkozás
1111  3|                     igy sziesztázott itthon. A gazdasszonya behozott egy
1112  3|                      hogy ki az. Csak amikor a kisleány belépett és zavartan
1113  3|                        hogy van? hogy vannak a kedves főbiróék? üljön le,
1114  3|                       Bözsike elpirult. Erre a szives fogadtatásra nem
1115  3|                     ennyit nem remélt. Pedig a főbiróék biztatták: - Menjen
1116  3|               szivesen látja, menjen csak.~ ~A szegény kis falusi tanitónőt
1117  3|                 szegény kis falusi tanitónőt a főbiróéknál mutatták be
1118  3|                      főbiróéknál mutatták be a méltóságos urnak, - aki
1119  3|                    otthon, csupa urak jártak a házokhoz. Valamikor ehhez
1120  3|                    házokhoz. Valamikor ehhez a hanghoz szoktatta mindenki.
1121  3|                   Most egyszerre belenyilalt a szivébe az a gonosz fájdalom,
1122  3|                     belenyilalt a szivébe az a gonosz fájdalom, hogy ’iszen
1123  3|                     ezzel nem változik-e meg a helyzet; nem gombolkozik-e
1124  3|                helyzet; nem gombolkozik-e be a... hogy is kellene mondani!...
1125  3|                  méltóságozza.~ ~Nem sietett a kéréssel. Várt. Előbb átengedte
1126  3|                  Várt. Előbb átengedte magát a jó érzésének. Most nem akart
1127  3|                  szép leány, akinek joga van a férfihódolathoz, még ha
1128  3|        férfihódolathoz, még ha nagy ur is az a férfi.~ ~- Istenem, mondta, -
1129  3|                   itt! - Szétnézett. Kereste a virágokat. De sehol sem
1130  3|                     rózsaligetben volnánk.~ ~A férfi mosolygott.~ ~- Csak
1131  3|                  tekintetével végigsimogatta a kis leányt. - Üljön le már.~ ~
1132  3|                        Szót kellett fogadni. A kis tanitónő megértette,
1133  3|                     leánynak érezte magát.~ ~A főbiróék is üzentek valamit,
1134  3|              kedvesen és udvariasan fogadott a méltóságos ur, amit tőle
1135  3|                      elkezdte magázni. Ahogy a bizalmasait szokta.~ ~Ettől
1136  3|                      aki látogató lehet itt. A férfinak minden szava, minden
1137  3|            szétnézzek egy kicsit? - kérdezte a kis leány és máris felröppent
1138  3|                    leány és máris felröppent a székéről s ide is kukucskált,
1139  3|                   ide is kukucskált, oda is. A „dohányzó” szárnyajtai nyitva
1140  3|                    Komoly tisztelettel nézte a fegyvereket s a világért
1141  3|           tisztelettel nézte a fegyvereket s a világért sem ment közel
1142  3|                     sem ment közel hozzájok. A könyvszekrényeknek nagyon
1143  3|                     Mindjárt szemlét tartott a címeken. Az egyik szekrény
1144  3|                     irigylem legjobban!...~ ~A férfi eközben ment utána;
1145  3|                 józanul, igen józanul, ahogy a régi kitanult műértők gyönyörködnek
1146  3|                     amin maga is mosolygott. A kis leány észrevette. Zavartan
1147  3|                 gyönyörködöm magában; inkább a lelkem nevet; lássa, milyen
1148  3|                   vén ember is belemelegszik a nézésébe.~ ~A kis tanitónő
1149  3|                  belemelegszik a nézésébe.~ ~A kis tanitónő teljesen rendbenlevőnek
1150  3|                      rendbenlevőnek tartotta a bókot és el is fogadta.
1151  3|                Őszinte csudálkozással nézett a férfira, és mint aki nem
1152  3|                   ember?!~ ~Igaz, hogy ebben a pillanatban a deres haján
1153  3|                     hogy ebben a pillanatban a deres haján kivül minden
1154  3|                      fiatal volt Orgoványin. A szeme égett s a tartását
1155  3|                  Orgoványin. A szeme égett s a tartását megirigyelhették
1156  3|              tartását megirigyelhették volna a huszéves atléták is.~ ~Fél
1157  3|                     nem is: pajtások voltak. A kis leány olvadozva hallgatta
1158  3|                    leány olvadozva hallgatta a férfi minden szavát és ki
1159  3|                     szavát és ki nem fogyott a kérdeznivalóból. Mindent
1160  3|               mufflon-szarv kunkorodott azon a falitáblán. Orgoványi hümmögött. -
1161  3|                        Lássa, annak az esete a legérdekesebb, legbolondabb
1162  3|                   kiváncsi. Az egy vadjuhnak a trofeája.~ ~- Hát most mondja
1163  3|                   szépen, hamar. Maga ide ül a divánra, én ide kuporodom
1164  3|                    divánra, én ide kuporodom a szőnyegre elibé. Oszt’ meséljen.~ ~-
1165  3|             Szerelmes voltam akkor, - kezdte a - férfi...~ ~A leány felkapta
1166  3|                        kezdte a - férfi...~ ~A leány felkapta a fejét. -
1167  3|                  férfi...~ ~A leány felkapta a fejét. - Szerelmes volt? -
1168  3|                         Orgoványi elfojtotta a gyönge mosolyt, amely az
1169  3|                  voltam és elmentem vadászni a hegyek szakadékai közé.~ ~
1170  3|                    hegyek szakadékai közé.~ ~A leány felkacagott. - Hát
1171  3|                     leány felkacagott. - Hát a szerelmes ember vadászik?~ ~-
1172  3|                      Nekem muszáj volt, mert a szerelmem bálványát éppen
1173  3|                    kései vadrózsa nyilt azon a bütykös, komor szirten.
1174  3|                       Isten tudja, hogy birt a gyökere belekapaszkodni
1175  3|                      gyökere belekapaszkodni a keskeny sziklarepedés erezetébe.
1176  3|               elviszem - Neki! Olyan volt az a vadrózsa egészen, mint maga.~ ~
1177  3|             végigborzongott valami. Lehunyta a szemét, ugy élvezte a mesét.~ ~-
1178  3|               Lehunyta a szemét, ugy élvezte a mesét.~ ~- Nekiindultam
1179  3|                   történt velem, hogy amikor a vadrózsa után nyultam, letört
1180  3|                vadrózsa után nyultam, letört a lábam támasztéka és abban
1181  3|                    lábam támasztéka és abban a pillanatban el is vágódtam,
1182  3|             pillanatban el is vágódtam, mint a lisztes zsák. Eközben, hogy
1183  3|                   hogy megfogódzhassam, mind a két kezemre szükségem volt;
1184  3|                      kezemre szükségem volt; a puskámat tehát, féltett
1185  3|                   történt, az olyan, hogy ha a föld billió meg billió évekig
1186  3|                      megtörténni rajta. Mert a sziklához vágódó puskám
1187  3|                      vágódó puskám elsült és a golyó éppen a szivén ment
1188  3|                      elsült és a golyó éppen a szivén ment keresztül annak
1189  3|                  szivén ment keresztül annak a mufflonnak, amely a szakadék
1190  3|                    annak a mufflonnak, amely a szakadék tulsó oldalán ugrott
1191  3|                  mégis sziven találtam; - de a vadrózsát csak azért is
1192  3|               letéptem és elvittem - Neki.~ ~A leány magához téregetett
1193  3|                   eltünődve. És sokáig nézte a fekete mufflonszarvat.~ ~
1194  3|               hirtelen felugrott és befutott a másik szobába, ahol még
1195  3|                 hálószoba volt az, ahol csak a sarokban levő nehéz selyemfüggöny
1196  3|                   selyemfüggöny keltette fel a leány kiváncsiságát. Odafutott
1197  3|              megállott, elpirult - elsápadt, a szivére tette a kezét s
1198  3|                    elsápadt, a szivére tette a kezét s csak ennyit sóhajtott:
1199  3|                      Ó!~ ~Egy fülke volt ott a függönytől elrejtve; egy
1200  3|                fészek, ahonnan csakugy áradt a rózsaillat. Egy finom faragványu
1201  3|                mennyezet borult misztikusan. A fal kárpitján végig: rózsa -
1202  3|                    sarokban nagy álló tükör, a másikban diszes forgó toillettetükör
1203  3|          toillettetükör ezüst keretben; mind a kettő olyan, hogy csak nő
1204  3|             rejtelmes rózsaszinü üveg, amely a napvilágot hajnali pirkadássá
1205  3|                     egész fülke padlózatán s a szőnyegen egymásra dobált
1206  3|                    mintha valaki mindig csak a földön heverészne itt. S
1207  3|                     földön heverészne itt. S a falon, éppen a függönyös
1208  3|             heverészne itt. S a falon, éppen a függönyös bejárattal szemközt,
1209  3|                     bejárattal szemközt, egy a megszólalásig élő festmény;
1210  3|           megriadtsággal néz arra, aki nézi. A levegő megmozdul a függönylibbenéstől
1211  3|                     nézi. A levegő megmozdul a függönylibbenéstől s attól
1212  3|                   függönylibbenéstől s attól a rózsaillatnak tengerdagálya
1213  3|            tengerdagálya hömpölyög szét...~ ~A kis tanitónő ugy érezte,
1214  3|                    tanitónő ugy érezte, hogy a szive a torkában dobog.
1215  3|                     ugy érezte, hogy a szive a torkában dobog. Ijedten
1216  3|                    dobog. Ijedten ejtette el a függöny szárnyát, mire az
1217  3|                 remegve. De maga is megijedt a vakmerőségétől. Hisz’ ezzel
1218  3|                  vakmerőségétől. Hisz’ ezzel a kérdéssel mindent elárult,
1219  3|              kérdéssel mindent elárult, amit a lelke fenekén gondolt.~ ~
1220  3|                ebédlőbe; lekuporodott megint a diván mellé a földre és
1221  3|            lekuporodott megint a diván mellé a földre és azt a festett
1222  3|                  diván mellé a földre és azt a festett Vénuszt látta, akarva
1223  3|                    látta, akarva nem akarva; a szeme elé kapta a kezét
1224  3|                    akarva; a szeme elé kapta a kezét és ujra tompán kiáltott
1225  3|                      Ó!~ ~Arra eszmélt, hogy a fejét simogatják és valaki
1226  3|             simogatják és valaki megcsókolja a haját a halántéka mögött.
1227  3|                   valaki megcsókolja a haját a halántéka mögött. Megriadtában
1228  3|                      hogyan szivja magába az a csókos száj a haja illatát.
1229  3|                      magába az a csókos száj a haja illatát. Az egész csak
1230  3|                     nekem már mennem kell.~ ~A férfi csak annyit mondott:
1231  3|                    hogy mit beszélek; hol is a kalapom, - a kendőm; - Isten
1232  3|                beszélek; hol is a kalapom, - a kendőm; - Isten áldja meg.~ ~
1233  3|                 kendőm; - Isten áldja meg.~ ~A szeme révedezve siklott
1234  3|                     egyszer mindenen; amikor a csudálatos vakvéletlenségből
1235  3|                      mufflontrofeán megakadt a tekintete, gépiesen mormolta: „
1236  3|                      belehencseregjen azokba a kis szines párnákba ott
1237  3|                      kis szines párnákba ott a vastag szőnyegen és a nagy
1238  3|                    ott a vastag szőnyegen és a nagy rózsabokrétát széjjelszórja
1239  3|                   körül, hogy olyanná váljék a fülke, mintha menyasszonyt
1240  3|                   menyasszonyt várna, akinek a lába elé rózsát hint a vőlegénye...~ ~
1241  3|                akinek a lába elé rózsát hint a vőlegénye...~ ~Elment.~ ~*~ ~
1242  3|                           És most visszajött a levelével. Visszakérezkedett.
1243  3|                     bármennyire simogatta is a hiuságát. Nemrégen mélabusan
1244  3|                 mélabusan suttogta valakinek a fülébe: lássa, most már
1245  3|               lehetne; veszedelmes; - nem jó a tüzzel játszani. Kedves
1246  3|                 megteszi érte, amit lehet.~ ~A kis iróasztalhoz sietett
1247  3|                 eljárok”, - punktum. Aláirta a neve kezdőbetüjével.~ ~Arról
1248  3|                      kezdőbetüjével.~ ~Arról a fülébe csendült az a riadt,
1249  3|                   Arról a fülébe csendült az a riadt, csudálkozó, meglepetést
1250  3|                  eláruló felkiáltás, amelyet a kis leány akkor hallatott,
1251  3|                      akkor hallatott, amikor a váratlanul felfedezett büvös
1252  3|               megzavarni, nyugtalanná tenni; a maga képével tölteni meg
1253  3|                      leány!...~ ~Becsöngette a cselédet s elküldte vele
1254  3|                     cselédet s elküldte vele a táviratot.~ ~Azután hamar
1255  3|                    annyira vágyott hirtelen, a levél hatása alatt, hogy
1256  3|                       Mindegyik mellett erre a levélre gondolt volna. És
1257  3|                    És bolondul vágyott volna a kis leányra; a szegény kis
1258  3|                 vágyott volna a kis leányra; a szegény kis tanitónőre,
1259  3|                      akinek egy egész kenyér a legnagyobb boldogsága.~ ~
1260  3|                    restelkedve. Azután fogta a kalapját, meg a botját. -
1261  3|                 Azután fogta a kalapját, meg a botját. - Menjünk ez egyszer
1262  3|                     orvosságot vesz be.~ ~És a kaszinóba indult.~ ~ ~ ~
1263  3|                      még hatezer holdja volt a Tisza mentén; a fiának már
1264  3|                  holdja volt a Tisza mentén; a fiának már csak négy, az
1265  3|                     nagyúr volt, aki úgy élt a dominiumán, mint egy kiskirály.
1266  3|              dominiumán, mint egy kiskirály. A saját akaratán kivül más
1267  3|                      nőttön-nőttek, amig ugy a nyakára nem nőttek, hogy
1268  3|                     nyakára nem nőttek, hogy a dominiumnak egyharmadrészét
1269  3|                   meghalt az öreg úr, és igy a fia, János, (minden elsőszülött
1270  3|                      kereszteltek,) legalább a megmaradt négyezer holdba
1271  3|                    ülhetett bele.~ ~Csakhogy a második Dengelegi János
1272  3|                    János szakasztott ugyanaz a nagyúr volt, amilyen az
1273  3|                       amelyek közé tartozott a pénz értékének nem ösmerésével
1274  3|              udvartartásban, vendéglátásban, a bravurozás minden fajtájában.
1275  3|                    valaha jogosultsága annak a közmondásnak, hogy az alma
1276  3|                      az alma nem esik messze a fájától, hát «második János»
1277  3|                  ennek tipikus példája volt. A vége természetesen az lett,
1278  3|                  szerencsére - ő is behunyta a szemét: a fiára, harmadik
1279  3|                      ő is behunyta a szemét: a fiára, harmadik Jánosra,
1280  3|                   több kétezer holdnál.~ ~Ez a harmadik János, - aki lehetett
1281  3|                      aki lehetett ugyan akár a tizenharmadik is az ősi
1282  3|                     sorrendben, de mink csak a nagyapjától kezdjük a számitást, -
1283  3|                   csak a nagyapjától kezdjük a számitást, - egészen más
1284  3|                 egészen más ember volt, mint a közvetetlen elődei. Ez is
1285  3|                    az ő fia - ha majd lesz - a vármegye kegyelemkenyerére
1286  3|                   nincs rosszabb ajánlólevél a nincsnél és szegény embernek
1287  3|                 nincsnél és szegény embernek a szerencséje is szegény.~ ~
1288  3|                  János ur tehát megállitotta a lejtőn a rohanást és elkezdett
1289  3|                  tehát megállitotta a lejtőn a rohanást és elkezdett uj
1290  3|                      Először is tanult, amit a többi János nem tulságosan
1291  3|               szivósan vetette rá magát arra a törekvésre, hogy az ősi
1292  3|            visszaszerezze. És ha csak kettőt a négyből, vagy ha egyet;
1293  3|                        Azon kezdte, hogy nem a nagyigényü nemes familiákból
1294  3|               virágszál-leánya volt.~ ~Ezzel a lépésével mindjárt három
1295  3|                     el. Először is azt, hogy a nemes familiák messze földön
1296  3|                     tehát nagyon megcsappant a vendégjárás a kúriáján.
1297  3|                    megcsappant a vendégjárás a kúriáján. Azután meg azt,
1298  3|              segitette. Végül pedig szerzett a kedves apósában alapos tudásu
1299  3|                  orákulumot, aki ingyen járt a kezére mindenben, amiben
1300  3|                szorult.~ ~Egyébiránt ugyanaz a tagbaszakadt robusztus ember
1301  3|                   János is, aki az apja, meg a nagyapja. Ugyanolyan sertehaja
1302  3|                ugyanolyan erős bajusza nőtt; a szeme épugy tudott villámlani
1303  3|                    pazarlási hajlamukat. Már a puszta megjelenése is elég
1304  3|                      is elég volt arra, hogy a környezetét engedelmes alattvalóivá
1305  3|            engedelmes alattvalóivá tegye. Ha a hangját kieresztette, azt
1306  3|                  amikor hajnalban kilovagolt a gazdaságba, ami mindennap
1307  3|                megtörtént, ott már mindenkit a helyén talált. Senki sem
1308  3|                 mulasztást megkockáztatni.~ ~A lova különösen illett hozzá.
1309  3|           iskola-lovaglásai idején, megtörte a nagyvérü állatot, mindannyiszor
1310  3|        engedelmességre. Ha leszállott róla s a kantárszárat a nyakába dobta,
1311  3|             leszállott róla s a kantárszárat a nyakába dobta, a nagy dromedárló
1312  3|                kantárszárat a nyakába dobta, a nagy dromedárló meg sem
1313  3|                      akármerre. Hanem amikor a szokott módján, két ujját
1314  3|                    szokott módján, két ujját a szájába dugva, fülethasogatóan
1315  3|                holtáig emlegethette. Erre is a gazdája tanitotta meg.~ ~
1316  3|                      Vigyázott ő magára. Még a tanyai kuvaszok, meg a nyájőrző
1317  3|                   Még a tanyai kuvaszok, meg a nyájőrző komondorok is eloldalogtak
1318  3|                   komondorok is eloldalogtak a közelségéből. Egyiknek-másiknak
1319  3|                     milyen meglepetés járhat a körülötte settenkedéssel.~ ~*~ ~
1320  3|              körülötte settenkedéssel.~ ~*~ ~A gazdaságban ugy ment minden
1321  3|                  gazdaságban ugy ment minden a maga rendjén, mint a karikacsapás.
1322  3|                  minden a maga rendjén, mint a karikacsapás. De valami
1323  3|                      valami hiba mégis esett a János ur számitásában. Még
1324  3|                    pedig öreg hiba.~ ~Amikor a gólya meghozta a várvavárt
1325  3|                      Amikor a gólya meghozta a várvavárt elsőt, az bizony
1326  3|                   leány. Annyira hasonlitott a mamájához, hogy János ur,
1327  3|                    Hisz majd csak megérkezik a trónörökös, aki késett.
1328  3|                     akkorra tartogatta.~ ~De a sors szeszélye kiszámithatatlan.
1329  3|                      annyira nem volt sürgős a dolog negyedik Jánosnak,
1330  3|                      lubickolt valahol abban a vizililjomos napsugaras
1331  3|             napsugaras titkos tóban, ahonnan a gólyák az ilyen kis emberporontyokat
1332  3|       emberporontyokat kihalászni szokták.~ ~A kisleány után nem következett
1333  3|                    következett több ajándéka a jó Istennek. Egyik esztendő
1334  3|                Istennek. Egyik esztendő telt a másik után és János hiába
1335  3|                     János hiába várta vissza a hütlen gólyát. Be kellett
1336  3|                     gólyát. Be kellett érnie a kis leányával, az egyetlennel,
1337  3|                      akárhogy ráncolgatta is a homlokát. Ez bizony megtépázta
1338  3|               homlokát. Ez bizony megtépázta a bajuszát és cuclinak nézte
1339  3|                   alig birt tőle megmenteni. A nagy darab ember ugy kacagott
1340  3|                  ilyenkor, hogy rengett bele a ház.~ ~Később ez a kis leány
1341  3|                      bele a ház.~ ~Később ez a kis leány lovagolt a térdén;
1342  3|                      ez a kis leány lovagolt a térdén; még később ez hordta
1343  3|                    még később ez hordta neki a virágokat minden áldott
1344  3|                  Vele ment János ur vasárnap a templomba; ez a kis Hófehérke
1345  3|                     vasárnap a templomba; ez a kis Hófehérke volt körülötte
1346  3|                     Hófehérke volt körülötte a szép tiszta napsugaras élet.~ ~
1347  3|                      lassankint belenyugodni a megváltoztathatatlanba.~ ~
1348  3|                    megváltoztathatatlanba.~ ~A leánya közt, meg a gazdasága
1349  3| megváltoztathatatlanba.~ ~A leánya közt, meg a gazdasága közt oszlott meg
1350  3|                     akkor sietett haza, hogy a kis leányával mulatozzék.~ ~
1351  3|                      is, meg nyelveket is és a kis leányba tölcsérrel öntötte
1352  3|                   leányba tölcsérrel öntötte a maga sokoldalu tudományát.~ ~
1353  3|                     és János urat egyszer az a meglepetés érte, hogy amikor
1354  3|                 meglepetés érte, hogy amikor a vasárnapi misére indulóban
1355  3|                   vasárnapi misére indulóban a leányát kereste, egy hosszuruhás
1356  3|               gyönyörüséges uri dáma röppent a nyakába.~ ~Vitte, büszkén,
1357  3|              áhitatos népek! Nagyon tetszett a dolog János úrnak és hazafelé
1358  3|                  hazafelé menet ugy udvarolt a saját kisasszony-leányának,
1359  3|       kisasszony-leányának, hogy majd lement a könyökéről a bőr.~ ~Amikor
1360  3|                     majd lement a könyökéről a bőr.~ ~Amikor másnap reggel
1361  3|                     másnap reggel kilovagolt a kaszásokhoz, szórakozottan
1362  3|                        Szinte megijedt ettől a muszájtól, amely ellen még
1363  3|                     tovább foglalkozni ezzel a dologgal. A fasorban leszállott
1364  3|                foglalkozni ezzel a dologgal. A fasorban leszállott a lováról,
1365  3|              dologgal. A fasorban leszállott a lováról, hogy ne kelljen
1366  3|             lovaglókorbácsát suhogtatva ment a kaszások felé.~ ~Ott már
1367  3|                    Ott már megelőzte valaki. A fiatal ispán jött eléje
1368  3|                         Adj Isten Ferkó! (Ez a bizalmas hang onnan eredt,
1369  3|              bizalmas hang onnan eredt, hogy a fiatalember is Óvárról került
1370  3|                 Óvárról került ide, mégpedig a Dengelegi apósa különös
1371  3|                       aki arról biztositotta a vejét, hogy ez a fiatalember
1372  3|                biztositotta a vejét, hogy ez a fiatalember az Akadémia
1373  3|                  gazdaságban.) - Hogy folyik a munka? Lesz-e sok szénánk,
1374  3|                     szénánk, he?! - kérdezte a főgazda.~ ~- Minden lesz,
1375  3|               főgazda.~ ~- Minden lesz, hála a magyarok Istenének, ontja
1376  3|                    magyarok Istenének, ontja a föld az áldást...~ ~János
1377  3|              elkezdte szagolgatni. Beledugta a fejét a füvek és virágok
1378  3|               szagolgatni. Beledugta a fejét a füvek és virágok illatos
1379  3|                    lélegzettel szivta magába a kakukfű tömjénes párázatát.
1380  3|               párázatát. Azután továbbindult a rozstábla felé, amely már-már
1381  3|                   kalászai magasabbak voltak a legmagasabb férfinál. Maga
1382  3|                 érzésében rá akart gyujtani. A zsebéhez kapkodott.~ ~-
1383  3|                  Teringettét, otthon hagytam a szivartárcámat. Nincs véletlenül
1384  3|               Munkaközben sohasem dohányzom; a cseléd az úrról veszi a
1385  3|                      a cseléd az úrról veszi a példát, - mondta az ispán. -
1386  3|                    és egy-kettőre itt leszek a tárcával.~ ~János ur mosolygott.
1387  3|                    mosolygott. Tetszett neki a „lecke”, amelyet a legénytől
1388  3|                      neki a „lecke”, amelyet a legénytől kapott a dohányzás
1389  3|                   amelyet a legénytől kapott a dohányzás dolgában; de még
1390  3|                    gonoszul.~ ~- Tessék csak a boglya mögé huzódni, hogy
1391  3|               kiváncsian engedelmeskedett.~ ~A következő pillanatban éles
1392  3|                      szokta Pardont hivni.~ ~A boglya mögül kikukucskálva
1393  3|                    vágtatva fut oda, ahonnan a füttyentést hallotta. Az
1394  3|                    hozzá és szépen nyugodtan a nyeregbe pattant. János
1395  3|                    úr elképedve kiáltott fel a boglya mögött.~ ~- Ne tessék
1396  3|                  tessék előjönni, - szólt rá a legény - mert akkor nem
1397  3|                   nekem.~ ~Sarkantyuba kapta a nagy lovat s elvágtatott.~ ~-
1398  3|                 dörmögte János úr, nem birva a csodálkozásával. Még akkor
1399  3|                    egyhelyben állott, amikor a legény meghozta a szivartárcáját.~ ~-
1400  3|                     amikor a legény meghozta a szivartárcáját.~ ~- Hallja-e,
1401  3|                 otthon más gondja volt, mint a szivarozás. Mindenféle hivatalos
1402  3|                Levelek innen-onnan; meghivás a közigazgatási bizottságba;
1403  3|                szemmel és piros arccal leste a szavait.~ ~Vasárnaponként
1404  3|                      eleveneszü fiatalembert a társaságában. Amikor magokra
1405  3|                    Fiatalemberek voltak azok a környékről. Mindegyik házasulandó,
1406  3|               házasulandó, aki igért valamit a jövőjével. - Anyus mindent
1407  3|                   nem is sejtené, mi lappang a hirtelen változás mögött
1408  3|              kedvében.~ ~De nem sokra mentek a háztüznézők, mert a szüret
1409  3|                   mentek a háztüznézők, mert a szüret is elmult, azután
1410  3|                     szüret is elmult, azután a tél is, meg az uj tavasz
1411  3|                 János úr tapogatózni próbált a hölgyeknél, hogy ez vagy
1412  3|                hölgyeknél, hogy ez vagy amaz a legény hogy tetszik nekik,
1413  3|           nyilvánvalóan egyik sem nyerte meg a szivét. De ezt János ur
1414  3|                  Majd megszereti az urát, ha a vőlegénye nem is ideálja.~ ~
1415  3|                   hogy majd ő fog választani a kérők közül, ha már a leánya
1416  3|             választani a kérők közül, ha már a leánya nem találja meg köztök
1417  3|                   este már mindenki elment s a kis család egyedül maradt,
1418  3|                 Erzsikém, ma megkérték tőlem a kezedet s én odaigértelek.~ ~-
1419  3|            odaigértelek.~ ~- Tudom, - mondta a leány nyugodtan. - Várday
1420  3|                  heves mozdulattal kapta fel a fejét.~ ~- Hiába?!... És
1421  3|                szeretem, csak ezért.~ ~Ebben a rövid feleselésben benne
1422  3|                      feleselésben benne volt a Dengelegi-féle határozottság.
1423  3|                utolsó szó.~ ~- Fiaim (ez már a feleségének is szólt, aki
1424  3|                      Várday messze környéken a leggazdagabb és legkeresettebb
1425  3|                   való. Szép jövő vár rá. Ez a házasság máris annyi volna,
1426  3|                      máris annyi volna, mint a Dengelegi-birtok elszakadt
1427  3|         Dengelegi-birtok elszakadt részeinek a visszakapcsolása...~ ~A
1428  3|                      a visszakapcsolása...~ ~A nagyasszony szelid elszántsággal
1429  3|          elszántsággal most először hallatta a hangját:~ ~- De ha nem szereti.~ ~
1430  3|                    Te vitatkozol mivelünk.~ ~A hatalmas nagy embernek tátva
1431  3|                   nagy embernek tátva maradt a szája.~ ~- Ééén?... tiveletek?!!
1432  3|                          Na igen, mert ebben a dologban mink már határoztunk.~ ~
1433  3|                      elkezdett kacagni, hogy a poharak az asztalon mind
1434  3|            szerelemből házasodtál? - szólott a nagyasszony és finom kis
1435  3|                          Ez igaz, - dörmögte a vállát vonogatva.~ ~- Mert
1436  3|                    drága uram, kettőn áll ám a vásár. Nemcsak a vevőn,
1437  3|                      áll ám a vásár. Nemcsak a vevőn, hanem az eladón is.~ ~-
1438  3|                 leányom? - kérdezte János úr a leányát, nem minden csipősség
1439  3|                     Nézze meg az ember, ezek a saját fegyvereimmel harcolnak
1440  3|                    Erre is ő „tanitotta meg” a leányát. Hogy milyen jól
1441  3|                   milyen jól emlékeznek ezek a nők arra, amit elfelejteni
1442  3|                  kérdezted, drágám, - felelt a mama.~ ~- Meg egy kicsit
1443  3|                      féltünk is, - folytatta a leány.~ ~- Ó, ó, egy Dengelegi,
1444  3|                Beszéljen anyuska, - biztatta a mamáját Erzsike.~ ~- Ugyan-ugyan,
1445  3|                 felugrott és lerázta magáról a leányát.~ ~- Megbolondultatok? -
1446  3|                     hangon, mintha nem hinne a saját fülének.~ ~Most már
1447  3|                   nélküled semmit sem. De az a te „kérőd” nyilt szinvallásra
1448  3|                     amig Ferkó meg nem kapja a tanári állását az Akadémián,
1449  3|                 elnyeri. S ahogy te elvetted a tanár leányát, tanárnak
1450  3|                 leányát, tanárnak adod te is a magad leányát; ahhoz, akit
1451  3|                        Dengelegi összecsapta a kezét.~ ~- Kész összeesküvés! -
1452  3|                      rögtön magához rántotta a két nőt, akik alig birtak
1453  3|                   akik alig birtak lélekzeni a karja között.~ ~- Azt mondom
1454  3|                   magam is nem tudnám, ki ez a ti megbűvölőtök. Kivülem
1455  3|                     most mit mondok én annak a Várdaynak?... Jól van no,
1456  3|               Boldogan ölelkeztek össze mind a hárman.~ ~ ~ ~
1457  3|                                  AZ ALMA MEG A FÁJA.~ ~Boros Gáspár gazd’
1458  3|                     uram gyümölcsöskertjében a fehérbokrétás fák már kezdtek
1459  3|                    ágaikról egyre hulldogált a bársonyos meleg pihe, amelytől
1460  3|               bársonyos meleg pihe, amelytől a fák alja ugy megfehéredett,
1461  3|                   mintha lágy hó boritaná.~ ~A havas fonnyadás közt csak
1462  3|                 voltak teljes pompájokban.~ ~A bágyadt szűzfehérség mellett
1463  3|                 bágyadt szűzfehérség mellett a sok ringó-rengő almavirágról
1464  3|               almavirágról édesen mosolygott a diadalmas élet.~ ~A kicsattanó
1465  3|               mosolygott a diadalmas élet.~ ~A kicsattanó bimbók mintha
1466  3|                   részeg lepkék bukdácsoltak a levegőben.~ ~A girbe-görbe
1467  3|                  bukdácsoltak a levegőben.~ ~A girbe-görbe almafák Tündér
1468  3|                      köntösében diszlettek s a világ szépségversenyén elvitték
1469  3|              elvitték volna az első dijat.~ ~A tavasz gyönyörüt álmodott
1470  3|                 megszületett az almavirág.~ ~A rózsa beleszeretett a liliomba
1471  3|                        A rózsa beleszeretett a liliomba s ahányszor egymást
1472  3|                almavirág lett belőle.~ ~S ez a temérdek almavirág most
1473  3|                      nemzetiszinü napernyővé a Boros uram gyümölcsöskertjében.~ ~
1474  3|                  uram gyümölcsöskertjében.~ ~A fű zöldje, meg az ég kékje
1475  3|            bárányfelhők ereszkedtek volna le a görcsös almafákra s aztán
1476  3|                    görcsös almafákra s aztán a hajnal piros sugarai ott
1477  3|                  vadrózsaillat pihegett szét a kerten.~ ~*~ ~Boros uramnak
1478  3|                      legnagyobb öröme s hogy a saját telkén élvezhette,
1479  3|            élvezhette, attól csordultig volt a szive elégedettséggel.~ ~
1480  3|              elégedettséggel.~ ~Ilyenkor még a templomba sem lehetett elcsalni
1481  3|                amikor tudniillik ráért, hogy a kertjében gyönyörködjék.~ ~
1482  3|                ügyes-bajos elintézni valójok a türelmes égiekkel; kiváltképpen
1483  3|                 égiekkel; kiváltképpen azzal a jóságos szent Antallal,
1484  3|                 akinek valamennyi szent közt a legtöbb dolga van velök.~ ~
1485  3|                  megpihentethette egy kicsit a nyelvét. Templom után ugyis
1486  3|                 Templom után ugyis kiül majd a többi feketekendős öregasszony
1487  3|               feketekendős öregasszony közé, a házak elé kirakott padokra
1488  3|                 kirakott padokra és nézegeti a pruszlikos begyes kacarászó
1489  3|                    kacarászó pávagalambokat, a falu leányzóit, akik körül
1490  3|                   falu leányzóit, akik körül a legények viháncolnak. Gazd’
1491  3|                      Gazd’uram inkább kiment a kertje közepén gubbaszkodó
1492  3|                    méhesbe; ott letelepedett a lócára s széles hátát a
1493  3|                      a lócára s széles hátát a deszkafalnak vetve, csudálta
1494  3|                       Hallgatta, hogy zúgnak a kaptárok, hogy döngicsélnek
1495  3|                  kaptárok, hogy döngicsélnek a méhecskék, miközben a nektáros
1496  3|           döngicsélnek a méhecskék, miközben a nektáros kelyhekben dőzsölnek.
1497  3|                     szállotta meg.~ ~Mialatt a pipáját tömögette, elkalandozott
1498  3|                 öregek elmennek s az utódaik a nyomdokaikba lépnek. Ez
1499  3|                      nyomdokaikba lépnek. Ez a dolgok rendje s mert Istentől
1500  3|                    Istentől való rend, tehát a legjobb is.~ ~A fia már
1501  3|                  rend, tehát a legjobb is.~ ~A fia már betöltötte a huszonnegyedik
1502  3|                         A fia már betöltötte a huszonnegyedik esztendejét,
1503  3|                     hogy megházasodjék. Mert a pár nélkül levő legény vagy
1504  3|                 lenni kellene. Csak még ezen a nagy dolgon segitse át a
1505  3|                     a nagy dolgon segitse át a gyerekét okosan; a többit
1506  3|                segitse át a gyerekét okosan; a többit azután őnélküle is
1507  3|                     őnélküle is elvégzi vele a jó Isten.~ ~Bizonyos, hogy
1508  3|                      Isten.~ ~Bizonyos, hogy a legény most is ott illegeti
1509  3|                   most is ott illegeti magát a leányok körül s talán már
1510  3|                 talán már meg is pörkölődött a szive valamelyik tüzesszemü
1511  3|                      hirtelen megpillantotta a fiát, aki futvást jött az
1512  3|                     udvar felől, nekiszaladt a gyümölcsös sarkába ágyalt
1513  3|                     ágyalt virágostáblának s a tarka tulipánokat meg a
1514  3|                      a tarka tulipánokat meg a szemérmes árvácskákat ugyancsak
1515  3|             dézsmálgatni.~ ~- No lám, ez sem a templomnak lesz, - állapitotta
1516  3|                 mordult fel:~ ~- Bandi te!~ ~A legény meglepve vágódott
1517  3|                    nyakló nélkül feküdt neki a nagy aratásnak, s most azt
1518  3|                      melyik lábára álljon.~ ~A jól ösmert hang felé fordult
1519  3|                   ösmert hang felé fordult s a markában szorongatott szakajtókosárnyi
1520  3|                      Boros hallatlanná tette a gyanus nyájaskodást és rászólt
1521  3|                      nyájaskodást és rászólt a legényre: - Gyere csak egy
1522  3|                arccal kezdte kinálgatni neki a bokrétáját:~ ~- Fogja, édes
1523  3|                    uram csudálkozva vette el a virágot.~ ~- Köszönöm, köszönöm...
1524  3|                  szántad, mondjad?~ ~Letette a bokrétát balról maga mellé
1525  3|                   bokrétát balról maga mellé a lócára, jobb felől pedig
1526  3|                 felől pedig helyet szoritott a legénynek s biztatta: -
1527  3|                     Bandi ugy ereszkedett le a lóca végére, hogy minél
1528  3|                    felpattanhasson róla. Ezt a vallatás gyanuperével érezte
1529  3|                  uramnak eszébe jutott, hogy a minap már mondott neki az
1530  3|                     valamit; emlegette, hogy a fiu akörül a zsellérleány
1531  3|                 emlegette, hogy a fiu akörül a zsellérleány körül legyeskedik.
1532  3|              szeliden, - mit akarsz te azzal a Kovács Anicával?~ ~Bandiból
1533  3|                      akarod?! - nyujtotta el a szót Boros gazda. Talán
1534  3|                     mondod, hékás, pajtás.~ ~A legény nem szokta meg, hogy
1535  3|                       merre sodorja az ilyet a szél. Van itt akárhány különb
1536  3|                      szivesen áldalak meg.~ ~A legény arca elborult, de
1537  3|                     elborult, de türtőztette a nyugtalanságát.~ ~- Majd
1538  3|                      s eközben rántott egyet a vállán.~ ~- Az is igaz,
1539  3|                     nem kivánnád talán, hogy a kedvetekért a szememet behunyjam?~ ~
1540  3|                    talán, hogy a kedvetekért a szememet behunyjam?~ ~A
1541  3|                      a szememet behunyjam?~ ~A legény hevesen rázta meg
1542  3|                     legény hevesen rázta meg a fejét; de nem szólhatott,
1543  3|                   ugy rád is, magunkra is.~ ~A legény engedelmesen hallgatott.~ ~-
1544  3|                    itt magad körül látsz, az a ház odafent, az udvaron,
1545  3|                  odafent, az udvaron, meg ez a kert a méhessel, meg a határban
1546  3|                    az udvaron, meg ez a kert a méhessel, meg a határban
1547  3|                    ez a kert a méhessel, meg a határban az egész telek,
1548  3|                     ahol vagyunk.~ ~Feltolta a kalapját. Széles, sima,
1549  3|                  elvettem, szegényebb voltam a templom egerénél. Az anyád
1550  3|                     Kitagadva indultunk neki a világnak. Fészket rakni
1551  3|                    nem birtunk; megpróbáltuk a kezdetet legalól, napszámos
1552  3|              máról-holnapra élve. Volt ugyan a szülőfalumban egy szélütött
1553  3|                    szélütött rokonom, akinek a viskójában meghuzhattuk
1554  3|                      Nem volt egyebünk, mint a fiatalságunk, az egészségünk,
1555  3|            fiatalságunk, az egészségünk, meg a két erős munkás kezünk.~ ~
1556  3|                    az édesanyád miatt. Ezért a cigányéletért én voltam
1557  3|                     éjjel-nappal azon törtem a fejemet, hogy ezt a célomat
1558  3|                   törtem a fejemet, hogy ezt a célomat hogy érjem el.~ ~
1559  3|                     fáradtan dőltünk le este a pokrócpaplanos szalmavackunkra,
1560  3|                   félálomban azt kérdi tőlem a feleségem: hallottam-e,
1561  3|                 feleségem: hallottam-e, hogy a törzsöki uraság, akinél
1562  3|                      törzsöki uraság, akinél a mult évben aratómunkán voltunk,
1563  3|                      eladja, vagy bérbe adja a birtokát. Meg is mondta,
1564  3|                 vesztett; meg hogy ki akarja a földjét kibérelni. Ezek
1565  3|                      aludt, de én nem birtam a szememet lehunyni. Egyre
1566  3|                      hogy lám, milyenek ezek a mi uraink! A jó Isten a
1567  3|                   milyenek ezek a mi uraink! A jó Isten a tenyerén hordja
1568  3|                      a mi uraink! A jó Isten a tenyerén hordja őket; földet
1569  3|             lehetnének, s ők jobban szeretik a kártyát, a bort, meg a cigányt,
1570  3|                   jobban szeretik a kártyát, a bort, meg a cigányt, mint
1571  3|              szeretik a kártyát, a bort, meg a cigányt, mint az istenáldotta
1572  3|                   válni, és nem szakad utána a szivök. Én meg, aki földhözragadt
1573  3|                     senki vagyok, beletenném a földbe az egész lelkemet.
1574  3|                     egész lelkemet. Pedig az a rög, amelyet másnak turok,
1575  3|                     olyan elérhetetlen, mint a csillagok az égen. A szivemre
1576  3|                    mint a csillagok az égen. A szivemre szaladt a vér arra
1577  3|                     égen. A szivemre szaladt a vér arra a gondolatra, hogy:
1578  3|                  szivemre szaladt a vér arra a gondolatra, hogy: ha én
1579  3|                       hogy kapaszkodnám abba a tiz körmömmel; még a fogammal
1580  3|                    abba a tiz körmömmel; még a fogammal is, hogy ki ne
1581  3|               ránthassák többet alólam! Ezek a mi földesuraink meg, ha
1582  3|             földesuraink meg, ha rosszul jár a kártyájok, a legelső jött-mentnek
1583  3|                     rosszul jár a kártyájok, a legelső jött-mentnek odaadják
1584  3|                 ebben az országban. Az alatt a huszonöt év alatt, amióta
1585  3|                  tűzzel-vassal verem magamat a semmiből előre, féltucat
1586  3|                 láttam ugy tönkrejutni, hogy a birtokából kiment mindegyik,
1587  3|                   sem. Ha végignézek ma ezen a vármegyén, alig látok földet,
1588  3|                   alig látok földet, amelyen a régi gazda az úr. Fogy a
1589  3|                     a régi gazda az úr. Fogy a magyar a magyar földön;
1590  3|                   gazda az úr. Fogy a magyar a magyar földön; pedig beszélhetnek
1591  3|                    tanuja, hogy aki megfogja a munka nyelét, annak nem
1592  3|            boldogulnia kell.~ ~Akkor este az a bérlethistória egészen megzavart.
1593  3|                   rettentő szomjuság égetett a földért. Csak én is bérelhetnék
1594  3|              megmutathatnám, hogy kell bánni a földdel; hogy kell szeretni
1595  3|                  földdel; hogy kell szeretni a földet! Megesküdtem magamban,
1596  3|              életünkön át robotosok legyünk. A magam ura akartam lenni,
1597  3|                      rövid szünetet tartott. A visszaemlékezés hevitette.
1598  3|               hevitette. Az arca piros volt. A hangja meg, mintha prédikált
1599  3|                       ugy csengett.~ ~- Csak a föld! a föld! - kiáltotta, -
1600  3|                   csengett.~ ~- Csak a föld! a föld! - kiáltotta, - nekem
1601  3|                       nekem csak az kellett. A nap égetett bennünket. Az
1602  3|                      ott vert, ahol utolért. A szél innen is tépett rajtunk
1603  3|                    szakadatlanul dolgoztunk. A fogunkhoz vertünk minden
1604  3|                      az urak!...~ ~Ragyogott a szeme, amikor a mellét düllesztve,
1605  3|                    Ragyogott a szeme, amikor a mellét düllesztve, kiáltotta:~ ~-
1606  3|                       fiam; mindig vigyáztam a józan eszemre, meg a becsületemre;
1607  3|               vigyáztam a józan eszemre, meg a becsületemre; de akkor részegséget
1608  3|                      első ásónyomot tettük - a magunkén! Mert az már egészen
1609  3|                     Nem volt más urunk, csak a magunk szabta kötelességeink.
1610  3|                   szabta kötelességeink. Meg a jó Isten, aki velünk volt.~ ~
1611  3|                    Isten, aki velünk volt.~ ~A föld a telekkönyvben a másé
1612  3|                    aki velünk volt.~ ~A föld a telekkönyvben a másé volt;
1613  3|                       A föld a telekkönyvben a másé volt; de én dajkáltam,
1614  3|                  anyám ölébe hajtottam volna a fejemet. Nekem termett az
1615  3|                    fejemet. Nekem termett az a föld! nekem szült, amikor
1616  3|                    szült, amikor termett; és a termés apja én voltam, aki
1617  3|                   termés apja én voltam, aki a földet turtam érte! Nincs
1618  3|                    szerelem, fiam, mint amit a föld iránt érez az ember.
1619  3|                      iránt érez az ember. De a földet máskép kell szeretni,
1620  3|                szeretni, mint minden egyebet a világon. A földet munkával
1621  3|                    minden egyebet a világon. A földet munkával és veritékkel
1622  3|               veritékkel kell szeretni; mert a termését csak nehéz munkáért
1623  3|                    csak nehéz munkáért adja. A föld számonkérő birája annak,
1624  3|                 annak, aki élni akar belőle. A hanyag munkásnak rosszul
1625  3|                      fizet. De aki beleteszi a lelkét, az erejét, arra
1626  3|                      S azon az öt holdon már a mi verejtékünk pótolta az
1627  3|                     az esőt.~ ~Igy kezdődött a mi gyönyörü életünk, édes
1628  3|                 gyönyörü életünk, édes fiam. A szabad független életünk!
1629  3|                eszembe jutottak azok, akiket a föld tart el, a föld tesz
1630  3|                       akiket a föld tart el, a föld tesz urrá, és ők mégsem
1631  3|                  urrá, és ők mégsem szeretik a földet. Hütlenek lesznek
1632  3|               Hütlenek lesznek hozzá s akkor a földet elveszitik. Mert
1633  3|                      földet elveszitik. Mert a föld nem csélcsap szerető,
1634  3|                     kell becsülni... Az volt a boldogság, amikor a pitymallattal
1635  3|                     volt a boldogság, amikor a pitymallattal ébredve elkezdtem
1636  3|                   meg azt végzed; lekaszálod a lucernát, széthasogatod
1637  3|                      lucernát, széthasogatod a tuskókat, vizet hordasz
1638  3|                  vizet hordasz az asszonynak a mosáshoz, gondozod a tehénkét,
1639  3|              asszonynak a mosáshoz, gondozod a tehénkét, meg a malacot;
1640  3|                     gondozod a tehénkét, meg a malacot; most egy, kettő,
1641  3|                 lódult. Meg nem állott, amig a nap le nem ment. De csak
1642  3|                     nap le nem ment. De csak a saját akaratának fogadott
1643  3|               fogadott szót. Nagyobb ur volt a királynál, mert az, szegény,
1644  3|                    az az igazi élet, amelyet a föld ad!...~ ~A legény csak
1645  3|                      amelyet a föld ad!...~ ~A legény csak ugy falta a
1646  3|                      A legény csak ugy falta a lelkes mondásokat, amelyek
1647  3|             mondásokat, amelyek egytől-egyig a szivéig hatottak. Az apja
1648  3|                   már nagyobb fába vághattuk a fejszénket. Husz holdat
1649  3|                     következett belőle, hogy a husz holdas bérletből hamarosan
1650  3|                      akkor megvettem itt ezt a belsőséget, amelyen csak
1651  3|                 jutottunk, hogy felépitettük a házunkat. Kapartuk a föld
1652  3|            felépitettük a házunkat. Kapartuk a föld hátát a körmünkkel.
1653  3|              házunkat. Kapartuk a föld hátát a körmünkkel. Meg nem pihentünk
1654  3|                 eközben megszereztük odakint a tanyát, - iszen erről te
1655  3|                     te már magad is tudsz.~ ~A legény csak bólintott. Látta,
1656  3|                   hogy az apja még hátra van a javával. Szótlanul várt.~ ~-
1657  3|                      megkaphatnád, aki hozna a házhoz! - Ezt az áldozatot
1658  3|             megérezte, hogy most ő rajta van a sor. Szeliden szólalt meg:~ ~-
1659  3|                   vagyok és arra fordithatom a szekerem rudját, amerre
1660  3|                   rudját, amerre jól esik.~ ~A méhzugásokozta távoli harangszó
1661  3|                távoli harangszó ugy csendült a Boros Gáspár fülébe, mintha
1662  3|                    Gáspár fülébe, mintha azt a sok-sok harangot valamennyit
1663  3|                    én akkor leveszem rólatok a kezemet és semmitsem adok
1664  3|                     akartok! Próbáljátok meg a nehéz életet minden hercehurcájával.~ ~
1665  3|                    minden hercehurcájával.~ ~A legény nyilt tekintettel
1666  3|                 nekem két erős karom; de van a jövendőbelimnek is. Ugy
1667  3|                példát adott apámuram. Én meg a fia vagyok. Az alma, amelyik
1668  3|                      amelyik nem esik messze a fájától! Ugyis mindig azt
1669  3|                     ugy köpött volna ki erre a világra.~ ~Boros Gáspár
1670  3|                  tágra meredt szemmel bámult a fiára. Roppantul tetszett
1671  3|                   Roppantul tetszett neki ez a beszéd; de valami furcsa
1672  3|            megszeppenésféle is támadt miatta a szivében.~ ~Az a két erős
1673  3|                      miatta a szivében.~ ~Az a két erős kar! persze-persze...
1674  3|                     nincsen hiba. De mi lesz a gazdasággal, ha az a két
1675  3|                    lesz a gazdasággal, ha az a két erős kar, amelynek a
1676  3|                     a két erős kar, amelynek a nyoma már mindenütt rajta
1677  3|                      hagyja és másfelé veszi a munkáját? Pedig éppen azt
1678  3|                bizony, már sem birta!) akkor a nehezét vállalja a fia,
1679  3|                     akkor a nehezét vállalja a fia, aki nélkül ugyis hiába
1680  3|                    hogy mennyire kell ide az a két erős fiatal kar.~ ~De
1681  3|                       De még tele volt azzal a nagy akarattal, amelynek
1682  3|                   köszönte. Még nem adta fel a harcot. Volt még egy nagy
1683  3|                     akkor mi történik, ha az a - jövendőbelid(!) megunja
1684  3|            jövendőbelid(!) megunja melletted a dicsőséget, a szegénységet
1685  3|                      melletted a dicsőséget, a szegénységet és kedvetlenkedik,
1686  3|                  mást várt, mást remélt...~ ~A legény mosolygott.~ ~- Mondja,
1687  3|                     ahogy magok. Nekimegyünk a nagyvilágnak.~ ~Boros Gáspár
1688  3|                  szemére olyan ködöt hajtott a hirtelen ijedség, hogy majdnem
1689  3|                  kiáltott:~ ~- Mentek bizony a menydörgős menykőbe! Nem
1690  3|             csillapitsa, odarántotta magához a fiát.~ ~Egy darabig némán
1691  3|                      darabig némán birkózott a szivével. Hanem amikor a
1692  3|                     a szivével. Hanem amikor a harangos méhzsongás közben
1693  3|              méhzsongás közben végre megjött a szava, ezt kérdezte szokatlan
1694  3|                 mikorra gondolnád, fiam, azt a lakodalmat?~ ~ ~ ~
1695  3|                                              A MEGTÉRT.~ ~Bárándi Nagy
1696  3|                      abban, hogy kint lakott a „hegy” alatt, a tanyáján,
1697  3|                  kint lakott a „hegy” alatt, a tanyáján, ahonnan a községbe
1698  3|                   alatt, a tanyáján, ahonnan a községbe még az erdőn keresztül
1699  3|                    ut vagy ötnegyed órát; de a hegy körül két óra is beletelt,
1700  3|                  amig az ember gyalogszerrel a templomig juthatott. Ezt
1701  3|                     Nagy Sándor, hivatkozván a főtisztelendő ur előtt a
1702  3|                     a főtisztelendő ur előtt a fájós lábára, amelyen a
1703  3|                      a fájós lábára, amelyen a háboru elején golyó ment
1704  3|                    idején szivesen hozzáment a Baróti Pál gazd’uram Juliska
1705  3|             szerencse volt, mert máskülönben a rabiátus hajlandóságu embertől
1706  3|                      másé sem lesz, mert azt a „mást”, aki az ő mátkája (
1707  3|                 delibb legény nem igen akadt a maga idejében a felsőbárándi
1708  3|                   igen akadt a maga idejében a felsőbárándi fiatalság között.
1709  3|             istentelen ember nagyon szerette a feleségét, minden jól lett
1710  3|                  minden jól lett volna, csak a vallásos jó asszony az esztendő
1711  3|                       késő ősszel, megfázott a kikoplalt gyenge asszonyka
1712  3|                   kikoplalt gyenge asszonyka a ház tetejét leszaggató szélben
1713  3|                  Olyan tüzes volt szegénynek a feje, mint a parázs, a szeme
1714  3|                      szegénynek a feje, mint a parázs, a szeme meg csak
1715  3|            szegénynek a feje, mint a parázs, a szeme meg csak lecsukódott,
1716  3|                    Didergett-vacogott, lelte a hideg szörnyen.~ ~Nosza,
1717  3|                      megijedt Nagy Sándor és a szomszéd tanyások asszonyait
1718  3|            összecsőditette, hátha segithetne a bajon valamelyik. De hiába
1719  3|                     hiába raktak meleg fedőt a beteg hasára, - hiába itattak
1720  3|                     csak még rosszabbul lett a szegény teremtés. Az ura
1721  3|            elhatározta, hogy befog és megyen a doktorért, amikor isteni
1722  3|                 csodaképpen ott hajtatott el a bárándi doktor a tanyája
1723  3|                hajtatott el a bárándi doktor a tanyája előtt, az urasági
1724  3|                     volt. Sándor leesdekelte a doktort a kocsiról s vitte
1725  3|                 Sándor leesdekelte a doktort a kocsiról s vitte lázas feleségéhez.~ ~
1726  3|                   vitte lázas feleségéhez.~ ~A doktor megirta a receptet
1727  3|              feleségéhez.~ ~A doktor megirta a receptet és megmagyarázta,
1728  3|              megmagyarázta, hogy kell beadni a porokat ostyában, azután
1729  3|                 ostyában, azután tovább ment a dolgára. Nagy Sándor most
1730  3|                  megkönnyebbülten ment volna a községi patikába, - persze
1731  3|               észrevette, hogy nagyon sántit a nyerges; megnyilalta a kovács
1732  3|                sántit a nyerges; megnyilalta a kovács a tegnapi patkolással.
1733  3|                nyerges; megnyilalta a kovács a tegnapi patkolással. Ezzel
1734  3|                   tegnapi patkolással. Ezzel a lóval nem lehetett sietni,
1735  3|                       Azt, hogy elfut gyalog a patikába az erdőn keresztül,
1736  3|                 keresztül, az ösvényen. Mire a nap lemegy, itthon lehet.
1737  3|                    nap lemegy, itthon lehet. A szomszédasszonyok vigyáznak
1738  3|            szomszédasszonyok vigyáznak addig a betegre.~ ~A bekecse zsebébe
1739  3|                 vigyáznak addig a betegre.~ ~A bekecse zsebébe dugta a
1740  3|                      A bekecse zsebébe dugta a receptet s elindult, de
1741  3|                 szavakkal bucsuzott el előbb a forróságtól szinte meggyulladó
1742  3|                   akire már rakták az ápolói a doktortól rendelt vizes
1743  3|                      Sándor sietett s amikor a „hegynek” neki fohászkodott, (
1744  3|                     magát. Ez már benne volt a természetében és akárhányszor
1745  3|                    hogy észre sem vette, már a keresztutig jutott, ahol
1746  3|                festett, megfakult szent kép: a Szüz Mária, a kis Jézussal.
1747  3|                     szent kép: a Szüz Mária, a kis Jézussal. Valami fogadalmi
1748  3|              állitotta oda az oszlopot ezzel a Mária-képpel.~ ~Máskor,
1749  3|                     történt, - rá sem nézett a képre. Elment mellette paraszti
1750  3|                   fog ártani, ha megbillenti a kalapját, ahogy másoktól
1751  3|                   oldalgással pislantott fel a képre s morgott valami „
1752  3|             rajtakapná valaki. Azután szedte a rossz lábát, ahogy birta.~ ~
1753  3|                   birta.~ ~Hamar odaát volt. A patikában szerencsésen végzett.
1754  3|                  Vajjon hogy is van azóta az a szegény áldott jó asszony?!...~ ~
1755  3|                        Folyvást ezt forgatta a fejében, amig csak megint
1756  3|                    lenni, már ami tudniillik a sötétséget illeti.~ ~Először
1757  3|                   fát, minden bokrot. Azután a nehéz párázat egyenletesen
1758  3|             káromkodott. Hogyne, mikor ettől a bolond nagy ködtől alig
1759  3|               felhorkant, megtorpant, kezdte a „fennfütyörgőt”, ami a nagyobb
1760  3|                kezdte a „fennfütyörgőt”, ami a nagyobb káromkodások introdukciója
1761  3|                   csakugyan kicsuszott alóla a nagy ködben, amelyet már
1762  3|                     fordult, az csak növelte a baját. Mert ezzel véglegesen
1763  3|                 ezzel véglegesen elvesztette a tájékozódást. Az egyforma
1764  3|            bizonyossággal, hogy merre is van a falu, ahonnan jött és merre
1765  3|                  ahonnan jött és merre lehet a tanyája, ahová annyira igyekezett
1766  3|                   Megszeppent. Elhallgatott. A káromkodás a torkán akadt.
1767  3|                   Elhallgatott. A káromkodás a torkán akadt. Ezzel most
1768  3|                    magán. Inkább nekiszaladt a ködnek és megpróbálta tüskön-bokron
1769  3|                bokrok mindenütt. Egyformaság a kétségbeejtésig. Pedig már
1770  3|                  megtette. Végképen eltévedt a ködös erdőben.~ ~S a szegény
1771  3|                eltévedt a ködös erdőben.~ ~S a szegény beteg asszony ezalatt
1772  3|                nélkül és várja őt haza, mint a Messiást.~ ~Az ember felorditott.
1773  3|                  Erős mély hangja ugy búgott a kietlen, ködös erdőben,
1774  3|                     volna. Elszörnyedt attól a gondolattól, hogy ez még
1775  3|                    mind messzebbre távolodik a céljától.~ ~Megállott. Fujt
1776  3|                       Izzadt fejéről levette a kalapját. Maga elé nézett
1777  3|                    hidd el, hogy van!” - Még a könnye is kicsordult, ugy
1778  3|              kicsordult, ugy bizonyitotta.~ ~A nagy erős ember ugy érezte,
1779  3|              gyermekkora óta nem tudott már. A rémület, a feleségéért érzett
1780  3|                   nem tudott már. A rémület, a feleségéért érzett aggódása,
1781  3|                 aggódása, könnyet sajtolt ki a szeméből.~ ~Elkezdte mormolni,
1782  3|                    Elkezdte mormolni, mintha a feleségének felelne: - Van
1783  3|               megrázkódva futott neki megint a ködnek, amely nyomban elnyelte;
1784  3|                   perbe akart volna szállani a végzettel, amely ellen halk
1785  3|                    már ez sem használt, mert a köd nem engedett, sem az
1786  3|                 térdre rogyott és összetette a kezét, ugy kezdett száraz
1787  3|                     hörögve imádkozni, ahogy a lelkéből fakadt:~ ~„Szüz
1788  3|                   Megigérem, szentül fogadom a magam életére, a drága feleségem
1789  3|                     fogadom a magam életére, a drága feleségem életére,
1790  3|                     el, mert különben meghal a feleségem!... (Felorditott
1791  3|                 hajtani, csápolni, szétverni a ködöt; a kisértetszárnyu
1792  3|                 csápolni, szétverni a ködöt; a kisértetszárnyu ködfantomok
1793  3|                    hanyatt-homlok menekültek a szél ostorcsapásai elől;
1794  3|              fényesség hinti meg az erdőt, s a széthulló ködön áttörő hold
1795  3|                      mered fel, - és amelyen a Boldogságos Szűz képe van
1796  3|                    Boldogságos Szűz képe van a kis Jézussal a bádogtáblán.
1797  3|                      képe van a kis Jézussal a bádogtáblán. De most nem
1798  3|                      fakó, nem elmosódott az a kép, hanem fényes, ragyogó,
1799  3|                    mosolygón élő, amint mind a ketten áldó, megbocsátó
1800  3|                     az oszlophoz és leborult a tövéhez. Ott megcsókolta
1801  3|                     tövéhez. Ott megcsókolta a földet.~ ~Most már tudta,
1802  3|                 vakon is hazatalált volna.~ ~A feje zugott, a szive zakatolt.
1803  3|                      volna.~ ~A feje zugott, a szive zakatolt. A Szűz Mária
1804  3|                    zugott, a szive zakatolt. A Szűz Mária csodájára gondolt,
1805  3|                 csodájára gondolt, hogy lám, a kétségbeesett könyörgésére
1806  3|                    idevezette magához!... És a fogadalmára gondolt.~ ~-
1807  3|               évenkint meg szoktam látogatni a nagy vakáció folyamán. Nagybátyámnak
1808  3|                  ezerötszáz holdat bérelt is a tőszomszédságában, ugyhogy
1809  3|                    halászhattam; fürödhettem a Tiszában, amennyi jól esett.
1810  3|                     vehette, segitettem neki a gazdálkodásban; felügyeltem
1811  3|                  gazdálkodásban; felügyeltem a munkásaira; a kaszásokra,
1812  3|                    felügyeltem a munkásaira; a kaszásokra, az aratókra,
1813  3|                     kaszásokra, az aratókra, a cséplőkre; ugy el voltam
1814  3|                   vacsora idején kerültem be a házba, ahol áldottlelkü
1815  3|                  hogy sohasem lát, mert csak a pusztákat-tanyákat-mezőket
1816  3|           pusztákat-tanyákat-mezőket bujom s a pásztorokkal barátkozom.~ ~
1817  3|                     hogy örökös kintlétemnek a mulatságaimon kivül egyéb
1818  3|                    volna.~ ~Nem birtam látni a házánál élő nőrokonát, akinél
1819  3|               emberlény életemben sem került a szemem elé. Töpörödött,
1820  3|                istenadta; tele himlőhellyel; a balszemére vak; a haja meghatározhatatlan
1821  3|              himlőhellyel; a balszemére vak; a haja meghatározhatatlan
1822  3|                       ráncos, pergamenszerü; a háta görnyedt; a járása
1823  3|              pergamenszerü; a háta görnyedt; a járása sunyi, alattomos;
1824  3|                     járása sunyi, alattomos; a nézése bizonytalanul kapkodó;
1825  3|                nézése bizonytalanul kapkodó; a hangja rikácsoló. Mindig
1826  3|                  Mindig ilyeneknek képzeltem a boszorkányokat, akik éjfélkor
1827  3|            seprünyélen lovagolnak, s akiknek a szeme megveri a gyerekeket,
1828  3|                      akiknek a szeme megveri a gyerekeket, a tehenek pedig
1829  3|                  szeme megveri a gyerekeket, a tehenek pedig attól véres
1830  3|                      végig borzongott rajtam a hideg. A nyálkás békától
1831  3|                   borzongott rajtam a hideg. A nyálkás békától sem iszonyodtam
1832  3|                 volna kint, valahol akárhol, a szérüskertben, vagy az istállóban;
1833  3|                     vagy az istállóban; vagy a kerti filagóriában, a gyékényből
1834  3|                   vagy a kerti filagóriában, a gyékényből font divánon;
1835  3|                     font divánon; csak ehhez a nekem annyira félelmes nőszemélyhez
1836  3|                   hogy mit csinálok s azután a legjelentéktelenebb csinyemet
1837  3|                     csinyemet is besugta. Ha a szobaleánnyal, vagy valamelyik
1838  3|           legyeskedtem, azt rögtön megmondta a nagynénémnek, aki szelid
1839  3|                 fejcsóválással adta tudtomra a rosszalását s a leányokat
1840  3|                     tudtomra a rosszalását s a leányokat eltiltotta attól,
1841  3|                  szóba álljanak. Lehet, hogy a nagybátyám is tudott az
1842  3|                     fujjátok fel annyira azt a kis kakaskodást; magam sem
1843  3|                   magam sem voltam különb.~ ~A nagynénémet is szerettem,
1844  3|                 nagynénémet is szerettem, de a nagybátyámat nagyon szerettem.
1845  3|               szerettem. Ha nem biztam volna a védelmezésében, talán még
1846  3|                    védelmezésében, talán még a sokféle gyönyörüségemről
1847  3|              lemondtam volna inkább, semhogy a rokonuk szekaturáit állandóan
1848  3|           felejthetetlenül szép időket éltem a Széki-pusztán! Hajnalban
1849  3|             nyargalásztam és szivtam magamba a felséges illatos levegőt,
1850  3|                     levegőt, amely tele volt a kakukfü, a ménta, meg a
1851  3|                   amely tele volt a kakukfü, a ménta, meg a vadborsó lélegzetvételével.
1852  3|                      a kakukfü, a ménta, meg a vadborsó lélegzetvételével.
1853  3|                  vadborsó lélegzetvételével. A kaszálóról csakugy áradt
1854  3|                     kaszálóról csakugy áradt a szénaillat. A tiszaparti
1855  3|                  csakugy áradt a szénaillat. A tiszaparti füzesek alatt
1856  3|                    füzesek alatt megkötöttem a lovamat és egy-kettőre lehánytam
1857  3|               egy-kettőre lehánytam magamról a könnyü nyári ruhát, aztán
1858  3|                      nyári ruhát, aztán neki a szőke Tiszának, amelynek
1859  3|                     szőke Tiszának, amelynek a habjaitól alig akartam megválni.~ ~
1860  3|                    senki sem járt arra, csak a sirályok, meg a vadgerlicék.
1861  3|                   arra, csak a sirályok, meg a vadgerlicék. Azoknak a suhanását
1862  3|                   meg a vadgerlicék. Azoknak a suhanását lendülését figyeltem,
1863  3|               nézegettem. Sohasem untam meg. A vadvirágos mezőkön kóboroltam;
1864  3|                     kóboroltam; belebámultam a végtelenbe; az égi kékségbe,
1865  3|                     gondolataimmal kergettem a fehér nyájat. Barátkoztam
1866  3|                    fehér nyájat. Barátkoztam a bokron serregő sordéllyal.
1867  3|                   sordéllyal. Az egész világ a képzeletemé volt a messze
1868  3|                     világ a képzeletemé volt a messze kéklő álomszerü hegyekig.
1869  3|                  türni kiállhatatlanságát, - a várva-várt nagy szünet alatt
1870  3|                    nem lesetem magamat azzal a vasorru bábával. Inkább
1871  3|                 Inkább végiglátogatom azokat a barátaimat, velem egyivásu
1872  3|                  közt is volt néhány, akinek a szülei gazdálkodtak. Vadászni
1873  3|                      meg is voltam mentve.~ ~A rákövetkező esztendőben
1874  3|                esztendőben éppen azon törtem a fejemet a nagy vakáció elején,
1875  3|                  éppen azon törtem a fejemet a nagy vakáció elején, hogy
1876  3|             gyászjelentést és levelet hozott a posta a Széki-pusztáról.~ ~
1877  3|                    és levelet hozott a posta a Széki-pusztáról.~ ~Megilletődve
1878  3|                     hogy Pálma néni meghalt. A nagybátyám rövid levelében
1879  3|                         Pálma néni akkor már a szomszédos kis falu sirkertjében
1880  3|                  való vadvirágot és elvittem a sirjára.~ ~*~ ~Amikor hazakerültem,
1881  3|                    hazakerültem, nagynénémet a Pálma néni kis hagyatékának
1882  3|                  Pálma néni kis hagyatékának a rendezésében találtam.~ ~
1883  3|                amelyen csudálkozva akadt meg a szemem.~ ~Gyönyörü teremtést
1884  3|               Gyönyörü teremtést ábrázolt.~ ~A szőke tündérek legszőkébb
1885  3|                    legszőkébb haja omlott le a fejéről, amely a régi görög
1886  3|                   omlott le a fejéről, amely a régi görög szobrászoknak
1887  3|                   mithológiai istennőjökhöz. A termete a legtökéletesebb,
1888  3|                     istennőjökhöz. A termete a legtökéletesebb, aminőt
1889  3|                    aminőt el lehet képzelni. A szemében varázslatos tekintet.
1890  3|               szemében varázslatos tekintet. A szája az édes epedés. Ha
1891  3|                     szája az édes epedés. Ha a kép eredetije elém került
1892  3|                           Ki ez? - kérdeztem a nagynénémet, tágra meresztett
1893  3|                  tágra meresztett szemmel.~ ~A nénikém elcsudálkozva fordult
1894  3|                  Pálma néni.~ ~Forgott velem a világ.~ ~- Ez Pálma néni
1895  3|                bolonddá, édes fiam, - mondta a néni azzal a végtelen szelidségével,
1896  3|                  fiam, - mondta a néni azzal a végtelen szelidségével,
1897  3|              esküdözött volna. - Kérdezd meg a nagybátyádat; ő jobban el
1898  3|                      Talán még jól esik neki a másvilágon, ha diadalmas
1899  3|                     volt.~ ~Szentnek éreztem a nagynéném minden szavát,
1900  3|                     tévedésben ne legyen. Ez a megbolonditó Isten-remeke
1901  3|                    lett volna bármikor is az a Pálma néni, akit én ösmertem?
1902  3|                    akkor nincs lehetetlenség a világon.~ ~Elkértem a képet
1903  3|          lehetetlenség a világon.~ ~Elkértem a képet és siettem vele Guszti
1904  3|                Annyira rajta volt az arcomon a tiltakozó kérdés, hogy a
1905  3|                     a tiltakozó kérdés, hogy a nagybátyám mindjárt kitalálta
1906  3|                  közbevágott.~ ~- Bizonyosan a feleségem küldött hozzám
1907  3|               feleségem küldött hozzám ezzel a képpel. Ő nem szeret, de
1908  3|                   szomoru történet ez; pedig a lényege elég mindennapi.
1909  3|                  elég mindennapi. Éppen csak a fejleményei olyanok, hogy
1910  3|                   hogy alig lehet elhinni.~ ~A kert ősgesztenyefája alatt
1911  3|              Kossuth-szakállát és belefogott a történetébe.~ ~*~ ~Volt
1912  3|                      jó barátom, akinek csak a keresztnevét mondom meg,
1913  3|                 gazdaember volt, mint magam. A saját birtokán gazdálkodott
1914  3|                 derék, müvelt urileányt, aki a legodaadóbb szerelemmel
1915  3|                   ért volna. Nagyon szerette a - szerelmet. Nem birt meglenni
1916  3|               Ösmerték; tudták róla, hogy ez a „hibája” javithatatlan, -
1917  3|                       amikor már majd lement a bőr a könyökéről, ugy szépelgett
1918  3|                 amikor már majd lement a bőr a könyökéről, ugy szépelgett
1919  3|                 körül; egyszerre abbanhagyta a még ujabb kedvéért. Ebben
1920  3|                     nem volt igazi hitele, s a felesége, aki nagyon okos
1921  3|                      Különben is meg volt rá a módja és a rátermettsége,
1922  3|                    is meg volt rá a módja és a rátermettsége, hogy csapodárkodó
1923  3|                      csapodárkodó urát éppen a szerelem legnagyobb hatalmával
1924  3|               legteljesebb boldogságuk, amig a barátom meg nem ösmerkedett
1925  3|                     egyszerre ugy jelent meg a társaságban, mint a csillagok
1926  3|                      meg a társaságban, mint a csillagok csillaga.~ ~Elvált
1927  3|                      rövid ideig élt együtt. A házasságukat a férj hibájából
1928  3|                   élt együtt. A házasságukat a férj hibájából bontotta
1929  3|                  férj hibájából bontotta fel a biróság. A gyönyörüséges
1930  3|                      bontotta fel a biróság. A gyönyörüséges szép asszonyt
1931  3|                        Ugy rajzott körülötte a férfisereg, mint a méz körül
1932  3|                 körülötte a férfisereg, mint a méz körül a dongó. Magam
1933  3|                 férfisereg, mint a méz körül a dongó. Magam is köztök voltam.
1934  3|                    Magam is belekozmásodtam. A szépségéről hiába beszélnék,
1935  3|                       Az igaziban benne volt a legcsudálatosabb meleg élet,
1936  3|                     meleg élet, amilyen csak a paradicsombeli Évák tipusában
1937  3|                   lehet. Olyan arcszint csak a vadrózsán láthatsz, amilyen
1938  3|                  szendesége, asszonyos ereje a megrészegitésre olyan vegyülékével
1939  3|                       Én csak megszabadultam a nagyobb veszedelemtől, amelytől
1940  3|                veszedelemtől, amelytől éppen a barátom mentett meg.~ ~Mert
1941  3|                     Feri mennyire megszédült a mi távoli rokonunk szépségétől,
1942  3|                  magamat és hamar megszöktem a feleségemmel egy második
1943  3|                     róla, hogy Feri elhagyja a feleségét, és előbb-utóbb
1944  3|                      előbb-utóbb elveszi ezt a világszép férfibolonditót,
1945  3|                   akiről ugy beszéltek, mint a legszivtelenebb vampirról,
1946  3|              legszivtelenebb vampirról, hisz a vérét szivja annak, akit
1947  3|                     vérét szivja annak, akit a lelke széttéphetetlen pókhálójában
1948  3|                     megfogta, az bizonyos.~ ~A szerencsétlen ember nem
1949  3|               törődött már senkivel sem ezen a világon, csak az ő bálványával.
1950  3|                    pedig kockára tette ezért a szerelméért a hirnevét is;
1951  3|                    tette ezért a szerelméért a hirnevét is; nem bánta,
1952  3|                      nem bánta, akármit mond a világ; mutatta magát Ferivel
1953  3|                    Nem titkolta, hogy igenis a felesége akar lenni. Miatta
1954  3|                     ez gyalázatos dolog volt a barátom részéről; hisz teljesen
1955  3|                      ellenmondott vele annak a nagyszerü férfiasságnak,
1956  3|               magamhoz és szörnyen megmostam a fejét. Ugy bántam vele,
1957  3|                 fejét. Ugy bántam vele, mint a rossz gyermekkel. Meg akartam
1958  3|                fogadtatni, hogy szakit ezzel a szerencsétlenségbe sodró
1959  3|                  ösmerheted ezt az asszonyt. A te ajkadon nem csüggött;
1960  3|                     te ajkadon nem csüggött; a lélegzetét nem szivtad magadba;
1961  3|              lélegzetét nem szivtad magadba; a vére lüktetését nem érezted
1962  3|                   lüktetését nem érezted sem a szivedben, sem az agyadban.
1963  3|                     bánom, semmit sem bánok. A poklot sem. Én erről az
1964  3|                     ilyen asszony nincs több a világon és ennek az egyetlen
1965  3|                 folytatta -, hogy meggyötört a lelkifurdalás és könyörögtem
1966  3|                     mert ebbe bele fog halni a feleségem. A gyilkosai leszünk.
1967  3|                  bele fog halni a feleségem. A gyilkosai leszünk. Engedj
1968  3|                    Nem is felelt, csak ölelt a két tapadó karjával és a
1969  3|                     a két tapadó karjával és a szemembe lövelte gyönyörtől
1970  3|                       viszem magammal Pálmát a világ végére...~ ~Igy beszélt
1971  3|                 végére...~ ~Igy beszélt azon a napon, amikor visszarántani
1972  3|                  beszélni. Hátha... hátha... A rokonságunk jogán merhettem
1973  3|                     jogán merhettem valamit. A feleségem is tudott róla.~ ~
1974  3|                  hozzá akartam volna kezdeni a szépen kieszelt prédikációmhoz,
1975  3|                      ajtó és elibénk toppant a Feri barátom felesége.~ ~
1976  3|                     álmodni sem birtam.~ ~Az a szelid, áldott, drága szép
1977  3|                      és jó asszony maga volt a kirobbanó vulkán. Nem kérdezett
1978  3|                     tökéletességgel bizonyos a dolgában, amelyen nem lehet
1979  3|                     alakodból. Kivánom neked a másvilágra induló lelkem
1980  3|                     légy ragyás, árasszon el a himlő, vesszen ki belőled
1981  3|                    légy olyan utálatos, mint a varas béka!... A hires szépséged
1982  3|              utálatos, mint a varas béka!... A hires szépséged változzék
1983  3|                    birj meghalni, szabadulni a földi pokloktól! Ne legyen
1984  3|               gondolsz és ha az uramra veted a szemedet, halálfej vigyorogjon
1985  3|                      egyszerre tört ki rajta a himlő, meg a megtébolyodás.~ ~
1986  3|                   tört ki rajta a himlő, meg a megtébolyodás.~ ~Mire hónapok
1987  3|                       amilyennek ösmerted.~ ~A himlőből felgyógyult és
1988  3|                felgyógyult és akkor megkapta a legádázabb tifuszt. Mire
1989  3|                  lábbadozott, nem volt haja, a félszemére megvakult, az
1990  3|           pergamenszinüvé és rücskössé vált. A dereka meggörbült. Nem birt
1991  3|                Magával tehetetlen aggá, akit a feleségem mentett meg attól,
1992  3|                 lenni, de nem sikerült neki. A méregből keveset vett be.
1993  3|                    méregből keveset vett be. A lovak elé vetette magát,
1994  3|                      amikor kevés volt benne a viz. Mindössze náthás lett.
1995  3|                      Feri csak egyszer látta a betegsége után; akkor ugy
1996  3|                   egyszerre csudát tett vele a jó Isten.~ ~Minden csunyasága
1997  3|                     Minden csunyasága elmult a ravatalon. A ráncai elsimultak.
1998  3|               csunyasága elmult a ravatalon. A ráncai elsimultak. A himlőhelyeiből
1999  3|              ravatalon. A ráncai elsimultak. A himlőhelyeiből alig látszott
2000  3|                   alig látszott valami. Mind a két szemével aludt. A szája