Rész

2001  3|                   Mind a két szemével aludt. A szája mosolygott. Ősz hajával
2002  3|             mosolygott. Ősz hajával játszott a napsugár. Keze össze volt
2003  3|               napsugár. Keze össze volt téve a mellén, keresztben. Szent
2004  3|                     valaki, aki odaát van.~ ~A régi átok ereje elmult,
2005  3|                    ereje elmult, megszünt.~ ~A kis lélekharang egy szegény
2006  3|                                              A RABLÓVEZÉR.~ ~Ösmerték önök
2007  3|                  Ösmerték önök Szabó Lajost, a kis Szabó Lajost, akinek
2008  3|                      Szabó Lajost, akinek az a szép nagy kertje volt a
2009  3|                      a szép nagy kertje volt a megyéje székhelyén, a Kinizsi-utcában?~ ~
2010  3|                   volt a megyéje székhelyén, a Kinizsi-utcában?~ ~Háza
2011  3|                    polgárház volt, amilyenek a félreeső utcákban is tucatjával
2012  3|                    tucatjával épültek. Hanem a kertje annál nagyobb és
2013  3|                     már nem lehetett útjában a terjeszkedésnek. Elnyúlt
2014  3|                     terjeszkedésnek. Elnyúlt a mezei földekig s azokba
2015  3|                  bokrok sűrüsödtek. Lehetett a terjedelme vagy öt hold
2016  3|                  bőségesen megtermett, amire a családnak szüksége volt.~ ~
2017  3|                   családnak szüksége volt.~ ~A kis Szabó maga ugyan keveset
2018  3|                   ugyan keveset foglalkozott a kertműveléssel; de a felesége
2019  3|            foglalkozott a kertműveléssel; de a felesége annál jobban értett
2020  3|                      értett hozzá és nemcsak a házat látta el belőle, hanem
2021  3|                pénzecskét is összeárulgatott a finom kalarábéból, sárgarépából,
2022  3|                 krumpliból meg tengeriből és a sok mindenféle gyümölcsből;
2023  3|                 végezve az őszibarackon, meg a nagyszerü dinnyéken. Még
2024  3|                    csemegeszőlő is volt ott. A hasznos dolgokon kivül pompás
2025  3|                      lugasai is voltak ennek a szép nagy kertnek, amely
2026  3|                  egyetlen ambiciója volt; de a kis Szabó megelégedett azzal,
2027  3|                     benne és élvezze. Ő csak a hivatalában foglalatoskodott,
2028  3|                hivatalában foglalatoskodott, a megyeházán, ahol a levéltár
2029  3|         foglalatoskodott, a megyeházán, ahol a levéltár volt rábizva. Ott
2030  3|               kérdeztem, hogy ösmerték-e ezt a kis Szabó Lajost?~ ~Nem,
2031  3|                      Tudom például azt, hogy a bizalmasai csak igy szólitották:
2032  3|                      azután elterjedt és még a tőle távolállók is «vén
2033  3|                    rablóvezérnek» emlegették a háta mögött; mert aki a
2034  3|                      a háta mögött; mert aki a szemébe mondta volna, annak
2035  3|                    annak meggyült volna vele a baja; hiába volt olyan kistermetü,
2036  3|                      hogy emiatt rajtaragadt a mellékneve. Csak a feje
2037  3|               rajtaragadt a mellékneve. Csak a feje volt olyan, mint más
2038  3|            ékeskedett rajta. Ugyanilyen volt a szemöldöke is; a szeme pedig
2039  3|             Ugyanilyen volt a szemöldöke is; a szeme pedig szúrós, keménynézésü.
2040  3|                Mindezt tudni kell róla, hogy a rablóvezérségét elképzelje
2041  3|                 elképzelje az ember.~ ~Ennek a történetét mondták el nekem
2042  3|                      feleséges ember volt.~ ~A házasságát gyerekekkel is
2043  3|                      két fiu, meg egy leány. A nagyobbik fiu már az első
2044  3|                    tehát tiz éves mulhatott; a leányka volt a közbülső
2045  3|                    mulhatott; a leányka volt a közbülső gyerek, olyan nyolcéveske;
2046  3|                   gyerek, olyan nyolcéveske; a harmadik megint fiu volt, -
2047  3|                     Margit, meg Lacika.~ ~Ez a három gyermek mindig a kertet
2048  3|                    Ez a három gyermek mindig a kertet bujta, amikor csak
2049  3|                     olyan ötholdas buja kert a szabadságra vágyó kis madaraknak.~ ~
2050  3|                  Jenő, mint legidősebb, volt a mama dédelgetett kedveltje.
2051  3|                  mama dédelgetett kedveltje. A mamák majdnem mindig az
2052  3|                Jenőnek minden szabad volt és a közös játékokat nemcsak
2053  3|                     rendezte, vezette, hanem a legtöbbször ő maga találta
2054  3|            legtöbbször ő maga találta ki. Ha a testvérek közt összezörrenés
2055  3|                    összezörrenés támadt, azt a saját privilegizált hatáskörében
2056  3|                      intézte el, kiróva, sőt a saját kezével kiosztva a
2057  3|                     a saját kezével kiosztva a megfelelő büntetéseket is.~ ~
2058  3|                         Minden játék jó volt a két kisebbiknek, amelyet
2059  3|                    Csudálatos tehetsége volt a mesélésre. Egyáltalában
2060  3|                      mesélésre. Egyáltalában a képzelőereje volt az elméjének
2061  3|                édesanyjától örökölte, akinek a napidolgok elvégzése után
2062  3|                elvégzése után egyetlen öröme a regényolvasás volt.~ ~Amikor
2063  3|                 regényolvasás volt.~ ~Amikor a három gyermek igy összebujt
2064  3|                    nélkül engedte szabadjára a mesélőkedvét és a legcsudálatosabb
2065  3|                 szabadjára a mesélőkedvét és a legcsudálatosabb történeteket
2066  3|             hallgatósága számára.~ ~Akkor is a mesélésre legalkalmasabb
2067  3|                   Lencsi nénivel járta végig a kertet és dicsekedve mutogatta
2068  3|                   elfogyott, Lencsi néni még a gyerekekre volt kiváncsi.
2069  3|               szaladgálnának.~ ~- Bizonyosan a thuja-lugasban vannak és
2070  3|                  mesél nekik, - mondta. - Az a bolondos gyerek olyanokat
2071  3|            hallgassuk egy kicsit, - biztatta a gyerekek mamáját.~ ~Odasompolyogtak.~ ~* ~-
2072  3|                    Nagy szemet meresztett és a hangja suttogóvá vált.)
2073  3|                      tudtam meg, aki fát vág a megyeházán; de édesapát
2074  3|                Amikor apának bevittem tegnap a délelőtti uzsonnáját, akkor
2075  3|                        Persze, hogy futottam a szivarért; a zsemlyepénzemen
2076  3|                   hogy futottam a szivarért; a zsemlyepénzemen megvettem
2077  3|                    nekem mindent, mindent!~ ~A két fülelő gyermek szorongva
2078  3|                   Jaj, Istenem! - sóhajtotta a kisleány. - Mit, te?! -
2079  3|                      hogy édesapa volt annak a rablóbandának a vezére,
2080  3|                   volt annak a rablóbandának a vezére, amelyikben benne
2081  3|               apukának olyan lova volt, mint a szélvész; utól nem birták
2082  3|               szélvész; utól nem birták érni a pandurok; ahány lövést tett
2083  3|                      ahány lövést tett apuka a pisztolyából, annyi pandurnak
2084  3|                   éjszaka elindultak rabolni a grófhoz, a kastélyba, hát
2085  3|                elindultak rabolni a grófhoz, a kastélyba, hát az öreg rab-bácsi
2086  3|                    öreg rab-bácsi állott őrt a kapuban; a rablók mindent
2087  3|              rab-bácsi állott őrt a kapuban; a rablók mindent kihordtak
2088  3|                     rablók mindent kihordtak a gonosz gróf kastélyából,
2089  3|                  apuka mindent elosztogatott a szegényeknek, és magának
2090  3|                tartott meg, mert ő neki csak a rablóbecsület kellett; azért
2091  3|                     Istenem! szorongott ujra a kisleány.~ ~- Hogy volt
2092  3|                     még azután?! - követelte a folytatást Lacika izgatottan.~ ~-
2093  3|                      egyszer nagy csata volt a rablók közt, meg a pandurok
2094  3|                      volt a rablók közt, meg a pandurok közt. A rablók
2095  3|                   közt, meg a pandurok közt. A rablók tizen voltak, a pandurok
2096  3|                       A rablók tizen voltak, a pandurok meg százan. Fujt
2097  3|                    pandurok meg százan. Fujt a szél és a menykő csak ugy
2098  3|                   meg százan. Fujt a szél és a menykő csak ugy csapkodott.
2099  3|                  menykő csak ugy csapkodott. A jó Isten nagyon haragudott.
2100  3|              megfuvatta az öreg rab bácsival a kürtöt és bevágtatott szilaj
2101  3|                   bevágtatott szilaj lovával a pandurok közé, egyenesen
2102  3|                pandurok közé, egyenesen neki a csendbiztosnak, aki nagy
2103  3|                   éjszaka, bizony! És amikor a két ló összerohant, akkor
2104  3|                   történt, hogy apukának is, a csendbiztosnak is tátva
2105  3|               csendbiztosnak is tátva maradt a szája és nem bántották egymást,
2106  3|               egymást, csak azt nézték, hogy a lovuk mit csinál; mert azok
2107  3|                  kezdték harapni-marni, mint a dühös tigrisek, bizony!
2108  3|                       ahol érték, bizony! És a végén a csendbiztos leesett
2109  3|                    érték, bizony! És a végén a csendbiztos leesett a lováról,
2110  3|                  végén a csendbiztos leesett a lováról, apuka meg leugrott
2111  3|                  lováról, apuka meg leugrott a magáéról s a pisztolyát
2112  3|                    meg leugrott a magáéról s a pisztolyát ráfogta az ájult
2113  3|                     nem bánt az igaz betyár. A sok pandur rémülten szaladt
2114  3|                rémülten szaladt szét, amikor a csendbiztos elterült a földön.
2115  3|                amikor a csendbiztos elterült a földön. Azt hitték, vége
2116  3|                       vége van, bizony!...~ ~A lugas mögött már nem birtak
2117  3|                      már nem birtak magokkal a hallgatódzó asszonyok. Lencsi
2118  3|                   Lencsi néniből ugy feltört a kacagás, hogy az oldalát
2119  3|                       hogy az oldalát fogta. A gyerekek mamája is kénytelen
2120  3|                  bosszankodott is. Besietett a lugasba.~ ~- Te! te bolond
2121  3|                  megtudja. Mit beszéled tele a testvéreid fejét ilyesmikkel?~ ~
2122  3|              testvéreid fejét ilyesmikkel?~ ~A fiu fülig elpirult; de Lencsi
2123  3|                  igyekezett volna.~ ~- Nekem a rab-bácsi mesélte - mondta
2124  3|                     Szabó Lajos majd leesett a székéről s a forró leves
2125  3|                    majd leesett a székéről s a forró leves megakadt a nyeldeklőjén.
2126  3|                     s a forró leves megakadt a nyeldeklőjén. Rábámult a
2127  3|                     a nyeldeklőjén. Rábámult a feleségére, akitől ennek
2128  3|                     feleségére, akitől ennek a különös kérdésnek a magyarázatát
2129  3|                    ennek a különös kérdésnek a magyarázatát várta. Az asszony
2130  3|                      volt neki kacagnia erre a gondolatra.~ ~Mindez hagyján
2131  3|                    várta, hogy végigszaladja a kis Szabó-fiu meséjével
2132  3|                      kis Szabó-fiu meséjével a várost.~ ~Három nap sem
2133  3|                     ő rablóvezér volt. Hisz’ a saját fiának már csak tudni
2134  3|                       Kevés hijja volt, hogy a merész mesemondó meg nem
2135  3|                      mesemondó meg nem kapta a pipaszárjutalmat ezért a
2136  3|                     a pipaszárjutalmat ezért a csapongó képzelődéséért;
2137  3|                  csapongó képzelődéséért; de a mamája megmentette a bajtól.~ ~-
2138  3|                      de a mamája megmentette a bajtól.~ ~- Ugyan, öregem,
2139  3|               szilajon jár az esze, akárcsak a tied. Tőled örökölte.~ ~
2140  3|                   megszelidült. Valami lehet a dologban, - mormolta megadással.~ ~ ~ ~
2141  3|                MARISKA.~ ~- Igen - ismételte a barátom, aki a viszontlátásunk
2142  3|                     ismételte a barátom, aki a viszontlátásunk örömére
2143  3|                    örömére felcipelt magával a lakására - megházasodtam.
2144  3|                cseppentem bele, mint Pilátus a Credoba és én is csak azt
2145  3|                     mondott: mosom kezeimet. A feleségem még nincs itthon
2146  3|                      elcsudálkozva nézhettem a szelid jó fiura, akiről
2147  3|                    akiről csak ugy sugárzott a „papucskormány” áldásos
2148  3|                    hatása, mert nem is várta a kérdéseimet, hanem sietve
2149  3|                       hanem sietve folytatta a megnyilatkozását.~ ~- A
2150  3|                      a megnyilatkozását.~ ~- A feleségem tudniillik nagyon
2151  3|                 mosollyal, és arra szoktatta a környezetét, hogy mindig
2152  3|                     hogy mindig ő maga vigye a szót. Nem nagyon bánom,
2153  3|            mivoltomban és ugysem nekem valók a kicsinyes gondok. Ővele
2154  3|                 jobban tud, mindenről megvan a saját rendithetetlen véleménye.
2155  3|                      hányféle doktor; de még a háziorvosunk is őtőle szokta
2156  3|                      rendeljen, ha beteg van a háznál. Én ilyen tudós nőt
2157  3|                      nem sok érzéke van; sőt a belletrisztikát lenézi.
2158  3|                   általa. De hadd mondjam el a házasságunk történetét,
2159  3|                 lehet...~ ~Éppen erre voltam a legkiváncsibb és csak intettem
2160  3|                doktor Mariskát először, azon a bálon.~ ~- Akkor már négy
2161  3|                   éve volt doktor és rám azt a hatást tette, hogy kész
2162  3|                   csiptetőn keresztül nézett a vesékbe. Szép metszésü száj,
2163  3|                  amelyeknek játék lett volna a liszteszsák cipelése. Biztos
2164  3|                 atléta urak ugyancsak rázták a kezöket.~ ~- Képzeld csak,
2165  3|                kezöket.~ ~- Képzeld csak, ez a nagyszerü teremtés az első
2166  3|                       miféle állásom van; mi a véleményem a házasságról
2167  3|                 állásom van; mi a véleményem a házasságról és mi a véleményem
2168  3|               véleményem a házasságról és mi a véleményem ő róla.~ ~- Ugy
2169  3|                   végül megbuktasson. Láttam a barátaimat, hogy mosolyognak,
2170  3|                      jobban megizzad, mintha a szupécsárdást elejétől kezdve
2171  3|                    tehát és engem átengedtek a sorsomnak.~ ~- Éjfélkor
2172  3|                  iskolás gyermek. Lesütöttem a szememet és illedelemből
2173  3|                     nekem.~ ~- Megszoritotta a kezemet. Ha nem szégyeltem
2174  3|                  adatta velem magának vissza a bókokat, hogy amikor már
2175  3|                   amikor már beteltnek vélte a mértékemet, hirtelen rámförmedt:
2176  3|                    minthogy én magában látom a férjideált, ezennel igent
2177  3|                      Szörnyen tetszett nekem a hóditásom; mert a leszámitandókat
2178  3|                      nekem a hóditásom; mert a leszámitandókat leszámitva,
2179  3|                   Mariska rendkivüliség volt a maga nemében. Először is
2180  3|                     amelyek sejttették, hogy a báli toilettje a legszebb
2181  3|            sejttették, hogy a báli toilettje a legszebb élőszobrot takarja;
2182  3|                     élőszobrot takarja; s ez a nőstény párduc ime arra
2183  3|                     Azután szörnyen imponált a lelki konstituciója is,
2184  3|                   ternót csináltam és amikor a bálból hazamentünk, már
2185  3|                      bálból hazamentünk, már a vőlegénye voltam.~ ~- Igy
2186  3|                 megtudtam azt is, mit értett a feleségem férjideál alatt.
2187  3|              csengettek.~ ~- Jön! - kiáltott a barátom; igy csak ő csenget.~ ~
2188  3|                      Szépnek találtam; ámbár a vonásai csakugyan élesek
2189  3|                       de nagyon szabályosak. A csiptetője egyenesmetszésü
2190  3|                    tekintet mélyedt belém.~ ~A barátom sietve mutatott
2191  3|                 megszólalt: - Isten hozta! S a kezét nyujtotta.~ ~Olyan
2192  3|                    ujjaim egymáshoz ragadnak a kézszoritásától s alig birtam
2193  3|                kézszoritásától s alig birtam a felszisszenésemet magamba
2194  3|                   magamba fojtani.~ ~Ledobta a kalapját kabátját egy székre;
2195  3|                kalapját kabátját egy székre; a keztyüjét határozott mozdulatokkal
2196  3|                    fehér kezével beleturkált a fejét elboritó selymes hajboglyába
2197  3|                    telepedett.~ ~- Emlékszem a nevére - mondta -, a férjem
2198  3|               Emlékszem a nevére - mondta -, a férjem valamikor emlitette.
2199  3|               egyszer hallok vagy olvasok.~ ~A barátom alázatosan szólt
2200  3|                    közbe: - Már az igaz...~ ~A csiptetős szempár odafordult. -
2201  3|                     Feri!~ ~Feri hallgatott. A felesége beszélt.~ ~- Gyakorlat
2202  3|                      Koncentrálni kell tudni a figyelmet. Nem szabad szórakozottnak
2203  3|                 raktározni az emlékezetünkbe a legjelentéktelenebb dolgot
2204  3|                 mindenre, amelyek bevésődnek a gondolatvilágunkba és ott
2205  3|                    uj meg uj munkára serken. A maga kék nyakkendője például
2206  3|                      rögtön eszembe jutna az a hajszalagom s akkor ezt
2207  3|                      azt én mnemotechnikával a legtökéletesebben megjegyzem
2208  3|   egyszersmindenkorra. Mondjuk például, hogy a maga telefonszáma 36-89,
2209  3|            telefonszáma 36-89, én erre abban a pillanatban, amikor hallom,
2210  3|                  pillanatban, amikor hallom, a következő kombinációt vésem
2211  3|                  emlékezetembe: az első szám a hármas; ez a magyar igazság
2212  3|                    az első szám a hármas; ez a magyar igazság száma; „három
2213  3|                 magyar igazság száma; „három a magyar igazság” ugy-e? A
2214  3|                     a magyar igazság” ugy-e? A második szám a hatos, ennek
2215  3|               igazság” ugy-e? A második szám a hatos, ennek a duplája;
2216  3|                  második szám a hatos, ennek a duplája; a nyolcas a legnagyobb
2217  3|                      hatos, ennek a duplája; a nyolcas a legnagyobb páros
2218  3|                   ennek a duplája; a nyolcas a legnagyobb páros szám az
2219  3|                     az egyes számsorozatban; a kilences pedig a magyar
2220  3|             számsorozatban; a kilences pedig a magyar igazság számának
2221  3|                      magyar igazság számának a háromszorosa. Az egészben
2222  3|                    háromszorosa. Az egészben a hármas szám dominál, a két
2223  3|              egészben a hármas szám dominál, a két csoportba osztott négy
2224  3|                 közül ugyanis három, ugymint a hármas, a hatos, meg a kilences,
2225  3|                     három, ugymint a hármas, a hatos, meg a kilences, mindegyik
2226  3|               ugymint a hármas, a hatos, meg a kilences, mindegyik a háromnak
2227  3|                    meg a kilences, mindegyik a háromnak vagy egyszerese,
2228  3|                 mindegyik osztható hárommal. A nyolcas az egyetlen, amely
2229  3|                      meg annyiban vonatkozik a domináns hármas szám, hogy
2230  3|                   domináns hármas szám, hogy a két számcsoport számsorozatának
2231  3|            számcsoport számsorozatának éppen a harmadik tagja. Ime, mily
2232  3|                     mily egyszerü; és én ezt a telefonszámot már sohasem
2233  3|                     war? Mindig mondom ennek a Ferinek, aki a világ legfeledékenyebb
2234  3|                  mondom ennek a Ferinek, aki a világ legfeledékenyebb embere,
2235  3|             legfeledékenyebb embere, hogy ne a zsebkendőjére kössön göböt,
2236  3|                   állatnak, minden ásványnak a latin nevét is tudom. Csudálkoznék,
2237  3|                     ösmertnevü embernek, még a történelmieknek is, adok
2238  3|                 szükségem van, előrántom azt a bizonyos embert és arról
2239  3|                  embert és arról eszembe jut a keresett állat- vagy növénynév.
2240  3|                éjjeli halálfejü pille -, meg a „tussilago farfara” - ez
2241  3|                      tussilago farfara” - ez a lókörmü martilapu - jutott.
2242  3|               Megrezzenve eszméltem fel erre a riasztó kérdésre. Éreztem,
2243  3|                      ahhoz, hogy leforduljak a székemről.~ ~- Semmi, kérem
2244  3|                    Ezért tiltom Ferinek mind a kettőt. De nincs magának
2245  3|                    nincs magának valami baja a pajzsmirigyével? Olyan mereven
2246  3|                   még pedig az ajtóra. Adtam a szédülőset, aki levegőre
2247  3|                      szabadabb vagyok. Ezzel a Ferivel nem lehet; ennek
2248  3|                    az én studiumaim iránt. Ő a halhatatlanság rögeszméjében
2249  3|                      épp ugy nem tudna arról a világ kilencvenkilenc századrésze,
2250  3|                     tudjuk, hogy miket irnak a kinai novellisták. A világhiresség
2251  3|                   irnak a kinai novellisták. A világhiresség is csak részletkérdés.
2252  3|               ezerötszázmillió, aki nem tud. A tudomány mégis jóval nemzetközibb.
2253  3|             kifejteni magának uj elméletemet a Leibniz-féle monászrendszer
2254  3|                  hiányosságáról, tekintettel a természetimádó pantheizmus
2255  3|                    Doktor Mariska csengetett a szobaleánynak.~ ~A vizet
2256  3|                csengetett a szobaleánynak.~ ~A vizet behozták. Megittam.
2257  3|                 vagyok, - sopánkodtam - hogy a rosszullétem akadályoz ennek
2258  3|                 rosszullétem akadályoz ennek a remek fejtegetésnek az élvezetében.~ ~
2259  3|                    megért engem! - kiáltotta a tekintete.~ ~Elbucsuztam.
2260  3|                              PÁSZTORJÁTÉK.~ ~A korai tavasz verőfényében
2261  3|                  tavasz verőfényében fürdött a rónaság. A zsombikos erekkel
2262  3|              verőfényében fürdött a rónaság. A zsombikos erekkel átszeldelt
2263  3|              földeken már bokrosodni kezdett a vetés. A mocsaras laposok
2264  3|                  bokrosodni kezdett a vetés. A mocsaras laposok szélén
2265  3|                     sötét gömbjei látszottak a galyak közt. A nádasok környékén
2266  3|                    látszottak a galyak közt. A nádasok környékén a sás
2267  3|                    közt. A nádasok környékén a sás uj zöldje összekeveredett
2268  3|                   vadlibapárok ácsorogtak.~ ~A Kárász-tanya felől egy libapásztor-leányka
2269  3|                 terelgette pelyhes libuskáit a legelő felé. A sok kis zöldessárga
2270  3|                     libuskáit a legelő felé. A sok kis zöldessárga liba
2271  3|                 vonult előre az anyalud, meg a hatalmastermetü fehér gunár,
2272  3|                    kémlelgette, hogy nincs-e a levegőben valahol ellenség,
2273  3|                   réti héjja, vagy sólyom.~ ~A leányka hajlós fűzfavesszővel
2274  3|                    után bizalmasan tötyögtek a kicsinyek. A kurtaviganós
2275  3|            bizalmasan tötyögtek a kicsinyek. A kurtaviganós pásztor lába
2276  3|                   vászoninge szabadon hagyta a nyakát, meg a karját; a
2277  3|                szabadon hagyta a nyakát, meg a karját; a vállán ócska kendő
2278  3|                      a nyakát, meg a karját; a vállán ócska kendő volt
2279  3|                Szöszke haját meglibbentgette a gyenge szél. Nyakán zsinórra
2280  3|                   begyeskedéssel indult neki a szűzi fejlődésnek, anélkül,
2281  3|                      sejtette volna. Kinőtte a kurta szoknyáját is, az
2282  3|           ingecskéjét is; mindakettő feszült a tagjain, de ő észre sem
2283  3|                     sem vette azt. Maga volt a szeplőtlen ártatlanság.~ ~
2284  3|                    szeplőtlen ártatlanság.~ ~A másik oldalról ugyancsak
2285  3|                     másik oldalról ugyancsak a legelő felé tartott kötélen
2286  3|                   vezetett borjas tehénkével a Siposék Gyurkája. Olyan
2287  3|                 lehetett fogni; rábizták hát a tehénke őrzését. Jött, szemközt
2288  3|                      őrzését. Jött, szemközt a kis libapásztorral és amikor
2289  3|        libapásztorral és amikor az megállott a libuskáival a legelő legzöldebb
2290  3|                      megállott a libuskáival a legelő legzöldebb foltján,
2291  3|                 foltján, ő is oda igyekezett a tehenével; hamarosan kötélpányvát
2292  3|                      Igy meg nem szökhetett. A borju ugysem megy messzire
2293  3|                  adott ilyenformán mellettök a pásztorkodás.~ ~Gyurka rákiáltott
2294  3|            pásztorkodás.~ ~Gyurka rákiáltott a kis leányra: - Jóreggelt
2295  3|             Jóreggelt adj’ Isten, Erzsike! - A libapásztor viszonozta a
2296  3|                     A libapásztor viszonozta a szives köszöntést: - Neked
2297  3|                     volt más mondanivalójuk. A legényke a borju felé csápolt
2298  3|                   mondanivalójuk. A legényke a borju felé csápolt az ostorával,
2299  3|                    döfködje az anyja tőgyét. A kis leány meg a libuskáinak
2300  3|                      tőgyét. A kis leány meg a libuskáinak hizelgett; szólingatta
2301  3|            libulibulibu, és amelyik elmaradt a többitől, azt hangosabban
2302  3|           hangosabban hivta: libulibulibu.~ ~A legény közelebb jött; errébb
2303  3|                      piros tojásom, - felelt a kis leány, egy kicsit elpirulva. -
2304  3|                     leány és neki Eszti néni a mamája, bizony.~ ~Gyurka
2305  3|                         Gyurka összeráncolta a homlokát. Elgondolkodott.
2306  3|              homlokát. Elgondolkodott. Nézte a leányt és meglátta, hogy
2307  3|                  meglátta, hogy milyen kurta a szoknyácskája.~ ~- Teneked
2308  3|                      adják neked; mint nekem a bátyáim rossz gunyáját.~ ~
2309  3|                    bátyáim rossz gunyáját.~ ~A leányka bólintott. Lesütötte
2310  3|                 leányka bólintott. Lesütötte a szemét. Egy pillantást vetett
2311  3|                    pillantást vetett aközben a Gyurka foltos ujjasára,
2312  3|                    foltos ujjasára, amelyben a vézna gyerek csak ugy lötyögött.~ ~
2313  3|                     pacsirtának volt odafent a magasban sok-sok mondani
2314  3|                  világ csillogott körülöttök a remek napfényben. Az ég
2315  3|                aszondom neked, - szólalt meg a fiu - hogy szebb pirostojásaid
2316  3|                  akárkinek, hogyha akarod.~ ~A leányka ráemelte csudálkozó,
2317  3|                    neked megteszem, - mondta a fiu dacosan, elszántan és
2318  3|                    fiu dacosan, elszántan és a szeme arra révedezett, ahol
2319  3|                     arra révedezett, ahol az a nagy szürke vadludpár ácsorgott
2320  3|                   szürke vadludpár ácsorgott a sásas szélén.~ ~Az ég tengerén,
2321  3|                    szélén.~ ~Az ég tengerén, a vadludak fölött, egy hatalmas
2322  3|                 keringett, felhőmagasságban. A teste erős volt és sötét;
2323  3|                    teste erős volt és sötét; a szárnya szélesen terpeszkedő
2324  3|           terpeszkedő és szinte mozdulatlan; a farka pedig legyezősen szétteritett
2325  3|                      semmitsem törődve azzal a vakmerő sólyommal, amely
2326  3|                      aztán tovább nyilalt.~ ~A leány észrevette a sast
2327  3|                nyilalt.~ ~A leány észrevette a sast és felkiáltott: - Jaj,
2328  3|                      felkiáltott: - Jaj, jön a héjja!~ ~A fiu megnyugtatta. -
2329  3|           felkiáltott: - Jaj, jön a héjja!~ ~A fiu megnyugtatta. - Ne félj,
2330  3|                     másra vadászik most, nem a te kis libáidra. - Látod,
2331  3|                    Látod, már mennek is...~ ~A vadludak, amott, felkerekedtek
2332  3|             alantjáró repüléssel huzódtak be a nádas rengetegébe. Ott leszállottak
2333  3|                       Hát akarod? - kérdezte a fiu, követelő hangon. -
2334  3|                      hangon. - Kell tojás?~ ~A kisleány örvendezve mondta: -
2335  3|                  kell.~ ~- Én tudom, hol van a fészkök; mindennap lesem
2336  3|                    az egész, hogy te ne csak a libáidra vigyázz, hanem
2337  3|                     sincs, - biztatta Gyurka a kis libapásztort és hamarosan
2338  3|            libapásztort és hamarosan lerugta a bocskorát, feltürte a gatyáját,
2339  3|                lerugta a bocskorát, feltürte a gatyáját, végig a lábaszárán.~ ~
2340  3|                   feltürte a gatyáját, végig a lábaszárán.~ ~A leány megszeppent.~ ~-
2341  3|              gatyáját, végig a lábaszárán.~ ~A leány megszeppent.~ ~- Mit
2342  3|                        Megyek, elhozom neked a vadludtojásokat, onnan a
2343  3|                     a vadludtojásokat, onnan a fészkökből. Már van benne
2344  3|                     nem engedem! - kiáltotta a leány ijedten. - Még bajod
2345  3|                     bajod eshetnék. Nem kell a vadludtojás!~ ~A fiu mintha
2346  3|                    Nem kell a vadludtojás!~ ~A fiu mintha nem is hallotta
2347  3|                  Indult egyenesen arra, ahol a vadludak a nádasban eltüntek.
2348  3|              egyenesen arra, ahol a vadludak a nádasban eltüntek. Csak
2349  3|                 engem, Erzsike; engem megbir a zsombik; nincs a környéken
2350  3|                      megbir a zsombik; nincs a környéken olyan zsombikjáró,
2351  3|                     csak várj itt és vigyázz a tehenemre. Tudom én már
2352  3|              tehenemre. Tudom én már az utat a fészekhez.~ ~A leány utána
2353  3|                   már az utat a fészekhez.~ ~A leány utána kiáltott: -
2354  3|                     itt, Gyurka lelkem!~ ~Ez a „Gyurka lelkem” olyan volt
2355  3|                    Gyurka lelkem” olyan volt a fiunak, mint a telivér-csikónak
2356  3|                    olyan volt a fiunak, mint a telivér-csikónak a sarkantyuzás.
2357  3|                      mint a telivér-csikónak a sarkantyuzás. Jó messziről
2358  3|                           Erzsike ott maradt a libuskáival, meg a tehénkével
2359  3|                    maradt a libuskáival, meg a tehénkével és szivetdobogtató
2360  3|            szivetdobogtató aggódással nézett a fiu után, amig csak láthatta.
2361  3|                  hogy ugyis hiába minden, az a „legény” már végrehajtja,
2362  3|                legény” már végrehajtja, amit a fejébe vett. Azt pedig megérezte,
2363  3|                    Azt pedig megérezte, hogy a virtuskodása egyenesen és
2364  3|                  őneki szól. Hisz’ megmondta a fiu, hogy ha ő akarja, akkor
2365  3|                    egyhelyben és nézte-nézte a távolodó emberkét, aki most
2366  3|                   aki most őmiatta megy neki a veszedelmeket rejtő ingoványnak.~ ~
2367  3|                      meg valamit abból, amit a paradicsomi első Éva találhatott
2368  3|            imádkozott, miközben hevesen vert a szive. Elsimitotta a homlokáról
2369  3|                    vert a szive. Elsimitotta a homlokáról a ráhulló szőke
2370  3|                     Elsimitotta a homlokáról a ráhulló szőke hajfürtöket,
2371  3|                    szőke hajfürtöket, azután a kezét a szivére tette és
2372  3|                  hajfürtöket, azután a kezét a szivére tette és nézett-nézett -
2373  3|                   nézett-nézett - oda.~ ~Sem a tehénke a borjával, sem
2374  3|         nézett-nézett - oda.~ ~Sem a tehénke a borjával, sem a kis libák
2375  3|                      tehénke a borjával, sem a kis libák nem tudtak erről
2376  3|                      erről semmitsem. De még a pacsirták sem, amelyek felváltva
2377  3|                 amelyek felváltva emelkedtek a magasba, hogy ott hangversenyezzenek.
2378  3|                      ott hangversenyezzenek. A sas már régóta elvonult
2379  3|                   sodródtak arrább-arrább.~ ~A kis pásztorleány várt-várt
2380  3|                 várt-várt sokáig, és ezalatt a képzelete mindenféle bolondos
2381  3|                   tündérmeséket kevert össze a gondolataiban. Ugy volt,
2382  3|               királyfi ment volna most nekik a sárkányoknak, hogy tüzönvizen
2383  3|               Ilonájához. Magamagában érezte a tündért, akiért az egész
2384  3|                      az egész mese történik. A nagy magányban, amely körülvette,
2385  3|                  világ. Hisz’ először jutott a tudatára annak, hogy ő is
2386  3|                  dolgok történhetnek; akinek a kedvéért egy „legény” kész
2387  3|                   legény” kész nekimenni még a halálnak is.~ ~Elfeledkezett
2388  3|                 halálnak is.~ ~Elfeledkezett a tehénkéről, a kis libákról,
2389  3|                  Elfeledkezett a tehénkéről, a kis libákról, mindenről;
2390  3|           türelmetlenséggel.~ ~Látta, amikor a nádasból felemelkedett a
2391  3|                     a nádasból felemelkedett a két nagy szürke vadlud.
2392  3|                   hogy Gyurka már ott járhat a fészek táján. Nem volt kétsége
2393  3|                    akad és hogy elhozza neki a tojásokat.~ ~A vadlud-pár
2394  3|                  elhozza neki a tojásokat.~ ~A vadlud-pár nagy kanyarodóval
2395  3|                     kanyarodóval járta végig a nád fölött a környéket s
2396  3|                     járta végig a nád fölött a környéket s azután leereszkedett
2397  3|             környéket s azután leereszkedett a széleken terülő tocsogóra,
2398  3|                    terülő tocsogóra, ahonnan a sas elől felszállott volt
2399  3|                   nyugodt volt, amilyen csak a teljes eseménytelenség lehet.
2400  3|                 eseménytelenség lehet. Pedig a kis pásztorleánynak az életében
2401  3|                 forradalom. Megmozdult benne a mostanig szunnyadó sziv.
2402  3|                 hirtelen nővé lett. Az alatt a rövid idő alatt, amig a
2403  3|                      a rövid idő alatt, amig a fiu hőstelte lefolyt, átélte
2404  3|                 amely után nincs visszatérés a gyermekkorba.~ ~Már nem
2405  3|                      gyermekkorba.~ ~Már nem a vadludtojásokra vágyott,
2406  3|                  vágy és boldogság költözött a szivébe, s mindebbe a szokatlan
2407  3|              költözött a szivébe, s mindebbe a szokatlan érzésbe szinte
2408  3|                       sokára, megpillantotta a fiut a nádas szélén.~ ~Gyurka
2409  3|                sokára, megpillantotta a fiut a nádas szélén.~ ~Gyurka most
2410  3|                     lépdelt egyik zsombikról a másikra, mint aki nagyon
2411  3|                     valamiben, ami féltős.~ ~A pásztorleány kitalálta,
2412  3|                 pásztorleány kitalálta, hogy a tojásokat félti.~ ~Érezte,
2413  3|                      Érezte, hogy jobban ver a szive. Alig várta, hogy
2414  3|                    Alig várta, hogy kijusson a kis legény a mezőre, ahol
2415  3|                   hogy kijusson a kis legény a mezőre, ahol már semmi baj
2416  3|                           Hozom! - kiáltotta a fiu büszkén.~ ~És amikor
2417  3|                  büszkén.~ ~És amikor odaért a leányhoz, óvatosan levette
2418  3|                     óvatosan levette először a süvegét, ugy hajtva meg
2419  3|                       ugy hajtva meg eközben a fejét, hogy a süvegből ki
2420  3|                    meg eközben a fejét, hogy a süvegből ki ne essék, ami
2421  3|                    rejtőzött. Gyurka letette a süveget a tojással együtt
2422  3|                     Gyurka letette a süveget a tojással együtt a füre,
2423  3|                    süveget a tojással együtt a füre, azután belenyult jobbról
2424  3|              belenyult jobbról is, balról is a kebelébe és az inge alól
2425  3|                     az inge alól kivett mind a két oldalról egy-egy szép
2426  3|                   Azokat is szépen belerakta a süvegbe.~ ~- Nesze, három -
2427  3|                  három - mondta diadallal.~ ~A leány elpirult. Nem birt
2428  3|                     leány elpirult. Nem birt a szivével. Nem is tudta szóval
2429  3|                     tudta szóval megköszönni a nagyszerü ajándékot, hanem
2430  3|                  ősanyja ösztönével hirtelen a nyakába ugrott a legénykének
2431  3|                    hirtelen a nyakába ugrott a legénykének és megcsókolta.~ ~
2432  3|                    azután az arcát elöntötte a vér. Egy helyben állott,
2433  3|              lihegett. Az egész nagy világot a magáénak érezte.~ ~- No,
2434  3|                      No, akkor elhozom neked a többit is! - kiáltotta fene
2435  3|                     hagytam még kettőt, hogy a ludak el ne hagyják a fészköket.
2436  3|                   hogy a ludak el ne hagyják a fészköket. De már csak hadd
2437  3|                    is sok; hadd maradjon meg a fészek. Jól tetted, hogy
2438  3|               egészen. Most csak hozd utánam a tojásokat és vigyázz, hogy
2439  3|                   ugy engedelmeskedett, mint a parancsolatnak szokás. Boldogan
2440  3|                    szokás. Boldogan döcögött a páváskodó kis pásztorleány
2441  3|            láthatatlan szárnya lett volna.~ ~A tehénke meg a borja, meg
2442  3|                  lett volna.~ ~A tehénke meg a borja, meg a sárgazöld libuskák,
2443  3|                     tehénke meg a borja, meg a sárgazöld libuskák, meg
2444  3|                      sárgazöld libuskák, meg a nagy fehér ludak mind ugy
2445  3|                  mint az imént voltak.~ ~Még a ragyogó ég is megmosolyogta
2446  3|               legényember volt. Gazdálkodott a birtokán, amelyet olyan
2447  3|              szigoruan tartott rendben, hogy a cselédsége rettegett tőle.
2448  3|                    benne volt minden, amivel a vasakaratu, hatalmas embert
2449  3|                     az első, aki talpon volt a gazdaságban. Torzonborz
2450  3|                  volt az etetésnél; ott volt a fejesnél; mindig és mindenütt
2451  3|                  volt, ahol szükség lehetett a gazda szemére, amely tudvalevően
2452  3|                   amely tudvalevően hizlalja a jószágot.~ ~A béreseket
2453  3|           tudvalevően hizlalja a jószágot.~ ~A béreseket ő tanitotta meg
2454  3|                    kell az ekeszarvát fogni; a kaszásokat meg arra, hogy
2455  3|                  hogy hogy kalapálják élesre a kaszájokat. Jaj volt annak,
2456  3|                dolguk támadt. Hétköznap csak a halaszthatatlan ügyeket
2457  3|                  ügyeket intézte el velök.~ ~A rapport ideje mise utánra
2458  3|                   nem volt mulhatatlan dolga a pusztán, annak be kellett
2459  3|                      annak be kellett mennie a közel levő faluba misére;
2460  3|                 közel levő faluba misére; de a következő vasárnap azok
2461  3|                 akadályozva voltak.~ ~Amikor a rapportra hivó kis harang -
2462  3|                      harang - ezzel jelezték a delet - megcsendült, minden
2463  3|                     az úr elé, aki jó időben a szabad ég alatt, rossz időben
2464  3|                    alatt, rossz időben pedig a hosszu ambituson, vagy az
2465  3|                  sorjában, ha többen voltak. A férfiak is külön, az asszonyok
2466  3|                   sem akadt.~ ~Ennek megvolt a maga természetes és egyszerü
2467  3|                 vádaskodott, annak szük lett a világ. Az úr ugy ellátta
2468  3|                     világ. Az úr ugy ellátta a baját, hogy máskor kétszer
2469  3|            meggondolta, amig ki merte nyitni a száját valamiért.~ ~Fellebbezés
2470  3|             felmondást sem kivánt.~ ~Egyszer a juhásza, egy nagy melák
2471  3|               feleségét. Az asszony ott volt a vasárnapi rapporton és amikor
2472  3|               rapporton és amikor őrá került a sor, sirva-sopánkodva mutogatta
2473  3|                   sirva-sopánkodva mutogatta a kék foltjait.~ ~- Egészen
2474  3|              tekintetes úr, kérem; nem birom a karomat azóta; boszorkányokkal
2475  3|                      hogy verje meg az Isten a nagy marha mihaszna emberit;
2476  3|              mihaszna emberit; hiába eszi ez a kenyeret, mert egész nap
2477  3|                  árnyékba hasal és belebámul a világba. Még a nyájat is
2478  3|                     belebámul a világba. Még a nyájat is a pulija terelgeti.
2479  3|                     világba. Még a nyájat is a pulija terelgeti. Ő csak
2480  3|                    köpköd, hogy csapjon belé a nyila...~ ~Az ur rákiáltott:~ ~-
2481  3|                     asszony ijedten fogta be a száját.~ ~Az úr a juhász
2482  3|                   fogta be a száját.~ ~Az úr a juhász felé fordult. Ez
2483  3|                 Tetszett most hallani. Ennek a nyelvét külön kell majd
2484  3|                    Maga ezentul lakatot tesz a nyelvére, érti? Ha nyelveskedik,
2485  3|                  érti? Téged pedig - ezt már a juhásznak mondta - én verlek
2486  3|                      meg, ha ok nélkül vered a feleségedet. Pusztuljatok.~ ~
2487  3|                    és hol kezdődik az ok. Az a biztatás, hogy az úr maga
2488  3|                    egy béres keresztül esett a fején; egy részegeskedő
2489  3|                     állott, ugy lendült bele a szekrény ajtajába a fejével,
2490  3|                     bele a szekrény ajtajába a fejével, hogy az ajtó befelé
2491  3|                      ősembernek, akitől csak a rosszak félhettek.~ ~Vagy
2492  3|                    mindig házasitották volna a barátai, de nem hajlott
2493  3|                      barátai, de nem hajlott a jó szóra. - Melyik asszony
2494  3|               káromkodom. Ugy füstölök, mint a szalmával fütött kémény.
2495  3|                  jajgat.~ ~De - mi tagadás - a szépnem sem igen rajongott
2496  3|                   valamelyik leányos házhoz, a kisasszonykák megszökdöstek
2497  3|                     tudott. De az udvarlókat a puszta jelenlétével is elriasztotta.
2498  3|                     Pedig ő nem igen kimélte a «nyálasokat», ahogy a városi
2499  3|                kimélte a «nyálasokat», ahogy a városi ficsurokat aposztrofálni
2500  3|                     Mindaddig igy volt, amig a Közművelődési hangversenyen
2501  3|                 Kamillával, aki már tul volt a harmincon, és minthogy egyáltalában
2502  3|                     elképzelni sem lehetett; a szeme pedig olyan eleven,
2503  3|                     beszédes volt, hogy csak a nyelve lehetett még beszédesebb.~ ~
2504  3|                       hogy amig fiatal volt, a legjobb táncosnak tartották.
2505  3|                 egyetlen nagy bánata az volt a világon, hogy nem birt férjet
2506  3|                   hogy nem birt férjet fogni a leányának.~ ~- De mama, -
2507  3|                    mit akar? Mit sürgeti azt a férjhezmenetelt? Nem késtem
2508  3|              akárkihez mennék. De nekem ezek a piperkőcök ugy sem kellenének.
2509  3|              kellenének. Olyan ostobák, mint a főzőkanalam. Amint az ember
2510  3|                     beszélni, csak meresztik a szemöket és valami buta
2511  3|                      és magok nevetnek hozzá a legjobban. Van itt valaki,
2512  3|                    legalább férfi; aki ember a talpán; aki dolgozik és
2513  3|                      rám.~ ~Több sem kellett a mamájának.~ ~Amikor megtudta,
2514  3|                     Amikor megtudta, hogy az a «valaki» Körtvélyesy Sándor,
2515  3|               tartotta valószinünek, hogy ez a megcsontosodott agglegény
2516  3|                  összeköttetéseit, hogy azon a hangversenyen okvetetlenül
2517  3|              aranyhal, akire Kamilla kivesse a hálóját, - és hogy egymás
2518  3|                  aféle bál is volt.~ ~Amikor a táncnak hajnal felé vége
2519  3|                      hajnal felé vége volt s a hölgyek hazamentek, a férfiak
2520  3|                      s a hölgyek hazamentek, a férfiak még egy pohár kvaterkára
2521  3|                 kvaterkára együtt maradtak s a cigányt is ott tartották.~ ~
2522  3|                     itatta az incifincieket, a «nyálasokat», akik egymásután
2523  3|              legtovább, de annak is dadogott a nyelve, amikor bamba bizalmaskodással
2524  3|               bizalmaskodással dünnyögte oda a barátjának: - Nagy kujon
2525  3|                       ugyancsak legyeskedtél a körül a Kamillácska körül.
2526  3|               ugyancsak legyeskedtél a körül a Kamillácska körül. Még ilyen
2527  3|                     ma, nem is láttam. Olyan a szeme, mint a parázs. És
2528  3|                  láttam. Olyan a szeme, mint a parázs. És hogy tud láncolni...~ ~-
2529  3|                     végkép kidőlt, rászólott a bandára:~ ~- Utánam, füstösök!~ ~
2530  3|                    Utánam, füstösök!~ ~Vitte a cigányokat a Kamilla ablaka
2531  3|               füstösök!~ ~Vitte a cigányokat a Kamilla ablaka alá és ott
2532  3|                  hogy: «Csak egy kislány van a világon»...~ ~Kamilla megcsókolta
2533  3|                  Kamilla megcsókolta odabent a mamáját. - Mit mondtam,
2534  3|                         Mit mondtam, mama?~ ~A többi már szinte magától
2535  3|                     egyéb is; az elevensége, a jó gazdaasszony hire, az
2536  3|                     mi mindenen járhatna még a titkos gondolata.~ ~*~ ~
2537  3|                  Nászutra kimentek egyenesen a pusztára és ott az úr azzal
2538  3|                    hogy apróra megmutogatott a menyecskének mindent. Körülvezette
2539  3|           menyecskének mindent. Körülvezette a gazdaságban; elmagyarázta
2540  3|                 elmagyarázta neki, hogy ezek a szép zsemlyeszin-tarka tehenek
2541  3|     zsemlyeszin-tarka tehenek simmentháliak; a kocák meg tiszta fajtáju
2542  3|                  tiszta fajtáju yorkshiriak; a tyukok plymuthok, a libák
2543  3|             yorkshiriak; a tyukok plymuthok, a libák félvér emdeniek; a
2544  3|                     a libák félvér emdeniek; a gazdaasszonyt Trézsinek
2545  3|                   meg Cserepes Miskának; van a pusztán százötven birka;
2546  3|                     pusztán százötven birka; a kertben kétszáz gyümölcsfa;
2547  3|                  kertben kétszáz gyümölcsfa; a méhesből az idén két mázsa
2548  3|                   mázsa mézet fognak eladni; a kukorica egy kicsit gyenge,
2549  3|                      kevés volt az eső, - de a szőlő annál jobb termést
2550  3|                     nem pusztitotta. Itt van a cséplőgép bódéja; amott
2551  3|               cséplőgép bódéja; amott vannak a félszerek, az istállók,
2552  3|                  félszerek, az istállók, meg a gránárium; az a ménló, amelyet
2553  3|                istállók, meg a gránárium; az a ménló, amelyet most jártat
2554  3|                   ménló, amelyet most jártat a kis kocsis, az ő hátilova;
2555  3|                  lett.~ ~Aztán megtörtént az a csuda, hogy az úr hajnalban -
2556  3|                    életében - nem sietett ki a gazdaságba. Délfelé járt,
2557  3|                 egész nap ugy telt el, ahogy a mézeshetek első napjai telni
2558  3|                   első napjai telni szoktak. A fiatalasszony aznap nem
2559  3|                      felkeltette.~ ~- Tessék a dolga után látni. Én is
2560  3|               határozottsággal öltözött neki a hajnali kirándulásnak.~ ~-
2561  3|                    Szörnyen tetszett neki az a kedves erőszakosság, amellyel
2562  3|                kedves erőszakosság, amellyel a felesége kijelentette, hogy
2563  3|                    unja és bele nem fárad.~ ~A cselédség nagy szemet meresztett,
2564  3|                   meg mindenütt máshol is.~ ~A juhászné összecsapta a kezét,
2565  3|                       A juhászné összecsapta a kezét, ugy sugta az öreg
2566  3|                     hittem volna, hogy annak a nagymarha embernek (ez szavajárása
2567  3|                 irodát át kell hurcolni abba a nagy vendégszobába, ott
2568  3|                      nagy vendégszobába, ott a folyosó végén. Az uriszobából
2569  3|                      az ebédlő, az ebédlőből a szalon, a szalonból az én
2570  3|                       az ebédlőből a szalon, a szalonból az én nappalim;
2571  3|                     ezután nem is lesz; csak a hálószoba maradhat ugy,
2572  3|                 ahogy van, mert amellett van a fürdőszoba.~ ~Az ur nem
2573  3|                    szivem, angyalom, mire ez a nagy felfordulás? Jó volt
2574  3|                    jó ezután, - vágott közbe a menyecske határozott hangon. -
2575  3|                     furcsán tetszett neki ez a fölényeskedő akaratosság,
2576  3|                    köti magát perchez. Ahogy a dolgaim engedik.~ ~- Ezentul
2577  3|                      óráját. Ahhoz igazitjuk a többit is. És kérem, hogy
2578  3|                   mert különben elromolhatik a jó ebéd.~ ~Az ur csak kacagott.~ ~-
2579  3|                  állit, - mondta magában. De a világért sem akarta elrontani
2580  3|                világért sem akarta elrontani a felesége kedvét. - Próbálja
2581  3|                      annál jobb. Ki tudja?~ ~A vasárnapi misére az úrnak
2582  3|                  Elég nagy templom volt neki a puszta.~ ~- Jó példával
2583  3|                     mondta az asszony, azzal a bizonyos határozottsággal. -
2584  3|                    vitte magával az urát is. A plébános úr ugy meglepődött
2585  3|                  ezen, hogy majdnem belesült a Miatyánkba.~ ~Mise után
2586  3|                        Mise után következett a rapport.~ ~Az egyik béreslegény
2587  3|                     béreslegény ugy rávágott a vasvillával az ökre csipejére,
2588  3|                      az ökre csipejére, hogy a szegény állat belesántult.
2589  3|                   szegény állat belesántult. A közvádlót az ispán képviselte.~ ~
2590  3|             közvádlót az ispán képviselte.~ ~A béres megkapta a pofont.~ ~
2591  3|               képviselte.~ ~A béres megkapta a pofont.~ ~Kamilla majd elájult,
2592  3|                  ütni az embereket, - mondta a rapport után. - Még agyonüt
2593  3|                      kacagva.~ ~- Mindegy. - A rapportot ezután én tartom.
2594  3|                  angyalom. Csak rajta. Egyem a mindenét a kardos menyecskéjének.
2595  3|                      rajta. Egyem a mindenét a kardos menyecskéjének. Majd
2596  3|                       rabiátus ménlova volt, a saját használatára.)~ ~-
2597  3|                       Szépen jártam én ezzel a bolondos, édes kis zsarnokommal.~ ~
2598  3|                    Egyszer be kellett mennie a városba és a régi barátaival
2599  3|                  kellett mennie a városba és a régi barátaival ugy eltelt
2600  3|                     fent volt és olvasott.~ ~A vacsora ott volt az asztalon,
2601  3|                    úr; de nyomban odasietett a feleségéhez és elkezdte
2602  3|                     szószegésen érték. Éppen a felesége!... Meg az is szörnyen
2603  3|                       Éppen ma találta pedig a legkivánatosabbnak. A tilalom
2604  3|                  pedig a legkivánatosabbnak. A tilalom csak fokozta azt
2605  3|                     tilalom csak fokozta azt a vágyát, hogy megölelje.~ ~
2606  3|                        Majdnem kitört belőle a régi zsarnok, aki a maga
2607  3|                   belőle a régi zsarnok, aki a maga akaratán kivül egyebet
2608  3|                   hogy azzal csak ronthatna. A kis bajból nagy lenne.~ ~
2609  3|                     kérlelni, engesztelni.~ ~A felelet csak ez volt rá:
2610  3|                      ugy köszöntötte, amikor a hajnali szemleutról megjött,
2611  3|                    Még csak nem is emlitette a tegnapi esetet.~ ~Az úr
2612  3|                    hogy többet nem szegi meg a szavát. Ezt az asszonyt
2613  3|                       Egyszer eljöttek hozzá a pajtásai egy kis dáridóra.~ ~
2614  3|                    nevenapja azelőtt, amikor a barátai akarták. Egy évben
2615  3|                  akárhányszor.~ ~Megkérdezte a feleségét, hogy mit szól
2616  3|               feleségét, hogy mit szól ehhez a rögtönzött névnaphoz.~ ~
2617  3|                   nevetett. Tetszett neki az a bolondos régi névnapozás,
2618  3|                    kedves uram.~ ~Az úr erre a szóra nyelt egyet.~ ~Macskát
2619  3|                   egyet.~ ~Macskát vagyok én a te „urad”, gondolta; de
2620  3|               parancsolóm, te kis zsarnok.~ ~A vendégek a terminusra megjöttek
2621  3|                    kis zsarnok.~ ~A vendégek a terminusra megjöttek és
2622  3|                 megjöttek és hozták magokkal a «füstösöket» is.~ ~De olyan
2623  3|                      emberi formáját. Persze a háziasszony ott volt velök,
2624  3|                     mentek.~ ~Pásztor Jancsi a bucsuzáskor alázatosan csókolt
2625  3|                 Alaposan megszeliditette ezt a bölényt.~ ~Még az úr is
2626  3|                  elment, még az is kiszaladt a száján, hogy: hála Istennek!~ ~
2627  3|                    volna fogatni.~ ~Felkapta a feleségét az ölébe, ugy
2628  3|                feleségét az ölébe, ugy vitte a fészkökbe.~ ~Másnap, - vagy
2629  3|                    délben kászolódott fel.~ ~A szobaleány sietve ment a
2630  3|                     A szobaleány sietve ment a konyhába és jelentette Trézsinek:~ ~-
2631  3|            jelentette Trézsinek:~ ~- Adhatja a reggelit, felkelt az úr.~ ~ ~ ~
2632  3|                   Doromlásy tekintetes úrnak a szomszédos pusztáról.~ ~«
2633  3|                   irta Nyírő - holnap kezdem a foglyászást, amelyre multkori
2634  3|                     uj akviziciómat, Diánát, a vizslák gyöngyét. (Erre
2635  3|              Találkozás reggel kilenc órakor a réti gulyakutnál, a füzfasor
2636  3|                   órakor a réti gulyakutnál, a füzfasor sarkán. Jolánkát
2637  3|                         Az öreg úr megüzente a gyerekkel, hogy köszöni
2638  3|                      gyerekkel, hogy köszöni a meghivást, ott lesznek.
2639  3|                     muszáj volt. Azután ment a levéllel a leányához.~ ~-
2640  3|                       Azután ment a levéllel a leányához.~ ~- Jolánkám,
2641  3|                  leányához.~ ~- Jolánkám, ez a hosszu epistola nekem van
2642  3|                       Hanem ne hallgass erre a szeleburdira és csak készülj
2643  3|                         Másnap kilenc órakor a vendégek fogata bekanyarodott
2644  3|                vendégek fogata bekanyarodott a füzesfasor sarkához, ahol
2645  3|                    füzesfasor sarkához, ahol a fiatal házigazda lelkendezve
2646  3|                     sietett eléjök.~ ~Amikor a kisasszonyt leemelte a kocsiról,
2647  3|                Amikor a kisasszonyt leemelte a kocsiról, ugy tartotta a
2648  3|                     a kocsiról, ugy tartotta a karja közt, hogy szinte
2649  3|                       Ő is részt akart venni a vendégek üdvözlésében a
2650  3|                      a vendégek üdvözlésében a maga módja szerint.~ ~-
2651  3|                     módja szerint.~ ~- Ez az a hires? - kérdezte az öreg
2652  3|           bizalmatlanul.~ ~Nyírő csettintett a vizslájának.~ ~- Ide gyere
2653  3|                     le szépen! csókolj kezet a kisasszonynak! - Gida bácsira
2654  3|                    ki vagy.~ ~Azután levette a kocsiról a Jolánka kis kaliberü
2655  3|                    Azután levette a kocsiról a Jolánka kis kaliberü puskáját
2656  3|                    Jolánka, bájos tüneteivel a kezdődő vadászláznak.~ ~
2657  3|                   készülődött. Nyakába vette a vadásztarisznyáját, vállára
2658  3|                 ócska puskáját; megigazgatta a nadrágszijját; kurtaszáru
2659  3|            nadrágszijját; kurtaszáru pipáját a zsebébe dugta; azután elővette
2660  3|               zsebébe dugta; azután elővette a tarisznyájából a kis pálinkásbutykost
2661  3|                    elővette a tarisznyájából a kis pálinkásbutykost s odakinálta
2662  3|                     nyeltél. Magam főztem.~ ~A legény kortyintott egyet,
2663  3|                     külön vadászom. Nekem az a kengyelfutó dög ne legyen
2664  3|                   legyen az utamban. Ösmerem a fajtáját, mind a világ végéig
2665  3|                     Ösmerem a fajtáját, mind a világ végéig nyargal. Nekem
2666  3|                    komoly vizslám; tudom, mi a különbség.~ ~Nyírő megemelte
2667  3|                 különbség.~ ~Nyírő megemelte a kalapját.~ ~- Ahogy bátyámuram
2668  3|                    bátyámuram parancsolja. - A vadőrhöz fordult: - Ferenc,
2669  3|             vigyázzon! ahogy már megmondtam: a répatáblában kezdik. Minden
2670  3|                      el magával; csak Ürgét, a cigányt, hagyja itt vadhordozónak.~ ~
2671  3|                  vadhordozónak.~ ~Az öreg úr a vadőrrel balra indult, a
2672  3|                     a vadőrrel balra indult, a fiatalok meg jobbra a kukoricások
2673  3|                indult, a fiatalok meg jobbra a kukoricások felé, amelyek
2674  3|                        Aztán ne vesszetek el a szemem elől! - szólt vissza
2675  3|                   Remek augusztusi nap volt. A füves rétszalagon, ahol
2676  3|                      füves rétszalagon, ahol a fiatalok áthaladtak, pattogtak
2677  3|               fiatalok áthaladtak, pattogtak a szöcskék a lábok előtt.
2678  3|             áthaladtak, pattogtak a szöcskék a lábok előtt. Nem messze
2679  3|                      lépkedő gólya tocsogott a lapos medence sással benőtt
2680  3|                    bokron sordély serregett. A réten alacsonyan cikáztak
2681  3|                    réten alacsonyan cikáztak a fecskék. A tarló felett
2682  3|               alacsonyan cikáztak a fecskék. A tarló felett vércse libegett.
2683  3|                    láttam, Jolánka, - kezdte a férfi simogató hangon.~ ~
2684  3|                     férfi simogató hangon.~ ~A leány elmosolyodott. Pajkos
2685  3|                       inkább ne! - ijedezett a füléig piruló kis leány.~ ~-
2686  3|                  azóta élek.~ ~- Hallgasson: a cigánygyerek fülel.~ ~Éppen
2687  3|                  cigánygyerek fülel.~ ~Éppen a kukoricáshoz értek.~ ~-
2688  3|                         parancsolta Nyírő.~ ~A more eltünt a magas kukoricában.~ ~
2689  3|           parancsolta Nyírő.~ ~A more eltünt a magas kukoricában.~ ~A vizsla
2690  3|                eltünt a magas kukoricában.~ ~A vizsla eközben előre szökött,
2691  3|                      hogy nem törődnek vele. A tarló szélén hirtelen megtorpant,
2692  3|         kinyujtódzott és megmerevedett, mint a szobor.~ ~- Diána áll! -
2693  3|                        Nahát csak töltse meg a kis puskáját; mindjárt meglátja,
2694  3|                mindjárt meglátja, mit tud ez a - «dög.»~ ~Jolánka kapkodva
2695  3|                     Jolánka kapkodva kereste a töltényt a tarisznyájában.~ ~-
2696  3|                  kapkodva kereste a töltényt a tarisznyájában.~ ~- Ne siessen,
2697  3|             higgadtan lőjjön.~ ~Ott állottak a vizsla mögött, amelynek
2698  3|                      az orrcimpája remegett, a szeme tüzelt s az egész
2699  3|                         parancsolta Nyírő.~ ~A vizsla egy pár lépéssel
2700  3|              lépéssel előre csúszott s akkor a barázdából felberregett
2701  3|                      fürj.~ ~Jolánka ráfogta a puskáját és szelesen lőtt.
2702  3|                   puskáját és szelesen lőtt. A fürj tovább repült. Most
2703  3|                     fürj tovább repült. Most a Nyírő puskája durrant s
2704  3|                      Nyírő puskája durrant s a fürj leesett.~ ~A vizsla
2705  3|                  durrant s a fürj leesett.~ ~A vizsla meg sem moccant.
2706  3|                   moccant. Nyírő megtöltötte a kilőtt csövet s csak akkor
2707  3|                       Diána rohant, felkapta a fürjet, hozta és leült vele
2708  3|                      elé, aki szépen kivette a szájából.~ ~- Ez szép volt, -
2709  3|                    szép volt, - lelkendezett a leány. - Ha én igy tudnék
2710  3|                   Tudja, nem ismerem még ezt a kis puskát, - mondta bájos
2711  3|                      Ürge odabent motoszkált a kukoricatábla közepén. Egyszerre
2712  3|                  fogoly és keresztben repült a vadászok felé.~ ~- Lőjjön! -
2713  3|                    és két fogoly lekalimpált a tarlóra.~ ~- Hozd el Diána!~ ~
2714  3|                     rohant; felvette először a közelebb lévőt, azután ment
2715  3|                  közelebb lévőt, azután ment a másikért. Ott letette az
2716  3|                      mesterkedett, amig mind a kettőnek át nem fogta a
2717  3|                      a kettőnek át nem fogta a nyakát. Ugy hozta a két
2718  3|                    fogta a nyakát. Ugy hozta a két foglyot, egyszerre.~ ~
2719  3|                   rebbent ki Ürge elől ebben a pillanatban. Nyírő rálőtt.
2720  3|                   pillanatban. Nyírő rálőtt. A fogoly esett, de azért még
2721  3|                      kétszer? - csudálkozott a leány.~ ~- Mert először
2722  3|                  vadász nem engedi szenvedni a vadat.~ ~- Maga sohasem
2723  3|                      Ugy szeretem nézni...~ ~A fiatal ember odáig volt.~ ~-
2724  3|                Amikor ilyen szépen eltalálja a vadat. De fogadjunk, hogy
2725  3|                      mellettem lesz; mert ez a tanitás sokáig tart. És
2726  3|               elpirult. De Diána kisegitette a zavarból. Mialatt Ürge a
2727  3|                     a zavarból. Mialatt Ürge a harmadik foglyot is felakasztotta,
2728  3|                  foglyot is felakasztotta, ő a tarlón produkálta magát
2729  3|                  tesz. Gyerünk oda.~ ~Amikor a szoborvizslához közeledtek,
2730  3|                  Diána levágta magát egészen a földre, ugy nézett a nyul
2731  3|                 egészen a földre, ugy nézett a nyul után.~ ~Jolánka el
2732  3|                   volt ragadtatva.~ ~- Ha ez a vizsla az enyém volna!~ ~
2733  3|                   minekünk olyan? - kérdezte a leány ártatlan arccal.~ ~-
2734  3|                     van.~ ~Jolánka lesütötte a szemét. Beszédesen hallgatott.~ ~
2735  3|                       Egyik kukoricatáblától a másikhoz. S eközben folyvást
2736  3|               folyvást repültek és potyogtak a foglyok. Nyírő minden lövésére
2737  3|                  minden lövésére nőtt eggyel a zsákmány. Ki akart tenni
2738  3|                   Diána segitett Ürgének. Ha a cigánygyerek nem találta
2739  3|                 cigánygyerek nem találta meg a sürü kukoricába esett foglyot,
2740  3|                 veszett el.~ ~Nyírő már unta a lövöldözést. A gondolata
2741  3|                      már unta a lövöldözést. A gondolata nem a foglyokon
2742  3|                 lövöldözést. A gondolata nem a foglyokon volt. Alá-alá
2743  3|                     volt. Alá-alá kukucskált a kisleány Panama-kalapjának
2744  3|                      örökké búgta neki, amit a szive az ajkára dobogott.~ ~
2745  3|                mindenre; örökké, - áradozott a legény összevissza keverve
2746  3|                   hetet-havat.~ ~Már kezdett a dolog aggasztóvá válni,
2747  3|                     mit beszél. Ugy tipegett a Panama-kalap körül, mint
2748  3|                     Panama-kalap körül, mint a szerelmes fajdkakas.~ ~Ekkor
2749  3|                    hirtelen kijózanitotta.~ ~A répaföld felől nagy kiabálás
2750  3|                    Hej!... hej!... ide azzal a döggel!...~ ~A fiatalok
2751  3|                     ide azzal a döggel!...~ ~A fiatalok láthatták, hogy
2752  3|                      láthatták, hogy Gida ur a két tenyeréből tölcsért
2753  3|                           Itt esett le; ezen a szent helyen, - mutogatta
2754  3|                         mutogatta az öreg ur a «szent helyet». - Mint a
2755  3|                     a «szent helyet». - Mint a rongy, ugy esett le; - lássuk
2756  3|                   ugy esett le; - lássuk azt a hirest! most mutasd be...~ ~
2757  3|                  mutasd be...~ ~Nyírő intett a vizslájának, amely nyomban
2758  3|                    amely nyomban ott termett a vadját kereső vadász mellett. -
2759  3|                   mellett. - Körülszaglászta a talajt, azután földre tartott
2760  3|                     kommandirozta Gida bácsi a távolodó ebet. - Na látod, -
2761  3|                    Gábor urfihoz, - kiszalad a világból. Ilyenek ezek mind.
2762  3|              Versenyparipa ez, nem vizsla.~ ~A versenyparipa pedig csak
2763  3|                      megtorpant.~ ~- Ott van a foglya, Gida bácsi. - Hozd
2764  3|                    bácsi. - Hozd el Diána!~ ~A vizsla egyet ugrott a répa
2765  3|                        A vizsla egyet ugrott a répa közé és elkapta a felrebbenni
2766  3|                ugrott a répa közé és elkapta a felrebbenni próbáló szárnyazott
2767  3|                  szépen, vágtatva, és megült a zsákmányával a gazdája előtt.~ ~
2768  3|                     és megült a zsákmányával a gazdája előtt.~ ~Gida bácsi
2769  3|                      több esze volt, semhogy a Jolánka apját magára haragitsa...~ ~
2770  3|                    Biztatta, hogy ő vegye el a foglyot a vizslától. És
2771  3|                    hogy ő vegye el a foglyot a vizslától. És tudja Isten,
2772  3|                  Gida bácsi.~ ~- Adnék ezért a kutyáért egy...~ ~Nyírő
2773  3|                   maga megkaphatja ingyen.~ ~A bácsi kérdőjellé vált.~ ~-
2774  3|                      kérdőjellé vált.~ ~- Ha a galambjai közül választhatok
2775  3|                     nézett. Látta, hogy erre a szóra a leánya zavartan
2776  3|                     Látta, hogy erre a szóra a leánya zavartan fordul el.
2777  3|              furfangos ábrázattal, - hogy az a galamb mit szól az esethez.~ ~
2778  3|                         Igen-igen, - hadarta a legény - azért a galambért...~ ~
2779  3|                     hadarta a legény - azért a galambért...~ ~Jolánka jelentősen
2780  3|                   most szóljon, beszéljen.~ ~A fiatalember megértette.~ ~-
2781  3|              fiatalember megértette.~ ~- Ezt a galambját kérem, Gida bácsi, -
2782  3|                ugrott.~ ~Az öreg úr felhuzta a szemöldökét.~ ~- Ez drága
2783  3|                   galamb, se vizsla.~ ~Diána a gazdájához akart dörgölődzeni,
2784  3|                 nászajándéknak. Akkor minden a tiéd marad.~ ~Az öreg ur
2785  3|                         Az öreg ur megölelte a keblére boruló virágszálat.~ ~-
2786  3|                                              A TERMÉSZETTUDÓS.~ ~Az öreg
2787  3|            zsölyéjében ülve, helyet mutatott a nagy iróasztal mellett a
2788  3|                     a nagy iróasztal mellett a látogatójának, aki csinos
2789  3|                      állott előtte, miközben a kalapját forgatta.~ ~- Üljön
2790  3|                   akit magam mellé veszek?~ ~A fiatalember alázatosan bólintott.~ ~-
2791  3|                      bólintott.~ ~- Olvastam a hirdetést, kérem alássan;
2792  3|                 olyan ember kell, aki jártas a természet ösmeretében, kivált
2793  3|                   kivált az ornithológiában, a botanikában...~ ~Az öregur
2794  3|                 Igen-igen, mert nekem nem az a lényeges, hogy mit tanult
2795  3|                       hogy mit tanult valaki a gazdasági szakiskolában,
2796  3|                      amit én nem tudok. Amit a gazdának itt tudnia kell,
2797  3|                   tanitom meg az embereimet, a magam módszere szerint.
2798  3|                csufolt öregember vagyok, aki a legujabb kitalálásokat nem
2799  3|          kitalálásokat nem ösmerem; de azért a saját eszem szerint megelégedésemre
2800  3|                   prakszisom van abban, hogy a birtokomon mit hogyan kell
2801  3|                      az ornithológiában, meg a botanikában, ami nélkül
2802  3|                      botanikában, ami nélkül a gazda csak félgazda. Hisz’
2803  3|                     elég azt tudni, hogy van a világon veréb, meg varju,
2804  3|                  gólya, meg vércse; meg hogy a gazda a gabonaféléket, kapásokat,
2805  3|                     vércse; meg hogy a gazda a gabonaféléket, kapásokat,
2806  3|               ösmerje az egész madárvilágot, a rágcsálók minden fajtáját;
2807  3|                       virágot, gyomot, amely a rétemen, meg a földemen
2808  3|                 gyomot, amely a rétemen, meg a földemen nő. Aki ezt a tudományt
2809  3|                   meg a földemen nő. Aki ezt a tudományt nem hozza magával,
2810  3|                     idegessé tesz, ha valaki a kányára, ölyvre azt mondja,
2811  3|                     azt mondja, hogy sas; ha a pacsirtát a pityertől nem
2812  3|                     hogy sas; ha a pacsirtát a pityertől nem tudja megkülönböztetni;
2813  3|                   tudja megkülönböztetni; ha a füzényt összezavarja a csarappal;
2814  3|                    ha a füzényt összezavarja a csarappal; vagy még azt
2815  3|                      sem tudja, mi fán terem a kettő. Mindjárt tarthatunk
2816  3|                       Reménylem, tudja, hogy a sólymok károsak?~ ~Beke
2817  3|                     Beke Károly - igy hivták a szerény fiatalembert, nagy
2818  3|                       Igenis, kérem alássan, a sólymok károsak. Van kerecsensólyom,
2819  3|                       Van kerecsensólyom, ez a «falco lanarius»; van vándorsólyom,
2820  3|                 lanarius»; van vándorsólyom, a «falco peregrinus»; van
2821  3|                    van hosszuszárnyu sólyom, a «falco subbuteo»; van törpesólyom,
2822  3|                  subbuteo»; van törpesólyom, a «falco merillus, vagy aesalon»;
2823  3|              merillus, vagy aesalon»; sólyom a botfarku galambászó héjja
2824  3|                      astur palumbarius», meg a karvaly, az «accipiter nisus»;
2825  3|                     nisus»; meg idetartoznak a különben ártatlan vércsék...~ ~-
2826  3|                     Simon. - Brávó! - Hát mi a «coracias garrula»? mondja
2827  3|                    meg.~ ~- Az kérem alássan a kékcsóka, vagyis kalangyavarju.~ ~-
2828  3|                vagyis kalangyavarju.~ ~- Hát a bölömbika?~ ~- Az kérem
2829  3|              bölömbika?~ ~- Az kérem alássan a «botaurus stellaris».~ ~-
2830  3|                     botaurus stellaris».~ ~- A sordély?~ ~- «Emberiza caladra.»~ ~-
2831  3|                   Emberiza caladra.»~ ~- Hát a «calluna vulgaris» micsoda
2832  3|                      előbb tetszett emliteni a növények közül: a réti csarap.~ ~
2833  3|                   emliteni a növények közül: a réti csarap.~ ~Az öreg ember
2834  3|                  Mindakét kezét odanyujtotta a fiatalembernek.~ ~- Fiam,
2835  3|               Emberem vagy. Rögtön beveszlek a gazdaságomba. A szobád itt
2836  3|                    beveszlek a gazdaságomba. A szobád itt van az iroda
2837  3|                      Költözzél ide mindjárt. A többit majd megbeszéljük.
2838  3|                    többit majd megbeszéljük. A fizetésed egyelőre nem lesz
2839  3|                 aznap már az öreg úrral, meg a családjával együtt ebédelt.~ ~
2840  3|                     volt. Az öreg úron kivül a mama, meg a leánya. A mama
2841  3|                  öreg úron kivül a mama, meg a leánya. A mama csendes,
2842  3|                  kivül a mama, meg a leánya. A mama csendes, szótalan,
2843  3|                jóságos mosoly volt az arcán. A leány szende, viruló, gyönyörüséges
2844  3|                   gyönyörüséges rózsaszál.~ ~A gazdasági segéd alig merte
2845  3|                   gazdasági segéd alig merte a szemét ráemelni s az egész
2846  3|                      az ebédnek vége volt és a segéd a mamának kezet csókolva
2847  3|                 ebédnek vége volt és a segéd a mamának kezet csókolva elment,
2848  3|                  Bánjatok vele jól, - mondta a két nőhöz fordulva. - Nagyon
2849  3|                       Az egész természetrajz a kisujjában van. Ilyen kell
2850  3|                   van. Ilyen kell énnekem.~ ~A legközelebbi pár napon sok
2851  3|              legközelebbi pár napon sok volt a gazdasági dolog; de azt
2852  3|                     de azt egyelőre még maga a gazda végezte. A segédnek
2853  3|                    még maga a gazda végezte. A segédnek az irodában adott
2854  3|             Harmadnap reggel azt mondja Gáti a legénynek:~ ~- Hallod-e
2855  3|                           Hallod-e fiam, itt a kert alatt, a major végén,
2856  3|                      fiam, itt a kert alatt, a major végén, a nagy akácfasorban
2857  3|                   kert alatt, a major végén, a nagy akácfasorban falco
2858  3|                      meg egy darab időre. Ez a legveszedelmesebb fajta
2859  3|                      baj, legalább elriadnak a lövéstől. Én most kimegyek
2860  3|                   lövéstől. Én most kimegyek a gazdaságba. Délután majd
2861  3|                  Ezzel már indult is. Felült a könnyü bricskára, amely
2862  3|                      várta, és elhajttatott. A puskájától sohasem vált
2863  3|                    hallotta, hogy visonganak a sólymok a kert sarkában
2864  3|                    hogy visonganak a sólymok a kert sarkában lévő nagy
2865  3|                 Ejnye, - gondolta magában, - a fiu nem volt kint. Majd
2866  3|              megpróbálom magam.~ ~Leszállott a bricskáról s a kocsist eleresztette.
2867  3|                    Leszállott a bricskáról s a kocsist eleresztette. Azután
2868  3|                 kocsist eleresztette. Azután a kertnek irányitotta a lépéseit.
2869  3|                 Azután a kertnek irányitotta a lépéseit. A kerités mentén
2870  3|                      irányitotta a lépéseit. A kerités mentén sűrű bodzabokrok
2871  3|                  bodzabokrok voltak; azoknak a fedezete alatt észrevétlenül
2872  3|                    észrevétlenül eljuthatott a nagy akácfákig. Azon a tájon
2873  3|           eljuthatott a nagy akácfákig. Azon a tájon volt a vadszőlővel
2874  3|                 akácfákig. Azon a tájon volt a vadszőlővel befuttatott
2875  3|                      abba besurranhat, akkor a fel-felcsapó, erre-arra
2876  3|                       Olyan ügyesen csinálta a dolgát és olyan szerencséje
2877  3|                    volt, hogy nem is kellett a lugasig mennie, mert az
2878  3|             meggondolatlanul keresztülrepült a feje felett. Fiatal, idei
2879  3|                 nagyon félt még az embertől. A kertben, meg a majorságban
2880  3|                     embertől. A kertben, meg a majorságban láthatott békés
2881  3|                 lehet az óvatos túzokot, meg a vadlibát ökrösszekérrel
2882  3|                  bujva addig ballagni feléje a nyájjal, amig lövésnyire
2883  3|                     nincsen.~ ~Gáti felkapta a puskáját és - bumm! a sólyom
2884  3|               felkapta a puskáját és - bumm! a sólyom lekalimpált a levegőből,
2885  3|                   bumm! a sólyom lekalimpált a levegőből, éppen a sűrü
2886  3|               lekalimpált a levegőből, éppen a sűrü lugas bejárata elé.~ ~
2887  3|                  lugas bejárata elé.~ ~Hanem a dörejnek furcsa visszhangja
2888  3|                      Valaki nagyot sikoltott a lugasban:~ ~- Jézus, Mária!~ ~
2889  3|              lugasban:~ ~- Jézus, Mária!~ ~S a következő pillanatban két
2890  3|                 megrémült alak botorkált elő a vadszőlő-sátorból.~ ~A segéd,
2891  3|                   elő a vadszőlő-sátorból.~ ~A segéd, meg a nyiló rózsaszál-kisasszonyka.~ ~
2892  3|            vadszőlő-sátorból.~ ~A segéd, meg a nyiló rózsaszál-kisasszonyka.~ ~
2893  3|                  mintha őt lőtték volna meg. A leányzó pedig kétségbeesetten
2894  3|                      ember szigoru hangon.~ ~A legény ötölt-hatolt.~ ~-
2895  3|                     ötölt-hatolt.~ ~- Lessük a sólymot, kérem alássan, -
2896  3|                       motyogta. És zavarában a földön vonagló ragadozó
2897  3|                meghatározhatatlan indulattal a furcsa rajtakapás miatt;
2898  3|                     rajtakapás miatt; de ezt a nagyobb baját elfelejtette
2899  3|                  Sose’ láttam még, - dadogta a legény.~ ~- Te nem ösmered
2900  3|                   legény.~ ~- Te nem ösmered a sólymot? Hogy tudod akkor
2901  3|                      akkor valamennyinek még a latin nevét is?!... ~- Kérem
2902  3|       bátyámuramékhoz kerülhessek, - hadarta a végkép megriadt urfi.~ ~
2903  3|                  urfi.~ ~Gáti tágra nyitotta a szemét.~ ~- Hogy hozzánk
2904  3|                    egymást Ilonkával, és még a télen a pesti pikniken ugy
2905  3|                    Ilonkával, és még a télen a pesti pikniken ugy eszeltük
2906  3|                    mit tanulsz meg? Te talán a többi madarat sem ösmered?
2907  3|                     Nem én’ kérem alássan... a verebet azt ösmerem.~ ~Az
2908  3|                 mindent, - követelte az öreg a fiutól, megint aggasztóan
2909  3|                      nagyon tetszik szeretni a...~ ~- Mázolókat! - vágott
2910  3|                  Művészeket! - igazitotta ki a legény szelid energiával. -
2911  3|                 Apuskám, apuskám, - esdekelt a kisleány szorosan az apjához
2912  3|                  tapadva.~ ~Gáti megcsóválta a fejét. Összeráncolta homlokát.~ ~-
2913  3|                  művész» úr, majd meglássuk. A kitartása, hogy bevágta
2914  3|                       Büdösbanka! - vágta ki a legény diadallal.~ ~- Láttál-e
2915  3|                 alássan, nem!~ ~- Nahát nézz a tükörbe, te ugrifüles, te!~ ~
2916  3|               megenyhülten kacagott hozzá.~ ~A kisleány boldogan csókolgatta
2917  3|                kisleány boldogan csókolgatta a kezét, rebegte:~ ~- Apuskám,
2918  3|      tehénbőrcsizmájába, elkezdett mosdózni. A kancsóban éppen kevés vizet
2919  3|                       az asszonyt nem akarta a kutra kurgatni az ágyból,
2920  3|                       ő maga rest volt azért a kis tisztálkodásért a hüvös
2921  3|                  azért a kis tisztálkodásért a hüvös novemberi hajnalban
2922  3|            kiszaladni; egyszerüsitette tehát a mosdást és nem a tálba öntötte
2923  3|       egyszerüsitette tehát a mosdást és nem a tálba öntötte a kevés vizet,
2924  3|               mosdást és nem a tálba öntötte a kevés vizet, hanem kortyonként
2925  3|                      hanem kortyonként vette a szájába: onnan csurgatta
2926  3|               tenyerébe. Aközben egyik kezét a másikhoz, meg mind a kettőt
2927  3|                   kezét a másikhoz, meg mind a kettőt az arcához dörzsölgette.
2928  3|                     megtörülközött, felvette a lajbiját, arra a bekecsét; -
2929  3|                    felvette a lajbiját, arra a bekecsét; - a kalapját a
2930  3|                 lajbiját, arra a bekecsét; - a kalapját a fejébe nyomta;
2931  3|                     a bekecsét; - a kalapját a fejébe nyomta; a fali szekrényből
2932  3|                    kalapját a fejébe nyomta; a fali szekrényből kivette
2933  3|                     fali szekrényből kivette a pálinkásüveget s abból jót
2934  3|           pálinkásüveget s abból jót húzott. A torkát megriszálta; a pipáját
2935  3|                húzott. A torkát megriszálta; a pipáját megtömte s rágyujtott.
2936  3|               pipáját megtömte s rágyujtott. A felpuposodó égő dohányt
2937  3|                      felpuposodó égő dohányt a bütyökujjával visszanyomkodta
2938  3|                bütyökujjával visszanyomkodta a pipába; a sarokból előkapta
2939  3|                    visszanyomkodta a pipába; a sarokból előkapta a botját
2940  3|                  pipába; a sarokból előkapta a botját és akkor felmordult:~ ~-
2941  3|                      is kifelé.~ ~Az asszony a dunna alól kivánt neki ’
2942  3|                       csés jóreggelt; azután a másik oldalára fordult.
2943  3|                      másik oldalára fordult. A fejőstehénke elvárhat még
2944  3|                   András odaszólt az ajtóban a farkát csóválgató kuvasznak:~ ~-
2945  3|            csóválgató kuvasznak:~ ~- Vigyázz a házra, Bundás! - és indult
2946  3|                   házra, Bundás! - és indult a tavak felé, amerre Bagiék
2947  3|                   felé, amerre Bagiék laktak a szomszédos pusztán, akik
2948  3|                     András gazda már tuljárt a tanyája napraforgókeritésén,
2949  3|                   amikor ráeszmélt, hogy ezt a hajnali sötétséget mi teszi
2950  3|                      olyan sűrűn feküdte meg a környéket, hogy az ember
2951  3|                    tudnám, hol vagyok, ebben a harapni való ködben ki nem
2952  3|                       Vigyázattal teszegette a lábát maga elé és szigoruan
2953  3|                 figyelte az irányt, amelyben a tavaknak lenniök kellett.
2954  3|                    tavaknak lenniök kellett. A tanyától alig kétszáz lépésnyire
2955  3|              szikestó; abba belekapcsolódott a másik, a harmadik; jó hosszu
2956  3|                    belekapcsolódott a másik, a harmadik; jó hosszu vonalon
2957  3|                      hosszu vonalon huzódtak a pusztai vizek; ellepték
2958  3|                      pusztai vizek; ellepték a laposokat, de még a legmélyebb
2959  3|                 ellepték a laposokat, de még a legmélyebb pontjokon sem
2960  3|                      merült volna meg bennök a csizma szára. Mindenütt
2961  3|                könnyü volt rajtok átlábolni. A rengeteg vadliba, amely
2962  3|                 seregekben vonul ilyenkor ki a vetésekre, meg onnan a vizekre,
2963  3|                    ki a vetésekre, meg onnan a vizekre, mind ezeket a tavakat
2964  3|                 onnan a vizekre, mind ezeket a tavakat keresi éjszakára.~ ~
2965  3|                    tudva magától balra, azon a másfélkilométeres vonalon,
2966  3|          másfélkilométeres vonalon, amelynek a végén Bagi Pál «szomszéd»-
2967  3|                      Bagi Pál «szomszéd»-nak a tanyája volt.~ ~Ment-mendegélt
2968  3|           Ment-mendegélt és találgatta, hogy a ködben merre száll a pipája
2969  3|                    hogy a ködben merre száll a pipája füstje; de azt alig
2970  3|                  egymáson, szinte rétegesen; a tó is csak éppenhogy átcsillant
2971  3|                    csak éppenhogy átcsillant a ködön; de tiz lépésnyinél
2972  3|                   tiz lépésnyinél tovább még a vizet sem lehetett látni.
2973  3|                    hajnalodott, amit nemcsak a kakas kukorikolt ki a tanyán,
2974  3|                nemcsak a kakas kukorikolt ki a tanyán, hanem elgágogtak
2975  3|                     tanyán, hanem elgágogtak a mozgolódni kezdő vadludak
2976  3|                 idekint. Ahogy Keszeg András a viz szélén ballagott, minduntalan
2977  3|            minduntalan fel-felsuhogott előle a falkásan odaszállt vadlud,
2978  3|                odaszállt vadlud, amely közel a parthoz, féllábon ácsorgott
2979  3|                      ácsorgott egész éjjel s a lábát váltogatva pihent.~ ~
2980  3|                      el lehetett szórakozni. A megzavart ludak alacsonyan
2981  3|                   ludak alacsonyan huztak el a ködben a vetésekre, ahova
2982  3|                alacsonyan huztak el a ködben a vetésekre, ahova amugy is
2983  3|                   ideje máris itt volt, csak a köd nem engedte, hogy látni
2984  3|                     Keszeg Bagiékhoz, amikor a tó tulsó partján lövés dörrent
2985  3|                      zsivajjal robajlott fel a tavakról a temérdek viziféreg.
2986  3|                     robajlott fel a tavakról a temérdek viziféreg. Keszeg
2987  3|                      nem volt puskája ezeken a pusztákon.~ ~Eközben pedig
2988  3|              pusztákon.~ ~Eközben pedig jött a lövés felől egy csapat vadliba,
2989  3|                    egy csapat vadliba, éppen a feje felett, s az egyik
2990  3|                 egyik közüle hirtelen elvált a társaitól; elkezdett rohamosan
2991  3|                      és már nem birja tovább a repülést.~ ~Nosza, belenyilalt
2992  3|                 Nosza, belenyilalt agyába az a gondolat, hogy ezt a beteg
2993  3|                      az a gondolat, hogy ezt a beteg ludat ő most megkaphatja,
2994  3|              Bagiékhoz, akik majd megörülnek a váratlan ajándéknak. Elkezdett
2995  3|              ajándéknak. Elkezdett hát futni a lefelé kalimpáló lud felé,
2996  3|                   jól figyeli meg, hova esik a szürke szántáson, akkor
2997  3|             szántáson, akkor rá nem akad ott a hasonlószinü vadlibára.~ ~
2998  3|            hasonlószinü vadlibára.~ ~Annyira a lud felé meredt futtában,
2999  3|                      s mire feltápászkodott, a vadliba is valamelyik barázda
3000  3|                 azért is utána vetette magát a zsákmányának, amely nem