Rész

3001  3|                       Majd hogy ki nem nézte a szemét, de nem birta meglelni.
3002  3|                  nekilódult, hogy; «ahun van a’!» de csak egy nagyobb göröngy
3003  3|               káromkodott, izzadt, lihegett. A bekecs már nagyon rámelegedett.
3004  3|                     már nagyon rámelegedett. A kalapját is levetette, ugy
3005  3|                      ott, ahol kereste. Csak a levegőben zajoskodtak a
3006  3|                      a levegőben zajoskodtak a huzó csapatok és hivták
3007  3|                    hivták egymást.~ ~Megunta a keresést, legyintett, lemondott.
3008  3|                      Attól elszaladt, amikor a sebzett lud után vetette
3009  3|                   tanakodni. Jól tudta, hogy a pusztán ilyen ködben könnyü
3010  3|                 utbaigazithatná.~ ~Elkezdett a lövöldöző csősznek kiabálni.~ ~-
3011  3|                         Ümmögött-dünnyögött, a fejét csóválta. Kereste
3012  3|           emlékezetében, hogy honnan is fujt a szél, amikor hazulról elindult,
3013  3|                    sem fujt. Szélcsend volt. A ködöket a saját sulyuk huzta
3014  3|                    Szélcsend volt. A ködöket a saját sulyuk huzta lefelé.~ ~
3015  3|                    rajtok egy kicsit. Az már a kelő nap lehet; de még az
3016  3|             várhatnak. Azok már rég megölték a disznót azóta.~ ~Megyen
3017  3|             találomra, előre; hátha ráakadna a vizekre. Akkor minden jó
3018  3|                     volna, mert balra hagyva a tavat, elérne Bagiékig.
3019  3|                     spekulálni. Merre huznak a ludak. Azok most a vizről
3020  3|                    huznak a ludak. Azok most a vizről jönnek. Ahonnan jönnek,
3021  3|             mindenfelé mozognak. Mennek azok a vetésekre; vetés meg százfelé
3022  3|                     Ojjé! - nincs gyufa. Azt a szaladgálásban, vagy amikor
3023  3|                    amikor elesett, kiejtette a zsebéből.~ ~- Nem jól van! -
3024  3|                     ami utbaigazitaná.~ ~Még a ludak is elhallgatnak. Alig
3025  3|                   Nekifohászkodik és belebőg a pusztába. Ha valaki hallaná,
3026  3|                 megyek? - kérdezi magamagát. A botjával közé csapkod a
3027  3|                      A botjával közé csapkod a ködnek, mintha oszlatni
3028  3|                      oszlatni akarná. Hiába! a köd nem enged; ugy veszi
3029  3|                   csak ezt látná. Forog vele a világ. Bosszankodik is,
3030  3|                    Hisz’ örökké nem tarthat. A nap egyszer mégis csak kibujik
3031  3|                  csak kibujik s akkor muszáj a ködnek engedni, eloszlani.~ ~
3032  3|                 megpróbálkozik más irányban. A tavak! Hol vannak a tavak!...
3033  3|                irányban. A tavak! Hol vannak a tavak!... Hirtelen elönti
3034  3|                    tavak!... Hirtelen elönti a méreg. Mérgében kacag is
3035  3|                      már; de ez sem használ. A köd nem tágit; elfogja a
3036  3|                     A köd nem tágit; elfogja a szeme elől az egész világot.
3037  3|                 hanggal. Felbődül; elnyujtja a hangot: - Hahóóó! Hahóóó!!...~ ~
3038  3|                    nagy marhaállat tünik fel a ködben előtte; akkora, mint
3039  3|                      Keszeg Andrásban meghül a vér. Emberemlékezet óta
3040  3|                      járt itt farkas; amióta a nagy nádasokat kiszáritották,
3041  3|                     Felordit, amikor ráugrik a farkas, - a hű Bundás, a
3042  3|                   amikor ráugrik a farkas, - a hű Bundás, a házi kuvasz,
3043  3|                     a farkas, - a hű Bundás, a házi kuvasz, amely a gazdája
3044  3|                 Bundás, a házi kuvasz, amely a gazdája hangjának hallatára
3045  3|                      elébe futott s örömében a nyakába ugrott.~ ~Éppen
3046  3|                ugrott.~ ~Éppen felszakadozik a köd is; a napsugarak szétkergetik
3047  3|                      felszakadozik a köd is; a napsugarak szétkergetik
3048  3|                      napsugarak szétkergetik a sürü, nehéz párafüstöt és
3049  3|                  András ott látja maga előtt a saját tanyáját, amelyhez
3050  3|                     saját tanyáját, amelyhez a nagy ködben szerencsésen
3051  3|                       Az asszony éppen kilép a házból. Csudálkozik:~ ~-
3052  3|                    tovább.~ ~Az ember bemegy a házba, kiveszi a pálinkásüveget
3053  3|                      bemegy a házba, kiveszi a pálinkásüveget a fali szekrényből
3054  3|                     kiveszi a pálinkásüveget a fali szekrényből és nagyot
3055  3|                      szárazon igy: Károly!~ ~A törvény szerint ugyan még
3056  3|                    törvény szerint ugyan még a feleséged vagyok; de már
3057  3|                megérts és ne is kiséreld meg a szándékom megváltoztatását.~ ~
3058  3|                   Büszkébb vagy, semhogy ezt a hiuságodon ejtett halálos
3059  3|                  sérelmet le bird nyelni, és a megalázkodásod árán akarj
3060  3|                    hogy mást szeretek, - nem a legnagyobb okom a válásra.
3061  3|                        nem a legnagyobb okom a válásra. Ettől még talán
3062  3|       együttélésünket egyébként elbirnám; de a helyzetemet az teszi elviselhetetlenné,
3063  3|                      azután magadhoz ragadod a szót, és minthogy ügyvéd
3064  3|                      Ahán! ez az! már megint a meg nem értett asszony!»
3065  3|                    értett asszony!» pedig ez a sokszor kifigurázott asszony
3066  3|               kifigurázott asszony van, - és a tisztelt férj urak nagyon
3067  3|                        hallom! - hogy nem is a férfi kötelessége az ilyesmi,
3068  3|             folyondárként. Igy rendelték ezt a magasabb hatalmak, akik
3069  3|                  tipusait kell érteni. Ebben a ti követelésetekben benne
3070  3|                érzitek magatokat; de egyről, a leglényegesebbről megfeledkeztek:
3071  3|                   azt az étheri valamit, azt a láthatatlant, azt a szerintetek
3072  3|                      azt a láthatatlant, azt a szerintetek semmit, amit
3073  3|                       akár bele is nyugszunk a megadás kényszerébe, ha
3074  3|                   bocsásd! - azt is, aki ezt a nyomorult életet utálatossá
3075  3|               lépten-nyomon ismétlődik, hogy a leányokat mi minden dobja,
3076  3|                   előtted nem volna ok ennek a levelemnek a megirására.
3077  3|                  volna ok ennek a levelemnek a megirására. Szavamon fognál
3078  3|                     vajjon nem volt-e meg az a sóvárgott önállóságom ugy,
3079  3|             asszonynak? s nem gondoskodtál-e a jövőmről, a magadé mellett?
3080  3|                   gondoskodtál-e a jövőmről, a magadé mellett? Igy talán
3081  3|                      rögtön hozzá nem tenném a folytatást, azt, hogy: és
3082  3|            helyzetemben mégis tulajdonképpen a te igen alárendelt kreatúrád?
3083  3|                     és gondolatával, sőt még a tulajdon testével is ugy
3084  3|                   tetszik?~ ~Lásd Károly, te a szó közönséges értelmében
3085  3|            legényéletedet élve akartad volna a magad számára mindazt megkapni,
3086  3|               számára mindazt megkapni, amit a szent házasságban énáltalam
3087  3|                   énmellettem kaptál. - Vagy a te pénzedért nem én gondoskodtam-e
3088  3|               kerüljenek az asztalodra? vagy a lakásodat, amely az enyém
3089  3|                    meleggé, otthonossá? Vagy a ruházatomra nem költhettem
3090  3|                   nem vágytál-e te is azokra a szórakozásokra, amelyeket
3091  3|                      sokkal drágább is, mint a feleséged? - pénzben értve
3092  3|                   feleséged? - pénzben értve a drágát. - Ami az «eltartást»
3093  3|                      illeti, nem tartod-e el a cselédeidet is, akik azt
3094  3|                     kapnak évenkint, amennyi a fizetésök; akiket fizetsz
3095  3|                      akiket fizetsz is; akik a dolguk végeztével minden
3096  3|             tartoznak.~ ~De vajjon, ha arról a kis tőkéről esik szó nagy
3097  3|                      beszélsz-e róla, hogy: «a pénzem», (már mint a tied),
3098  3|                  hogy: «a pénzem», (már mint a tied), és én még azt sem
3099  3|                  tudhatom, hogy mennyi is az a «pénzed», mert még előlem
3100  3|                    ugy akartam volna költeni a «pénzedet», ahogy minden
3101  3|                     több cselédet tartok; ha a ruháimat nem magam varrom,
3102  3|                 varratom; ha nem magam járok a piacra, hanem a cselédre
3103  3|                  magam járok a piacra, hanem a cselédre bizom, hogy ott
3104  3|                    ha páholyt kivántam volna a szinházakban, szinház után
3105  3|                    vendéglői vacsorákkal; ha a harisnyáidat nem stoppoltam
3106  3|            harisnyáidat nem stoppoltam volna a saját kezemmel; ha gyakrabban
3107  3|                     is azt értem el, hogy te a «pénzedről» beszélhess,
3108  3|                  édes nagybácsimnak sincsen. A te «pénzedet» is ugy utáltam
3109  3|               egyszer, hogy tévedsz, mert az a pénz a «pénzünk», akkor
3110  3|                      tévedsz, mert az a pénz a «pénzünk», akkor nem voltam
3111  3|                     nem voltam őszinte; csak a jogom tudatában voltam,
3112  3|                    minden igazi igény nélkül a te «pénzedre».~ ~Hogy csóválhatod
3113  3|                        Hogy csóválhatod most a fejedet és miket gondolhatsz
3114  3|                 fejedet és miket gondolhatsz a «hosszu haj, rövid észről»,
3115  3|                 szinte bizonyos vagyok, hogy a pénzedről lemondásomat jóváhagyóan
3116  3|                   zsugori volnál; hanem mert a te meggyőződésed szerint
3117  3|          meggyőződésed szerint mégis csak ez a rend és ugy van helyesen,
3118  3|             mindezeket, ha nem lett volna az a legrettentőbb és egyre még
3119  3|                  kell esnem egyszer már ezen a vallomáson, hát megteszem,
3120  3|                   boldogtalanja vagyok annak a halálos megalázottságnak,
3121  3|                  uram is, akkor vegyen engem a birtokába, amikor éppen
3122  3|                szeretnék is egy férfit, mint a fanatikus hivő az Istent,
3123  3|                    önző tolakodásnak érezném a közeledését, amellyel ugynevezett
3124  3|               érzésemen kivül.~ ~Én megértem a szerelem mindent követő
3125  3|               mindent követő hatalmát, amely a maga erejében találja meg
3126  3|                    maga erejében találja meg a boldogság jogát; - de azt
3127  3|                      tudom, hogy nincs állat a kerek világon, amelynek
3128  3|                      kerek világon, amelynek a gyengébb neme arra a megalázó
3129  3|                amelynek a gyengébb neme arra a megalázó szerepre vállalkoznék,
3130  3|                   van kötelezve.~ ~Én láttam a galambokat, hogyan udvarolnak
3131  3|                galambokat, hogyan udvarolnak a himek, amig magát kérető
3132  3|                  hogy minél inkább voltál te a jogait gyakorló férj, annál
3133  3|                     megcsömörlöttem én attól a szerelemtől, amelyben nekem
3134  3|               asszony érzését, akit ölelnek, a saját vágya nélkül! aki
3135  3|                      saját vágya nélkül! aki a maga borzongó hidegségében
3136  3|                     visszataszitóbbnak látja a szerelem lángolását, amelytől
3137  3|                 ahova való vagyok. Pedig még a legkisebb növényt is csak
3138  3|                    legkisebb növényt is csak a neki való talajba szabad
3139  3|                    rajtad megszeretnem! - de a megszokás szürkeségein tul
3140  3|                   megszokni sohasem. Te csak a férj voltál, aki nem fárasztotta
3141  3|                  kicsinyelje; hogy eltalálja a hangot, amelyre a szivemben
3142  3|                  eltalálja a hangot, amelyre a szivemben dal csendülhet
3143  3|                   virágos érzés fakadhat. Te a jó férj voltál, aki már
3144  3|                  otthon; aki ugyancsak ebből a kényelemszeretetből ócska
3145  3|                   ócska papucsban csoszogtál a lakásban ide-oda és három
3146  3|                megcsókoltál, éreznem kellett a bajuszodon is, a ruhádon
3147  3|                     kellett a bajuszodon is, a ruhádon is a pipaszagot.~ ~
3148  3|                  bajuszodon is, a ruhádon is a pipaszagot.~ ~Ha elfulladva
3149  3|                   szótlan esték után - ki-ki a maga könyvébe merülve -
3150  3|                    az ilyen egyedüllétet, és a hálószobám magányára vágytam:
3151  3|                     zsarnokjogon követelted; a szerelem édes mámora helyett
3152  3|                 belém minden iránt, ami után a nő ott marad lesujtva, határtalanul
3153  3|                  titokban reggelig és téptem a párnámat és megvetettem
3154  3|                 semmi sem történt, ami ebből a beteg életemből kigyógyithatott
3155  3|                    módom rá, hogy védekezzem a legborzasztóbb ellen, a „
3156  3|                      a legborzasztóbb ellen, a „jogod!” ellen, amelyet
3157  3|                    nem viselhettem el. De ez a hazugság is csak nyomott,
3158  3|            engedelmeddel vonhassam meg tőled a saját énemet, hanem hogy
3159  3|                       Szabadulnom kell ettől a vivódástól, még pedig örökre.
3160  3|                    kell válttatnom tőle.~ ~S a megváltásom abban van, amit
3161  3|             tekintettel sem kivánta el tőlem a te becsületedet. A magaméra
3162  3|                     tőlem a te becsületedet. A magaméra vigyázni ugyis
3163  3|             életünket...~ ~„Utóirat: Mihelyt a válópörünknek vége lesz,
3164  3|                      vaddisznóra hajttattunk a keresnyei erdőben, amelynek
3165  3|                    amelynek sűrü labirintjai a legjobb buvóhelyeket kinálták
3166  3|                legjobb buvóhelyeket kinálták a mogorva «feketéknek».~ ~
3167  3|                      mogorva «feketéknek».~ ~A keresnyei határ a régi Felsőmagyarországon
3168  3|             feketéknek».~ ~A keresnyei határ a régi Felsőmagyarországon
3169  3|                vadászterület magába foglalta a környéken a káptalani, a
3170  3|                  magába foglalta a környéken a káptalani, a bélaudvarnoki,
3171  3|                     a környéken a káptalani, a bélaudvarnoki, meg a lelóci
3172  3|              káptalani, a bélaudvarnoki, meg a lelóci gyönyörü hegyi erdőket.~ ~
3173  3|                 felszabadultak ezek az erdők a vaddisznóvadászatra is.
3174  3|                    is. Előbb nem zavarhattuk a nemes nagy vad nyugalmát.
3175  3|                  négy-öt vadász, meg néhány, a területeket alaposan ösmerő
3176  3|                   ösmerő vadőr és hajtó volt a készültségünk.~ ~A meghajtandó
3177  3|                      volt a készültségünk.~ ~A meghajtandó területek aránylag
3178  3|                      aránylag nagyok voltak; a hajtásokat tehát ugy kellett
3179  3|                   ugy kellett rendezni, hogy a vadászok messzire állottak
3180  3|                 messzire állottak egymástól; a jártabb vadforgók közelségében.~ ~
3181  3|             vadforgók közelségében.~ ~Minden a legnagyobb csendben és rendben
3182  3|                   rendben történt, ugy, hogy a szarvasállományt alig-alig
3183  3|                   nyugtalanitottuk.~ ~Amikor a vadászok a helyöket megkapták,
3184  3|        nyugtalanitottuk.~ ~Amikor a vadászok a helyöket megkapták, hosszu
3185  3|                     Ráértek, hogy kipihenjék a meglehetősen hosszu utat,
3186  3|            meglehetősen hosszu utat, amelyet a kastélytól a keresnyei kapaszkodókig
3187  3|                   utat, amelyet a kastélytól a keresnyei kapaszkodókig
3188  3|                bokros tetején volt, ahonnan, a vadászszékemen ülve, elég
3189  3|                   ötölhetett.~ ~Tudtam, hogy a hajtás hosszu lesz és sokáig
3190  3|                  lesz és sokáig fog tartani. A nehezen járható terepen
3191  3|                    nehezen járható terepen s a sűrü bozótosokban a hajtók
3192  3|                terepen s a sűrü bozótosokban a hajtók csak lassan haladhattak.
3193  3|             tévedjenek. Halk füttyögetéssel, a fák derekának a kopogtatásával
3194  3|              füttyögetéssel, a fák derekának a kopogtatásával jelezték
3195  3|                      kopogtatásával jelezték a szomszédaiknak, hogy merre
3196  3|                      ütniök nem volt szabad. A moszatoló, lassan közeledő
3197  3|                  lassan közeledő neszezéstől a vackában heverő vad felkél,
3198  3|              mindenen, hanem szivesen keresi a már kitaposott vadforgókat (
3199  3|                  próbál szökni, csendben. De a vadászok éppen az ilyen
3200  3|                      mellett várják valahol. A többi Diana istenasszony
3201  3|                      kegyétől függ.~ ~Amikor a társaim tovább mentek, minden
3202  3|              helyezkedtem el és belemerültem a néma erdő szemlélésébe.
3203  3|                     rá időm, hogy hallgassam a csendet és lessem az erdő
3204  3|                      lessem az erdő szivének a dobbanását.~ ~A rendelkezés
3205  3|                     szivének a dobbanását.~ ~A rendelkezés ugy szólott,
3206  3|                rendelkezés ugy szólott, hogy a hajtás akkor kezdődik, ha
3207  3|                    hajtás akkor kezdődik, ha a vadászat rendezője belefuj
3208  3|                   vadászat rendezője belefuj a kürtjébe. Ha a hajtásnak
3209  3|             rendezője belefuj a kürtjébe. Ha a hajtásnak vége lesz, azt
3210  3|                     hajtásnak vége lesz, azt a katonai «gyülekező» kürtjelével
3211  3|               kigyódzó régi cserkészösvényen a völgybe, ahol mindnyájan
3212  3|                      volt az erdei magányban a hangulatozással. A ragyogó
3213  3|                 magányban a hangulatozással. A ragyogó nap megvillant a
3214  3|                     A ragyogó nap megvillant a felséges harmóniában tarkálló
3215  3|                      az egyik kis tisztáson. A gyertyánbokrok bronzosan-sárga
3216  3|            csoportjai tarkálltak körülöttem. A sűrüség, ahonnan a vadat
3217  3|               körülöttem. A sűrüség, ahonnan a vadat várhattam, dzsungelszerü
3218  3|               embernek járhatatlan; ott csak a vad birta keresztültörni
3219  3|                    fehér felhőin kalandozott a szemem... megfeledkeztem
3220  3|              ittlétem igazi okáról... lestem a természet arcváltozásait;
3221  3|                    természet arcváltozásait; a mosolyát, a felhő árnyékában
3222  3|                  arcváltozásait; a mosolyát, a felhő árnyékában elborulását.
3223  3|                elborulását. Javában futottam a képzeletem után, amikor
3224  3|                     után, amikor felcsendült a vadászkürt.~ ~Kezdődött
3225  3|                      vadászkürt.~ ~Kezdődött a hajtás.~ ~*~ ~Most már egyéb
3226  3|                      sokáig tarthatott, amig a felhajtott vad közül elém
3227  3|                      készenléttel figyeljek. A hajtás kezdetén minden vadászember
3228  3|                 fülel és ösztönösen jártatja a szemét, pedig egyelőre mély
3229  3|                   halk koppanással hullik le a földre. A gyenge szél megrázza
3230  3|              koppanással hullik le a földre. A gyenge szél megrázza a lombot
3231  3|                       A gyenge szél megrázza a lombot s arrább suhantában
3232  3|                     suhantában lassan elhal. A fel-feltámadó fuvalom beleciterázik
3233  3|          fel-feltámadó fuvalom beleciterázik a csendbe. A bozót közt elvillan
3234  3|                     beleciterázik a csendbe. A bozót közt elvillan egy
3235  3|                ökörszem és pörcögve tünik el a palotája titkos fülkéiben.
3236  3|              fülkéiben. Gyikocska szöszmötöl a haraszton; mozdulatlanságom
3237  3|              bizalmasan sütkérezik mellettem a verőfényben. Aranylégy dong
3238  3|                  verőfényben. Aranylégy dong a fülem körül, lecsap rám,
3239  3|             alkalmatlankodik, de türnöm kell a szemtelenkedését, mert meggondolatlan
3240  3|           mozgolódással elárulhatnám magamat a talán már közeledő szemfüles
3241  3|                    apró élményekkel, amelyek a cselekvés pillanatáig az
3242  3|                  folyvást könnyüvé teszik.~ ~A mindenre kiterjedő figyelés
3243  3|                      vörhenyesbarna, lihegő, a nyelvét lógató „vadállat”
3244  3|               vadállat” van előttem. Pajtás, a házigazdám vérebe, amelyet
3245  3|                amelyet otthon hagytunk, mert a vakmerősége miatt a tulajdonosa
3246  3|                     mert a vakmerősége miatt a tulajdonosa féltette a vadkantól.~ ~
3247  3|                 miatt a tulajdonosa féltette a vadkantól.~ ~A hű állat
3248  3|                      féltette a vadkantól.~ ~A hű állat valahogy megszökhetett
3249  3|                    valahogy megszökhetett és a gazdája nyomán, ime, megérkezett
3250  3|                     vetve rám, tovább loholt a felvett nyomon. Megint magamra
3251  3|                   maradtam és ott folytattam a hangulatos vadvárást, ahol
3252  3|                     Egyszer csak, messziről, a Kopaszhegy teteje felől,
3253  3|                  erdőn. Erre felneszeltem és a lövés hangjának az irányába
3254  3|                         Alig pár pillanattal a lövés után, a hegyről zavaros
3255  3|                    pillanattal a lövés után, a hegyről zavaros kiabálás
3256  3|                kiabálás hallatszott, amelyet a távolság miatt nem birtam
3257  3|                  miatt nem birtam megérteni. A szájamon át is figyeltem,
3258  3|              füleltem: mi lehet az? - amikor a hegyoldalon még egy lövés
3259  3|                        Rögtön rá felhangzott a kürtszó; de nem a gyülekezőt
3260  3|                felhangzott a kürtszó; de nem a gyülekezőt fujták, hanem
3261  3|                     gyülekezőt fujták, hanem a futólépést, ami csak a vadőröknek
3262  3|                 hanem a futólépést, ami csak a vadőröknek szólhatott.~ ~-
3263  3|                     hogy most mit csináljak. A gyülekezőre hivó kürtjel
3264  3|                     előtt innen elmozdulnom, a parancs szerint, nem volt
3265  3|                     Pedig, ugy látszik, hogy a hajtásnak vége van; különben
3266  3|                különben nem kürtöltek volna. A futólépés kürtjele valami
3267  3|              izgatottságában feledkezett meg a barátom arról, hogy gyülekezőt
3268  3|                    el magamat, hogy lemegyek a völgybe, ahol előbb-utóbb
3269  3|                     amikor végre felcsendült a várt kürtjel.~ ~Most már
3270  3|                  kiabáltak és kik tették azt a két lövést. Egy ember nem
3271  3|                      tehette. Az egyik lövés a hegyen dördült el; a másik
3272  3|                   lövés a hegyen dördült el; a másik meg nemsokára azután
3273  3|                     lentebb. Aki kiabált, az a hegyen volt.~ ~Ej, majd
3274  3|                  megtudom odalent. Egyelőre, a nagy fegyelmezettségtől
3275  3|                      késtem, mégis én voltam a gyülekezőhelyünkön az első.
3276  3|     gyülekezőhelyünkön az első. Ott még csak a tüzrakásra és az elemózsiás
3277  3|                         kérdeztem tőle. Csak a vállát vonogatta.~ ~- Nem
3278  3|               beletelt, amikor végre kezdtek a társaim szállingózni. Elsőnek
3279  3|                  Azok sem tudtak semmit sem. A vadőr csak azt állapitotta
3280  3|                    azt állapitotta meg, hogy a Kopaszhegyen történt valami.
3281  3|                    valami. Alig vártuk, hogy a házigazdánk is jöjjön már.
3282  3|            házigazdánk is jöjjön már. Ő volt a Kopaszhegy oldalán.~ ~Valahára
3283  3|                 közeledik. Néhány perc mulva a gazdánk megjelent a tisztás
3284  3|                    mulva a gazdánk megjelent a tisztás szélén.~ ~Ki volt
3285  3|                      hamar egy pohár bort.~ ~A tót vadőr szaladt a kosarakhoz,
3286  3|                  bort.~ ~A tót vadőr szaladt a kosarakhoz, hozta a boros
3287  3|                  szaladt a kosarakhoz, hozta a boros üveget. A barátunk
3288  3|            kosarakhoz, hozta a boros üveget. A barátunk nagyot huzott belőle.~ ~
3289  3|                huzott belőle.~ ~Aztán ledőlt a köpenyegére a füvön.~ ~-
3290  3|                   Aztán ledőlt a köpenyegére a füvön.~ ~- A kutyámnak vége
3291  3|                     köpenyegére a füvön.~ ~- A kutyámnak vége van, kezdte, -
3292  3|                      kezdte, - és elcsuklott a hangja. - A vadkan felhasitotta.~ ~
3293  3|                    és elcsuklott a hangja. - A vadkan felhasitotta.~ ~Szörnyüködés,
3294  3|                Pajtás nincs!~ ~Könny szökött a szemébe, ugy folytatta:~ ~-
3295  3|                      Már régóta ösmertük ezt a vén agyarast. De sohasem
3296  3|                  valamennyi területemet. Hol a lelócziak krumplijára járt
3297  3|                     krumplijára járt rá; hol a bélaudvarnoki bükkmakkra,
3298  3|           bélaudvarnoki bükkmakkra, ha pedig a keresnyei erdőben ütött
3299  3|                  erdőben ütött tanyát, innen a nyitraszegi répást meg kukoricást
3300  3|              látogatásával. Mostanában éppen a Kopaszhegy sürüségeiben
3301  3|                     van. Pazsiczky ott látta a fetrengése jeleit. Sietett
3302  3|         megbocsássatok - magamnak szántam.~ ~A hajtást ugy rendeztem, hogy
3303  3|                  hajtást ugy rendeztem, hogy a Kopaszhegy sűrüségei beleessenek.
3304  3|            Kopaszhegy sűrüségei beleessenek. A tetőre felküldtem a kasznáromat,
3305  3|             beleessenek. A tetőre felküldtem a kasznáromat, magam meg a
3306  3|                     a kasznáromat, magam meg a hegyoldalon egy meredek
3307  3|                   nyiláson állottam el, ahol a legvalószinübbnek hittem
3308  3|                     legvalószinübbnek hittem a találkozást az öreg remetével.~ ~
3309  3|                         Már jó ideje tartott a hajtás, amikor a tetőn eldördült
3310  3|                     tartott a hajtás, amikor a tetőn eldördült egy puska.
3311  3|                Nyomban rá elkezdett kiabálni a kasznár: - Meg van lőve!...
3312  3|                       Lefelé tart!...~ ~(Ezt a kiabálást hallottam én;
3313  3|                     nem birtam megérteni.)~ ~A következő percben megjelent
3314  3|                  következő percben megjelent a kan a meredek nyiláson és
3315  3|                      percben megjelent a kan a meredek nyiláson és ugy
3316  3|                  rohant lefelé, hozzám, mint a lokomotiv.~ ~Jött mint a
3317  3|                     a lokomotiv.~ ~Jött mint a fergeteg, nyilegyenest az
3318  3|                   célba vettem.~ ~„Csett!” - a puskám csütörtököt mondott.~ ~
3319  3|                  hogy minden késő. Bucsuztam a világtól.~ ~De amikor a
3320  3|                      a világtól.~ ~De amikor a fülem zúgásától már harangkongást
3321  3|                harangkongást hallottam, jött a nem remélt segitség. Éppen
3322  3|                   érkezett meg Pajtás. Amint a vadkant meglátta, megrohanta.
3323  3|               Ráugrott és belecsimpaszkodott a fülébe... A kan hozzávágott.
3324  3|               belecsimpaszkodott a fülébe... A kan hozzávágott. Mind a
3325  3|                      A kan hozzávágott. Mind a ketten elibém hemperedtek.~ ~
3326  3|                      Egy pillanatot nyertem. A lélekjelenlétem visszatért.
3327  3|                 lépésnyiről ugy lőttem fejbe a kant, hogy rögtön elnyúlt.~ ~
3328  3|                    hogy rögtön elnyúlt.~ ~De a drága hű kutyám is ott feküdt
3329  3|                 lehetett rajta segiteni...~ ~A saját élete árán mentett
3330  3|                   mentett meg.~ ~*~ ~Odalent a kastélyban megtudtuk, hogy
3331  3|                       majd megfojtotta magát a láncán; nem birtak vele;
3332  3|                      el kellett ereszteni.~ ~A derék „bajtárs” éppen jókor
3333  3|                bajtárs” éppen jókor érkezett a gazdájához arra, hogy meghaljon
3334  3|                      AKI VESZIT, AZ FIZET.~ ~A homoki pusztán alkonyodott
3335  3|                homoki pusztán alkonyodott és a kis akácerdő sarkán gubbaszkodó
3336  3|                        Vendég jön - mormolta a babonás vén csárdás, aki
3337  3|             viselkedéséből tudta előre.~ ~Ha a szarka csörög, az vendéget
3338  3|                    vendéget jelent. Ha pedig a semlyékes pusztai tóságon
3339  3|                   tóságon nyugtalanok voltak a hókafejü szárcsák és sokat
3340  3|                   kellett jönni az esőnek.~ ~A csárdásné egy kicsit már
3341  3|                    amelyik kezdi hullatgatni a szirmait. De a környékbeli
3342  3|                   hullatgatni a szirmait. De a környékbeli csikósok, gulyások
3343  3|                     hát csak el-ellátogattak a «Kujtorgóba», ahogy a csárdát
3344  3|        el-ellátogattak a «Kujtorgóba», ahogy a csárdát az oda kujtorgók
3345  3|                   ócska ködmönét foltozgatta a csárda elé kitett hosszu
3346  3|                   elé kitett hosszu lócán és a vén ember szavára felütötte
3347  3|                      ember szavára felütötte a fejét. Elnézett a messze
3348  3|                  felütötte a fejét. Elnézett a messze sikságra, ahol a
3349  3|                      a messze sikságra, ahol a legelők füvén kivül nem
3350  3|             gilicetüske, az meg nem fogja el a határt a szem elől.~ ~-
3351  3|                    meg nem fogja el a határt a szem elől.~ ~- Azt bizony
3352  3|                     Már jön is valamelyik.~ ~A csárdás a szeme fölé emelte
3353  3|                      valamelyik.~ ~A csárdás a szeme fölé emelte a tenyerét,
3354  3|                  csárdás a szeme fölé emelte a tenyerét, ugy vizsgálódott
3355  3|                     nekifordult.~ ~- Jön ám, a nyila csapja meg, az ott
3356  3|                  nyila csapja meg, az ott az a lókötő Kesze Ferkó, aki
3357  3|                     már ott prüszkölt előtte a meghajszolt sárga csődör,
3358  3|            meghajszolt sárga csődör, amelyen a Barnafy-uraság csikósbojtárja
3359  3|                      bort, mert olyan száraz a torkom, mint a bugaci sivóhomok,
3360  3|                  olyan száraz a torkom, mint a bugaci sivóhomok, amikor
3361  3|                    nem lát esőt, - kiáltotta a legény és már lent is volt
3362  3|                   legény és már lent is volt a lováról, amelyet hamarosan
3363  3|                  amelyet hamarosan odakötött a kantárral a cserepes ágasfához.~ ~
3364  3|              hamarosan odakötött a kantárral a cserepes ágasfához.~ ~Márinkó
3365  3|               Márinkó asszony ugy felpattant a lócáról, mintha csak egyszer
3366  3|                eltaláltad, mindjárt itt lesz a pajtásod a Csillagos-majorból,
3367  3|                 mindjárt itt lesz a pajtásod a Csillagos-majorból, akkor
3368  3|               derekát.~ ~- Nono, csak lassan a testtel - berzenkedett a
3369  3|                     a testtel - berzenkedett a csárdás. - Több nap, mint
3370  3|                   kell.~ ~De nem ért rá erre a müveletre, mert már porzott
3371  3|                  müveletre, mert már porzott a homok a csárda előtt, ahogy
3372  3|                     mert már porzott a homok a csárda előtt, ahogy a Kesze
3373  3|                  homok a csárda előtt, ahogy a Kesze Ferkó pejkója szétrugdosta
3374  3|                  nagy nekirugaszkodásában.~ ~A két legény köszöntötte egymást.
3375  3|                  Egyikök derekabb volt, mint a másik; de hogy melyik a
3376  3|                      a másik; de hogy melyik a különb, azt nem lehetett
3377  3|                  volna igy szemre eldönteni. A csaplárosné szeme egyiken
3378  3|                  Ferkére, hol meg Pistára.~ ~A vén csárdás nem sietett
3379  3|                      vén csárdás nem sietett a borért; a feleségét is leparancsolta
3380  3|                csárdás nem sietett a borért; a feleségét is leparancsolta
3381  3|                      hányiveti hangon: - Hol a borom, Pál bátyó?!~ ~- Hol
3382  3|                      kend, elhajtom reggelre a két girhes lovát az istállójából
3383  3|                  kendet, hogy sirva fakad.~ ~A csaplárosné kacagott, hogy
3384  3|               mutassa: tréfabeszédnek tartja a fenyegetést. Odavágott titkos
3385  3|                bolondozzon, ne haragitsa meg a legényeket. Nem jó ezekkel
3386  3|                   bennök az áldott jókedv.~ ~A csárdás magába nyelte, amit
3387  3|                     amit gondolt és elindult a borért. Az asszonynak meg
3388  3|                   meg eszébe jutott, hogy az a vén szamár még a lőréből
3389  3|                     hogy az a vén szamár még a lőréből talál hozni s akkor
3390  3|                     lenge viganója.~ ~Amikor a legények magokra maradtak,
3391  3|              maradtak, hirtelen összesugtak. A végén nagyot kacagtak, azután
3392  3|                    azután paroláztak.~ ~Mire a csárdás jött a két üveg
3393  3|            paroláztak.~ ~Mire a csárdás jött a két üveg finom borral, az
3394  3|                 finom borral, az asszony meg a poharakkal, már ott ültek
3395  3|                    poharakkal, már ott ültek a lócán, keresztben, szemközt
3396  3|                 jókedvü volt, hogy alig fért a bőrébe. - Ne féljen csárdás
3397  3|                     amig engem lát, addig ez a betyár Gányó Pista nem szeretheti
3398  3|                      Pista nem szeretheti el a feleségét, mert arra én
3399  3|                     asszony nagyot vihogott, a csárdás pedig a pipáját
3400  3|                    vihogott, a csárdás pedig a pipáját tömögette.~ ~- Én
3401  3|                  igen lehetett tudni, mennyi a tréfa és mennyi a komolyság
3402  3|                     mennyi a tréfa és mennyi a komolyság a szavában.~ ~
3403  3|                  tréfa és mennyi a komolyság a szavában.~ ~Gányó Pista
3404  3|                    megkóstolni. Mire levette a szájáról, nem maradt az
3405  3|                 Hanem utána olyat kurjantott a legény, hogy a Kujtorgó
3406  3|                    kurjantott a legény, hogy a Kujtorgó tetején levő gólyafészekből
3407  3|                    egyszerre elszállott mind a két gólya, magokra hagyva
3408  3|                     Jól kezdődik - dünnyögte a csárdás, Márinkó asszony
3409  3|                      nélkül elkezdte danolni a Pista nótáját, azt, hogy: «
3410  3|                  pejparipám, hej’ sarkantyum a lovam oldalába vágom, ugy
3411  3|               oldalába vágom, ugy repülök át a pusztaságon».~ ~Kesze Ferkó
3412  3|                     Ferkó előtt még ott volt a tele üveg, el volt rá szánva,
3413  3|                     Gányó Pistának nem izlik a bor - mert élt a csapláros
3414  3|                   nem izlik a bor - mert élt a csapláros irányában a gyanuperrel -,
3415  3|                    élt a csapláros irányában a gyanuperrel -, akkor menten
3416  3|                  gyanuperrel -, akkor menten a falhoz repiti a féllitrát.
3417  3|                 akkor menten a falhoz repiti a féllitrát. Most utána csinálta
3418  3|               féllitrát. Most utána csinálta a pajtása virtusát. Egy hajtásra
3419  3|                    Ki fizeti meg? - kérdezte a csárdás kedvetlenül.~ ~-
3420  3|                    aki erősebb - vetette fel a versenygés gondolatát kajánul
3421  3|                versenygés gondolatát kajánul a csárdás. - Birkozzatok! (
3422  3|                   Birkozzatok! (Azt forgatta a fejében, hogy hátha ugy
3423  3|               engedte hibás vágányra terelni a borügyet.~ ~- Csak hozni
3424  3|                          Csak hozni kell azt a bort, azután mondok valamit.
3425  3|                    Attól megelégszik kend!~ ~A csapláros halvány reménnyel
3426  3|             csapláros halvány reménnyel ment a borért.~ ~Amig odavolt,
3427  3|                      borért.~ ~Amig odavolt, a legények egy kicsit megcsiklandozták
3428  3|            megcsiklandozták Márinkót, akinek a visitó kacagását az öreg
3429  3|                     hallotta ugyan, de azért a világért sem sietett volna.~ ~-
3430  3|                   szuszogta magában, mialatt a lopóval bort szivott fel
3431  3|                     lopóval bort szivott fel a hordóból.~ ~A legények egy-kettőre
3432  3|                    szivott fel a hordóból.~ ~A legények egy-kettőre megitták
3433  3|                legények egy-kettőre megitták a másik két üveg bort is.~ ~
3434  3|                 Pista nagy magabizással:~ ~- A borokat az fogja megfizetni,
3435  3|                  Kesze Ferkó felpattant erre a dicsekvésre:~ ~- Az én lovam
3436  3|                      Az én lovam neve Madár; a madár sem éri utól, nemhogy
3437  3|                kétpofára bagós, hangoskodott a sárga csődör bojtárja. Ahun
3438  3|                    csődör bojtárja. Ahun van a gulyakut, ötszáz lépésnyire
3439  3|                    elindulunk; aki megkerüli a kutat s előbb jut ide vissza,
3440  3|                     előbb jut ide vissza, az a nyertes.~ ~- Hát legyen
3441  3|                   nyertes.~ ~- Hát legyen az a nyertes - kiabált Kesze
3442  3|                  Kesze Ferkó és máris futott a lovához, hogy mielőbb megmutassa
3443  3|                     mielőbb megmutassa ennek a nagyszájunak, milyen a magyar
3444  3|                 ennek a nagyszájunak, milyen a magyar virtus.~ ~Márinkó
3445  3|                        Márinkó előre tapsolt a mulatságnak, hogy milyen
3446  3|             lóverseny lesz itt mindjárt. Még a vén csárdás is kiváncsi
3447  3|                    kiváncsi volt és biztatta a legényeket:~ ~- No, csak
3448  3|                 veszit, az fizet! - kiabálta a két legény egyszerre.~ ~-
3449  3|                Becsületszóra? - reménykedett a csárdás. Azt már muszáj
3450  3|                    de nagyot, Gányó Pista.~ ~A csárdás szivéről kő esett
3451  3|                      Akkor minden jól van.~ ~A legények felpattantak a
3452  3|                      A legények felpattantak a lovukra és Márinkóra bizták
3453  3|                 hajrá.~ ~Márinkó majd kibujt a bőréből örömében.~ ~- Egy!
3454  3|            összeütötte vörös két tenyerét.~ ~A sárga meg a pejkó abban
3455  3|                      tenyerét.~ ~A sárga meg a pejkó abban a pillanatban
3456  3|                      sárga meg a pejkó abban a pillanatban kirugta maga
3457  3|                pillanatban kirugta maga alól a világot.~ ~Száguldott a
3458  3|                      a világot.~ ~Száguldott a két megsarkantyuzott sárkány
3459  3|                   olyan egyformának látszott a repülésök, hogy egyikre
3460  3|                   kockázat nélkül fogadni.~ ~A vén csárdás mégis a sárgában
3461  3|               fogadni.~ ~A vén csárdás mégis a sárgában bizott jobban.~ ~-
3462  3|                   Ferkó lesz? - vágta vissza a félviseltes menyecske, minthogy
3463  3|              félviseltes menyecske, minthogy a szive mégis inkább Ferkó
3464  3|                         Jól van; akármibe!~ ~A két lovas pedig ezalatt
3465  3|                   lovas pedig ezalatt elérte a gulyakutat és megeresztett
3466  3|                     te né! - nyugtalankodott a csárdás, forduljatok már!
3467  3|                   csak futottak egyenesen.~ ~A csárdásnak kezdett az agyában
3468  3|                      még kend? vén szamár!~ ~A csárdás bamba arccal fordult
3469  3|                 csárdás bamba arccal fordult a felesége felé.~ ~Ezek becsaptak
3470  3|                  hogy visszajöjjenek. De hát a becsületszó?!... lám, a
3471  3|                      a becsületszó?!... lám, a gazemberek!~ ~- Abban nincsen
3472  3|                       aki vesztes; de melyik a vesztes? mondja meg kend.~ ~-
3473  3|                       Az is igaz, - dörmögte a csárdás elszontyolodva.~ ~
3474  3|                  Megfordult és indult befelé a csárdába. Hirtelen ráförmedt
3475  3|                          Te is mit tátod itt a szádat? - Fogd azokat az
3476  3|                      azokat az üvegeket, meg a poharakat s hozzad!~ ~Márinkó
3477  3|                     kacagni. Pedig ugy rázta a kacagás, hogy a réklijéről
3478  3|                    ugy rázta a kacagás, hogy a réklijéről lepattogtak a
3479  3|                     a réklijéről lepattogtak a kapcsok.~ ~ ~ ~
3480  3|                      EGY ASSZONY HAZASIET.~ ~A «Bangola» tulsó oldalán
3481  3|                     az innenső oldalán pedig a perneszi vadászház. Egyiktől
3482  3|                 perneszi vadászház. Egyiktől a másikig jó egy órát kellett
3483  3|                     valaki. Mert máskülönben a kastély meg a vadászház
3484  3|                    máskülönben a kastély meg a vadászház ezer mérföldnyire
3485  3|                      egymástól - lélekben.~ ~A kastélyt a régi gazdái,
3486  3|                       lélekben.~ ~A kastélyt a régi gazdái, vagy inkább
3487  3|                     vagy inkább azoknak erre a vidékre sohasem is kerülő
3488  3|                  eladták Dornstein Félixnek, a dúsgazdag bankárnak, aki
3489  3|                    szétnézett, belebolondult a kastélyba, meg a Bangolába,
3490  3|               belebolondult a kastélyba, meg a Bangolába, amely körülötte
3491  3|                      terült és lenyult addig a bizonyos vadászházig.~ ~
3492  3|                      bizonyos vadászházig.~ ~A Bangola tudniillik egy gyönyörü
3493  3|                  sötétzöld moh fedi.~ ~Ebben a bükkoszlopokkal diszelgő
3494  3|                   diszelgő Istenházában csak a csend lakik, meg a szarvasok.
3495  3|                      csak a csend lakik, meg a szarvasok. Vannak benne
3496  3|                     örökzöld fenyőfák alatt. A fenyőillat ugy szálldos
3497  3|            fenyőillat ugy szálldos itt, mint a tömjénfüst a templomokban.
3498  3|              szálldos itt, mint a tömjénfüst a templomokban. Éppen ez a
3499  3|                     a templomokban. Éppen ez a rész esett a kastély meg
3500  3|          templomokban. Éppen ez a rész esett a kastély meg a vadászház
3501  3|                     rész esett a kastély meg a vadászház közé. A vágás
3502  3|                kastély meg a vadászház közé. A vágás a fácánossal a sikföldi
3503  3|                      vadászház közé. A vágás a fácánossal a sikföldi ligeterdő
3504  3|                   közé. A vágás a fácánossal a sikföldi ligeterdő alatt
3505  3|                      ligeterdő alatt terült, a kastély mögött.~ ~Dornstein
3506  3|                  Félix szó nélkül fizette le a borsos vételárat, pedig
3507  3|                      volt vadászember. Hanem a százféle üzletéhez, amellyel
3508  3|                 százféle üzletéhez, amellyel a millióit szerezte, nagyon
3509  3|                    ahova becsalogassa azokat a gimpliket, akikre a tervei
3510  3|                   azokat a gimpliket, akikre a tervei érdekében szüksége
3511  3|                 Nagyon jól tudta ő azt, hogy a legtöbb embernek megvan
3512  3|                      legtöbb embernek megvan a maga Achilles-sarka, amelyen
3513  3|                     megvesztegetni, amekkora a hires Kohinor, az «bedől»
3514  3|                       valami másnak; például a szép asszony szemének, vagy
3515  3|                     meg sem mert volna hivni a budapesti palotájába, annak
3516  3|               palotájába, annak okkal-móddal a kezére lehetett játszania
3517  3|              játszania egy szép szarvasbikát a bangolai erdőben; de azért
3518  3|                      és meg kellett szállani a kastélyban, ahol még más
3519  3|                    még más csalogató is volt a finom konyhán és uri kényelmen
3520  3|                   kivül. Ott volt tudniillik a bankár úr felesége, Lea
3521  3|                  asszony. Aki meg nem puhult a remek vadászattól, az hamarabb
3522  3|                     hamarabb részeg lehetett a háziasszony ellenállhatatlan
3523  3|         ellenállhatatlan kedvességétől, mint a francia pezsgőtől, amelyet
3524  3|                    nem! Sokkal jobban bizott a feleségében, semhogy ilyesmivel
3525  3|                       Ha nagyon forgatta már a szemét valamelyik befolyásos
3526  3|                     elfordult. Előzékenyebb, a vendégeinek kedvében járóbb
3527  3|                mindig, amikor csak akarta.~ ~A Bangola innenső oldalán
3528  3|                      vitt magával kisérőt, - a «demarkációs vonalat» -
3529  3|                       demarkációs vonalat» - a maga erdeje meg a bankárék
3530  3|                 vonalat» - a maga erdeje meg a bankárék erdeje közt - át
3531  3|                  közt - át nem lépte, és mig a Bangola tulsó oldala felé,
3532  3|                   Bangola tulsó oldala felé, a fácánosban, csakugy ropogott
3533  3|            fácánosban, csakugy ropogott néha a puska: az innensőn csak
3534  3|                    el egy lövés. De olyankor a Dornstein úr fővadőre, aki
3535  3|                     Keszeg, ki lövöldözi ott a mi bikánkat? - kérdezte
3536  3|                  Félix ur ilyen esetekben.~ ~A fővadőr haptákba vágódott. -
3537  3|                     Az ott, kérem alázattal, a kapitány úr területe, nem
3538  3|                    kapitány úr területe, nem a miénk. Bajcsy kapitány ur
3539  3|                  kapitány ur sohasem süti el a puskáját hiába.~ ~- Érdekes
3540  3|                      Lea asszony és feltette a lorgnonját, ugy nézte meg
3541  3|                  hivom meg, mert csak ellőné a szarvasaimat a becses vendégeim
3542  3|                   csak ellőné a szarvasaimat a becses vendégeim elől.~ ~
3543  3|                    Másnap azután hazakisérte a miniszter ur Őkegyelmességét
3544  3|                  hangulatban nagyon alkalmas a külön szalonkocsi - amelybe
3545  3|                  külön szalonkocsi - amelybe a miniszter meghivta - a komolyirányu
3546  3|               amelybe a miniszter meghivta - a komolyirányu közlésekre.
3547  3|                     komolyirányu közlésekre. A feleségének pedig jó mulatást
3548  3|                      jó mulatást kivánt arra a rövid időre, amig magárahagyja.
3549  3|                    időre, amig magárahagyja. A nagyságos asszony is ugy
3550  3|                  asszony is ugy rákapott már a vadászatra, hogy nem kellett
3551  3|                     biztos kisérője lehetett a kirándulásain.~ ~*~ ~Lea
3552  3|                     asszony délután elindult a Bangola rejtelmes sürüségeibe,
3553  3|                szálldosó pávaszemü pillangó; a lépését pedig akármelyik
3554  3|                     veszedelmesen világitott a fehérségével az erdei őszi
3555  3|                 erdei őszi tarkaság közt. De a hajával is volt egy kis
3556  3|                     is kellett takarni, hogy a galyak bele ne akadozzanak.
3557  3|                    bele ne akadozzanak. Erre a célra saját találmányu vadászsapkát
3558  3|                       amely bő-buggyosan ült a fején, mint valami turbán.
3559  3|                    is ugy meg-megakadt rajta a szeme, hogy amikor ezen
3560  3|                    fordult másfelé, akárcsak a gazdája szokta.~ ~A «mohos
3561  3|                 akárcsak a gazdája szokta.~ ~A «mohos forrásnál» azután -
3562  3|                    mohos forrásnál» azután - a kastélytól alig öt- vagy
3563  3|                ugyanigy hallotta. Jelezte is a jóindulatát. - Igenis tudom;
3564  3|                      rámbizni; én hallgatok; a nagyságos ur ideges, tiltaná...~ ~
3565  3|                    kis kezével bucsut intett a vadőrnek. Pár pillanattal
3566  3|            pillanattal később már eltakarták a lombok.~ ~*~ ~Az erdő szeptember
3567  3|                   szeptember második felének a szineit mutatta. Még a zöld
3568  3|               felének a szineit mutatta. Még a zöld volt a tulnyomó, de
3569  3|                     mutatta. Még a zöld volt a tulnyomó, de már jelentkezett
3570  3|                tulnyomó, de már jelentkezett a hervadás kezdődő tarkasága,
3571  3|                   magányos nyirfa tévedt ide a bükkerdő egyik naposabb
3572  3|                      levelei is ugy mozogtak a gyönge szellőtől, mintha
3573  3|               szárnyai lettek volna.~ ~Amint a surranó asszony tovább és
3574  3|                     haladt, ugy volt, mintha a bokrok egymásnak adogatnák,
3575  3|                     Keszeg csakugyan ott vár a forrás mellett, - sőt azóta
3576  3|                   sőt azóta le is heveredett a gyepre. Már most nyugodt
3577  3|                    jönne, sem érhetne többet a nyomába; annyi itt a gyepes,
3578  3|                  többet a nyomába; annyi itt a gyepes, semmit el nem áruló
3579  3|                   áruló cserkészút, amelynek a labirintján el lehet tévedni.~ ~
3580  3|             lépésével. Elmaradoztak mellette a Bangola vén bükkfái, amelyek
3581  3|                      csudás mohgallér födte, a derekokon pedig a jellegzetes
3582  3|                     födte, a derekokon pedig a jellegzetes nagy, fehér
3583  3|                   fehér szeplők foltosodtak. A rigók csacsogva riadoztak
3584  3|                    törődött velök, nem nyult a puskájához.~ ~Rátért egy
3585  3|                   volt rozsdás táblácskával. A táblán elmosódott betük
3586  3|                      ki lehetett találni ezt a szót: Határ...~ ~Idáig tartott
3587  3|                    vastag bükkfa mögül abban a nyomban eléje lépett valaki.
3588  3|                    lépett valaki. Egy férfi. A kapitány.~ ~Amikor egymás
3589  3|                   asszony fejéről lecsúszott a zöld selyemturbán és alóla
3590  3|                      rejtett feketetenger.~ ~A kapitány elfogta a gördülő
3591  3|           feketetenger.~ ~A kapitány elfogta a gördülő sötét hullámot a
3592  3|                     a gördülő sötét hullámot a félkarjával és ugy dobta
3593  3|                     félkarjával és ugy dobta a saját vállára, hogy szinte
3594  3|                     engem magaddal valahova, a világ végére...~ ~- Ott
3595  3|                  csak az enyém lehetsz és én a tied. Szökjünk Amerikába!~ ~-
3596  3|                    itthon. Az én lelkem ebbe a földbe gyökeredzik. Máshol
3597  3|             elfeledtetnék veled mindent. Még a fjordok szikláit is rózsás
3598  3|                      szerelmem.~ ~Átcsuszott a kapitány ölébe, ugy gügyögte:
3599  3|                   ugy gügyögte: lennék neked a paradicsomod, a menyországod; -
3600  3|                 lennék neked a paradicsomod, a menyországod; - angyal tudok
3601  3|           menyországod; - angyal tudok lenni a kedvedért; de ha kétségbeejtesz,
3602  3|                 érted ördög lenni... Szivtad a véremet, a vámpirom voltál,
3603  3|                  lenni... Szivtad a véremet, a vámpirom voltál, most hát
3604  3|                    eszméltem, késő volt...~ ~A férfi ajka rátapadt az ajkára,
3605  3|                       ugy hallgattatta el.~ ~A bükk lombja közé suhogó
3606  3|                 riadtan csattogott el onnan. A nap fénye rézsutosan szürődött
3607  3|                  rájok nyugat felől.~ ~Attól a hosszu-hosszu csóktól nem
3608  3|               magához tért, már csillapodott a láza. Bágyadtan, a szemét
3609  3|              csillapodott a láza. Bágyadtan, a szemét lehunyva suttogta:
3610  3|                      valami nagyon szépet.~ ~A férfi éppen betelt a csókkal.
3611  3|                         A férfi éppen betelt a csókkal. Most csak diadalmasan
3612  3|                      Majdhogy ki nem röppent a száján, amit gondolt: «már
3613  3|                      suttogta kisvártatva és a puskája után nyult. Már
3614  3|                   sem törődött.~ ~Az asszony a lélekzetét visszafojtva
3615  3|                     minden gondolata csak az a szarvas. Eközben egy kicsit
3616  3|               Eközben egy kicsit megmozdult. A férfi türelmetlenül és parancsolóan
3617  3|               moccanj!~ ~Azzal már emelte is a puskáját.~ ~A lövés döreje
3618  3|                      emelte is a puskáját.~ ~A lövés döreje végig visszhangzott
3619  3|                   döreje végig visszhangzott a Bangolán. Az asszony látta,
3620  3|                     látta, hogy rogyik össze a vesztébe indult vad. Odalent,
3621  3|                vesztébe indult vad. Odalent, a forrásnál, Keszeg felkönyökölt.
3622  3|                  mormolta szokása szerint.~ ~A kapitány ugyanakkor nyugtalanul
3623  3|                   neked most el kell tünnöd; a vadőreim bizonyosan ide
3624  3|              vadőreim bizonyosan ide sietnek a lövésre.~ ~Az asszony megrezzent,
3625  3|               összecsavarta leomlott haját s a turbánja alá gyömöszölte.
3626  3|                gyömöszölte. Most már az volt a gondja, hogy itt ne érjék.~ ~
3627  3|                   Búcsuztak.~ ~Sietve indult a határcölöp felé. Amikor
3628  3|                    ugy tetszett neki, mintha a nevén szólitanák, hivnák.
3629  3|             Megfordult.~ ~Senkit nem látott. A kapitány már eltünt. Bizonyosan
3630  3|              kapitány már eltünt. Bizonyosan a szarvasa volt neki most
3631  3|                    kerekedett és megborzolta a fákat.~ ~- Csak a szél -
3632  3|                megborzolta a fákat.~ ~- Csak a szél - susogta az asszony
3633  3|                    Azután még jobban sietett a hulló levelekkel boritott
3634  3|                 levelekkel boritott ösvényen a mohos forrás felé.~ ~ ~ ~
3635  3|                 István gazduram feldarabolta a félszerben azt a néhány
3636  3|                feldarabolta a félszerben azt a néhány hasáb fát, amely
3637  3|                      néhány hasáb fát, amely a feleségének kellett a holnapi
3638  3|                  amely a feleségének kellett a holnapi kenyérsütéshez,
3639  3|         kenyérsütéshez, azután, jól végezvén a dolgát, pipáját tömögetve
3640  3|               pipáját tömögetve ballagott ki a kapuja elé, hogy szétnézzen
3641  3|                   hogy szétnézzen egy kicsit a «nagy világban».~ ~Éppen
3642  3|          félkilométerre laktak egymástól, de a földjök egymás mellett volt
3643  3|                  földjök egymás mellett volt a határban, innen a szomszédság),
3644  3|               mellett volt a határban, innen a szomszédság), merthogy szeretnék
3645  3|                     beljebb, biztatta István a vendégét, aki szabódott
3646  3|                      minthogy az utcán ebben a téli időben alig jár valaki.
3647  3|                valaki. Mindjárt el is kezdte a mondókáját:~ ~- Nekem van
3648  3|                    hogyne tudnám. Derék fiu. A háboruban is volt, medáliája
3649  3|                  közül, akiket megrontott ez a világfelfordulás.~ ~- Látom,
3650  3|                     nélkül is beljebb lépett a kapun, csak ugy véletlenül.
3651  3|                  kapun, csak ugy véletlenül. A fiam most huszonkét esztendős,
3652  3|                      apám is korán rakta meg a maga tüzhelyét és amikor
3653  3|                  maga tüzhelyét és amikor én a katonasággal akkoriban,
3654  3|                 aszongya, rendes életet csak a feleséges ember élhet, mert
3655  3|              elkurafisodik; többet szaladgál a szoknya után, semhogy istenigazában
3656  3|                     istenigazában végezhesse a dolgát.~ ~- Ebben van valami -
3657  3|                   várnának? - tetézte István a bizonyitást.~ ~- Hát én
3658  3|                   mosnak rám; ugy élek, mint a hal a vizben.~ ~- Magam
3659  3|                    rám; ugy élek, mint a hal a vizben.~ ~- Magam is, -
3660  3|                  kelmed most meg alkalmasint a fiát szeretné a mi sorsunkra
3661  3|                  alkalmasint a fiát szeretné a mi sorsunkra juttatni, ha
3662  3|                érezte, hogy milyen igaza van a szomszédnak, amikor azt
3663  3|                    az emberre és már belelát a veséjébe. Nagyon tisztelem
3664  3|               közösek volnánk, - adta vissza a jó szót János gazda, néminemü
3665  3|              szomszéd, hogy kit ajánlana itt a faluban? mert messzebb nem
3666  3|                    egy kicsit furcsa volt ez a sarokba szoritó kérdés.
3667  3|                   engem, gondolta, hogyha ez a példálódzás a nagy közelségre,
3668  3|                      hogyha ez a példálódzás a nagy közelségre, nem a mi
3669  3|           példálódzás a nagy közelségre, nem a mi Bözsinket környékezi.
3670  3|                      környékezi. Nagyot fujt a pipáján és elösmeréssel
3671  3|                  kend is ki tudná ám ugratni a nyulat a bokorból.~ ~Menyus
3672  3|                    tudná ám ugratni a nyulat a bokorból.~ ~Menyus nevetett. -
3673  3|                válogatja. - No, de maradjunk a tanácsnál.~ ~János összeráncolta
3674  3|             tanácsnál.~ ~János összeráncolta a homlokát, mint aki erősen
3675  3|                      mind.~ ~Menyus megrázta a fejét: - Nem kell, egyik
3676  3|                   közel.~ ~János megcsóválta a fejét.~ ~- De iszen mind
3677  3|                laknak, Bugyiék magának éppen a harmadik szomszédai a faluban.
3678  3|                  éppen a harmadik szomszédai a faluban. Ez csak elég közel
3679  3|                    van.~ ~- Nem ugy értem én a közelséget.~ ~János ravaszul
3680  3|               vallani. Felelet nélkül hagyta a nyilt kérdést és másik hurt
3681  3|                      egymás mellett volnának a földek; hun az egyiken dolgozna,
3682  3|                     az egyiken dolgozna, hun a másikon, hun meg akár mindkettőn
3683  3|                  egyszer feltett magában!... A féllába itt, a másik amott;
3684  3|                   magában!... A féllába itt, a másik amott; mindenütt ott
3685  3|                     mindenütt ott bir lenni! A Doberdón is valahol az egyik
3686  3|                     egyik hegy tetején volt, a másik meg a másikon, úgy
3687  3|                    tetején volt, a másik meg a másikon, úgy kergette a
3688  3|                      a másikon, úgy kergette a taliánt.~ ~- Ő mondta? -
3689  3|                      és kezdett kiábrándulni a Menyus szomszéd fiából.~ ~-
3690  3|                    én gondolom! mert ösmerem a fiam potenciáját.~ ~- Az
3691  3|                   ugy érezte, mintha kezdene a talaj kisiklani a lába alól; -
3692  3|                    kezdene a talaj kisiklani a lába alól; - rákiáltott
3693  3|             mondhassak? Én csak ugy gondolom a magamét.~ ~- Azt mondja
3694  3|                     legközelebb; meg hogy ki a magáé: odakint no!~ ~- A
3695  3|                     a magáé: odakint no!~ ~- A kendé jobbról a pap.~ ~-
3696  3|                      no!~ ~- A kendé jobbról a pap.~ ~- Annak nincs lánya.
3697  3|                 Annak nincs lánya. Balról ki a szomszédom, ezt mondja meg.~ ~-
3698  3|                    magának van. Derék legény a fia, az egyik lába az egyik
3699  3|                  egyik lába az egyik hegyen, a másik a másikon.~ ~- Ne
3700  3|                     az egyik hegyen, a másik a másikon.~ ~- Ne tréfáljon
3701  3|                  mert már ugy is késő; - ezt a két gyereket ásó-kapa se’
3702  3|                      majdhogy ki nem ejtette a pipát a szájából.~ ~- Mit
3703  3|              majdhogy ki nem ejtette a pipát a szájából.~ ~- Mit mond kend?
3704  3|                          Hát az én fiam, meg a maga Bözsike-leánya, ha
3705  3|                      kunéroz itt engem ezzel a sok előadással? Ugyis mindjárt
3706  3|                      Ugyis mindjárt átláttam a szitán; ugyis mindjárt tudtam,
3707  3|                  ronthattam be ajtófélfástól a házába! Előbb tapogatódznom
3708  3|                    én hozzá?~ ~- Az esethez! a két gyerek esetéhez.~ ~-
3709  3|                          Dehogy. Kezdje kend a végén, okosabb lesz.~ ~-
3710  3|                anyjukom is affélét nyafogott a minap, hogy jó lenne a mi
3711  3|             nyafogott a minap, hogy jó lenne a mi Bözsinknek a maga fia.
3712  3|                     jó lenne a mi Bözsinknek a maga fia. Talán megértik
3713  3|                  lehet az?~ ~- Nem érti kend a csiziót! Ugy egyeztünk meg
3714  3|                      az anyjukommal, hogy én a borjut, meg a malacot adom
3715  3|           anyjukommal, hogy én a borjut, meg a malacot adom el, ő meg a
3716  3|                     a malacot adom el, ő meg a csibéit.~ ~- Értem, dünnyögte
3717  3|                  csapjon fel kend, nászom!~ ~A két ember jókedvvel parolázott.~ ~ ~ ~
3718  3|                                              A TAMÁS UR SÁRGÁI.~ ~Szatmárban,
3719  3|                   hogy az unokájára már csak a hét szilvafa maradt. Azt
3720  3|                   védte és nem eresztette ki a kezéből; pedig nagy csábitása
3721  3|                      és hivatalt vállalhatna a megyénél, ahol azután holtig
3722  3|                pályázni; beülni hivatal után a baráti kompániába a poharazó
3723  3|                     után a baráti kompániába a poharazó asztalhoz; vagy
3724  3|                     poharazó asztalhoz; vagy a patikába, ahol a «honorácior»
3725  3|             asztalhoz; vagy a patikába, ahol a «honorácior» dupla-keserüvel
3726  3|                   dupla-keserüvel javitgatja a gyomrát és hordja-viszi,
3727  3|                 hordja-viszi, hozza és kapja a friss pletykákat; meghányja-veti
3728  3|                   ország dolgát is; szervezi a vadászatokat, a piknikeket,
3729  3|                     szervezi a vadászatokat, a piknikeket, meg a kártyapartíkat
3730  3|              vadászatokat, a piknikeket, meg a kártyapartíkat és elhatározza,
3731  3|                      jobban csábitotta, mint a reménybeli hivatal, amelyért
3732  3|                      kellett volna nyujtania a kezét. Hisz’ megyebeli kurtanemes
3733  3|                   jussa lehetett hozzá, hogy a megyéje eltartsa.~ ~De a
3734  3|                     a megyéje eltartsa.~ ~De a megye nem adott volna neki
3735  3|                   bolondja volt Sárfy Tamás. A ló volt az egyetlen igazi
3736  3|               szenvedélye és amikor már csak a hét szilvafája maradt meg,
3737  3|                    akkor is neki volt mindig a két legjobb ügetője a vármegyéjében.
3738  3|                 mindig a két legjobb ügetője a vármegyéjében. Csak kettő,
3739  3|                    sehogysem futotta. De még a fogathoz szükséges egyéb
3740  3|                      uri rekvizitumokra sem. A két lova nagyszerü tüzes
3741  3|                      az aranysárgáknak abból a fajtájából, amely játszva
3742  3|                      amely játszva menti meg a sárgákat attól a rossz hiröktől,
3743  3|                   menti meg a sárgákat attól a rossz hiröktől, hogy lusták
3744  3|                    madárlábu, már tudniillik a gyorsaságukra nézvést. Hanem
3745  3|                 gyorsaságukra nézvést. Hanem a kocsija bizony elnyütt és
3746  3|                      elnyütt és rozoga volt; a szerszámja pedig kopott
3747  3|                   pedig kopott és foltozott. A kocsisán az egykor kék libéria
3748  3|                     kék libéria megfakult és a zsinórok leszakadoztak róla.
3749  3|                  róla. És mégis mindenki ezt a fogatot nézte, amikor Tamás
3750  3|                   nézte, amikor Tamás úr ült a bakon.~ ~Hajtani, azt tudott.
3751  3|                  Hajtani, azt tudott. Amikor a sárgái őt érezték a bakon,
3752  3|                   Amikor a sárgái őt érezték a bakon, még délcegebben tartották
3753  3|                    magokat s ha benne voltak a tempóban, senki sem nézte
3754  3|                    senki sem nézte rozogának a kocsit, sem elnyüttnek a
3755  3|                     a kocsit, sem elnyüttnek a sallangos szerszámukat;
3756  3|                    már messziről megösmerték a veszekedett gyorsaságukról
3757  3|                     estefelé megállott velök a patika előtt, mindenki kijött
3758  3|                    onnan, hogy gyönyörködjék a táltosokban.~ ~Tamás ur
3759  3|             táltosokban.~ ~Tamás ur leugrott a bakról s odadobta a gyeplőt
3760  3|                 leugrott a bakról s odadobta a gyeplőt a kocsisának, aki
3761  3|                  bakról s odadobta a gyeplőt a kocsisának, aki maga is
3762  3|                  kötelesség mégis nehezedett a vállára. Amikor a gazdája
3763  3|                 nehezedett a vállára. Amikor a gazdája mulatott, akkor
3764  3|                      józanon kellett maradni a családban. Ebbe azután lépten-nyomon
3765  3|                  tehette.~ ~Mogorván ült meg a bakon a kocsis, amikor az
3766  3|                     Mogorván ült meg a bakon a kocsis, amikor az urak visszaszállingóztak
3767  3|                     urak visszaszállingóztak a patikába.~ ~Tél volt és
3768  3|                      patikába.~ ~Tél volt és a hó eleintén szép csendesen
3769  3|                     de aztán közbe suhintott a szél korbácsa és attól minden
3770  3|                      sem akart volna lejutni a földre, hanem mind visszatörekedett
3771  3|                      javában angolkeserüztek a patika főnöki szobájában.
3772  3|               szobájában. Tamás ur megszánta a bakon gubbaszkodó kocsist
3773  3|                    kocsist és kiküldött neki a laboránssal egy kupica gyomorerősitőt,
3774  3|                   jön, csak takarja le addig a lovakat.~ ~A mindjártból
3775  3|                takarja le addig a lovakat.~ ~A mindjártból lett két mindjárt,
3776  3|                      mindjárt, meg három, és a vigasztaló kupicák ezalatt
3777  3|                 ezalatt egymásután tüntek el a fagyoskodó kocsis vastag
3778  3|                     mozdul. Nem ivott; hisz’ a patika nem korcsma; muszájból
3779  3|                korcsma; muszájból szopogatta a diópálinkát; «beköpött»
3780  3|                     haza, vagy Királydarócra a sógorához, akihez egy esztendő
3781  3|                      készült; de Hajdu Manó, a telekkönyvvezető, azt a
3782  3|                      a telekkönyvvezető, azt a vakmerő kijelentést kockáztatta
3783  3|                   iszen nagyszerü lovak ezek a sárgák, de a Korondy Gáspár
3784  3|                      lovak ezek a sárgák, de a Korondy Gáspár feketéi mégis
3785  3|                     és mindenki beleszólott. A patikárius volt az egyetlen,
3786  3|                 magára akár az egyiket, akár a másikat; ámbár Korondy Gáspár
3787  3|                      Gáspár nem volt itt. De a fülébe juthat a dolog annak
3788  3|                      itt. De a fülébe juthat a dolog annak a vadembernek.
3789  3|                  fülébe juthat a dolog annak a vadembernek. Ő (a patikárius)
3790  3|                      annak a vadembernek. Ő (a patikárius) nem ért a lovakhoz.~ ~-
3791  3|                     Ő (a patikárius) nem ért a lovakhoz.~ ~- Mert én láttam,
3792  3|                  Mert én láttam, amikor azok a feketék lefőzték a grófi
3793  3|                      azok a feketék lefőzték a grófi telivéreket, - erősitette
3794  3|                      Egy darabig csak birták a remek pejkók a nyujtódzást;
3795  3|                   csak birták a remek pejkók a nyujtódzást; de a feketék
3796  3|                     pejkók a nyujtódzást; de a feketék egyforma tempóval
3797  3|                  pedig minden jónak (nemcsak a szerelemnek) vége szokott
3798  3|                   vége szokott lenni és mert a kocsis beüzent, hogy most
3799  3|                    már tessék ám jönni, mert a lovak nem állják a havas
3800  3|                      mert a lovak nem állják a havas szelet: Tamás ur felkerekedett
3801  3|                 felkerekedett és elbucsuzott a társaságtól. Erre valamennyien
3802  3|                     megcsudálták még egyszer a toporzékoló sárgákat és
3803  3|                megvárták, hogy Sárfy beüljön a kocsiba, mert ebben a kutyának
3804  3|                beüljön a kocsiba, mert ebben a kutyának való időben nem
3805  3|               kutyának való időben nem akart a bakon fagyoskodni.~ ~Éppen
3806  3|                  volna; Tamás ur rá is szólt a kocsisára: - hajts! - amikor,
3807  3|                        hajts! - amikor, mint a szélvész, elrobogott mellettök
3808  3|                       Mindnyájan megösmerték a Korondy Gáspár orosz ügetőit.
3809  3|                Korondy Gáspár orosz ügetőit. A kocsiban egy alak ült, fülig
3810  3|                    egy alak ült, fülig bujva a bundájába. Az csak maga
3811  3|                       Húzd le! - kiáltott rá a már induló kocsisra Sárfy
3812  3|                  Sárfy Tamás.~ ~Ösmerték már a szavajárását. A kocsis legjobban
3813  3|                 Ösmerték már a szavajárását. A kocsis legjobban ösmerte
3814  3|                  kell mutatni neki, milyenek a Sárfy Tamás sárgái.~ ~A
3815  3|                      a Sárfy Tamás sárgái.~ ~A faképnél hagyott társaság
3816  3|                társaság csak azt látta, hogy a csipős szélben megfázott
3817  3|                    alatt kirúgják magok alól a világot és ott teremnek
3818  3|                      világot és ott teremnek a hires feketék mellett.~ ~
3819  3|                     hires feketék mellett.~ ~A havas út széles volt, elfértek
3820  3|               elfértek rajta egymás mellett. A feketék kocsisa megérzett
3821  3|                   szó, - és cuppantott egyet a lovainak. Azok még jobban
3822  3|                    volt sok), ha ő ült volna a bakon s az ő kezében lett
3823  3|                      az ő kezében lett volna a gyeplő. De ettől elkésett.
3824  3|                      elkésett. Most már csak a kocsisát biztathatta. Annak
3825  3|                  kocsisát biztathatta. Annak a fülébe üvöltötte elfojtott
3826  3|               elfojtott hangon: - szorritsd! a mindenedet!~ ~A kocsis értette
3827  3|                   szorritsd! a mindenedet!~ ~A kocsis értette a dolgát,
3828  3|               mindenedet!~ ~A kocsis értette a dolgát, ha nem is ugy, mint
3829  3|                  dolgát, ha nem is ugy, mint a gazdája. Jól tudta, hogy
3830  3|                   Jól tudta, hogy nem szabad a lovait vágtára engednie,
3831  3|               elfulladhatnak. Tartotta velök a lélekzetelállitó tempót,
3832  3|                     őket, amennyire merte.~ ~A sárgák nagyszerüen viselték
3833  3|                      magokat, ütemesen verte a patájok a havas utat; de
3834  3|                     ütemesen verte a patájok a havas utat; de amióta odaszökkentek
3835  3|                      de amióta odaszökkentek a feketék mellé, még egy orrhossznyi
3836  3|                     sem birtak nyerni. Pedig a feketék már jöttek valahonnan,
3837  3|               feketék már jöttek valahonnan, a sárgák meg mostanig pihentek.~ ~
3838  3|             ezredrész másodpercig odagondolt a patikabeli társaságra. -
3839  3|                   ezt látnák! Bizonyos, hogy a sárgák mindjárt lehúzzák
3840  3|                     sárgák mindjárt lehúzzák a feketéket. De nem ért rá,
3841  3|                      mamlasz!~ ~Ugy robogott a két fogat, hogy a nagypiacon
3842  3|                   robogott a két fogat, hogy a nagypiacon szinte elsodorták
3843  3|                 nagypiacon szinte elsodorták a cédulaházat. Onnan csak
3844  3|                    csak egy rugaszkodás volt a piac túlsó széle, ahol éppen
3845  3|             jobbra-balra. Addig kell eldőlni a versenynek; mert ott Korondy
3846  3|           torokhangon, alig birva magával.~ ~A kocsist is elfogta a hév
3847  3|                         A kocsist is elfogta a hév a sok biztatásra és
3848  3|                     kocsist is elfogta a hév a sok biztatásra és megcsipte
3849  3|                    megcsipte ostora hegyével a rudast.~ ~Abban a pillanatban
3850  3|                   hegyével a rudast.~ ~Abban a pillanatban előre ugrott
3851  3|                pillanatban előre ugrott mind a két ló, még pedig olyan
3852  3|                    elragadásnak is beillett. A gyeplőszárat ezzel a nekirugaszkodással
3853  3|               beillett. A gyeplőszárat ezzel a nekirugaszkodással kirántották
3854  3|               nekirugaszkodással kirántották a meglepett kocsis kezéből.
3855  3|                    egyensulyt és előrebukott a lovak közé. Azok erre még
3856  3|                nélkül - igazán elragadtak.~ ~A szabályszerü versenynek
3857  3|                      örült, hogy éppen abban a pillanatban kanyarodtak
3858  3|               pillanatban kanyarodtak jobbra a feketék, amikor a katasztrófa
3859  3|                     jobbra a feketék, amikor a katasztrófa történt. Ezt
3860  3|                történt. Ezt sem Korondy, sem a kocsisa már nem láthatta.~ ~
3861  3|                    már nem láthatta.~ ~Hanem a sárgák csak rohantak; vakon,
3862  3|                       de ösztönösen balfelé, a hazavezető uton.~ ~A kocsisnak
3863  3|                balfelé, a hazavezető uton.~ ~A kocsisnak hirehamva sem
3864  3|                kocsisnak hirehamva sem volt, a gyeplő meg a havon kigyódzott
3865  3|             hirehamva sem volt, a gyeplő meg a havon kigyódzott a fergetegesen
3866  3|                gyeplő meg a havon kigyódzott a fergetegesen vágtató lovak
3867  3|                      hogy hogyan szabaduljon a még nagyobb bajtól. Az ut
3868  3|                      porcikája sem, ha ugyan a nyakát nem szegi.~ ~Gondolt
3869  3|                      egyet; összefogta magán a bekecsét, bevonta a nyakát
3870  3|                    magán a bekecsét, bevonta a nyakát a gallérjába, a kalapját
3871  3|                   bekecsét, bevonta a nyakát a gallérjába, a kalapját fülére
3872  3|               bevonta a nyakát a gallérjába, a kalapját fülére húzta és
3873  3|                      egy lódulással kigurult a kocsiból.~ ~Olyan ügyesen
3874  3|                ilyesmiben.~ ~Ugy pattant fel a földről, mint a gummilabda.~ ~
3875  3|                  pattant fel a földről, mint a gummilabda.~ ~A kocsija
3876  3|                földről, mint a gummilabda.~ ~A kocsija már messze robogott;
3877  3|                  semhogy vele törődjék és ne a lovaival.~ ~A fogat után
3878  3|                 törődjék és ne a lovaival.~ ~A fogat után bámult és egyszerre
3879  3|                   istencsudája történt, mert a kocsi hirtelen megállott.
3880  3|                felbukott és magával rántotta a társát is. Mind a kettő
3881  3|                   rántotta a társát is. Mind a kettő ott vergődött a földön.~ ~
3882  3|                   Mind a kettő ott vergődött a földön.~ ~Tamás ur lelkendezve
3883  3|                      oda és hamar megértette a helyzetet.~ ~Az elszabadult
3884  3|                  addig rángott ide-oda, amig a nyerges elsőlábára nem tekerődzött;
3885  3|                  elsőlábára nem tekerődzött; a ló erre megbotlott és elesett.~ ~
3886  3|                      Tamás ur kiszabaditotta a remegő állatot a béklyójából
3887  3|              kiszabaditotta a remegő állatot a béklyójából és talpraállitotta
3888  3|                   különös bajuk sincsen, sőt a kocsi sem tört össze. Örömében
3889  3|                 Hátulról folyvást közeledett a behemót bömbölés: - jahajj!
3890  3|                       jahajj! jaaajj!~ ~Jött a kárvallott kocsis és úgy
3891  3|                       Sárfy nem mozdulhatott a horkoló lovak mellől; megvárta,
3892  3|                 lovak mellől; megvárta, amig a rokkant ember oda nem bicegett
3893  3|                 lehet, gondolta és feltámadt a szivében az irgalom.~ ~-
3894  3|                      kérdezte nyugtalanul.~ ~A kocsis hirtelen elhallgatott.~ ~
3895  3|                    kiáltotta: Hát nincs baja a tekintetes urnak?... Akkor
3896  3|                   adtateremtette, hogy attól a lovak is kapálódzni kezdtek.~ ~
3897  3|                     is kapálódzni kezdtek.~ ~A kocsis magába nyelt egy
3898  3|                   nyelt egy hálaistent; hisz a mennykő is leütött, a jégeső
3899  3|                   hisz a mennykő is leütött, a jégeső is pattog; majd csak
3900  3|                  majd csak vége lesz egyszer a fergetegnek. A nagyján már
3901  3|                  lesz egyszer a fergetegnek. A nagyján már tul van.~ ~Neheztelés
3902  3|                 Neheztelés nélkül ugrott fel a bakra.~ ~Sárfy is felmászott
3903  3|                 bakra.~ ~Sárfy is felmászott a kocsira.~ ~- Hajts! - mordult
3904  3|                          Hajts! - mordult rá a feléje sanditó kocsisra. -
3905  3|                  hogy vigyázz! azt mondom!~ ~A két táltos lassan kezdett
3906  3|                      Nekik is elég volt mára a mulatságból.~ ~Sárfy kifujta
3907  3|                 Sárfy kifujta magából lassan a mérgelődést.~ ~Eszébe jutottak
3908  3|               mérgelődést.~ ~Eszébe jutottak a patikabeli pajtásai.~ ~-
3909  3|                     gondolta.~ ~Belecsendült a fülébe az előtte ülő nagy
3910  3|                                              A MEDVEÖLŐ.~ ~A tarvölgyi
3911  3|                                A MEDVEÖLŐ.~ ~A tarvölgyi gazdaságba uj «
3912  3|             gazdaságba uj «intéző» érkezett. A földbirtokosnak valami távoli
3913  3|                 iskolát végzett, megsajnálta a nyomoruságában és elvitte
3914  3|            nyomoruságában és elvitte magával a birtokára, afféle felügyelőnek,
3915  3|                 afféle felügyelőnek, akinek, a tekintély kedvéért, megadta
3916  3|                      Tóth Mihálynak hivták s a rajta levő ütött-kopott
3917  3|                  kivül nem volt egyebe, csak a karikás ostora, meg egy
3918  3|                      hosszu ládája, amelynek a könnyüségéről következtetni
3919  3|                    volt és nem szokott annak a szemébe nézni, akivel beszélt.
3920  3|               szemébe nézni, akivel beszélt. A homlokát mindig összeráncolta;
3921  3|                    sem. Egyetlen szenvedélye a pipa volt, amely állandóan
3922  3|                      az agyarán fityegett.~ ~A vörös orra miatt Vasadynak
3923  3|             szerezhetett róla. Nem is akart. A tarvölgyi sik gazdaságban
3924  3|                      előlről kellett kezdeni a gazdálkodás tudományát.
3925  3|                      aki alkalmas arra, hogy a kommunizmus alatt nagyon
3926  3|               kellett derülni. Ettől függött a további karriérje.~ ~- Szigoruan
3927  3|                     semmit sem, - utasitotta a rokont a földesur.~ ~- Bizd
3928  3|                   sem, - utasitotta a rokont a földesur.~ ~- Bizd rám -
3929  3|                    róla.~ ~Ezzel át is vette a hivatalát.~ ~Nem látták
3930  3|               hivatalát.~ ~Nem látták máskor a családban, csak este, vacsora
3931  3|                   idején. Az ebédjét levitte a szobájába, amely az iroda
3932  3|                      egy külön épületben. Az a szoba inkább fülke volt,
3933  3|                   egy ágyon, egy szekrényen, a mosdón, egy kis asztalon,
3934  3|                      meg két széken - no meg a ládáján - kivül nem is fért
3935  3|                     mit csinál, hogyan végzi a dolgát. De nem birt olyan
3936  3|                     hogy ő maga felnyergelte a hátilovát és kilovagolt
3937  3|                      hátilovát és kilovagolt a pusztára. Akárhányszor az
3938  3|                   volt; nem volt olyan szaka a nappalnak, hogy a szobájában
3939  3|                      szaka a nappalnak, hogy a szobájában lehetett volna
3940  3|                    lehetett volna találni.~ ~A cselédséggel pedig csakugyan
3941  3|                csakugyan kezdett rend lenni. A béresek idejében etettek
3942  3|               idejében etettek és elvégezték a dolgukat. A kocsis pontosan
3943  3|                    és elvégezték a dolgukat. A kocsis pontosan abrakolt
3944  3|               pontosan abrakolt és nem lopta a zabot. A juhász nem számolt
3945  3|               abrakolt és nem lopta a zabot. A juhász nem számolt be minduntalan
3946  3|               számolt be minduntalan döggel; a napszámosok nem amerikáztak.~ ~-
3947  3|                      titkának.~ ~Megkérdezte a béresgazdát: - Sinkó, hogy
3948  3|                 Látom, úgy megy minden, mint a karikacsapás.~ ~- Karikáscsapást
3949  3|                      Az intéző ur nem kiméli a karikását. Azt mondja, azzal
3950  3|                    amikor kezdi kibontogatni a karikását, akkor ugyancsak
3951  3|                 mindenki. Nagy dolog, amikor a medveölő puskáját kezdi
3952  3|                      kezdi emlegetni.~ ~- Mi a csudát? - kérdezte az úr
3953  3|               kérdezte az úr meglepetve.~ ~- A nagyságos úr nem tudja?
3954  3|                   hármat meg ugy fojtott meg a puszta kezével. Rettentő
3955  3|              szénásszekeret egymaga emelt ki a minap a kátyuból a vállával.
3956  3|                     egymaga emelt ki a minap a kátyuból a vállával. Azt
3957  3|                  emelt ki a minap a kátyuból a vállával. Azt a hepciáskodó
3958  3|                     kátyuból a vállával. Azt a hepciáskodó Parajdit meg
3959  3|               hallgat azóta. Megnémult, mint a hal. Igaz, hogy az intéző
3960  3|                   kitanitotta, hogy ha eljár a szája, megösmerkedik a medveölővel.
3961  3|                 eljár a szája, megösmerkedik a medveölővel. Nem tudom,
3962  3|                      medveölővel. Nem tudom, a puskát gondolta-e, vagy
3963  3|                    hogy medvéket fojtott meg a kezével, mert lefogta a
3964  3|                      a kezével, mert lefogta a dühös bikát a szarvánál
3965  3|                   mert lefogta a dühös bikát a szarvánál fogva; egy nagy
3966  3|                amelyik megtámadta, felkapott a nyakánál fogva félkézzel
3967  3|                     nyakánál fogva félkézzel a levegőbe és addig simogatta
3968  3|                  levegőbe és addig simogatta a karikása nyelével, amig
3969  3|                      bele nem fáradt. Amikor a hörgő nagy kutyát ledobta
3970  3|                    hörgő nagy kutyát ledobta a földre, az fuldokolva s
3971  3|                      földre, az fuldokolva s a farkát a lába közé kapva
3972  3|                     az fuldokolva s a farkát a lába közé kapva bukdácsolt
3973  3|                     közé kapva bukdácsolt be a pajtába a szalma közé és
3974  3|                      bukdácsolt be a pajtába a szalma közé és egy huszonnégy
3975  3|                  onnan csalogatni. Ha azután a karikás pattogását meghallotta,
3976  3|                      meghallotta, megszökött a pusztáról.~ ~A béresek,
3977  3|                    megszökött a pusztáról.~ ~A béresek, kocsisok, meg egyéb
3978  3|                    az intézőt ott sejtették. A szobájába a világért sem
3979  3|                   ott sejtették. A szobájába a világért sem tették volna
3980  3|                 világért sem tették volna be a lábukat; hisz’ ott volt -
3981  3|                    lábukat; hisz’ ott volt - a medveölőpuska, mindig töltve.~ ~
3982  3|              medveölőpuska, mindig töltve.~ ~A puskát ugyan senki sem látta,
3983  3|                  látta, mert nem lógott kint a falon, sem a sarokba nem
3984  3|                     lógott kint a falon, sem a sarokba nem volt odaállitva.
3985  3|                  volt odaállitva. Annak vagy a szekrényben, vagy abban
3986  3|                      szekrényben, vagy abban a furcsa hosszu ládában kellett
3987  3|                      kellett lenni, amelynek a kulcsát az intéző mindig
3988  3|                   talán kételkedett volna is a létezésében, elhitte, amikor
3989  3|                   mire kirohantak az emberek a cselédházakból, meg az istállókból,
3990  3|                     nélkül. Azt mondta, hogy a szobája ablakából lőtte
3991  3|                   szobája ablakából lőtte le a veszett kutyát. A puska
3992  3|                   lőtte le a veszett kutyát. A puska odabent maradt a szobában
3993  3|                       A puska odabent maradt a szobában akkor is.~ ~- Honnan
3994  3|                   láttam, mint nappal; ahogy a veszett kutya a farkát behuzva
3995  3|                nappal; ahogy a veszett kutya a farkát behuzva tántorog,
3996  3|               csatangol. - Nem sok időm volt a gondolkozásra. Szerencse,
3997  3|                  Szerencse, hogy lelőttem.~ ~A kutya fejét beküldték a
3998  3|                      A kutya fejét beküldték a Pasteur-intézethez. Ott
3999  3|      Pasteur-intézethez. Ott megállapitották a szakemberek, hogy csakugyan
4000  3|                     senkisem mert kételkedni a szavaiban, amelyekkel különben