Rész

 1  2|             megduzzad. Az ember érzi magát. Elibe toppan a sorsának
 2  3|        tartották.~ ~Kandó nem hagyta magát. Ugratta a legényt.~ ~-
 3  3|      agóniájában azután ránk vetette magát a „hóditó”. Jött, hogy a
 4  3|          semmivel sem törődve, dobja magát az őrmester mellére.~ ~Peti
 5  3|            Dániel gazda megemberelte magát. Kihuzta a derekát. Ő is
 6  3|            én már hetek óta figyelem magát és látom, tudom, kitalálom,
 7  3|     megkönnyebbüléssel nyugtatta meg magát. Hisz’ ez az ember annyira
 8  3|           szivarját sziva, átengedte magát a gondolatainak, amelyek
 9  3|               egy cseppet sem érezte magát öregnek. És ugy tapasztalta,
10  3|           ember az, talpig gavallér, magát itt ösmerte meg nálunk;
11  3|      kéréssel. Várt. Előbb átengedte magát a jó érzésének. Most nem
12  3|          nőnek, szép leánynak érezte magát.~ ~A főbiróék is üzentek
13  3|       lelkével egészen ugy ne érezze magát, mint olyan vendég, amilyen
14  3|               és mint aki nem engedi magát félrevezetni, tiltakozva
15  3|      hazakerült, szivósan vetette rá magát arra a törekvésre, hogy
16  3|          legény most is ott illegeti magát a leányok körül s talán
17  3|             haptákba. Egyedül vélvén magát, ugyancsak nyakló nélkül
18  3|             megint csak elkáromkodta magát. Ez már benne volt a természetében
19  3|        megint az erdőben nem találta magát. Ott egyszerre azt vette
20  3|          halk motyogással erősitette magát, folyvást ismételgetve: -
21  3|          volt, tudta ezt. Nem érezte magát az ilyesmik miatt szerencsétlennek.
22  3|        akármit mond a világ; mutatta magát Ferivel mindenütt. Nem titkolta,
23  3|           Még aznap este megmérgezte magát.~ ~Debrőy Pálma pedig aznap
24  3|              be. A lovak elé vetette magát, de azok megállottak előtte
25  3|              megfigyeletlenül érezte magát, olyankor Jenő minden legkisebb
26  3|           ispánja sohasem alhatta ki magát és olyan volt pislogó, vérbeborult
27  3|   fiatalasszony aznap nem is mutatta magát.~ ~Hanem másnap már ő volt
28  3|        angyalom. Gazdaember nem köti magát perchez. Ahogy a dolgaim
29  3|          majd ütni kell, akkor hivom magát.~ ~Az úr olyan mulatságosnak
30  3|             is vacsoráztál?~ ~- Nem. Magát vártam. Azt igérte, hogy
31  3|       szükölt, nyihogott és kellette magát mindenképen. Ő is részt
32  3|             Nem - nem! Én csak nézem magát. Ugy szeretem nézni...~ ~
33  3| felakasztotta, ő a tarlón produkálta magát és ujra állott.~ ~Nyírő
34  3|              elfelé.~ ~Diána levágta magát egészen a földre, ugy nézett
35  3|            csak engem nézzen. Én meg magát. Örökké csak magát.~ ~Diána
36  3|            Én meg magát. Örökké csak magát.~ ~Diána segitett Ürgének.
37  3|          csak azért is utána vetette magát a zsákmányának, amely nem
38  3|             sebzett lud után vetette magát.~ ~- Aunnye!~ ~Megrőkönyödve
39  3|             udvarolnak a himek, amig magát kérető párjok visszacsókolja
40  3|          voltál, aki nem fárasztotta magát azzal, hogy bánni tudjon
41  3|             vad birta keresztültörni magát. Egy csapat fenyőrigó szállott
42  3|               sirt, majd megfojtotta magát a láncán; nem birtak vele;
43  3|         szeme, hogy amikor ezen érte magát, röstelkedő fejcsóválással
44  3|        csinálta, hogy nem ütötte meg magát. Gyakorlata volt már az
45  3|          zsupszalma párnásan kinálta magát a bokor alatt. Pados vigyázva
46  3|             nem mer; előbb szoktatja magát a jó reménységhez. Meggyőződik,
47  3|   valamennyit!~ ~Felpattan, megrázza magát; a nyakát behúzza a suba
48  3|        alszik, mint a bunda. Akár őt magát is ellophatnák. De a hü
49  3|              dobja le, azután ráveti magát a vackára.~ ~Pár pillanat
50  3|          ahol élhet az ember, s ahol magát irigyelték volna én miattam.
51  3|          amikor megjövök, nekem adja magát? Mire én a robotomból szabadulhattam,
52  3|             már fiatal ember, amikor magát elvettem. Nem is illettünk
53  3|      fiacskámtól el akar választani. Magát meg, ha erőszakoskodik,
54  3|       leveleimet. Az Isten áldja meg magát, Ernő. Áldja meg mindkét
55  3|       belecsipjen s ezzel megfogassa magát.~ ~Különös malőröm volt.