Rész

 1  2|               Elég régóta élek ugyan arra, hogy lehessen az életemben
 2  3|         szinével.~ ~Ami magyar volt, arra rátiportak s a magok telhetetlen
 3  3|              csak eszébe sem jutott. Arra gondolt, hogy: - nini, hol
 4  3|           Milyen különös, hogy éppen arra kiváncsi. Az egy vadjuhnak
 5  3|         szemérmes megriadtsággal néz arra, aki nézi. A levegő megmozdul
 6  3|            tompán kiáltott fel: Ó!~ ~Arra eszmélt, hogy a fejét simogatják
 7  3|            szivósan vetette rá magát arra a törekvésre, hogy az ősi
 8  3|             megjelenése is elég volt arra, hogy a környezetét engedelmes
 9  3|       tetszik. Nem itt volt az esze. Arra gondolt, hogy ime, nagy
10  3|              te tanitottál meg engem arra, hogy minden Dengelegiben
11  3|            jól emlékeznek ezek a nők arra, amit elfelejteni nem akarnak!~ ~-
12  3|        Nincstelen ember leánya s még arra is rászorulhat, hogy szolgálatba
13  3|             A szivemre szaladt a vér arra a gondolatra, hogy: ha én
14  3|       beleteszi a lelkét, az erejét, arra ontja az áldását. S azon
15  3|           Anicát. Nagykoru vagyok és arra fordithatom a szekerem rudját,
16  3|        édesapám. Nem gondoltunk mink arra egy percig sem, hogy apámuramék
17  3|              mellőlük.~ ~Nagy Sándor arra eszmélt, hogy derengő fényesség
18  3|              Olyankor senki sem járt arra, csak a sirályok, meg a
19  3|          mondta fanyar mosollyal, és arra szoktatta a környezetét,
20  3|              ez a nőstény párduc ime arra volt hivatva, hogy az én
21  3|               amely nem osztható; de arra meg annyiban vonatkozik
22  3|        dacosan, elszántan és a szeme arra révedezett, ahol az a nagy
23  3|              volna. Indult egyenesen arra, ahol a vadludak a nádasban
24  3|            béreseket ő tanitotta meg arra, hogy hogy kell az ekeszarvát
25  3|              fogni; a kaszásokat meg arra, hogy hogy kalapálják élesre
26  3|             szertelenségek. Nincs is arra szükség. Magának sem való
27  3|         azért még egy lövést kapott. Arra ronggyá váltan zuhant le.~ ~-
28  3|            De hibázzon már el egyet; arra azután mondhatjuk, hogy
29  3|          megindult.~ ~- Nem ott! nem arra! bolond! itt keresd! - kommandirozta
30  3|         Apuskám, Diána már az enyém, arra nem kell már alkudni.~ ~-
31  3|             öcsém. Eszerint maga mer arra vállalkozni, hogy nálam
32  3|            gazdának itt tudnia kell, arra ugyis én tanitom meg az
33  3| megtörülközött, felvette a lajbiját, arra a bekecsét; - a kalapját
34  3|              partján lövés dörrent s arra veszekedett zsivajjal robajlott
35  3|              jönnek. Ahonnan jönnek, arra kéne tartani. Igen, de mindenfelé
36  3|             amelynek a gyengébb neme arra a megalázó szerepre vállalkoznék,
37  3|          volt hozzám méltó. Hisz nem arra van nekem szükségem, hogy
38  3|              is fujjon?...~ ~Már-már arra határoztam el magamat, hogy
39  3|          jókor érkezett a gazdájához arra, hogy meghaljon érte.~ ~ ~ ~
40  3|      szeretheti el a feleségét, mert arra én vigyázok.~ ~Márinkó asszony
41  3|              hát, az Árgyilusát.~ ~- Arra! becsületszóra! - rikkantott
42  3|             pedig jó mulatást kivánt arra a rövid időre, amig magárahagyja.
43  3|            első «magaslesig» jutott, arra hirtelen fellépegetett és
44  3|             el, lócát kinálva nekik. Arra ültek le most is.~ ~- Borzasztó, -
45  3| könnyüségéről következtetni lehetett arra, hogy meglehetősen üres.~ ~
46  3|         igyekvő legyen, aki alkalmas arra, hogy a kommunizmus alatt
47  3|               ahogy a torkán kifért. Arra megjelentek a kuvaszok.
48  3|            alig volt negyedórányira. Arra hegynek kellett menni, vizmosásos,
49  3|            szalmát tett a hóra, hogy arra ráülhessen. Azután majd
50  3|              ugrott el a dög mellől. Arra most kár lett volna a lövés.
51  3|              felé kanyarodik, elkezd arra ügetni, vissza-visszatekintve
52  3|         rosszabb is ne történhessék, arra kérem, váljunk el békességben,
53  3|               Már ez is elég lehetne arra, hogy szabadulni akarjunk
54  3|            is biztam magamat pusztán arra a véletlenre, hogy valamelyik
55  3|             lesz a legrosszabb. Hisz arra még felelni sem lehet.~ ~