Rész

 1  3|         az öreg úr, és igy a fia, János, (minden elsőszülött Dengelegit
 2  3|      Csakhogy a második Dengelegi János szakasztott ugyanaz a nagyúr
 3  3|           a fájától, hát «második János» ennek tipikus példája volt.
 4  3|          holdnál.~ ~Ez a harmadik János, - aki lehetett ugyan akár
 5  3| biztositani az eljövendő negyedik János sorsát. Hisz az eddigi életök
 6  3|         szerencséje is szegény.~ ~János ur tehát megállitotta a
 7  3|           is tanult, amit a többi János nem tulságosan cselekedett.~ ~
 8  3|     robusztus ember volt harmadik János is, aki az apja, meg a nagyapja.
 9  3|          onnan eredt, hogy amikor János ur eleinte, az iskola-lovaglásai
10  3|           meg sem moccant többet. János úr elmehetett akármerre.
11  3|         valami hiba mégis esett a János ur számitásában. Még pedig
12  3|     hasonlitott a mamájához, hogy János ur, aki fiut várt, ezért
13  3|     esztendő telt a másik után és János hiába várta vissza a hütlen
14  3|           nézte az orrát, amelyet János úr alig birt tőle megmenteni.
15  3|         virágok voltak. Vele ment János ur vasárnap a templomba;
16  3|         tiszta napsugaras élet.~ ~János úr kezdett lassankint belenyugodni
17  3|          az esztendők emellett és János urat egyszer az a meglepetés
18  3|           Nagyon tetszett a dolog János úrnak és hazafelé menet
19  3|       ontja a föld az áldást...~ ~János úr felmarkolt egy csomó
20  3|        legmagasabb férfinál. Maga János úr sem látszott ki közülök.~ ~
21  3|          itt leszek a tárcával.~ ~János ur mosolygott. Tetszett
22  3|       csak engem lásson Pardon.~ ~János ur kiváncsian engedelmeskedett.~ ~
23  3|     nyugodtan a nyeregbe pattant. János úr elképedve kiáltott fel
24  3|           jól ül rajta - dörmögte János úr, nem birva a csodálkozásával.
25  3|       gyujtson rá - mordult egyet János úr, miközben azt gondolta:
26  3|          otthon, ebéd után...~ ~ ~János úrnak otthon más gondja
27  3|        lenni ebédre az uraságnál. János úr eleinte az apósa kedvéért
28  3|            hanem mások is, akiket János úr felváltva invitálgatott
29  3|           tavasz is, és ahányszor János úr tapogatózni próbált a
30  3|       nyerte meg a szivét. De ezt János ur nem tartotta olyan mulhatatlanul
31  3|        egyedül maradt, megszólalt János úr.~ ~- Erzsikém, ma megkérték
32  3| figyelmeztettem rá, hogy hiába.~ ~János úr heves mozdulattal kapta
33  3|     Dengelegi-féle határozottság. János úr érezte, hogy ez ellen
34  3|              De ha nem szereti.~ ~János úr feléje fordult s meglepetten
35  3|           mink már határoztunk.~ ~János úr ugy elkezdett kacagni,
36  3|    akartál volna engem elvenni.~ ~János urba belerekedt az ellenmondás.~ ~-
37  3|           kis leányom? - kérdezte János úr a leányát, nem minden
38  3|      hajthatatlan akarat lakik.~ ~János úr odáig volt.~ ~- Nézze
39  3|       anya és leánya egyszerre.~ ~János úr nem tudta, melyikre meredezzen
40  3|          aki fél! - szörnyüködött János úr félig bosszusan, félig
41  3|    tanácskozni, - állapitotta meg János elégülten; érezte, hogy
42  3|             adta vissza a jó szót János gazda, néminemü kis leereszkedéssel.~ ~-
43  3|          egymáshoz, annál jobb.~ ~János gazdának egy kicsit furcsa
44  3|          maradjunk a tanácsnál.~ ~János összeráncolta a homlokát,
45  3|         miért nem? - csudálkozott János.~ ~Menyus ugy mondta, mintha
46  3|           Nincsenek elég közel.~ ~János megcsóválta a fejét.~ ~-
47  3|          értem én a közelséget.~ ~János ravaszul adta, hogy ő meg
48  3|                Nono! - viaskodott János, - az talán még sem igen
49  3|              Ő mondta? - kérdezte János megdöbbenve és kezdett kiábrándulni
50  3|          már más, csillapodott le János, megkönnyebbülten.~ ~Menyus
51  3|           azok már megegyeztek!~ ~János gazda majdhogy ki nem ejtette