Rész

 1  2|        egynémely feljegyezni való: mégis elfog a bizonytalanság érzete,
 2  2|           egyetlen vígaszom.~ ~Így mégis bizonyíthattam, hogy fürjet
 3  2|         igazságos, elfogulatlan és mégis buzdító kritikára.~ ~Magától
 4  2|       pályázatról, meg arról, hogy mégis csak meg kellett volna kísérlenem
 5  2|            hogy illemlátogatásokat mégis kell tennem a korifeusoknál.
 6  3|           féreg”, s a nagy izgalom mégis egyik lóról a másikra ragad.
 7  3|           mondta volna?~ ~- Jucika mégis kitalálta és elsápadt. A
 8  3|           különös igénye sem volt, mégis mindenki kedvezett neki, -
 9  3|        vagyunk egymásnak; de nekem mégis könnyü; mert én azért szerethetem
10  3|                                    MÉGIS SZIVEN TALÁLTA.~ ~Orgoványi
11  3|     gyülölte, mint a hivatalát, de mégis tudnia kellett, hogy mi
12  3|     zuhanásomra. - Nem is akartam, mégis sziven találtam; - de a
13  3|          érzett. - „Nem is akarta, mégis sziven találta”, mormolta
14  3|          mormolta: „nem is akarta, mégis sziven találta”.~ ~- Isten
15  3|          utoljára: „nem is akarta, mégis sziven találta”.~ ~Bizony
16  3|            szinte szökött. S akire mégis annyira vágyott hirtelen,
17  3|       karikacsapás. De valami hiba mégis esett a János ur számitásában.
18  3|         lehetett volna fonni, - de mégis csak leány. Annyira hasonlitott
19  3|           gondolta: fene legény ez mégis.~ ~Az ispán illedelmesen
20  3|            ellen nincsen apelláta. Mégis megpróbálta, hogy az övé
21  3|           erős munkás kezünk.~ ~És mégis boldogan folyt az életünk.~ ~
22  3|      erdőből valahol. De az ösvény mégis csak ösvény, kivált annak,
23  3|        nagynéném minden szavát, és mégis lehetetlennek tartottam,
24  3|       inditványozott; de legjobban mégis csak azt szerették, ha valamelyik
25  3|            benne valami férfias és mégis lágy, dallamos. Nem értem
26  3|            aki nem tud. A tudomány mégis jóval nemzetközibb. Franklin,
27  3|            az Ur haragját. Félt és mégis mosolygott. Csendben imádkozott,
28  3|           vér. Egy helyben állott, mégis lihegett. Az egész nagy
29  3|            Drágám, ehhez az egyhez mégis én értek jobban, - jegyezte
30  3| vacsorázott őnélküle. De legjobban mégis az izgatta, hogy duzzogó
31  3|           eltiltotta magától.~ ~Ez mégis csak sok. Ez nem járja.
32  3|          vadat. De fogadjunk, hogy mégis csak hibázik maga is.~ ~-
33  3|         nem tarthat. A nap egyszer mégis csak kibujik s akkor muszáj
34  3|       végighallgatsz, mert annyira mégis csak kiváncsi vagy, hogy
35  3|           az «önálló» helyzetemben mégis tulajdonképpen a te igen
36  3|        szólitott, és én lassankint mégis meggyülöltem érte, mert
37  3|           te meggyőződésed szerint mégis csak ez a rend és ugy van
38  3|         részem sem volt.~ ~Hisz te mégis csak okos, gondolkodni tudó
39  3|             Ámbár ezzel is késtem, mégis én voltam a gyülekezőhelyünkön
40  3|           fogadni.~ ~A vén csárdás mégis a sárgában bizott jobban.~ ~-
41  3|        menyecske, minthogy a szive mégis inkább Ferkó felé hajlott.~ ~-
42  3|    zsinórok leszakadoztak róla. És mégis mindenki ezt a fogatot nézte,
43  3|           igen keserves kötelesség mégis nehezedett a vállára. Amikor
44  3|           a Korondy Gáspár feketéi mégis csak különbek. Azok valami
45  3|            hogy ők bizony titokban mégis megnézik azt a puskát.~ ~
46  3|        Hátha hazudnék neki? Annyit mégis megtett, hogy titokban megkérte
47  3| Borzasztóan hideg volt. A csalétek mégis éreztette a szagát, mert
48  3|          embert? De ezek a levelek mégis vannak. És még ha csupa
49  3|    Nagysokára egy ostoba fiókveréb mégis beleugrott a tőrömbe. Ujjongva