Rész

 1  3|          gunnyaszt a számadó. Jól esik öreg derekának a pihenés.~ ~Körülötte
 2  3|           Marci maradt itthon, a sánta öreg bojtár, aki csak lóháton
 3  3|               vág vissza hevenyében az öreg s bütyök ujjával az elsompolygó
 4  3|             katonák elé.~ ~Ott volt az öreg Sajtár Dani is a feleségével,
 5  3|           kellett. Dehogy nem akartak! Öreg Sajtár Dani egészen megfiatalodott.
 6  3|                hogy megtörölgetné véle öreg szemét, amellyel látott
 7  3|                    Nini! - rikkantotta öreg Sajtár Dani önkéntelenül.~ ~
 8  3|              megjött a vidékről, ahova öreg férje nyugdijazása után
 9  3|                           PAPUCS.~ ~Az öreg Dengelegi Jánosnak még hatezer
10  3|               meg éppen csak kettő. Az öreg még igazi autokrata nagyúr
11  3|              de szerencsére meghalt az öreg úr, és igy a fia, János, (
12  3|                számitásában. Még pedig öreg hiba.~ ~Amikor a gólya meghozta
13  3|              És most, - kezdte ujra az öreg Boros, - amikor telkes gazda
14  3|              Nem kellett kérdeznem. Az öreg ur megsimogatta Kossuth-szakállát
15  3|               tudja, és én is csak egy öreg rabtól tudtam meg, aki fát
16  3|         uzsonnáját, akkor beszéltem az öreg rabbal. Oda intett magához
17  3| zsemlyepénzemen megvettem és vittem az öreg rabnak. Ő azután elmondott
18  3|               amelyikben benne volt az öreg rab bácsi is... Bizony!...
19  3|           grófhoz, a kastélyba, hát az öreg rab-bácsi állott őrt a kapuban;
20  3|        haragudott. Apuka megfuvatta az öreg rab bácsival a kürtöt és
21  3|       fűzfavesszővel biztatta előre az öreg ludakat, amelyek után bizalmasan
22  3|      összecsapta a kezét, ugy sugta az öreg béres feleségének:~ ~- Sohasem
23  3|            Szerető öccse, Gábor.»~ ~Az öreg úr megüzente a gyerekkel,
24  3|              az a hires? - kérdezte az öreg úr, meglehetősen bizalmatlanul.~ ~
25  3|             kezdődő vadászláznak.~ ~Az öreg úr eközben tempósan készülődött.
26  3|           megmondom, - csattant fel az öreg úr, - hogy én külön vadászom.
27  3|                itt vadhordozónak.~ ~Az öreg úr a vadőrrel balra indult,
28  3|           szent helyen, - mutogatta az öreg ur a «szent helyet». - Mint
29  3|          sugdosott neki amellett.~ ~Az öreg ur megszólalt:~ ~- Te Gábor...~ ~-
30  3|             Jolánka mellé ugrott.~ ~Az öreg úr felhuzta a szemöldökét.~ ~-
31  3|              minden a tiéd marad.~ ~Az öreg ur megölelte a keblére boruló
32  3|                 A TERMÉSZETTUDÓS.~ ~Az öreg Gáti Simon, irodai zsölyéjében
33  3|             közül: a réti csarap.~ ~Az öreg ember felugrott. Mindakét
34  3|               Beke Károly aznap már az öreg úrral, meg a családjával
35  3|         ebédelt.~ ~Kis család volt. Az öreg úron kivül a mama, meg a
36  3|              kezet csókolva elment, az öreg Simon jóindulattal nézett
37  3|                   kérdezte az elképedt öreg ember szigoru hangon.~ ~
38  3|            egész természetrajzot.~ ~Az öreg Simon még haragudni is elfelejtett,
39  3|                mindent, - követelte az öreg a fiutól, megint aggasztóan
40  3|           Mázolókat! - vágott közbe az öreg dühösen.~ ~- Művészeket! -
41  3|                hittem a találkozást az öreg remetével.~ ~Már jó ideje
42  3|                borom ára? - morgott az öreg és nem igen akaródzott neki,
43  3|           akinek a visitó kacagását az öreg házsártos ember jól hallotta
44  3|               félteni az unalomtól. Az öreg Keszeg biztos kisérője lehetett
45  3|          zöldváltozatu keretben még az öreg Keszegnek is ugy meg-megakadt
46  3|               nézett Keszegre, hogy az öreg cseléd azt sem tudta, melyik
47  3|           tessék mondani, - morgott az öreg béres. - Az intéző ur nem