Rész

 1  3|       közelebb oda... A tanfelügyelő ur felterjesztette az ügyet
 2  3|             Erzsébet.~ ~A méltóságos ur lassan dőlt vissza a divánra.
 3  3|         férfihódolathoz, még ha nagy ur is az a férfi.~ ~- Istenem,
 4  3|     udvariasan fogadott a méltóságos ur, amit tőle hallott, akkor
 5  3|      szerencséje is szegény.~ ~János ur tehát megállitotta a lejtőn
 6  3|             eredt, hogy amikor János ur eleinte, az iskola-lovaglásai
 7  3|             hiba mégis esett a János ur számitásában. Még pedig
 8  3|              a mamájához, hogy János ur, aki fiut várt, ezért megbocsátott
 9  3|              voltak. Vele ment János ur vasárnap a templomba; ez
10  3|           leszek a tárcával.~ ~János ur mosolygott. Tetszett neki
11  3|         engem lásson Pardon.~ ~János ur kiváncsian engedelmeskedett.~ ~
12  3|           meg a szivét. De ezt János ur nem tartotta olyan mulhatatlanul
13  3|    akaratának fogadott szót. Nagyobb ur volt a királynál, mert az,
14  3|          hivatkozván a főtisztelendő ur előtt a fájós lábára, amelyen
15  3|           kellett kérdeznem. Az öreg ur megsimogatta Kossuth-szakállát
16  3|              őmiatta vonta magára az Ur haragját. Félt és mégis
17  3|         csapjon belé a nyila...~ ~Az ur rákiáltott:~ ~- Csend! Elég
18  3|      amellett van a fürdőszoba.~ ~Az ur nem tudott hová lenni.~ ~-
19  3|         elromolhatik a jó ebéd.~ ~Az ur csak kacagott.~ ~- Valósággal
20  3|             és ráülsz.~ ~(Sárkány az ur tüzes, rabiátus ménlova
21  3|        fiatalok láthatták, hogy Gida ur a két tenyeréből tölcsért
22  3|          helyen, - mutogatta az öreg ur a «szent helyet». - Mint
23  3|             neki amellett.~ ~Az öreg ur megszólalt:~ ~- Te Gábor...~ ~-
24  3|              a tiéd marad.~ ~Az öreg ur megölelte a keblére boruló
25  3|       üvegszámra bontatott fel Félix ur.~ ~Nem volt féltékeny, nem!
26  3|           bikánkat? - kérdezte Félix ur ilyen esetekben.~ ~A fővadőr
27  3|             a miénk. Bajcsy kapitány ur sohasem süti el a puskáját
28  3|              hazakisérte a miniszter ur Őkegyelmességét Budapestre,
29  3|            én hallgatok; a nagyságos ur ideges, tiltaná...~ ~Lea
30  3|                              A TAMÁS UR SÁRGÁI.~ ~Szatmárban, Szilágyban,
31  3| gyönyörködjék a táltosokban.~ ~Tamás ur leugrott a bakról s odadobta
32  3|           belebetegedett, mert Tamás ur mindig mulatott, amikor
33  3|             főnöki szobájában. Tamás ur megszánta a bakon gubbaszkodó
34  3|           azt jelentette, hogy Tamás ur nem mulat, csak szokás szerint
35  3|            kellett neki hinni. Tamás ur csak annyit dünnyögött rá: -
36  3|         állják a havas szelet: Tamás ur felkerekedett és elbucsuzott
37  3|             oszladoztak volna; Tamás ur rá is szólt a kocsisára: -
38  3|          Ja-a-a-ajj! jahajj!~ ~Tamás ur sejtette, hogy az az ő kocsisa;
39  3|          vergődött a földön.~ ~Tamás ur lelkendezve rohant oda és
40  3|       megbotlott és elesett.~ ~Tamás ur kiszabaditotta a remegő
41  3|              öreg béres. - Az intéző ur nem kiméli a karikását.
42  3|          Parajdit? - csodálkozott az ur. - Nem szólott róla.~ ~-
43  3|           róla.~ ~- Hacsak az intéző ur nem szól; - mert Parajdi
44  3|            hal. Igaz, hogy az intéző ur kitanitotta, hogy ha eljár
45  3|          hire kelt, hogy Tóth intéző ur medveölő és eszerint respektálták.
46  3|              a krasznabélteki erdész ur parancsára még dögre is