Rész

 1  2|            meg száz novelládban, ami mind a képzeleted szüleménye
 2  2|             délibáb, a lüktető élet, mind a másé.~ ~Enyém az emlékezés.
 3  2|             voltak. A férficselédség mind távol volt. A vendégekre
 4  2|          fordulva egymásnak. Eközben mind a kettőnket nyugtalanított
 5  2|      külön-külön: egész férfit nevel mind a kettő.~ ~Az ember a legfelségesebb
 6  2|            van, de még a rovarai is, mind beleilleszkedik a természet
 7  3|             akar a másiknak engedni. Mind fenn hordja a fejét egyik
 8  3|             Az Erynniszek vad furiái mind rajtunk kacagtak.~ ~Befurakodtak
 9  3|        magyar sziv s ahány torok, az mind harsonává változott.~ ~-
10  3|           kisérő néptömeg ujjongása, mind messzebbről hallatszott.~ ~
11  3|    legszebbjeinek a szárnyahegye; és mind a többi száz meg ezer, mennyire
12  3|             csak olyan, mint a többi mind, aki egy valamirevaló asszonyra
13  3|       Eközben, hogy megfogódzhassam, mind a két kezemre szükségem
14  3|       toillettetükör ezüst keretben; mind a kettő olyan, hogy csak
15  3|   bejelentése; csupa komoly ügy, ami mind nem volt neki olyan sürgős,
16  3|           hogy a poharak az asztalon mind összecsendültek.~ ~- Apuskám,
17  3|            Boldogan ölelkeztek össze mind a hárman.~ ~ ~ ~
18  3|              temérdek almavirág most mind itt szövődött magyar nemzetiszinü
19  3|             határban az egész telek, mind az én kezem munkájából került.
20  3|         szomszéd tanyások asszonyait mind összecsőditette, hátha segithetne
21  3|              egészen rossz irányban, mind messzebbre távolodik a céljától.~ ~
22  3|              és mosolygón élő, amint mind a ketten áldó, megbocsátó
23  3|         akkor fiatalemberek voltunk, mind rabjává váltunk. Pedig én
24  3| himlőhelyeiből alig látszott valami. Mind a két szemével aludt. A
25  3|        szokott. Ezért tiltom Ferinek mind a kettőt. De nincs magának
26  3|      kebelébe és az inge alól kivett mind a két oldalról egy-egy szép
27  3|               meg a nagy fehér ludak mind ugy nézték őket elcsudálkozva,
28  3|         utamban. Ösmerem a fajtáját, mind a világ végéig nyargal.
29  3|             addig mesterkedett, amig mind a kettőnek át nem fogta
30  3|             a világból. Ilyenek ezek mind. Versenyparipa ez, nem vizsla.~ ~
31  3|          egyik kezét a másikhoz, meg mind a kettőt az arcához dörzsölgette.
32  3|      vetésekre, meg onnan a vizekre, mind ezeket a tavakat keresi
33  3|         fülébe... A kan hozzávágott. Mind a ketten elibém hemperedtek.~ ~
34  3|  gólyafészekből egyszerre elszállott mind a két gólya, magokra hagyva
35  3|             mert aki enélkül van, az mind elkurafisodik; többet szaladgál
36  3|             leányokat. Derék leányok mind.~ ~Menyus megrázta a fejét: -
37  3|    megcsóválta a fejét.~ ~- De iszen mind itt laknak, Bugyiék magának
38  3|              lejutni a földre, hanem mind visszatörekedett volna felhőanyja
39  3|             pillanatban előre ugrott mind a két ló, még pedig olyan
40  3|        magával rántotta a társát is. Mind a kettő ott vergődött a
41  3|         medvékről beszélt, mert azok mind ugy hemperedtek fel a lövésére,
42  3|       magokat egymástól elszakitani. Mind a hárman belepusztulnának
43  3|              táblákkal, amelyek most mind a téli nagy álomra készültek.