Rész

  1  2|                   kívánsággal lepett meg, hogy írjak kitünő hetilapjának
  2  2|                   régóta élek ugyan arra, hogy lehessen az életemben egynémely
  3  2|                  a bizonytalanság érzete, hogy ami nekem talán érdekes
  4  2|                   úgy hívtak, úgy vittek, hogy az irántam mutatkozó rokonszenv
  5  2|              feladatomnak. Ha nem tudnám, hogy az »Új Idők«-nél csupa jóbarátom
  6  2|                  szinte azt gondolhatnám, hogy az urak egy kicsit meg akartak
  7  2|        nyugtalanít. Hisz’ ha azon múlnék, hogy mit füllentsek, könnyű volna
  8  2|              holdvilág s rám bámul. Lesi, hogy mit csinálok. Képzeletem
  9  2|               kalandoron nem látszik meg, hogy vénül. Minden más, ami körülöttem
 10  2|                      Azzal dicsekedjem-e, hogy én is voltam az Élet »zsákhordozója«,
 11  2|              pedig a sors elkésett attól, hogy rajtam kifogjon, mert már
 12  2|             megbénító érzésnek, tudatnak, hogy alkotásuk csak halvány mása,
 13  2|                hangulatom; rohantam haza, hogy rögtön megírjam. Egy szót
 14  2|     helyrehozásával. A költő születik; de hogy igazi legyen, önmagát kell
 15  2|              Mikszáthnak, aki azt mondta, hogy ő sohasem dolgozott, mindig
 16  2|             párnás háta megmentett attól, hogy valamimet kitörjem. De magam
 17  2|           szétpattant. Elképpedtem attól, hogy akármeddig repül a képzeletem,
 18  2|          kimerülten futottam az anyámhoz, hogy megtudakoljam tőle: hol
 19  2|              kerestetett. Aggódott értem, hogy hova tűntem úgy el. Amikor
 20  2|         harminckettedmagával fogadta meg, hogy nem dohányozik többet. Egyedül
 21  2|            sugalló ereje volt rám. - Azt, hogy a természetet annyira megszerettem,
 22  2|            magától értendő volt, mint az, hogy levegő nélkül nem lehet
 23  2|            lelőttem.~ ~Magam is csudálom, hogy akkor meg bírtam maradni
 24  2|               tovább, mámoros hevülettel, hogy hátha még egyet sikerülne
 25  2|                   közben annyit rázódott, hogy a nyaka leszakadt, a teste
 26  2|                 Így mégis bizonyíthattam, hogy fürjet lőttem.~ ~*~ ~Kis
 27  2|                   szívósan ambicionáltam, hogy az ilyen feladatokban én
 28  2|           forgandósága.~ ~Alig is vártam, hogy karácsonyi vakációra hazakerülhessek.~ ~
 29  2|                 volt a vasúti közlekedés, hogy Pozsonyból jövet, Budapesten
 30  2|           nyugtalanított az az aggodalom, hogy ugyan ki fia, mi fia lehet
 31  2|                   mozgolódásából éreztem, hogy ő sem alszik.~ ~Így telt
 32  2|              Már-már sikerült elhitetnem, hogy mint diák, hat üveg tintával
 33  2|                 és olyan hatást tett rám, hogy egypár esztendeig csak az
 34  2|             kritikára.~ ~Magától értendő, hogy minden írásomat rögtön felolvastam
 35  2|                   pályázatról, meg arról, hogy mégis csak meg kellett volna
 36  2|                   Ő bizonyosnak tartotta, hogy így lesz.~ ~*~ ~Ettől kezdve
 37  2|         kilincseltem. Nem értettem hozzá, hogy adminisztráljam magamat.
 38  2|               magamat. Eszemben sem volt, hogy kijárással érjek el valamit.
 39  2|                 az iránt sem érdeklődtem, hogy jelöltek-e. Bartók Lajos,
 40  2|           meglepetésemre és aggodalmamra, hogy illemlátogatásokat mégis
 41  2|                Különös súlyt vetettem rá, hogy félre ne értsen és ne lásson
 42  2|                reverenciával mondtam meg, hogy egyedüli célom a bemutatkozás
 43  2|                   célom a bemutatkozás és hogy nem kérem pártfogását.~ ~
 44  2|           Gyulaival és bebizonyítom neki, hogy nem vagyok opportunus.~ ~
 45  2|                   is voltam. Azt mondtam, hogy szükség van egy emelkedési
 46  2|       Kisfaludy-Társaságot. Nagyon jó az, hogy Petőfi-Társaság van - a
 47  2|               Azzal búcsúztunk egymástól, hogy felírta a lakásomat, a látogatásom
 48  2|                  szólott hozzám, anélkül, hogy kérdeztem volna:~ ~- Vannak
 49  2|             mondták.)~ ~Ebből sejthettem, hogy rám fog szavazni.~ ~A kilenc
 50  2|                  Hitet kell tennie arról, hogy igazat ír.~ ~Egyetlen sort
 51  2|                   Egyik nagy büszkeségem, hogy a Magyar Királyi Madártani
 52  2|              általa, neki élek. Bizonyos, hogy itt engem csalódás sosem
 53  2|                 néha oly finomak, halkak, hogy alig bírjuk felfogni.~ ~
 54  2|                   lenyűgöz; előkészít rá, hogy magával ragadhasson.~ ~Azután
 55  2|             boldogan remeghet meg tőle.~ ~Hogy ezzel az érzéssel megteljünk,
 56  3|                 kapja a mezőt valamennyi, hogy meg sem áll, amig szusszal
 57  3|              csikós ilyenkor mutatja meg, hogy ki a legény a lovon. A szökő
 58  3|               hóka ugy hasitja a levegőt, hogy szelet támaszt vele. Leng
 59  3|               messziről nézné, ugy látná, hogy a lábok sem éri a földet,
 60  3|         pulykaméreg; de restelte mutatni, hogy az elevenén találták.~ ~-
 61  3|                igaz, igaz; de az is igaz, hogy a valamire való csikóst
 62  3|                     Tudom én, amit tudok, hogy ki hordogatja a Sajtárék
 63  3|               Hisz’ ki tilthatja azt meg, hogy a pásztorcsillag éppen a
 64  3|                   sincs jobb dolgod, mint hogy akárkifiával szóba állj?!...
 65  3|                  vádra ugy megzavarodott, hogy szólani sem tudott. Majd
 66  3|                  szólani sem tudott. Majd hogy a föld alá nem sülyedt.
 67  3|                  megyek már, megyek!~ ~De hogy hova, azt minek mondta volna?
 68  3|                akik bünösek voltak abban, hogy ezt a sorsot, ezt a bemocskoltatást
 69  3|                    és meg kellett érnünk, hogy az évezredes honvédő harcok
 70  3|           büntársaik, mindent elkövettek, hogy nemzetközivé aljasitsák
 71  3|            nemzethü magyarnak megmaradni, hogy az „uj világrend” ellen
 72  3|           mennyköve a magyarok Istenének, hogy szétzuzzon és felégessen
 73  3|               ragályát terjeszthetné?~ ~S hogy tulcsorduljon a pohár, még
 74  3|                   utolsó szuronyunkat is, hogy se égen, se földön ne találjunk
 75  3|                  kötni kezünket-lábunkat, hogy meg se mozdulhassunk, amikor
 76  3|                   magát a „hóditó”. Jött, hogy a szélütötte magyarság tetemén
 77  3|            magyarság tetemén lakmározzék. Hogy megszaggassa vonagló beleinket;
 78  3|                  birt.~ ~Látnunk kellett, hogy puderes, kifestett, fűzőbe
 79  3|               vissza attól a gyalázattól, hogy a nemzet vérét szivó ellenségnek
 80  3|                 sirva áldották az Istent, hogy ezt megérhették.~ ~Az égigzengő
 81  3|              Aminek az oka abban rejlett, hogy ahol először a misszió vezetője
 82  3|           szakadatlanul a temérdek virág, hogy a francia parancsnok, lobbanó
 83  3|                  akart bizonyosodni róla, hogy nem álmodik.~ ~Azután az
 84  3|              kürtöse fujta a menetütemet, hogy csakugy harsogott.~ ~Ezt
 85  3|                 mi leli; csak azt látták, hogy sorvad, fonnyad, elmulik
 86  3|                 Egyre ümmögött-hümmögött, hogy a megindulását ugyahogy
 87  3|           másikkal a leányát szorongatta, hogy el ne veszitsék egymást:
 88  3|                  lepedőnyi zsebbevalóját, hogy megtörölgetné véle öreg
 89  3|               zugás, éljenzés olyan volt, hogy a magyar vezérkari ezredes
 90  3|          kirántotta a karját az apjáéból, hogy a kemény ember csak elképedve
 91  3|             elképedve nézett utána: - ni, hogy szalad és semmivel sem törődve,
 92  3|            kacagott is, nem törődve vele, hogy most mindenki őket nézi.~ ~
 93  3|                  egész háboru alatt; - de hogy már régóta semmit sem tudhattunk
 94  3|                leégetett. Látszott rajta, hogy nem sok hasznát veszi a
 95  3|            megérezte, csak nem árulta el, hogy tudja.~ ~A tanár úr még
 96  3|                      Ugy történt a dolog, hogy Lacika megbukott a harmadik
 97  3|               gyerekkel ugy tudott bánni, hogy a pajkos kis lurkó már az
 98  3|                 észre sem lehetett venni, hogy tulajdonképpen leckét ad.
 99  3|                   minden jel azt mutatta, hogy egész ember. Erős határozottság
100  3|             lassanként ugy megszokta ezt, hogy már várta az estét; sőt
101  3|              estét; sőt még jobban várta, hogy azután ugy maradjanak kettesben
102  3|               elmagyarázta az asszonynak, hogy melyik micsoda; honnan jön
103  3|                 Már csak magában véve az, hogy ezeknek az itt kószáló lámpalátogatóknak
104  3|        deilephiákon figyeli az ember; meg hogy milyen remekül pikkelyezettek
105  3|                   pompázó a maga nemében; hogy mit tudnak a bombyxok, mint
106  3|                  foglalkozott a tanárral, hogy akkor is eszébe jutott,
107  3|                 sem, amely azt árulná el, hogy ő is csak olyan, mint a
108  3|              állandóan erre gondolt, ugy, hogy ijedten kérdezte magamagát:
109  3|                 boldogabb volt, ha látta, hogy a fia mennyire csügg rajta.~ ~
110  3|                   hőmérőjének adatott az, hogy olyan hevületeket is megérezzen,
111  3|           észrevett valamit: - már tudta, hogy a tanár nem az, aki volt;
112  3|                   tanár nem az, aki volt; hogy fölényes nagyszerü nyugalma
113  3|                 nyugalma néha erőltetett; hogy gyakran szórakozott; hogy
114  3|                 hogy gyakran szórakozott; hogy amikor hallgatnak, akkor
115  3|                   kereste, hogyan kezdje, hogy bírja szóra a tanárt, hogy
116  3|                hogy bírja szóra a tanárt, hogy öntsön belé elhatározást
117  3|                  látom, tudom, kitalálom, hogy nyomja a szivét valami;
118  3|                 valami; felhatalmazom rá, hogy legyen bizalommal; mondjon
119  3|                   a szivére tolult a vér, hogy nem birta folytatni.~ ~Különben
120  3|                   megbizonyosodott arról, hogy a döntő perc itt van. A
121  3|               vette körül és nem engedte, hogy akár a szivét, akár a fejét
122  3|                    Olyan sokáig csókolta, hogy az asszony egészen elgyengült
123  3|                  jóság igazán kötelez rá, hogy egy pillanatatig se’ titkolódzam
124  3|          titkolódzam tovább; - megvallom, hogy szeretem a leányát és hogy
125  3|                hogy szeretem a leányát és hogy ő is szeret engem. Kérem,
126  3|                 Azt fürkészte a lelkével, hogy sejti-e a tanár, ami itt
127  3|                  ember annyira szerelmes, hogy vak, - teljesen vak.~ ~A
128  3|                     Bólintott és engedte, hogy a fiatalember ugy csókoljon
129  3|            engedett az ura nagy vágyának, hogy most már a magokéban éljenek,
130  3|     gazdálkodással járó mindenféle jókat, hogy odakint maradt és csak néha-néha
131  3|                igazán nem gondolta volna, hogy valamikor elveszi az ő egyetlen
132  3|                 nagyon kedvesnek találta, hogy ez a serdülő poétácska minden
133  3|                    Annyira megszokta ezt, hogy a magáévá tette a fiu minden
134  3|               könyvének a megjelenésekor, hogy lesz-e sikere; és kész lett
135  3|              embernek adta. Ugy képzelte, hogy ez a legszerencsésebb házasság
136  3|                meg is bizonyosodott róla, hogy a sejtelme, a titkos ösztöne,
137  3|                  fogadták. Olyan örömmel, hogy egyszerre megnyugodott.
138  3|             világért sem árulta volna el, hogy tulajdonképen mi hozta most
139  3|                 sem jutott. Arra gondolt, hogy: - nini, hol van Dezső?!...
140  3|                 olyan furcsa, amilyen az, hogy Juliska-mamának a Dezső
141  3|               tünt fel. Pedig azért jött, hogy ezuttal alaposan megfigyeljen
142  3|                jókedvüen fogadta.~ ~- Jó, hogy jössz, mamácska; van egy
143  3|          szeretnék beszélni veled; tudod, hogy mennyire a szivemen van
144  3|                van a sorsotok. Én láttam, hogy itt valami nincs rendben.
145  3|                 Édes Juliska-mama, lehet, hogy van valami igazad; de a
146  3|               Légy őszinte, Dezső; tudod, hogy megérdemlem tőled; hisz’
147  3|              ahogy mondod s ahogy sejted, hogy „valami nincs rendben”,
148  3|           felajzott figyelemmel; - tudom, hogy van valakid, Dezső!~ ~Váraljai
149  3|              kérdéssel.~ ~- Hát tudd meg, hogy ha nekem lehetne „valakim”,
150  3|                   egy feltételem van; az, hogy Évának mindebből egy árva
151  3|               hallgass ide. Hát tudd meg, hogy én tebeléd halálosan szerelmes
152  3|                    mert nem is sejtetted, hogy mi van bennem. És én inkább
153  3|                 attól lehetett rettegnem, hogy elveszithetnélek valahogyan,
154  3|                gondolatot sugta az Isten, hogy kérjem meg tőled a leányodat,
155  3|                  már hozzád a külsejével, hogy azt reméltem: hátha a lelkével
156  3|                  iránt. Tehetek én arról, hogy csalódtam? hogy ő egészen
157  3|                 én arról, hogy csalódtam? hogy ő egészen más, mint te vagy?!
158  3|               egészen más, mint te vagy?! hogy a szépsége a tied; de a
159  3|             szeretlek. Az meg nem számit, hogy van „valakim!” - Kim van?
160  3|              gondolsz, olyan nagy baj az, hogy van „valakim?” Ne menjek
161  3|           játszottak, Juliska-mama ráért, hogy magához térjen. Csakis ő; -
162  3|                érezni lehetett a hangján, hogy igazán nyugodt.~ ~Juliska-mama
163  3|                 elvégezte; de csak azért, hogy a többi idejével annál szabadabban
164  3|                  tarthatta. Csak ő tudta, hogy mennyire nem neki való ez
165  3|                  gazd’asszonya már tudta, hogy a méltóságos úr pontban
166  3|               egyetlen életcélja az volt, hogy a gazdáját kényeztesse,
167  3|                  de mégis tudnia kellett, hogy mi történik a Haza boldogitása
168  3| nyüzsgött-mozgott-hullámzott, bizonyitva, hogy mennyire nem lehet igazán
169  3|              öregnek. És ugy tapasztalta, hogy mások sem tartják annak.
170  3|                 majd megszakadt a szivem, hogy itt hagy. Rettenetesen egyedül
171  3|         megmondani; pedig azért kerestem, hogy szépen megkérjem, segitsen
172  3|             Magától nem. Azzal jöttem el, hogy majd megirom. És most megirom,
173  3|                 megirom. És most megirom, hogy el akarok innen menni minden
174  3|             Magában bizom. Ugy-e elvégzi, hogy elmehessek innen? Ezt akartam
175  3|                  olyan szép leszek végül, hogy rám sem ösmer, ha ujra betoppanok.~ ~
176  3|            folytatom... inkább megmondom, hogy már meghozták a fát is;
177  3|              alszik. Itt olyan sötét van, hogy ki sem merek mozdulni. Tudja-e,
178  3|                  merek mozdulni. Tudja-e, hogy nálunk ma köd volt? Szép
179  3|               Ugy-e nem? Hisz megengedte, hogy irjak s én csak azt irhatom,
180  3|                gondolt.~ ~Most már tudta, hogy ki irt neki. Az „Erzsébet”-
181  3|                 Akkor sem tudta mindjárt, hogy ki az. Csak amikor a kisleány
182  3|                 honnan? hogyan? miért?... hogy van? hogy vannak a kedves
183  3|               hogyan? miért?... hogy van? hogy vannak a kedves főbiróék?
184  3|             szivébe az a gonosz fájdalom, hogy ’iszen kérni jött és ki
185  3|                 nem gombolkozik-e be a... hogy is kellene mondani!... hisz
186  3|            mondani!... hisz ő nem akarja, hogy méltóságozza.~ ~Nem sietett
187  3|                  kis tanitónő megértette, hogy itt csak kellemességekben
188  3|                  egy gondolat volt odáig, hogy ártatlan kis leány lelkével
189  3|          bátoritotta erre.~ ~- Megengedi, hogy szétnézzek egy kicsit? -
190  3|                 milyen kis napsugár maga, hogy az ilyen vén ember is belemelegszik
191  3|                  maga vén ember?!~ ~Igaz, hogy ebben a pillanatban a deres
192  3|                   között. Milyen különös, hogy éppen arra kiváncsi. Az
193  3|            ottlétemnek az ürügye az volt, hogy vadásszam.~ ~Egyszer egy
194  3|               komor szirten. Isten tudja, hogy birt a gyökere belekapaszkodni
195  3|                  de itt az történt velem, hogy amikor a vadrózsa után nyultam,
196  3|                  a lisztes zsák. Eközben, hogy megfogódzhassam, mind a
197  3|                  akkor történt, az olyan, hogy ha a föld billió meg billió
198  3|             keretben; mind a kettő olyan, hogy csak nő számára találhatták
199  3|                  kis tanitónő ugy érezte, hogy a szive a torkában dobog.
200  3|                   fel: Ó!~ ~Arra eszmélt, hogy a fejét simogatják és valaki
201  3|                azután szédülve hallgatta, hogy duruzsolja egy forró, mély
202  3|                      én nem is tudom már, hogy mit beszélek; hol is a kalapom, -
203  3|               félelem, amely nem engedte, hogy azt tegye, amire minden
204  3|                 minden porcikája vágyott: hogy belehencseregjen azokba
205  3|                 széjjelszórja maga körül, hogy olyanná váljék a fülke,
206  3|  Visszakérezkedett. Alig is várhatta már, hogy megint itt legyen.~ ~Orgoványi
207  3|                mindent megértett. Azt is, hogy ennek semmi értelme sincsen,
208  3|          szegénykét; - hisz’ elhatározta, hogy megteszi érte, amit lehet.~ ~
209  3|                   tudja? Lehet az igazán, hogy ő, - Ő! - ne akarhassa Éva
210  3|           hirtelen, a levél hatása alatt, hogy ettől maga is megijedt.~ ~
211  3|                 ugy a nyakára nem nőttek, hogy a dominiumnak egyharmadrészét
212  3|        jogosultsága annak a közmondásnak, hogy az alma nem esik messze
213  3|               vége természetesen az lett, hogy vagy huszonöt esztendő alatt
214  3|           akaraterejét azzal mutatta meg, hogy komolyan szándékozott biztositani
215  3|             folytatása odavezetett volna, hogy az ő fia - ha majd lesz -
216  3|                  magát arra a törekvésre, hogy az ősi birtokból hiányzó
217  3|            egyetlen célja.~ ~Azon kezdte, hogy nem a nagyigényü nemes familiákból
218  3|                   ért el. Először is azt, hogy a nemes familiák messze
219  3|                 kúriáján. Azután meg azt, hogy olyan igazi házias feleség
220  3|            megjelenése is elég volt arra, hogy a környezetét engedelmes
221  3|                 azt lehetett volna hinni, hogy mennydörgés kezdődik; -
222  3|       erőmutatványokat produkálni, lehet, hogy megfélemlitésképen. Neki
223  3|                   Neki az semmi sem volt, hogy félkézzel emelgessen szekérrudakat,
224  3|                  hivták, ami onnan eredt, hogy amikor János ur eleinte,
225  3|                    Ha valaki megpróbálta, hogy ilyen várakozása közben
226  3|           visszájáról olyat rugott rajta, hogy holtáig emlegethette. Erre
227  3|                 is kellett tartani attól, hogy Pardont „elköti” valaki.
228  3|                   már tapasztalata arról, hogy milyen meglepetés járhat
229  3|                volt, hanem leányka. Igaz, hogy gyönyörü kis tündérleányka,
230  3|               aranysárga finom haja volt, hogy szinte be lehetett volna
231  3|                  hasonlitott a mamájához, hogy János ur, aki fiut várt,
232  3|              ember ugy kacagott ilyenkor, hogy rengett bele a ház.~ ~Később
233  3|          lovaglással, akkor sietett haza, hogy a kis leányával mulatozzék.~ ~
234  3|             egyszer az a meglepetés érte, hogy amikor a vasárnapi misére
235  3|               Vitte, büszkén, karonfogva! Hogy bámultak az áhitatos népek!
236  3|               saját kisasszony-leányának, hogy majd lement a könyökéről
237  3|               volt az esze. Arra gondolt, hogy ime, nagy leánya van, akit
238  3|            fasorban leszállott a lováról, hogy ne kelljen átbujkálniok
239  3|                bizalmas hang onnan eredt, hogy a fiatalember is Óvárról
240  3|               arról biztositotta a vejét, hogy ez a fiatalember az Akadémia
241  3|                   alföldi gazdaságban.) - Hogy folyik a munka? Lesz-e sok
242  3|                Annyira meg volt elégedve, hogy nagy jó érzésében rá akart
243  3|                 még jobban mulatott azon, hogy hogy bir majd Pardonnal.~ ~-
244  3|                jobban mulatott azon, hogy hogy bir majd Pardonnal.~ ~-
245  3|               csak a boglya mögé huzódni, hogy csak engem lásson Pardon.~ ~
246  3|                mögül kikukucskálva látta, hogy Pardon áttör az akácsoron
247  3|                 Hallja-e, ebadta, hát ezt hogy csinálta?!~ ~- Régen próbálgatom,
248  3|               neki olyan sürgős, mint az, hogy mielőbb megölelje hosszuruhás
249  3|                      Ebédközben elmondta, hogy járt Pardonnal, meg Ferkóval. -
250  3|          legjobban. Azt bizony nem látta, hogy Erzsike milyen ragyogó szemmel
251  3|         tapogatózni próbált a hölgyeknél, hogy ez vagy amaz a legény hogy
252  3|                hogy ez vagy amaz a legény hogy tetszik nekik, mindig csak
253  3|                   ideálja.~ ~Elhatározta, hogy majd ő fog választani a
254  3|                 Pedig figyelmeztettem rá, hogy hiába.~ ~János úr heves
255  3|           határozottság. János úr érezte, hogy ez ellen nincsen apelláta.
256  3|              apelláta. Mégis megpróbálta, hogy az övé legyen az utolsó
257  3|                   csodálkozott.~ ~- Mama, hogy jut eszedbe, hogy velem
258  3|                   Mama, hogy jut eszedbe, hogy velem vitatkozzál? Ezt nem
259  3|                 úr ugy elkezdett kacagni, hogy a poharak az asztalon mind
260  3|                  nélkül.~ ~- Azt apuskám, hogy édesmamának igaza van. És
261  3|                 édesmamának igaza van. És hogy te tanitottál meg engem
262  3|                tanitottál meg engem arra, hogy minden Dengelegiben hajthatatlan
263  3|                 tanitotta meg” a leányát. Hogy milyen jól emlékeznek ezek
264  3|           Egyelőre most arról beszéljünk, hogy más kérőd van-e talán, aki
265  3|              édesapám nagyon biztat vele, hogy elnyeri. S ahogy te elvetted
266  3|                      robbant ki belőle, - hogy beszélhetnétek akármit,
267  3|                     Jól van no, vállalom, hogy - papucs alatt vagyok, akin
268  3|                   telt legnagyobb öröme s hogy a saját telkén élvezhette,
269  3|                  amikor tudniillik ráért, hogy a kertjében gyönyörködjék.~ ~
270  3|                   sohasem tudja az ember, hogy hányadán van. Nekik mindig
271  3|                  remekséget.~ ~Hallgatta, hogy zúgnak a kaptárok, hogy
272  3|                   hogy zúgnak a kaptárok, hogy döngicsélnek a méhecskék,
273  3|                 olyan rövid az élet utja, hogy az ember azt hinné, minden
274  3|           esztendejét, itt volt az ideje, hogy megházasodjék. Mert a pár
275  3|                   a jó Isten.~ ~Bizonyos, hogy a legény most is ott illegeti
276  3|                  azt sem tudta zavarában, hogy melyik lábára álljon.~ ~
277  3|             ereszkedett le a lóca végére, hogy minél könnyebben felpattanhasson
278  3|              Boros uramnak eszébe jutott, hogy a minap már mondott neki
279  3|                anyjuk valamit; emlegette, hogy a fiu akörül a zsellérleány
280  3|                   mondta:~ ~- Azt akarom, hogy el akarom venni, édesapám.~ ~-
281  3|                   édesapám.~ ~- Hm, no, - hogy akarod?! - nyujtotta el
282  3|                  A legény nem szokta meg, hogy az apjával feleseljen, hallgatott.~ ~-
283  3|                  még arra is rászorulhat, hogy szolgálatba álljon. Ki tudja,
284  3|                 azt még édes apám. Tudom, hogy szereti egyetlen fiát...~ ~
285  3|                   vállán.~ ~- Az is igaz, hogy egyetlen fiam vagy; az is
286  3|           egyetlen fiam vagy; az is igaz, hogy szeretlek; de éppen ezért
287  3|               éppen ezért nem engedhetem, hogy bolondot csinálj. Hová gondolsz?! -
288  3|                  csak nem kivánnád talán, hogy a kedvetekért a szememet
289  3|                 jobban megértesz mindent; hogy miért vigyázok ugy rád is,
290  3|                    Azt tudod fiam, ugy-e, hogy amit itt magad körül látsz,
291  3|              velem. Elmondom neked, fiam, hogy kezdtük és hogy jutottunk
292  3|              neked, fiam, hogy kezdtük és hogy jutottunk odáig, ahol vagyunk.~ ~
293  3|       éjjel-nappal azon törtem a fejemet, hogy ezt a célomat hogy érjem
294  3|               fejemet, hogy ezt a célomat hogy érjem el.~ ~Egyszer, amikor
295  3|                   feleségem: hallottam-e, hogy a törzsöki uraság, akinél
296  3|                  birtokát. Meg is mondta, hogy az az uraság mennyit vesztett;
297  3|              uraság mennyit vesztett; meg hogy ki akarja a földjét kibérelni.
298  3|                   azon lázadtam magamban, hogy lám, milyenek ezek a mi
299  3|                  a vér arra a gondolatra, hogy: ha én is bérelhetnék valahol
300  3|                  egypár holdacska földet! hogy kapaszkodnám abba a tiz
301  3|             körmömmel; még a fogammal is, hogy ki ne ránthassák többet
302  3|             elmennek hivatalt kunyorálni, hogy mások rugdossák őket.~ ~
303  3|                   láttam ugy tönkrejutni, hogy a birtokából kiment mindegyik,
304  3|                 pedig beszélhetnek nekem, hogy ezért, meg azért; hisz magam
305  3|                  magam vagyok élő tanuja, hogy aki megfogja a munka nyelét,
306  3|                   amelyen megmutathatnám, hogy kell bánni a földdel; hogy
307  3|                hogy kell bánni a földdel; hogy kell szeretni a földet!
308  3|             földet! Megesküdtem magamban, hogy most már nem nyugszom addig,
309  3|                  birtam beletörődni abba, hogy egész életünkön át robotosok
310  3|               Amig csak annyink nem volt, hogy bérbe vehettünk egy ötholdas
311  3|                    Az következett belőle, hogy a husz holdas bérletből
312  3|               amig annyira nem jutottunk, hogy felépitettük a házunkat.
313  3|             legény csak bólintott. Látta, hogy az apja még hátra van a
314  3|               csufolódhatják az irigyeim, hogy «aranyparaszt»: te keresztül
315  3|               minden reménységemet azzal, hogy nincsetlen asszonyt hoznál
316  3|               fiam!...~ ~Bandi megérezte, hogy most ő rajta van a sor.
317  3|                   Csak azt gondoltam meg, hogy elveszem Kovács Anicát.
318  3|                 mink arra egy percig sem, hogy apámuramék tartsanak el
319  3|              mindig azt mondja édesanyám, hogy szakasztott mása vagyok
320  3|                remélte, abban bizakodott, hogy ha ő majd nem birja, (bizony,
321  3|                   Csak most tudta igazán, hogy mennyire kell ide az a két
322  3|                hagy? mert hisz’ bizonyos, hogy mást várt, mást remélt...~ ~
323  3|               hajtott a hirtelen ijedség, hogy majdnem sirva fakadt tőle.
324  3|                  nézze meg az ember!~ ~És hogy nagy indulatát valahogy
325  3|                ürügye is volt erre abban, hogy kint lakott a „hegy” alatt,
326  3|       erőszakoskodásban. Előre megmondta, hogy: ha Julcsa nem lesz az övé,
327  3|                  sem merte próbára tenni, hogy vajjon megtenné-e. Meg aztán
328  3|                 azt is mindenki láthatta, hogy ’iszen Julcsa hajlik hozzá,
329  3|                ura már éppen elhatározta, hogy befog és megyen a doktorért,
330  3|                receptet és megmagyarázta, hogy kell beadni a porokat ostyában,
331  3|              patikába, - persze szekéren, hogy mihamarább visszakerülhessen
332  3|              befogni készült, észrevette, hogy nagyon sántit a nyerges;
333  3|                   káromkodás között. Azt, hogy elfut gyalog a patikába
334  3|                szokásból. Ugy igyekezett, hogy észre sem vette, már a keresztutig
335  3|                   de már senki sem tudta, hogy ki, hogyan, miért és mikor
336  3|   neveletlenséggel. Most olyasmit érzett, hogy nem fog ártani, ha megbillenti
337  3|                félét, de olyan félhangon, hogy le is tagadhassa, ha rajtakapná
338  3|                orvosságot és elhatározta, hogy visszafelé még jobban siet,
339  3|                mint ahogy idejött. Vajjon hogy is van azóta az a szegény
340  3|                egyszerre azt vette észre, hogy olyan köd ereszkedik, mintha
341  3|                befedte, amire rászállott, hogy alig lehetett meglátni mi
342  3|              kellett. Annyira alig látta, hogy minden figyelmét rá kellett
343  3|                 róla, könnyen megeshetik, hogy vissza sem talál rá. ’Iszen
344  3|                   már harapni lehetett.~ ~Hogy mérgében kapkodni kezdett
345  3|           sehogysem tudta bizonyossággal, hogy merre is van a falu, ahonnan
346  3|               Pedig már ugy rémlett neki, hogy két annyi ideje is bolyong,
347  3|          Elszörnyedt attól a gondolattól, hogy ez még órákig tarthat igy,
348  3|                   édes Sándorom; hidd el, hogy van!” - Még a könnye is
349  3|               nagy erős ember ugy érezte, hogy most az ő arcán kezd lefelé
350  3|                  drága feleségem életére, hogy többet nem fogok káromkodni!
351  3|                 Nagy Sándor arra eszmélt, hogy derengő fényesség hinti
352  3|                 földet.~ ~Most már tudta, hogy hol van. Innen már vakon
353  3|                  Mária csodájára gondolt, hogy lám, a kétségbeesett könyörgésére
354  3|                kétségbeesett könyörgésére hogy idevezette magához!... És
355  3|                 voltam foglalva napestig, hogy jóformán csak vacsora idején
356  3|                mindig azért pörölt velem, hogy sohasem lát, mert csak a
357  3|                  Nem mondhattam meg neki, hogy örökös kintlétemnek a mulatságaimon
358  3|              kelljen lennem.~ ~Valószinü, hogy ő is észrevett ebből valamit,
359  3|     nyugtalanitott. Ha mással nem, azzal, hogy árulkodott rám. Leste, hogy
360  3|               hogy árulkodott rám. Leste, hogy mit csinálok s azután a
361  3|               leányokat eltiltotta attól, hogy velem szóba álljanak. Lehet,
362  3|              velem szóba álljanak. Lehet, hogy a nagybátyám is tudott az
363  3|              keseritette meg; de annyira, hogy egyszer, - már jogászkoromban,
364  3|            fejemet a nagy vakáció elején, hogy milyen ürüggyel térjek ki
365  3|                    Megilletődve olvastam, hogy Pálma néni meghalt. A nagybátyám
366  3|                  neheztelésem.~ ~Éreztem, hogy meg kell vele békülnöm.~ ~
367  3|                  lehetetlennek tartottam, hogy most az egyszer valami érthetetlen
368  3|               arcomon a tiltakozó kérdés, hogy a nagybátyám mindjárt kitalálta
369  3|               kitalálta és meg sem várva, hogy szóljak, bólintott.~ ~-
370  3|               csak a fejleményei olyanok, hogy alig lehet elhinni.~ ~A
371  3|                  birtokán gazdálkodott és hogy minél nyugodtabban megülhessen
372  3|              Nagyszerü tehetsége volt rá, hogy mindenkit megnyerjen. Bizalmat
373  3|                    Ösmerték; tudták róla, hogy ez a „hibája” javithatatlan, -
374  3|                 módja és a rátermettsége, hogy csapodárkodó urát éppen
375  3|                   ellenállhatatlanságnak, hogy akik akkor fiatalemberek
376  3|                meg.~ ~Mert amikor láttam, hogy Feri mennyire megszédült
377  3|              páratlan jóságu nagynénédet, hogy végre megbocsátott és elhitte,
378  3|                  megbocsátott és elhitte, hogy soha életemben sem gondoltam
379  3|                    bizonyossággal tudjuk, hogy soha életében sem gondolt
380  3|          Borzasztóan nagy baj lett abból, hogy Debrőy Pálma is beleszeretett
381  3|                   még pedig olyan nagyon, hogy annak jó vége sehogy sem
382  3|          beszéltek. Mindenki tudott róla, hogy Feri elhagyja a feleségét,
383  3|                  mindenütt. Nem titkolta, hogy igenis a felesége akar lenni.
384  3|                  akartam vele fogadtatni, hogy szakit ezzel a szerencsétlenségbe
385  3|                   volna is rá erőm, amint hogy nincs, de Pálmát el nem
386  3|            elárulom neked, - folytatta -, hogy meggyötört a lelkifurdalás
387  3|                   Elkezdett átkozódni:~ ~«Hogy verjen meg az igazságos
388  3|                 bübájos pokolfajzatja te; hogy érjen utól minden betegség,
389  3|               lelkem minden kárhozatával, hogy vakulj meg, légy ragyás,
390  3|              változzék olyan csunyasággá, hogy ne merj tükörbe nézni; iszonyodjanak
391  3|           vigyorogjon feléd az ő arcával. Hogy verjen, verjen, verjen meg
392  3|            lecsillapitani. Ugy rohant el, hogy rám sem nézett.~ ~Még aznap
393  3|              feleségem mentett meg attól, hogy koldulnia ne kelljen. Néhányszor
394  3|                akkor ugy megborzadt tőle, hogy világgá ment. Esztendők
395  3|               Esztendők mulva tudtuk meg, hogy elzüllötten pusztult el.~ ~
396  3|                   vetettem rá.~ ~Éreztem, hogy megbocsátott neki most valaki,
397  3|                 Szabó megelégedett azzal, hogy gyönyörködjék benne és élvezze.
398  3|                   vitte.~ ~Azt kérdeztem, hogy ösmerték-e ezt a kis Szabó
399  3|                  róla. Tudom például azt, hogy a bizalmasai csak igy szólitották:
400  3|              hiába volt olyan kistermetü, hogy emiatt rajtaragadt a mellékneve.
401  3|                 felállott, akkor sült ki, hogy milyen félbenmaradt emberke.~ ~
402  3|                  Mindezt tudni kell róla, hogy a rablóvezérségét elképzelje
403  3|                       Azt már emlitettem, hogy feleséges ember volt.~ ~
404  3|                igazán gyermek), az tudja, hogy milyen nagyszerü kalitka
405  3|                   Az édesanyjok sejtette, hogy hol lehetnek, ha nincsenek
406  3|                gyerek olyanokat talál ki, hogy néha magam is majd hanyattesem
407  3|                volt valaha...~ ~- Persze, hogy futottam a szivarért; a
408  3|               türelmetlenül.~ ~- Hát azt, hogy édesapa volt annak a rablóbandának
409  3|           szorongott ujra a kisleány.~ ~- Hogy volt még azután?! - követelte
410  3|         összerohant, akkor olyan történt, hogy apukának is, a csendbiztosnak
411  3|                 egymást, csak azt nézték, hogy a lovuk mit csinál; mert
412  3|            néniből ugy feltört a kacagás, hogy az oldalát fogta. A gyerekek
413  3|              délben megkérdezte apukától, hogy miért nem rablóvezér már?
414  3|                   Maga sem tehetett róla, hogy elképzelte szelid, jó urát
415  3|                   Lencsi néni alig várta, hogy végigszaladja a kis Szabó-fiu
416  3|                 Lajoson igy maradt rajta, hogy ő rablóvezér volt. Hisz’
417  3|              akarták.~ ~Kevés hijja volt, hogy a merész mesemondó meg nem
418  3|             öregem, hisz’ nem tehet róla, hogy olyan szilajon jár az esze,
419  3|              lakására - megházasodtam. De hogy hogyan történt, azt jóformán
420  3|                  szoktatta a környezetét, hogy mindig ő maga vigye a szót.
421  3|                 őtőle szokta megkérdezni, hogy mit rendeljen, ha beteg
422  3|                  még sohasem láttam; kár, hogy az irodalom iránt nem sok
423  3|                 és csak intettem Ferinek, hogy rajta, beszéljen; csupa
424  3|                vele - kezdte Feri - ahol, hogy mit kerestem, igazán nem
425  3|                  édesanyám rámparancsolt, hogy kisérjem el őket. Akkor
426  3|                   rám azt a hatást tette, hogy kész doktornak született.
427  3|                    Kivallatott mindenről, hogy ki vagyok, mi vagyok, mit
428  3|                 akar forgatni önmagamból, hogy végül megbuktasson. Láttam
429  3|        megbuktasson. Láttam a barátaimat, hogy mosolyognak, amikor eltáncoltak
430  3|                 kisasszonyt és tudhatták, hogy akit egyszer elkezd kérdezni,
431  3|                valami olyat nyöszörögtem, hogy nagyon boldog vagyok, mert
432  3|                 magának vissza a bókokat, hogy amikor már beteltnek vélte
433  3|                   mondok.~ ~- Azt kérded, hogy miért nem tiltakoztam? Ugyan
434  3|            idomokkal, amelyek sejttették, hogy a báli toilettje a legszebb
435  3|             párduc ime arra volt hivatva, hogy az én karom közt változzék
436  3|             ideált”. Elhitettem magammal, hogy ternót csináltam és amikor
437  3|                   dallamos. Nem értem rá, hogy folytassam az analizálásomat,
438  3|             analizálásomat, mert éreztem, hogy az ujjaim egymáshoz ragadnak
439  3|               mulva is meg tudom mondani, hogy ma milyen nyakkendőt viselt.
440  3|     egyszersmindenkorra. Mondjuk például, hogy a maga telefonszáma 36-89,
441  3|                   a domináns hármas szám, hogy a két számcsoport számsorozatának
442  3|              megtudnám jegyezni arról is, hogy van egy barátném, aki az
443  3|                  legfeledékenyebb embere, hogy ne a zsebkendőjére kössön
444  3|          Csudálkoznék, ha megmagyaráznám, hogy milyen egyszerü módszerem
445  3|                riasztó kérdésre. Éreztem, hogy szédülök és közel vagyok
446  3|           szédülök és közel vagyok ahhoz, hogy leforduljak a székemről.~ ~-
447  3|                 és hiába magyarázom neki, hogy az egész csak chiméra. Hisz’
448  3|               mint ahogy mink nem tudjuk, hogy miket irnak a kinai novellisták.
449  3|                   vagyok, - sopánkodtam - hogy a rosszullétem akadályoz
450  3|             nyujtott nyakkal kémlelgette, hogy nincs-e a levegőben valahol
451  3|               szűzi fejlődésnek, anélkül, hogy sejtette volna. Kinőtte
452  3|                felé csápolt az ostorával, hogy ne döfködje az anyja tőgyét.
453  3|               Nézte a leányt és meglátta, hogy milyen kurta a szoknyácskája.~ ~-
454  3|              neked, - szólalt meg a fiu - hogy szebb pirostojásaid lehetnek,
455  3|                 élénk tekintetét.~ ~- Már hogy lehetne az, Gyurka? Hogy
456  3|                  hogy lehetne az, Gyurka? Hogy akarhassam én azt!~ ~- Mondom,
457  3|                őket; most annyi az egész, hogy te ne csak a libáidra vigyázz,
458  3|               láthatta. Annyit megértett, hogy ugyis hiába minden, az a „
459  3|                vett. Azt pedig megérezte, hogy a virtuskodása egyenesen
460  3|                    Hisz’ megmondta a fiu, hogy ha ő akarja, akkor megteszi.~ ~
461  3|           felváltva emelkedtek a magasba, hogy ott hangversenyezzenek.
462  3|                most nekik a sárkányoknak, hogy tüzönvizen eljusson az ő
463  3|                  jutott a tudatára annak, hogy ő is valaki, akiért nagy
464  3|                  vadlud. Abból kitalálta, hogy Gyurka már ott járhat a
465  3|                   Nem volt kétsége abban, hogy rá is akad és hogy elhozza
466  3|                 abban, hogy rá is akad és hogy elhozza neki a tojásokat.~ ~
467  3|                   mint aki nagyon vigyáz, hogy el ne essék, le ne csusszék,
468  3|                   pásztorleány kitalálta, hogy a tojásokat félti.~ ~Érezte,
469  3|                tojásokat félti.~ ~Érezte, hogy jobban ver a szive. Alig
470  3|                  ver a szive. Alig várta, hogy kijusson a kis legény a
471  3|               hajtva meg eközben a fejét, hogy a süvegből ki ne essék,
472  3|                   ott hagytam még kettőt, hogy a ludak el ne hagyják a
473  3|                 meg a fészek. Jól tetted, hogy nem fosztottad ki egészen.
474  3|                   a tojásokat és vigyázz, hogy el ne törjenek. Nagyszerü
475  3|                szigoruan tartott rendben, hogy a cselédsége rettegett tőle.
476  3|           béreseket ő tanitotta meg arra, hogy hogy kell az ekeszarvát
477  3|                  tanitotta meg arra, hogy hogy kell az ekeszarvát fogni;
478  3|                    a kaszásokat meg arra, hogy hogy kalapálják élesre a
479  3|                 kaszásokat meg arra, hogy hogy kalapálják élesre a kaszájokat.
480  3|                sőt gyakran történt az is, hogy egyetlenegy panaszos sem
481  3|                   úr ugy ellátta a baját, hogy máskor kétszer is meggondolta,
482  3|            boszorkányokkal álmodok azóta; hogy verje meg az Isten a nagy
483  3|                 csak pipázik, meg köpköd, hogy csapjon belé a nyila...~ ~
484  3|               fordult. Ez azt jelentette, hogy most már védekezhetik, ha
485  3|                   elgondolkodhattak azon, hogy meddig tart az «ok nélkül»,
486  3|            kezdődik az ok. Az a biztatás, hogy az úr maga veri meg az ok
487  3|              szekrény ajtajába a fejével, hogy az ajtó befelé nyilt ki.~ ~
488  3|                    nevető, beszédes volt, hogy csak a nyelve lehetett még
489  3|                 olyan fürge és mozgékony, hogy amig fiatal volt, a legjobb
490  3|                 bánata az volt a világon, hogy nem birt férjet fogni a
491  3|            hozzámegyek; - jót állok róla, hogy hozzámegyek. Ezt csak bizza
492  3|             mamájának.~ ~Amikor megtudta, hogy az a «valaki» Körtvélyesy
493  3|                nem tartotta valószinünek, hogy ez a megcsontosodott agglegény
494  3|         felhasználva az összeköttetéseit, hogy azon a hangversenyen okvetetlenül
495  3|                   kivesse a hálóját, - és hogy egymás mellett üljenek.~ ~
496  3|                  szeme, mint a parázs. És hogy tud láncolni...~ ~- Tud, -
497  3|            suttogva, elhúzatta velök azt, hogy: «Csak egy kislány van a
498  3|               akiben az is tetszett neki, hogy nem nagyon fiatal s igy
499  3|                   az esze, sőt még az is, hogy nem volt valami szépség,
500  3|                azzal kezdte az udvarlást, hogy apróra megmutogatott a menyecskének
501  3|           gazdaságban; elmagyarázta neki, hogy ezek a szép zsemlyeszin-tarka
502  3|              Aztán megtörtént az a csuda, hogy az úr hajnalban - először
503  3|                  a felesége kijelentette, hogy ott akar lenni, ahol ő van.
504  3|                     Sohasem hittem volna, hogy annak a nagymarha embernek (
505  3|              visszacsinálunk mindent.~ ~- Hogy amit én intézek el, azt
506  3|          igazitjuk a többit is. És kérem, hogy legyen pontos, mert különben
507  3|                  úr ugy meglepődött ezen, hogy majdnem belesült a Miatyánkba.~ ~
508  3|            vasvillával az ökre csipejére, hogy a szegény állat belesántult.
509  3|               majd elájult, amikor látta, hogy az erős parasztlegény hogy
510  3|                hogy az erős parasztlegény hogy pördül meg maga körül az
511  3|        mulatságosnak tartotta az ötletet, hogy erre is harsogva kacagott.~ ~-
512  3|          menyecskéjének. Majd ügyelek rá, hogy baj ne legyen. Tetőled kitelik
513  3|                   Tetőled kitelik szivem, hogy még Sárkányt is megnyergelteted
514  3|                tiltakozni. Attól tartott, hogy akkor igazán megteszi.~ ~
515  3|           barátaival ugy eltelt az ideje, hogy csak éjfél felé került haza.~ ~
516  3|                 Magát vártam. Azt igérte, hogy vacsorára itthon lesz, hát
517  3|                Csakugyan azt igérte volt, hogy vacsorára megjön és nagyon
518  3|                megjön és nagyon bántotta, hogy szószegésen érték. Éppen
519  3|              szörnyen rosszul esett neki, hogy az asszony nem vacsorázott
520  3|               legjobban mégis az izgatta, hogy duzzogó felesége mára eltiltotta
521  3|                csak fokozta azt a vágyát, hogy megölelje.~ ~Majdnem kitört
522  3|                  még jókor eszébe jutott, hogy azzal csak ronthatna. A
523  3|          hallgatott. De feltette magában, hogy többet nem szegi meg a szavát.
524  3|           dáridóra.~ ~Bejelentették neki, hogy nevenapja lesz ekkor meg
525  3|                  Megkérdezte a feleségét, hogy mit szól ehhez a rögtönzött
526  3|                őket. Csak egyet kötök ki. Hogy én is magokkal leszek végig.
527  3|        cigányoztak, danoltak egész éjjel, hogy egy sem veszitette el közülök
528  3|                 az is kiszaladt a száján, hogy: hála Istennek!~ ~Az asszony
529  3|                    másodszor történt meg, hogy délben kászolódott fel.~ ~
530  3|                   puskát ő is. Ugy tudom, hogy szokott vadászni; fogoly
531  3|           csókolom és őt különösen kérem, hogy feltétlenül eljöjjön. Szerető
532  3|                 úr megüzente a gyerekkel, hogy köszöni a meghivást, ott
533  3|                ugy tartotta a karja közt, hogy szinte megölelte. Mögötte
534  3|               neheztelj; ő még nem tudja, hogy ki vagy.~ ~Azután levette
535  3|                csattant fel az öreg úr, - hogy én külön vadászom. Nekem
536  3|                  bátyámuram; számitok rá, hogy szüksége lesz még Diánára.
537  3|                 szökött, mert észrevette, hogy nem törődnek vele. A tarló
538  3|                       Ha akarom, nem.~ ~- Hogy csinálja?~ ~- Nem lövök
539  3|          eltalálja a vadat. De fogadjunk, hogy mégis csak hibázik maga
540  3|           Fogadjunk; - de mibe?~ ~- Abba, hogy - maga megtanit engem nem
541  3|                  módon tehetem.~ ~- Ugyan hogy?~ ~- Ha az egész életén
542  3|                 lövünk.~ ~- Honnan tudja, hogy nyul van előtte?~ ~- Onnan,
543  3|               nyul van előtte?~ ~- Onnan, hogy Diána minden vadat máskép
544  3|                       Azt fogjuk mondani, hogy felét maga lőtte.~ ~Jolánka
545  3|                   arra azután mondhatjuk, hogy én lőttem.~ ~- Csak azért
546  3|              hibáznom. Már babonából sem. Hogy maga folyvást csak engem
547  3|                     A fiatalok láthatták, hogy Gida ur a két tenyeréből
548  3|              féloldalt sanditott Nyírőre, hogy vajjon nem neveti-e ki.~ ~
549  3|              nagyon elfoglalva. Biztatta, hogy ő vegye el a foglyot a vizslától.
550  3|              Gedeon nagyot nézett. Látta, hogy erre a szóra a leánya zavartan
551  3|                   furfangos ábrázattal, - hogy az a galamb mit szól az
552  3|               Drága kis apám, engedd meg, hogy neked adjam Diánál - nászajándéknak.
553  3|                maga mer arra vállalkozni, hogy nálam gazdasági segéd legyen.
554  3|                  nekem nem az a lényeges, hogy mit tanult valaki a gazdasági
555  3|         Negyvenéves prakszisom van abban, hogy a birtokomon mit hogyan
556  3|                 Hisz’ nem elég azt tudni, hogy van a világon veréb, meg
557  3|                meg gólya, meg vércse; meg hogy a gazda a gabonaféléket,
558  3|              termel, hanem én azt akarom, hogy ösmerje az egész madárvilágot,
559  3|               kányára, ölyvre azt mondja, hogy sas; ha a pacsirtát a pityertől
560  3|                  káros. Reménylem, tudja, hogy a sólymok károsak?~ ~Beke
561  3|                   már messziről hallotta, hogy visonganak a sólymok a kert
562  3|                   olyan szerencséje volt, hogy nem is kellett a lugasig
563  3|                akiknek eszökben sem volt, hogy vele törődjenek. Az állat
564  3|                   Az állat is megtanulja, hogy mikor kell magára vigyáznia
565  3|                  kell magára vigyáznia és hogy ki-mi az ellensége. Azért
566  3|              abbeli kínos meglepetésében, hogy egy ornithológus, egy madarásztudós,
567  3|          kiáltotta mérgesen, - nem látod, hogy sólyom? Vándorsólyom.~ ~-
568  3|                 Te nem ösmered a sólymot? Hogy tudod akkor valamennyinek
569  3|              tágra nyitotta a szemét.~ ~- Hogy hozzánk kerülhess? Mi volt
570  3|                 pikniken ugy eszeltük ki, hogy ha én idekerülhetnék...
571  3|                 egész tudományt, anélkül, hogy tudnád, hogy mit tanulsz
572  3|          tudományt, anélkül, hogy tudnád, hogy mit tanulsz meg? Te talán
573  3|               elkezdett harsogva kacagni, hogy megszeppent leánykája bátorságra
574  3|                   De hallottam Ilonkától, hogy nem nagyon tetszik szeretni
575  3|                 szelid energiával. - Mert hogy azok «cigányok».~ ~- Apuskám,
576  3|                   meglássuk. A kitartása, hogy bevágta az egész természetrajzot,
577  3|    napraforgókeritésén, amikor ráeszmélt, hogy ezt a hajnali sötétséget
578  3|                  feküdte meg a környéket, hogy az ember alig láthatott
579  3|             Ment-mendegélt és találgatta, hogy a ködben merre száll a pipája
580  3|                   csak a köd nem engedte, hogy látni lehessen.~ ~Feleuton
581  3|              darabig; tanakodott magában, hogy ugyan ki lőhetett. Csakis
582  3|                 amiből Keszeg megértette, hogy meg van lőve és már nem
583  3|         belenyilalt agyába az a gondolat, hogy ezt a beteg ludat ő most
584  3|                lefelé kalimpáló lud felé, hogy szem elől ne tévessze; mert
585  3|                 lud felé meredt futtában, hogy nem láthatta, hova lép,
586  3|                  kellett találnia.~ ~Majd hogy ki nem nézte a szemét, de
587  3|                    Tizszer is nekilódult, hogy; «ahun van a’!» de csak
588  3|             kezdett tanakodni. Jól tudta, hogy a pusztán ilyen ködben könnyü
589  3|                    Kereste emlékezetében, hogy honnan is fujt a szél, amikor
590  3|                 amikor hazulról elindult, hogy legalább az irányt tudhassa.
591  3|            Gazduram megpróbál rágyujtani, hogy jobban össze birja szedni
592  3|              valaki hallaná, azt hihetne, hogy farkas ordit.~ ~- Csunya
593  3|           mondanom neked az előzményeket, hogy tökéletesen megérts és ne
594  3|              fogod megtenni, ha megtudod, hogy az okaim közt van az, hogy
595  3|                hogy az okaim közt van az, hogy mást szeretek. Büszkébb
596  3|              akarj visszakapni engem. Az, hogy mást szeretek, - nem a legnagyobb
597  3|                  teszi elviselhetetlenné, hogy téged ezután már nemcsak
598  3|                 azt sem tűrném el tovább, hogy magamat tőled szeretni engedjem.
599  3|            zavarsz s akkor azt sem tudom, hogy mit is akartam veled rendbehozni.~ ~
600  3|                 keserüséggel tapasztalom, hogy nem érthetjük meg egymást
601  3|               urak nagyon rosszul teszik, hogy nem igyekeznek őket addig
602  3|                 azt mondanád, - hallom! - hogy nem is a férfi kötelessége
603  3|  leglényegesebbről megfeledkeztek: arról, hogy azt az étheri valamit, azt
604  3|               végre is el nem jutunk oda, hogy már utálni kezdjük az életünket,
605  3|               most ugy sincs hatalmadban, hogy nagy szóbőségeddel elhallgattass.
606  3|                 rám figyelni, s én tudom, hogy végighallgatsz, mert annyira
607  3|                 mégis csak kiváncsi vagy, hogy az irásomat elolvasd, ami
608  3|                egyetlen lehetősége annak, hogy mindent megtudj, ami érdekelhet.~ ~
609  3|                 lépten-nyomon ismétlődik, hogy a leányokat mi minden dobja,
610  3|                 jövővel kapcsolatban. Az, hogy mink is körülbelül igy kerültünk
611  3|                 elkezdenéd bebizonyitani, hogy vajjon nem volt-e meg az
612  3|                 tenném a folytatást, azt, hogy: és nem lettem-e én ebben
613  3|                  más igazi joga, mint az, hogy téged minden tettével és
614  3|                  én gondoskodtam-e arról, hogy kedvelt falatjaid kerüljenek
615  3|                amely az enyém is kellett, hogy legyen, nem én tettem-e
616  3|                  nem ugy beszélsz-e róla, hogy: «a pénzem», (már mint a
617  3|                még azt sem igen tudhatom, hogy mennyi is az a «pénzed»,
618  3|                tudom, és eszedbe sem jut, hogy egy árva garast sem tehettél
619  3|                   hanem a cselédre bizom, hogy ott lopjon meg, ahol tud;
620  3|                   ha megengedem magamnak, hogy itt-ott bérkocsiba üljek;
621  3|         amelyekkel végül is azt értem el, hogy te a «pénzedről» beszélhess,
622  3|                 olyan érzésem van iránta, hogy nekem nem kéne, ha utánam
623  3|                   kitanitottalak egyszer, hogy tévedsz, mert az a pénz
624  3|                 nélkül a te «pénzedre».~ ~Hogy csóválhatod most a fejedet
625  3|                   szinte bizonyos vagyok, hogy a pénzedről lemondásomat
626  3|                 rettentőbbé váló érzésem, hogy én tulajdonképpen minden
627  3|                 halálos megalázottságnak, hogy egy férfi, még ha az uram
628  3|                éppen eszébe jut, anélkül, hogy akárcsak parányit is közössé
629  3|                 jogát; - de azt is tudom, hogy nincs állat a kerek világon,
630  3|           hallgathatom el tovább előtted, hogy minél inkább voltál te a
631  3|          nyiladozni kezdett, már éreztem, hogy valami nagy tévedés történt,
632  3|                     és senki sem kereste, hogy oda kerülök-e, ahova való
633  3|               mennyit néztelek; kerestem, hogy mit is lehetne benned és
634  3|                 Azt te meg sem próbáltad, hogy törődjél vele: ki vagyok
635  3|                  fárasztotta magát azzal, hogy bánni tudjon velem; hogy
636  3|                  hogy bánni tudjon velem; hogy meg tudjon nyerni; hogy
637  3|                   hogy meg tudjon nyerni; hogy szeszélynek mondott hangulataimat
638  3|             hangulataimat ne kicsinyelje; hogy eltalálja a hangot, amelyre
639  3|                 még neked állott feljebb, hogy no, de finnyás is vagyok!
640  3|                  lehettem benne bizonyos, hogy legalább az álmom, az alvásom,
641  3|               alvásom, lesz zavartalan, - hogy az álmodásomról ne is szóljak.
642  3|               Mert nem volt más módom rá, hogy védekezzem a legborzasztóbb
643  3|                 arra van nekem szükségem, hogy igazolt engedelmeddel vonhassam
644  3|               tőled a saját énemet, hanem hogy nyiltan, fennem mondhassam:
645  3|              becsületedet féltve hallasz, hogy: szeretek valakit, aki azzal
646  3|               azzal bizonyitja legjobban, hogy megbir érteni engem és hogy
647  3|               hogy megbir érteni engem és hogy az lesz majd mellettem,
648  3|                akire nekem van szükségem, hogy még egy ferde szóval, vagy
649  3|                nincs más vágyam, mint az, hogy elváljunk és minél kevesebb
650  3|               tehát ugy kellett rendezni, hogy a vadászok messzire állottak
651  3|                  és rendben történt, ugy, hogy a szarvasállományt alig-alig
652  3|             lehettek elkészülve. Ráértek, hogy kipihenjék a meglehetősen
653  3|                elém ötölhetett.~ ~Tudtam, hogy a hajtás hosszu lesz és
654  3|               folyvást ügyelniök kellett, hogy szét ne szakadozzanak, el
655  3|                jelezték a szomszédaiknak, hogy merre vannak. Nagy zajt
656  3|               szemlélésébe. Volt rá időm, hogy hallgassam a csendet és
657  3|                  rendelkezés ugy szólott, hogy a hajtás akkor kezdődik,
658  3|                valami: itt volt az ideje, hogy teljes készenléttel figyeljek.
659  3|           mindenre kiterjedő figyelés nem hogy fárasztó volna, sőt legkellemesebb
660  3|            irányába figyelve találgattam, hogy kinek lehetett olyan «disznaja»,
661  3|                lehetett olyan «disznaja», hogy vaddisznó ment rá. Másra
662  3|          történhetett.~ ~Zavarban voltam, hogy most mit csináljak. A gyülekezőre
663  3|               szabad. Pedig, ugy látszik, hogy a hajtásnak vége van; különben
664  3|          feledkezett meg a barátom arról, hogy gyülekezőt is fujjon?...~ ~
665  3|               arra határoztam el magamat, hogy lemegyek a völgybe, ahol
666  3|            gyujtva, találgattam magamban, hogy vajjon miért kiabáltak és
667  3|                 csak azt állapitotta meg, hogy a Kopaszhegyen történt valami.
668  3|              történt valami. Alig vártuk, hogy a házigazdánk is jöjjön
669  3|            oldalán.~ ~Valahára hallottuk, hogy az erdőben felénktartó csörtetés
670  3|            szemébe, ugy folytatta:~ ~- És hogy mult ki! ha láttátok volna...~ ~-
671  3|                  A hajtást ugy rendeztem, hogy a Kopaszhegy sűrüségei beleessenek.
672  3|              kellett hát várnom magamhoz, hogy mennél biztosabb lövéssel
673  3|                mondott.~ ~Gondolhatjátok, hogy éreztem magamat. Ugy rémlett,
674  3|             éreztem magamat. Ugy rémlett, hogy minden késő. Bucsuztam a
675  3|                  ugy lőttem fejbe a kant, hogy rögtön elnyúlt.~ ~De a drága
676  3|                   a kastélyban megtudtuk, hogy Pajtást még sohasem látták
677  3|               érkezett a gazdájához arra, hogy meghaljon érte.~ ~ ~ ~
678  3|           derekabb volt, mint a másik; de hogy melyik a különb, azt nem
679  3|                 nem igen akaródzott neki, hogy mozduljon.~ ~- Még ez is
680  3|              árából ugy kifizetem kendet, hogy sirva fakad.~ ~A csaplárosné
681  3|                   A csaplárosné kacagott, hogy mutassa: tréfabeszédnek
682  3|                  felé, amiben benne volt, hogy ne bolondozzon, ne haragitsa
683  3|             asszonynak meg eszébe jutott, hogy az a vén szamár még a lőréből
684  3|             jókedv lesz itt, hanem egyéb. Hogy elejét vegye, utánafutott
685  3|               veresharisnyás kövér lábát, hogy térdig felcsapkodott lenge
686  3|                  Feri olyan jókedvü volt, hogy alig fért a bőrébe. - Ne
687  3|                     morogta olyan arccal, hogy nem igen lehetett tudni,
688  3|                olyat kurjantott a legény, hogy a Kujtorgó tetején levő
689  3|             danolni a Pista nótáját, azt, hogy: «csikós vagyok az alföldi
690  3|                   Azt forgatta a fejében, hogy hátha ugy összekapnak beborozva,
691  3|                ugy összekapnak beborozva, hogy megeszik egymást.)~ ~De
692  3|                   máris futott a lovához, hogy mielőbb megmutassa ennek
693  3|              előre tapsolt a mulatságnak, hogy milyen lóverseny lesz itt
694  3|         egyformának látszott a repülésök, hogy egyikre sem lehetett volna
695  3|                  Fogadjunk - kiáltotta -, hogy Gányó Pista lesz első.~ ~-
696  3|                 első.~ ~- Mibe fogadjunk, hogy Kesze Ferkó lesz? - vágta
697  3|                   Eszökben sincs ezeknek, hogy visszajöjjenek. De hát a
698  3|                Pedig ugy rázta a kacagás, hogy a réklijéről lepattogtak
699  3|                   Nagyon jól tudta ő azt, hogy a legtöbb embernek megvan
700  3|                 lehetett, aki attólfogva, hogy megérkezett, örökké csak
701  3|                rákapott már a vadászatra, hogy nem kellett félteni az unalomtól.
702  3|                 azért is kellett takarni, hogy a galyak bele ne akadozzanak.
703  3|                 turbán. Meg nem állhatta, hogy legalább ezt selyemből ne
704  3|               meg-megakadt rajta a szeme, hogy amikor ezen érte magát,
705  3|                   és ugy nézett Keszegre, hogy az öreg cseléd azt sem tudta,
706  3|                   nyiláson átkukucskálva, hogy Keszeg csakugyan ott vár
707  3|                ugy dobta a saját vállára, hogy szinte betakaródzott vele.
708  3|                   te ember!... Borzasztó, hogy mivé váltam miattad; nem
709  3|            lélekzetét visszafojtva nézte, hogy változik át az ő szerelmese
710  3|               Bangolán. Az asszony látta, hogy rogyik össze a vesztébe
711  3|                Most már az volt a gondja, hogy itt ne érjék.~ ~Búcsuztak.~ ~
712  3|                ballagott ki a kapuja elé, hogy szétnézzen egy kicsit a «
713  3|                  meg is kérdezte Menyust, hogy mi járatban van erre.~ ~-
714  3|            szabódott egy kicsit, mondván, hogy itt is jó lesz, legalább
715  3|                   pedig úgy volt, mondok, hogy az apám is korán rakta meg
716  3|               időmben, végeztem, elővett, hogy aszongya, rendes életet
717  3|                    No, de ugy kombinálom, hogy kelmed most meg alkalmasint
718  3|                  János elégülten; érezte, hogy milyen igaza van a szomszédnak,
719  3|                   amikor azt mondja róla, hogy ő okos ember.~ ~Menyus csudálkozó
720  3|                meg is kérdezem, szomszéd, hogy kit ajánlana itt a faluban?
721  3|              szemmel figyelte Jánost.~ ~- Hogy gondolja szomszéd? - kérdezte.~ ~-
722  3|                   kérdezte.~ ~- Csak ugy, hogy kend is ki tudná ám ugratni
723  3|                      János ravaszul adta, hogy ő meg ezt nem érti.~ ~-
724  3|                 meg ezt nem érti.~ ~- Hát hogy?! - kérdezte, nagy szemet
725  3|                   volna, azt várta volna, hogy egy kicsit elibe jöjjön
726  3|                 akar kend tudni?~ ~- Azt, hogy ki az én szomszédom legközelebb;
727  3|               szomszédom legközelebb; meg hogy ki a magáé: odakint no!~ ~-
728  3|                    ugyis mindjárt tudtam, hogy miben mesterkedik.~ ~Menyus
729  3|            nevetett.~ ~- Azért mondom én, hogy maga okos ember; - de hogy
730  3|                hogy maga okos ember; - de hogy mit kunérozom?... Iszen
731  3|               Honnan gondolja?~ ~- Onnan, hogy az anyjukom is affélét nyafogott
732  3|                affélét nyafogott a minap, hogy jó lenne a mi Bözsinknek
733  3|                szava van, mint nekem.~ ~- Hogy lehet az?~ ~- Nem érti kend
734  3|             egyeztünk meg az anyjukommal, hogy én a borjut, meg a malacot
735  3|                   olyan jól gazdálkodott, hogy az unokájára már csak a
736  3|                   volt abban az irányban, hogy ha mindenét bérbeadná, bemehetne
737  3|                   az tetszett volna neki, hogy ráérjen láblógázva élni;
738  3|            kártyapartíkat és elhatározza, hogy kinek legyen legközelebb
739  3|              akinek jussa lehetett hozzá, hogy a megyéje eltartsa.~ ~De
740  3|                   attól a rossz hiröktől, hogy lusták és csak elvétve akad
741  3|                    mindenki kijött onnan, hogy gyönyörködjék a táltosokban.~ ~
742  3|       gyomorerősitőt, azzal az üzenettel, hogy mindjárt jön, csak takarja
743  3|                 alatt. Ez azt jelentette, hogy Tamás ur nem mulat, csak
744  3|              kijelentést kockáztatta meg, hogy ’iszen nagyszerü lovak ezek
745  3|            tempóval ugy szoritották őket, hogy utoljára is lemaradtak.
746  3|                 és mert a kocsis beüzent, hogy most már tessék ám jönni,
747  3|              valamennyien ugy határoztak, hogy már illik hazamenni.~ ~Együtt
748  3|        toporzékoló sárgákat és megvárták, hogy Sárfy beüljön a kocsiba,
749  3|                   húzd le! az annyi volt, hogy akárki fia, elibé! csak
750  3|                  társaság csak azt látta, hogy a csipős szélben megfázott
751  3|                   megérzett valamit; azt, hogy miről van itt most szó, -
752  3|                mint a gazdája. Jól tudta, hogy nem szabad a lovait vágtára
753  3|                  Ha ezt látnák! Bizonyos, hogy a sárgák mindjárt lehúzzák
754  3|                 feketéket. De nem ért rá, hogy most Hajdu Manóval vitatkozzék: -
755  3|                 Ugy robogott a két fogat, hogy a nagypiacon szinte elsodorták
756  3|                    még pedig olyan vadul, hogy elragadásnak is beillett.
757  3|                   Sárfy csak annak örült, hogy éppen abban a pillanatban
758  3|              Sárfy már csak azt nézhette, hogy hogyan szabaduljon a még
759  3|                   Olyan ügyesen csinálta, hogy nem ütötte meg magát. Gyakorlata
760  3|              jahajj!~ ~Tamás ur sejtette, hogy az az ő kocsisa; de most
761  3|             ijedten, félig örömmel látta, hogy valami istencsudája történt,
762  3|                 kincseit. Megállapitotta, hogy semmi különös bajuk sincsen,
763  3|         következett olyan adtateremtette, hogy attól a lovak is kapálódzni
764  3|             kocsisra. - Hanem azt mondom, hogy vigyázz! azt mondom!~ ~A
765  3|           patikabeli pajtásai.~ ~- De jó, hogy ezt nem látták, - gondolta.~ ~
766  3|                   emberrel, s mert tudta, hogy vagy harminc évvel ezelőtt
767  3|              következtetni lehetett arra, hogy meglehetősen üres.~ ~Középtermetü,
768  3|                 mindig összeráncolta; nem hogy nevetni, de még mosolyogni
769  3|              Vasadynak gyanus volt kissé, hogy talán iszik; de amikor erről
770  3|               aszubornál.~ ~El is mondta, hogy hol volt; de az Vasadyt
771  3|           Egyelőre csak az volt lényeges, hogy megbizható, becsületes és
772  3|                legyen, aki alkalmas arra, hogy a kommunizmus alatt nagyon
773  3|             fegyelmet gyakoroljon köztök. Hogy ebben hány pénzt ér, annak
774  3|               szemmel tartotta, figyelte, hogy mit csinál, hogyan végzi
775  3|                birt olyan korán felkelni, hogy Mihály meg ne előzte volna.
776  3|                 vacsora után is megtette, hogy ő maga felnyergelte a hátilovát
777  3|                  olyan szaka a nappalnak, hogy a szobájában lehetett volna
778  3|                   a béresgazdát: - Sinkó, hogy van kend? Látom, úgy megy
779  3|                meg ugy kupán legyintette, hogy alig birtuk fellocsolni.~ ~-
780  3|              Megnémult, mint a hal. Igaz, hogy az intéző ur kitanitotta,
781  3|                 az intéző ur kitanitotta, hogy ha eljár a szája, megösmerkedik
782  3|                Rövid idő alatt hire kelt, hogy Tóth intéző ur medveölő
783  3|                    El kellett neki hinni, hogy medvéket fojtott meg a kezével,
784  3|               fegyver nélkül. Azt mondta, hogy a szobája ablakából lőtte
785  3|              akkor is.~ ~- Honnan tudtad, hogy veszett kutya volt? - kérdezte
786  3|                 gondolkozásra. Szerencse, hogy lelőttem.~ ~A kutya fejét
787  3|            megállapitották a szakemberek, hogy csakugyan veszett volt.~ ~
788  3|            környéken csak ugy emlegették, hogy «a medveölő».~ ~Egyszer
789  3|              forradásokat.~ ~Könyörögtek, hogy mutassa meg nekik a medveölőpuskát.~ ~-
790  3|                   a határba és tudhatták, hogy estig nem kerül elő, kieszelték,
791  3|                nem kerül elő, kieszelték, hogy ők bizony titokban mégis
792  3|                 édesanyjok kulcscsomóját, hogy végigpróbálják, hátha nyitja
793  3|                    amig észre nem vették, hogy ’iszen olyan könnyü, hogy
794  3|                 hogy ’iszen olyan könnyü, hogy abban ugyan medveölő puska
795  3|                  megfeledkeztek magokról, hogy az édesapjok rájok nyitott.~ ~-
796  3|           Elmondták a medvéskalandokat és hogy mindenáron látni szerették
797  3|                  még a fiamat is? Hallom, hogy valami medvéket fojtottál
798  3|              félbetyárnak! Ha azt akarod, hogy féljenek tőlem és rendet
799  3|                azt ők sem láttak. Persze, hogy medveölő puskám sincsen.
800  3|             látták az emberek s elhitték, hogy az ablakból lőttem ki a
801  3|                 az összeszögellése arról, hogy az erdőségeiben sok a «toportyánféreg».
802  3|          lomposokat, de nem mert kimenni, hogy elriassza őket.~ ~Pados
803  3|               vetettek, ha azt hallották, hogy a «lupuj» megint levágta
804  3|                  nagy magányossága miatt, hogy a legsürgősebben megházasodott
805  3|      megházasodott ujra. Annyira sietett, hogy egy Pestről hazakerült világlátott
806  3|               gondolattal látta szivesen, hogy jó élete lesz majd mellette.
807  3|                lesz majd mellette. Pados, hogy kedvében járjon, tartott
808  3|               elindult hazulról a döghöz, hogy ott lesse az arravetődő
809  3|             nagyon mulatságosnak találta, hogy félig hótt ember lesz az
810  3|                 kéve szalmát tett a hóra, hogy arra ráülhessen. Azután
811  3|                   magyarázata abban volt, hogy szinpadi dámáknál cselédkedett.
812  3|                   is volt olyan bizonyos, hogy végig megmarad itthon; most
813  3|              megmarad itthon; most éppen, hogy férjhez ment, itt volt;
814  3|               neki? Annyit mégis megtett, hogy titokban megkérte a szomszédját,
815  3|          asztalost - Kerezsinek hivták -, hogy amikor ő nincs otthon, tartsa
816  3|                  az asszonyhoz és ki. Meg hogy az asszony hová jár, mikor
817  3|                haza.~ ~Azután az történt, hogy kétszer is ott találta Kerezsit
818  3|                Zavartan hebegett valamit, hogy azt mondja: mozgott a szék
819  3|                 jön, mert kend rákapatta, hogy énrám vigyázzon.~ ~- Megmondta?
820  3|            derekát, dacosan.~ ~Pados majd hogy a föld alá nem sülyedt.
821  3|                  alá nem sülyedt. Érezte, hogy valamin rajt’csipték. Nem
822  3|               birt védekezni. Alig várta, hogy másról kezdjen beszélni
823  3|                 asztalos megint hebegett, hogy ő nem is; hanem a segédjegyző
824  3|                   le rá, félig törökösen, hogy ha kell, hamar felpattanhasson.~ ~
825  3|         szokatlantól elriad. Nem igaz az, hogy a bátor emberre is veszedelmes.
826  3|               Pados alig birta megállani, hogy mozdulatlan maradjon a helyén.~ ~
827  3|                  farkasok még nem tudják, hogy mi van itt a számukra...
828  3|               tapasztalt szeme már látja, hogy a bestefajzat észrevette
829  3|                   felébredt. Tudni lehet, hogy most mi következik... A
830  3|                reménységhez. Meggyőződik, hogy nem fenyegeti-e veszedelem.
831  3|             óvatossá. Ösztöne sugja neki, hogy nagyon vigyázzon; résen
832  3|                pillanatra, amikor megáll, hogy körülnézzen. Magamagának
833  3|                 éhség birja rá a farkast, hogy embert támadjon meg. Hát
834  3|                egész manővert és megérti, hogy fel van fedezve. Ez a farkas
835  3|                van abban. Ez azt jelenti, hogy: vége! Ha másik farkas jönne,
836  3|                  előbb bizonyosodni róla, hogy már kikezdték a csalétket,
837  3|              Különben is mozgatja valami, hogy ne várja meg az éjfélt.
838  3|               szomszéd; meg az ördög, aki hogy elvigye valamennyit!~ ~Felpattan,
839  3|         gyorslépésre fogja az igyekvését, hogy futásnak is beillik. Félannyi
840  3|                   zárral halkan kinyitja, hogy ne csikorogjon; meg ujra
841  3|             Itthon van! Szuszog a lelkem, hogy horkolásnak is beillik.
842  3|                 óvatosan nyit be a gazda, hogy fel ne keltse az édesdeden
843  3|                asszonyt; mondja meg neki, hogy az irodában várom! - parancsolta
844  3|                   lámpát ugy szabályozta, hogy a fénye az asztal tulsó
845  3|                megértéssel. Itt az ideje, hogy elintézzük az életünk problémáját.~ ~-
846  3|              semmi sem akadályozza többé, hogy elváljunk, Bella, - mondta
847  3|           izgatottságát. Ülve maradt.~ ~- Hogy elváljunk?!... és ugyan
848  3|                   tovább a sorsot, hanem, hogy sokkal rosszabb is ne történhessék,
849  3|                   okvetetlenül szükséges, hogy mindent tudjak. Erre csak
850  3|             azokat a leveleket. Esküszöm, hogy semmi sincs bennök; de ezt
851  3|                   éjjel-nappal dolgoztam, hogy mindene meglehessen, - s
852  3|             asszony suttogó kiáltással, - hogy halálosan untam az életet
853  3|               minden lépést azért tettem, hogy maga - amint mondja - «élhessen».
854  3|                amint mondja - «élhessen». Hogy követhesse a divatot, amelynek
855  3|                nekem semmi érzékem sincs; hogy ott lehessen mindenütt,
856  3|             kedvemért valaha? Várt-e rám, hogy amikor megjövök, nekem adja
857  3|              számot tesz. Tudnom kellett, hogy ez a korkülönbség az esztendőkkel
858  3|               azon nem lehet változtatni, hogy maga nem hozzám, hanem valaki
859  3|                  ez is elég lehetne arra, hogy szabadulni akarjunk egymástól.
860  3|                  az asszony.~ ~- Csak az, hogy a hétéves fiu válás esetén
861  3|             fiamat akarom magammal vinni, hogy én neveljek belőle férfit,
862  3|               eszét vesztette. Értse meg, hogy nem válok el magától. Soha,
863  3|                   retteneteset?... Mi az, hogy maga apja neki, ahhoz képest,
864  3|                  apja neki, ahhoz képest, hogy én az anyja vagyok? - Ki
865  3|                 szivvel a feszület előtt, hogy visszasirja, visszakönyörögje
866  3|                fogja. - Szavamat adom rá, hogy egyet sem olvastam el közülök.
867  3|                  el közülök. Azt akartam, hogy ha szépen elválunk, ne legyen
868  3|            bocsásson meg. És engedje meg, hogy a doktorral én beszéljek;
869  3|                 ráértem vasárnap este is, hogy elkészüljek a hétfői leckékkel...
870  3|                pusztán arra a véletlenre, hogy valamelyik epertolvaj-madár
871  3|             kezemben, a folyosóra léptem, hogy majd a kút táján, ahova
872  3|                      Édesapám, fogadjunk, hogy nem lő annyi verebet, ahányat
873  3|              masszába beleépitettem, ugy, hogy semmi sem látszott ki belőle,
874  3|             kocsiszin mögé, onnan lestem, hogy mikor jönnek a szomjas verebek
875  3|                  valamelyik a tőröm felé, hogy abba belelépjen, vagy belecsipjen
876  3|               varázsoltam bele a tőrömbe, hogy nekem verebeket fogjon, -
877  3|             környékéről; már megtanulták, hogy ott veszedelem fenyegeti
878  3|              hugaim odáig voltak. Tudták, hogy jó étvágyam van. Agyonkérdeztek.
879  3|                  csak az volt a lényeges, hogy az apám gyengének ne lásson.~ ~
880  3|             Éreztem, tudtam, megértettem, hogy az apám elvárja tőlem, hogy
881  3|               hogy az apám elvárja tőlem, hogy a szavamnak álljak. Nem
882  3|                  egyszerre ötöt-hatot is, hogy alig birja az ember a zsákmányát
883  3|                 velem mégegyszer fogadni, hogy kinek lesz több madara.~ ~
884  3|                mertem, hanem mert tudtam, hogy káposztafőzelékünk lesz
885  3|                   le a lépvesszős kóróra, hogy rögtön ottragadt közüle
886  3|              fogtad a madaraidat; láttam, hogy mire készülsz a hivogatóiddal.
887  3|              Olyan bamba arcot vághattam, hogy az apám most már hangosan