Rész

 1  2|              egy fürjecskét, amelyet, Isten tudja, hogyan, lelőttem.~ ~
 2  3|       szétszórtan legelő lovak, tudja isten mitől, megriadnak s összeszaladnak,
 3  3|            meg a hozzám való jóságát; Isten áldja meg minden lépését.
 4  3|                ugy-e? hát csak erigy, Isten hirével erigy.~ ~A kisbojtár
 5  3|             kezdhetett bucsuzni, mert Isten tudja honnan, ott termett
 6  3|              azok már a mieink!... az Isten hozta őket!...”~ ~Akik sohasem
 7  3|             azt a gondolatot sugta az Isten, hogy kérjem meg tőled a
 8  3|              rontott be a szobába. Az Isten a legjobbkor hozta őket.
 9  3|               bütykös, komor szirten. Isten tudja, hogy birt a gyökere
10  3|              a kalapom, - a kendőm; - Isten áldja meg.~ ~A szeme révedezve
11  3|            mégis sziven találta”.~ ~- Isten áldja meg; Isten áldja meg!~ ~
12  3|        találta”.~ ~- Isten áldja meg; Isten áldja meg!~ ~Ment sietve;
13  3|               és köszöntötte.~ ~- Adj Isten Ferkó! (Ez a bizalmas hang
14  3|         őnélküle is elvégzi vele a jó Isten.~ ~Bizonyos, hogy a legény
15  3|       milyenek ezek a mi uraink! A jó Isten a tenyerén hordja őket;
16  3|              kötelességeink. Meg a jó Isten, aki velünk volt.~ ~A föld
17  3|          telkes gazda vagyok, s ha az Isten tovább is megsegit, maholnap
18  3|             Sándor, ne káromkodj! Van Isten, édes Sándorom; hidd el,
19  3|            feleségének felelne: - Van Isten Juliska, van! - És megrázkódva
20  3|          folyvást ismételgetve: - van Isten, van!...~ ~És amikor már
21  3|               verjen meg az igazságos Isten, te bübájos pokolfajzatja
22  3|              bocsásson meg teneked az Isten! Hordozd egész életeden
23  3|         verjen, verjen, verjen meg az Isten!»...~ ~Az őrület beszélt
24  3|       egyszerre csudát tett vele a jó Isten.~ ~Minden csunyasága elmult
25  3|          gyerekekkel is megáldotta az Isten. Három pompás kis cselédje
26  3|             csak ugy csapkodott. A jó Isten nagyon haragudott. Apuka
27  3|           neki.~ ~Ekkor megszólalt: - Isten hozta! S a kezét nyujtotta.~ ~
28  3|             leányra: - Jóreggelt adj’ Isten, Erzsike! - A libapásztor
29  3|              azóta; hogy verje meg az Isten a nagy marha mihaszna emberit;
30  3|          valami szépség, akinek tudja Isten, mi mindenen járhatna még
31  3|         foglyot a vizslától. És tudja Isten, miket sugdosott neki amellett.~ ~
32  3|               boruló virágszálat.~ ~- Isten neki, - mondta. - Gyere
33  3|         egyebed van, akkor elég lesz. Isten hozott!~ ~*~ ~Beke Károly
34  3|              hátra, meg előre, azt az Isten tudhatná. Bosszankodott,
35  3|          kezdjük az életünket, sőt, - Isten bocsásd! - azt is, aki ezt
36  3|        szokott erre vetődni.~ ~- Adj’ Isten, Pali bácsi, magának is
37  3|               vadászatnak, vagy tudja isten mi egyébnek. Akit meg sem
38  3|            most megveszi az embert az Isten hidege! Brrr!~ ~Pados reszket
39  3|           Gerbeaudba, kioszkba, tudja Isten hova; még lóversenyekre
40  3| visszaszerezni a saját leveleimet. Az Isten áldja meg magát, Ernő. Áldja