Rész

 1  3|          eltünő két testvér felé. A leány is éppen abban a percben
 2  3|           csak nő; csak fiatal szép leány, akinek joga van a férfihódolathoz,
 3  3|            odáig, hogy ártatlan kis leány lelkével egészen ugy ne
 4  3|            kicsit? - kérdezte a kis leány és máris felröppent a székéről
 5  3|             itélettel. - Pompás kis leány, gondolta magában Orgoványi,
 6  3|           mindjárt hozzátette: de - leány.~ ~Ebben valami immunitást
 7  3|           maga is mosolygott. A kis leány észrevette. Zavartan kérdezte: -
 8  3|              pajtások voltak. A kis leány olvadozva hallgatta a férfi
 9  3|             kezdte a - férfi...~ ~A leány felkapta a fejét. - Szerelmes
10  3|         hegyek szakadékai közé.~ ~A leány felkacagott. - Hát a szerelmes
11  3|             és elvittem - Neki.~ ~A leány magához téregetett szorongásából,
12  3|        selyemfüggöny keltette fel a leány kiváncsiságát. Odafutott
13  3|             férfihang: kelj fel kis leány, kelj fel...~ ~Felugrott
14  3|        legutolsó - ...De hisz’ ez - leány! - Mit csináljon vele? Irjon
15  3|           felkiáltás, amelyet a kis leány akkor hallatott, amikor
16  3|            ez csak egy ártatlan kis leány!...~ ~Becsöngette a cselédet
17  3|        volna fonni, - de mégis csak leány. Annyira hasonlitott a mamájához,
18  3|            a ház.~ ~Később ez a kis leány lovagolt a térdén; még később
19  3| odaigértelek.~ ~- Tudom, - mondta a leány nyugodtan. - Várday megmondta.
20  3|           féltünk is, - folytatta a leány.~ ~- Ó, ó, egy Dengelegi,
21  3|             Van itt akárhány különb leány, akivel szivesen áldalak
22  3|             volt mindnyájunknál. Ha leány lettem volna, magam is beleszerettem
23  3|     cselédje volt: két fiu, meg egy leány. A nagyobbik fiu már az
24  3|            született. Hatalmas szál leány volt; junói termet, gránátoshoz
25  3|     döfködje az anyja tőgyét. A kis leány meg a libuskáinak hizelgett;
26  3|             tojásom, - felelt a kis leány, egy kicsit elpirulva. -
27  3|            mindene; mert ő már nagy leány és neki Eszti néni a mamája,
28  3|           aztán tovább nyilalt.~ ~A leány észrevette a sast és felkiáltott: -
29  3|             végig a lábaszárán.~ ~A leány megszeppent.~ ~- Mit akarsz,
30  3|          nem engedem! - kiáltotta a leány ijedten. - Még bajod eshetnék.
31  3|            az utat a fészekhez.~ ~A leány utána kiáltott: - Gyurka!
32  3|               mondta diadallal.~ ~A leány elpirult. Nem birt a szivével.
33  3|              Gömbölyded, kistermetü leány volt; végig egyforma széles;
34  3|          férfi simogató hangon.~ ~A leány elmosolyodott. Pajkos szeme
35  3|       ijedezett a füléig piruló kis leány.~ ~- De mikor olyan régóta
36  3|         szép volt, - lelkendezett a leány. - Ha én igy tudnék lőni!...
37  3|           kétszer? - csudálkozott a leány.~ ~- Mert először csak szárnyaztam.
38  3|        minekünk olyan? - kérdezte a leány ártatlan arccal.~ ~- Magának
39  3|             mosoly volt az arcán. A leány szende, viruló, gyönyörüséges