Rész

 1  2|         magamról.~ ~Elég régóta élek ugyan arra, hogy lehessen az életemben
 2  2|        könnytenger. A költő születik ugyan a rátermettségével, de ezt
 3  2| nyugtalanított az az aggodalom, hogy ugyan ki fia, mi fia lehet a hálótársunk.
 4  2|           éjszaka, álmatlanul. Ezért ugyan kár volt közös szállást
 5  3|         összenézés történt. Villásné ugyan az abroszon országgyülésező
 6  3|           volt idősebb nálánál; tőle ugyan még a mézeshetekben sem
 7  3|             Csakis ő; - mert a vején ugyan egy arcvonás sem változott.
 8  3|             őszintén becsült, miatta ugyan beszélhettek «haza», akármennyit.
 9  3|           eszébe. Félbeszakitotta: - Ugyan, Bözsike, ne méltóságoljon
10  3|       harmadik János, - aki lehetett ugyan akár a tizenharmadik is
11  3|        elődei. Ez is telivér úr volt ugyan, de hagyományos családi
12  3|            máról-holnapra élve. Volt ugyan a szülőfalumban egy szélütött
13  3| Méltatlankodva fortyant fel:~ ~- Azt ugyan nem tette. De mink nagyon
14  3|        félfüllel, amikor azt mondta: ugyan, ne fujjátok fel annyira
15  3|             volt.~ ~A kis Szabó maga ugyan keveset foglalkozott a kertműveléssel;
16  3|            megmentette a bajtól.~ ~- Ugyan, öregem, hisz’ nem tehet
17  3|          hogy miért nem tiltakoztam? Ugyan kérlek, hát lehetett volna?
18  3|               egy kicsit megszeppent ugyan, mert nem tartotta valószinünek,
19  3|            hosszu epistola nekem van ugyan cimezve, de sokkal inkább
20  3|          csak egy módon tehetem.~ ~- Ugyan hogy?~ ~- Ha az egész életén
21  3|             tanakodott magában, hogy ugyan ki lőhetett. Csakis az urasági
22  3|              Keszeg András. - Bagiék ugyan várhatnak. Azok már rég
23  3|          Károly!~ ~A törvény szerint ugyan még a feleséged vagyok;
24  3|             közé, akit nem szeretnek ugyan, de aki mellett az «asszony»
25  3|             mint annyi pénzedbe - ha ugyan nem jóval kevesebbe, - mintha
26  3|         házsártos ember jól hallotta ugyan, de azért a világért sem
27  3|             egy ép porcikája sem, ha ugyan a nyakát nem szegi.~ ~Gondolt
28  3|              Rettentő ereje van.~ ~- Ugyan!~ ~- De igenis, kérem alássan.
29  3|            mindig töltve.~ ~A puskát ugyan senki sem látta, mert nem
30  3|             olyan könnyü, hogy abban ugyan medveölő puska még szétszedve
31  3|          mint holmi papirosok. Ebben ugyan nincsen nehéz tárgy.~ ~Vesztökre
32  3|              itt volt a pusztán.~ ~- Ugyan, kérlek, csak kell valamivel
33  3|         megvárják az éjszakát, amely ugyan ilyenkor, télen, hamar kezdődik.
34  3|             olyan, mint kend?~ ~- Én ugyan milyen ember vagyok? - csudálkozott
35  3|             első feleségével, akihez ugyan a fene sem járt; még ő maga
36  3|               Hogy elváljunk?!... és ugyan miért, ha szabad kérdeznem?