Rész

 1  2|           még az irodalmi pályázatok milyen érdeklődést keltettek!~ ~
 2  3|           kezdtünk éledni és élni.~ ~Milyen öröm volt az, amikor a magyar
 3  3|           betege a leányunk. Ládd-e, milyen egészséges lett egyszerre,
 4  3|            minőt a gerinceset élnek. Milyen csudálatos erő van egy cossus-hernyóban,
 5  3|     Zömöktestü, sötétszárnyu lepkéje milyen rettentő végzet ott, ahova
 6  3|           figyeli az ember; meg hogy milyen remekül pikkelyezettek a
 7  3|             gyöngyházas arginniszok, milyen tüzesen aranyosak a chrisophanusok;
 8  3|          aranyosak a chrisophanusok; milyen vérbemártott a sárga euchloëk
 9  3|         bombyxok, mint mesterszövők; milyen mimikrisek az araszoló geometridák
10  3|            az irásait... nézd, mama, milyen szép ez a lilabársony; vehetnél
11  3|                   Istenem, mondta, - milyen csudálatos illat van itt! -
12  3|        inkább a lelkem nevet; lássa, milyen kis napsugár maga, hogy
13  3|            valamennyi többié között. Milyen különös, hogy éppen arra
14  3|             tapasztalata arról, hogy milyen meglepetés járhat a körülötte
15  3|              nem látta, hogy Erzsike milyen ragyogó szemmel és piros
16  3|       tanitotta meg” a leányát. Hogy milyen jól emlékeznek ezek a nők
17  3|       állandóan türjem.~ ~Hej! pedig milyen felejthetetlenül szép időket
18  3|            nagy vakáció elején, hogy milyen ürüggyel térjek ki kedves
19  3|        ellenem. Nem is hinnéd, fiam, milyen fene jó érzés az ilyen drága
20  3|       felállott, akkor sült ki, hogy milyen félbenmaradt emberke.~ ~
21  3|             gyermek), az tudja, hogy milyen nagyszerü kalitka az olyan
22  3| belletrisztikát lenézi. Gondolhatod, milyen méltánylásban részesülök
23  3|           meg tudom mondani, hogy ma milyen nyakkendőt viselt. Mert
24  3|              ha megmagyaráznám, hogy milyen egyszerü módszerem van erre
25  3|         hümmögött. - Kár. Kár! Pedig milyen jól elbeszélgethettünk volna.
26  3|             leányt és meglátta, hogy milyen kurta a szoknyácskája.~ ~-
27  3|          egyszer valakit. Borzasztó, milyen ütése van.~ ~- Drágám, ehhez
28  3|                soha.~ ~Szinte látom, milyen gunyosan mosolyogsz: - «
29  3|     megmutassa ennek a nagyszájunak, milyen a magyar virtus.~ ~Márinkó
30  3|          tapsolt a mulatságnak, hogy milyen lóverseny lesz itt mindjárt.
31  3|              elégülten; érezte, hogy milyen igaza van a szomszédnak,
32  3|              mint kend?~ ~- Én ugyan milyen ember vagyok? - csudálkozott