Rész

 1  2|            kell tükörbe néznem, ha őket látom. Megváltozásuk az
 2  3|          mieink!... az Isten hozta őket!...”~ ~Akik sohasem is látták
 3  3|            nap.~ ~Most aztán vitte őket az áradat. Ha nem akartak
 4  3|           vele, hogy most mindenki őket nézi.~ ~Sajtár Dánielben
 5  3|            együtt. Akárki láthatta őket; éppen csak a beszélgetésök
 6  3|          akkor a tanár sorra vette őket és elmagyarázta az asszonynak,
 7  3|      vannak és Dezső nem kiséri el őket. De furcsa!~ ~Az ám, ez
 8  3|           Isten a legjobbkor hozta őket. Az egyiket felkapta a nagymamájuk,
 9  3|            Isten a tenyerén hordja őket; földet ad alájok; életök
10  3|   kunyorálni, hogy mások rugdossák őket.~ ~Fiam, én szolgáltam valaha
11  3|        csemeték? hadd puszilja meg őket.~ ~Az édesanyjok sejtette,
12  3|        lett.~ ~- Ejnye, lepjük meg őket; lopódzzunk oda és hallgassuk
13  3|    rámparancsolt, hogy kisérjem el őket. Akkor láttam doktor Mariskát
14  3| libuskáinak hizelgett; szólingatta őket: libulibulibu, és amelyik
15  3|           fészkök; mindennap lesem őket; most annyi az egész, hogy
16  3|        fehér ludak mind ugy nézték őket elcsudálkozva, mintha azt
17  3|        ragyogó ég is megmosolyogta őket.~ ~ ~ ~
18  3|         vidáman. - Szivesen látjuk őket. Csak egyet kötök ki. Hogy
19  3|            Gida bácsi jól láthatta őket. Tovább haladtak. Egyik
20  3|        teszik, hogy nem igyekeznek őket addig megérteni, amig nem
21  3|       kérető párjok visszacsókolja őket. Ezt már igazán nem lehet
22  3|            örvösgalamb. Észrevette őket és riadtan csattogott el
23  3|          legalább senki sem hallja őket, minthogy az utcán ebben
24  3|           tempóval ugy szoritották őket, hogy utoljára is lemaradtak.
25  3|           tempót, annyira eresztve őket, amennyire merte.~ ~A sárgák
26  3|        oldalát. Az intéző elcsipte őket. Elkezdte egyiket a másikhoz
27  3|    levették a lábáról. Megszerette őket és megnyilt a szive előttök.
28  3|            megszidta és kikergette őket.~ ~A fiuk hosszu orral sompolyogtak
29  3|            kimenni, hogy elriassza őket.~ ~Pados Péteren, az uradalmi
30  3|           ott veszedelem fenyegeti őket. Vigasztalanul ácsorogtam