Rész

 1  2|        átsegített a képzeletem. Megint csak azt kellett kérdeznem
 2  2|      minorum gencium számára.~ ~Megint jól megnézett. Azután megenyhült.
 3  3|       ki lelkesedése lángját.~ ~Megint lengtek a kendők, mint megannyi
 4  3|  intézett mindent.~ ~*~ ~A kürt megint felharsant. Indulást vezényelt
 5  3|     parancsnoka.~ ~A skót tiszt megint odahajolt a magyar «colonelhez»
 6  3|       fogjuk, amig Magyarország megint a régi nem lesz.~ ~ ~ ~
 7  3|   érezte annak szomjas csókját, megint csak elrántotta. - Hallgass!...~ ~
 8  3|       az ebédlőbe; lekuporodott megint a diván mellé a földre és
 9  3|      Alig is várhatta már, hogy megint itt legyen.~ ~Orgoványi
10  3|         huszonöt esztendő alatt megint eluszott kétezer holdja,
11  3|     független életünk! És akkor megint eszembe jutottak azok, akiket
12  3|        emberek hegynek mondták) megint csak elkáromkodta magát.
13  3|   forgatta a fejében, amig csak megint az erdőben nem találta magát.
14  3|  Ment-ment-ment... és egyszerre megint felhorkant, megtorpant,
15  3|         megrázkódva futott neki megint a ködnek, amely nyomban
16  3|         nyolcéveske; a harmadik megint fiu volt, - hatéves - és
17  3|         Ha nyelveskedik, az ura megint meg fogja verni, érti? Téged
18  3|   jobban, - jegyezte meg az úr, megint csak kacagva.~ ~- Mindegy. -
19  3|     követelte az öreg a fiutól, megint aggasztóan elkomolyodva.~ ~-
20  3|   egyhelyben csak nem állhat.~ ~Megint megtorpan. - Hátha elfelé
21  3|    ködnek engedni, eloszlani.~ ~Megint megpróbálkozik más irányban.
22  3| mosolyogsz: - «Ahán! ez az! már megint a meg nem értett asszony!»
23  3|        loholt a felvett nyomon. Megint magamra maradtam és ott
24  3|       hallották, hogy a «lupuj» megint levágta ennek vagy annak
25  3|        a fujó bika. Az asztalos megint hebegett, hogy ő nem is;
26  3|       darabig a bokorra; azután megint kanyarodik, vissza, abba
27  3|     váratlanul haza siet!~ ~Már megint az asszony jár az eszében;
28  3|        meg mindkét kezével...~ ~Megint leborult a széke karjára
29  3|     felcsettent a kis pisztoly. Megint egy madárral többje volt
30  3|    kacagott.~ ~- Mikor fogadunk megint? - kérdezte kötekedve.~ ~-