Rész

 1  3| láthatatlan kötőféken rángatnák. Egyszerre csak megfordul és elkezd
 2  3|   eltüntek a szemhatárról, akkor egyszerre belenyilalt a fényes levegőbe
 3  3|       fiatal erdő volt az, amely egyszerre virágzik...~ ~- Nini! -
 4  3|   században valakire. Mindhárman egyszerre ösmerték meg.~ ~Ott állott
 5  3|           milyen egészséges lett egyszerre, ládd-e, édes uram lelkem.~ ~
 6  3|           ettől a nagy igérettől egyszerre megszédült. A varázslat,
 7  3|    fogadták. Olyan örömmel, hogy egyszerre megnyugodott. Tévedtem,
 8  3|  emlékben.~ ~Bözsi fellélegzett. Egyszerre egészen mássá vált. Valamikor,
 9  3|         szoktatta mindenki. Most egyszerre belenyilalt a szivébe az
10  3|           mire az egész látomány egyszerre eltünt, mintha álom lett
11  3|            mondta anya és leánya egyszerre.~ ~János úr nem tudta, melyikre
12  3|      Kovács Anicával?~ ~Bandiból egyszerre olyan más ember lett, mintha
13  3|   erdőben nem találta magát. Ott egyszerre azt vette észre, hogy olyan
14  3|             Ment-ment-ment... és egyszerre megint felhorkant, megtorpant,
15  3|      falu sirkertjében pihent.~ ~Egyszerre elmult iránta minden neheztelésem.~ ~
16  3|   valamelyik uj «ideálja» körül; egyszerre abbanhagyta a még ujabb
17  3| ösmerkedett Debrőy Pálmával, aki egyszerre ugy jelent meg a társaságban,
18  3|       aznap este ágynak esett és egyszerre tört ki rajta a himlő, meg
19  3|       amikor meghalt Pálma néni, egyszerre csudát tett vele a jó Isten.~ ~
20  3|         a kukoricatábla közepén. Egyszerre csak felrobajlott előtte
21  3|         Ugy hozta a két foglyot, egyszerre.~ ~Jolánka tapsolt. - Brávó!
22  3|      tetején levő gólyafészekből egyszerre elszállott mind a két gólya,
23  3|            kiabálta a két legény egyszerre.~ ~- Becsületszóra? - reménykedett
24  3|          aki erősen gondolkodik. Egyszerre csak megszólalt:~ ~- Hajagoséknak,
25  3|       hun meg akár mindkettőn is egyszerre.~ ~- Nono! - viaskodott
26  3|           ha olyan kiváncsi lett egyszerre. Azok már régen szeretik
27  3|           A fogat után bámult és egyszerre csak félig ijedten, félig
28  3|       hold már feljött. A hómező egyszerre tündéri világitásban ragyogott.
29  3|    földre, megfogja szegényeket, egyszerre ötöt-hatot is, hogy alig