Rész

 1  2|        anyámhoz, hogy megtudakoljam tőle: hol van a világ vége.~ ~
 2  2|             koráig, mindig tanultam tőle magyarul.~ ~A magyar föld
 3  2| érzésvilágunk boldogan remeghet meg tőle.~ ~Hogy ezzel az érzéssel
 4  3|            Villásné csakugy szédült tőle.~ ~- Maga mindent tud, -
 5  3|        ismételgette magában, amiket tőle hallott.~ ~Már annyit foglalkozott
 6  3|         évvel volt idősebb nálánál; tőle ugyan még a mézeshetekben
 7  3|      kenyerünket. Egészen meghíztam tőle; olyan szép leszek végül,
 8  3|      fogadott a méltóságos ur, amit tőle hallott, akkor már nem is
 9  3|             zsarnok volt. Féltek is tőle, szerették is; amikor hajnalban
10  3|           egyetlennel, aki nem félt tőle, akárhogy ráncolgatta is
11  3|          amelyet János úr alig birt tőle megmenteni. A nagy darab
12  3|           hogy majdnem sirva fakadt tőle. Hisz’ azzal verte meg magamagát,
13  3|          után; akkor ugy megborzadt tőle, hogy világgá ment. Esztendők
14  3|           azután elterjedt és még a tőle távolállók is «vén rablóvezérnek»
15  3|           magam is majd hanyattesem tőle. Abból bizonyosan költő
16  3|         hogy a cselédsége rettegett tőle. Nem is beszéltek róla másképen,
17  3|           Az úr megriadt. - Kitelik tőle, gondolta, és nem folytatta
18  3|      madarásztudós, ilyet kérdezhet tőle.~ ~- Szamár! - kiáltotta
19  3|         örökre. Meg kell válttatnom tőle.~ ~S a megváltásom abban
20  3|             mi történt? - kérdeztem tőle. Csak a vállát vonogatta.~ ~-
21  3|      veszett kutya volt? - kérdezte tőle másnap Vasady.~ ~Az intéző
22  3|          irodába és ott megkérdezte tőle:~ ~- Te, Miska, mivel bolonditod
23  3|             s Péter bátran járhatta tőle az erdőket. De amikor az
24  3|             vagy negyven lépésnyire tőle. Amikor a bokor megzörrent
25  3|        személyesen verekedte vissza tőle a fiamat, nekem! Hol volna
26  3|              Mi volt az? - kérdezem tőle szemmeresztve.~ ~- Magad