Rész

 1  3|    sokáig.~ ~- Még egy kicsit! No még egy kicsit, édes lovam
 2  3|        a kölyök még a nyakadra nő, tultesz rajtad, meglásd.~ ~
 3  3|             Hát ’iszen jól van no! - mondta nyomatékkal és
 4  3|         meg a kis unokáihoz; - no meg a vejéhez is.~ ~A veje
 5  3|     elintézzük mink azt simán. No de most hallgass ide. Hát
 6  3|     tanitónő lenni, hanem csak nő; csak fiatal szép leány,
 7  3|       a kettő olyan, hogy csak nő számára találhatták ki.
 8  3|        a Várdaynak?... Jól van no, vállalom, hogy - papucs
 9  3|       kezdte dézsmálgatni.~ ~- No lám, ez sem a templomnak
10  3|       venni, édesapám.~ ~- Hm, no, - hogy akarod?! - nyujtotta
11  3|       negyven holdas lett.~ ~- No, akkor megvettem itt ezt
12  3| világot a magáénak érezte.~ ~- No, akkor elhozom neked a többit
13  3| tanulni.~ ~Az úr kacagott.~ ~- No de ilyet! micsoda asszony
14  3|        rétemen, meg a földemen nő. Aki ezt a tudományt nem
15  3|     neked állott feljebb, hogy no, de finnyás is vagyok! Ha
16  3|       minden iránt, ami után a nő ott marad lesujtva, határtalanul
17  3|      és mindjárt hozzátette: - no még egyet!~ ~- Ki fizeti
18  3|     biztatta a legényeket:~ ~- No, csak rajta; de aki veszit,
19  3|       jóravaló asszonya van. - No, de ugy kombinálom, hogy
20  3| nevetett. - Nyula válogatja. - No, de maradjunk a tanácsnál.~ ~
21  3|       hogy ki a magáé: odakint no!~ ~- A kendé jobbról a pap.~ ~-
22  3|        Tudja! - én vagyok.~ ~- No lássa! Valahára!... Még
23  3|        megcselekedte kend.~ ~- No, mit szól hozzá? most már
24  3|   értetlenül. És hozzátette: - no mindegy; mindjárt elintézzük.
25  3|     asztalon, meg két széken - no meg a ládáján - kivül nem
26  3|  legyen megalázva előttem az a nő, aki a feleségem volt. De