Rész

  1  1|                       Középiskoláit Nagykárolyban és Szatmáron végezte, a jogot
  2  1|                          a jogot pedig Pozsonyban és Budapesten. Volt szabadságolt
  3  1|                           csupa természeti leírás és megfigyelés, párosulva vadászélményekkel.
  4  1|                      Ebben a műfajban specialista és a maga nemében nemcsak a
  5  1|                       regénye is. Tagja a Petőfi- és a Kisfaludy-Társaságnak.
  6  1|                          világ, Magyar természeti és vadászképek, Mulattató vadászrajzok,
  7  1|                            Az erdő könyve, A róna és az erdő, Az én világom,
  8  2|                      irántam mutatkozó rokonszenv és megbecsülés jeleit hálátlanság
  9  2|                           a növekvő tapasztalatok és kifejlett erőnk diadalai,
 10  2|                           Képzeletünk megtisztult és kibontakozott a szertelenségeiből.
 11  2|               szertelenségeiből. Kezdtünk megérni és - megöregedni.~ ~Mindez
 12  2|                        olyan szomorú, csüggesztő, és annyira - nem igaz.~ ~Az
 13  2|                        beszélgethetnék könnyebben és szívesebben, mint arról,
 14  2|                           Elibe toppan a sorsának és bírkózik vele. Az akadályt
 15  2|                           fejleszteni csak szívós és önfeláldozó fáradsággal
 16  2|                  szépségnek, amely a lelkökben él és onnan kikívánkozik; de amelynek
 17  2|                  szépítésébe, hibái felfedezésébe és kijavításába.~ ~De miért
 18  2|                        csoportra osztja: költőkre és írókra. Költők: akik fantáziával
 19  2|                           egymaga volt gondolkodó és cselekvésre alkalmas élőlény.
 20  2|                         azután lejött, megmosdott és szó nélkül folytatta a játszmáját. -
 21  2|                  megszerettem, őneki köszönhetem. És még valamit, ami belőle
 22  2|                      Kiviszegetett a gazdaságaiba és rákapatott ezzel a természetre.~ ~
 23  2|                         vonat nem indult Debrecen és Nagykároly felé. A pályaudvaron
 24  2|                        szerencsésen hazaérkeztem, és amikor visszamentem Pozsonyba,
 25  2|                     jogászkoromban, a »Nagykároly és Vidékének« írtam. Vagy nyolc
 26  2|                           folytatásban jelent meg és olyan hatást tett rám, hogy
 27  2|                       halálra ítéltem valamennyit és befűtöttem velök. Úgy éreztem,
 28  2|                          volt az, aki ezt elbírta és áldott szelídségével enyhítette.~ ~
 29  2|                           igazságos, elfogulatlan és mégis buzdító kritikára.~ ~
 30  2|                       pályáztam egyszer - először és utoljára - egy irodalmi
 31  2|                       pályadíjat, - mondta, szent és fanatikus meggyőződéssel.~ ~
 32  2|                   határidő aznap délben lejárt.~ ~És a »Proletárok«-kal megnyertem
 33  2|                         említett könyvemre Singer és Wolfner volt. Azóta is szoros,
 34  2|                           többnyire díszkiadásban és illusztrálva.~ ~Az első
 35  2|                      hozzám a jelöltségem hírével és őtőle tudtam meg, nem kis
 36  2|                            nem kis meglepetésemre és aggodalmamra, hogy illemlátogatásokat
 37  2|                        Beöthyhez, Szász Károlyhoz és Szigeti Józsefhez, tisztelegni. (
 38  2|                          rá, hogy félre ne értsen és ne lásson bennem - kéregetőt.~ ~
 39  2|                     egyedüli célom a bemutatkozás és hogy nem kérem pártfogását.~ ~
 40  2|                           szembeszállok Gyulaival és bebizonyítom neki, hogy
 41  2|                       ellesve, megtanulva, jártam és járom a természet világát.
 42  2|                           mindig készenlétben van és semmi sem sok neki. A napnak,
 43  2|                         szembeszállva, nélkülözve és egymagában is; a vadász
 44  2|                       fejleszti a másikat. Együtt és külön-külön: egész férfit
 45  2|                          fortisszimók, crescendók és pianisszimók vannak ebben
 46  2|                     felharsanását, a kétségbeesés és a fájdalom zokogását, a
 47  2|                          Kezdődik végtelenül unom és halk zsongással, amely messziről
 48  2|                        messziről hullámzik felém, és keresztül jár, átszellemít,
 49  2|                 elkezdenének búsan, mélyen nyögni és ebből felséges akkordok
 50  2|                         le a megrezzent galyakról és csudás pizzicatót keverne
 51  2|                         lelkemet. Valaki hárfázik és ezzel kíséri a fülemüle
 52  2|                    zenehang; az egész egybefolyik és másvilági érzések közé emel.~ ~
 53  2|                     mennünk a szabad természetbe, és igazságaiban gyönyörködve,
 54  3|                    végigsuhan az enyhe nyári szél és lopkodja róla a rét illatát.~ ~
 55  3|                         Amikor leszáll az éjszaka és az egész puszta nyugszik,
 56  3|                          Egyszerre csak megfordul és elkezd belevágtatni a világba,
 57  3| nekirugaszkodik-megiramlik a sok négylábu sárkány és fergeteges dübörgéssel rohan
 58  3|                        szarvasé; hosszu a sörénye és göndör; hókafeje éjjel is
 59  3|                   kigyódzik a kieresztett karikás és nagyot pattan a szökve szökő
 60  3|                      figyelni. Lovas staféta jött és Pöszörke Peti csikósbojtárt
 61  3|                           nem, behivó? - kérdezte és rábámult Kandóra, mintha
 62  3|                     honnan, ott termett a vén sas és lecsapott közéjök. Sajtár
 63  3|                            Jucika mégis kitalálta és elsápadt. A szeme könybe
 64  3|                                  Esztendők teltek és elkövetkezett Magyarország
 65  3|                          harcok tették véresekké, és meg kellett érnünk, hogy
 66  3|                   lesbenálló hivatásos hazaárulók és végrehajtották, amire oly
 67  3|                   kacagtak.~ ~Befurakodtak közénk és mérges gázként surrantak
 68  3|            hagyományainkra; mindarra, ami magyart és nemzetit jelentett.~ ~Testi-lelki
 69  3|                          tolakodott.~ ~Degenerált és a saját fajuktól is megvetett
 70  3|                 gyötréssel, halálos fenyegetéssel és halálbüntetéssel. Az „uj
 71  3|                        erkölcs, emberi tisztesség és főképen ami nemzetien magyar.~ ~
 72  3|                       volt, szép volt, dicső volt és emlékeztetett a magyar multra,
 73  3|                        Istenének, hogy szétzuzzon és felégessen mindent, ami
 74  3|                         mindenünkből kifosztottak és börtönök csőcselékét szabaditották
 75  3|                           városok olyan asszonyai és leányai, akik nem rettentek
 76  3|                        Átok erre a sötét emlékre! És áldás, ezer áldás a megszabadulás
 77  3|                        fogva ujra kezdtünk éledni és élni.~ ~Milyen öröm volt
 78  3|                       nyakába borultak az emberek és sirva áldották az Istent,
 79  3|               antantmisszió bevonulása volt soron és csak a város hivatalos átadása
 80  3|                          mondogatta magamagának - és miközben egyik karjával
 81  3|                       nézve az antant-missziónak, és azon keresztül az egész
 82  3|                    állásban fogadta a tisztelgést és kitört belőle: magnifique! -
 83  3|                   odahajolt a magyar alezredeshez és csendesen mondta neki angolul: -
 84  3|                       másképen fest, mint azok! - és legyintett a kezével «azok»
 85  3|                          utána: - ni, hogy szalad és semmivel sem törődve, dobja
 86  3|                        körülfonta, mint a repkény és gügyögött-pittyegett, sirt
 87  3|                          no! - mondta nyomatékkal és vont egyet a vállán. Ezzel
 88  3|                   odahajolt a magyar «colonelhez» és lelkesen sugta neki:~ ~By
 89  3|                         kürtöt most is halljuk.~ ~És hallani fogjuk, amig Magyarország
 90  3|                     mozogni, repkedni, szálldosni és benépesitik az éjszakát;
 91  3|                       iguanodonok, archeopterixek és más őslények embrióihoz
 92  3|                        osztály évzáró vizsgálatán és az igazgatója tanácsára
 93  3|                           mindjárt észrevette ezt és nem is állhatta meg szó
 94  3|                       kell a nyelvén. Én szeretem és azt hiszem, ő is szeret
 95  3|                           még külön is tekintélyt és poziciót biztositott neki.
 96  3|                          ugy maradjanak kettesben és a tanár beszéljen.~ ~- Különös, -
 97  3|                             szeretem a hangját... és azután - igazán értékes,
 98  3|                      mindenféle surrogó lepkékkel és éjjel kóborló rovarokkal
 99  3|                          a tanár sorra vette őket és elmagyarázta az asszonynak,
100  3|                        melyik micsoda; honnan jön és hogyan él; ugy szőtte egybe
101  3|                         kószáló lámpalátogatóknak és valamennyi lepkének, tulajdonképen
102  3|                         művészi árnyalata a barna és szürke szinnek keveredik
103  3|                       össze, csudás rajzolatokkal és vonalakkal, még ezen a teljesen
104  3|                           is; hát még ha a szinek és zománcok tobzódó pompáját
105  3|                          meg az esti szfinkszeken és deilephiákon figyeli az
106  3|                    legszebbjeinek a szárnyahegye; és mind a többi száz meg ezer,
107  3|                 tizkötetes regény, amelynek ennyi és ilyen csudálatos szereplője
108  3|                           volt: maga mindent tud! És amikor elváltak, éjjeli
109  3|                           s a szeme csillogott; - és a karja megmozdult egy vágyó
110  3|                        asszonyi teljesség volt; - és négy esztendő óta özvegyen,
111  3|                         ilyen! Ó nem. Ez hallgat; és még a szemével sem mond
112  3|                          egyik a másiknak gyónik. És ettől kezdve még jobban
113  3|                     asszony még szebb akart lenni és az örök asszony örök fegyverének
114  3|                     minden hatalmával, a szépsége és asszonyisága egész varázslatával
115  3|                       rajta felejti a tekintetét; és mintha ott lebegne az ajkán
116  3|                       kezdődik az iskolai tanitás és akkor elmulik minden.~ ~
117  3|                          öntsön belé elhatározást és bátorságot.~ ~Lassan, csak
118  3|                    fehérsége; kinyujtotta a kezét és megérintette a tanárt.~ ~-
119  3|                          hetek óta figyelem magát és látom, tudom, kitalálom,
120  3|                        mindig hűvösen vette körül és nem engedte, hogy akár a
121  3|                        feléje nyujtott puha kezet és forrón megcsókolta. Olyan
122  3|                           hogy szeretem a leányát és hogy ő is szeret engem.
123  3|                         világ. Elrántotta a kezét és rászoritotta a szivére.
124  3|                    felejteni valamit.~ ~Bólintott és engedte, hogy a fiatalember
125  3|                    megszabadult, nagyot lélegzett és szivesen engedett az ura
126  3|                        jókat, hogy odakint maradt és csak néha-néha látogatott
127  3|                         hallani, ami a hiuságának és anyósi büszkeségének ugyancsak
128  3|                         Váraljai Dezsőnek hivták, és amikor Juliska-mama még
129  3|                 Juliska-mama imádta az irodalmat, és nagyon kedvesnek találta,
130  3|               megjelenésekor, hogy lesz-e sikere; és kész lett volna kikaparni
131  3|                            Ezt az olyan élesszemü és titkos hatodik érzékkel
132  3|                           egyszer csak megérezte, és amikor a dologban nagyon
133  3|                        irt az asszonyka az uráról és ha irt is, csak ugy futólagosan,
134  3|                           magamagát Juliska-mama, és falusi magányában ujra meg
135  3|                           csak felszedelődzködött és Budapesten termett, ahol
136  3|                       Tévedtem, gondolta boldogan és a világért sem árulta volna
137  3|                         megnézték a képtárakat, - és Juliska-mama hirtelen meghökkenve
138  3|               jönnek-mennek, mindig ketten vannak és Dezső nem kiséri el őket.
139  3|                           a fiatal házasok körül. És lám, aki az első mulasztást
140  3|                         valót - nekem.~ ~Kacagott és tovább sietett; hisz’ nem
141  3|                        Juliska-mama otthon maradt és egyedül engedte a leányát
142  3|                           egy kitünő novellatémám és a hősnőmet rólad akarom
143  3|                        édes fiam.~ ~Odament hozzá és beleturkált sürü szőke hajába,
144  3|                           odaült szorosan melléje és a kezét simogatva kérte:~ ~-
145  3|                  kiáltotta az asszony megrettenve és hevesen huzódott el a veje
146  3|                        szerelmes voltam valamikor és - még most is az vagyok
147  3|                         Nagyon nyugodtan beszélt. És nagyon őszintén.~ ~- Emlékezzél
148  3|                    asszonyi jósággal, melegséggel és gyöngédséggel halmozott
149  3|                       bontogatta ki a szárnyamat; és - mit tagadjam? - a te szépséged
150  3|                           te szépséged ejtett meg és gyullasztott első szerelemre.
151  3|                     veszett el a szemem világa! - És te ezt csak olyan bambaságnak
152  3|                    sejtetted, hogy mi van bennem. És én inkább ezer halált haltam
153  3|                        keveredett össze bennem; - és amikor attól lehetett rettegnem,
154  3|                           akartalak imádni téged. És a leányodtól vágytam megkapni
155  3|                          lakomáimban részesülhet, és aki még sohasem mondta nekem,
156  3|                         mindig Váraljai Dezsőt?!” És amióta mondta, azóta miattam
157  3|                           is szeretem; - becsülöm és soha el nem hagynám. Hisz’
158  3|                    kárpótolsz? Itt maradsz? Velem és mellettem?! Ha igen, akkor
159  3|                      elrántotta. - Hallgass!...~ ~És lesütötte a szemét, mintha
160  3|                          Egyszerüen csak meggyónt és most megkönnyebbült.~ ~*~ ~
161  3|                           felelte a fiatalasszony és érezni lehetett a hangján,
162  3|                       elintézte hivatalos aktáit, és mire elreferálta a miniszternek,
163  3|                        tehát befejezte a munkáját és hazamehetett. A köteles
164  3|                     naptól kezdve. Lelkiösmeretes és megbizható volt a végletekig;
165  3|                      hivatalában, mint a dijnokok és két óra előtt el nem ment
166  3|                      ömlött be a nyitott ablakon, és a jószivü, bizalmaskodó
167  3|                           sohasem hagyták cserben és mindig szórakoztatták.~ ~
168  3|                          régi fegyverek a falakon és az állványokon; vivókardok,
169  3|                      délutáni nap rézsut besütött és a sugárkéve aranysávján
170  3|                         sem érezte magát öregnek. És ugy tapasztalta, hogy mások
171  3|                          amelynek titkos szólamai és dallamai vannak. Művésze
172  3|                    hangzott:~ ~Méltóságos Uram!~ ~És én itthon vagyok. Az idő
173  3|                            meggyujtottam a lámpát és következetesen Magára gondoltam.
174  3|                     jöttem el, hogy majd megirom. És most megirom, hogy el akarok
175  3|                        Már el is mentek az akták. És most csak Magában bizom.
176  3|                  visszazökkenni a sivár földre.~ ~És most nagy ujságot irok.
177  3|                         törtünk ki a hugocskámmal és pogánymódra körültáncoltuk
178  3|                        fázni; szeretem a meleget. És mindig van virágom is.~ ~
179  3|                        amikor a kisleány belépett és zavartan megállott előtte
180  3|                         zavartan megállott előtte és elfogult szorongással kezdte:
181  3|                           Olyan jó erre emlékezni és nem csalódni az ilyen emlékben.~ ~
182  3|                            hogy ’iszen kérni jött és ki tudja, ezzel nem változik-e
183  3|                    belépett, - felelte gyöngéden, és erős tekintetével végigsimogatta
184  3|                     mindent olyan nagyon kedvesen és udvariasan fogadott a méltóságos
185  3|                              kérdezte a kis leány és máris felröppent a székéről
186  3|                       eközben ment utána; kisérte és gyönyörködött benne. Nagyon
187  3|                       benne. Nagyon gyönyörködött és józanul, igen józanul, ahogy
188  3|                       amit mindjárt értékelnek is és felbecsülnek reális itélettel. -
189  3|                       gondolta magában Orgoványi, és mindjárt hozzátette: de -
190  3|                   rendbenlevőnek tartotta a bókot és el is fogadta. Csak egy
191  3|                  csudálkozással nézett a férfira, és mint aki nem engedi magát
192  3|                   hallgatta a férfi minden szavát és ki nem fogyott a kérdeznivalóból.
193  3|                   bólintott. - Persze, folytassa. És ne hallgasson el semmit
194  3|                           Nagyon szerelmes voltam és elmentem vadászni a hegyek
195  3|                          ahová én vadászni mentem és az ottlétemnek az ürügye
196  3|                         Én ezt letépem, gondoltam és elviszem - Neki! Olyan volt
197  3|                           mesét.~ ~- Nekiindultam és kapaszkodni kezdtem. Nem
198  3|                         letört a lábam támasztéka és abban a pillanatban el is
199  3|                    sziklához vágódó puskám elsült és a golyó éppen a szivén ment
200  3|                  vadrózsát csak azért is letéptem és elvittem - Neki.~ ~A leány
201  3|                     találta”, mormolta eltünődve. És sokáig nézte a fekete mufflonszarvat.~ ~
202  3|                         Azután hirtelen felugrott és befutott a másik szobába,
203  3|                            Odafutott s szétvonta. És akkor megállott, elpirult -
204  3|                     megint a diván mellé a földre és azt a festett Vénuszt látta,
205  3|                           szeme elé kapta a kezét és ujra tompán kiáltott fel:
206  3|                           hogy a fejét simogatják és valaki megcsókolja a haját
207  3|                           kelj fel...~ ~Felugrott és levegő után kapkodva nyögte:
208  3|                           nem birnám;... de irok; és nagyon fogok örülni, ha
209  3|                   párnákba ott a vastag szőnyegen és a nagy rózsabokrétát széjjelszórja
210  3|                      vőlegénye...~ ~Elment.~ ~*~ ~És most visszajött a levelével.
211  3|                         az én utolsó szerelmem. - És lám, lehetne még egy legutolsó - ...
212  3|                          a levélre gondolt volna. És bolondul vágyott volna a
213  3|                 tanitónőre, aki mindig őrá gondol és akinek egy egész kenyér
214  3|                      keserü orvosságot vesz be.~ ~És a kaszinóba indult.~ ~ ~ ~
215  3|                   szerencsére meghalt az öreg úr, és igy a fia, János, (minden
216  3|                          eluszott kétezer holdja, és amikor - szerencsére - ő
217  3|                   rosszabb ajánlólevél a nincsnél és szegény embernek a szerencséje
218  3|                  megállitotta a lejtőn a rohanást és elkezdett uj életre berendezkedni.~ ~
219  3|                   négyezer holdat visszaszerezze. És ha csak kettőt a négyből,
220  3|                          földön megnehezteltek rá és nem siettek vele meleg összeköttetést
221  3|                        bozontos szemöldöke alatt; és éppen olyan jó lovas volt,
222  3|                        esztendő telt a másik után és János hiába várta vissza
223  3|                      bizony megtépázta a bajuszát és cuclinak nézte az orrát,
224  3|                   zongorázni is, meg nyelveket is és a kis leányba tölcsérrel
225  3|                    Repültek az esztendők emellett és János urat egyszer az a
226  3|                      tetszett a dolog János úrnak és hazafelé menet ugy udvarolt
227  3|                         ellen még az ő nagy ereje és akarata is hiábavaló volt.~ ~
228  3|                           fiatal ispán jött eléje és köszöntötte.~ ~- Adj Isten
229  3|                 felmarkolt egy csomó friss szénát és elkezdte szagolgatni. Beledugta
230  3|                         Beledugta a fejét a füvek és virágok illatos keveredésébe
231  3|                         tetszik, felülök Pardonra és egy-kettőre itt leszek a
232  3|                         Pardon áttör az akácsoron és vágtatva fut oda, ahonnan
233  3|                             Ferkó odalépett hozzá és szépen nyugodtan a nyeregbe
234  3|                    Erzsike milyen ragyogó szemmel és piros arccal leste a szavait.~ ~
235  3|                          is, meg az uj tavasz is, és ahányszor János úr tapogatózni
236  3|                           a fejét.~ ~- Hiába?!... És miért hiába, ha kérdeznem
237  3|                          környéken a leggazdagabb és legkeresettebb fiatalember.
238  3|                             szólott a nagyasszony és finom kis kezét gyöngéden,
239  3|                        talán más. Én férfi voltam és azt tehettem, amit akartam.~ ~-
240  3|                       hogy édesmamának igaza van. És hogy te tanitottál meg engem
241  3|                         hisz neked, mint leánynak és kiskorunak, nem lehet az
242  3|                  fiusitottál volna, ahogy akartad és ha egyszer majd nagykoru
243  3|                                Van, - mondta anya és leánya egyszerre.~ ~János
244  3|                         tágra nyilt szemével.~ ~- És ti ezt nem mondtátok nekem?~ ~-
245  3|                       nagyon, - kiáltotta Erzsike és az apja nyakába ugrott,
246  3|                      Dengelegi most már felugrott és lerázta magáról a leányát.~ ~-
247  3|                           meg birja ülni Pardont; és még magamat sem véve ki,
248  3|                           uram legalább igy vélte és el is küldte hűséges életpárját
249  3|                        házak elé kirakott padokra és nézegeti a pruszlikos begyes
250  3|                       mamlasz, vagy elkurafisodik és soha sincs ott az esze,
251  3|                        állapitotta meg gazd’uram, és magában morfondirozva tette
252  3|                       tette a gyanus nyájaskodást és rászólt a legényre: - Gyere
253  3|                      egy-kettőre mellette termett és tulipiros arccal kezdte
254  3|                         neked, fiam, hogy kezdtük és hogy jutottunk odáig, ahol
255  3|                       lánya volt; de megszeretett és gondolkodás nélkül mellém
256  3|                         két erős munkás kezünk.~ ~És mégis boldogan folyt az
257  3|                           sokat vesztett kártyán, és most vagy eladja, vagy bérbe
258  3|                         könnyen meg birnak válni, és nem szakad utána a szivök.
259  3|                           aki földhözragadt semmi és senki vagyok, beletenném
260  3|                           én foglalkoztam vele, - és én borultam le rá, mintha
261  3|                      nekem szült, amikor termett; és a termés apja én voltam,
262  3|                        világon. A földet munkával és veritékkel kell szeretni;
263  3|                         szabad független életünk! És akkor megint eszembe jutottak
264  3|                        tart el, a föld tesz urrá, és ők mégsem szeretik a földet.
265  3|                        most egy, kettő, lódulj!~ ~És Gáspár lódult. Meg nem állott,
266  3|                         apja jó jelt látott ebben és még nagyobb hévvel folytatta:~ ~-
267  3|                               Alig telt egypár év és már nagyobb fába vághattuk
268  3|                    pihentünk teljes husz éven át. És eközben megszereztük odakint
269  3|                      javával. Szótlanul várt.~ ~- És most, - kezdte ujra az öreg
270  3|                           Anicát. Nagykoru vagyok és arra fordithatom a szekerem
271  3|                       bolond, te! - csüggedezett, és dacosan pattant fel: - Hátha
272  3|                        leveszem rólatok a kezemet és semmitsem adok nektek?!
273  3|                   mindenütt rajta van, ott hagyja és másfelé veszi a munkáját?
274  3|                        dicsőséget, a szegénységet és kedvetlenkedik, zugolódik;
275  3|                         Na, nézze meg az ember!~ ~És hogy nagy indulatát valahogy
276  3|                    ösmerte, aki sokat káromkodott és templomba sohasem járt.
277  3|                      azután egy pár lett belőlök, és minthogy az istentelen ember
278  3|                       Nosza, megijedt Nagy Sándor és a szomszéd tanyások asszonyait
279  3|                           elhatározta, hogy befog és megyen a doktorért, amikor
280  3|                         doktor megirta a receptet és megmagyarázta, hogy kell
281  3|                   receptet s elindult, de gyengéd és szerelmes szavakkal bucsuzott
282  3|                        benne volt a természetében és akárhányszor harag nélkül
283  3|                            hogy ki, hogyan, miért és mikor állitotta oda az oszlopot
284  3|                        Zsebre tette az orvosságot és elhatározta, hogy visszafelé
285  3|                         amely elterjedt körülötte és lassan-lassan betakart minden
286  3|                        egyenletesen megsürüsödött és ugy befedte, amire rászállott,
287  3|                         siet.~ ~Ment-ment-ment... és egyszerre megint felhorkant,
288  3|                         mérgében kapkodni kezdett és ide-oda fordult, az csak
289  3|                          van a falu, ahonnan jött és merre lehet a tanyája, ahová
290  3|                       Inkább nekiszaladt a ködnek és megpróbálta tüskön-bokron
291  3|                           vívódik orvosság nélkül és várja őt haza, mint a Messiást.~ ~
292  3|                        eltarthat akár reggelig is és azalatt ő valami egészen
293  3|                         Van Isten Juliska, van! - És megrázkódva futott neki
294  3|                              van Isten, van!...~ ~És amikor már ez sem használt,
295  3|                     csapták volna, térdre rogyott és összetette a kezét, ugy
296  3|                        feleségem!... (Felorditott és talpra ugrott, ugy harsogta)
297  3|                          anyja, segits meg!...”~ ~És amint félrevert harang kongásához
298  3|                    eleresztették az átölelt fákat és bokrokat s eltüntek mellőlük.~ ~
299  3|                           lépésnyire mered fel, - és amelyen a Boldogságos Szűz
300  3|                            hanem fényes, ragyogó, és mosolygón élő, amint mind
301  3|                      ember odarohant az oszlophoz és leborult a tövéhez. Ott
302  3|                       hogy idevezette magához!... És a fogadalmára gondolt.~ ~-
303  3|                          meghatározhatatlan szinü és őszbevegyült; az arca fakó,
304  3|                         már lóháton nyargalásztam és szivtam magamba a felséges
305  3|                       alatt megkötöttem a lovamat és egy-kettőre lehánytam magamról
306  3|                       elől, amikor gyászjelentést és levelet hozott a posta a
307  3|                         koszorura való vadvirágot és elvittem a sirjára.~ ~*~ ~
308  3|                          nagynéném minden szavát, és mégis lehetetlennek tartottam,
309  3|                       világon.~ ~Elkértem a képet és siettem vele Guszti bácsihoz.~ ~
310  3|                     nagybátyám mindjárt kitalálta és meg sem várva, hogy szóljak,
311  3|                         is régen elfeledték; fül- és szemtanuja nem is volt más
312  3|                    megsimogatta Kossuth-szakállát és belefogott a történetébe.~ ~*~ ~
313  3|                       saját birtokán gazdálkodott és hogy minél nyugodtabban
314  3|                   Különben is meg volt rá a módja és a rátermettsége, hogy csapodárkodó
315  3|                           már házas ember voltam. És Feri barátom is az volt.~ ~
316  3|                 szépségétől, nekiduráltam magamat és hamar megszöktem a feleségemmel
317  3|                           hogy végre megbocsátott és elhitte, hogy soha életemben
318  3|                        Feri elhagyja a feleségét, és előbb-utóbb elveszi ezt
319  3|                        Egyszer elcsaltam magamhoz és szörnyen megmostam a fejét.
320  3|                      asszony nincs több a világon és ennek az egyetlen démoni,
321  3|                        meggyötört a lelkifurdalás és könyörögtem neki: eressz
322  3|                       ölelt a két tapadó karjával és a szemembe lövelte gyönyörtől
323  3|                       feleségem is tudott róla.~ ~És amikor éppen hozzá akartam
324  3|              prédikációmhoz, felrobajlott az ajtó és elibénk toppant a Feri barátom
325  3|                        szelid, áldott, drága szép és jó asszony maga volt a kirobbanó
326  3|                           betegség, amely elrutit és kivesz az emberi alakodból.
327  3|                           belőled minden melegség és légy olyan utálatos, mint
328  3|                    életeden át az én gyötrelmemet és késő vénségedig ne birj
329  3|                           amikor rám nem gondolsz és ha az uramra veted a szemedet,
330  3|                          Az őrület beszélt belőle és én nem birtam lecsillapitani.
331  3|                           aznap este ágynak esett és egyszerre tört ki rajta
332  3|                            A himlőből felgyógyult és akkor megkapta a legádázabb
333  3|                           az arca pergamenszinüvé és rücskössé vált. A dereka
334  3|                           azok megállottak előtte és nem tiportak rá. Kutba ugrott,
335  3|                      Hanem a kertje annál nagyobb és szebb volt; éppen azért,
336  3|                         árkolás, amely felett fák és bokrok sűrüsödtek. Lehetett
337  3|                         annál jobban értett hozzá és nemcsak a házat látta el
338  3|                         krumpliból meg tengeriből és a sok mindenféle gyümölcsből;
339  3|                   dolgokon kivül pompás ligetesei és lugasai is voltak ennek
340  3|                          hogy gyönyörködjék benne és élvezze. Ő csak a hivatalában
341  3|                          rábizva. Ott pipázhatott és unatkozhatott, ahogy neki
342  3|                   gondoltam. Mert én sem ösmertem és csak hallomásból tudok róla.
343  3|                  rablóvezér. Ami azután elterjedt és még a tőle távolállók is «
344  3|                       történetét mondták el nekem és én most tovább mondom, mert
345  3|                      megint fiu volt, - hatéves - és éppen beadták az elemi iskolába.
346  3|                        Jenőnek minden szabad volt és a közös játékokat nemcsak
347  3|                       három gyermek igy összebujt és teljesen megfigyeletlenül
348  3|                         szabadjára a mesélőkedvét és a legcsudálatosabb történeteket
349  3|                      nénivel járta végig a kertet és dicsekedve mutogatta neki
350  3|                           a thuja-lugasban vannak és Jenő mesél nekik, - mondta. -
351  3|                          meg őket; lopódzzunk oda és hallgassuk egy kicsit, -
352  3|                            Nagy szemet meresztett és a hangja suttogóvá vált.)
353  3|                édesmamának sem, mert ő sem tudja, és én is csak egy öreg rabtól
354  3|                        rabbal. Oda intett magához és azt mondta: - urficska,
355  3|                         zsemlyepénzemen megvettem és vittem az öreg rabnak. Ő
356  3|                        rab bácsi is... Bizony!... És apukának olyan lova volt,
357  3|                     pandurnak lett vége mindjárt. És amikor sötét éjszaka elindultak
358  3|                          gonosz gróf kastélyából, és apuka mindent elosztogatott
359  3|                     elosztogatott a szegényeknek, és magának semmit sem tartott
360  3|                           meg százan. Fujt a szél és a menykő csak ugy csapkodott.
361  3|                        öreg rab bácsival a kürtöt és bevágtatott szilaj lovával
362  3|                          mint az éjszaka, bizony! És amikor a két ló összerohant,
363  3|                           is tátva maradt a szája és nem bántották egymást, csak
364  3|                           azok két lábra állottak és egymást kezdték harapni-marni,
365  3|                           dühös tigrisek, bizony! És hirtelen megfordultak és
366  3|                          És hirtelen megfordultak és ott rugták egymást, ahol
367  3|                      egymást, ahol érték, bizony! És a végén a csendbiztos leesett
368  3|                       mondta makacs elszántsággal és hozzátette: bizony!~ ~Lacika
369  3|                       lovon száguld az éjszakában és gonosz grófokat sanyargat,
370  3|                             Három nap sem telt el és mindenki tudott róla. Szegény
371  3|                            mint Pilátus a Credoba és én is csak azt mondhatom,
372  3|                        feleségem még nincs itthon és minthogy ma valami ülése
373  3|                          mondta fanyar mosollyal, és arra szoktatta a környezetét,
374  3|                          élek az irói mivoltomban és ugysem nekem valók a kicsinyes
375  3|                       erre voltam a legkiváncsibb és csak intettem Ferinek, hogy
376  3|                         tudom, mert én nem vagyok és nem voltam atléta. Egy fiatal
377  3|                          édesanyámnak gardiroznia és az édesanyám rámparancsolt,
378  3|                          már négy éve volt doktor és rám azt a hatást tette,
379  3|                       konty, mint egy kis boglya; és erős kézfogás, amely után
380  3|                          véleményem a házasságról és mi a véleményem ő róla.~ ~-
381  3|                        doktor Mariska kisasszonyt és tudhatták, hogy akit egyszer
382  3|                            Inkább táncoltak tehát és engem átengedtek a sorsomnak.~ ~-
383  3|                    gyermek. Lesütöttem a szememet és illedelemből valami olyat
384  3|                         elkezdett nekem udvarolni és addig adatta velem magának
385  3|                     rámförmedt: egyszóval szeret! És minthogy én magában látom
386  3|                        volna szembeszállani vele! És aztán: mindenesetre történt
387  3|                   magammal, hogy ternót csináltam és amikor a bálból hazamentünk,
388  3|                               Igy házasodtam meg; és azután hamar megtudtam azt
389  3|                           nagyeszü, nagyenergiáju és nagyakaratu feleségének,
390  3|                          volna, odakint hosszasan és hevesen csengettek.~ ~-
391  3|                  életemben; miss Atletának hivták és cirkuszcsillag volt Rencznél.
392  3|                          vonásai csakugyan élesek és kemények voltak; de nagyon
393  3|                         Volt benne valami férfias és mégis lágy, dallamos. Nem
394  3|                       szabad szórakozottnak lenni és rögtön el kell raktározni
395  3|                   bevésődnek a gondolatvilágunkba és ott összefüggésben maradnak;
396  3|                        tagja. Ime, mily egyszerü; és én ezt a telefonszámot már
397  3|                   előrántom azt a bizonyos embert és arról eszembe jut a keresett
398  3|                     clematitis”, azaz farkasalma. És igy tovább. - Mi leli önt?~ ~
399  3|                            Éreztem, hogy szédülök és közel vagyok ahhoz, hogy
400  3|              halhatatlanság rögeszméjében szenved és hiába magyarázom neki, hogy
401  3|                      zsombikos erekkel átszeldelt és fakó tavalyi náddal szegett
402  3|                     szemközt a kis libapásztorral és amikor az megállott a libuskáival
403  3|                   szólingatta őket: libulibulibu, és amelyik elmaradt a többitől,
404  3|                    mindene; mert ő már nagy leány és neki Eszti néni a mamája,
405  3|                    Elgondolkodott. Nézte a leányt és meglátta, hogy milyen kurta
406  3|                          a fiu dacosan, elszántan és a szeme arra révedezett,
407  3|               felhőmagasságban. A teste erős volt és sötét; a szárnya szélesen
408  3|                      szárnya szélesen terpeszkedő és szinte mozdulatlan; a farka
409  3|                           legyezősen szétteritett és hófehér. Egy vén halászsas
410  3|                           leány észrevette a sast és felkiáltott: - Jaj, jön
411  3|                    vadludak, amott, felkerekedtek és nehézkes, alantjáró repüléssel
412  3|                         Gyurka a kis libapásztort és hamarosan lerugta a bocskorát,
413  3|                          vagyok; te csak várj itt és vigyázz a tehenemre. Tudom
414  3|                     libuskáival, meg a tehénkével és szivetdobogtató aggódással
415  3|                          a virtuskodása egyenesen és egyesegyedül őneki szól.
416  3|                     megteszi.~ ~Állott egyhelyben és nézte-nézte a távolodó emberkét,
417  3|                       magára az Ur haragját. Félt és mégis mosolygott. Csendben
418  3|                           a kezét a szivére tette és nézett-nézett - oda.~ ~Sem
419  3|                    pásztorleány várt-várt sokáig, és ezalatt a képzelete mindenféle
420  3|                    kétsége abban, hogy rá is akad és hogy elhozza neki a tojásokat.~ ~
421  3|                              Minden olyan csendes és nyugodt volt, amilyen csak
422  3|                          senkinek sem. Öröm, vágy és boldogság költözött a szivébe,
423  3|                        kiáltotta a fiu büszkén.~ ~És amikor odaért a leányhoz,
424  3|                          is, balról is a kebelébe és az inge alól kivett mind
425  3|                      nyakába ugrott a legénykének és megcsókolta.~ ~Gyurka először
426  3|                           hozd utánam a tojásokat és vigyázz, hogy el ne törjenek.
427  3|                          sohasem alhatta ki magát és olyan volt pislogó, vérbeborult
428  3|                           volt a fejesnél; mindig és mindenütt ott volt, ahol
429  3|                        megvolt a maga természetes és egyszerü oka.~ ~Aki tudniillik
430  3|                        volt a vasárnapi rapporton és amikor őrá került a sor,
431  3|                        odakint. Az árnyékba hasal és belebámul a világba. Még
432  3|                       meddig tart az «ok nélkül», és hol kezdődik az ok. Az a
433  3|                   ösmerték már az egész környéken és ha bekopogtatott is valamelyik
434  3|                         már tul volt a harmincon, és minthogy egyáltalában nem
435  3|                   egyforma széles; de olyan fürge és mozgékony, hogy amig fiatal
436  3|                         csak meresztik a szemöket és valami buta viccel ütik
437  3|                         tudnak nevettetni valakit és magok nevetnek hozzá a legjobban.
438  3|                      ember a talpán; aki dolgozik és nem él hiába. Hozzon össze
439  3|                      Kamilla kivesse a hálóját, - és hogy egymás mellett üljenek.~ ~
440  3|                              Körtvélyesy huzatta, és itatta az incifincieket,
441  3|                           a szeme, mint a parázs. És hogy tud láncolni...~ ~-
442  3|                       mondta Körtvélyesy röviden. És amikor Pásztor Jancsi is
443  3|                   cigányokat a Kamilla ablaka alá és ott halkan, lágyan, gyöngéden,
444  3|                     kimentek egyenesen a pusztára és ott az úr azzal kezdte az
445  3|                           Én is magával tartok.~ ~És ellentmondást nem türő határozottsággal
446  3|                     legyen ott. Amig meg nem unja és bele nem fárad.~ ~A cselédség
447  3|                      Ahhoz igazitjuk a többit is. És kérem, hogy legyen pontos,
448  3|                      bizonyos határozottsággal. - És vitte magával az urát is.
449  3|                          megnyergelteted magadnak és ráülsz.~ ~(Sárkány az ur
450  3|                          kellett mennie a városba és a régi barátaival ugy eltelt
451  3|                         haza.~ ~Kamilla fent volt és olvasott.~ ~A vacsora ott
452  3|                          odasietett a feleségéhez és elkezdte volna ölelgetni.~ ~
453  3|                       volt, hogy vacsorára megjön és nagyon bántotta, hogy szószegésen
454  3|                           Kitelik tőle, gondolta, és nem folytatta az ostromot.~ ~
455  3|                        Inkább te vagy már az uram és parancsolóm, te kis zsarnok.~ ~
456  3|                   vendégek a terminusra megjöttek és hozták magokkal a «füstösöket»
457  3|                 szobaleány sietve ment a konyhába és jelentette Trézsinek:~ ~-
458  3|                        Magunk leszünk, hármasban, és igy annál inkább számitok
459  3|                   Jolánkának pedig kezét csókolom és őt különösen kérem, hogy
460  3|                      hallgass erre a szeleburdira és csak készülj az elemózsiával,
461  3|                        ugrált, szükölt, nyihogott és kellette magát mindenképen.
462  3|                         megtorpant, kinyujtódzott és megmerevedett, mint a szobor.~ ~-
463  3|                         Diána megvár, nem mozdul. És csak higgadtan lőjjön.~ ~
464  3|                        Jolánka ráfogta a puskáját és szelesen lőtt. A fürj tovább
465  3|                          felkapta a fürjet, hozta és leült vele gazdája elé,
466  3|                           előtte egy falka fogoly és keresztben repült a vadászok
467  3|                        Jolánka.~ ~Nyírő duplázott és két fogoly lekalimpált a
468  3|                    másikért. Ott letette az elsőt és addig mesterkedett, amig
469  3|                         ez a tanitás sokáig tart. És folyvást gyakorolni kell.~ ~
470  3|                           tarlón produkálta magát és ujra állott.~ ~Nyírő legyintett. -
471  3|                          elől felpattant egy nyul és pattogva bakfittyelt elfelé.~ ~
472  3|                         eközben folyvást repültek és potyogtak a foglyok. Nyírő
473  3|                        kisleány Panama-kalapjának és örökké búgta neki, amit
474  3|                       Hibázott.~ ~Jolánka tapsolt és kacagott.~ ~- Végre valahára!...
475  3|                         Bizonyosan lelőtt valamit és nem találja. Diána, most
476  3|                      pedig csak ment az orra után és hirtelen megtorpant.~ ~-
477  3|                          egyet ugrott a répa közé és elkapta a felrebbenni próbáló
478  3|                        Hozta is szépen, vágtatva, és megült a zsákmányával a
479  3|                             nem rossz... - mondta és féloldalt sanditott Nyírőre,
480  3|                         el a foglyot a vizslától. És tudja Isten, miket sugdosott
481  3|                       bácsi, - kiáltotta harsogva és Jolánka mellé ugrott.~ ~
482  3|                           csinos fiatalember volt és szerényen állott előtte,
483  3|                       rendszerem itt nálam bevált és igy nem vagyok hajlandó
484  3|                        rágcsálók minden fajtáját; és valamennyi füvet, virágot,
485  3|                            mert az mindegyik más, és másképen is káros. Reménylem,
486  3|                       Amikor az ebédnek vége volt és a segéd a mamának kezet
487  3|                       irodában adott másolómunkát és leveleket iratott vele.
488  3|                        közt. Menj ki reggeli után és próbáld lelőni; ha elhibázod
489  3|                           bricskára, amely várta, és elhajttatott. A puskájától
490  3|                         ügyesen csinálta a dolgát és olyan szerencséje volt,
491  3|                       mikor kell magára vigyáznia és hogy ki-mi az ellensége.
492  3|                          Gáti felkapta a puskáját és - bumm! a sólyom lekalimpált
493  3|                            Az urfinál puska volt, és ugy meg volt illetődve,
494  3|                        kérem alássan, - motyogta. És zavarában a földön vonagló
495  3|                      szeretjük egymást Ilonkával, és még a télen a pesti pikniken
496  3|                           kapott, odafutott hozzá és ölelgette.~ ~- Apuskám,
497  3|                      tükörbe, te ugrifüles, te!~ ~És megenyhülten kacagott hozzá.~ ~
498  3|                  vityillójában hajnali kakasszóra és beletopogva vastag tehénbőrcsizmájába,
499  3|                   egyszerüsitette tehát a mosdást és nem a tálba öntötte a kevés
500  3|                        sarokból előkapta a botját és akkor felmordult:~ ~- Na,
501  3|                        Vigyázz a házra, Bundás! - és indult a tavak felé, amerre
502  3|                       teszegette a lábát maga elé és szigoruan figyelte az irányt,
503  3|                    tanyája volt.~ ~Ment-mendegélt és találgatta, hogy a ködben
504  3|                     megértette, hogy meg van lőve és már nem birja tovább a repülést.~ ~
505  3|                       zajoskodtak a huzó csapatok és hivták egymást.~ ~Megunta
506  3|                           sem pásztor; senki, aki és ami utbaigazithatná.~ ~Elkezdett
507  3|                       össze birja szedni az eszét és meg is csillapodjék.~ ~-
508  3|                        geggenést. Nekifohászkodik és belebőg a pusztába. Ha valaki
509  3|                          állapitja meg keservesen és elkezd sietni bizonytalanul;
510  3|                          a sürü, nehéz párafüstöt és akkor Keszeg András ott
511  3|                       sóhajt fel megkönnyebbülten és megsimogatja Bundást.~ ~-
512  3|                 pálinkásüveget a fali szekrényből és nagyot húz belőle.~ ~ ~ ~
513  3|                          mert válni akarok tőled, és legjobb, ha ezen, egymással
514  3|                          hogy tökéletesen megérts és ne is kiséreld meg a szándékom
515  3|                          sérelmet le bird nyelni, és a megalázkodásod árán akarj
516  3|                       türelmetlen természetü vagy és szeretsz közbevágni; azután
517  3|                          magadhoz ragadod a szót, és minthogy ügyvéd vagy, tudsz
518  3|                       Ilyenkor minden abban marad és én csak uj keserüséggel
519  3|                       kifigurázott asszony van, - és a tisztelt férj urak nagyon
520  3|                         asszonyé, akinek feladata és sorsa az «erős tölgyhöz»
521  3|            követelésetekben benne van az elfogult és sehogysem okos zsarnok bennünket
522  3|                         ér az, ha mink megtörünk, és mindjobban elfáradva, akár
523  3|                          ha nem tesszük szivesen? és ha bensőnkben tehetetlenségünket
524  3|                            ez egyszer én beszélek és most ugy sincs hatalmadban,
525  3|                        azzal az annyiszor hallott és elcsépelt történettel, amely
526  3|                       megirására. Szavamon fognál és elkezdenéd bebizonyitani,
527  3|                          a folytatást, azt, hogy: és nem lettem-e én ebben az «
528  3|                        hogy téged minden tettével és gondolatával, sőt még a
529  3|                          tulajdon testével is ugy és akkor szolgáljon ki, ahogy
530  3|                        akkor szolgáljon ki, ahogy és amikor neked tetszik?~ ~
531  3|                       ruhám; még szórakozásom is: és ez neked semmi egyebedbe
532  3|                       szent házasságban énáltalam és énmellettem kaptál. - Vagy
533  3|                           velem közösen élveztél? És ha, mint legényember, szeretőt
534  3|                kimenőjökkor függetlenek tőlünk, - és akik, mint nők, neked semmivel
535  3|                       pénzem», (már mint a tied), és én még azt sem igen tudhatom,
536  3|                     mintha baj lehetne, ha tudom, és eszedbe sem jut, hogy egy
537  3|                           kellett volna adnunk; - és még egy sereg ilyen ha -
538  3|                    látszik nagy dolognak, Károly, és talán nem is az, valaminthogy
539  3|                          kis piszének» szólitott, és én lassankint mégis meggyülöltem
540  3|                           ugy utáltam meg Károly, és valami egészen külön fogalmam
541  3|                          ha utánam hajigálnád is, és amikor kitanitottalak egyszer,
542  3|                        csóválhatod most a fejedet és miket gondolhatsz a «hosszu
543  3|                      szerint mégis csak ez a rend és ugy van helyesen, amit és
544  3|                         és ugy van helyesen, amit és ahogy te megállapitottál.~ ~
545  3|                          volna az a legrettentőbb és egyre még rettentőbbé váló
546  3|                      nyomorultja, szerencsétlenje és boldogtalanja vagyok annak
547  3|                        Istent, kiszeretnék belőle és oda nem adnám magamat neki,
548  3|                    kaptafájára húzni édes Károly, és én nem hallgathatom el tovább
549  3|                           ki sem nyilt az eszem - és amikor nyiladozni kezdett,
550  3|                      eladtak, odaadtak, vittek, - és senki sem kereste, hogy
551  3|                        hogy mit is lehetne benned és rajtad megszeretnem! - de
552  3|                          szivemben dal csendülhet és virágos érzés fakadhat.
553  3|                     csoszogtál a lakásban ide-oda és három napig sem borotválkoztál;
554  3|                    eluntam az ilyen egyedüllétet, és a hálószobám magányára vágytam:
555  3|                          sirtam titokban reggelig és téptem a párnámat és megvetettem
556  3|                     reggelig és téptem a párnámat és megvetettem magamat, de
557  3|                     magamat, de téged még inkább. És soha semmi sem történt,
558  3|                  betegséget komédiáztam melletted és neked, ami nincsen. Mert
559  3|                           talán ráncolt homlokkal és férji becsületedet féltve
560  3|                          hogy megbir érteni engem és hogy az lesz majd mellettem,
561  3|                           mint az, hogy elváljunk és minél kevesebb rossz emlékezéssel
562  3|                 területeket alaposan ösmerő vadőr és hajtó volt a készültségünk.~ ~
563  3|                      Minden a legnagyobb csendben és rendben történt, ugy, hogy
564  3|                         hogy a hajtás hosszu lesz és sokáig fog tartani. A nehezen
565  3|                           kerülve helyezkedtem el és belemerültem a néma erdő
566  3|                         hogy hallgassam a csendet és lessem az erdő szivének
567  3|                           az erdő kis mozdulásait és halk neszeit figyeljem.
568  3|                          vadászember jobban fülel és ösztönösen jártatja a szemét,
569  3|                           Egy száraz galy leválik és halk koppanással hullik
570  3|                        közt elvillan egy ökörszem és pörcögve tünik el a palotája
571  3|                      állat valahogy megszökhetett és a gazdája nyomán, ime, megérkezett
572  3|                           Megint magamra maradtam és ott folytattam a hangulatos
573  3|                          erdőn. Erre felneszeltem és a lövés hangjának az irányába
574  3|                       hogy vajjon miért kiabáltak és kik tették azt a két lövést.
575  3|                        egy vadszederbokor mellett és jóllaktam érett fekete szederrel.~ ~
576  3|                         Ott még csak a tüzrakásra és az elemózsiás kosarak őrzésére
577  3|                     kutyámnak vége van, kezdte, - és elcsuklott a hangja. - A
578  3|                       szemébe, ugy folytatta:~ ~- És hogy mult ki! ha láttátok
579  3|                          a kan a meredek nyiláson és ugy rohant lefelé, hozzám,
580  3|                        féltettem mindig. Ráugrott és belecsimpaszkodott a fülébe...
581  3|                    visszatért. Gyorsan repetáltam és két lépésnyiről ugy lőttem
582  3|                        homoki pusztán alkonyodott és a kis akácerdő sarkán gubbaszkodó
583  3|                        voltak a hókafejü szárcsák és sokat kergették egymást,
584  3|                           elé kitett hosszu lócán és a vén ember szavára felütötte
585  3|                    hátulról lódobogás hallatszott és mire megfordult, már ott
586  3|                        esőt, - kiáltotta a legény és már lent is volt a lováról,
587  3|                       lesz - mondta szives hangon és megriszálta széleske derekát.~ ~-
588  3|                      borom ára? - morgott az öreg és nem igen akaródzott neki,
589  3|                       magába nyelte, amit gondolt és elindult a borért. Az asszonynak
590  3|                    lehetett tudni, mennyi a tréfa és mennyi a komolyság a szavában.~ ~
591  3|                          Pista felkapta az üvegét és csak ugy könyv nélkül elkezdte
592  3|                         jó volt - mondta szeliden és mindjárt hozzátette: - no
593  3|                     nyertes - kiabált Kesze Ferkó és máris futott a lovához,
594  3|                          csárdás is kiváncsi volt és biztatta a legényeket:~ ~-
595  3|                   legények felpattantak a lovukra és Márinkóra bizták az inditást.
596  3|                        kettő! há-rom! - kiáltotta és összeütötte vörös két tenyerét.~ ~
597  3|                          megsarkantyuzott sárkány és olyan egyformának látszott
598  3|                       ezalatt elérte a gulyakutat és megeresztett kantárszárral
599  3|                      elszontyolodva.~ ~Megfordult és indult befelé a csárdába.
600  3|                   keresett prima-vadászterületet, és azután, amikor itt szétnézett,
601  3|                            amely körülötte terült és lenyult addig a bizonyos
602  3|                           előbb oda kellett menni és meg kellett szállani a kastélyban,
603  3|                           is volt a finom konyhán és uri kényelmen kivül. Ott
604  3|                       erdeje közt - át nem lépte, és mig a Bangola tulsó oldala
605  3|                          jegyezte meg Lea asszony és feltette a lorgnonját, ugy
606  3|                          az urát, aki vállat vont és azt mondta: - mégsem hivom
607  3|                  hizelkedve mondta az utolsó szót és ugy nézett Keszegre, hogy
608  3|                             Lea asszony bólintott és mosolygott. Azután keztyüs
609  3|                          a surranó asszony tovább és tovább haladt, ugy volt,
610  3|                       arra hirtelen fellépegetett és vadászmesszelátójával meggyőződött
611  3|                         ura erdeje. Még egy lépés és odaát volt az idegen területen.~ ~
612  3|                    lecsúszott a zöld selyemturbán és alóla elkezdett lefelé zuhogni
613  3|                      sötét hullámot a félkarjával és ugy dobta a saját vállára,
614  3|                         visszajön, rögtön utazunk és akkor erre az esztendőre
615  3|                          mondta Bajcsy mosolyogva és gyöngéden simogatta meg
616  3|                        ahol csak az enyém lehetsz és én a tied. Szökjünk Amerikába!~ ~-
617  3|                      örvösgalamb. Észrevette őket és riadtan csattogott el onnan.
618  3|                              suttogta kisvártatva és a puskája után nyult. Már
619  3|                 megmozdult. A férfi türelmetlenül és parancsolóan intett neki:
620  3|                             Hüvös szél kerekedett és megborzolta a fákat.~ ~-
621  3|                    egymásnak, szivesen paroláztak és István mindjárt meg is kérdezte
622  3|                         is volt, medáliája is van és itthon dolgos, nem olyan
623  3|                         kelmed, bólintott Menyus, és most már uj biztatás nélkül
624  3|                        rakta meg a maga tüzhelyét és amikor én a katonasággal
625  3|                           biz hamar megházasodtam és nem jártam rosszul! Kutyabajom
626  3|                        Maga csak ránéz az emberre és már belelát a veséjébe.
627  3|                 környékezi. Nagyot fujt a pipáján és elösmeréssel mondta:~ ~-
628  3|                     nélkül hagyta a nyilt kérdést és másik hurt penditett meg.~ ~-
629  3|                        kérdezte János megdöbbenve és kezdett kiábrándulni a Menyus
630  3|                      dünnyögte Menyus értetlenül. És hozzátette: - no mindegy;
631  3|                         Sárfy gazdagon házasodott és földesur lett belőle. De
632  3|                      azután Tamás görcsösen védte és nem eresztette ki a kezéből;
633  3|                            bemehetne Nagykárolyba és hivatalt vállalhatna a megyénél,
634  3|              dupla-keserüvel javitgatja a gyomrát és hordja-viszi, hozza és kapja
635  3|                    gyomrát és hordja-viszi, hozza és kapja a friss pletykákat;
636  3|                  piknikeket, meg a kártyapartíkat és elhatározza, hogy kinek
637  3|                        egyetlen igazi szenvedélye és amikor már csak a hét szilvafája
638  3|                       rossz hiröktől, hogy lusták és csak elvétve akad köztök
639  3|                          a kocsija bizony elnyütt és rozoga volt; a szerszámja
640  3|                           szerszámja pedig kopott és foltozott. A kocsisán az
641  3|                      egykor kék libéria megfakult és a zsinórok leszakadoztak
642  3|                      zsinórok leszakadoztak róla. És mégis mindenki ezt a fogatot
643  3|                     gyorsaságukról hires sárgákat és minden alkalommal megcsudálták.~ ~
644  3|        visszaszállingóztak a patikába.~ ~Tél volt és a hó eleintén szép csendesen
645  3|                         suhintott a szél korbácsa és attól minden hópehely megbolondult.
646  3|                  megbolondult. Ugy kavarogtak fel és le, összevissza, mintha
647  3|                         bakon gubbaszkodó kocsist és kiküldött neki a laboránssal
648  3|                          két mindjárt, meg három, és a vigasztaló kupicák ezalatt
649  3|                          Már régen megunta ezt is és elment volna haza, vagy
650  3|                      oroszok; sohasem fáradnak el és mintha szárnyok volna, ugy
651  3|                      azért csak beszélgettek róla és mindenki beleszólott. A
652  3|                  dünnyögött rá: - majd meglássuk! És megismételte: majd meglássuk...~ ~
653  3|                   szerelemnek) vége szokott lenni és mert a kocsis beüzent, hogy
654  3|                            Tamás ur felkerekedett és elbucsuzott a társaságtól.
655  3|                    egyszer a toporzékoló sárgákat és megvárták, hogy Sárfy beüljön
656  3|                     kirúgják magok alól a világot és ott teremnek a hires feketék
657  3|                         miről van itt most szó, - és cuppantott egyet a lovainak.
658  3|                    elfogta a hév a sok biztatásra és megcsipte ostora hegyével
659  3|                         elvesztette az egyensulyt és előrebukott a lovak közé.
660  3|                        erre még jobban megriadtak és most már - gyeplő nélkül -
661  3|                        versenynek tehát vége volt és Sárfy csak annak örült,
662  3|                           a kalapját fülére húzta és gombóccá gömbölyödve, egy
663  3|                      kedve, semhogy vele törődjék és ne a lovaival.~ ~A fogat
664  3|                   lovaival.~ ~A fogat után bámult és egyszerre csak félig ijedten,
665  3|                        egyik ló ugyanis felbukott és magával rántotta a társát
666  3|                         ur lelkendezve rohant oda és hamar megértette a helyzetet.~ ~
667  3|                 tekerődzött; a ló erre megbotlott és elesett.~ ~Tamás ur kiszabaditotta
668  3|                      remegő állatot a béklyójából és talpraállitotta egyiket
669  3|                          Jött a kárvallott kocsis és úgy sántitott, mint akin
670  3|                         nagy baja lehet, gondolta és feltámadt a szivében az
671  3|                    elhallgatott.~ ~Kiegyenesedett és vigan kiáltotta: Hát nincs
672  3|                       erre csattant az ábrázatja. És következett olyan adtateremtette,
673  3|                 évtizedekig nem hallatott magáról és azt sem tudták róla, él-e,
674  3|                      megsajnálta a nyomoruságában és elvitte magával a birtokára,
675  3|                     sejttetett. Kevésbeszédü volt és nem szokott annak a szemébe
676  3|                       hogy megbizható, becsületes és igyekvő legyen, aki alkalmas
677  3|                       cselédséggel rendet tartson és komoly fegyelmet gyakoroljon
678  3|                          felnyergelte a hátilovát és kilovagolt a pusztára. Akárhányszor
679  3|                          béresek idejében etettek és elvégezték a dolgukat. A
680  3|                          kocsis pontosan abrakolt és nem lopta a zabot. A juhász
681  3|                             mondta magában Vasady és kiváncsian próbált nyitjára
682  3|                           Tóth intéző ur medveölő és eszerint respektálták. El
683  3|                        fogva félkézzel a levegőbe és addig simogatta a karikása
684  3|                           a pajtába a szalma közé és egy huszonnégy óráig ki
685  3|                         riadt fel az egész puszta és mire kirohantak az emberek
686  3|                         lábáról. Megszerette őket és megnyilt a szive előttök.
687  3|                           intéző kiment a határba és tudhatták, hogy estig nem
688  3|                       szemügyre vették a gyerekek és aztán nekiestek a ládának.~ ~
689  3|                      Elmondták a medvéskalandokat és hogy mindenáron látni szerették
690  3|                        puskát.~ ~Vasady megszidta és kikergette őket.~ ~A fiuk
691  3|                       megjött, behivta az irodába és ott megkérdezte tőle:~ ~-
692  3|                       akarod, hogy féljenek tőlem és rendet birjak köztök tartani,
693  3|                        Ennyi az egész, punktum.~ ~És még egyet kacagott.~ ~Kacagott
694  3|                    kacagott.~ ~Kacagott Vasady is és megveregette az intéző vállát.~ ~-
695  3|                      elhagyott világban, Rákoson, és csak vendégszereplésre látogatott
696  3|                           huzta, végül rágyujtott és akkor igy szólt az asszonyhoz:~ ~-
697  3|                         gerlicéé. Pados hümmögött és megcsóválta a fejét.~ ~Azután
698  3|                       vetemedik.~ ~Ment-mendegélt és a gondolatai visszaszállottak
699  3|                        jön-e valaki az asszonyhoz és ki. Meg hogy az asszony
700  3|                              vágta ki a menyecske és elfordult; ugy riszálta
701  3|                           felpattanhasson.~ ~Várt és hallgatódzott.~ ~A pipáját
702  3|                         is nagyon óvatos, neszes. És gyáva!... Minden szokatlantól
703  3|                         azután nagyot fohászkodik és nyomban rá elkezd búgó,
704  3|                         se’ rebben; csak néz, vár és egy kicsit gyorsabban lélegzik.~ ~
705  3|                         nem sietteti, azzal ráér; és különben is, éppen ez a
706  3|                       legyen...~ ~A farkas fordul és félkörben kanyarodva kullog;
707  3|                           látja az egész manővert és megérti, hogy fel van fedezve.
708  3|                        farkas, a kertben.~ ~Csend és békesség mindenütt.~ ~A
709  3|              lohogva-hehegve, farkát csóválva jön és körülhizelgi a félig megfagyott
710  3|                          kerülő az ajtóban megáll és hallgatódzik.~ ~- Bent van!
711  3|                                                   ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET...~ ~-
712  3|                   kényelmes székébe az asztal elé és szórakozottan vett a kezébe
713  3|                           halk nesszel tárult fel és belibbent az asszony.~ ~
714  3|                      közbe az asszony megdöbbenve és beleereszkedett a megvilágitott
715  3|                    keretet vont fehér arca, nyaka és karja köré. Olyan volt,
716  3|                         betöltötte a hetedik évét és most már semmi sem akadályozza
717  3|                           leküzdötte meglepetését és titkolni próbálta izgatottságát.
718  3|                               Hogy elváljunk?!... és ugyan miért, ha szabad kérdeznem?
719  3|                       most már tökéletesen betelt és minthogy az egyetlen nagy
720  3|                       békességben, minden botrány és feltünés nélkül.~ ~Az asszony
721  3|                            a leveleit sértetlenül és elolvasatlanul visszakapja
722  3|                         tört fel az indulata.~ ~- És maga ezt megtette?!... Lesben
723  3|                          a vacsora idején láttam, és akivel maga akkor is csak
724  3|                     akartam lenni, akit maga imád és akit büszkén visz ide-oda,
725  3|                     ellenemre odadobta a divatnak és fius fejével provokálta
726  3|                           a levelek mégis vannak. És még ha csupa imádság volna
727  3|                           fiammal akarok maradni. És vele is maradok! Micsoda
728  3|                       munkában elfárad, lefekszik és ugy alszik, mint a bunda.
729  3|                      felett; birkózott a halállal és személyesen verekedte vissza
730  3|                      ellopatta. Hálálkodom bennök és kiöntöm a szivemet az egyetlenegy
731  3|                           mindent. Mindent, érti? És kikaparom annak a birónak
732  3|                        szemközt a vonagló anyával és ugy érezte, mintha az egész
733  3|                   elhatározással nyult a fiókjába és kivette onnan azt a gyöngyházdobozt,
734  3|                       állva kérem, bocsásson meg. És engedje meg, hogy a doktorral
735  3|                          leborult a széke karjára és sirt-sirt.~ ~A férfi is
736  3|                       nagy gyékény-zsölyeszékében és ujságot olvasott.~ ~Nyári
737  3|                          délután volt s a szellős és árnyékos folyosó nagyon
738  3|                      hanem csak pihent egy kicsit és ilyenkor szokta az ujságját
739  3|                    iskolába menniök, mert szerdán és szombaton délután volt a
740  3|                   tanulnom. Elég könnyen tanultam és ráértem vasárnap este is,
741  3|                        bütyökujjam felső izülete, és édes-zamatosak voltak. Volt
742  3|                        pintyekkel, amelyek együtt és külön-külön állandóan eprező
743  3|                       tökkel meg bodzakalitkával, és mindent, amit csak birtam,
744  3|                       apámat, meg a kis pisztolyt és megszállott a nagyzás ördöge.~ ~-
745  3|                           kis pisztolyt a helyére és tovább olvasta az ujságját.
746  3|                          jönnek a szomjas verebek és mikor ugrándozik valamelyik
747  3|                            felkeltem az asztaltól és szokás szerint szépen megköszöntem
748  3|                         el semmitől sem, csak vár és majd itél.~ ~Még ha menyei
749  3|                    csutka-földeket, a napraforgó- és cirokszárakat, mindent,
750  3|                        ott áll az istálló mellett és vár rám.~ ~- Mi volt az? -
751  3|                              Magad látod - mondta és lemutatott a földre.~ ~Ott
752  3|                   káposztával - mondta az apám.~ ~És mentünk ebédelni.~ ~ ~