Rész

 1  2|   ellátásra adott az édesapám, bizony csak három tál étel volt.
 2  3|         most már megmondhatom, bizony irogattak ezek egymásnak
 3  3|       mégis sziven találta”.~ ~Bizony nem akarta. - Vagy: ki tudja?
 4  3| meghozta a várvavárt elsőt, az bizony nem fiu volt, hanem leányka.
 5  3|  ráncolgatta is a homlokát. Ez bizony megtépázta a bajuszát és
 6  3|       az eseten legjobban. Azt bizony nem látta, hogy Erzsike
 7  3|     hogy ha ő majd nem birja, (bizony, már sem birta!) akkor a
 8  3|    Nagyot kiáltott:~ ~- Mentek bizony a menydörgős menykőbe! Nem
 9  3|       iszonyodtam jobban.~ ~Én bizony még éjjelre is szivesebben
10  3|        az öreg rab bácsi is... Bizony!... És apukának olyan lova
11  3|  kellett; azért is lett vezér. Bizony!~ ~- Jaj, Istenem! szorongott
12  3|    lova volt, mint az éjszaka, bizony! És amikor a két ló összerohant,
13  3|         mint a dühös tigrisek, bizony! És hirtelen megfordultak
14  3|    rugták egymást, ahol érték, bizony! És a végén a csendbiztos
15  3|  földön. Azt hitték, vége van, bizony!...~ ~A lugas mögött már
16  3|   elszántsággal és hozzátette: bizony!~ ~Lacika aznap délben megkérdezte
17  3|     gonosz grófokat sanyargat, bizony! Muszáj volt neki kacagnia
18  3|      neki Eszti néni a mamája, bizony.~ ~Gyurka összeráncolta
19  3|      meghivást, ott lesznek. Ő bizony csak akkor irt, ha muszáj
20  3|        nekem köszönhetsz.~ ~Ez bizony nem látszik nagy dolognak,
21  3|    határt a szem elől.~ ~- Azt bizony jól mondja kend - szólalt
22  3|       nézvést. Hanem a kocsija bizony elnyütt és rozoga volt;
23  3|        utoljára is lemaradtak. Bizony!~ ~Na, ha már esküdött is,
24  3|       elő, kieszelték, hogy ők bizony titokban mégis megnézik
25  3|       neki akármihez is? Ugy-e bizony?~ ~Most meg a segédjegyzőtől
26  3|    belemerülnöm. Tizennyolc év bizony számot tesz. Tudnom kellett,