Rész

 1  3|          dicséretnek.~ ~- Lacika jó fiu, - szólott, - csak tudni
 2  3|         Soha többet nem bukik meg a fiu, ha ez az ember bekerül
 3  3|              hogy a magáévá tette a fiu minden ügyét-baját; együtt
 4  3|      várvavárt elsőt, az bizony nem fiu volt, hanem leányka. Igaz,
 5  3|           lesz valami; nagyon ügyes fiu.~ ~De ezentul olyan vasárnapok
 6  3|          valamit; emlegette, hogy a fiu akörül a zsellérleány körül
 7  3|       pompás kis cselédje volt: két fiu, meg egy leány. A nagyobbik
 8  3|          meg egy leány. A nagyobbik fiu már az első gimnáziumba
 9  3|      nyolcéveske; a harmadik megint fiu volt, - hatéves - és éppen
10  3|   testvéreid fejét ilyesmikkel?~ ~A fiu fülig elpirult; de Lencsi
11  3|     aszondom neked, - szólalt meg a fiu - hogy szebb pirostojásaid
12  3|         neked megteszem, - mondta a fiu dacosan, elszántan és a
13  3|               Jaj, jön a héjja!~ ~A fiu megnyugtatta. - Ne félj,
14  3|            Hát akarod? - kérdezte a fiu, követelő hangon. - Kell
15  3|             kell a vadludtojás!~ ~A fiu mintha nem is hallotta volna.
16  3| szivetdobogtató aggódással nézett a fiu után, amig csak láthatta.
17  3|             szól. Hisz’ megmondta a fiu, hogy ha ő akarja, akkor
18  3|             rövid idő alatt, amig a fiu hőstelte lefolyt, átélte
19  3|                Hozom! - kiáltotta a fiu büszkén.~ ~És amikor odaért
20  3|        nézett utána.~ ~- Jónevelésü fiu, csak nagyon is bátortalan.
21  3|               gondolta magában, - a fiu nem volt kint. Majd megpróbálom
22  3|         Tudom, hogyne tudnám. Derék fiu. A háboruban is volt, medáliája
23  3|             regényes alak. Ez a két fiu mindig ott settenkedett
24  3|             Csak az, hogy a hétéves fiu válás esetén az apjáé.~ ~-
25  3|       tudomást a dologról.~ ~- Ez a fiu beteg - mondta az anyám.~ ~-