Rész

 1  3|                  elé toppant.~ ~- Számadó uram, én ezt már alig vártam.
 2  3|                     Nézd csak édes lelkem uram, nézd, mennyi medáliája
 3  3|                   egyszerre, ládd-e, édes uram lelkem.~ ~Dániel gazda megemberelte
 4  3|                igy hangzott:~ ~Méltóságos Uram!~ ~És én itthon vagyok.
 5  3|           szorongással kezdte: méltóságos uram... csak akkor jutott eszébe.
 6  3|                 vitatkozom én veled, édes uram. Te vitatkozol mivelünk.~ ~
 7  3|           vonogatva.~ ~- Mert lásd, drága uram, kettőn áll ám a vásár.
 8  3|                haragudjál, édes lelkem jó uram; nem akarunk mi titkolózni;
 9  3|                 FÁJA.~ ~Boros Gáspár gazd’uram gyümölcsöskertjében a fehérbokrétás
10  3|           nemzetiszinü napernyővé a Boros uram gyümölcsöskertjében.~ ~A
11  3|                  dolga van velök.~ ~Boros uram legalább igy vélte és el
12  3|                legények viháncolnak. Gazd’uram inkább kiment a kertje közepén
13  3|           szakadatlan imárahivással. Gazd’uram lelkében visszhangja támadt
14  3| boszorkánynézésétől.~ ~Idáig jutott Boros uram az elmélkedésével, amikor
15  3|                      állapitotta meg gazd’uram, és magában morfondirozva
16  3|                 édes apám, tessék.~ ~Gazd’uram csudálkozva vette el a virágot.~ ~-
17  3|          meggondoltad! - harsant fel gazd’uram kitörő örömmel.~ ~- Csak
18  3|                  hagyni valamikor?~ ~Gazd’uram elképpedt. Méltatlankodva
19  3|               hozzáment a Baróti Pál gazd’uram Juliska leánya. S ez még
20  3|                     Egészen agyonütött az uram, tekintetes úr, kérem; nem
21  3|                   sem való már az, kedves uram.~ ~Az úr erre a szóra nyelt
22  3|             mondta. Inkább te vagy már az uram és parancsolóm, te kis zsarnok.~ ~
23  3|                 megcsókolta.~ ~- Édes, jó uram, - mondta neki szerelmesen.~ ~
24  3|                 hogy egy férfi, még ha az uram is, akkor vegyen engem a