Rész

 1  3|           felhőszakadás közt azt sem tudta, merre forduljon, hova köszönjön.
 2  3|             észrevett valamit: - már tudta, hogy a tanár nem az, aki
 3  3| mintahivatalnoknak tarthatta. Csak ő tudta, hogy mennyire nem neki
 4  3|         ebédelt. A gazd’asszonya már tudta, hogy a méltóságos úr pontban
 5  3|           politikus urak legtöbbjét; tudta, mit tartson rólok; azon
 6  3|     programmjára gondolt.~ ~Most már tudta, hogy ki irt neki. Az „Erzsébet”-
 7  3|            irt volna, akkor mindjárt tudta volna.~ ~Különös melegséget
 8  3|             egy névjegyet. Akkor sem tudta mindjárt, hogy ki az. Csak
 9  3|            egyszerre.~ ~János úr nem tudta, melyikre meredezzen tágra
10  3|            aratásnak, s most azt sem tudta zavarában, hogy melyik lábára
11  3|              sem értelmét. Csak most tudta igazán, hogy mennyire kell
12  3|            volt az, de már senki sem tudta, hogy ki, hogyan, miért
13  3|              homályban már sehogysem tudta bizonyossággal, hogy merre
14  3|     megcsókolta a földet.~ ~Most már tudta, hogy hol van. Innen már
15  3|            nagyon okos asszony volt, tudta ezt. Nem érezte magát az
16  3|              birt a szivével. Nem is tudta szóval megköszönni a nagyszerü
17  3|       aggasztóvá válni, mert azt sem tudta, mit beszél. Ugy tipegett
18  3| Megrőkönyödve kezdett tanakodni. Jól tudta, hogy a pusztán ilyen ködben
19  3|            az állatok viselkedéséből tudta előre.~ ~Ha a szarka csörög,
20  3|        szüksége lehetett. Nagyon jól tudta ő azt, hogy a legtöbb embernek
21  3|          hogy az öreg cseléd azt sem tudta, melyik lábára álljon. Hisz
22  3|             ugy, mint a gazdája. Jól tudta, hogy nem szabad a lovait
23  3|          állástalan emberrel, s mert tudta, hogy vagy harminc évvel
24  3|              de megcáfolni senki sem tudta. A dolog magyarázata abban