Rész

 1  3| összegabalyodnak; lassudik a futásuk. Mire Kandó odaér, fujva-prüszkölve
 2  3|        elintézte hivatalos aktáit, és mire elreferálta a miniszternek,
 3  3|        ejtette el a függöny szárnyát, mire az egész látomány egyszerre
 4  3|               keresztül, az ösvényen. Mire a nap lemegy, itthon lehet.
 5  3|            kivülünk más emberre.~ ~De mire visszakerültünk, Feriék
 6  3|                meg a megtébolyodás.~ ~Mire hónapok mulva megmenekült
 7  3|        megkapta a legádázabb tifuszt. Mire abból is lábbadozott, nem
 8  3|               is bátran lovagolhat... Mire elkészültek az ösmerkedéssel,
 9  3|                  De szivem, angyalom, mire ez a nagy felfordulás? Jó
10  3|                megbotlott, elesett, s mire feltápászkodott, a vadliba
11  3|          törődjél vele: ki vagyok én; mire van nélkülözhetetlenül szükségem;
12  3|         nélkülözhetetlenül szükségem; mire vágyom, mi riaszt el, mi
13  3|              lódobogás hallatszott és mire megfordult, már ott prüszkölt
14  3|        kacagtak, azután paroláztak.~ ~Mire a csárdás jött a két üveg
15  3|          nélkül elkezdte megkóstolni. Mire levette a szájáról, nem
16  3|       Megleptél, elvetted az eszemet, mire eszméltem, késő volt...~ ~
17  3|              szóhoz jutni az asszony. Mire - sokára - magához tért,
18  3|                 tóditotta Menyus.~ ~- Mire várnának? - tetézte István
19  3|        Megegyeztek? Kik egyeztek meg? Mire egyeztek meg?~ ~- Hát az
20  3|          riadt fel az egész puszta és mire kirohantak az emberek a
21  3|              meg az éjfélt. Ki tudja, mire érkezik, ha most váratlanul
22  3|           megjövök, nekem adja magát? Mire én a robotomból szabadulhattam,
23  3|              madaraidat; láttam, hogy mire készülsz a hivogatóiddal.