Rész

 1  3|    biztatni. Lóra csikós, lóra!~ ~Minthogy a számadó beteges, a lakos
 2  3|        Lacika tünődőszemü nénjét. Minthogy egyetlen férfi volt a háznál,
 3  3|         emberösmeret iskoláját.~ ~Minthogy jó időben mindig idekint
 4  3|          keble láttára elpirulva, minthogy a tanár járt az eszében!...
 5  3|          ott találkozhattam vele, minthogy ott lakott, ahová én vadászni
 6  3|          egy pár lett belőlök, és minthogy az istentelen ember nagyon
 7  3|     feleségem még nincs itthon és minthogy ma valami ülése van, alkalmasint
 8  3|  rámförmedt: egyszóval szeret! És minthogy én magában látom a férjideált,
 9  3|         Valahány ösmerősömnek, de minthogy ez még nagyon kevés volna,
10  3|          tul volt a harmincon, és minthogy egyáltalában nem lehetett
11  3|       magadhoz ragadod a szót, és minthogy ügyvéd vagy, tudsz is vele
12  3|         már egyéb gondom is volt, minthogy az erdő kis mozdulásait
13  3| velkomozsni.~ ~Mit tehettem mást, minthogy cigarettázva vártam - vártam.~ ~
14  3|          a félviseltes menyecske, minthogy a szive mégis inkább Ferkó
15  3|       Őkegyelmességét Budapestre, minthogy ilyen jó hangulatban nagyon
16  3|       végéről ballagott errefelé. Minthogy jóemberei voltak egymásnak,
17  3|   legalább senki sem hallja őket, minthogy az utcán ebben a téli időben
18  3|         Ármális nemes ember volt, minthogy az ükapja Rákóczi kurucai
19  3|   pohárkával, csak ugy szokásból, minthogy szivesen kinálták. De akárcsak
20  3| megismételte: majd meglássuk...~ ~Minthogy pedig minden jónak (nemcsak
21  3|    évadján a kóborló fenevadakat, minthogy már két hajtóvadászat is
22  3|            télen, hamar kezdődik. Minthogy holdvilág lesz, világos
23  3|         már tökéletesen betelt és minthogy az egyetlen nagy ok, amely