Rész

 1  2|    tüzes lelkünk, forró vérünk, fiatal merészségünk.~ ~Azután következtek
 2  3|  szortyog a pipája.~ ~A „lakos” fiatal legény, aki még katonasoron
 3  3|     virág volt dugva. Egy sudár fiatal erdő volt az, amely egyszerre
 4  3|           A tanár úr még nagyon fiatal ember volt, jóval alul a
 5  3|      ezzel az akkoriban egészen fiatal emberrel, akiről igazán
 6  3| alaposan megfigyeljen mindent a fiatal házasok körül. És lám, aki
 7  3|       Mit csinál egész nap?~ ~A fiatal asszony vállat vont. - Azt
 8  3|      volna hozzá idegen, tüzes, fiatal, szerelmes férfi, először
 9  3|      lenni, hanem csak nő; csak fiatal szép leány, akinek joga
10  3|        deres haján kivül minden fiatal volt Orgoványin. A szeme
11  3|   kezére mindenben, amiben az ő fiatal tudása még segitségre szorult.~ ~
12  3|         már megelőzte valaki. A fiatal ispán jött eléje és köszöntötte.~ ~-
13  3| mennyire kell ide az a két erős fiatal kar.~ ~De még tele volt
14  3|    csillagok csillaga.~ ~Elvált fiatal asszony volt. Az első uráról
15  3|       és nem voltam atléta. Egy fiatal leányrokonunkat kellett
16  3|         és mozgékony, hogy amig fiatal volt, a legjobb táncosnak
17  3|  tetszett neki, hogy nem nagyon fiatal s igy még összeillenek;
18  3|     füzesfasor sarkához, ahol a fiatal házigazda lelkendezve sietett
19  3|     látta volna!~ ~Egy elmaradt fiatal fogoly rebbent ki Ürge elől
20  3|       Ugy szeretem nézni...~ ~A fiatal ember odáig volt.~ ~- Mindig? -
21  3|  keresztülrepült a feje felett. Fiatal, idei költés volt, tehát
22  3|      pedig csupa nyugtalanitás. Fiatal is, szemrevaló is, takaros
23  3|         a fiunk. Nem voltam már fiatal ember, amikor magát elvettem.