Rész

 1  2|           Magamról kell beszélnem; tehát a multról.~ ~Kit érdekelnének
 2  2|        úgyis a nagy nyilvánosságé, tehát nem követek el az emlegetésével
 3  2|         kritizálnak, essayt írnak, tehát okos emberek. Így kerültem
 4  2|           Kétfejű sast játszottunk tehát, háttal fordulva egymásnak.
 5  3|           Bocskay-süveg megjelent. Tehát: előre colonel! S a magyar
 6  3|     hajlandó erre a «szivességre». Tehát az első perctől kezdve úr
 7  3|         majdnem két óra volt. Mára tehát befejezte a munkáját és
 8  3|          szürkék voltak. Ebéd után tehát szokása szerint végigheveredett
 9  3|         szükségem volt; a puskámat tehát, féltett drága remek puskámat,
10  3| szerencséje is szegény.~ ~János ur tehát megállitotta a lejtőn a
11  3|         összeköttetést fentartani; tehát nagyon megcsappant a vendégjárás
12  3|           mert Istentől való rend, tehát a legjobb is.~ ~A fia már
13  3|          az első gimnáziumba járt, tehát tiz éves mulhatott; a leányka
14  3|             alkalmasint késni fog, tehát egyelőre beszélgethetünk.
15  3|    végigtáncolja. Inkább táncoltak tehát és engem átengedtek a sorsomnak.~ ~-
16  3|          Fiatal, idei költés volt, tehát tapasztalatlan. Nem nagyon
17  3|        kiszaladni; egyszerüsitette tehát a mosdást és nem a tálba
18  3|       engedjem. Végének kell lenni tehát miköztünk mindennek.~ ~Élőszóval
19  3|        nagyok voltak; a hajtásokat tehát ugy kellett rendezni, hogy
20  3|            szabályszerü versenynek tehát vége volt és Sárfy csak
21  3|    kiöntésének a vágyával. Magának tehát mellettem mindenesetre van
22  3|          mibe?~ ~Ez délelőtt volt, tehát a multkori vacsoravesztéssel