Rész

 1  3|   gügyögött-pittyegett, sirt is, kacagott is, nem törődve vele, hogy
 2  3|       kosztümre valót - nekem.~ ~Kacagott és tovább sietett; hisz’
 3  3|           A nagy darab ember ugy kacagott ilyenkor, hogy rengett bele
 4  3|          kölyke lefőzött!~ ~Maga kacagott az eseten legjobban. Azt
 5  3|     leszek?~ ~Dengelegi már csak kacagott. Erre is ő „tanitotta meg”
 6  3|   magyarázatát várta. Az asszony kacagott. Maga sem tehetett róla,
 7  3|       hadd hagyják el.~ ~Erzsike kacagott. - Nem, Gyurka, ez elég;
 8  3|          akarok tanulni.~ ~Az úr kacagott.~ ~- No de ilyet! micsoda
 9  3|     parancsolok idebent.~ ~Az úr kacagott. Igy ővele még nem beszéltek.
10  3|          a jó ebéd.~ ~Az ur csak kacagott.~ ~- Valósággal haptákba
11  3|   ötletet, hogy erre is harsogva kacagott.~ ~- Jól van, angyalom.
12  3|          bölényt.~ ~Még az úr is kacagott. Még pedig őszintén, jóizüen.~ ~-
13  3|      felét maga lőtte.~ ~Jolánka kacagott.~ ~- Azt ugy sem hinné apus.
14  3|   Hibázott.~ ~Jolánka tapsolt és kacagott.~ ~- Végre valahára!...
15  3| ugrifüles, te!~ ~És megenyhülten kacagott hozzá.~ ~A kisleány boldogan
16  3|     sirva fakad.~ ~A csaplárosné kacagott, hogy mutassa: tréfabeszédnek
17  3|       találta az egész esetet.~ ~Kacagott.~ ~ ~ ~
18  3|       meg...~ ~Az intéző először kacagott egyet, amióta itt volt a
19  3|          punktum.~ ~És még egyet kacagott.~ ~Kacagott Vasady is és
20  3|         És még egyet kacagott.~ ~Kacagott Vasady is és megveregette
21  3|       hótt ember lesz az urából. Kacagott. Olyan volt a kacagása,
22  3|        az apám most már hangosan kacagott.~ ~- Mikor fogadunk megint? -