Rész

 1  1|   díszpolgára. Mint elbeszélő író igen sok novellát írt, van néhány
 2  3|      csalta meg.~ ~Tulajdonképpen igen kevés alapja volt a feltevésének,
 3  3| biggyesztette félre a száját.~ ~- Igen, igen, ez az! van «valakim»... -
 4  3|         félre a száját.~ ~- Igen, igen, ez az! van «valakim»... -
 5  3|           Velem és mellettem?! Ha igen, akkor nem kell más senki -
 6  3|        sok vaskosság közé; nem is igen volt egyébre való, mint
 7  3|         gyönyörködött és józanul, igen józanul, ahogy a régi kitanult
 8  3|          billió évekig forog: nem igen fog még egyszer megtörténni
 9  3|         tiveletek?!! Ééén?~ ~- Na igen, mert ebben a dologban mink
10  3|       Sándornál delibb legény nem igen akadt a maga idejében a
11  3|           szóljak, bólintott.~ ~- Igen, ez Pálma nénéd. Ilyen volt
12  3|               DOKTOR MARISKA.~ ~- Igen - ismételte a barátom, aki
13  3|           tagadás - a szépnem sem igen rajongott érte.~ ~Hiréből
14  3|           összetűzni. Pedig ő nem igen kimélte a «nyálasokat»,
15  3|        jönnek, arra kéne tartani. Igen, de mindenfelé mozognak.
16  3|         mégis tulajdonképpen a te igen alárendelt kreatúrád? Majdnem
17  3|          tied), és én még azt sem igen tudhatom, hogy mennyi is
18  3|            morgott az öreg és nem igen akaródzott neki, hogy mozduljon.~ ~-
19  3|    morogta olyan arccal, hogy nem igen lehetett tudni, mennyi a
20  3|         János, - az talán még sem igen lehetne.~ ~- Dehogy nem,
21  3|          az úr dolga volt. De egy igen keserves kötelesség mégis
22  3|      kapszlit kellett rátenni. Az igen kis nyilásu csőbe egy szem