Rész

  1  1|                hanem a világirodalomban is egyetlen. Szülőfalujának
  2  1|                 írt, van néhány regénye is. Tagja a Petőfi- és a Kisfaludy-Társaságnak.
  3  2|             megvallom - nem kis zavarba is hoz. De megkísérlem.~ ~*~ ~
  4  2|                volt...~ ~A holdvilág ma is úgy fénylik, mint hetven
  5  2|                Megváltozásuk az enyémet is mutatja. Még az esztendőnek
  6  2|            esztendőnek ez a kései szaka is olyan, amilyen én vagyok.~ ~
  7  2|              vagyok.~ ~Este van odakint is, az életemben is.~ ~A hold
  8  2|                odakint is, az életemben is.~ ~A hold pufók félarca
  9  2|             csak volt.~ ~Nem igaz! - ma is van, csak másoknak.~ ~A
 10  2|            Azzal dicsekedjem-e, hogy én is voltam az Élet »zsákhordozója«,
 11  2|                 még művésztársaim közül is akárhány?~ ~Mindent inkább,
 12  2|                az élhetetlenségünk adja is meg ennek a magyarázatát.~ ~
 13  2|     kiverekednünk s ez már magában véve is nagyszerű feladat.~ ~Csak
 14  2|             elbírtam mindent. A sok jót is, a sok rosszat is.~ ~Ezentúl
 15  2|               sok jót is, a sok rosszat is.~ ~Ezentúl pedig a sors
 16  2|          egyet-mást. Ha eközben másfelé is elkalandozom, az csak magyarázatszámba
 17  2|             számára még a sors csapásai is lehetnek »szerencsés körülmények«.
 18  2|           fellobogtathatja; de a nagyon is zord viharok teljesen elolthatják.
 19  2|        gyönyörűség. Bármennyire emészti is a költőt, mindig élvez mellette.
 20  2|          mellette. Hisz’ az írásaiban ő is benne él. Bús történeteit
 21  2|           lepiszkálni onnan. Egyszer le is estem, éppen a fa alatt
 22  2|            valamimet kitörjem. De magam is iszkoltam ám a baleset színhelyéről.~ ~
 23  2|              van a világ vége?!~ ~Végre is késő este kimerülten futottam
 24  2|                  nyugodt, igazságos. Ma is ideálom az emléke.~ ~Legtitkosabb
 25  2|             vacsora idején kívül. Akkor is fele víz, fele bor volt
 26  2|            táplálta, hanem lelki emlőnk is volt.~ ~Ezt a magyar földet
 27  2|             összeér a földdel. Álmomban is odakint voltam. Ez lett
 28  2|               hogyan, lelőttem.~ ~Magam is csudálom, hogy akkor meg
 29  2|      osztályomban. Az egyik tanárom fel is olvasott egypárt a magyar
 30  2|           Egypár mulatságos epizódra ma is jól emlékszem ebből az életemből.~ ~
 31  2|              ilyen forgandósága.~ ~Alig is vártam, hogy karácsonyi
 32  2|                 a bajomat, amely az övé is volt.~ ~- Szálljunk meg
 33  2|                az egyetlen közös ágyban is.~ ~Valahogy összebujtunk
 34  2|              ipse alsó végtagjai nagyon is az orrom alatt piszkáltak.
 35  2|              vélekedett a nyájas idegen is, mert a mozgolódásából éreztem,
 36  2|                életemnek olyan időszaka is, amikor egy asszony tartotta
 37  2|              Még a jelenvoltak névsorát is. Hát még az irodalmi pályázatok
 38  2|           Vasárnapi Ujság«-on kívül nem is volt akkor több ilyen tekintélyes
 39  2|              közt pedig Ágai Adolf neve is ékeskedett.~ ~A pályázat
 40  2|              energiámat...~ ~Csak azért is pályázom! Még van rá egy
 41  2|           Singer és Wolfner volt. Azóta is szoros, meleg összeköttetésben
 42  2|            Kisfaludyban, tisztesség. Én is buktam egyszer, amikor öt
 43  2|                 nem nagyon szerette. Le is szólta kissé a Petőfi-Társaságot.~ ~
 44  2|                 de egy kicsit diplomata is voltam. Azt mondtam, hogy
 45  2|         megválasztásomnak - talán abban is volt, amit Rákosi Viktor
 46  2|                   Ha én ezt magamról ma is elmondhatnám!)~ ~*~ ~Az
 47  2|                  A legköltőibb színezés is üressé válik, ha nem igaz.
 48  2|                nélkülözve és egymagában is; a vadász kint van a természetben
 49  2|                még ez a nagyszerű látás is hiányos egymagában.~ ~A
 50  2|            nemcsak látni, hanem hallani is, érezni is kell.~ ~Én az
 51  2|                hanem hallani is, érezni is kell.~ ~Én az egész lényemben
 52  2|              kétféleképpen. A testemmel is, a lelkemmel is.~ ~Mindent,
 53  2|               testemmel is, a lelkemmel is.~ ~Mindent, ami valóságos
 54  2|            madara van, de még a rovarai is, mind beleilleszkedik a
 55  2|         természet a gondolataim számára is zenél.~ ~Ha magányos tünődéseimkor
 56  3|            tarka. A ménesek aranynapjai is elmultak; fogynak a nagy
 57  3|                lován bóbiskolhat. Éjjel is folytonosan szortyog a pipája.~ ~
 58  3|                  még a karikása nyelére is bokrétát kötöget. A vén
 59  3|            csufolgatja. Már a falujában is igy ösmerik. Ő a manipuláns,
 60  3|              szabad kialudni. Még éjjel is van dolga. Amikor leszáll
 61  3|              milliárdnyi kis hóhér elől is vakon menekül a jószág; -
 62  3|              ráeszmél a bajra, göthösen is talpra ugrik s felrikkant:
 63  3|               és göndör; hókafeje éjjel is világit. Tán még a fecskét
 64  3|              világit. Tán még a fecskét is utolérné, ugy repül egy
 65  3|     Libapásztornak indult; annak hát jó is lett vón. Akkor is ilyen
 66  3|               hát jó is lett vón. Akkor is ilyen virágos volt. Még
 67  3|             virágos volt. Még a hajában is virágot viselt, mint a többi
 68  3|                 a világ, Marci, a virág is, a lyány is. Neked már csak
 69  3|              Marci, a virág is, a lyány is. Neked már csak a bagó való.~ ~
 70  3|             Nono, ami igaz, igaz; de az is igaz, hogy a valamire való
 71  3|                 most az egyszer még oda is adhatná!... Csak beszélhetne
 72  3|           csillag együtt, fényes nappal is ott tündöklött a Jucika
 73  3|           minden vasárnap délután. Most is vasárnap volt. Peti oda
 74  3|               minek mondta volna? Kinek is mondta volna?~ ~- Jucika
 75  3|                Ha százszor ezer évet ér is meg ez a porig alázott,
 76  3|              elszenvedett ország, akkor is ott fog égni az arcán a
 77  3|          Degenerált és a saját fajuktól is megvetett sehonnaiak marcangoltak
 78  3|                  akik a saját istenöket is megtagadták.~ ~Elég volt
 79  3|                  megszállás” gyalázatát is el kellett miattok szenvednünk.~ ~
 80  3|           elszedték utolsó szuronyunkat is, hogy se égen, se földön
 81  3|          rugdosson, kinozzon; önmagának is céltalanul pusztitson itt,
 82  3|                meg az önvédelmi jogától is megfosztott, letiport magyarságnak.~ ~
 83  3|                 alföldi magyar városban is, ahová a nemzet sorsának
 84  3|                őket!...”~ ~Akik sohasem is látták egymást azelőtt,
 85  3|                volt az öreg Sajtár Dani is a feleségével, meg a lányával,
 86  3|                régóta s az öregek azért is hozták ide erre a nagy napra;
 87  3|            áradat. Ha nem akartak volna is, menniök kellett. Dehogy
 88  3|                 szemét, amellyel látott is, nem is; - de nem a portól,
 89  3|                 amellyel látott is, nem is; - de nem a portól, sem
 90  3|              Akkor már a fehérnép szeme is ráesett a században valakire.
 91  3|                beállott katonának. Most is virágos volt, mint mindig.
 92  3|              gügyögött-pittyegett, sirt is, kacagott is, nem törődve
 93  3| gügyögött-pittyegett, sirt is, kacagott is, nem törődve vele, hogy
 94  3|             magát. Kihuzta a derekát. Ő is odalépett az őrmesterhez
 95  3|           vállán. Ezzel egy csapásra el is intézett mindent.~ ~*~ ~
 96  3|                    De azt a kürtöt most is halljuk.~ ~És hallani fogjuk,
 97  3|               két testvér felé. A leány is éppen abban a percben fordult
 98  3|            szeme rá-rávillant a tanárra is, aki ezt megérezte, csak
 99  3|      nyugodtságának, amely a bensejében is jellemezte. Villásné mindig
100  3|           vakációra. Mindjárt ajánlotta is az igazgató úr a legjobbat,
101  3|          mindjárt észrevette ezt és nem is állhatta meg szó nélkül.~ ~-
102  3|               szeretem és azt hiszem, ő is szeret engem.~ ~Hideg arccal,
103  3|             volt a háznál, ez még külön is tekintélyt és poziciót biztositott
104  3|              akarták. A bizalmasság nem is a témáikban volt, hanem
105  3|               külsejü éjjeli kalandoron is; hát még ha a szinek és
106  3|             elváltak, éjjeli magányában is sokáig hallotta még a tanár
107  3|     foglalkozott a tanárral, hogy akkor is eszébe jutott, amikor a
108  3|                 lett volna kit, tán meg is ölelte volna...~ ~Szebb,
109  3|                csüggött már, mintha nem is a tanitója, hanem az apja
110  3|             amely azt árulná el, hogy ő is csak olyan, mint a többi
111  3|                  hogy olyan hevületeket is megérezzen, aminőket a meggyorsult
112  3|                amikor hallgatnak, akkor is rajta felejti a tekintetét;
113  3|             birta folytatni.~ ~Különben is történt valami, amiből megbizonyosodott
114  3|            szeretem a leányát és hogy ő is szeret engem. Kérem, esdve
115  3|                 kisleányára gondolt. Az is szerelmes. Szerelmes ebbe
116  3|            árkádiai boldogság mindössze is egy pár rövid esztendeig
117  3|           unokáihoz; - no meg a vejéhez is.~ ~A veje érdekes ember
118  3|       kritizálta meg őelőtte. A leányát is azért adta hozzá - persze
119  3|     puhatolódzni kezdett, csakhamar meg is bizonyosodott róla, hogy
120  3|           asszonyka az uráról és ha irt is, csak ugy futólagosan, hüvösen,
121  3|             dolgozik; gyakran még éjjel is. Azt hiszem, van valami
122  3|                nem birunk segiteni; kár is arról beszélni.~ ~Az asszony
123  3|                 valamikor és - még most is az vagyok egy kicsit...~ ~-
124  3|            bambaságnak láttad, mert nem is sejtetted, hogy mi van bennem.
125  3|              reméltem: hátha a lelkével is hasonlitani fog. A leányodban
126  3|                 vágytam megkapni tovább is, mindig, azt, amit csak
127  3|            megértésedet reméltem, őtőle is. A te érdeklődésedet: az
128  3|                a lelkemmel, ahogy eddig is, ezelőtt is, mindig szerettem,
129  3|                 ahogy eddig is, ezelőtt is, mindig szerettem, amióta
130  3|            egyebet; olvashat akár engem is, nem bánom, nem tudom, nem
131  3|          aranyosokat; sőt a feleségemet is szeretem; - becsülöm és
132  3|              hagynám. Hisz’ akkor téged is elhagynálak, Juliska-mama;
133  3|           először életében.~ ~Talán ugy is volt. Hisz az édes jó ura
134  3|              miből élnie hivatal nélkül is; de mert annak idején a
135  3|          beillett volna kisebb teremnek is, hársfa-árnyékos utcára
136  3|                  amelybe hamarosan bele is bujtatta.~ ~Ebédközben Orgoványi
137  3|                 sok vaskosság közé; nem is igen volt egyébre való,
138  3|                 megkönnyitette. Tizfelé is mehetett volna, ahol mindenütt
139  3|              még barna; de a szeme most is ugy csillogott, mint huszonöt
140  3|          asszonyi lélek volt.~ ~...Hová is menjünk ma?!...~ ~A gazd’
141  3|            mindent! Mert ez még álomnak is rossz.~ ~A kis hugom már
142  3|                községbe az orvos, engem is megnézett; a jövő héten
143  3|        másodszor ülök az iráshoz, végül is napló lesz belőle. Ma volt
144  3|                a minisztériumba. Már el is mentek az akták. És most
145  3|                 Ezt akartam kérni akkor is, de nem birtam; akkor nem
146  3|               ugyanegyre. - Én még most is érzem azt a csudálatos rózsaillatot,
147  3|           csudálatos rózsaillatot, most is látok valamit, - ó! - nem
148  3|                hogy már meghozták a fát is; a télen nem fogok fázni;
149  3|          meleget. És mindig van virágom is.~ ~Vajjon mit csinál most?
150  3|               csinál most? Gondol-e rám is néha? Mái késő van, talán
151  3|                egy hónapja lehet. Akkor is igy sziesztázott itthon.
152  3|            kedves, figyelmes volt akkor is; nemcsak ő hozzá, mindenkihez.
153  3|              gombolkozik-e be a... hogy is kellene mondani!... hisz
154  3|         férfihódolathoz, még ha nagy ur is az a férfi.~ ~- Istenem,
155  3|              érezte magát.~ ~A főbiróék is üzentek valamit, azt most
156  3|             tőle hallott, akkor már nem is érezte többé olyan szigoruan
157  3|             felröppent a székéről s ide is kukucskált, oda is. A „dohányzó”
158  3|                s ide is kukucskált, oda is. A „dohányzó” szárnyajtai
159  3|                amit mindjárt értékelnek is és felbecsülnek reális itélettel. -
160  3|                árnyalat volt, amin maga is mosolygott. A kis leány
161  3|                 hogy az ilyen vén ember is belemelegszik a nézésébe.~ ~
162  3|   rendbenlevőnek tartotta a bókot és el is fogadta. Csak egy észrevétele
163  3|                volna a huszéves atléták is.~ ~Fél óra mulva már régi
164  3|                már régi ösmerősök - nem is: pajtások voltak. A kis
165  3|               és abban a pillanatban el is vágódtam, mint a lisztes
166  3|                az én zuhanásomra. - Nem is akartam, mégis sziven találtam; -
167  3|               de a vadrózsát csak azért is letéptem és elvittem - Neki.~ ~
168  3|            elképzelésére érzett. - „Nem is akarta, mégis sziven találta”,
169  3|           hideglelősen remegve. De maga is megijedt a vakmerőségétől.
170  3|          halántéka mögött. Megriadtában is hallotta, hogyan szivja
171  3|            annyit mondott: hisz még nem is mondta el, miért jött.~ ~-
172  3|            nagyon fogok örülni, ha maga is... vagy nem; - én nem is
173  3|                is... vagy nem; - én nem is tudom már, hogy mit beszélek;
174  3|                  hogy mit beszélek; hol is a kalapom, - a kendőm; -
175  3|                 gépiesen mormolta: „nem is akarta, mégis sziven találta”.~ ~-
176  3|                 Visszakérezkedett. Alig is várhatta már, hogy megint
177  3|        Orgoványi mindent megértett. Azt is, hogy ennek semmi értelme
178  3|          sincsen, bármennyire simogatta is a hiuságát. Nemrégen mélabusan
179  3|                 kifutott. - Ó!...~ ~Azt is hallotta az emlékezetével,
180  3|                 suttogta utoljára: „nem is akarta, mégis sziven találta”.~ ~
181  3|           hatása alatt, hogy ettől maga is megijedt.~ ~Most nem birt
182  3|              egyharmadrészét szépen meg is ették. Többet is megettek
183  3|             szépen meg is ették. Többet is megettek volna belőle, de
184  3|                 hanem az ősi virtusokat is, amelyek közé tartozott
185  3|                amikor - szerencsére - ő is behunyta a szemét: a fiára,
186  3|              ugyan akár a tizenharmadik is az ősi sorrendben, de mink
187  3|                a közvetetlen elődei. Ez is telivér úr volt ugyan, de
188  3|          szegény embernek a szerencséje is szegény.~ ~János ur tehát
189  3|                berendezkedni.~ ~Először is tanult, amit a többi János
190  3|             nagy dolgot ért el. Először is azt, hogy a nemes familiák
191  3|               ember volt harmadik János is, aki az apja, meg a nagyapja.
192  3|                Már a puszta megjelenése is elég volt arra, hogy a környezetét
193  3|         Jóindulatu zsarnok volt. Féltek is tőle, szerették is; amikor
194  3|               Féltek is tőle, szerették is; amikor hajnalban kilovagolt
195  3|                végigvágott rajta. De rá is szoktatta az engedelmességre.
196  3|              holtáig emlegethette. Erre is a gazdája tanitotta meg.~ ~
197  3|         tanitotta meg.~ ~Igy azután nem is kellett tartani attól, hogy
198  3|               meg a nyájőrző komondorok is eloldalogtak a közelségéből.
199  3|              tőle, akárhogy ráncolgatta is a homlokát. Ez bizony megtépázta
200  3|                 ráadásul még zongorázni is, meg nyelveket is és a kis
201  3|            zongorázni is, meg nyelveket is és a kis leányba tölcsérrel
202  3|                 ő nagy ereje és akarata is hiábavaló volt.~ ~Nem is
203  3|                is hiábavaló volt.~ ~Nem is akart most tovább foglalkozni
204  3|               eredt, hogy a fiatalember is Óvárról került ide, mégpedig
205  3|                 vinni; az ispánoskodása is csak olyan ideiglenes gyakorlatozás
206  3|              csodálkozásával. Még akkor is egyhelyben állott, amikor
207  3|               tetszik. Pardon már engem is megszokott.~ ~- Nohát akkor
208  3|                  de lassanként már maga is szivesen látta az eleveneszü
209  3|               az asztalnál, hanem mások is, akiket János úr felváltva
210  3|        hallgatott. Ugy tett, mintha nem is sejtené, mi lappang a hirtelen
211  3|              háztüznézők, mert a szüret is elmult, azután a tél is,
212  3|                 is elmult, azután a tél is, meg az uj tavasz is, és
213  3|                tél is, meg az uj tavasz is, és ahányszor János úr tapogatózni
214  3|                urát, ha a vőlegénye nem is ideálja.~ ~Elhatározta,
215  3|             Fiaim (ez már a feleségének is szólt, aki mostanig hallgatott),
216  3|                nem szoktam meg.~ ~- Nem is vitatkozom én veled, édes
217  3|                a vevőn, hanem az eladón is.~ ~- Mit szólasz te mindehhez,
218  3|                 már csak kacagott. Erre is ő „tanitotta meg” a leányát.
219  3|                  Meg egy kicsit féltünk is, - folytatta a leány.~ ~-
220  3|               fülének.~ ~Most már anyus is felkelt s ráfolyondárkodott
221  3|              akarunk mi titkolózni; nem is akarunk te nélküled semmit
222  3|               leányát, tanárnak adod te is a magad leányát; ahhoz,
223  3|        beszélhetnétek akármit, ha magam is nem tudnám, ki ez a ti megbűvölőtök.
224  3|                legalább igy vélte és el is küldte hűséges életpárját
225  3|       legénykora óta s már neki magának is nagy legényfia van, akinek
226  3|              való rend, tehát a legjobb is.~ ~A fia már betöltötte
227  3|                a többit azután őnélküle is elvégzi vele a jó Isten.~ ~
228  3|            Bizonyos, hogy a legény most is ott illegeti magát a leányok
229  3|           leányok körül s talán már meg is pörkölődött a szive valamelyik
230  3|                 ember leánya s még arra is rászorulhat, hogy szolgálatba
231  3|          rántott egyet a vállán.~ ~- Az is igaz, hogy egyetlen fiam
232  3|             hogy egyetlen fiam vagy; az is igaz, hogy szeretlek; de
233  3|             hogy miért vigyázok ugy rád is, magunkra is.~ ~A legény
234  3|           vigyázok ugy rád is, magunkra is.~ ~A legény engedelmesen
235  3|               munkájából került. De nem is egészen jól mondom; mert
236  3|              bérbe adja a birtokát. Meg is mondta, hogy az az uraság
237  3|              anyjukom azután nyomban el is aludt, de én nem birtam
238  3|                 gondolatra, hogy: ha én is bérelhetnék valahol egypár
239  3|               körmömmel; még a fogammal is, hogy ki ne ránthassák többet
240  3|              égetett a földért. Csak én is bérelhetnék legalább! Csak
241  3|              nyugszom addig, amig nekem is nem lesz földem. Nem birtam
242  3|              ahol utolért. A szél innen is tépett rajtunk egyet, amonnan
243  3|           tépett rajtunk egyet, amonnan is. Nem törődtünk mink semmivel
244  3|                 kellett tartani. Jószág is kellett hozzá. Kezdtünk
245  3|                iszen erről te már magad is tudsz.~ ~A legény csak bólintott.
246  3|            vagyok, s ha az Isten tovább is megsegit, maholnap rám csufolódhatják
247  3|                akármelyik jómódu leányt is megkaphatnád, aki hozna
248  3|           Szeliden szólalt meg:~ ~- Nem is kivánom, édesapám.~ ~- Akkor
249  3|              nektek?! Ha azt mondom: le is ut, fel is ut, nálam nem
250  3|               azt mondom: le is ut, fel is ut, nálam nem lesztek, velem
251  3|                de van a jövendőbelimnek is. Ugy kezdjük majd, ahogy
252  3|                 furcsa megszeppenésféle is támadt miatta a szivében.~ ~
253  3|              volna minden, még az élete is, amelynek nem látná többet
254  3|      megkeseriti az életedet; talán itt is hagy? mert hisz’ bizonyos,
255  3|         Akárcsak mink! Ugy teszünk mink is, ahogy magok. Nekimegyünk
256  3|             érzés mellett az okos önzés is. Nagyot kiáltott:~ ~- Mentek
257  3|                 sohasem járt. Jó ürügye is volt erre abban, hogy kint
258  3|         községbe még az erdőn keresztül is eltartott az ut vagy ötnegyed
259  3|                 de a hegy körül két óra is beletelt, amig az ember
260  3|                juthatott. Ezt pedig igy is, ugy is sokalta Nagy Sándor,
261  3|        juthatott. Ezt pedig igy is, ugy is sokalta Nagy Sándor, hivatkozván
262  3|                 agyonüti, akárki légyen is az.~ ~Ösmerték nagy erejét,
263  3|               megtenné-e. Meg aztán azt is mindenki láthatta, hogy ’
264  3|               akárhányszor harag nélkül is megcselekedte, csak ugy
265  3|                olyan félhangon, hogy le is tagadhassa, ha rajtakapná
266  3|              ahogy idejött. Vajjon hogy is van azóta az a szegény áldott
267  3|             keresztül, uttalanul; akkor is kiérne az erdőből valahol.
268  3|              bizonyossággal, hogy merre is van a falu, ahonnan jött
269  3|              neki, hogy két annyi ideje is bolyong, mint amennyi alatt
270  3|                 eltarthat akár reggelig is és azalatt ő valami egészen
271  3|               hogy van!” - Még a könnye is kicsordult, ugy bizonyitotta.~ ~
272  3|                  erőszakkal, csak azért is, mintha perbe akart volna
273  3|                hol van. Innen már vakon is hazatalált volna.~ ~A feje
274  3|         folyamán. Nagybátyámnak magának is volt egy párszázholdas birtoka;
275  3|                ezerötszáz holdat bérelt is a tőszomszédságában, ugyhogy
276  3|           mulatságaimon kivül egyéb oka is volt, amin változtatni ugy
277  3|                   Én bizony még éjjelre is szivesebben maradtam volna
278  3|             lennem.~ ~Valószinü, hogy ő is észrevett ebből valamit,
279  3|           legjelentéktelenebb csinyemet is besugta. Ha a szobaleánnyal,
280  3|                Lehet, hogy a nagybátyám is tudott az efelé dolgokról;
281  3|                 különb.~ ~A nagynénémet is szerettem, de a nagybátyámat
282  3|                sokféle gyönyörüségemről is lemondtam volna inkább,
283  3|        várva-várt nagy szünet alatt nem is mentem el nagybátyámékhoz.
284  3|                az otthonukba. Azok közt is volt néhány, akinek a szülei
285  3|           mindenütt lehetett. Ezzel meg is voltam mentve.~ ~A rákövetkező
286  3|               jöhetsz.~ ~Másnap már ott is voltam.~ ~Pálma néni akkor
287  3|            történetét, mint én. Hisz’ ő is fülig szerelmes volt belé
288  3|        Isten-remeke lett volna bármikor is az a Pálma néni, akit én
289  3|            képpel. Ő nem szeret, de nem is tud róla beszélni. Különben
290  3|               Akik hallottak róla, azok is régen elfeledték; fül- és
291  3|                  fül- és szemtanuja nem is volt más csak én. Nagyon
292  3|         keresztnevét mondom meg, de azt is felejtsd el minél előbb.~ ~
293  3|            előbb.~ ~Ferinek hivták.~ ~Ő is gazdaember volt, mint magam.
294  3|               leány lettem volna, magam is beleszerettem volna. Nagyszerü
295  3|                tartotta, amely legalább is egy ici-pici asszonyozás
296  3|              szerencsétlennek. Különben is meg volt rá a módja és a
297  3|          magához kötni.~ ~Mindaddig nem is volt megzavarva legteljesebb
298  3|                méz körül a dongó. Magam is köztök voltam. Magam is
299  3|                 is köztök voltam. Magam is belekozmásodtam. A szépségéről
300  3|                elmondani. Ez az arcképe is csak gyarló másolat. Az
301  3|                 voltam. És Feri barátom is az volt.~ ~Én csak megszabadultam
302  3|              lehet panasza ellenem. Nem is hinnéd, fiam, milyen fene
303  3|                abból, hogy Debrőy Pálma is beleszeretett Feribe, még
304  3|                a szerelméért a hirnevét is; nem bánta, akármit mond
305  3|                mondta -, ha nekem volna is rá erőm, amint hogy nincs,
306  3|                Engedj menekülnöm.~ ~Nem is felelt, csak ölelt a két
307  3|               bánom már akármi történik is; viszem magammal Pálmát
308  3|          merhettem valamit. A feleségem is tudott róla.~ ~És amikor
309  3|            kérdezett az semmit sem; nem is várt feleletet, csak mint
310  3|          legádázabb tifuszt. Mire abból is lábbadozott, nem volt haja,
311  3|                 Kinizsi-utcában?~ ~Háza is volt, de az csak olyan egyszerü
312  3|           amilyenek a félreeső utcákban is tucatjával épültek. Hanem
313  3|               hanem szép kis pénzecskét is összeárulgatott a finom
314  3|             dinnyéken. Még csemegeszőlő is volt ott. A hasznos dolgokon
315  3|             pompás ligetesei és lugasai is voltak ennek a szép nagy
316  3|              jólesett. Sőt vadászhatott is egerekre, amiben művészi
317  3|                és még a tőle távolállók is «vén rablóvezérnek» emlegették
318  3|            roppant nagy bozontos bajusz is ékeskedett rajta. Ugyanilyen
319  3|            Ugyanilyen volt a szemöldöke is; a szeme pedig szúrós, keménynézésü.
320  3|                A házasságát gyerekekkel is megáldotta az Isten. Három
321  3|         legjobban, ha még ugy titkolják is ezt az egyformaság kedvéért.
322  3|                a megfelelő büntetéseket is.~ ~Minden játék jó volt
323  3|           hallgatósága számára.~ ~Akkor is a mesélésre legalkalmasabb
324  3|               talál ki, hogy néha magam is majd hanyattesem tőle. Abból
325  3|            kezdte Jenő éppen -, ami nem is mese, hanem igaz történet. (
326  3|                 mert ő sem tudja, és én is csak egy öreg rabtól tudtam
327  3|            benne volt az öreg rab bácsi is... Bizony!... És apukának
328  3|            rablóbecsület kellett; azért is lett vezér. Bizony!~ ~-
329  3|            olyan történt, hogy apukának is, a csendbiztosnak is tátva
330  3|           apukának is, a csendbiztosnak is tátva maradt a szája és
331  3|                fogta. A gyerekek mamája is kénytelen volt nevetni,
332  3|            nevetni, ámbár bosszankodott is. Besietett a lugasba.~ ~-
333  3|                 Pilátus a Credoba és én is csak azt mondhatom, amit
334  3|                áldásos hatása, mert nem is várta a kérdéseimet, hanem
335  3|           rendithetetlen véleménye. Nem is tudom, hányféle doktor;
336  3|           doktor; de még a háziorvosunk is őtőle szokta megkérdezni,
337  3|            nagyon boldog vagyok, mert ő is tetszik nekem.~ ~- Megszoritotta
338  3|                 a maga nemében. Először is remek figura volt, olyan
339  3|          imponált a lelki konstituciója is, amelynek, lám, éppen én
340  3|              azután hamar megtudtam azt is, mit értett a feleségem
341  3|                 állott előttem.~ ~Magam is szép szál legény vagyok,
342  3|              legjelentéktelenebb dolgot is. Társitó képeket kell találni
343  3|                s én erről husz év mulva is meg tudom mondani, hogy
344  3|                 hajszalagom s akkor ezt is tudnám. Nekem például nem
345  3|                megtudnám jegyezni arról is, hogy van egy barátném,
346  3|                 ásványnak a latin nevét is tudom. Csudálkoznék, ha
347  3|             egyszerü módszerem van erre is. Valahány ösmerősömnek,
348  3|         embernek, még a történelmieknek is, adok egy állat-, egy növény-,
349  3|            szivarozik; talán pityizálni is szokott. Ezért tiltom Ferinek
350  3|        nézhettem biz’ én Basedov nélkül is, még pedig az ajtóra. Adtam
351  3|              nagyszerü dolgokat irkálna is össze magyarul, épp ugy
352  3|            novellisták. A világhiresség is csak részletkérdés. Ha valakiről
353  3|                nem lettem jobban.~ ~Nem is akartam jobban lenni.~ ~-
354  3|                Mariskára gondolok, most is megyek.~ ~Akárhova, csak
355  3|              Kinőtte a kurta szoknyáját is, az ingecskéjét is; mindakettő
356  3|           szoknyáját is, az ingecskéjét is; mindakettő feszült a tagjain,
357  3|            legelő legzöldebb foltján, ő is oda igyekezett a tehenével;
358  3|              szives köszöntést: - Neked is, Gyurica!~ ~Egy darabig
359  3|                     Teneked talán nincs is igazi ruhád; csak amit Anica
360  3|                 volt még az Erzsikéénél is. Pedig azt Gyurka két kék
361  3|           libáidra. - Látod, már mennek is...~ ~A vadludak, amott,
362  3|          vigyázz, hanem az én tehenemre is. Mindjárt visszajövök, mindjárt
363  3|         vadludtojás!~ ~A fiu mintha nem is hallotta volna. Indult egyenesen
364  3|                a tudatára annak, hogy ő is valaki, akiért nagy dolgok
365  3|                nekimenni még a halálnak is.~ ~Elfeledkezett a tehénkéről,
366  3|             volt kétsége abban, hogy rá is akad és hogy elhozza neki
367  3|                azután belenyult jobbról is, balról is a kebelébe és
368  3|            belenyult jobbról is, balról is a kebelébe és az inge alól
369  3|                szép nagy tojást. Azokat is szépen belerakta a süvegbe.~ ~-
370  3|                Nem birt a szivével. Nem is tudta szóval megköszönni
371  3|            akkor elhozom neked a többit is! - kiáltotta fene elszántsággal,
372  3|                 Gyurka, ez elég; nagyon is sok; hadd maradjon meg a
373  3|              voltak.~ ~Még a ragyogó ég is megmosolyogta őket.~ ~ ~ ~
374  3|          cselédsége rettegett tőle. Nem is beszéltek róla másképen,
375  3|               bánt.~ ~Még törvénykezést is ő tartott az emberei között.
376  3|                többen voltak. A férfiak is külön, az asszonyok is külön.
377  3|          férfiak is külön, az asszonyok is külön. De rendes körülmények
378  3|                  sőt gyakran történt az is, hogy egyetlenegy panaszos
379  3|              baját, hogy máskor kétszer is meggondolta, amig ki merte
380  3|              itélet nem tetszett, - fel is ut, le is ut, - mehetett. -
381  3|               tetszett, - fel is ut, le is ut, - mehetett. - Az úr
382  3|                 a világba. Még a nyájat is a pulija terelgeti. Ő csak
383  3|               ha én sugni akarok, akkor is orditok. Csendesen lépni
384  3|                 sem tudok. Jó kedvemben is káromkodom. Ugy füstölök,
385  3|           környéken és ha bekopogtatott is valamelyik leányos házhoz,
386  3|        udvarlókat a puszta jelenlétével is elriasztotta. Senki sem
387  3|              Hangverseny után aféle bál is volt.~ ~Amikor a táncnak
388  3|             együtt maradtak s a cigányt is ott tartották.~ ~Körtvélyesy
389  3|              győzte legtovább, de annak is dadogott a nyelve, amikor
390  3|             ilyen szépnek, mint ma, nem is láttam. Olyan a szeme, mint
391  3|                És amikor Pásztor Jancsi is végkép kidőlt, rászólott
392  3|             Kertész Kamillát, akiben az is tetszett neki, hogy nem
393  3|                de tetszett minden egyéb is; az elevensége, a jó gazdaasszony
394  3|     igénytelensége, az esze, sőt még az is, hogy nem volt valami szépség,
395  3|               kanca, amelyen az asszony is bátran lovagolhat... Mire
396  3|                 fiatalasszony aznap nem is mutatta magát.~ ~Hanem másnap
397  3|           Tessék a dolga után látni. Én is magával tartok.~ ~És ellentmondást
398  3|       istállókban, meg mindenütt máshol is.~ ~A juhászné összecsapta
399  3|             nappalim; szalon ezután nem is lesz; csak a hálószoba maradhat
400  3|                 Bizza csak rám. - Mikor is szokott ebédelni?~ ~- Amikor
401  3|                Ahhoz igazitjuk a többit is. És kérem, hogy legyen pontos,
402  3|               vasárnapi misére az úrnak is el kellett menni, pedig
403  3|                És vitte magával az urát is. A plébános úr ugy meglepődött
404  3|          tartotta az ötletet, hogy erre is harsogva kacagott.~ ~- Jól
405  3|               szivem, hogy még Sárkányt is megnyergelteted magadnak
406  3|              olyan hangon, mint aki meg is akarja tenni.~ ~Az úr nem
407  3|              feküdtél le? Talán még nem is vacsoráztál?~ ~- Nem. Magát
408  3|             Éppen a felesége!... Meg az is szörnyen rosszul esett neki,
409  3|             történt volna. Még csak nem is emlitette a tegnapi esetet.~ ~
410  3|                 tegnapi esetet.~ ~Az úr is hallgatott. De feltette
411  3|                 egyet kötök ki. Hogy én is magokkal leszek végig. Akkor
412  3|         leivások, szertelenségek. Nincs is arra szükség. Magának sem
413  3|                 magokkal a «füstösöket» is.~ ~De olyan szépen mulattak,
414  3|              ezt a bölényt.~ ~Még az úr is kacagott. Még pedig őszintén,
415  3|          jóizüen.~ ~- Házasodjál meg te is, te vén medve, addig pedig
416  3|                 mindenki elment, még az is kiszaladt a száján, hogy:
417  3|                lesz; de hozzon puskát ő is. Ugy tudom, hogy szokott
418  3|           kellette magát mindenképen. Ő is részt akart venni a vendégek
419  3|             világ végéig nyargal. Nekem is volt életemben néhány szedátus
420  3|                 mégis csak hibázik maga is.~ ~- Fogadjunk; - de mibe?~ ~-
421  3|                 Ürge a harmadik foglyot is felakasztotta, ő a tarlón
422  3|               már idáig futott. - Hozta is szépen, vágtatva, és megült
423  3|                 haragitsa...~ ~Különben is Jolánkával volt nagyon elfoglalva.
424  3|             Diánáért még az egész gulya is kevés lenne. Hanem maga
425  3|                  mondta. - Gyere ide te is, te szeleburdi.~ ~Nyírő
426  3|              mindegyik más, és másképen is káros. Reménylem, tudja,
427  3|               botfarku galambászó héjja is, az «astur palumbarius»,
428  3|             Jónevelésü fiu, csak nagyon is bátortalan. Bánjatok vele
429  3|              vele. Hadd tanulja meg azt is.~ ~Harmadnap reggel azt
430  3|                peregrinust láttam. Több is van ott, mert nagyon visongtak,
431  3|          gazdaságba. Délután majd téged is kiviszlek.~ ~Ezzel már indult
432  3|           kiviszlek.~ ~Ezzel már indult is. Felült a könnyü bricskára,
433  3|        puskájától sohasem vált meg; azt is vitte magával. Az ember
434  3|              szerencséje volt, hogy nem is kellett a lugasig mennie,
435  3|               vele törődjenek. Az állat is megtanulja, hogy mikor kell
436  3|         valamennyinek még a latin nevét is?!... ~- Kérem alássan...
437  3|                öreg Simon még haragudni is elfelejtett, ugy meglepte
438  3|        Bagiéknál várnak. - Ezzel indult is kifelé.~ ~Az asszony a dunna
439  3|           birnám találni. Ilyet még nem is láttam.~ ~Vigyázattal teszegette
440  3|                  szinte rétegesen; a tó is csak éppenhogy átcsillant
441  3|               mozgolódni kezdő vadludak is idekint. Ahogy Keszeg András
442  3|                a vetésekre, ahova amugy is igyekeztek volna, mihelyest
443  3|              feltápászkodott, a vadliba is valamelyik barázda közé
444  3|                  De most már csak azért is utána vetette magát a zsákmányának,
445  3|                 birta meglelni. Tizszer is nekilódult, hogy; «ahun
446  3|                 térült el eközbe jobbra is, balra is, hányszor fordult
447  3|                 eközbe jobbra is, balra is, hányszor fordult hátra,
448  3|                rámelegedett. A kalapját is levetette, ugy hűtőzött.~ ~
449  3|              emlékezetében, hogy honnan is fujt a szél, amikor hazulról
450  3|           vetésekre; vetés meg százfelé is van itt vagy negyvenezer
451  3|            birja szedni az eszét és meg is csillapodjék.~ ~- Ojjé! -
452  3|            utbaigazitaná.~ ~Még a ludak is elhallgatnak. Alig hallani
453  3|                 Még ha jól látna, akkor is csak ezt látná. Forog vele
454  3|              vele a világ. Bosszankodik is, restelkedik is. Meddig
455  3|            Bosszankodik is, restelkedik is. Meddig tart ez még?...
456  3|                 a méreg. Mérgében kacag is már; de ez sem használ.
457  3|               Éppen felszakadozik a köd is; a napsugarak szétkergetik
458  3|        megsimogatja Bundást.~ ~- Bagiék is várhatnak engem - mormolja.~ ~
459  3|               tökéletesen megérts és ne is kiséreld meg a szándékom
460  3|           különben, ahogy ösmerlek, nem is fogod megtenni, ha megtudod,
461  3|             minthogy ügyvéd vagy, tudsz is vele bánni. Addig beszélsz,
462  3|                 azt sem tudom, hogy mit is akartam veled rendbehozni.~ ~
463  3|          mondanád, - hallom! - hogy nem is a férfi kötelessége az ilyesmi,
464  3|         mindjobban elfáradva, akár bele is nyugszunk a megadás kényszerébe,
465  3|       megaláztatásunk ellen, amig végre is el nem jutunk oda, hogy
466  3|                    Isten bocsásd! - azt is, aki ezt a nyomorult életet
467  3|             kapcsolatban. Az, hogy mink is körülbelül igy kerültünk
468  3|           mellett? Igy talán még igazad is lehetne látszatosan, ha
469  3|                 még a tulajdon testével is ugy és akkor szolgáljon
470  3|                 ruhám; még szórakozásom is: és ez neked semmi egyebedbe
471  3|               lakásodat, amely az enyém is kellett, hogy legyen, nem
472  3|        költhettem volna-e sokkal többet is, ha nem akartam volna takarékos
473  3|            lenni? Vagy nem vágytál-e te is azokra a szórakozásokra,
474  3|                 az neked sokkal drágább is, mint a feleséged? - pénzben
475  3|               tartod-e el a cselédeidet is, akik azt eszik, amit mink;
476  3|               fizetésök; akiket fizetsz is; akik a dolguk végeztével
477  3|              igen tudhatom, hogy mennyi is az a «pénzed», mert még
478  3|                pénzed», mert még előlem is rejtegeted, titkolod; mintha
479  3|              minden szemrehányás nélkül is megtehettem volna; ha például
480  3|                 amelyeket azután vissza is kellett volna adnunk; -
481  3|             ilyen ha - amelyekkel végül is azt értem el, hogy te a «
482  3|          dolognak, Károly, és talán nem is az, valaminthogy az sem
483  3|               mert akadtak azután mások is, akik utánozni merték; pedig
484  3|                ha ezerszer pisze voltam is, ahhoz senkinek sincs köze,
485  3|                sincsen. A te «pénzedet» is ugy utáltam meg Károly,
486  3|              kéne, ha utánam hajigálnád is, és amikor kitanitottalak
487  3|         megállapitottál.~ ~Bántam volna is én mindezeket, ha nem lett
488  3|       megkötöttségem mellett olyasmivel is tartozásban levőnek itéltetem,
489  3|               egy férfi, még ha az uram is, akkor vegyen engem a birtokába,
490  3|                  hogy akárcsak parányit is közössé igyekeznék tenni
491  3|             óhajtását. Ha ugy szeretnék is egy férfit, mint a fanatikus
492  3|               boldogság jogát; - de azt is tudom, hogy nincs állat
493  3|                 még a legkisebb növényt is csak a neki való talajba
494  3|            néztelek; kerestem, hogy mit is lehetne benned és rajtad
495  3|                 már kényelemszeretetből is eleget ültél otthon; aki
496  3|            éreznem kellett a bajuszodon is, a ruhádon is a pipaszagot.~ ~
497  3|                bajuszodon is, a ruhádon is a pipaszagot.~ ~Ha elfulladva
498  3|            feljebb, hogy no, de finnyás is vagyok! Ha szótlan esték
499  3|                 hogy az álmodásomról ne is szóljak. Mindig csak magaddal
500  3|              törődtél, sohasem én velem is. Amit asszonyi kegyként
501  3|  kigyógyithatott volna. Te még csak nem is érdeklődtél efélék iránt,
502  3|        viselhettem el. De ez a hazugság is csak nyomott, emésztett,
503  3|               megyek. Házasodjál meg te is minél előbb”.~ ~ ~ ~
504  3|             erdők a vaddisznóvadászatra is. Előbb nem zavarhattuk a
505  3|            lassan haladhattak. Egymásra is folyvást ügyelniök kellett,
506  3|                   Most már egyéb gondom is volt, minthogy az erdő kis
507  3|                 mindig történik eközben is. Egy száraz galy leválik
508  3|                megérteni. A szájamon át is figyeltem, füleltem: mi
509  3|          barátom arról, hogy gyülekezőt is fujjon?...~ ~Már-már arra
510  3|                szederrel.~ ~Ámbár ezzel is késtem, mégis én voltam
511  3|               vártam - vártam.~ ~Félóra is beletelt, amikor végre kezdtek
512  3|              vártuk, hogy a házigazdánk is jöjjön már. Ő volt a Kopaszhegy
513  3|           vackolni, ahol nekivaló fertő is van. Pazsiczky ott látta
514  3|              nektek erről az egyről nem is szóltam; ezt - megbocsássatok -
515  3|                    De a drága hű kutyám is ott feküdt előttem, felhasitva.
516  3|                  nem birtak vele; végre is el kellett ereszteni.~ ~
517  3|           csárdás, aki még az időjárást is az állatok viselkedéséből
518  3|              meg kisvártatva. - Már jön is valamelyik.~ ~A csárdás
519  3|              Isten, Pali bácsi, magának is galambom csárdásné, minden
520  3|          kiáltotta a legény és már lent is volt a lováról, amelyet
521  3|                rajta husz esztendő, nem is kétszer.~ ~- Na, Gányó Pista,
522  3|           sietett a borért; a feleségét is leparancsolta egy sokatmondó
523  3|                kezet fogott az emberrel is, meg az asszonnyal is, akire
524  3|          emberrel is, meg az asszonnyal is, akire ráadásul hamisan
525  3|              hogy mozduljon.~ ~- Még ez is adósság? - pattant fel Kesze
526  3|            ezekkel összerugni. Különben is örült nekik. Ebben az egyhangu
527  3|           mulatozni, évődni; danolgatni is, ha megnőtt bennök az áldott
528  3|                 Én nem bánom, ha ketten is elviszitek, csak azután
529  3|              sem sietett volna.~ ~- Jut is, marad is - szuszogta magában,
530  3|                volna.~ ~- Jut is, marad is - szuszogta magában, mialatt
531  3|          megitták a másik két üveg bort is.~ ~Akkor azt mondja Gányó
532  3|             mindjárt. Még a vén csárdás is kiváncsi volt és biztatta
533  3|                 volt megtartani.~ ~- Az is gazember, aki nem fizet,
534  3|                 mondja meg kend.~ ~- Az is igaz, - dörmögte a csárdás
535  3|          ráförmedt az asszonyra:~ ~- Te is mit tátod itt a szádat? -
536  3|          azoknak erre a vidékre sohasem is kerülő örökösei eladták
537  3|             vételárat, pedig ő maga nem is volt vadászember. Hanem
538  3|                  ahol még más csalogató is volt a finom konyhán és
539  3|               lehetett nálánál. De volt is vendége mindig, amikor csak
540  3|       magárahagyja. A nagyságos asszony is ugy rákapott már a vadászatra,
541  3|             tarkaság közt. De a hajával is volt egy kis baj. Rengeteg
542  3|                 volt, amelyet már azért is kellett takarni, hogy a
543  3|          keretben még az öreg Keszegnek is ugy meg-megakadt rajta a
544  3|              ugyanigy hallotta. Jelezte is a jóindulatát. - Igenis
545  3|               volna rája. Sárga levelei is ugy mozogtak a gyönge szellőtől,
546  3|                 mellett, - sőt azóta le is heveredett a gyepre. Már
547  3|               nekik. Arra ültek le most is.~ ~- Borzasztó, - kezdte
548  3|                  Még a fjordok szikláit is rózsás kertté varázsolná
549  3|             moccanj!~ ~Azzal már emelte is a puskáját.~ ~A lövés döreje
550  3|               érkezett oda Kádár Menyus is, aki az utca tulsó végéről
551  3|       paroláztak és István mindjárt meg is kérdezte Menyust, hogy mi
552  3|               kicsit, mondván, hogy itt is jó lesz, legalább senki
553  3|                 jár valaki. Mindjárt el is kezdte a mondókáját:~ ~-
554  3|                  Derék fiu. A háboruban is volt, medáliája is van és
555  3|            háboruban is volt, medáliája is van és itthon dolgos, nem
556  3|             most már uj biztatás nélkül is beljebb lépett a kapun,
557  3|              volt, mondok, hogy az apám is korán rakta meg a maga tüzhelyét
558  3|   fejbólintással.~ ~- Még az ég madarai is mindjárt fészket raknak,
559  3|                 hal a vizben.~ ~- Magam is, - büszkélkedett István. -
560  3|                 téved, nem tagadom, nem is tagadhatom, minek is tagadnám?
561  3|                nem is tagadhatom, minek is tagadnám? Ilyen okos ember
562  3|              arcot vágott.~ ~- Lám, ezt is kitalálta. Maga csak ránéz
563  3|                      Akkor mindjárt meg is kérdezem, szomszéd, hogy
564  3|      elösmeréssel mondta:~ ~- Lám, kend is okos ember.~ ~Menyus fürkésző
565  3|                     Csak ugy, hogy kend is ki tudná ám ugratni a nyulat
566  3|            megbirná két gazdaság terhét is, ha egymás mellett volnának
567  3|                 hun meg akár mindkettőn is egyszerre.~ ~- Nono! - viaskodott
568  3|               ott bir lenni! A Doberdón is valahol az egyik lába az
569  3|                      Mondjon már kelmed is valamit, szomszéd!~ ~- Én-e?!
570  3|                komolyan beszélek; - nem is tehetném máskép, mert már
571  3|           tehetném máskép, mert már ugy is késő; - ezt a két gyereket
572  3|               szól hozzá? most már maga is beszélhet.~ ~- Mihez szóljak
573  3|           menjen kend, tapogassa ki ott is.~ ~- Tyhü! az áldóját! előlről
574  3|                 Onnan, hogy az anyjukom is affélét nyafogott a minap,
575  3|              mindjárt elintézzük. Addig is csapjon fel kend, nászom!~ ~
576  3|            Szabolcsban, de még Beregben is mindenütt ösmerték Sárfy
577  3|             mellékesen az ország dolgát is; szervezi a vadászatokat,
578  3|        hejehujával.~ ~Talán ilyenformán is történt volna, ha nem lett
579  3|            szilvafája maradt meg, akkor is neki volt mindig a két legjobb
580  3|          gyeplőt a kocsisának, aki maga is elnyütt betyárlegény volt,
581  3|                   Már régen megunta ezt is és elment volna haza, vagy
582  3|         szoritották őket, hogy utoljára is lemaradtak. Bizony!~ ~Na,
583  3|           Bizony!~ ~Na, ha már esküdött is, el kellett neki hinni.
584  3|          oszladoztak volna; Tamás ur rá is szólt a kocsisára: - hajts! -
585  3|                értette a dolgát, ha nem is ugy, mint a gazdája. Jól
586  3|              birva magával.~ ~A kocsist is elfogta a hév a sok biztatásra
587  3|                vadul, hogy elragadásnak is beillett. A gyeplőszárat
588  3|               magával rántotta a társát is. Mind a kettő ott vergődött
589  3|                 talpraállitotta egyiket is, másikat is. Körülnézte
590  3|     talpraállitotta egyiket is, másikat is. Körülnézte féltett kincseit.
591  3|                 Örömében még káromkodni is elfelejtett.~ ~Hátulról
592  3|                sántitott, mint akin nem is egy könnyü kocsi, hanem
593  3|      adtateremtette, hogy attól a lovak is kapálódzni kezdtek.~ ~A
594  3|              hálaistent; hisz a mennykő is leütött, a jégeső is pattog;
595  3|            mennykő is leütött, a jégeső is pattog; majd csak vége lesz
596  3|             ugrott fel a bakra.~ ~Sárfy is felmászott a kocsira.~ ~-
597  3|           lassan kezdett kocogni. Nekik is elég volt mára a mulatságból.~ ~
598  3|                 tokaji aszubornál.~ ~El is mondta, hogy hol volt; de
599  3|              sem szerezhetett róla. Nem is akart. A tarvölgyi sik gazdaságban
600  3|               Jótállok róla.~ ~Ezzel át is vette a hivatalát.~ ~Nem
601  3|               meg a ládáján - kivül nem is fért el egyéb. Diván meg
602  3|              intéző.~ ~Még vacsora után is megtette, hogy ő maga felnyergelte
603  3|                 talán kételkedett volna is a létezésében, elhitte,
604  3|                 maradt a szobában akkor is.~ ~- Honnan tudtad, hogy
605  3|               fiuk voltak, Miska bácsit is levették a lábáról. Megszerette
606  3|              végigkarmolta a hátát. Meg is mutogatta a sebeit. Félmeztelenre
607  3|       boldogultak. Azt akár egy szeggel is kinyithatták volna. Nem
608  3|             ehhez a kéréshez.~ ~- Magam is restelném, ha megtudná, -
609  3|                 embereket, még a fiamat is? Hallom, hogy valami medvéket
610  3|                a szabadban még csak nem is láttam. A sebhelyeim szurások,
611  3|          ilyenek ezeknek a bicskásoknak is vannak; az efélét nem respektálják.
612  3|             kacagott.~ ~Kacagott Vasady is és megveregette az intéző
613  3|            nagyritkán megfordultak, nem is járt erre más a kerülőn
614  3|                 a környéken tudtak, nem is Nántün lakott, hanem beljebb,
615  3|       bemerészkedtek a bestiák a faluba is, kikaparták a disznóólak
616  3|                 ur parancsára még dögre is leste éjszakának évadján
617  3|          minthogy már két hajtóvadászat is sikertelen volt rájok. Kevés
618  3|            mérten a vadász; meg a hajtó is. Az óvatos farkas könnyen
619  3|                kedvében járjon, tartott is a háznál attól fogva egy
620  3|                 kanyaritotta; fejszének is beillő fokosát a hóna alá
621  3|               lesz, világos lesz. Addig is világit már a hó. Meg lehet
622  3|               nevelődött mellettök. Nem is volt olyan bizonyos, hogy
623  3|             férjhez ment, itt volt; itt is lesz, amig meg nem unja.~ ~
624  3|                az történt, hogy kétszer is ott találta Kerezsit az
625  3|               mint ő; elég formás ember is volt, nem olyan zömök, totyakos,
626  3|                 asztalos elment, mondta is Pados az asszonynak: te,
627  3|             megint hebegett, hogy ő nem is; hanem a segédjegyző szeret
628  3|                  Mi köze neki akármihez is? Ugy-e bizony?~ ~Most meg
629  3|             káromkodott magában az uton is, mert eszébe jutott a segédjegyző.
630  3|                 A régi jó csendes élete is az első feleségével, akihez
631  3|             csupa nyugtalanitás. Fiatal is, szemrevaló is, takaros
632  3|    nyugtalanitás. Fiatal is, szemrevaló is, takaros is; most is a pesti
633  3|                  szemrevaló is, takaros is; most is a pesti ruháiban
634  3|         szemrevaló is, takaros is; most is a pesti ruháiban jár; olyan,
635  3|              köszön neki; a segédjegyző is városi gyerek, szivesen
636  3|              füst áruló. A farkas amugy is nagyon óvatos, neszes. És
637  3|                az, hogy a bátor emberre is veszedelmes. Csak hadd jöjjön.
638  3|             Csak hadd jöjjön. Itt puska is várja; koponyalékelő fokos
639  3|              várja; koponyalékelő fokos is.~ ~A hold már feljött. A
640  3|             ragyogott igy. Mintha az ég is megfagyott volna, olyan
641  3|           dermedt volt minden, a levegő is, amikor a kóválygó szél
642  3|         hallgatni.~ ~Pados még a száját is kitátja, ugy fülel.~ ~Oldalvást
643  3|                  ugy fülel.~ ~Oldalvást is rákezdi egy szólista, s
644  3|               farkas a legkisebb gixert is rögtön megérti s akkor szökik
645  3|             farkas. De jöhet utána több is.~ ~Pados megelevenedik.
646  3|                 azzal ráér; és különben is, éppen ez a halotti csendü
647  3|           bokorban rejtőző ember szagát is hordja. Ennél rettegettebb,
648  3|              embert, akivel a puskaszag is elkeveredik; ami specialitás
649  3|            másik farkas jönne, ma azzal is éppen csak igy járna. Amig
650  3|            maradna itt tovább. Különben is mozgatja valami, hogy ne
651  3|               igyekvését, hogy futásnak is beillik. Félannyi idő alatt
652  3|             mint a bunda. Akár őt magát is ellophatnák. De a hü házőrző
653  3|                lelkem, hogy horkolásnak is beillik. Akármelyik kölyökfarkas
654  3|              valóságos nyár van. Még az is huncut, aki most farkast
655  3|             hanem, hogy sokkal rosszabb is ne történhessék, arra kérem,
656  3|         mézesheteink óta, sőt már akkor is, minden más dolga előbbre
657  3|            láttam, és akivel maga akkor is csak komoly dolgokról tudott
658  3|                 hova; még lóversenyekre is? A haját, azt a gyönyörü
659  3|              amikor magát elvettem. Nem is illettünk nagyon egymáshoz.
660  3|              még ha csupa imádság volna is bennök, azon nem lehet változtatni,
661  3|          közelebb álló valakije. Már ez is elég lehetne arra, hogy
662  3|        egymástól. De ha még más egyébre is gondolok, akkor a válásunk
663  3|                 akarok maradni. És vele is maradok! Micsoda ember,
664  3|             szent lelke, még rágondolni is iszonyat!~ ~Mit akar mitőlünk?!
665  3|               Mit akar mitőlünk?! Bánom is én, olvassa el azokat a
666  3|                volna-e, ha akármi volna is azokban a levelekben? Csak
667  3|               szivébe, ha felakasztanak is, ha elkárhozom is! Ó, Istenem,
668  3|         felakasztanak is, ha elkárhozom is! Ó, Istenem, édes jó Istenem!
669  3|          doktorral majd beszélek; ővele is el kell intézni mindent.~ ~
670  3|                 magamra vállalom. Nekem is jogom lehetett visszaszerezni
671  3|                 és sirt-sirt.~ ~A férfi is egy nehéz könnycseppet dörzsölt
672  3|                és ráértem vasárnap este is, hogy elkészüljek a hétfői
673  3|             hétfő reggeli kismise alatt is átfuthattam a feladatomat.
674  3|              helyzetben ennyi idő alatt is lehet valamit tanulni.~ ~
675  3|                még a legnagyobb nyárban is, mert a házunk ereszére
676  3|                meg fekete eprünk. Magam is a fákon lógtam értök eperérés
677  3|       szenvedélyes madarász voltam. Nem is biztam magamat pusztán arra
678  3|                amit csak birtam, léppel is. Ebben nagy gyakorlatra
679  3|              Ujjongva kiáltottam: Nekem is van egy! S a verebet beletettem
680  3|            utána hallom az apám hangját is: - Nekem már kettő van.~ ~
681  3|               nem jól érezni. Ez nagyon is hamar volt. Ezt a tempót
682  3|             fogjon, - egymásután fogtam is még vagy hármat.~ ~De minden
683  3|            szólt egy árva szót sem. Nem is emlitette a fogadást. A
684  3|               okulhattam rajta. Okultam is.~ ~Az ember ne fogadkozzék
685  3|                 nagy veteményes kertünk is megkopárodott. A fák már
686  3|             járt rajtam kivül. Én ekkor is olyan szépnek - csak másnak -
687  3|             elég volt a mi nagy kertünk is. Ha valamelyik nyilt táblára
688  3|       szegényeket, egyszerre ötöt-hatot is, hogy alig birja az ember
689  3|             megeszi a vesztes porcióját is.~ ~- Déli harangozáskor
690  3|         hivogatóiddal. Különben énnekem is volt «hivogatóm».~ ~- Hol?
691  3|               istálló elébe. Száz veréb is jött rá.~ ~Nem tudtam mit