Rész

 1  3|            parancsa.~ ~Ettől fogva ujra kezdtünk éledni és élni.~ ~
 2  3|         kürt oly hosszu idő multán ujra felharsant, ahol a Bocskay-süvegek
 3  3|      harmadrendüvé erősbödve s meg ujra visszacsökkenve fokonkint
 4  3| Juliska-mama, és falusi magányában ujra meg ujra mélyen elgondolkodva
 5  3|         falusi magányában ujra meg ujra mélyen elgondolkodva ismételgette: -
 6  3|           én itthon vagyok. Az idő ujra tavaszt mutat; az akác ujra
 7  3|        ujra tavaszt mutat; az akác ujra virágzik az udvarban, de
 8  3|             hogy rám sem ösmer, ha ujra betoppanok.~ ~Este az ágyban
 9  3|         szeme elé kapta a kezét és ujra tompán kiáltott fel: Ó!~ ~
10  3|        várt.~ ~- És most, - kezdte ujra az öreg Boros, - amikor
11  3|           Jaj, Istenem! szorongott ujra a kisleány.~ ~- Hogy volt
12  3|         tarlón produkálta magát és ujra állott.~ ~Nyírő legyintett. -
13  3|       fülem körül, lecsap rám, meg ujra felzúg; szörnyen alkalmatlankodik,
14  3|       legsürgősebben megházasodott ujra. Annyira sietett, hogy egy
15  3|          pipáját már kiszivta; itt ujra rágyujtani nem volt szabad.
16  3|         felelnek egymásnak, azután ujra csend. Végleges csend. A
17  3|     kinyúlik; - jön, - megáll, meg ujra indul...~ ~A farkas!~ ~Egy
18  3|            csalétket, s akkor kell ujra próbálkozni. De itt most
19  3|           hogy ne csikorogjon; meg ujra beteszi, bereteszeli. A
20  3|       felnyitja a pitvarajtót, meg ujra bezárja. Már csak az utolsó
21  3| madárhálómba.~ ~Alighogy a tőrömet ujra rendbehoztam, hallom a kis