Rész

 1  3|       viz tükre szikrát hány a nap tüzes csókjától.~ ~Emberhang
 2  3|      lassankint, mint a lemenő nap.~ ~Most aztán vitte őket
 3  3|   sötét jelenség, akit a nyári nap alaposan leégetett. Látszott
 4  3|      az urad? Mit csinál egész nap?~ ~A fiatal asszony vállat
 5  3|    levélirásra...~ ~A délutáni nap rézsut besütött és a sugárkéve
 6  3|    lakásnak.~ ~Orgoványi a mai nap további programmját próbálta
 7  3|        virágokat minden áldott nap, amig virágok voltak. Vele
 8  3|       nekem csak az kellett. A nap égetett bennünket. Az eső
 9  3|         Meg nem állott, amig a nap le nem ment. De csak a saját
10  3| keresztül, az ösvényen. Mire a nap lemegy, itthon lehet. A
11  3|    meséjével a várost.~ ~Három nap sem telt el és mindenki
12  3|      ez a kenyeret, mert egész nap csak lustálkodik odakint.
13  3|   reggeledett neki.~ ~Az egész nap ugy telt el, ahogy a mézeshetek
14  3|               Remek augusztusi nap volt. A füves rétszalagon,
15  3|      egy kicsit. Az már a kelő nap lehet; de még az sem bir
16  3|    Hisz’ örökké nem tarthat. A nap egyszer mégis csak kibujik
17  3|     hangulatozással. A ragyogó nap megvillant a felséges harmóniában
18  3| berzenkedett a csárdás. - Több nap, mint kolbász. Előbb majd
19  3| riadtan csattogott el onnan. A nap fénye rézsutosan szürődött
20  3| feladatomat. Tudniillik minden nap kellett misét hallgatnunk,
21  3|     gondoltam.~ ~Gyönyörü őszi nap volt. A nagy diófánk alatt