Rész

 1  3|                                 JULISKA-MAMA.~ ~Juliska-mama megjött
 2  3|                 JULISKA-MAMA.~ ~Juliska-mama megjött a vidékről, ahova
 3  3|       adták Budapesten, ahonnan Juliska-mama addig a világért sem költözött
 4  3|     rövid esztendeig tartott. - Juliska-mama alig negyvenkétéves korában
 5  3|      Dezsőnek hivták, és amikor Juliska-mama még Budapesten lakott, nagyon
 6  3|        ő egyetlen leánykáját.~ ~Juliska-mama imádta az irodalmat, és
 7  3|         megáldott anya, amilyen Juliska-mama volt, egyszer csak megérezte,
 8  3|        ez? - kérdezte magamagát Juliska-mama, és falusi magányában ujra
 9  3|    megnézték a képtárakat, - és Juliska-mama hirtelen meghökkenve gondolt
10  3| kizsebelni.~ ~*~ ~Aznap délután Juliska-mama otthon maradt és egyedül
11  3|       szeme élénken csillogott. Juliska-mama egy futó gondolattal állapitotta
12  3|  gyöngéd, meleg kezet.~ ~- Édes Juliska-mama, lehet, hogy van valami
13  3|       felejtetted el.~ ~- Soha! Juliska-mama; soha! Azt, aki te voltál
14  3|        nagyon bolondot hallani, Juliska-mama?!~ ~Az asszony hallgatott;
15  3|          Ne ijedj meg úgy, édes Juliska-mama; - kezdte a férfi szelidebben. -
16  3|  tetszésed volt. Emlékezzél rá, Juliska-mama, hányszor szóltál rám kedves
17  3|        van? Nevetni fogsz, édes Juliska-mama! „Valakim”, akihez az irásaimat
18  3|     akkor téged is elhagynálak, Juliska-mama; ezt az egyet pedig el nem
19  3|          Amig velök játszottak, Juliska-mama ráért, hogy magához térjen.
20  3|       magára maradt, azt mondja Juliska-mama a leányának: - Beszéltem
21  3|          hogy igazán nyugodt.~ ~Juliska-mama ezekután már másnap sietett