Rész

 1  3|  ezennel tisztelettel meghivom, Jolánka kisasszonnyal együtt. Magunk
 2  3|     Azután levette a kocsiról a Jolánka kis kaliberü puskáját s
 3  3|       izgatott vagyok, - mondta Jolánka, bájos tüneteivel a kezdődő
 4  3|    nyiltak.~ ~- Rég nem láttam, Jolánka, - kezdte a férfi simogató
 5  3|        olyan régóta szeretem!~ ~Jolánka hamis csodálkozással kérdezte:~ ~-
 6  3|          Diána áll! - kiáltotta Jolánka.~ ~- Nahát csak töltse meg
 7  3|         mit tud ez a - «dög.»~ ~Jolánka kapkodva kereste a töltényt
 8  3|        felberregett egy fürj.~ ~Jolánka ráfogta a puskáját és szelesen
 9  3|             Lőjjön! - kiáltotta Jolánka.~ ~Nyírő duplázott és két
10  3|       két foglyot, egyszerre.~ ~Jolánka tapsolt. - Brávó! Jaj, ha
11  3|         már maga mulasson, édes Jolánka.~ ~- Nem - nem! Én csak
12  3|     folyvást gyakorolni kell.~ ~Jolánka elpirult. De Diána kisegitette
13  3|       ugy nézett a nyul után.~ ~Jolánka el volt ragadtatva.~ ~-
14  3|    hanem az édes apjának van.~ ~Jolánka lesütötte a szemét. Beszédesen
15  3|        hogy felét maga lőtte.~ ~Jolánka kacagott.~ ~- Azt ugy sem
16  3|         durrantott. Hibázott.~ ~Jolánka tapsolt és kacagott.~ ~-
17  3|       több esze volt, semhogy a Jolánka apját magára haragitsa...~ ~
18  3|   galamb mit szól az esethez.~ ~Jolánka hirtelen megfordult. Nevetett.~ ~-
19  3|          azért a galambért...~ ~Jolánka jelentősen nézett rá, ugy
20  3|           kiáltotta harsogva és Jolánka mellé ugrott.~ ~Az öreg
21  3| úrnődhöz! Semmi közöm hozzád!~ ~Jolánka az apjához simult.~ ~- Drága