Rész

 1  2| kritikáimmal sem bírtam elérni.~ ~A föld népével bajlódó gazdaember
 2  2|           tőle magyarul.~ ~A magyar föld nemcsak a testünket táplálta,
 3  3|       Patája alól szinte kiszökik a föld. A ménes döngeti a pusztát.
 4  3|             sem tudott. Majd hogy a föld alá nem sülyedt. Csak ennyit
 5  3|        egyenlővé igyekeztek tenni a föld szinével.~ ~Ami magyar volt,
 6  3|    gyémántot, a kőszenet termelik a föld méhében, hol meg a csillagok
 7  3|        történt, az olyan, hogy ha a föld billió meg billió évekig
 8  3|         magyarok Istenének, ontja a föld az áldást...~ ~János úr
 9  3|            ugy csengett.~ ~- Csak a föld! a föld! - kiáltotta, -
10  3|        csengett.~ ~- Csak a föld! a föld! - kiáltotta, - nekem csak
11  3|         Isten, aki velünk volt.~ ~A föld a telekkönyvben a másé volt;
12  3|         fejemet. Nekem termett az a föld! nekem szült, amikor termett;
13  3|         szerelem, fiam, mint amit a föld iránt érez az ember. De
14  3|         csak nehéz munkáért adja. A föld számonkérő birája annak,
15  3|             jutottak azok, akiket a föld tart el, a föld tesz urrá,
16  3|            akiket a föld tart el, a föld tesz urrá, és ők mégsem
17  3|           földet elveszitik. Mert a föld nem csélcsap szerető, hanem
18  3|            az igazi élet, amelyet a föld ad!...~ ~A legény csak ugy
19  3| felépitettük a házunkat. Kapartuk a föld hátát a körmünkkel. Meg
20  3|        dacosan.~ ~Pados majd hogy a föld alá nem sülyedt. Érezte,
21  3|        Óvatosan hajtja le a fejét a föld felé, két tenyeréből tölcsért